Szegedi Néplap, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-09 / 6. szám

Milyen úton indult el a Dorozsmai Gépállomás? (.•vél és beszélgetés a mtrnkés'mécsrél. a tervekrfil és a pártszervezetről A Dorozsmai Gépállomáson megalakult a pártszer" vezet és háromtagú vezetőséget választottunk. A választás teljesen demokratikusan történt, minden különösebb jelölgetés, bizottságok stb. nélkül, A megválasztottak vállalták, a munkát. Tizenkét tag van. egy új tag felvétele is megtörtént. A taggyűlés nem szorítkozott a régi elvekre — mindenki nyíltan elmondta a véleményét. Legfőbb feladatát a munkástanács helyes javaslatainak, határozatainak támogatásában látja a tagság. A teljes önkéntesség alapján léptünk a vártba és a taggyűlés ismételten hangoztatta a kollektív munka jelentőségét, hogy minden kommunista köteles a lenini elvek szerint dolgozni. Nagy vita volt a gépállomás igazgatójának tagfelvételéről. mivel az utóbbi időben nemegyszer helytelen volt állásfoglalása és az eszmében is megingott; nem állt ki mellette elég harcosan. A nagy vita után mégis úgy döntött a tagság, hogy felveszt" Eddig a munkáslevél, Btnely szerint tehát a Dorozsmai Gépállomás kommunistái a munkástanács helyes határozatainak végrehajtásában látják a pártszervezet egyik íő feladatát; segíteni akarják a munkástanácsot, hogy eredményesen. gazdaságosan működjék az üzem és megtalálják számításaikat az emberek. Hogyan segítheti a pártszervezet a munkástanács helyes tevékenységét? Erre az a beszélgetés ad — ha nem is részletes — választ, ameh ik a gépállomás irodájában folyt le Ferenczi Sándor, az üzemi munkástanács elnöke. Lakatos Károly főmérnök elvtárs, továbbá Rédai Béla traktoros brigádvezető és az újságíró között: — Helyeslem a pártszervezet megalakulását — mondja Ferenczi Sándor munkástanácselnök: — Amikor a rártlitkártól megtudtam, hogy pártszervezet alakul, azt mondtam: rendben van. ülíünlc össze, beszéljük meg. hogyan dolgozhatunk közösen. legeredményesebben. Szerintem ennek legfőbb feltétele. hogv a pártszervezet tagiai rendes, jóravaló emberek legyenek. Jelentős terveink vannak, ezeket csak úgy lehet végrehajtani, ha a gépállomáson mindenki egy akarattal dolgozik. Ez a közös akarat jórészt attól függ. milyen lesz a pártszervezet, milyen embereket, kiket vesznek fel a pártba. — Döntő, hogv csak olyan iember kerüljön a pártba, aki becsületes. gerinces. nem, részrehajló, aki mindig és mindenütt nyíltan, őszintén beszél — nyilatkozik Lakatos Károly főmérnök elvtárs. — A párttagok járjanak élen a termelésben ami most a legfontosabb. Becsületes, tiszta pártot akarunk. amelynek lesz szava a nép előtt, mert olyanok a tettei. Súlyos csorba esett, rajtunk, de ezt kiköszörüljük. ha valóban a munkások érdekeit képviseljük. A kommunista álljon a dolgozók igaza mellé mindig bátran és félelem nélkül. Nem újak e szavak, de új értelmet nyertek, mert egvtől-egvig mind tettekre vélthatók. Hogyan állhat ki a Dorozsmai Gépállomáson egy-egy kommunista bátran, gerincesen a dolgozók érdekei mellett? Mik ezek az érdekek? A gépállomás az önállósulás felé halad, önálló gazdálkodást folytató egvség és ió elgondolások, tervek fegyelmezett végrehajtása sorén gazdaságos, jövedelmező üzemmé válik, mind az ott dolgozók mind pedig az állam számára. — Munka van bőven — mondja Rádai Béla, a szállítóbrigád vezetője. — Jelenleg trágvét szállítunk, de megegyeztünk a TEFU-val és annak alapján bármit szállíthatunk; — Ez jövedelmünk egyik jó forrása — veszi át a szót ismét Ferenczi Sándor. — A másik — a melléküzemág. Van egv darálónk, beállítunk majd egy másikat is. Létre akarunk hozni egy kis műhelyt ls. ahol mindenféle javítással. kovács, lakatos, műszerész munkákkal szolgáljuk a lakosságot. Számításunk szerint e kis műhely négy emberrel megkeresi a tizenkét embert foglalkoztató gépműhely munkabér kiadásait. — Készítünk majd új. gumis kocsikat, ezenfelül erőgépjavítást is vállalunk — közli a főmérnök. — A Szegedi Halgazdaság egv vontatóját már el is vállaltuk főjavításra 14 000 forintért. A saját gépparkunkból eddig 9 erőgépet. 