Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-24 / 46. szám

DÉR ENDRE: IFJÚ SZIVIEKBEIM A világoszöld sávokkal ttrkállú rollvl sajátkezüleg ráncigálta le Perey az énekterem széles ablakán, s egy zöldernyős lámpát gyújtott meg a tárgyalóasztalnál. Az asztal posztúja is smaragdosan bársonylott, a róla visszaverődő tompa fény enyhén-zölddel vonta be a mögötte meredő négy arcot: vitéz Schnellerét. Szlulta főjegyzőjét. Révffy Lehelét és RoUyánffyil. Perey, SchneUer és Szhúui főjegyző — az iskola fegyelmi bkottságánnh tagjaiként néztek szembe a „vádlottal", Rottyánffy és Révffy Lehel csupán a nagyobb parádé kedvéért %<oltak jelen, az iskola kormánytúbizottságát képviselve. Ahogyan a zöld fény kigyúlt. Andrisnak úgy tetszett hirtelen: három nagyrafejlődött, gubbasztó kanbéka les rá az asztal mögül. Gyürődéses tokájával, vastag nya kával különösen az öreg Szlulta idézett félelmetes valószcrűséggel egy vezérkedő varasbékát. Mégsem ő volt most a vezér, hanem Perey. A máskor fanyar-hallgatag ember egészen kikelt magából. Kongó cipővel lépkedett vissza az asztalhoz, s zörmölt a hangja: — Tehát ez lakik az ..Ifjú szívekben", Ezeket a szép dolgokat ültettük mi nyolc éven át az ifjií szívekbe? Rágalmakat, felforgalást, lazítást? A lámpa közelébe emelt egy gépelt pa pírlapot. — Nyílván ezeket a verseket tanítottuk mi magának nyolc cv alatt, ugye: „Nem hittem létét, hogy könnyebben tenghet, alti alattomos". Na meg: „Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet..." Ugyebár ilyen gondolatokkal béleltük Iti a fejét nyolc esztendő alatt? Hogy nincs itt szabadság, s itt csak az alattomos ember boldogul? S persze, lwgy nem azt mondtuk, hogy aki okos, józan, becsületes és hazaszerelö, azé a jövő ... Mi ugyebár ehelyett a vérbajos költő lazítását oltottuk az ifjúságba: „BűREGÉNYRÉSZLET már kenyér — fontoskodott közbe fejhangján Bottyánjfy. Révffy tovább olvasott: Fészket csinálunk — mindig csak másnak 8 megyünk, amerre völgyeket ásnak Vad zuhogással zengő patakok. Zengő patakltal versenyt kiabálunk, Duhajul dalolunk fenti a tetőn, Kocsmafalak közt duhajul dalolunk: ..Kihagyott a csillagszemű, Szép szerelőm". — Hát persze. Evidens. Mást se tudnak — dünnyögött közbe az öreg Szlulta, — egyebet se tudnak ezek a híres ácsolt, kőművesek, mint a kocsmában óbégatni, nagyot duhajkodni, mindent elvérni borra, szajhára, nem törődni a családdal. Aztán persze, acsarkodni, hogy: „Munkát, kenyeret, mert éhenvesziink". Hát csak dögöljön még, forduljon fel, aki eldorbézolja a kenyerét. Evidens. Révjjy a legvégét megint emelten olvasta: ..Ha elmegy a lányunk és elmegy a fiunk, Ha elhagy a világ és gyengül ai inunk, Koporsót faragunk, ezt tndr magunknak — Erősét, mit a hulló göröngy se ver szél, 8 örökül hagyunk egy átkot a dúsnak, Egy álmot a szegénynek, 8 egy csorba szekercét... Ismerjetek: ácsok vagyunk! (Dobay Miklós rajza, tfös űr-szag. pénz-szag sehol így nem kábít, Minden változásért és újért kiált itt!" — Élnek még ezek az írók?! — kiáltotta közben medvehangon Révjy. — Remélhetőleg rég a börtönben rohadnak. Andris szorongása, belső feszültsége kezdett feloldódni ennek a busafrjű