Szegedi Néplap, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-06 / 4. szám

Körültekintéssel, emberségei MA MINDINKÁBB felvetődik a kérdés, hogy az átszervezés és ennek következ-1 tében a létszámleépítéseknél vajon kikre kerül sor. Ez a gondolat mindenkit foglalkoztat és nyugtalanít. Ez a nyugtalankodás érthető, mert mindenki ragaszkodik a család fenntartásához szükséges kenyérhez és azt mindenképpen meg akarja tartani. Felmerül itt az a kérdés, hogy mégis, ha a fenti megoldást szükséges is végrehajtani, hogy lehetne úgy megoldói, hogy a munkanélküliséget minimálisra korlá tozzuk. Véleményem szerint az átszervezéssel kapcsolatos leépítéseket úgy kell megoldani, hogy elsősorban a hivatalokon és vállalatokon belül egy családból többen dolgozók közül kell leépíteni azokat, akik nyugdíjasok, vagy nyugdíjjogosultak. Továbbá, ha a férj és feleség is dolgozik, a feleséget, akire nagyobb szükség van a gyermeknevelésnél. A férjnek pedig úgy kell a fizetését megállapítani, illetve rendezni, hogy a lehetőségek határain belül olyan keresethez juss >n, amellyel a család részére nyugodt megélhetést tui biztosítani. Az a férj, aki munkahelyén munkájában megbecsült és fizetésben megérdemelt bér szerint van fizetve, sokszorosan visszatérül vállalatának oly értelemben, hogy a megbecsült munkavállaló tudásanak á legjavát adja és munkaidjének minden percét kihasználja, mert érzi és tudja, hogy aki gondjait figyelembe veszi és enyhít rajta, annak érdemes viszonozni a jó munkáján és szorgalmán keresztül. Nyugodt a munkájában, mert tudja, hogy felesége otthon felügyel gyermekeire, gondozza, ápolja őket s mire ő munkájából hazatér, meleg és tiszta otthont és idegileg pihent feleséget talál. Ilyen környezetben könnyen megpihen az is, aki fáradtan, idegesen érkezik 'haza és hamar belevegyül a család örömeibe. A FELESÉG lehessen jó feleség és jó anya. A gondos anya által nevelt gyermekek erősen csökkenteni fogják azt a százalékot, amely a fiatalkorúak bírósága elé került gyermekek számát az utóbbi időben oly ijesztően nagyra emelte. Az állami és vállalati napközi otthonok és bölcsődék is félszabadulnak és ez nagy anyagi megterheléstől mentesítené az államot. Ne értse félre senki e cikk tartalmát és gondolatát, nem a női jogok megnyirbálásáról, vagy a nők tekintélyének megcsorbításáról van szó, hanem arról, hogy a kenyérkereső legyen a férj, s a nő pedig gyermeknevelési hivatásának tegyen eleget. A megakadályozhatatlan átszervezés és ennek keresztülvitele nehéz és igen gondos munkát igényel. Nem történhet ez meg sablonosán, anélkül, hogy azt a munkástanács, szakszervezet, valamint az illetékes igazgatóságok meg ne !árgyalják; mélyen, alaposan és igazságos formában. Nem lehet, hogy bárki is bosszút, személyi intrikát, gyűlöletet, vagy haragot vigyen ilyen súlyos kérdés megoldásába Ha mindenki a legfelsőbb szervtől, a legkisebb vállalatig ilyen formában kezd e nehéz feladathoz, és minden személy sorsával, családi körülményeivel részletesen foglalkozik és a szívét az eszével összehangolva hozza meg egyes személyek fölött a döntést, akkor állítom, hogy az átszervezéssel és ennek következményeképp a leépítésekkel nem azok fognak munkanélkülivé válni, akiknek nem szabad, hogy azokká váljanak, haneip azok, akik eddig sem mint családfenntartók töltötték be állásukat. ÜGY GONDOLOM, hogv ezen fontos kérdésnél különösen, de még kisebb esetekben sem szabad a szocialista összeköttetésnek érvényesülni és ezen az alapon hatalmi szóval kimondani családok sorsa felett a döntést. Egy-egy elhamarkodott, meggondolatlan intézkedés súlyos családi katasztrófát okozhat és ezért a