Szegedi Néplap, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-22 / 17. szám

Ml kapok a bor!«év ban tudok venni a raéruemért ért nem vették m. g a citromot A gyufagyári dogozók kérdéseiből Munkástanács, MIÉRT A PARASZT? Szűk és merev is egy újság kerete, nem nyújt arra lehetőséget, hogy egy üzem eletét, az itt dolgozó munkások problémáit, ügyes-bajos dolgait csak röviden is megírja az újságíró. A Gyufagyár életéről, munkás-problémáiról is köteteket lehetne leni. Kőzniük most csak néhányról teszek említést, amit u vezetők, az Igazgató, a főmérnök, a munkástanácselnök, ü. b.-elnök éppúgy mondtak el, mint több régi ismerősöm a gyár idősebb munkásai közül. A kereset! Mit kapok a borítékban? Ez minden munkást foglalkoztató kérdés. Nem csoda, ha várták, menynyivel emelkedik a fizetés a kormányintésfkedésdk nyomán. Nem most ért ide sem a hír, s a várakozás az idő teltévei csak fokozódott. Eddig csak 7 órát dolgoztak naponta a Gyufagyárban. Egy időben szénhiány, majd a kijárási tilalom zsugorította a munkaidőt Valamennyivel engedett most ez a nyomás. A munkástanács már arról tanácskozik, mikor és hogyan térjenefc át a 8 órás műszakra. Most már erre is lehetőség nyílt e kijárási tilalom módosításával. A szénellátáa azonban még most sincs rendjén. Kiutalásuk már van december közepe óta 4 vagon szénre. De a kiutalás még nem szén. A kiutalópapir begyújtásra egy kis kályhába sem elég, nem hogy a Gyufagyár nagy kazánjába. Testvérvállalataik, a budafoki és kecskeméti, mór kaptak. Ügy látszik, a szegedi mostohagyermek. Kölcsönszénnel fűtenek, de remélik, nem sokáig tart már ez az áldatlan állapot. Az alapanyag, a fa sem ér(kezett meg a bajai, debreceni, kiskunhalasi erdőgazdaságtól. Igaz, a meglévő készlet még tart, de a régi szólás ^mondás is azt mondja: "Nincs az a sok, ami egyszer el ne fogyna*. Ma még van miből gyártani a gyufát, de sürgősen száll íta/ni kell az erdőgazdaságoknak, hogy előbb-utóbb ne legyen fennakadás. Az áttérés a 7 órás műszakról a 8 órásra nemcsak azt jelenti, hogy 110 e>»r doboz gyu'ával többet kész tenek s gyárban, hanem azt ls, hogy a mostanihoz mérten nagyobb lesz a munkások ke-< resete is. Mert itt is annyit lkap a munkás, amennyiért megdolgozott. Több lesz a kereset! Ez öröm, de az már bosszúság, hogy a vásárlás körül még mindig bajok vannak. A gyufagyári munkások sem érnek rá a "kapós* cikkek után futni, esetleg sorban-; állni értük, A dohányzókat; itt sem hagyja nyugton a; szenvedély. Szívn'valót —1 cigarettát — pedig nem min-1 dlg lehet kiapni, és nem any-1 nyit, amennyi kellene Az' asszonyok főzési gondjait is] enyh'teni kell, nemcsak a do- ] hányzók szenvedélyét. A bob] tokban a rtzs ts kelendő épp-; ügy. mint a dohány. Enyhítettek a bajon s a válla'aí szerzett is rizst a szolnok' FÜSZÉRT-től. Tojás is akad a beszerzők kosarába a kardof'úti földmúvesszövetkezettői, sőt az év végi ünnepekre az egriektől még bort is tudtak kapni. Bár Szegeden is kaphattak volna olcsóbban is, lehet, hogy jobbat is, de ez egr — ez •qr, át nem pusMamáiges'. A bor aztán -port- vert fel, még az újság is írt róla a "Szöged í csípős* rovatban: hogyan vált cseppfolyóssá a gyufa csere folytán a Szegedi Gyufagyárban. A vezetők orre azt mondták: ha ez baj, hogy mi vettünk bort, akkor ct jövőben nem vásárolunk semmit, Ezt elmondták a munkásoknak is. Ezután hoztak ismét dohányt, sőt ahogy mondják, citromot is Zalából. Az elmúlt héten megvásárlásra ajánlott citromból csalr a bölcsőde részére vettek, hogy ne érhesse támadás őket. Többek szájéban összefutott a nyál a citrom hallatára, Mérgelődtek is, hogy nem veszik át egy újságcikk