Szegedi Néplap, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-13 / 10. szám

A részegek védelmében ? A "Szegedi Néplap* ja­nuár 11-d számában erélyes hangú cikkben köve­teli a szocialista törvényes­ség megtartását a szegedi rendőrség tagjaitól. A cikk alapgondolata he lyes. Nem vitatható problé­ma, az ellenforradalmi ese­mények után jogos kívánság a törvényesség betartásának és betartatásának kérése. Csakhogy... Amíg a cikk — az S. I. monogramú író ellenőrizhe­tetlen értesülései alapján — a rendőrség intézkedési mód­szereit, az állampolgárokkal való fellépés udvariasságát vizsgálja csupán, azt is in­dokolt megnézni, hogy a rendőri intézkedésre egyálta­lán milyen okiból volt szük­ség a sérelmezett esetben? Az előzmények röviden: három személy ittas állapot­ban a kormányt, a társadal­mi rendet becsmérli. A közel­ljen tartózkodó rendőr és kar­hatalmista járőr figyelmez­teti a nyilvánvalóan törvény­ellenesen viselkedő szemé­lyeket, amely figyelmeztetés­re tettlegességgel válaszol­nak, az intézkedni akaró rendőr az ütés következtében a földre kerül. Majd — mi­vel fegyverét is el akarják Í"enni — riasztólövéseket ad le, és a segítségére siető rendőrök és karhatalmisták, legyűrve az ittas emberek el­lenállását, a kapitányságra állítják elő a rendzavarókat. Mit véd hát az újságíró? Ügy látszik, a részegek "rend­jét*. Azt, hogy a város köze­pén, a tanácsháza mellett za­vartalanul gyalázhassák ve­zetőinket? Vagy hogy fegy­vert szerezve visszaidézhes­sék az október végi —szép na­pok* emlékét? Gondolt-e az újságiró arra, hogy a tények megírása kötelessége, még akkor is, ha ebből nem ke­rekedik valami szép, hatás­vadászó cikkecske? Gan­dalt-e arra, hogy becsületes érzésű emberek nem értenek egyet részeg rendzavarókhoz intézett s'ma, udvarias han­gú felszólításokkal, hanem igenis erélyes fellépést kö­vetelnek rendőreinktől az ilyenekkel szemben? Ezt ta­lán az bizonyítja legjobban, hogy a cikk megjelenése után többen is telefonon hívták fel a rendőrséget — nem érdekelt személyei? közvetle­nül az ügyben — és közölték, hogy helyesen és jól lépett fe] a rendőrség. A szocialista törvén yes­ség betartása minden állampolgárnak kötelessége, rendőreink is ennek szelle­mében kötelesek eljárni. Ép­pen ezért a legközelebbi, ré­szeg emberekkel való intéz­kedés sarán szívesen látják az S. I. monogramú újság­írót, mutassa meg: milyen fellépést tart ő helyesnek ha­sonló esetben? Vörös Balogh István Az anyák és születendő gyermekeik minél eredményesebb védelméért Dr. Bstizla vy J?nos orvo professzor fiiléspon ja a terhesség megszakításával kapcsolatban Tisztelt Szerkesztőség! Imikor néhány napos budapesti tartózkodásom után visszaérkeztem Szegedre, megle­petéssel értesültem arról, hogy a „Szegedi Néplap" az abortus­rendeletlel kapcsolatban társa­dalmi vitát kezdeményezett Eb­ben a rendkívüli kényos, orszá­gos érdekű kérdésben előzetes felvilágosítás nélkül, helyi „vitá­val" nem lehet döntő véleményt "dani, ehhez csakis a kérdés len részletét jól ismerő, nagy felelősségtudattal rendelkező egyének és szakemberek képesek megfelelő módon hozzászólni. De ha már a vita megindult, kény­telen vagyok e kérdéssel a nyil­vánosság előtt is foglalkozni, és néhány olyan tájékoztató megál­lapítást tenni, amelyek nélkül nem lehet tárgyilagos véleményt alkotni. Az abortus-problémával szerte