bölcsnek a közbeszólásálól: — Nem élnek már, ..kulti'irtanácsnok" úr. Szereneséfilkre. Révffy nem is hederílve az epés válaszra, társaihoz fordulva folytatta: — Megfoghatatlan! llogy' tetszhet valakinek az Ilyen marhaság? Hát versek ezek? Ez a vers, barátaim: Idő múlik, nap áldozik S szép ifjúságunk odavan. Iszap beföd, víz elborít És elenyészünk nyomtalan. Pereyt fölpaprikázta a kullúrtanácsnoh tudákoskoiUísa. ám nem sióihatva ellene semmit, Andrisra sütötte minden mérgét. Fojtottan, halálos gútmtjal mondta: — Von ám egy élő poéta is, fejjel magasabb ama kettőnél. Ezt olvassad, fel, tanácsos uram, hadd csodáljuk a költő fennkölt Szellemének szárnyalását mindnyájan. Ujabb papírdarabot nyújtott át, s Révffy szókott dötgö hangján kezdett az olvasásba: Ácsok vagyunk. Robot a nappalunk, kin az éjünk, Tetőre kcliitd:, hogy éhen ne vesszünk, Tetőre kelünk, hogy éljünk. Megállt, s búsa fejét csóválva nézett körül. — Elment az esze tisztára. — ropogtatta Schrléiieé Adátn nagy metsző jogaival á szavakat. — Hol vagyunk már a munka nélküliségtől?! — A meggyarapodott magyar hazában minden becsületes hazánkfiáiiak ml * Hesjüet Dér I naiv. Jó/sel Attila-díjas írónak az „Első pró113" folytatásaként rövidesen VLLIM-CUJAN II „'• na" folytatásaként r megjelenő regényéből. — Megismertük — vette át a szót száraz gúnnyal Perey — ,Magát szerzöbardtuttk, jobban meg se Ismerhettük volna. Sajnos, elég későn . . . Mit meg itetn tett az Iskola magúért! En is az állásom Itoekáztattam, a katonasággal húztmti ujjat, a saját fiamat nem védelmeztem Volna odaadúbban. S ez lett a hála. — Nem értem, sehogy sem értem — dünnyögte az üreg Szlulta a jegyzőkönyvet lapozgatva. — Egy eminens tanulónak, hogy az ördögbe jut eSiébe ilyesmi? Ilyen verset írni, s felolvasni? 8 egyáltalán ilyen • gyalázatos műsort összehozni? Ti értitek fit? — föfdtllt a többiekhez enyhé pátosszal. — Értjük — bólintott Perey. — Hogyne értenénk. S hogy a főjegyző úr is jobban értse, hallgassák meg az urak Csévffai Mihály fadepós és vállalkozó írásos imformációját, akinél llánszhi „úr" ugyancsak elrontotta a jövőjét: „BdntzM András engedetlen. önfe/ü természete következtében kenyéradó gazdája minden jóságát úgy •viszonozta, hogy engem s-eszelt kutya módjára megtámadott, ököllel, foggal, körömmel esett nekem, egy csendes beszélgetés közben. A beszélgetés előzménye az vött. hogy nevezett, miután, a polgármester úrék nem ugrottak rögtön ajtót nyitni, n nehih küldött tejmennyiséget kannástól dühében a lépcsőre csapta". Quid plura? Kell ehhez kommentár? — Mit széli ehhez, fiatalember? — bökött felé tíottyúnffy. Mit szólna Andris? Hogy szemenszedett rágalom, a tények elferdítése az egész az utolsó betűig? Ezeknek bizonykodjék? önkéntelenül megcsóválta fejét. — Egy látszik, nem is tetszik neki — csipősködplt Perey. — Pedig a folytatás se valami hízelgő: ..Nevezett apját fialni kortól ismerem, mini a szocialista mánia megszállottját". Jelen'tis krákogás, bólogatás a bizottság részéről, csak az öreg Sztuka duzmatztja hitetlenkedve tokáját: — Jó, jó, deltát én mégsem érteni magát. fiatalember. Magdtiák, személy szerint, mi baja