miatt. Nahát...! Mások átveszik...? Itt nem,.. ? ! Nemcsak a gyufagyáriaknak, más üzembeUeknek is így írjuk e sorokat. Nem sajnáljuk, nem I»»eye'iüU a r'nt, a dohány és a citromot • sem tőlük. Szegedre a gyufáért érkezéét rizst hoztak a gyáriaknak, készpénzért és nem gyufáért. Igen, ezt a számlák is bizonyítják. A látszat azonban mást is mutatott. Ezért hánytorgatta fel az újság is nz árubeszerzést. Mit mutatott a látszat? A rizzsel "kenték* a kerekeket. Ezt a látszatot erősítette az, hogy december 10-én, amikor rizst hoztak Szegedre a gyufavásárlók; a szolnoklak 150 kartonnal vittek, és mit kaptak a nagyszénás iak? Tíz kartonnal. Ez tény, erről tanúskodnak a szállítólevelek másolatai, a kimutatások. A gyufa ezekben a napokban éppen olyan kelendő cikk volt az egyik helyen, mint a másikon. Ezt a látszatot még az sem törölheti el, hogy egész hónapra viszont ez a kirívó különbség nem mondható el, ha van is eltérés Békés és Szolnok megye gyufaellátásában. Na és a dohányból, vagy a citromból sem volt nagyobb termés ott, ahonnan hozták. Zalába is annyi citrom "terem*, miint Szegeden. Semennyi' Vagy ott nem vették voina meg a Zalaegerszegi Ruhagyár munkásai? De úgy hisszük, igen. Hát m;ért hosták Szegedre? Vagy miért jönnek az egriek borral? Lehet, hogy ott nem tudták eladni? A citromnál biztos, hogy nem így van. Borból lehet, hogy Egerber annyi van, hogy bőven jut ide is, de az is lehet, hogy többért akarták eladni. Igy több keresete lesz a vállalatnak. Vegyék meg, ha akarják a gyufagyáriak, az olyan áruféleséget, amiből másutt felesleg van és itt nincs, ezt nem kifogásolhatja az újság. De ha kedveskedni akarnak a borral, a rizzsel és citrommal, vajon miért kedveskednek. A gondolatmenetet csak azzal lehet befejezni, hogy könnyebben kapjanak, vagy esetleg több gyufát kapjanak. Azt mondjuk, a munkásokat károsítja az a zűrzavar, ami a termelés, az elosztás, a kereskedelem vonatkozásában van. Ezért elsősorban a munkások emelik fel szavukat: legven végre rend. Legyen! De a jelek mutatják, hogy Szegeden több üzemben — a Gyufagyárban is — hozzájárul • hatnak ehhez úgy, és azzal hogy megszüntetik az olyan vásárlásokat, amelyek másutt csak fokozzák a nehézségeket. De hogvon jusson Iobb szükséges óruHos a gvufogyán munkás? A szegedi ellátásból, a szegedi árualapból az üzemi beszerzés útján, ahogy sok más szegedi üzemben ezt megteszik. Lehet, hogy így nem lesz elég, amit kapnak majd. de viszont nem növelik az ország egyéb területén a nehézségeket. Igy nem vonják el más területről az árut. S annak sem lesz kitéve a vál lalat, hogy a különben készpénzzel eszközöl borvásárt, vagy egyéb éíe'm'szercikktk beszerzését helytelenítse az újság. Munkásproblémák ezek, a gyufagyáriak problémái is, amelyek túlnőnek a gyár kőkerítésén, a munkások lakásainak falain. Mert az egész város, sőt az egész ország problémái ezek. <- P -) vagy horthysta dandártörzs ? Kis vállalat a Fonalmentő Soha sem volt szem előtt Szorgalmasan iártak be dolaezni műhelveibe a csökkent látásúak csökkent munkaeretűek. örülve annak hoav valahol megkereshetik az é'etük fönntartásához szükséges összesecskét. De szorgalmasan iártak be a hivatalba és a teltes értékű munkásokat foglalkoztató üzemrészekbe a volt nagykereskedők. gazdatisztek katonatisztek is. Sosem bántotta őket senki őlk voltaik az itt dolgozók politikailag oaszszív. de fejlődőképes" rétege. Az októberi eseménvek Után ezek az elemek hihetetlen evorsan aktivizálódtak A közhangulat vezetését Molnár Adorián alezredes, vitéz Cseoreghv gazdatiszt. Bálé Vilmos katonatiszt stb. ragadta magához « közülük és barátaik közül