az országban a nőorvosok tudo­mányos szakcsoportjai, az Or­vosegyetemek Tanácsai, megyék és városok egészségügyi osztá­lyai évek óta foglalkoznak. Mosl két rendeletről történik említés a sajtóvitában anélkül, hogy az olvasó ismerné a rendeletek lé­nyegét Ezért csak röviden meg­említem, hogy n 8100—9/1953. Eü. M. sz. rendelet a terhesség megszakítására vonatkozó szo­A MENTŐK ESETNAPLÖJÁBÖL amelyet egyetemünk útján az Egészségügyi Minisztériumhoz felterjesztettem. Az ehhez fűződő vitában dr. Bódis Lajos főorvos, valamint a többi jelenvoltak tel­jes egyetértésüket juttatták kife­jezésre. Egyhangúlag megállapí­tottuk, hogy a rendelet végrehaj­tása óta az országban kataszt­rofálisan csökken a szülések szá­ma. Csak egy példát említek: az egyik budapesti kórházi osztá­lyon, ahol régebben havonta 80-90 szülés és 20-25 abortus volt átlagosan, most a szülések száma alig haladja meg a 20-at, ugyanakkor kereken 150 vetélés zajlott le egy hónap folyamán. Egyik tanítványom írja, hogy az általa vezetett szülőotthonban az elmúlt hónapokban 40 szülésre 65 abortus jutott S fgy, sőt még rosszabbul áll a helyzet a na­gyobb városokban. Bár ezek az elszomorító jelenségek még nem következtek be ilyen mértékben Szegeden, de a mi statisztikai adataink is mutatják, hogy ha ezen az úton nem fogunk tudni megállni, hasonló állapotok fog­nak bekövetkezni. Ez olyan je­lenség, amely mellett hazája és népe sorsa miatt aggódó lelkiis­meretes orvos nem térhet napi­rendre! Rz újságban közölt hozzászólásokkal külön-külön nem kívánok foglalkozni, csu­pán egy kérdést szeretnék ki­emelni: a gyermektelen házas­párok nbortus-prohlémájáL Nyil­ván más e téren a laikus véle­ménye, mint azé a nőorvosé, aki évtizedes tapasztalatokkal ren­delkezvén, tudja, mennyi tra­gédia követte a fiatalság köny­nyelmű elhatározását, amikor az első terhességet a lelkiisme­retlen, anyagi ellenszolgáltatá­sért „segítséget nyújtó" orvossal vagy bábával megszakíttatták, amely beavatkozás után soha többé nem köszöntött be a gyer­mekáldás öröme. A tudományos világ bőséges tapasztalatai alap­ján kiderült, hogy a leggyakor­lottabb kéz által végzett terhes­ség-megszakítások után is 10—15 százalélsban következett be med­dőség, és olyan késői szövőd­mény, amely a nő testi és lelki állapotát súlyosan megviselte. Ami pedig a megelőzés gondo­latát illeti, arról Szegeden és ««* ISSaSt ... _ „.„ _ , , előtt. Bár ezek az előadások ren­nefelejcsvirág is, Sérült részeik, kammlmlak és g,ázméíQ,ezése.k Érdemes fellapozni a men­tők esetnaplóját, amelybe mindennap feljegyzik: hova hívták sürgős esetekben se­gítségül a fehér autókat. Craik (néhány napra lapo­zunk vissza a naplóban. Az elmúlt vasárnap meggvlll' a balok a feszegekkel. Délben Szőregre hívták a szegedi mentőket; Balogh Imrét kellett a klinikára szállítani. Balogh részegen elesett, s agyrázkódást, zú­zott sérülést szenvedett, ök­rös Pálné olyan részeg volt. hogy a Deák Ferenc utca és az Oroszlán utca sarkán ösz­szeesett. A mentők vitték el. Liszekás György Faragó utcai lakásán ittas állapot­ban elesett és térdsérülést szenvedett. Kispál Ferenc Lehel utcai lakost a Bocskai utcában eszméletlenségig ré­szeg állapotban találták. A Sebészeti szállítani Klinikára kellett Nagy Istvánná Szent István téri lakost, aki ugyancsak részegen elesett és fején, arcán zúzódásokat szenvedett. Vasárnap