11 cséplőgépet, egy vetőgépet 2 tárcsát. 31 fogast és 7 ekét Ijüavítottunk, illetve újipéfíílettünk. — Gazdaságilag az is sokat jelent, hogy tizenhét fővel csökkentettük a dolgozók létszámát — sorolja a munkástanács elnöke. A beszélgetésből még sok minden kiderül a gépállomás terveiről, jövőjéről, s mindebben nagy-nagy felelősség ; hárul a kommunistákra. El- | jött az ideje az igazi példa- i mutatásnak. A munkástanács ] elgondolása, hogy olyan vezetők üljenek a gépekre, akik mellé nem kell szerelőt állítani. Ez elsősorban szaktudás és fegyelem kérdése. Kell-e kérdezni, mit tehet itt a Pártszervezet? Újítás a gépjavítást illetően. hogv azok javítják meg brigádonként egv szerelő irányításával a gépeket, akik dolgoztak velük. Minőségi ellenőrt nem alkalmaznak, ellenőriz a javító brigádban dolgozó körzeti ellenőr, aki szerelő. és a műhelyvezető. Meg majd a tavaszi, nyári, őszi eredmények, ki ahogy javított. úgy dolgozik, úgy keres. A gépállomás pártszervezete előtt tehát nem lehet' közömbös. milyen a javítás minősége. hiszen ez emberiesség és takarékosság kérdése is egyszerre; Emberiesség, ha törődünk azzal, melyik dolgozó menynyit keres most é6 maid kint a földeken; takarókosság. ha a legjobban használjuk fel a munkában eltöltött időt. munkabért, anyagot és energiát. Természetesen nemcsak helyi, gépállomást érdek a ló munka hanem egyben országos érdek is; A Dorozsmai Gépállomás égy sejt az ország testében. Nem mindegy, hogv a munkásoknak és az államnak egyaránt megfelelő sejtekből éll-e. vagy nem a népgazdaság. A lehetőségek adottak, a forradalmi munkás-paraszt kormány nyilatkozata támogatást igér a gépállomások — mint szocialista mezőgazdasági üzemek — részére, mint olyan üzemeknek, amelyeknek ezután még fokozottabb sze-ep jut a mezőgazdasági termelésben, a kis- és nagyüzemi gazdálkodás fejlesztésében. A munkástanácscsal szoros együttműködésben megtalálja itt a maga tennivalóját az üzemi pártszervezet. Bizton remélhető, hogy ezen az úton jól halad előre a Dorozsmai Gépállomás. Hlájuú januárban Bimbós a gyöngyvirág az Üjszegedi Kertészet üvegházában és néhány nap múlva kinyitja szirmait. A gyöngyvirág májusban nyílik, de a kertészet dolgozóinak gondos és szorgalmas munkája nyomán már a hét közepén a virágüzletekben várják kellemes illatukkal a virágot szerető kedves vevőket. Szépen fejlődnek a jácintok és tulipánok is, ezék január végén és február elején szintén megjelennek az üzletékben. Virágzik az iftplya — ebből egyelőre még kisebb mennyiség áll rendelkezésre. Beszélni kell az üvegházak szép és tetszetős növényeiről, a most nyíló fehér, piros és rózsaszín színű szegfűkről, a szebbnél szebb cserepes virágokról és primulákról is. Már a tavaszra készülnek a kertészet dolgozói. Sok cserepes virág magvát és dugványát most ültetik. Sorra vették a parki növények, szaporítását, hogy kora tavasszal minél gyorsabban széppé varázsolhassák a város tereit, patkjait. Igen sokfajta virágmag érkezett Németországból. Ezeket most szelektálják, válogatják. Csak begóniából 50 fajta mag érkezett. Ezeket is előbb tálakba vetik, majd „tűzdelik" és utána cserépbe, vagy a szabadba ültetik. Virágzásukkor pedig szelektálják őket, vagyis kiválogatják, hogy melyek lesznek a legszebbek, a legtetszetősebbek és azokat a fajtákat szaporítják, Díszfák és dísznövények nevelesével is foglalkoznak. Most vetik a pálma-magot. 