Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-22 / 44. szám

Hogyan lehet külföldre utazni 1 Március elsejétől az IBUSZ adja kt az útleveleket A rend helyreállása nyo­mán fokozatosan egyre na­gyobb lehetőség nyílik ismét a külföldre való utazásokra. A szegedi rendőrség útlevél­osztályára a múlt héten négy, ezen a héten pedig 11 kiván­dorlási engedély, illetve út­levél érkezett a megye terü­letén lakó különböző szemé­lyeik részére. Érdemes meg­említeni, hogy Farkas Lajos­né számóra is megérkezett a kivándorlási engedély Kana­dába, — azonban Farkasné időközben disszidált, a férje után. A kisteleki Seiler Ká­roly és felesége is megkapta a kivándorlási engedélyt Svédországba: ott élnek gyer­mekeik. A kivándorlási útle­velet az elóvtoum beszerzése után, általában azok kapják meg, akiknek közvetlen hoz­zátartozói már régebben kül­földön élnék. A legújabb rendelkezések értelmében március 1-től az útleveleket az IBUSZ adja kL A szegedi IBUSZ hatásköre ebben a tekintetben egész Csongrád megyére kiterjed. Kik, milyen esetekben, ho­va kaphatnak útlevelet? Akik a népi demokratikus ' országokban lakó közvetlen hozzátartozójukat — testvé­reiket, szüleiket, gyerme­keiket — akarják megláto­gatni, március elseje után ! az IBUSZ Klauzál téri iro­dájához forduljanak. Ott igazolják «-* hozzátarto­zójuktól érkezett levéllel, vagy más irattal —, hogy va­lóban közvetlen hozzátartozó­jukat akarják meglátogatni. Kétforintos okmánybélyeg­! sej ellátott kérelmet állfta­nak ki a külföldre ntazni t szándékozók #s ezt beadják az IBUSZ­hoz, A Szovjetunióba, — ha Kárpát-Ukrajna területéről az ottani tanácsi szervek az ellátásukra vonatkozóan ga­rancia-levelet küldenek —, Csehszlovákiába, Lengyelor­szágba, a Német Demokra­tikus Köztársaságba az el­múlt év nyarán érvénybe lé­pett, a személyazonossági iga­zolvány mellé kiadott betét­lapot érvényesít útlevél he­lyett az IBUSZ. Ez 50 forint­ba kerül. Jugoszláviába és Romániá­ba útlevelet kell kiváltani, amely 200 forint költséggel jár, a vízum-díj és az utazási költségen kívül. Albániába és Bulgáriába, ha az oda utazni szándékozó vonattal akar menni, útlevelet, ha pedig re­pülőgépen utazik, akkor csak betétlapot kell kiváltania. A korábbi gyakorlattól eltérően jelenleg az útlevél, vagy a betétlap kiváltása után — annak alapján — a külföldre utazni akaróknak személye­sen, vagy közvetlen hozzátar­tozójuk útján kell beszerez­niük az illető ország követ­ségén a vízumot. Tehát a jelen körülmények között a vízumot nem az IBUSZ szerzi be. Ha a különböző intézmé­nyek, vállalatok vezetői, dol­gozói, szakemberei a népi de­mokratikus országokba tapasztalatcserére akarnak utazni, akkor az onnan való meghíváson kívül az illeté­kes miniszter, vagy helyet­tese engedélye szükséges ahhoz, hogy az útlevelet megkapják. A már említett feltételek és körülmények szükségesek a nyugati orszá­gokba való utazáshoz is. Egyébként a külföldre való társasutazásokat is a jövőben ugyancsak az IBUSZ intézi és szervezi. Inkább előbb, mint utóbb véget ér a Vágóhídon is az ellenforradalmi hatás ItHIIHIIMtltHtlHIIIHMHHlUlMIHIIIIlOIIUMIIHimiNlimilHim í MUK? - Hát legyen, MUK! í „Nem kétséges, hogy előbb, hozta változásokról. vagy utóbb a Vágóhídon is A kapu fölött az ötágú csil­véget ér az ellenforradalmi lagot övezve nemzetiszínű és hatás" — olvashattuk az el- vörös zászló leng, A magyar múlt napokban egy újság- zászló a vágóhídi hazafiak cikkünk végén, amely rész­letesen hírül adta, hogyan