este egy karambol színhelyére száguldottak a mentők. A bajai műútról Öttömös felé tért motorke­rékpárjával Babarczi István, az öttömösi italbolt vezetője. Két kilométerre a falu előtt csak későn vette észre az előtte kerékpárral haladó Lajkó Lajost, összeütköztek, — Babarczi a motorral el­esett, Lajkó pedig fejsérülést szenvedett. Másnap, hétfőn este ugyancsak történt egv karambol Szeged közelében. A Jutaárugyár előtt Mártó Mihály munkás éppen ke­rékpárjára ült, amikor egy autó elütötte. Mártát fejsé­rüléssel és bokatöréssel szál­lították a klinikára. Még az­nap este egy igen sajnálatos esethez siettek a mentők. M. Margit 15 éves fiatal lány a Boross József utcá­ban Öngyilkosságot követett el: zsírszódát ivott. Szándékáról még kórházbavitele után sem mondott le, — ott tar­tották a gyógyintézetben. Kedden két gázmérgezéses eset is volt. A hajnali órák­ban a felsővárosi cipőgyár agregátor-házában egy férfi összeesett a kiáramló gáz miatt, — a klinikára vitték. A déli órákban a Mérey ut­ca 22. szám alá hívták a mentőket. „Eszméletlen egy fiatalasszony", — közölték a tnentőkkel és egy perc múl­va már száguldott a fehér autó a megjelölt helyre. Ki­derült, hogy az illető öngyil­kossági szándékból nyitotta ki a gázcsapot. ciális javallat felállítására tartal­maz utasításokat. Ez a rendelet I. és II. fokú abortus-bizottságok megalakítását írta elő. A bizott­ságok a kérelmező ügyét meg­vizsgálták, és a szociális körül­mények mérlegelése után döntöt­tek. Szegeden is működött két­két bizottság: a klinikán és a tus-bizottságok elnökei — állást foglaltak ebben a kérdésben. Dr. Imre Mihály főorvos a balassa­gyarmati egészségügyi osztály úliratát ismertette, amely az ér­tekezlet összehívásához az indí­tékot adta, és amely az abortus­rendelet megváltoztatását szor­galmazza. A megbeszélésen fel­kórházban, ós o bizottságoknak olvastam azt a memorandumot, az volt a vezető szempontja, hogy többgyermekes és kedve­zőtlen szociális viszonyok között élő nőknél felállították a javal­latot. A 2/1956. Eü. M. sz. rendelet megszűntelte a kettősbizottsági rendszert. Eszerint az orvosból és két nem orvos tagból álló bi­zottság felvilágosítás után akkor is kénytelen a javallatot megadni, amikor sem egészségi, sem szo­ciális körülmények netn indokol­ják a terhesség megszakítását, de a kérelmező ragaszkodik a mű­lét elvégzéséhez. Ez az intézke­dés, amelyet a szakkörök meg­kérdezése nélkül hoztak, orvosi gondolkodásunkkal homlokegye­nest ellenkezik. Nem is csoda, liogy országszerte felemelték til­takozó szavukat egyetemi taná­csok, egészségügyi osztályok és kórházak vezető szakemberei. A szegedi Orvostudományi Egye­lem is ez év júliusában — rövid­del a rendelet megjelenése után — memorandumbah fordult az egészségügyi miniszterhez, ennek a rendeletnek hatályon kívül he­lyezése érdekében.; Közben beköszöntöttek az októberi események, ame­lyek megakadályozták a minisz­tériumot, liogy e kérdéssel ér­demlegesen foglalkozzék. Mivel azonban időközben egyre több adat gyűlt össze e rendelet alkal­mazása kapcsán, és most már konkrét, számszerű adatok és elszomorító tapasztalatok állnak rendelkezésünkre, újból megin­dult egy széleskörű akció, ame­lyet egyetemek, megyei és váro­si egészségügyi osztályok és kór­házak szinte azonos időpontban, egymástól függetlenül, egymás szándékairól mit sem