katasztrófáért kizárólag az a felelős, aki lélektelenül, indokolatlanul, gyűlöletből, vagy boszszúból mondta ki az utolsó szót. A fenti gondolatokat az Élelmezési Szakszervezet területi bizottságán ismertettem és a legteljesebb mértékben egyezett a véleményük javaslataimmal. Ügy érzem, ami tőlem szívből jött, ezen sorok tartalmában, úgy is fogadják az illetékesek — és e néhány sor legyen forrás e nehéz feladatok elindításához, melyből, ha valaki jól merít, az eredmény nem fog elmaradni. Hazánknak együttműködésre, termelő munkára, az emberek megbecsülésére és szeretetére van szüksége és mindez oly gyorsan valósul, meg, amilyen gyorsan minden ember a talpköveket lerakja. Kardos Ernő a Szegedi Konzervgyár igazgató-főmérnöke Két „szegedi gondolat" ami a Szegedi Jutaárugyár do.gozóit is foglalkoztatja „Szegedi gondolat"; Ha e két szót hallja, vagy olvassa az ember, Horthyék sokat emlegetett, sok magyar szenvedte gondolata jut eszébe. Lehet, hogy egyesek elhessegetik maguktól mindezt és azt mondják: hol van már az. Pedig itt settenkedett az elmúlt hetekben, lehet, hogy bujkál is még többek fejébe, de most nem erről a szegedi gondolatrol van szó, hanem újabbról, helyesebben újabbakról, és jobbakról, különösen kettőről, amelyet úgy is mondhatnánk: „szegedi üzemi gondolatok". Az első: megerősíteni a munkástanácsokat Az MSZMP szegedi ideiglenes intéző bizottságának ülése Szombaton ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt szegedi ideiglenes intéző bizottsága. Megbeszélték a város időszerű és fontos politikai, gazdasági kérdéseit. Egyúttal alapos vita után meghatározták a legfőbb teendőket. Az intézőbizottság elhatározta, hogy fokozottabban és tevőlegesebben segítik az üzemi, hivatali és intézményi, de különösen a nagyüzemi pártalapszervezctek tevékenységét. Az intézőbizottság nagy gondot fordít az értelmiségiek körében folytatandó politikai munkára. Igen, ez foglalkoztatja több helyen" a munkásokat kis és nagyüzemben, s riportunk színhelyén, a Szegedi Juta árugyárban is. Itt is, másutt is, nagy szükség van a jó munkástanácsra. A munkaszervezés, az anyagbiztosítás, egyszóval az ál landó munkafeltétel biztosítása most nagyban azon múlik, hogyan tevékenykedik a munkástanács. Ebből következik, ha rosszul szervezik a munkát, ha gyenge a termelés kevesebb lesz az év végén, esetleg a tervenfelüli nyereség osztaléka. A munkástanács jó, vagy rossz munkájától függ, hogyan él majd az üzem a biztosított önállósággal, s hogyan növekedik ennek megfelelően az öntevékenység, a kezdeményezőkészség az üzemben. Milyen az öntevékenység, a kezdeményezőkészség a Jutaárugyárban? Az áramhiány enyhítésére most szereztek egy 85 kilowatt teljesítményű ngregátort a „Dunarost" fenékpusztai telepéről. Gőzgépük van, a meghajtás nem lesz nagy gond, feltéve, ha fűtőanyaguk lesz olég. így aztán munkába á'líthatják nappal is a fonodát is részben. Ez nagy jelentőséggel bír manapság, megvalósítása részben a munNEM KELL MEGLEPŐDNI! Worcliester közelében egy teherautóval. Az utóbbi telt sörösüvegekkel volt megrakva. A környék lakói, ahol a szerencsétlenség történt, nern a sebesültek segítségére siettek, hanem egytől-egvig hazaszaladtak, majd vödrökkel, s üvegekkel megrakva tértek vissza a szerencsétlenség helyére, s üvegeikbe öntötték azt a sört, ami még megmaradt .;; Egy újságíró feljegyezte a szerencsétlenség szemtanúinak viselkedését, s azután még hozzáfűzte: „...Azok, akik tudják, hogy Worchestcr Skóciában van, nem lepődhetnek meg ilyen viselkedésen .. ." NEM AZ ERKÖLCSÖK MIATT.., San Franciscóban van egy „Paradicsom" nevezetű éjjeli mulató, ahol Éva-koszlümbcn fiatal lányok