ga­rázdálkodtak az ellenforra­dalmi lovagok a Vágóhídon. Szinte maga elé képzelhette az olvasó a leírtak alapján, hogyan mocskolták a féke­vesztett ellenforradalmárok a vörös lobogót és az ötágú csülagot. Elképzelhette, mi­lyen aggodalommal nézték, vagy szenvedték végig ezeket a napokat a kommunisták, a becsületes munkások. A közelmúlt napok sem mentesek az október végi ga­rázdálkodás utórezgéseitől. A főhangadók egyikének, Döm- . , •>, ,, , södinek, még most is volt lerVieljeSlieS nemzeti hitvallásának jel­képe, a vörös zászló és az öt­ágú csillag pedig a más népek dolgozóival való összefogásuk szimbóluma. Ott leng a két zászló, hirdetve, hogy ez a két jelkép szorosan összetartozik és el nem választható, ha rö­vid időre le is tépték a vö­rös zászlót az ellenforradal­márok. Ezt a véleményt nyilvání­tották ki a vágóhídi MSZMP­szervezet pártnapjának rész­vevői is, 106 százalékos is terror alatt tartani a párt­hoz közeledőket, az október végi napok lovagjai. Fenyege­tőznek, március 15-ét emle­getik, mint az ellenforrada­lom egyik újabb akciónapját. Most, mikor már nagy vörös csillag emelkedik a magasba üzemük tetején, már jóval ki­sebb a hangjuk. A kommu­nisták és becsületes munká­sok egyöntetű válaszát fej­tették ki a pártnap részvevői: Március 15-ike soha sem lesz újabb október 23-ika, még a Vágóhídon sem. A vágóhídi pártszervezet pártnapja, s az ott elhangzott hozzászólások már azt is bi­zonyítják: nem kétséges, hogy inkább előbb, mint utóbb ér véget a Vágóhídon is az el­lenforradalmi hatás. A pesti járókelő úton­útfélen, akarva-akarat­lanul találkozik ezzel az újkeletű jelszóval. Ház­falakon, hirdetőoszlopo­kon, járdákon ott dísze­leg — reszkető, gyáva kezekkel írt betűkkel — a kihívó, szemtelen ijesztgetés: MUK! Néliol — talán a gyengébbek kedvéért — alatta záró­jelben a teljes jelszó: "Márciusban Üjra Kezd­jük*. Hogy mit sze­retnének egyesek új­ra kezdeni, nem szüksé­ges magyarázni... • A gyengébb idegzet íi­cket megijesztik a fel­iratok. a higgadtabban gondolkozókat bosszant­ják. Azaz legtöbb helyen csak bosszantották ... szavakkal. MUK? Hát legyen MUK! Ha már­ciusban újra kezditek, MÁRCIUSBAN ÜJRA KAPTOK! A járókelők elolvassák az új feliratokat is, leg­nagyobb részük tovább megy, sietve, dolgába tö­rődve, de jó néhányan mosolyognak. S ez a mo­soly jelenti, hogy az új MUK-nak, a Március­ban Üjra Kaptok-nak nagyobb sikere van a ré­ginél. Az egyszerű, dol­gos emberek nem akar­nak újabb vérontást, zűrzavart, újabb pusztu­lást, — élni akarnak, becsületesen és tisztes­ségesen. S életünk egyes, még mindig megoldat­lan problémáit is becsü­letes munkával akarják megoldani, nem esztelen kalandokkal. mersze így nyilatkozni: „Ha szalad a vágólegény késsel a kezében, megcsúszhat és el­szaladhat a kése. Ki felel ezért? r­Ezeket hallva, bizony arra a következtetésre juthat az ember, hogy itt a fenti idéze­tet úgy módosíthatnánk, in­kább utóbb ér véget az ellen­forradalmi hatás, mint előbb. A tények azonban mást mu­tatnak. Amíg nem volt párt­Sok szó esett a pórtnapon gazdasági nehézségeinkről, amelyet az ellenforradalmi napok okoztak országunknak Az ebből adódó feladatokat helyesen határozták meg a hozzászólók abban, hogy töb­bet termeljünk és olcsóbban. Számokat is soroltak a bérek jelentős emelkedéséről, hogy az elmúlt hónap tervét a Vágóhíd munkásai 106 száza­lékra teljesítették. Érintet­Mert a napokban ér­dekes — és ötletes — el­len-jelszavak születtek, s íródtak a krétával falra karmolt, dülöngélő "Márciusban Üjra Kezd­jük* alá vörös, nyomta­tott betűkkel; szinte po­lemizálva az előbbi jel­Világszerte igen nagy sikernek j örvendenek a csehszlovák ••••••.