Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-24 / 46. szám

ÉRTSÜK MEG EGYMÁST Munkásianácsiagok megbeszélése a Szegedi Néplap szerkesztőségében jllasznos egyiiürnííködés | a Fémfeldolgozó pártszervezete i és munkástanácsa között Pénteken délután lapunk szerkesztősége megbeszélést tartott az üzemi munkásta­nácsok meghívott tagjaival, a munkástanácsokat foglal­koztató időszerű kérdések­ről és a lap termelési rova­tának tevékenységéről. A részvevők örömmel fogadták ezt a kezdeményezést, mert ez volt az első alkalom arra, valamilyen közéleti fórum, mint munkástanácstagokkal együttesen tárgyaljon ve­lük. Valamennyien fel is szólaltak. Aki az idő előre­haladottsága miatt már nem akart szót kérni, másnap levélben juft"**-' el észrevé­teleit. Az egész megbeszélés barátságosan, az őszinteség jegyében zajlott le, és szá­mos olyan időszerű gazda­sági, üzemszervezési és a munkástanácsok működésé­hogyan együtt? Közös úton, telet és most arra törekszik, közös célért folyik a munka, a munkástanács nem láthat ellenséget a pártban — és viszont. Mégsem került sor mindeddig arra, hogy az MSZMP városi intéző bi­zottsága is összeült volna ta­nácskozásra a munkástaná­csok küldötteivel. Egy Ilyen hogy ebből egyet s mást lefa­ragjon. Indoklásként azt hozták fel, hogy már a főmérnök és fő­könyvelő személyét illetően sem dönthetnek. Mindezek miatt több helyen megcsappant a tat nácstagok megbízatásuk iránti érdeklődése. Néhány helyen kezd érdektelenné válni a ta­megbeszélés — mint mon- nác9tag; tevékenység, mert mind­dották — sokat segítene an­nak az űrnek a betöltésén, ami egy-egy üzemben még föllelhető az alapszervezet és a munkástanács között. Annál inkább igénylik ezt a közös megbeszélést, mert az Igazgatókkal már tárgyalt az intézőbizottság, de a munkástanácsokat ilyen szempontból figyelmen kí­vül hagyta. Szükséges vol­na ez a megbeszélés azért is, hogy a párt vezető tevé­re vonatkozó gyakorlati kér- kényséeének új formáit kör­Jf _ ... r, mi MnVl/V/lil _ ' ... dés merült fel, ami neheziti az üzemi tanácsok hasznos vezető tevékenységét. vonalazzák a munkástaná­csok előtt és egyik oldalról se történhessék helytelen beavatkozás az üzemekben. A munkástanácsok egy­mással semmi kapcsolatot nem tartanak, és eddig sem a párt, sem a lap nem te­remtett módot arra, hogy mégis kialakülianak a ta­nácsok munkáiéban a hasz­-11..C , . , nos, közös vonások — álta­f.^™8^1. Iában a vezetés helves gya­korlata. Ebben sokat segít­hetne a S^eoedi Nénlap és a városi intézőbizottság; Nagyobb bizalmat, több segítségei Több felszólaló megemlí­tette, hogy bár a munkásta­nácsok nagyobb részét már sikerült megtisztítani az el­lenforradalmi elemektől és a politikai még most is kevés ti biza­lom az üzemi tanácsok iránt. Sokan ügy veszik ezt a tes­tületet, mint szükséges rosz­szat. Ahelyett, hogy építené­nek a tanácsok erejére, megvonják tőlük a támoga­tást és minden intézkedésé­ben valami rejtett ellensé­ges szándékot gyanítanak, jóllehet a tanácsok többsége testületileg is a szocializmus és a munkáshatalom mellett áll. elismeri és igényli a munkáspárt vezető szerepét. Nem mindenütt azonos