3 téren még a szakemberéknék is kísérletezésre, tapasztalatra van szükségük, mert például a pálmafa gondos nevelése mellett figyelemmel kell kísérjék azt is, hogy hasai viszonylatban melyik fajtája nevelhető. A magvak vetésével, a növények ápolásával bőven találnak munkát az itt dolgozók. Nem bocsátanak el senkit, sőt április 1-vel közel 100 új munkaerőt vesznek fel a tavaszi, nyári és őszi idénymunkák elvégzéséhez. SZÖGED! CSIPÖS December végén Budapesten megalakult az MSZHSZ Táncsics Mihály köre — a néphez és a szocializmus eseményéhez hü munkások és értelmiségiek szabadkonstruktív vitafóruma. Az új vitafórum január közepén megkezdi rendszeres összejöveteleit, s a közeljövőben valószínűleg megjelenik a Táncsicskör politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális folyóiratának első száma is. iiiiiiiiiitiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiniiiiiiiititiiiiiiniiiiiiiiiiNiiiiiiittiiii A modern szegedi nemsetségfök C

serebere fogadom, többet vissza nem íidom. Ez a rímelő fais szöveg kíséri a gyermek árucseréjét. Helyesebben a gyermekek kisded játékát. Szívesen emlékszik vissza az ember gyermekkorára, idézi fel a gondtalan éveket, de úgy látszik néhányan Szegeden nemcsak gondolataikban, hanem cseldkedoteikben is visszaidézték ezt a kisded játékot: a csereberét. Azt is mondhatnám ímesszi őseink cseréjét újítottak fel: a némacserét. Valahogy úgy csinálták annak idején, hogy a pásztortörzsek bizonyos feleslegüket kivitték a pusztába, lerakták egy helyre, jötteik a földműveléssel foglalkozó törzsektől, meggusztálták az árut, ha megfelelőinek tartották, letették az övékét és elvitték a pásztonctbét. Eleinte a cserét a nemzetségi közösségek vezetői — a nemzetségfők, a patriarchá'k bonyolították le. ök képviselték a közösséget a csereügyletekben. Amit cseréltek, a közösség tulajdona vett. A csere bővülésével aaanbsm a nemzetségek vezérei lassanként úgy kezdték kezelni a közős tulajdont, mintha a sajátjuk lett volna. Ez a csereforma jut az ember eszébe, ha arról hall, hogy a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál, a Ruhagyárban,, a Gyufagyárban és több más helyen árut cserélte!? más vidéki vállalatokkal, főleg 6aját termékeiket adták cigarettáért, vagy borért, mini a gyufagyáriak. Hiába volt »néma« ez a csere, úgy hírlik, a rendőrség imégis meghallotta. Ennek nyomán pedig felpaprikázódták, nem is tudni hegyan és mikor nyugszanak meg. A Ruhagyárban is zajos lett a végén a némacsere, mert a »nemzetségfők<-, például a pesti iroda "-patriarohája* száz csomag cigarettát kapott két ízben is, mig a munkások csak ötöt. A Gyufagyárban folyékonnyá vált a gyufa az ünnepekre. Egri borért cseréltek, ezzel túllépték a némacsere formáját, mert a bortól igen zajosai? lettek. Szép az ősi hagyományoí? »ápolása«, de a régi nemzetfői?, a patriarchák megfordulnának pusztai sírjukban, ha hozzájuk is eljutna a hír: hogyan csavarták ki a némacsere formáját 1956 karácsonya táján. Czóval e némacserék után mondták sokan; de jól ég a dohányuk egyeseknek! Most, hogy kipattantak a szegedi memzetségfők cselekedetei, talán már nem is olyan jól ég a dohányuk.», ' (beki) Sertés-, pacal- és szívpörkölt, székelykáposzta, szalontüdő o Szegedi Konzervgyár új gyártmányai A többhetes