Szegedi Néplap, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-05 / 3. szám

Uj vezetést akar az újszegeili Szabadság" Tsz tagsága ff Egy éve alakult az újszegedi "Szabadság* Termelőszövetkezet. Az alapításkor a lagság nagy része — képzett virég- és gyümölcskertészek — virágzó gazdaság megteremtéséről, bő jövedelemről szőtte terveit. Az eltelt egy év alatt a semmiből, állami segítséggel, 260 ezer forintos vagyont teremtett a tagság munkája, üvegházak, darálók dolgoznak, gyarapítaná a szövetkezeti vagyont, növelni a tagság jövedelmét. A tsz tagjai mégis elégedetlenek, zúgolódnak, keveslik jövedelmüket, a tsz sokféle terményéből nem kaptak, — hanyagsággal, hűtlen kezeléssel vádolják a vezetőséget, a vezetőség pedig lustasággal, munkaikerü 1 éssel a tagságot Az egy évvel ezelőtt nagy lelkesedéssel megalakult tszben a hangulat rossz, nem halad a munka, pu»»1a I <i közön vagyon. Mindezek a tényezők felbomlással fenyegetik a termelőszövetkezetet. A bajok még a nyár elején kezdődtek, s csak most, a zárszámadási közgyűlésen pattantak ki. A tagság azóta harmadszorra gyűlt össze, hogy rendbetegye a szövetkezet ügyeit, mindeddig azonban nem jutott előbbre. Az izzó hangulatú gyűlé en pattanásig feszültek az indulatok. Egymás után állnak fel a tagok. Vádolják a vezetőséget. Hova lett 10 kiló almamag, három és félmázsa alma, kilenc hektó bor, a gazdag baromfiállomány, a sertések? Hol a darálók jövedelme? A vezetőség csak egyszer számolt be a tagságnak a szövetkezet pénzügyeiről, azóta a tagság nem látja a szövetkezet gazdasági helyzetét, nem tudja, hogy miért dolgozik; a vezetőség nem gondoskodott arról sem, hogy átfogó gazdasági tervvel lépjen a tagság elé, hogy azt a tagsággal megvitatva, a tagság által jóváhagyva fogjon neki az új gazdasági évnek. Balla, Kovács vezetőségi tagok, továbbá az elnök és a könyvelő nem válaszolnak érdemben a vádakra. Vagy visszaverik, vagy — mint Kovács könyvelő — gorombáskodnak is. Joó Györgyöt azzal torkolja le: "Te részeges vagy, most is ittál*. Mást azzal. hogy "Te vagy az a csirkefogó*. Felszó1 alása oda irányul, hogy beb'zonyítsa: a tagság nem szereti a szövetkezetet. A felszólalások pedig mást bizonyítanak. Varga Lajos azt mondja: "Egy éve alig léteztünk szinte nevetségesek voltunk, egyévi nehez munka eredményét nem enscetijfíh axét»xőrni.a Orincsák bácsi, a régi virágkertész: "Most menjünk szét, mikor a szövetkezetek előtt növekszik a perspektíva? Most már látjuk, hogy a külkereskedelem számára is milyen hasznosain dolgozhatunk. Hagyma, paprika, szőlő, gyümölcs, — olyan exportáruk, amiket mi Is termelhetünk. Most mégis áll a munka nálunk. A kapott búzavetőmag nagy része itt áll vetetlenül, az alma-, körtemagnak már homokban kellene lenni, hetvenezer forint értékű csemete várható ebből a magból, a melegágyakat már elő kellene készíteni, de a tagság nem dolgozik. Miért?