el­képzelések szerint jöttek lét­re ezek a testületek, s nem olyan időkben, amikor ala­posan mérlegelni lehetett volna a tagok tevékenysé­gét, s így számos ellenforra­dalmi elem bekerült a vá­<-á*ok során. Ezek eltá­volításával a megjelent elv­társak egyetértettek. Nagy­mihálv elvtárs, a Szegedi Tatarozó Vállalnt tanácsá­nak tagja kifejezte, hogy ezek'-l nem is akarnak együtt dolgozni, s továbbra is kíván iák, igénylik a tisz­tulási folyamatban a párt és a lap támogatását. A biza­lom. a hatékony együttmű­köH-iq érdekében azonban szükséges lenne — egészí­tették ki felszólalását töb­ben is —, hogy az ilyen ese­tekből ne a munkást nnáosot, mint testületet ítéljék el, mert úgy tűnik, mintha ál­talános munkástanács-elle­nes hangulat teremtődött volna. Ez pedig dezorgani­zálja a tanácsok munkáját és csökkenti azt a nagy akaraterőt, amivel a becsü­letes dolgozók az üzemek gazdaságának rendbehozá­sához hozzákezdtek. Szorosan ehhez a téma­körhöz tartozik az is. hogy a munkástanácsok tevékeny-: ségének pozitívumai csak ritkán kerülnek a nyilvános­ság elé. Mindeddig alig esett szó a politikai- és köz­életben arról az ÍW°TPÍ tanácsoknak óriási erőkifej­tésébe is került a múlt év végén bekövetkezett súlyos; helyzet megjavítása — az üzemek rendbehozása, a munka tökéletes biztosítása és a munkásak kenyerének hiztositása. Maga a lan is kevés jelét mutatta eddig annak, hogy valóban komo­lyan veszi az új vezető tes­tületeket. K&M célért ­közös úfon Csökken-e az üzemi ianácsok jogköre? Sok szó esett az igazgatók és a munkástanácsok jogköréről és együttes tevékenységéről is. An­nak ellenére, hogy ezt törvényes roinlelkczések határozzák meg, sok helyen nagy a huzavona. Vannak olyan jelenségek is, hogy egyes igazgatók föléje nőttek a munkástanácsnak, s így a tanács kezd fejbólintó testületté válni. Másrészt azt az aggodalmukat nyilvánították néhányan, hogy a felsőbb igazgatási szervek és mi­nisztériumok szinte teljesen meg­kötik a munkástanács kezét és végeredményben leszűkítik tör­vényadta jogkörét. Olyan vélemény is elhang­zott, hogy a kormány talán „megbánta" a munkástanácsokra vonatkozó törvényerejű rendele­eddig senki sem biztositolta a helyi üzemi tanácsokut arról, hogy a kormány és a párt való­ban a megtisztított iizemi taná­csok kezében akarja hagyni a vállalatok vezetését. Egyéb zavaró körülmények is vannak, s ezek közül említették meg, hogy a munkástanácsok berkeiben olyan hírek szállingóz­nak egy idő óta, hogy a tanács­nak nem lesz csak javaslattevő szerepe az üzemi, gazdasági kér­désekben. Hogy honnan eredjek ezek a hírek, azt nem lehetho hirtelenében megállapítani, do ha a párt jobban közelségében volna a munkástanácsoknak, ilyen felfogások nem dezorgani­zálnák ezeknek a testületeknek a munkáját. Mivel gazdálkod­hatnak V Máig sem született még meg az a kormányrendelet, amely az üzeinek nyereségéuek új módon történő felqsztását lesz hivatott szabályozni. Többen hangsúlyoz­ták, — s részletesen Futó István, a Szalámigyár munkástanácsá­nak elnöke fejtette ki —, hogy nem tudják, valóban mivel, mi­lyen pénzösszegekkel rendelkez­het majd a munkástanács. Ez megnehezíti n helyi