verbuválódott össze a munkástanács is. A novemberi sztrdtkok ideién a munkát felvenni akaró dolgozók közül nem eevet Veres né ts ÍBV torkolt le: ..Maga mit beszél, maca ideebaios". A munkástanács ma is ezeknek a ..munkásbarátoknak" iránvítáea alatt áll akik megfélemlítik a volt oárttacsáeot: gondolni se mer len a Dártszervezet. úiiáalakítására A Fonalmentő munkástanácsából egv egész horthvsta dandártörzs kitellene tisztikarostól. hadiszállítástól mindenestől. Mi úev hisszük, ez nem ió helvzet. A munkástanácsok a munkásság szerve, nem a deklasszáiitaké, horthysta tiszteké. A Fanalmentőben is! Rende'et az egyesületek feletti feiügye'et és ellenőrzés szabályozásáról A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. évi 8-as számú törvényerejű rendeletének 1. paragrafusában foglalt felhatalmazás alapján az alábbiakat rendeli: 1955. évi 18-as számú törvényerejű rendelet hatálya alá tartozó egyesületek állambiztonsági szempontból vaió felügyeletét és ellenőrzését — további intézkedésig — a fegyveres erők és közbiztonsági ügyek minisztere gyakorolja. A jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba. Végrehajtásáról a Belügyminisztérium gondoskod'k. Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Sainálattal olvastam a Szegedi Néolan decemberi számában. hoev a Darasztok ar.nvi mindent felvásárolnak ho—' ezáltal nem marad az ipari dolgozóknak s az ér-•Imlséenek olvan áru amit meg tudnának vásárolni. A cikk íróia meclegvzi. hoav az eevik műszaki üzletben az elárusítónak fái a szíve mert n sok ió ládiót és lemezt mind a vidékiek, tanvai Darasztok veszik mea. Env öreg néni ol. mikor kérdezte. hoev könnvű vaev nehéz lemezt kér a néni azt. válaszolta. hoev lehet nehéz is mert kocsival vannak. Eev másik esetben harminc teaszűrőt vásárolt eav vevő. aki szintén paraszt volt őszintén szólva én ezt npm hiszem el és kissé túlzásnak veszem. Miért fái az elárusító szíve, aki talán éonen onraszti származású, miért tartia ő és az úiságfró is ewügvűnek a magvar parasztot akinek van természetes és iórm esze! Ne becsüliük le tehát azt a földművelő paraszti réteget akiknek segítsége és munkála nélkül a táplálkozásunkaz élelmünk, mindennapi keriverünk nem lenne mee. őrájuk éppen olvan szükség van. mint a többi (pari és érteimiséei doleozókra akik más vonalon segítik nemzetgazdaságunkat a lobbiéiért küzdő munkálkodásban. Az ipari munkás vaion azért termel-e hoev csak az mari és értelrnJséel doteozók iussanak az áruhoz? Valón azért kaD e a dolpozó paraszt az áru iáért pénzt hogv otthon élére rakia és az egerekkel megrágassa, amint ezt már eevszer írták eev parasztról Miért akartuk ismét, a Rákosi—Gerő-korszaknak a parasztokkal szembeni ellenségeskedését ilven cikkekkel vissza emlékeztetni? Ügyis eleget szenvedett parasztságunk éppen e korszak alatt olvanoktól. akik eev századrész annvi t sem termeltek és dolgoztaik a Népköztársaságért. mint ők. Miért akarlák egvesek a munkás-paraszt szövetséget, megbontani' Miért nem intézik el fá1ó nanaszos kéréseiket azok akiknek ezt el kellene intén'ök' Miért, miért? Nem valami ellenséges meg nem értést akarnak eevesek az Ipari es a me7ŐgazdsáPi dolgozók kö. zött. Bátran állíthatom, hoev a dolgozó parasztság amelv a közel múltban is bebizonyította hoev a termelése a népélelrrtezés szempont iból mennvire szükséges és azt a legmesszebbmenőkig teliesí. tfctte is ilveneknek nem ül fel és ezeknek provokációiéra nem reagál. Azonban nekünk értelmiségieknek i« éopen az úisácokon keresztül ügyelnünk kell arra hoev ilven cikkeit ne kerül tenek napvilágra mert ezek meeint éket vernek a dolgozóink egv* sépe