tudva kez­deményeztek. A szegedi város! tanács egész­ségügyi osztálya is indíttatva érezte magát, hogy meghallgassa a szakemberek véleményét. így ült össze december 22-én dr. Imre Mihály és dr. Berkes Pál, az egészségügyi osztály vezető orvosainak meghívására az az értekezlet, amelyen a szülészeti klinika igazgatója, a kórház szü­lészfőorvosa: dr. Bódis Lajos, az SZTK nőgyógyász főorvosa: dr. Nagy József és a kórház belgyó­gyász főorvosa: dr. Novaszel Fe­renc, — utóbbiak, mint az abor­— Mondj hamar valami időhatáro­zó mondatot! Pétör fölnéz a feje fölé, ott nem ta­lál semmit Aztán az ablakra veti okos kis szemét, és ott megtalálja, amit keres. .Az ablakot befogta a pá­ra, nem lehet rajta kilátni, ennélfog­va Pétör így határozza meg az időt: — Kutya hideg van odakint. Ez olyan szabályos időhatározás, mintha az esőcsináló intézet adná, de azért a tanító úr nincs megelégedve, s neki a maga szempontjából igaza tehet. De nekem is igazam van a ma­gam szempontjából, mikor odanyo­mom a nagy körtét a Pétör marká­ba. Mert én csak arról akartam meg­győződni, hogy csakugyan létezik-e az a Pétör, akiről hallottam egy történe­tot, amelyik egészen olyan, mintha én találtam volna ki. És hogy ér-e a Pé­tör annyit, amennyit az a másik, a Palkó? Azt én nem bánom, hogy Pé­tör egyelőre másként) határozza meg az időt, mint az Akadémia nyelvtu­dományi osztálya. Beérem annyival is, hogy Pétör van, és Pétör nagyon értelmes gyerek, holott már harmadik esztendeje fúrja, faragja, gyalulja, csiszolja az eszét az ötarasztos embe­rek számára rendeltetett és szabott tudomány. I gen, és Pétör még most se unta ' meg az iskolát, sőt, minden reggel késedelem nélkül megjelenik benne. Pétör nagyon is szeret itt len­ni, talán még jobban, mint otthon, és minden oka megvan rá, hogy telente ígv kedvelje a tudományok csarnokát Először is itt melegebb van, mint ott­hon. Másodszor itt borzasztó sok gye­rek van, és Pétör olyan, mint a bá­rány: nagyon szeret sokadmagával lenni. Harmadszor itt úgy bánnak az emberrel, hogy az édes szülője se ke­resi annyira kedvét, mostanában még tejjel is megitatják, akár az úri gye­rekeket, Üzép kis csészékben adják a tejet, van rajta nefelejcsvirág Is, s nagyon jó azt a kézbe fogni, mert olyan jó sütős, hogy a dermedt vörös kis ujjacskák egyszerre fölengednek rajta. No, Pétört mégis a tej keverte gya­núba, és juttatta olyan díszítő jelző­höz, ami szokatlan a világtörténelem­ben, noha nyilván sok alakja meg­szolgálta a világtörténelemnek. Az egyszerű Pétörből a tej miatt lett Pé­tör, a csaló. A gyanú a tanító úrban ébredt föl, aki talán kelleténél szerelmesebb ugyan az időhatározókba és a többi neveléstudományi köszörűkövekbe, de azért aranyból van a szíve. A ta­nító úr, akinek mindenütt ott a sze­me, azt vette észre, hogy Pétör és a tej közt zavaros a viszony. A többi gyerek, ahogy megkapja a részét az ingyentejből, elbánik vele mindjárt a helyszínen. Pétör azonban egy idő óta sajátságos stratégiát vett alkalmazás­ba. Tudniillik, amikor megkapja a teli csészét, akkor elvörösödik az örömtől, és orrcimpái reszketnek a gyönyörűségtől alhogv szívla be a tó meleg párát. Szívja, szívja, de azon­közben visszavonulóban van az ajtó felé, s mire odaér, akkorra már fehé­rebb az arcocskája, mint a fal. Egy­szerre felbukkan a buksija a látóha­táron. Az ábrázata egyre vörösebb