••••».»«••.•......».••»•<••• i.AERO—45"-típusú légitaxik. A _ A KÖZIGAZGATAS EGY- - JUBILEUMI EVZAHO KOZ­csehszlovak szakemberek lépest SZERUSITESE folytán a szege- GYUI.EST tart február SÍ-AN akarnak tartani a lökliajtósos ro. <ii tanácsházán több hivatalt délután az újszeged! Ltget-ven­pülőtechnikával: ebben az évben összevontak. A városi bérházban déglőben az Elsó Szegedi Clpö­Lök hajtó sos légitóxi S márciusban, a ta­vasz kiteljesedésével, új­ra akarják kezdeni a teljes értékű munkát, — a teljes értékű életet._ (— cz — nj : szervezet, s nem tevékeny- ték a részvevők hozzászólá­kedtek a kommunisták, addig inkább a másik oldal hallatta szavát. Most már van alap­szervezet, s puszta léte is erőt kölcsönöz a becsületes mun­kásoknak. Az újságcikk ha- zó volt, tása sem kétséges, jóllehet rendőr nem tudott mindent a tör­téntek pontosságával papírra vetni; Nemzeiiszínű zászló és vörös csillag saikban a Szegedi Néplap üzemükről írott cikkét. Egy pontatlanságra hivatkozva, elmondották, hogy Iványi László nem horthysta nyomo­hanem csak próba­és a demokratikus rendőrségben lett tiszt. A cikkben felsorolt más megál­lapításokat mondanivalójuk alátámasztására maguk is fel­használták, utaltak ró. Az egyik alkalommal szinte kó­rusban helyeseltek az előadó egyik kérdésére. „Ügy van, úgy igaz", — ahogy írták. X szerdán délután tartott „ pártnapon már többet tud- Mar kisebb hatott meg a külső szemlélő a ~f Vir-rnrxínV Vágóhídon uralkodó állapo- u ílUIiyjUK tokról. Már a gyár külseje is Sőt arról is említést tettek, számot adott az elmúlt napok miként igyekeznek még mo6t ^ Fáradságos munkásság után .• > Csütörtökön délelőtt kedves ünnepség színhelye volt a Csöng rádmegt/ei Építőipari Vállalat ebédlője. Gyólai István elvtársat^ a vállalat igazgatóját búcsúztat­ták munkatársai, 1947-ben ü alapította meg a a Építőipari Munkások Termelő­szövetkezetét. Ebből a szövetbe zetből alakult ki a Csongrádme. gyei Építőipari Vállalat. Gyólai elvtárs a szövetkezet, majd a vállalat vezetője lettz Az ő igaz galása alatt vált országos jelen­tőségűvé a vállalat. Októberben az Építőipari Vál­lalat ellenforradalmárainak elsó dolguk volt, hogy a kommunis­ta harcos igazgatót eltávolítsák a vállalat éléről. — Hogy most én itt vagyok, és itt vagyunk mi, kommunisták — mondta Gyólai elvtárs az iin­hozzákezdtek a légitaxira szerel­hető lökhajtásos motorok gya­korlati alkalmazásához. ezért több helyiség megflrese- és Cslzmakészftó Kisipari T*r­dett. Ide most a Viz- és Csator- inelbszövetkezet. Ez alkalommal naművek egyik hivatali részié- Ünneplik a szövetkezet fennálla­ge költözött. sának 50. évfordulóját. Igy is lehet növelni az üzemi jövedelmet! Manapság minden üzemben gyakrabban emlegetik ezt a szót: jövedelmezőség — mert az iparvállalatok önállóságának növe­lésével a dolgozók közvetlenül is érdekel­tebbekké váltak abban, hogy az üzem gaz­daságosabban termeljen és minél nagyobb nyereséggel. A jövőben nem a különböző versenyek statisztikája és a bonyolult mu­tatók sorozata határozza meg a vállalatok tevékenységének hasznosságát, hanem első­sorban a jövedelem. Egy pillantás a mér­legzárásra — és sok mindent meg lehet tudni a gazdasági vezetők leleményességé­ről, a munkástanács tevékenységéről. Ter­mészetesen ez még nem gyakorlat az ipar­ban, de sok mindenben előre