közé. A dolgozó naraszteáeunic Dedie lássa be. hoev nemzetgazdaságunknak fellett és művelt parasztságra van szüksége amelv telies mértékben meeáévé tudia tenni a földműveléssel kapcsolatos összes lehetőségeket a többtermelés érdekében. Kísérleti- és Kutatóintézeteink azért dolgoznak hogv n termelésben a lehető legnagyobb segítségére legvenek a dolsózó parasztságunknak. Dolgozó parasztságunk tikhát ezeket az eredményeket az ezüstkalászos tanfolyamokon, mezőgazdasági e'őadáaokon. szakmai tovébbkéozév'-en teeve magáévá é* bizonvftaa be hoev nemcsak az ioarl dolgozók, hanem a rfntenzó parasztságunk le tanulni w4PVÓ és tanulni Is akar. hogv minél többet és iobfcrt tudion termelni az egész néo* gazdaság és salát maca tavára is. Biztos va«voV abban hogy ha dolgozó parasztságunk te!ies mértékbe* mae+évá teszi a tanu'nivápyását és akarását a iövőben ilven és ehhez hasonló sérelmek nem fog iák érni sem a mindenrani életben sem a saitóban. úisáeban. Tudom ho»v fái és rosszul esik az ilven és ehhezhasonló kl Mentések tudomásul vétele de hiszem azt hogy a do1"ozó paraszt, sásunk télies mértékben meefogia cáfo'ni mind ezt a rcssz és téves felfogást amit ielenleg róla tartanak mée némelvek. Hívunk és várunk minden dolgozó parasztot hogv töiiön és tanuliofi minél többet, és miinél lobhat hnzv a mindinkább feilődó beiteriesebb gazdálkodásunkat tettes, mértékben biztosítani tudták tudásu'f'al ók szo*-"almukkal. Dolgozó parasztságunkat e szakmai tudások elsaiátítása esetén érv-általában nem értheti és nem ia fopia érni lebecsü'és sőt a lesnapvobb elismeréssel fogiák ipari- és értelmiségi dolgozóink megbecsülését kiérdemelni. ZALÁNYI ISTVÁN ' mezőmzdász Buuá&zltedés mindenre jó az ilyen nem létczvo létező testület, különösen ínost, a racionalizálás hőskorában. De kicsit előre szaladtunk, i1 le rr le ze I HOCJY fS lett, a nem lefezo letezovel ami nincs? Megajándékozták nz idők a Szegcdi Vendéglátó Vállalatot egy 'ól szituált, barátságos és mosolygós igazgatóval, akivet az újságVónak akadt már dolga korábban is. A régi história még a nyáron esett, amikor a szakszervezet munkásvédelmi megbfzott!a intézkedett a vállalat Royalzálló alatti pincéjében működő nosodájának megszüntetésére, •nert a mosónők a korszerűtlen •a elhanyagolt villamosberende•és mint) állandó életveszélyben dolgoztak. Ivanies kartárs mo•olygott egyet a dolgon, — és 'srnét elrendelte olt a munkát, anélkül, hogy bármilyen óvóin: árkodéit végrehajtott volna A szakszervezet újra közbelépett — Ivanies kartárs pedig újra mosolygott El is felej'tené az ember az ilyen dolgot, ha nem tapasztalná újra, hogy a mosolygás mögött ;hanyag nemtörődömség és közömbösség lapul a dolgozó kisemberek iránt. S mivel hasonló i; dolog a közelmúltban is történt, ;; bizonyos mosolygások és bűvész' fedések kíséretében, lássuk ismét a dolgot, de legelőször ls as ügyes mutatványt. Itt a piros — hol a piros? A város! mutatványos úgy elvarázsolja a „pirost", hogy tátva marad az ember szája. Ma nkaria van piros, ha nem akar. ja nincs. A modern idők bűvésze ugyanezt meg tudja csinálni nagyban, — egy egész testülettel. Itt a munkástanács, ott " munkástanács — seholsincs a munkástanács! Ha valaki arra lesz, hogy létezik, akkor a mi bűvészünk bebizonyítja, hogy nincs —, s ha kell, az ellenkezőjét. De vége a tréfánnk! A tőr. vény szerint a Vendéglátó Vállalatnál nem működhet munkástanács. Ivanies igazgató is azt mondja, ba megkérdezik tőle. Mert 6 mindig tartotta magát a rendeletekhez. Az más, hogy esetenként szüksége van az ivozgntónak egy ilyen testületre, s olyankor megszűnik nz inkognitó! És ki tudja, talán még