lesz, ahogy közelebb kerül az asztal­hoz, ami attól lehet, hogy roppant el­szántsággal szopogatja kl a csészéből az utolsó csöppeket. A tanító urat persze Ilyen ravasz " fondorlattal nem lehet megcsal­ni. A tanító úr megsejtette, hogy Pé­tör embör nem szereti a tejet, de mi­vel tudja, hogy az ilyesmit nem lehet nyilvánosságra hozni, hát titokban le­eresztgeti a tejecskét az udvaron a csatornába. Mert bizonyos, hogy Pé­tör az emeletről az udvarra szökik le lejivás örvivel, elárulja a hideg ar­cocskája. Végre eljött a nap, mikor Pétör üzelmei teljes mivoltukban napvilág­ra kerültek. A tanító úr figyelte min­den mozdulatát. Lassan somfordált a gyerek az ajtóig, de a lépcsőn már nyargalva ment lefelé, tenyerét a csé­sze szájára tapasztva. Mire a tanító úr utóiéri, Pétör már ott térdelt, a kaDU sarkában, s öntö­gette befelé a tejet egy nagykendőbe. Beható vizsgálat kiderítette, hogy a nagykendő alul két kis lábacskában, fölül pedig egy gémberedett kis ar­cocskában végződött. — Ki ez, Pétör? — kérdezte a ta­nító úr. Pétör — szégyen, nem szégyen — nagyon megijedt. Reszketett a szája széle. — Marika. — Húgod? — Az — mondta Pétör, és férfiasan sírásra fakadt. — Mindig el szokott kísérteni, oszt itt várja meg, még ho­zom a tejet. Már akkor sírt Marika is, és a ta­nító úr addig tiltotta kettőjüknek a sírást, míg az ő könnye is ki nem csordult. — Hány nap csaltál már meg, Pé­tör? — kérdezte a fiút. — öt — mutatta Pétör az ujjain, mert szólni még nem tudott a sírás­tól. Ö t nagy csatát nyert meg Pétör az éhes kis gyomra ellen. Ha én isten volnék, nekem nagyobb örö­mem volna ebben a teremtésemben, mint a vészteljes és végzetterhes vi­lágháború összes nagy hadvezéreiben. Ne haragudjatok meg, emberek, hogy mikor úgy tele van a világ tö­kéletes nagy csalókkal, én erről a tökéletlen kis csalóról írtam. De lát­játok, arra gondoltam, tl is örülni fogtok neki, hogy vannak még olyan csalók Is, akik nem magukért csal­nak, csak magukat csalják meg a testvéreikért. ígeteg időt és fáradságot jelentet­itek számomra, a férfiak kíván­»ságára és hírlapi felhívásra szí­l vesén tartottam volna az ősz 'folyamán további előadásokat, de b azokat az októberi események j megakadályozlak. Ezekben az I előadásokban kifejtettem azt a s tudományos álláspontot és cljá­Irást, amelyet a világ nőorvosai ^képviselnek és javasolnak. Az abortus-kérdés tehát nem­-csak a pillanatnyilag érdekelt nő I ügye, hanem egész társadalmun­aké, a nemzet jövőjének problé­mája, és nem utolsósorban a trendelet által a csírázó életek el­pusztítására kárhoztatott orvo­tsoké is. Ami most már a felzaklatott ^kedélyeket illeti, megnyugtatha­tok minden érdekeli felet, hogy az országszerte szorgalmazott 8100-9/1953. Eü. M. sz. ren­delet csak annyiban tér el a mostani gyakorlattól, hogy a ter­hesség-megszakításnak javallatát olyan bizottság mondja ki; amely a kérelmező adatainak mérlegelése alapján hozza meg döntését. A szegedi bizottságok működése eddig is bebizonyított la, hogy a többgyermekes és súlyos szociális körülmények kö* zött élő szegény asszonyok baja iránt a legnagyobb megértést ta­núsította, hiszen tudatában vas gyünk annak, hogy magas er­kölcsi felfogású családokat ia arra kényszeritbet az anyagi szükség, hogy ilyen irányú se* gitséget kérjenek. Bízunk abban, hogy a lakosság életszínvonalá­nak emelkedése a