lejtik a láncot, s a nekik rokonszenves férfi-vendégeket jelképesen almával kínálják meg ;:; Ez az almaszám a vendégek körében nagy közkedveltségnek örvend. Nem régiben azonban bírósági ítélettel betiltották ezt a műsorszámot, — mert a gyümölcskereskedők egyesülete tiltakozott ellene. Szerintük az almaárusítás joga egyedül csak őket illeti. .: EGY KATONAI HÍR A világ leggazdagabb katonája minden valószínűség szerint Munkarram .Jah herceg, a haiderabadi maharadzsa trónörököse. aki trónralépésc után hatvanmillió font-sterling bankszámlával rendelkezik majd. A huszonhárom éves herceg, aki most egy angol katonai akadémián tanul, hazájában egész hadsereggel rendelkezik, és a távolból tábornoki rangban parancsol nekik. DIÉTÁZIK A 212 kilogrammos Albu Nikola vlajkováci (Jugoszlávia) lakosról az a bír járja, hogv ő az ország legnehezebb embere. Egyeden evésre, minden különösebb megerőltetés nélkül kész elfogyasztani egy hat kilogrammos sült bárányt, persze nemcsak azt, mert elcsapja az ember hasát, kell ahhoz még két kilogramm kenyér is. Az orvosok véleménye szerint ez az állapot nem mondható éppen egészségesnek, és tanácsollak Albu Nikolának, hogy csökkentse a napi fejadagot. Az ország legsúlyosabb embere megfogadta a tanácsot, és két év óta állandóan diétázik. Napjában csak kétszer clkczik, de a hálás nem látszik, mert Nikola még tíz kilót gyarapodott a két diétás esztendő alatt. Albu Nikola most 42 éves, még 14 éves sem volt, amikor megnősült, egy lánya van (113 kg-os) és egy fia (90 kg-os). Ez a bánáti földműves most már kezdi elveszteni a diétába vetett reményét is. kástanács javára is írható. Már annyiban, amennyiben kivették részüket ebből a munkából. Igaz, a kezdet itt is, másutt is nehéz, de majd belejönnek, csak ehhez még más is szükséges. Erről azonban majd a második gondolatnál bővebben írok. Sajnos, a kezdeményezőkészség, az öntevékenység nem mindig szült jót jót a Jutaárugyárban az elmúlt hetekben. Például a törvénytelen lakásfoglalásokat « munkástanács írásával próbálták erősítgetni. Ebben ta mint a személyi kérdések „gyors" megoldásában, ugyancsak jeleskedtek. Ez az utóbbi merítette ki egyes munkástanácstagok idejének nagy részét, talán ezért is nem jutott elég arra, hogy a vállalati ügyvitel ésszerűsítésében tegyenek megfelelő lépéseket. Az elmúlt napokban ugyan ezt már kapisgálják. Sok jószándékú, munkáját becsülettel ellátni akaró ember van a gyár munkástanácsában. Ezért joggal kérdezhetik, miért haladt mégis gyengén a munkástanács tényleges munkájával. Ez a második üzemi gondolattal van összefüggésben. A második: megtisztítani a munkástanácsokat Ez se egyedüli jutagyári specialitás, másutt is nagy szükség van rá. Itt, ebben a gyárban foglalkoztatja a munkásokat és már a munkástanács tagjainak jó részét is napok óta ez a gondolat. Kiktől kell itt megtisztítani a munkástanácsot, hogy jobban menjen és jo irányba menjen a munka? A fékezőktől, a nem kívánatosaktól. De hát kik ezek? Egyesek úgy mondják: — Jó munkástanács lenne a mienk, csak csendőrteleníteni kellene. — Igen, a jutagyáriaknak is megvannak a maguk vplt csendőreik. Ábrahám István, a munkástanács elnöke és volt „szaktársa". Aradi Ferenc, aki szintén a kakastoll viselője volt és jóllehet, maga szerint még várományosa is. De azt hiszem, várhatnak elnöktársával együtt, aki családi dinasztiával vesz részt a munkástanácsban. — Ügy látszik, jó ajánlólevél volt a családnak a 12 éve levetett nyilas-ing — mondják sokan itt a gvárimunkások Ök nemcsak hogv nem fogadják el, hanem egyenesen készek harcolni az ilyen ajánlólevelekkel rendelkezők ellen. Hát ki ajánlotta mégis őket? A