áramkor látó- f kerül ki az üzemből Egyezás, Illetve leltározás miatt ! Iőre ünom fözelékb<31 ^ ve. tartott szünet után ismét csaknem teljes kapacitással megkezdte a termelést a Szegedi Konzervgyár. Naponta kétszer 8 órás műszakban főként az éjszakai órákban készülnek a különféle savanyúságok, dzsemek, finom főzelékek és egyéb konzerveik. • Ezentúl lehetőleg csak olyan cikkeket készítenek az üzemben, amelyet a lakosság szívesen fogyaszt, illetve amelyek külföldön is keresettebbdk. Ezért most a gyár kutatóbrigádot indított útnak a közvélemény megállapítására. Most ismét megkezdték a különféle húskonzervek gyártását. Rövidesen forgalomba kerül a pacalpörkölt, a sertéspörkölt. a székelykáposzta, a szívpörkölt, a szalontüdő és más készétel. Hétfőtől három vagon különféle konzerváru gycsízből gyártanak legtöbbet: 20—20 vagannai készítenek belőlük ebben a hónapban. A belföldi piac bőséges ellátása mellett már külföldre is jut ezekből az árukból: most indították útnak az első exportszállítmányt Kelet-Németországba és Csehszlovákiába. AJ Élelmiszeripar! Minfszté' rium dohányipari igazgatóságának közlése szerint a lágymányosi dohánygyár hétfőn 15 millió 600 000 cigarettát gyártott. EJ a mennyiség már alig marad alatta az október 23. előtti termelésnek. A gyártmányok zöme Kossuth és ötéves Terv szivarka, C zámtalan cipőt kalapált Bssze a kis púpos ** suszter. Műhelyébe 9 lépcsőn kellett lemenni, a falakon penész virágzott, freskót festett a víz, a lámpa sárga fénye pedig félve lebegett a pince hűvös árnyai felett. A műhely mögött volt a lakás, függöny volt a fal, amit újságból kivágott fürdó'ruliásnők díszítettek dideregve. Mindenfele szerszámok és lábbelik bevertek. Aki belépett, annak ugyan vigyáznia kellett, orra ne bukjon. A sarokban hasas kályha állt, körülötte a fűrészpor azt mutatta, hogy bizony itt tél óta nem söpörtek. Nem sokat törődtek ezzel, mióta a mester szőke felesége még nyirkosabb pincébe költözött. A nagyobb gyerekeket szélhordta a szél. csak a legkisebb, a kései, a kedvenc téblábolt mindig az. apja körül, dehát az szegény még kicsi a söpréshez. Az csak a lelket tudja tiszlára mosni azzal a két kék szemével, meg a cérnavékony hangjával. A kis suszter reggeltől estig kopácsolt, rsnk vacsorát főzni hagyta abba a munkát. Dolga mindig akad, elég, mert nagyon értette a szakmáját, és a környék szívesen hordta hozzá a sok rokkant cipőt. A kislány meg eljátszott csendben, nem lehetett szavát se hallani egész, nap. Este a kis púpos letette a kalapácsot, és ekkor kezdetét vette a hancúrozás. A csöpp gyerek esengő nevetése fölverte a házat, és a házmesterné minden este olmorogln: — Már megint bomolnak a suszterek! — mert a szegén yember legnagyobb ellensége egy inásik szegényember. E

gv őszi délután beállított Marci bácsi, a szomszéd hivatalsegéd. A kint zúgó széllel csatázva becsukta az ajtót, lcmorgolódo'.t a lépcsőn, és aktatáskájából kivette felesége újságpapírba csomagolt, kidőlt oldalú, bütyökdíszcs vén csoszogóját — Itt vnn-e, mester... Poslamunlca. A sárkányomé. Rcperálja meg, mert addig szandálba fagyoskodik szegény,- • — Hát maga még él, még mindig? — évődött a cipész, míg elvette, kezében forgatta n cipőt. Tehette, inert ők egyivásúak voltak, régi szomszédok. Így aztán nem is csoda, hogy az öreg — megjegyezve, hogy siet a postára, — leült egy háromlábú kisszékre, és míg a púpos a eipőn kalapált, ő megmagyarázta, mért volt a Dobcrdó n legnagyobb csata a világon. Hisz ez olyan kérdés, amit sose lehet, megtűrni. A kislány csendcsen játszott körülöttük, szavát se lehetett