jövőben lehe­tővé fogja tenni a kérdésnek nyu­godtabb légkörben, tárgyilago­sabb szempontok alapján való mérlegelését. De most és a jö­vőben is hangsúlyoznunk ke!L hogy az orvos nem kötelezhető remlelelileg olyan műtét elvég­zésére. amely lelkiismereti jel­fogósával ellenkezik. Az orvon nem vállalhatja az itéletvégre' hajtó szerepét. A.z orvos az élet megóvására tett esküt, és nem arra, hogy fejlődőben levő élete­ket elpusztítson!!! A szorosobb*n vett szód* ális javallat mellett az emberies* ség arra is késztet, hogy a ter* hesség megszakítására javallatot állítsunk fel akkor is, ha olyan serdülőkorú leányokról van szó, akiknek tájékozatlanságával visz* sznéltok. De semmiképpen sem helyeseb hetjük azt a kívánságot, hogy jó szociális helyzetben levő, egész­séges, gyermektelen, vagy egys gyermekes asszonyokon végez-' síink terhességmegszakítást úgy. ahogyan azt egyre növekvő számban látjuk az utolsó ahon tus-rendelet alkalmazása óta. Mindezen megfontolások után arra kérjük az egészségügyi kor* mányzatot, hozzon olyan dön* tést, amely engedélyezi a szo­ciális javallat alapján történő terhesség-megszakítást, de csak oly módon, hogy a kérelmeket bizottság vizsgálja felül, amely gondoskodjék a szociális helv* zetet igazoló adatok beszerzésé* ről és csak ezeknek alapján döntse el a kérelem sorsát A döntő különbség a mostani helyzethez viszonyítva az lenne, hogy mód nyílna az indokolat­lan kérelmek elutasítására. Befejezésül még csak nnnyit: több mint három évii* zedes szülészi pályámon csal? egy vezérlő gondolatom volt: az anyák és születendő gyermekük minél eredményesebb védelme; Az anyavédclem már a leány* gyermeknél kezdődik, amikor féltő gonddal ügyelünk a ser­dülőkorú leány testi épségének védelmére és hasonló gonddal vigyázunk reá a férjhezmenetel után is, hogy áldozatául ne es­sék a meggondolatlan és elha­markodott lépésnek, az indoko* latlan terhességmegszakításnak,' amely után lappangva jelentke* zik az előbb már emiitett nagy baj: a meddőség és annak sok egyéb kísérő következménye; amelyeknek elhárítása nemcsak az egyén, hanem a nép elsőrendű érdeke, és a szülészorvos leg­szebb hivatása. Dr. Ba'izfalvy János egyetemi tanár, a Szülészeti és Nőgyógyászat! Klinika igazgatója Jelentsék be munkaeroszükséglelüket a szegedi járás területén lévő vállalatok A járási tanács munkaerő­gazdálkodási csoportja fel­hívja a szegedi járáshoz tar­tozó üzemek, vállalatok, in­tézmények figyelmét, hogy a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány 15/195(1. (XII. 29) számú rende'ete értc'mében vállalatok mun­_ kaviszonyt az ország egész területén csak a munkaerő­gazdálkodási szervek útján létesíthetnek. A járási tanács munkaerö­p gazdálkodási csoportja felht'v­[ ja a járás üzemei, válla'ataí j intézményei figyelmét, hogy munka erősziikségletiiket a csoportnak (Szeged, Mikszáth Kálmán utca 12., telefon: 23­88) folyamatosan jelentsék. A járási munkaerőgazdál­ltodási csoport közös helyi­ségben működik a városi ta­nács munkaerőgazdálkodáaí csoportjával. — Kétszáz garnitúra hálószo­bnbútor. Pénteken a Szegedi Eütorg;/ár dolgozói értekezletet tartottak és elhatározták, hogv januárban 200 garnitúra festett nélószobnbútort gyártanak. A hfr különösen vigasztaló azok számára, akik olcsóbb, de mégi* tetszetős bútorhoz akarnak lioz­fáluUti* t

Next

/
Thumbnails
Contents