Szegedi Néplap, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-18 / 14. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA II. évfolyam. 14. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1957. január 18. I Aláírták a magyar—kínai HULLOTT A HO tárgyalásokról kiadott közös közleményt Csütörtökön reggel az Országház Munkácsy­termében ünnepélyesen aláírták a Magyar Nép­köztársaság és a Kínai Népköztársaság kor­mányküldöttségei között folytatott tárgyalások­ról kiadott közös közleményt. Az ünnepélyes aláírásnál jelent volt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke, Kádár János, a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke, Marosán György államminiszter, Münnich Ferenc, a jegy veres erők minisztere, Horváth Imre külügyminiszter, Kossá István pénzügyminiszter, Dögei Ipre földművelésügyi miniszter, Hónai Sándor ke­reskedelemügyi miniszter, Kristóf István, a Nép­köztársaság Elnöki Tanácsának titkára, továbbá a Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes in­tézőbizottságának tagjai, a Külügyminisztérium felelős munkatársai. Részt vett az aláíráson a Kínai Népköztársa­ság kormányküldöitsége: Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke és kül­ügyminisztere, a küldöttség vezetője, Ho I.ung marsall, az államtanács elnökhelyetlese, Vang Csia-hsziang külügyminiszterhelyettes és Hao De­cin, a Kínai Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, to­vábbá a kínai nagykövetség vezető tisztviselői. Közlemény a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság kormányküldöttségének budapesti tárgyalásáról A Kínai Népköztársaság kormányküldöttsége a Ma­gyar Népköztársaság forra­dalma munkás-paraszt kor­mánya meghívására 1957. ja­nuár 16-án Budapestre érke­zett és a Magyar Népköztár­saság forradalmi munkás­paraszt kormányának tagjai­val baráti megbeszélést foly­tatott. A megbeszélésen részt vet­tek: A Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya részéről: Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöké­nek helyettese, Horváth Imre külügyminiszter, Apró Antal, Marosán György ét Rónai Sán­dor miniszterek. A Kínai Népköztársaság kor­mánya részéről: Csou En-laj, a Kínai Népköz­tártaság Államtanácsának elnöke és külügyminiszter, Ho l.ung, az államtanács alelnöke, Van Csia­hsziang, külügyminiszterhelyet­tes, Hao De-cin, a Kínai Nép­köztársaság magyarországi rend­kívüli és meghatalmazott nagy­követe. A megbeszélés baráti és szívélyes légkörben folyt le. A két kormány küldöttsége kölcsönösen tájékoztatta egy­mást országaik helyzetéről. Véleménycserét folytattak Magyarország jelenlegi helyzetéből fakadó problé­mákról, a kölcsönös érdek­lődésre számot tartó poli­tikai és gazdasági kérdé­sekről, valamint egy sor időszerű nemzetközi kér­désrőL A kínai kormányküldött­ség nagy érdeklődést tanúsí­tott a magyar népnek a szo­cialista társadalmi rendszer érdekében a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a foava­dalmi munkás-paraszt kor­mány vezetésével kifejtett erőfeszítései iránt. A magyar kormányküldöttség köszöne­tét fejezi ki a Kínai Népköz­társaságnak azért az erkölcsi és anyagi segítségért, ame­lyet a Magyar Népköztársa­ságnak nyújtott, és továbbra is nyújt. A két kormányküldöttség a magyarországi helyzetet il­letően teljesen egyetértő ál­láspontra jutott. Az imperia­lista reakciós erők és a ma­gyar ellenforradalmi elemek felhasználva a dolgozó töme­geknek és az ifjúságnak a régi vezetők súlyos hibái fe­lett érzett jogos elégedetlen­ségét, a magyar népi demok­ratikus rendszer és a szocia­lista vívmányok megdöntésé­re irányuló, régóta előkészí­tett ellenforradalmi felforga­tó tevékenységet fejtettek kii. Ez lehetőséget adott arra, hogy az a folyamat, amely a hibáknak a magyar népi de­mokratikus rendszer keretén belül való megoldása irányá­ban haladt, a forradalom és az ellenforradalom, a szocia­lizmus és