ott is lehet, talán még más fordulatok is bekövetkezhetnek — főzi az okos vezető a gondolatokat feje bográcsában, — s akkor ez jól jöhet, Meg azon kívül is sok A ml mosolygós emberünk és jobbkeze, Bérezi főkönyvelő pedig elrendelték ogy napon, hogy a Tisza-étteremben nagyszabású munkástanács-választást rendeznek. Körleveleket szalasztottak a munkahelyekre és megtörtént a nagy, az ünnepélyes aktus, ami az igazgató másfél órás mikrofonbeszédóvel kezdődött. Azután az igazgató rendben „levezette" a választást, (mintha szakszervezeti bizalmi már nem is let! vol. na a világon!) és sorra megválasztották a tanács tagjait, — amint azt ő maga is óhajtotta. Meg is kezdte működését ez a testület —, hanem közbe'ött a munkástanácsok működéséről szóló kormányhatározat, amivel Ivanies kartárs tök-l-'esen egyetértett, és innen kezdődött a munkástanács ríkognilója, amivel 6zintén tökéletesen egyetértett. És akkor jött a racionalizálás előszele..; Kié leayen a fe!elő?ség? A racionalizálás, — akárhogy vesszük, — roppant népszerüllen feladat, különösen akkor, ha a végrehajtásra kötelezett személynek vannak dédelgetett emberei, akiket „meg kell" v& dení. s lehetőleg úgy, hogy a ló lába ki ne látsszék! Kétíves hely. zetben azonban fokozódik az ember találékonysága. — Miért is van a munkástanács, ami elég engedelmeskedő, különösen azért, mert nincs, az igazgató jóvoltából mégis von? — kanta kélmarokra a mosolygós direktor Kolumbusz tolását, és jobbkezével, BércziveJ, december végén gyorsan összehívta a tes'ületet, amely négy órai ülésezés után azt a megoldást javasolta, hogv senki) ne bocsássanak cl, inkább legvenek esükkentett műszakok. A fentieket ezután minden munkástan ács taggal aláíratta Ivanies kartárs, azzal az utóirattal, hogy ezért pedig anyagi, erkölcsi, meg ilyen-olyan felelősséget vállalnak. Ezután kezdődött a „végrehajtás", — amiről kényszerűségből. az egyszerű emberek megvédése érdekében már korábban i» irtunk. Csík a földszinten Miután a „píros" ilyenformán eltűnt, a hflvészé lett a szó, g a bílvészkedósbő] az derül) ki, hogy már megint csak o „földszinten" rneiona'izáltak. Az irodában minden maradt akkor a régiben, mert ugye az igazgató ói a főkönyvelő fizetését nom lehet érinteni, nekik „reprezcntálniok" kell. Az áruforgalmi osztályon is kell a négy ember, mert ugye „hihetetlenül nagy feladatok Hárulnak rájuk", — jóllehet kettő is untig elég lenne, Egyéb furcsa dolgok ts h-kös vetkeztek. Mindezt a munkástanács határozatára hivatkozva hajtotta végre a két reprezentáló főnök, — s ugyanekkor a munkástanács egyik tagját is elbocsátásra Ítélte, a szakszervezeti bizottság elnökével egvütt — jóllehet azok a rendelkezések értelmében nem mozdíthatók eh (Igaz, ekkor már ismét nem volt munkástanács!) Ráadásul, ezt nz Igaz-ágérzetet bántó intézkedést olyanformán oróta'dta IvrMcs mindenese; Bérezi főkönyvelő kegveskedésnek minősíteni, hogy az egyik négyórás munkára szorított aszszonvnak azt mondta: ..Martit kegyelemkenyéren tartjuk itt", Röv'd volt a íatoró Tgv vált az fnkognT-éhnn működő munkástanács egy n'rpvetően icnzságtal-n és a dn'gczók érdel-eit semmibevevő nkc'ó »aknróinvá. De rövid volt a t'karó. A munk^-'a-áes mára is lemondott további műVödé-éről —• evwé«,t a-«rt. mert jogtalan létezését ki akar'ák bn-z-á'*"' m-s. részt mer azért, mert belátta, hoirv működése törvényellenes. Ezzel talán véve is van a bűvészkedésnek. A bűvészek elárullak a mutatvány mottóját. De bele is fáradtak. Az illusztris igazgatót például úgy leforlalta a mutatvány, hogy akkortájt borotválkozni sem volt ideje. Talán szabadabbá kellene letrt ni őketis? .. ímnj