vetíti árnyé­kát. Soha sem keresték még olyan lázasan és olyan érdekelten üzemeinkben a jövede­lem emelésének forrásait, mint napjaink­ban. Egy nagy veszteségű negyedév után indokolt ez, viszont nemcsak a veszteségek pótlása készteti erre az embereket, hanem első helyen a jól felfogott munkásérdek, s az ezzel együttjáró népgazdasági érdek. Hogy mennyire közügy lett legtöbb he­lyen a nyereségre, s a még nagyobb nye­reségre való törekvés, arra lássunk néhány példát városunk üzemeiből — s azokból is a jövedelem növelésének csak néhány for­rását! népségén a Szovjetunió hős katonáinak köszönhetjük, akik másodszor szabadítottak fel ben­nünket, mentették meg életünket Joós Antal elvtárs, a Csong­rádmegyei Építőipari Vállalat új igazgatója búcsúztatta az építő­ipari dolgozók nevében Gyólai Istvánt és jelolvasta és átadta az Építésügyi Minisztérium mi­niszterhelyettesének levelét, „Nyugdíjazása alkalmából az állami építőiparban hosszú évek óta kifejtett példaadó és eredmé­nyes működéséért, különöskép­pen a Csongrádmegyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója­ként végzett kimagasló munká­jáért elismerésemet fejezem ki Fáradságos munliássága után hosszú életei és jó egészséget kí­vánok. 1957, február 16. Padá­nyi Mihály, miniszterhelyettes". A gépek hatásfokának kihasználása HA NAGYON AKARNA...? Régi gyakorlat, hogy miután egy panaszos Canos­t sát jár és mégsem üdvözül — felkeresi a szerkesztösé­t- get. Igazolódott ez a Gyógyászati Segédeszközök Gyára • helyi fiókja esetében is. Ez a kis üzem körülbelül fél­t éve telepedett meg városunkban, s vezetője azóta fut­f kos fűhöz-fához, Csongrád megyei Villanyszerelő Vál­£ lalathoz, DÁV-hoz és egyéb fórumokhoz, hogy kapcsol­• ják be végre a gépeik üzemeltetéséhez szükséges 380 • voltos áramot. A megrendelés idejében elment a DÁV-hoz, ahon­nan szabályosan visszaigazolták — bizonytalan időre, ami lehet az idők végtelenje is. Látván, hogy itt nem megy a dolog, az üzem a Csongrád megyei Villanysze­relő Vállalatnál próbált szerencsét. Itt el is vállalták volna a munkát, de a DÁV — a panaszosok szerint — letiltotta, mondván, hogy az aszfaltvágás és egyebek az ö specialitása. De mit cr ez a specialitás, ha nincsen ká­bel! A DÁV ugyanis azért nem tudja a megrendelés óta sem elvégezni ezt a munkát, mert nem rendelkezik ele­gendő vezetékkel. Pedig ennek a kis, egészségügyi szempontból fon­tos üzemnek nagyon sürgős lenne a gépek bekapcso­lása. Kézi erővel nem tudják megfelelően ellátni az or­szág Pécs—Kecskemét—Békéscsaba háromszögébe eső részét, s így havonta mintegy 15 ezer forintnyi terme­lési érték — gyógyászati segédeszköz! — esik ki az üzem munkájából. 'Hát olyan szegények vagyunk, hogy 100—120 mé­ter kábelen ilyen fontos dolog elcsúszik? Hát ha na­gyon akarna, akkor sem tudna segíteni a DÁV? (mn) 'aaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAll A Szegedi Jutaárugyárban elhatározták, hogy a kétgé­pes rendszerről visszatérnek az egygépes rendszerre, A kivül álló gyanakvással fo­gadja ezt az intézkedést, mondván: ez termelékeny­ségcsökkenést és munkabér­növekedést jelent, s ilyen­formán a jövedelmezőség szempontjából nem prakti­kus. A szakemberek viszont más számítási eredményre jutottak. A kétgépes rend­szerrel a gépek hatásfokát csak 50—52 százalékig tud­ták emelni, emígy viszont legalább 75 százalékig el tudnak jutni. A jutaiparban ez a legjobb megoldás. Így a szövődében javul a minő­ség, s az utána következő munkafolyamatok