beruházási és szociális tervezést, a nyere­ségrészesedés formáinak kidolgo­zását. Sérelmezték a tanácsok megjelent képviselői a z-t is, hogy a minisztériumok erőszakosan beavatkoznak az adott béralap felhasználásának ügyéhe. S olyan furcsa helyzet is előfordul, hogy többtermelés után a minisztéri­um megadja a szükséges hérala­pot, de nem engedi felhasználni, jóllehet a tanácsuk ragaszkodnak ehhez is, meg a személyi besoro­lások elbírálásának jogához is. Egy szóval várnák, hogy az önálló gazdálkodás elve valóban gyakorlattá váljék, ilyenformán a munkásokat is érdekeltebbé tegyék az üzem jövedelmének növekedésében. Működési szabály­zatra lenne szükség A munkástanácsok tagjai túlnyomórészt egvszerű fizi­kai dolgozók, akik nehezen igazodnak el a különböző jogszabályokban és most próbálgatják a vezetés gya­korlatának első lépéseit. Ép­pen ezért igénylik a járttól, a laptól és a felsőbb vezeté­si fórumoktól is, hogy jog­körüket pontosabban hatá­rozzák meg. Sürgetik a rá­juk vonatkozó „működési szabályzatot", ami határo­zattal leszögezné, hogy mi tartozik az üzemi tanácsra, az igazgatóra és a felsőbb fórumokra, ki miben illeté­kes, ki mit" dönthet. Jelenleg a ,!yi szokások, az eddigi gyakorlat alapján műkődnek —, s hallják, hogy másutt másként van. A har­madik, negyedik helyen is­mét másként. Nem ragasz­A Szegedi Fémfeldolgozó I munkástanácsa — amint er­I ről már lapunkban beszá­[moltunk — megtisztult az i oda nem való emberektől. [ A vállalat munkásönkor­nányzatának fontos szerve, i— a munkástanács, — bár Imég fiatal, mégis egyre tar­[talmasabban tölti be felada­• tát. A munkástanács és az [ MSZMP-alapszervezet kö­;zött kapcsolatok épültek ki ; és együttesen megtárgyalva [a kérdéseket határozzák meg ; mindazokat az intézkedése­í ket, amelyek a termelésre, dolgozók anvaoi heh'zeté­; re vonatkoznak. A munkás­tanács ós természetesen an­[nak elnökségi tegial is a [ munkaidő után tűzik napi­[ rendre a megoldásra váró [üzemgazdasági ügyeket. Eze­[ken az elnökségi megbeszé­léseken részt vesz az [ MSZMP-alapszervezet kép­í viselője is. Szegeden végezhet* Gyors intézkedések tását nék? Józó Ferenc, az MSZMP­alapszervezet ideiglenes in­tézőbizottságának elnöke arra tett javaslatot, — és ezt el is fogadták —, hogy meg kell próbálni kerti szé­készítését — fémcsőből. A külkereske­delmi vállalat budapesti központjában bemutatnak egy szépklvitelil piaci mér­leget, amely iránt külföldön is érdeklődés nyilvánult meg. A gyors Intézkedések arra biztatnak, hogy nem lesz fennakadás a folyama­tos munkában. Gondoskodás az emberekről Az MSZMP-alapszerve­zet, a munkástanács, a szak­szervezeti üzemi bizottság gondot fordít arra, is hogy a lehetőségekhez képest ja­vítsák az anyagi körülmé­nyeket, a munkalehetősége­ket. Kormányrendeletre ez év A Fémfeldolgozó a MAV ^ részére ablakkereteket készí- január 1-től a rpúlt év har­kodnak az egyformásításhoz,, tett. Ez tette volna kt mun- madilc negyedének átlagú­dé mégis a kormányrendelet ! káiúnuk körülbelül 50 szú- hoz képest álUúáhan 10 szá­elv; hntárrYzntnt mellett ct.