törvényes rendelkezés értelmében a munkástanácstagokat a szakszervezetnek kellett ajánlani a választás ideién. Ez így is volt. de mégse mondhatni, hogy így van, mert nem ismerik el szakszervezeti vezetőknek az Ábraháméit választotta szakszervezeti funkcionáriusokat. Nem js csoda, ha a munkások, mint ahogy eddig, most sem rokonszenveznek az újdosült szakszervezeti vezetőkkel. Valahogy még mindis szálka és úgy hisszük, szálka is lesz szemükben „a kardkereszt szövef céij" Tud iák. nem valami munkásjóléti intézmény volt ez. Érthető tehát, ha idegenkednek Kertész Ferencnétől, mert úgy tudják, férjét itteni tevékenységéért ítélték el. Egy másik „funkcionárius", Barsi Emília apja állítólag még most is üli a 15 évet, amit népellenes tevékenységéért a munkáshatalom mért ki rá. Valahogy nem akarják elhinni, hogy a lánya )6 munkásérdekvédő lenne. Egy bizonyos irányú öntevékenység terén nincs is náluk hiány. Ábrahám és Tóth Mihály is első tevékenységükként önmagukat függetlenítették a munkásbéralap terhére. Ez jól jött nekik, de úgy látszik, a munkásoknak is. Megérlelte bennük ezt a második szegedi üzemi gondolatot: meg ke. tisztítani a munkástanácsod Most így végére érve az írásnak, látni, hogy egy e< a két szegedi gondolat, csak egy baja van, hogy még min dig csak gondolat és nem tett.., (- r —> Kivégezték a bestié.is zalaegerszegi gyilkost A kecskeméti katonai bíróság — mint rögtönítélő bíróság — szombaton tárgyalta Zalaegerszegen Koma Mária 25 éves ottani lakos bűnügyét. A vádlott — mint ismeretes — 1956. december 31-én az esti órákban bestiális módon fejszével meggyilkolta Rózsa Ilona nevű főbérlőjét. A bíróság Koma Máriát halálra ítélte. Az ítéletet végrehajtották. | HÜSZ EVE, I ho& ^nuár 7-én 1 l meghalt Somlyo Zoltán költő, a XX. századi magyar irodalom sokáig méltatlanul agyonhallgatott, válójában azonban igen jelentős és nagyon is eredeti egyénisége. 1882-ben született egy muraközi faluban, Alsó-Domborun. Már tizenhat éves korában kötete jelent meg. Rendkívül termékeny költő volt. 1916-ig közel tíz könyve látott napvilágot. 1937-ig azután semmi. Pedig a költő írt, többet, mint ezelőtt, Horthy Magyarországán azonban nem talált kiadót verseire. Halála után összecsaptak ugyan egy válogatott kiadást, de ez nem volt alkalmas arra, hogy a költöt tehetségéhez méltó módon népszerűsítse, hogy valódi értékeiben mutassa meg költészetét, kárpótolván őt az életében ért sok-sok mellőzésért. Végre 1953-ban a Szépirodalmi Könyvkiadó kiadta Somlyó életművének java termését. Ez a válogatás már többé-kevésbé teljes és méltó képet ad erről a mélyen emberi és igaz költészetről. Somlyó Zoltán tipikusan városi művész volt, úgynevezett urbánus lélek. Hallatlan nyomorban élt. A hónapos szobák kietlen, fojtogató magánya ihlette először versekle. Társtalannak és céltalannak érezte magát a kapitalista világ tülekedő forgatagában. Verseinek „hősei", a ferde sarkú hivatalnok lányok, a cirkuszi artisták, mindmind egy embertelen társadalom eltaposott, mcsalnzott, szomorú alakjai. Az „átkozott költő" — ahogy magát nevezte — a nagyváros szürke robotosainak életéből, sorsából csinált költészetet. Maga is azt az életet élte, és ő is érezte azt, amit akkor a legtöbben éreztek: „Az egyebédért való munka láza szorítja torkunk s meghalunk belé." — írta egyik versében. Érezte a pénz fojtogató, embert és lelket nyomorító hatalmát; SOMLYO ZOLT^M 1882—1937 „A pénz itten az úr és nem az ember, akár darócba jár, akár selyemben. S a pénzt pincékben őrzi száz lakat, mely költök előtt mind zárva marad. Ha pénzt akarsz, hideg közönybe öltözzI A szivedet szakítsd ki s vágd a földhöz! B- »-» M