van. lwgy erre Vetemedet? Maga felemelkedett. maga előtt szélrsre nyíltak a lehetőségek, maga tanulhatott, etüellcktűrinek- mehetett, — h't képességei engedi!:. egyre magasabbra kerülhetett volna a társadalomban. Elment a józan esze, hogy saját maga, s a családja ellen cselekszik? Mi? Hiszen aranyélete van magának itt, az Iskolában. Ez evidens. Andris égő arccal nézett Szlulta főjegyző szemeközé. — Olyan aranyéletem van itt, főjegyző úr. hogy kéthavi tandljhútraléh miatt kitiltottak az iskolából. Nyílván a jeles bizonyítványomat jutalmazták ezzel. — Határtalan cinizmus — méltatlankodott Bóltyánffy, — Nem látja, hogy esztelen feleleteivel minden hidat feléget maga mögött? — tagolta a szavakat Perey. Andrisnak erre a sióra kicsit lekonyult a feje. Tehát így állunk. Láthatóan nincs mentség. Itt kell hagynia a cimborákat, akikkel egy életre összeforrt, az iskolapadot. a könyveket, a tanulás lehetőségének őrültre vége. A szüleit taszította vissza az örök nyomorúságba Szeghalmon, a dobogón. Marika kezét dobta el véglegesen magától.., Nagy erőfeszítésébe került, hogy lejjebb ncln bukott a /e/e, s a szívére tolakodó gondolatok ki ne sajtoljanak belőle egy könnyet. — Ugye, milyen nagy meggondolatlanságot csináltál, fiam? — nógatta „szelíden", s tegeződve az öreg Szluhn. — Senkinek se használtál vele. Csak ártottál, s magadnak a legtöbbet. Ugye meg se gondoltad, mit csinálsz? Remélem, nem tennéd meg mégegyszer? Andris maga előtt látta a szeghalmi gitnndzlUnt fiatalságát, akik közt nem szégyett a paraszlcsizma, akik közt jócskán vannak pusztai fiúk is, többen tán, mint az ország középiskoláiban együttvéve, a néppel érző tanárok jóvoltából. Látta Oz útlelkesüh arcokat, csillogó szemeket, hallotta az Összeverődő tenyerek zengő visszhangját az öblös tornateremben. Jól látta a gyulai és békési gimnáziumból jött venilégdlálwH bíztató mosolyát is, hallotta átforrósult szavukat, amint egymást tiilbessélve fogadkoztak, hogy hírét viszik a hallottaknak, s hogy ... igen ...ez kell!.. ezt csinálják ők U a jövőben az önképzőkörben.., S zorongnttatásában is boldogjak érezte, magát Andris, s úgy érezte: ha kicsapja is hallotta volna mindazt, s ha tagnapja is végigülte volna a szeghalmi műsort, bizonyosan nagyon büszkék lennének most rá. Nem lenne az ö fiuk. ha ezt meg nem csiruilfa, akármiféle következménnyel is jár az 6 számára:-,, 1: öreg Szluhn beleegyezésnek veite hosiSU hallgatását. * épp intett a többieknek vastag Szemöldökével, hogy : látjátok, igjl kell beismerésre bírni a fattyút, s majdcsak megy a jökolompos összeroppanása után ft többi megpuhltása is, — amikor balkán, de tninden hangot tisztán ejtve Válaszolt Andris: — Megtenném, S ezután is meg fogom tentii. fíopyánffy megbotránkozva krákogott. Hz öreg Szlnka meg vállat vont, s nagyol ásítva emelkedett fel. Egész délután ezekkel a taknyos diákokkal kínlódott vméltó sósa. Csak nem fog ettél az eszehagyott kölyOlikel bajlódhi éjfélig? — Pcreytn, megbocsáss, engem egy regiment. ember vár. — De/n), az ítélethozatal, méltóságos uram t -., Szbiha legyintett. — Majd meghozzátok ti. Tiszta ügy. Az ipse reménytelen eset. Evidens. 