* A kérdésre Oláhné adja meg a választ. "Mi mindnyájan dolgozni akarunk, benn akarunk maradni a szövetkezetben. De exxel a veaetőtéggel nem maradok tag én sem*. És ismét megindul a vezetőség ellen a vádak áradata, aminek ha csak fele, vagy negyede igaz, sem Balla elnöknek, sem Kovács könyvelőnek nincs helye a szövetkezetben. Ki a felelős ezért a helyzetért, mely már hónapok óta akadályozza a szövetkezet normális munkáját? Felelős a vezetőség, különösen az elnök és a könyvelő. Egyrészt azért, mert nincs is szándékában megcáfolni a vezetés gazdasági bűneiről elmondott vádakat, azokat hatalmi szóval akarja elnyomni —, másrészt azért, mert a tagsággal szemben képtelenül durva magatartást tanúsít. Pofonnal, rugdosással nem lehet termelőszövetkezetet vezetni Felelős a tanács mezőgazdasági osztálya is. mely hónapok óta tétlenül tűri, hogy °gy lelkes és nagy eredményekre képes, szakképzett, szorgalmas tagokból álló termelőszövetkezet dezoreanizé'ódik, széthullik a rossz és fölényeskedő vezetés hatására. S felelőt a tageág i» A vezetőség ellen felmerülő vádak olyan súlyosak, hogy a tagságnak a dolgok tisztázására már régen hivatalos számvizsgálat megtartását az eltűnt szövetkezeti vagyon Í1 gyében pedig ügyészségi vizsgálatot kellett volna kérnie. A szövetkezet ügyeit a harmadik közgyűlés sem tette rendbe, azonban olyan határozatok születtek, amelyek pllktalmasak arra. hogy rövid ;dő alatt elcsituljanak a szenvedélyek. A tagság rövid Wő alatt tisztázza létszámát. LépIzzA hangulat a közgyűlésen Hová lett a Jövedelem - • Ügyészségi vizsgálat szükséges tessék ki azokat a tagokat, akik egész évben feléje se mentek a szövetkezetnek. Kérjenek hivatalos vizsgálatot a vezetőség ellen. Addig is azonban, míg a vizsgálat megállapítja, hogy terheli-e bűnös mulasztás a vezetőség tagjait, a tagság felfüggesztheti a vezetőség működését. Az Ideiglenes vezetőség összeállításába a mezőgazdasági osztálynak komoly segítséget kell nyújtania; szakképzett, becnlilefet vexeiők kesébe kell adni a szövetkezet vezetését. A tagságnak pedig hozzá kell látnia a munkához. A fametszés, a melegágyak készítése, az alimamag homoko'ása nem várathat magára. A tagság önmagát károsítja meg, ha ezeket a már égetően sürgős feladatokat nem végzi el. Balla és Kovács úgy 6em maradhatnak a vezetésben Akkor sem, ha a vádak alól ' isztázzák magukat. A szövetkezeti demokráciát, a tagság rniberségét és becsületét oly sokszor és oly mélyen megsértették, hogy nincs tovább helyük a szövetkezet vezetésében. — bor — A& atm&á l&ACtl nuf6bus?- víllamoshérlot^lc ücrvébem C zőreg község — Szegedre autóbuszon bejáró dolgozói nevében írom e pár sort, s kérem a Szerkesztőséget, szíveskedjék segítségünkre lenni annak kiderítésében, hogy a Szegedi Közlekedési Vállalat (Külső Pulcz u. 2.) kezelésében levő autóbuszjáratokon — most már harmadik hónapja —, miért szüntették meg a szokásos, s nem csekély kedvezményt jelentő havi bérletjegyek kiadását. Ez irányú kérdéseinkre a fenti vállalattól eddig nyert értesüléseink — így pl. gumiabroncs nehézkes beszerzése, a járatok menetrendszerinti folyamatos biztosítása, üzemanyag beszerzése stb. — talán nem teszik indokoltá fenti intézkedésüket, különösen altkor, amikor az októberi események után már november-december hónapokban rendszeresen volt Szőreg—Szeged között autóbuszjárat, sőt csúcsidőben két kocsival üzemeltek. Más talán a tulajdonképpeni okozója a bérletek kiadásának, mely intézkedés folytán a munkahelyeikre igyekvő dolgozók eselenkinti jegyváltással a havi bérlet arányának kétszeresét kénytelenek megfizetni. fgy például Szeged induló