i—) (-4 1—f fc» Gázol) keresztül élőn, a holtakont fütyül) a lelkiismeret szavára: a legjobb falat s a legjobb arany majd így kerül ebédlöd asztalára! A HUMANIZMUS NEVÉ'iEN I tiltaJ kőzik a vér és az arany embertelen világa ellen. „A halál árnyékában", az első világháború idején, bontakozott ki igazán humanizmusa, mely költészetének már kezdettől fogva szerves része és ihletője volt. de annak lényegét és mivoltát adó tényezővé csak ekkor vált, s „vérhullajtó rémes zivatar"-ban, amikor „piros-fekete vérrel írtak törvényt, az emberfia hullott, mint a légy" ás „pokoltűz szánté föl a falvakat." A költő ekkor minden leheletével, minden sorával tiltakozott az értelmetlen és oktalan embermészárlás ellen. Tiltakozásnál és a béke utáni vágy kifejezésénél azonban többre nem futotta ereiéből. Nen> volt harcos költő. Nem volt látó és lázas, mint Adv, hiányzott belőle József Attila tudatossága is. Egy kissé mindig naiv volt, mint a gyermek, de ártatlan és őszinte is, mint a gyermek. Áldozat volt ő ül ecv embertelen kornak az áldozata. Hányódott a „romlott világban": verte őt is a pénz, fojtogatta a nyomor, a társtalanság, borzasztotta a vér. Járta szomorún a megtaposottak útját, és közben vallott, keserű, komor, súlyos szavakkal vallott milliók sorsáról, az emberről, mely már aligha tud ember maradni az embertelenségben: i,Romlott világban élünk, kedvesem, hol nincs vigasz, csak bús reménytelenség. Romlott világban élünk, kedvesem, hol egymás szivét marni kénytelenségl — Harácsolás az élet, útonállás! Es nincsen menekvés, és nincsen megállás! Nem volt nyarunk és nem lesz már telünk -t Mi lesz velünkV NEM TALÁLTA HELYÉT ebben a világban. Ritkán tudta korát ,más szinnel rajzolni, mint komor feketével. Nem tudott harcolni ugyan a jobbért, de arra sem volt képes, hogv mámort mimeljen, amikor nincsen. amikor nom lehet mámora, hogv kiagyalt hangulatokkal, keresett rímekkel zsongírta, kábítsa magát és társait. Ennél sokkal igazabb volt. Szomorúan, de büszke öntudattal tartolta „kigyulladt kezében" korának „bús, fekete lantját." 1919-ben. a forradalom alatt, egy időre eltűnt szájáhól a keserű íz. Mint kortársai és sorstársai: Juhász Gyula, Tóth Ároád és a többiek, úgy ő is felszabadult, harsány hangon köszönti a „testvérek májusát", a megújhódást, az ember diadalát az embertelenség felett. Hite az emberiség szebb, boldogabb jövőjében megmarad a forradalom bukása után is, a Horthy-korszak, a fasizmus sötét éveiben, és költészetének ez ad igaz, örökértékü tartalmat. Érzi a kor nyomasztó levegőjét, érzi. hogy nagyon nehéz embernek maradni, s még nehezebb költőnek lenni: i,De borzasztó költőnek lenni, ott, ahol látni bűn meg átok! Hol egy tál lencse peremén ölre mennek a jóbarátok .., Ahol nem sasmadár a szó, mely megnövel s az égig szárnyal,,, De borzasztó: költőnek lenni s nem bírni e bolond világgal!.,,'' A vergődő, elnyomott szellem szava ez, mely tehetetlenül áll szemben a roszszal, az élet kegyetlenségével, az élettel, mely csupa embertelenség, hajsza és megalkuvás. Az élet és halál, a remény és lemondás erői küzdenek benne. Az emberbe vetett hitét azonban nem törheti meg semmi. Egyre világosabban látja, érzi, hogy nem maradhat mindig így. Szivében mindvégig ott ég a „forró gondolat": hogy eltűnik a rossz, és jön a jól S igaz emberség vasbeton-falára hág majd a boldog embermilliói.. I "TI VÉN—-' T riCFfT"- I értékét ebben ' 1 kell látnunk: hitt az emberiség jövőjében, hitt az emberben, mert szerette az embert. A humanizmus volt költészetének ihletője és tulajdonképpeni mondanivalója is, ez adott szavainak igaz értelmet, értékes, komoly ragyogást. Domonkos Imre