8 mint, aki mindent kinyilatkoztatott, s az égadta Világon Semmi dolga, itt már, súlyos lépteivel az ajtónak indult. Nagy darab arcélt, mint valami, sárgarézből öntött Óriás bdltrinyén, közömbössé merevedtek a görcsölt, s a ráncok. Rottyáitffy fürgén szökkent a nyomába, mini akinek ttgyancsalt özön a dolga. Csakvgynn sürgős elintéznivalója volt ezúttal. Kővágó minden valószínűség szerint kihasználja a tárgyalás időpontját egy „viZ'.t" erejéig, arra számítva, hogy ők itt éjfélig tárgyalnak legalább. Majd az öreg 8-hilát viszi tanúnak a. rajtaütésre, alti a pikáns ügyelt iránti olthatatlan szomjával túltesz féllueat rénasstonyon. Kivonultak az énektefémből, mint akiket országol ügyek űznek tova. Perey mély meghajlással búcsúzott tőlüh a folyosón, nuijd visszakanyarodva egészen közelről szembefordult Andrissal. Foghíjas szájából nyál csapódott ki, amint Andris orcába liheg'e: — Szégyen, gyalázat!... Ebben az iskolában ilyen gazembert még nem melengettünk a keblünkön. A zötd asztal jelé haladtában visszaszólt még: — Hagyja el a termel. A fegyelmi bizottság íteletet Uóz. Andris megfordult. Az ajtónál kegyetlenül belecsavart szívóba a gondolat: Mariim ... őröltre eltiltják tőle élete kintiét. Soha többé ti em joghatja meg kezét, nem hallgathatja a szíve muzsikáját. .. Vége. Mindennek vége . .. Mégse tudott volna kegyelemért könyörögni. bocsánatért rimánkodni elítélőinél,. \ isssafordult. végigmérte őket tiszta trkintelével, s erős, fiatal keze nem remegett, amikor megmarkolta vele a kilincset. 1 ^ lAndrássy Lajos: •HA KÖ1LTÖ VAGY.., -Mint égő lelkiismeret...* — mint fáklyafény vak éjben, úgy kéne most e sző! — a hit a meghurcolt reményben — Ügy kéne... — s lám, ki hőse volt a tüzesóvás-vitáknak nem szól. nem zengi énekét ez újhódó világnak?... A költő sír, ha sírni kell, mert szíve meghasadna, ha bánatát nem öntené forrásgól könnypataikba. A költő vádol, hogyha kell. a költő véd, — s vezérel; jövőt-nyltó utakra visz vezérlő szellemével! A költő vérzik, hogyha kell, és tiszáa szivvel áldoz, halálig rendületlenül osztályunk zászlajához! De költő: kl hogyha vészt kavart, vihart a nép Jajából, ha őrült, gyilkos tííz fakadt ökölhevont-szavából, pusztítva mátkát, csecsszopót: — lla szive ellenére ...! nem költő az. ha görcs köti, s ma nem kiált az égre! — "Légy pártos, költő, pártos, pártján, ha kell, a Pártnak, — — káráljál tetle szabja meg a költő irt-szavának! — K a költő, kinek a part keze H az osztály tárt világot: ön-őn hitében megragadt. — mig vélte: szirtre hágott. — Apámra nézek: két kezén a csontokig bevéste jegyét a munka. Életét tolvaj robotban élte; ellopta legszebb évelt, szeméből el az álmot, szívéből el a vágyakat!... De ezt az új világot úgy tartja roppant vállain a sok-sok társsal együtt!... Hibázhatunk. — de ezt a kort, melyben emberré lettünk, az osztályt, amelynek vérerén az indulót ml vertük, — s szívünhhöz mérve lépteit léptünk a párttal együtt! —, elatlni ezt?! — vagy hárhacsak gyíilt gondját nézni tétlen?!... Ha költő vagy: ne hagyd apánkat így csalódni gyermekében' Sokan felismerték múlt vafiárnapi számunk első oldalán közölt képünkről az Apponyl Albert