meggyor­sulnak, s itt kevesebb mun­kás kell. A januári eredmények sem cáfoltak rá ertfe a felfo­gásra, mivel nyereséggel zár­ták ezt a hónapot is. Ilyen­formán az a kijelentés sem könnyelmű a Jutaárugyár­ban, hogy az első negyedév­ben önköltségi és egyéb te­kintetben is el tudják érni az 1956-os esztendő I—III, negyedévi szintjét. Szép dolog ez, de valamit nem kalkuláltak bele a szá­mításba mindeddig a juta­gyáriak: az újítómozgalmat. Téli álmát alussza ez a hasz­nos mozgalom, jóllehet ez sem lebecsülendő mértékben növelhetné a negyedévi nye­reséget i üj gépek, hiányanyag pótlása A Falemezgyárba egy­más után érkeznek a nagyteljesítményű csehszlo­vák és német gépek. Hama­rosan megkezdik a cseh sze­relők az új hengerszáritő­gép beszerelését. A meglévő, kis kapacitású hengerszárí­tó nem tudta biztosítani, hogy a falemezek zömét száraz eljárással gyártsák — az új gép viszont erre mó­dot ad, s a termelékenység növelését lényegesen előse­gíti. A préselési idő 5 percre redukálódik a ned­ves préselésnél szükséges 50 perc helyett, s a termelés egy újabb üzemrészben folyhat zárt szalagban. Ugyancsak Csehszlovákiából érkezett egy új hámozógép, ami felszabadít egy kis öreg gépet ulánhámozásra, s igy végeredményben anyagta­karékossági eredményt is hoz. Hamarosan működik az új fűrészélcsítő automata, és útban van egy "foltozó* automata is az NDK-ból. ami egy-két kezelővel 6 em­ber munkáját tudja elvé­gezni. Hogy még csak egy lehe­tőséget említsünk: ide kí­vánkozik a l'alcmczboritás­nál alkalmazott szükség-vál­toztatás is. Eddig hazai, úgynevezett kanadai nyár­ral borították a falemezt, de mivel ilyen nyersanyag most nem áll rendelkezésükre, a Szovletuulóból kaoott fe­nvőszá"ílmánv vastag pél­dányaiból hámoznak borító­lapot, Érdekes, de ez az anyag csupán a forintban kifejezett árakat figyelembe véve — olcsóbb. Egy köbmé­ter nyárfa 800 forintban van az üzemnek, a fenyő ára viszont csak 670 forint. (A mostani szállítmányok egyébként a segélyezés ke­retében érkeznek). Ez a megoldás minden­esetre bevált. Hiánycikkeket gyártanak — terven íelfil Több szegedi üzemben adó­dott már példa arra is, hogy felkarolták egy-egy hiány­cikk gyártását. Ebben a vál­lalkozásban sem egyszerűen a népgazdasági érdeket tar­tották szem előtt, hanem szá­moltak azzal is, hogy mi­lyen jövedelemhez juthat ez­által a vállalat. A Vasöntö­dében műszerész-satukat ké­szítenek a közeljövőben, s ennek a nyereségéből akarják valamelyest fejleszteni, kor­szerűsíteni az üzemet, mivel a központi beruházások egye­lőre bizonytalanok. A Fém­feldolgozó Vállalat szintén tervez: olyan új közszükség­leti cikkeket akarnak gyár­tani még ebben az évben, amelyeket hazánkban eddig nem készítettek. A kísérletek már tartanak — minden bi­zonnyal sikeres lesz a próbál­kozás is. A Kéziszerszám gyárban egy rókáról két bőrt húznak. Az exportra készülő szecskavágó­kések hulladékából kitűnő zsebkéseket készítenek. Ezzel az elhatározással hozzájárul­nak ahhoz, hogy csökkentsük a zsebkésbehozatalt. Elcso­dálkoztató, dc Csehszlovákiá­ból ebből a cikkből szép téte­leket importáltunk. Mindez azonban csak néhány buzgó forrása az üzemi jöve­delem emelésének, s nemcsak ezekhez hasonlókat, hanem újabbakat és újabbakat le­hetne felsorolni más üzemek­ből is. Azt azonban beszéde­sen igazolják ezek az esetek is, hogy a nyereséges terme­lésre való törekvés valami íratlan törvény lett, s min­denütt kutatják a jövedelem újabb kis helyi forrásait.

Next

/
Thumbnails
Contents