ííV-• za[ékát 1957-re ls. A Posta- zalékkal növekedett a dől­és Közlekedésügyi Miniszté- gozók keresete. A munkások -'um illetékes os +álva azon- darabbérben dolgoznak, ban lemondta a fémablak- Ezért természetesen u szak­keretek gyártására adott mailag jobban képzettebbek megrendelését. többet keresnek. A darabbé­... , . .,„ ta rezes helyesnek és jónak bi­— Mi legyen hát? Mit te­folyamatos elvi határozatai mellett szük­ség lenne bizonyos egységes gyakorlatra. Még csak sze­gedi viszonylatban is hasznos volna a bevált módszerek is­mertetése, elterjesztése — s tőként ehhez kérték a mun­kástanácstagok lapunk segít­ségét. Továbbá, mivel úgy érzik, hegy a munkástanácso­kat eléggé elhanyagoltuk, s inkább egyes tagok, vagy ki­sebb csoportok leleplezésére törekedtünk, felhívták a fi­gyelmünket, hogy a jövőben fordítsunk nagyobb gondot tevékenységük lényegére is, és közös erővel szilárdítsuk meg a bomladozó munkásta­nácsoltat. Ez az első megbeszélés, ta­nácskozás végtelenül hasznos volt. Sck minden tisztázo­; gyünk, hogy a [munkát biztosítani tudjuk, • — ezen a fontos kérdésen ; nem töprenkedtek, hanem [inkább — és helyesen — a ! cselekvést választották. A : munkástanács elnökségének 'agjai, a pártalapszerve-mt [ vezetőségének képviselője, [az igazgató, az üzemi bizott­ság elnöke összeültek, hogy [megkeressék az égető kérdés [ megoldását. Megállapodtak [abban, hogy Szekeres István [igazgató, Heraszika János, [a munkástanács elnöke és dott, de leginkább az a közös • Fogas János c -ártfúap*zer­törcfcvés rajzolódott ki egye-*vezet vezetőségének tagja lőre kívánság formájában,J felutazik Budapestre és a hogy értsük meg egymást,X Belkereskedelmi Minisrté­dolgozzunik együtt, a párt szí-!riumban tárgyalásokat foly­lárdan építsen a becsületes,!tatnak azért, hogy táiékoz­zonyult a Fémfeldolgozóban* A murikások panaszkod­tak arra, hogy fl munkaruha úgynevezett hordási ideje hosszú. Változtatnak ezen ós most már elintéződik, hogy jelentősen rövidül a munka­ruha hordási Ideje. A munkafegyelem A munknf«"*vr.tcrnben még baiok mutatkoznak. Akad­nak egyes fiatalok, akik nem használják ki n mun­kaidőt, hanem üldögélnek, de mégis 70 forintot szeret­nének keresni egv nap alatt. Abban, hogy 70 forin­tot akarnak keresni, nincs semmi kivetni való. A baj azonban az, hogy nómoivek szocialista gondolkodású•tatást kapjanak, milyen köz- P7t ;lz össVefet lazsálással munkástanácsok gazdasági! szükségleti cikkekre van tevékenységére! * szükség, amelyeknek a gyár­Egészségügyi őrjárat három közétkeztetési konyhában dúig-ö-den fióiólfdk a iidn^Mdí^ákat a leociÜ'müvek étkstdéféien, at AHötdi oendé^íMen étf a HtUttnaioAdtági "Zizemétketteléú Dátlalalnál! Az ebédidő már javában vő polcon — szintén takarat- sebb építkezés nyomát viseli szemet nem szúrt erős fi­tartott, amikor beléptünk a lanul — mustár néz a meny- még, ámbár a nyári helyiség- gyelésünk. Textilművek étkezdéjének tá- nyezet penészbogyóira. A lalojába, dr. Vetró Jánossal, 247 munkásétkezőt jobban a Közegészség- és Járvány- meg kellene becsülni a Tex­iigyi Állomás igazgatójával, tilművekben is. Jövetelünk célja: Megfelel-e Másnap délben az Alföldi az etetekkel, az elelmisze- . ,, „ . . , vekkel való bánásmód