utca 18. számú házat és beszámoltak arról, hogy ez az épület miről nevezetes. A legtöbb olvasónk csak afra emlékezett, hogy e házban valamikor a kőbányai sörgyár lerakata volt és innen hordták szét a városba a méltán híres kőbányai flört. Az Apponyi (volt Iskola) utca 18. számú ház azonban nemcsak erről híres. A ház, jóval a szegedi árvíz előtt készült, A jelenlegi lakók úgy vélik, hogy még a török hódoltság korában. Ezt a véleményüket azzal támasztják alá, hogy az épület cgves részel alatt több folyosó van, amit azonban a háztulajdonos az első világháború után befalaztatott. E ház irodalomtörténeti, illetve sajtótörténeti nevezetességű. Á szegedi újságírók mindig tisztelettel emlékeznek e helyre, mert a szegedi újságírás bölesöje volt Itt, s az egész magyar újságírás műfaji fejlődésére nagy kihatással volt az a napilap, s az az újságíró gárda, amely ebben a há7.ban megfordult. íít szerkesztették az első szegedi napilapot. 1878-ig városunkban volt ugyan újság — a Szegedi Híradó —. de az hetente háromszor jelent meg. 1878. július 28-án Envedy Lukács szerkesztésében jeleni meg itt a Szegedi Napló című polgári, az akkoli viszonyok közt haladó, ellenzéki naoilap. A nyomda is ugyanitt volt. Az épület udvart részén rendezték be a szerkesztőséget. ahol 1879—1881 között, a magyar irodalom egyik büszkesége — Mikszáth Kálmán dolgozott (a rossz rveb'ek szerint csak ú"V. ha étőzö'eg rázárták az abót és az pitó a'mt jófé'e virzsinla szivarokat nyújtottak be), és a modern újságírást műfajilag megalapozó cikkeiben számolt bc eged életéről. Valószínű, e há"ban született néháov elb"R7,élése is. amelv a „Jó palócok'' kötetben hírnevét meg alapozta. E házban nyomták ki azt a tudósítást, amelyben — 1879. március 12-én éjjel — Mikszáth megrendítő szavakban számolt be az árvízről és Szeged pusztulásáról. Mikszáth egyébként néhány hónapig a szerkesztőségben is lakott. Az árvizet megelőzően és utána is a könyvnyomda a földszinten, az emeleten Zerkovltz Princ Janka nőnevelő intézete volt. A Szegedi Napló (amelynek Mikszáth után Gárdonyi, Tömörkény, Móra is munkaiársa volt) innen előbb a Híd utcába, majd a Dugonics térre — a jelenlegi egyetemi diákklub helyiségébe — költözött. Valószínűleg e házban és ebben a nyomdában készült lapunk névelődje az 1807-ben indult szerdán és szombaton megjelenő Szegedi Néplap (első szerkesztője Szabó Mihály). A házban egy ideigaHutter és Ferencsevics Cég (Hutter serfőző, Ferencsevics pedig szappanfőző) volt. A második világháború után munkásétkezde ls működött itt. A két színházjegyet sorsolás útján Jármai Magdolna (Szeged, Rókusi feketeföldek 231) olvasónk nyerte. A jegyet szerdán veheti át a szerkesztőség titkárságán. I Tervpályázat növényház tervezésére \ Földművelésügyi Minisztérium Építési és beruházási Igazgatósága pályázatot hirdet zöldáéghajtatására szolgáló növényházak tervezésérc. A pályázat részletes feltétele díjmentesen vehető át az Igazgatóságon (V:, Kossuth Lajos tér 11., It. 228.) A tervpályázat brtiyúltásán&k a határideje 1957. április .'50. Az, Építési és Beruházási lga/.gnióság összesen 58 ezer forinllal jutalmazza a legjobb terve' keL