a fasizmus, a béke és a háború erői között sú­lyos harccá váljáta. A magyar dolgozó nép a Magyar Szocialista Munkás­párt és a forradalmi munkás­paraszt kormány vezetésével, a szovjet hadsereg segítségé­re támaszkodva meghiúsí­totta az imperialista reak­ciós erők által előkészített el­lenforradalmi fegyveres zen­dülés! Ezáltal megvédelmezték a magyar nép számára a szo­cializmus ügyét, keresztül­húzták a tervet, hogy Ma­gyarország háborús tűzfé­szekké váljék Európában, és meghiúsították az impe­rialisták azon mesterkedését, amely céljául azt tűzte ki, hogy Magyarországon keresz­tül rést ütve, egyenként le­verjék a szocialista országo­kat. A kínai kormányküldött­ség teljes erővel támogatja a Magyar Szocialista Munkás­pártnak és a forradalmi mun­kás-paraszt kormánynak az ország társadalmi és politikai rendje és gazdasági élete helyreállítására tett erőfe­szítéseit. A kínai kormányküldöttség teljesen megérti annak a harcnak szükségességét, bonyolultságát és nehézsé­gét, amely Magyarországon a múlt hibáinak kijavítá­sáért, a szocializmus ügye védelmezéséért, és az ellen­forradalmi erők ellen to­vább folyik. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány a mun­kásosztályra és a széles dol­gozó tömegekre támaszkodva a szocializmus ügyét támo­gató valamennyi egészséges erőt összefogva törekszik fel­számolni az ellenforradalmi erőket, helyreállítja és meg­szilárdítja a szocialista rend­szert, biztosítja a termelés fellendülését, leküzdi a ne­hézségeket és arra neveli a népet, hogy megkülönböztes­se a helyes nézeteket és cse­lekedeteket a tévedésektől, és képes legyen magát az eHcn­ségtől elhatárolni. A magyar dolgozó nép mindinkább megérfl, hogy csak így lehet megvédel­mezni a szocializmus vív­mányait, megszilárdítani a népi demokratikus rend­szert, és a termelés fejlődésével párhuzamosan lépésről lépés­re emelni a nép anyagi és kulturális életszínvonalát. A kínai kormányküldöttség megelégedéssel állapította meg, hogy Magyarországon a demokratikus erők, élükön a munkásosztállyal, egyre in­kább tömörülnek a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány köré. A tömegek­nek az ellenforradalmárok hamis jelszavai által megté­vesztett része is mindinkább letér arról a veszélyes útról, amelyre a szocializmus ügyé­nek ellenségei igyekeztek té­ríteni. Mindkét ország kormány­küldöttsége egyöntetűen el­ítéli, hogy az amerikai impe­rializmus az Egyesült Nem­zetek Szervezetét felhasznál­va, továbbra is összeesküvést szervez a Magyarország bel­ügyeibe való beavatkozásra. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete közgyűlésének az Egyesült Államok erőszako­lása nyomán elfogadott kü­lönböző határozatai, amelyek sértik Magyarország szuvere­nitását, és amelyeknek nyil­vánvaló célja a Magyaror­szág belügyeibe való beavat­kozás, az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának durva megsértését jelentik, s ezért törvénytelenek. Ha az Egyesült Nemzetek Szerve­zete továbbra is tűri az Egye­sült Államok minden jogala­pot nélkülöző irányító befo­lyását, és az imperialista kö­rök hidegháborúiának eszkö­(Folytatá* 9 2, oldalon) és hósubát kanyarintott magára a tiszai halász, a Széche­nyi téri Vásárhelyi Pál-szobor mellékalakja Úgy látszik, fázik. Nem csoda- Ingujjban januárban!. *. Líebmann Béla felvétele A magyar ENSZ­küldöttség memoranduma Juhász Gyula emlékbizottság alakult Szegeden lljra a régi energia­mennyiséget kapja Szeged .