az (voU T°mbácz) vendegloben egészségügyi követelmények- tettünk látogatást. A tűrhe­ttek? tctlenül kicsi lvik-lyuk kony­A tálaló egyik sarkában fo- hában naponta 27 féle meleg gasra akasztott utcai női ru­u , i u , i T, i-i - etett készítenek, — meg ran­hak, kábulok. Egy ladan sa- b rostalpú cipők, A falbavert tott borjúlábát is, ami ma­szegről is lóg egy kabát, köz- napság ritkaság — 400 abo­vetlenül a fedetlenül ha- nensr.ek és 200 vendéglői ét­gyott főtt makarónival telt kezőnek. A kilenc személy­edény fölött! A tegnapi étel- zetú konyhában többen is minták nem a jegesben, ha- dolgozhatnának, de a szúk he­nem meleg helyen, egy kis lyen még ennyien sem férnek polcon találhatók. Nincs elfő- el. A konyhai rend és tiszta­gadható indok, mert az újon- ság általában kielégítő, csak nan beépített háromajtós vil- a mosogató csapfelöli fala ki­lanyhútő szekrény már mű- áltozik sürgős csempéztetés­,ködik a konyharészben. No ért. A falépcsős feljáróban de nézzük csak az étkezdétől egy fazék, „véletlenül odake­jó távolra eső konyhát. rúlt" szeletelt vöröshagymá­éit tecdüUék ^ ütközünk- enyje. a léi étkciöt ' A földes áruk Pinceraktárát Hangsúlyozták a megbe­szélésre összejöttek azt is, hogy a párttal közösen akar­nak munkálkodni, mert ™TZoriáMrmus9ctlk «lkép- \ zetien falak vigyorognak a le- Pedig az öreg Zsótér-házban iatős'r~teprik~6em 'különbek. zelés° Vehet Több helyen \vert zománcú kisebb-nagyobb közismert, hogy sok a pat- Megfigyeltük egy szorgos asz­• . * — 1 —14— 1- —.. ort„íi,f— nrlániiiil/i.a A-, nmrilr iraüín. t-fl-ll 7717(in vft I e, tekintve, már több a jogos kl­; Az előkészítő mögött az fogásolni való- Az egyébként t edénytárolóban súrú penész- szellős, rácsos ajtó nincs ki­" j bogyókkal tarkított, szellő- képezve patkányelzáróval. ben tárolt szabályszerű sze­métkupac ottlétét semmi sem indokolja, táüói&ót iiAnt/ilxnak A délidőből még futja, s így kiugrunk a Keletmagyaror­szági Üzemélelmezés Jósika utcai konyhájába. Első látás­ra megállapítható: a jelen körülmények közt a volt ma­cesz-gyár helyiségei minden­re valók, csak nem közétkez­tetésre szánt konyhának. Nem is csoda a mostohaság, hiszen Debrecenből igazgat­ják a közel 60 szegedi üzem munkásainak főző konyhát. A konyhának nincs szakképzett technikusa. Naponta 700 em­bernek főznek itt, ahol a ve­zető a főszakáccsal csak úgy kapásból beszéli meg a napi menüt. Az üstök előtt nincs vlz­lefolyó, a síkos kövezeten nyakát törheti az ember. Egy polcon 8—10 — állítólag „használaton kívüli" — rozs­dás, kívülről vastagon penészes, koszos tepsik egymásba rak­va. No, de a mai sütés után a mosogatásra váró „haszná­éi ezt az is, iszony munkáját, amint az ételhordó edényekbe tette az ; zonyára a dolgozók vagyona nemrégi patkányrágást talál­I megbecsülésének jelképe. Egy tünk. No meg — szakszerve­mét- megtalálták az együtt-Í edényekre. Az egyik „vejlin- kány. Bizonyítja működés helyes formáit, de ; gon" tenyérnyi horpadás. Bi- hogy egy másik pinceajtón AÍIiTVA"öáraflránaffi7eiék"" ki­helyenként még most is T - .... etem A saigarepaio.e eic KI nagy az pi"7i<"it"1tség, vagy az ellentéteskedés. Nem I fedetlen nagyobb