venni, csak járt-kelt, meg csattogott a sarokban egy nagy, fényes ollóval. Olyan békés volt n világ, hogy szinte hihetetlennek tűnt a sok háborús történet. Kint hamar sötétedett, és nem látszott már a falak zöld dísze, csak a körte fénylett, igaz. hogy légypiszkosnn. Egykettőre kész lett a munka, és a cipész büszkén nyújtotta át a cimborának. — No, itt a liétmérfüldes csizma. — Mit fizetek? — kapott észbe az öreg, és összeszedte magát. — Hát mondjuk... Kettő, meg három: nz öt, meg kettő: az hét forint. ki arci bácsi előkotorta a bukszát, és )e• ' szúrta a pénzt. — Elég drága. — Van magának pénze .. ; — Van hát. — hencegett az üreg. — Itt van-e. kétezer forint. Azzal knlamolni kezdett a táskában, majd egyre lázasabban kutatott, a villany alá tartotta, kifordította és mulatott a széthulló holmi között. A suszter csak nézte, mi lesz ebből, — Hejnye::: hát ennek fele se tréfa .: i hová lett...? — Mit nem talál? — Mit? Kétezer forintot. Nem saját, hivatali .:; a postára .;; hét hol a szentségben van? — Csak keresse, szomszéd. Ha ott volt, ott is van. — Ebbe volt, bizonyos, hogy ebbe volt. — Nem hagyta máshol cl? — Dehogyis ... még nz előbb .:; ide lettem ... — pislogott Marci bácsi. '— No, ne tréfáljon mester, adja elő. A kis púpos suszter elbámult. — Hát mi közöm a maga pénzéhez? — Biztos azért fecseg itt velem egy órája, hogy elvegye. — tört ki az igazságtalanság az öregből. Elvakította az ijedtség, szeme elölt láncot járt a világ, és keze is a szokottnál jobban remegett. — Hat nem maga beszélt mostanáig? Ne beszéljen ilyeneket, mert azt mondom, menjen innen, randalírozzon a kocsmában, ahol az, eszét is bagytn. Mivel való igaz. volt, hogy az öreg szájából egy fröccs emléke párázott, hit telibe talált a púpos. Marci bácsit elöntötte a pulyknmcreg, nekiveselkedett, hogy megüsse n cimborát, de megállt a karja a levegőben. Nem tudott lecsapni a csúf kis emberkére, akinek a falon torz majomként himbálódzott az árnyéka. — Majd a rendőr.. . majd visszaszerzi. — mondta fojtott hangon, és szuszogva fölesosrogott a lépcsőn, k kis suszter mégegvszer fölforgatott min" dent. Hiába, sehol se volt a tenger pénz. Leült kétségbeesve, keze az ölébe hullott, és csak nézett maga elé. Hisz nincs becsületesebb a szegényembemé]. Solia egy faszeget el nem vett volna, nemhogy rendőr elé kerüljön. S most is ártatlan. Miért veri az isten? Ahogy ott búslakodott, oda lép mellé csendcsen a csepp lánya. Muzsikált a hangja, akár a csengettyű. — Miért szomorkodsz, apu? — Odavonta a kis suszter magához a lányát, végigfuttatta bütykös kezét az aranyló selymen,és fölsírt belőle a szorongó félelem. — Rosszak az emberek. — Nem baj, apu. Hogy ne szomorkodj, kapsz valamit.a Iíunyd be a szemed..; meglepetés. Behunyta a szemét, a kislány odaszaladt a sarokba, visszajött, és ujjongva kiáltotta: —* Meglepetés... nézhetsz! Kis képccskék voltak a kezében, azt nyújtotta felé. Neked vágtam ki. hogy örülj.: 5 ne legyél szomorú ... apukám. A suszter szeme elkerekiilt. Odaugrott a kis asztalhoz, hát ott hevertek a százforintosok, nem volt semmi bojuk, csak Kossuth Lajos képe hiányzott néhányból. — llej, a mindenit... Mit csináltál!.:; bezárnak miattad, biztos bezárnak. — Én ... meglepetést.. . hogy örülj neki:; 3 Csak neked akartam ... Mit csináljon az ember egy ilyen gyerekkel? C clcmcltc a kis púpos suszter a lányát, • fölmutatta a sárga lámpnfényben a- világnak, mint a szentséget. Nézte, nézte, aztán elzokogta magát. — Olyan a szemed, akár az iinyádé volt... Tudod-e ? Honnan tudta volna, mikor sose látta az anyja szemet? Bárdot P-J