íi. w Elvi állásfoglalás az árdrágításról Még egyszer a vízisport­telepről MEGSZELÍDÜLTEK? (N. I.) Egy idő óta szokatlanul nagy a zsivaj, lárma Szegeden. Demokratákká, szocialistákká kezdenek vedleni az ellenforradalom baglyai, s ez fülsértő óbégatás és rikácsolás közepette megy végbe. Az egyik tiltakozik, hogy ő nem volt nyilas városparancsnok, csak nyüas párt­titkár, a másik rágalomnak minősíti, hogy ő tisztességes embereket üldözött, a harmadik ta­núkat szerez, hogy ő forradalmár és így tovább. Minden jóérzésű munkás ízléstelennek, sőt fel­háborítónak találja ezt. Azok a „hősmagyarok", akik október végén és november első napjaiban az asztal tetején szónokoltak habzó szájjal s kommunisták és a velük egyetértők akasztásáról, vagy jobb esetben elkergetéséről az üzemből, továbbá égig magasztalták a nélkülözést jelentő sztrájkot, most arcátlanul szentté akarják avatni magukat? Honnan fúj a szél? Egyrészt onnan, hogy a munkás-paraszt kormány erélyesen szétütött kö­zöttük, másrészt, hogy a közvélemény egyre jobban, s egyre határozottabban ellenük fordul. Felnyílt már legtöbb félrevezetett munkás sze­me is, nem lehet őket többé holmi nacionalista frázisokkal, demagóg jelszavakkal félrevezetni, nem lehet "őket különböző fasiszta módszerekkel megfélemlíteni. Az ellenforradalom lovagjai lát­ják tehát, liogy a proletárdiktatúra állama nem alkuszik egy pillanatig sem, s számukra nem terem többé babér Magyarországon. Végérvé­nyesen kudarcba fulladt minden olyan machi­náció, amely a kapitalistákat és a földesurakat akarta ismét népünk nyakára ültetni. Mind­örökre befellegzett annak a tervnek, hogy ha­zánkat a nyugati imperializmus pórázára kössék. A Szovjetunió önzetlen anyagi, katonai és poli­tikai segítsége, továbbá a hatalmas Kína és a szomszédos népi demokratikus országok igaz baráti támogatása... igazolta Lenin 1923-ban mon­dott látnoki szavait, amelyeket Kádár János elvtárs is idézett a január 16-i budapesti aktiva­ülésen: „A szocializmus végleges győzelme tö­kéletesen és feltéüenül biztosítva van". Ezért jönnek most a nemrégen még nagy­hangú ellenforradalmárok, hogy ők nem csinál­tak a világon semmit, sőt — uram bocsá* — ők is éppen olyan barátai a munkásoknak, mint • kommunisták. Igen, mert most már kénytelenek taktikát változtatni. Az egyik ellenforradalmár levelet Irt a Szegedi Néplap szerkesztőségének,­— amelyben acsarkodva szidja a kommunistá­kat, mocskolja a nemzetet megmentő munkás­paraszt kormányt —, s a következőket közli alá­írás helyett: „Nem fedem fel kilétemet, mert az erőviszonyok nem egyenlőek". Nos, tapasztaltuk, hogy az ilyen névtelen levélírók ugyanakkor hí­zelegnek a munkásoknak, csakhogy továbbra is közöttük maradhassanak, és legyen alkalmuk bomlasztani. De mindenki tudja, hogy a farkas­ból soha nem lesz bárány. Hiába tiltakozna!;, lamentálnak, hiába fenyegetőznek például bíró­sággal is, amikor az újság pellengére állítja őket, ettől még maradnak, akik voltak: a sztrájkszer­vezés főkolomposai, s így a jelenlegi kényszerű munkáselbocsátások okozói. A Kendergyárban, a Gyufagyárban, a Hangszerkészítő Vállalatnál, a Borforgalminál stb. hiába erőlködnek ma már a sarokba szorított ellenforradalmárok, a mun­kások egyre többen kérik az MSZMP szegedi intézőbizottságát és a szerkesztőséget, hogy se­gítsen eltávolítani közülük a veszedelmes ele­meket. Igen, valóban lehetetlen és tűrhetetlen álla­pot, hogy azok döntsenek becsületes párttagok és nem párttagok sorsa felett, akiknek lelkiis­meretét népellenes bűnök terhelik. Az az igazsá­gosabb és emberségesebb, ha az ilyen elemeknek kiteszik a szűrét a gyárból, eltávolítják őket a munkáskollektívából, hogy ne fertőzhessék a közlevegőt, ne zülleszthessék a munka-erkölcsét. Mert, mit tesznek alattomban jelenleg is ezek a gyorsan-frissen demokrata köpenybe bújt ala­kok? Miközben ártatlanságukról, puritán mivol­lukról zengedeznek a munkásoknak, teleraggat­ják a házak falát olyan cédulákkal, amelyek az MSZMP-tagok üldözésére hívnak fel. Hát nem! \ pohár betelt, és a munkások tömegeire tá­maszkodva a Magyar Szocialista Munkáspárt fogja üldözni őket kíméletlenül, amíg abba nem hagyják a kártevést és az uszítást. S ne bőgje­nek nekünk a humanizmus és a demokrácia­nevében, mert " proletárdiktatúra ellen támadók úgysem kapják meg egyiket

Next

/
Thumbnails
Contents