fazékban- zeti munkavédelmi felelős! - tette, s a Célig főtt leveshúst találunk, a pincékben csüngnek-lógnak ^J^ffrántotthúlt és be­1 állítólag ebből lesz a más- a falbaépítetlen villanyveze • napi ebéd levese. A fölötte lé- tékek. A kis udvar rendje ki­elvtelen megegyezést, együttműködést várnak a: párttól. hanem azt, hogy j kölcsönös megértés, tárgya- j lások útján határozzák meg:' csepeaését mosogatóronggyal letörölte, a rongyot az asztal­következő moz­ttal kézzé ling' ledobta az éte'hordó edény­be. Ezt addig csinálta, míg 7>áktany.a A másik helyiségben a nyershús előkészítőben a hús­vágásra használt erősen ösz­szevagdalt, hepéhupás tőke repedéséből többnapos húsda­rabokat piszkált ki késhegy­gyei dr. Vetró János. A je­gesbe beköltözött a pók ls, a húsfogókampókra pedig vas­tagon rárakodott a rozsda. A szomszédos liszt, szemesáruk, tojás és egyéb cikkek raktá­rában az utcára néző egyik zsák tetején vígan sütkérezik egy kövér macska. Azt mond­ják, igen jó pockos és egerész, de azért nem ide való. Lám, lam mennyivel jobb volna, ha nem Debrecenből, hanem Szegedről igazgatnák ezt az üzemélelmezési konyhát. A körséta — amelynek cél­ja kizárólag az egészségügyi rendellenességek felfedése volt — ezzel végetért erre a két napra. Legközelebb a köz­és üzemi étkeztetés egy-két részlegének egészségügyi szempontból kifogástalan ol­dalát mutatjuk be. A látogatás tanulsága még annyi: a konyhai cs élelmi­szerrel dolgozók egészségügyi klskönyvecskéi nem minde­nütt vannak rendben. Az egészségügyi minimum vizs­gát pedig a közegészségügy védelmében meg hell követelni minden dolgozótól, aki élel­miszerrel dolgozik, vagy az élelmezés terén hasznos mun kával járul lom nsszmunkájához. Lődi Ferenc kívánnák maguknak bizto­sítani- Ez nem lehet'-óves, mert a kifizetett, bér mögött termelésnek kell lennie. A munkafegyelem még mcalévú hiányosságaira a pártalapszervezet fe1 hívta a munkástanács figyelmét. A munkástanács tagjai ma­guk is látják, hogy a terme­'4'-hez fc'-Upm kell, g ebben a vo at're'ásban van még kí­vánni való. A munkafegyelemben ál­talában példát mutatnak az MSZMP tagjai, maguk a munkástanács tag' 1 ls. Be­szélgetnek egyes hanyagok­kal és megmondják, hogy a tisztességes keresetért tisz­terséPes munkát várnak. Ennek mafla a munkásta­nács ts szószólója. A jó k^ncsolat - párt­szervezet és a munkásta­ná"s között, az egyes nrpbté­mák közös meevitrtása :hns7noRBn mutatko-ik n t»>r­: melésben és a Fémfeldol­gozó egész életéh--­Közlekedési szerencsétlenség Jugoszláviában A jugoszláviai niksicsl C'rnagora építő vállalat 32 munkását és mérnökét teher­: gépkocsin szállították mun­kahelyére a Glava Zeta vízi­• erőműhöz. Niksicstől 10 kilo­: méternyire ismeretlen okból : motorhiba keletkezett és a : sofőr elvesztette uralmát a : teherkocsi fölött. A gépjár­: mű letért az útról és sofőr­: fülkéje, amelyben nyolc sze­ímély tartózkodott, leszakadt, egy 100 méteres mély szaka­; dékba zuhant. A benne ülők közül heten életüket vesztet­ni ték. A gépkocsi teljesen önz­hozzá a társada-1 szcroncsolédotl, úgy, hogy a motorhibát nem tudták meg­állapítani. I:

Next

/
Thumbnails
Contents