és Szőreg végállomás közötti útvonalon kiadott „dolgozók havi bérletjegye" 50 Ft-ba került. Most 25 munkanapos hónapot véve alapul, eselenkinti jegyváltással ugyanaz a dolgozó 100 Ft-ot fizet havonta. A különbözet, — ha a Szegedi Közlekedési Vállalat ezen keresztül növekvő többletbevételét —, ha a dolgozók többletkiadását nézzük is, — nem lebecsülendő öszszeget jelent. Ezt a kiadást növeli még a havi villamosköltség is — olt sincs bérlet — azoknál, akik a város távolabbi részében dolgoznak, s az autóbuszállomástól villamost kénytelenek igénybevenni, hogy munkahelyükre tovább utazzanak. — Mibe sem kerül a fentebb említett dolgozóknak havonta, csakhogy a munkahelyére elfuthasson. — Nem kevesebb, mint 125 forint. S ez már harmadik hónapja tart, de ha nincs, aki a fentieket mérlegelve a dolgozók kérését megértse, lehet talán végleges is. Fíórt fordulunk a szerkesztőséghez, hogy szíveskedjék a kedvezményes bérletjegyek újbóli sürgős kiadása végett segítségünkre lenni, illetve azt illetékeseknél szorgalmazni. Szőregi dolgozók nevében: Szeles József, Bódi Pál Március vígéig befej?ződík a törvénylele. üi megvont nyugdíjak feliilvizsiálata Az Országos Nyugdíjintézetben — a közelmúltba1*, megjelent kormányhatározatnak megfelelően — gyors ütemben folyik a törvénytelenül megvont nyugdíjak felülvizsgálata. Egy hónap alatt mintegy 8000-en jelentették be igényüket járandóságuk újbóli folyósítására, s naponta több száz újabb kérelmet és sürgetést továbbit a posta az Intézethez. A rövid idő alatt beérkezett nagytömegű kérelem gyors elbírálása érdekében megerősített csoport végzi a felülvizsgálatot. Január 2-től a A szegediek még ele vénen emlékezhetnek arra a komoly mozgalomra, amelynek ez volt a jelszava 1946-ban: -„.Járj mezítláb!" Ez n szekta akkortájt több kövelőre talált és vasalt nadrágos, nyakkendős fiatalemberek és rakottszoknyás lányok ,,öntudatos" és komoly arccal, mezíllúbosan, nagy körömcsattogtatással rótták a korzót. Történt pedig, hogy a szekta gyűlést hirdetett egy nevezetes napra, s a gyűlés annak rendjemódja szerint le is zajlott volna a központi egyetem melletti téren, ha a forró hangulatú tanácskozásba bele nem visított volna egy cipész ilyenformán: „Nyomorultak, tönkreteszilek az egzisztenciámat!" A szektái elvitte az idő, és kinevette a kor, és a kétségbeesett cipész, akihez az „öntudatos politikusok" azÚJ SjgBKTAj „Járj szakállal! n A hagyomány azon* ban — bár az évszakhoz képest más formában — ismét követőkre talált. A sznkillamra esküszöm. hogy egyrs szűk körökben politikai divat lett a körszakáll. Mert akinek azelőtt nem volt és most van, valamit jelezni akar az egyik füle aljától a másikig húzódó dúsbamás, vagy ritkússzőkés szőrkoszorúval. Megyek a korzón és velem szemben két „szakállas" ifjonc lippeg. Még csak most serken a szőr az álluk alatt, de a korábban is viselt, hoszszú és spicces pofaszakálihoz kezd már felzárkózni a szőrsövény, — körül az álluk alatt. álla körül addig libeg — saját bevallásuk szerint! — amíg nem sikerül eldönteni azt, amit Swijl regényhősei is sokáig vitattak: melyik végén kell feltörni a tojást? Allah növessze hoszszúra szakállukat, — mondaná az újságíró, de most egy borbély kiált jel a korzón cs szerte a sárosban. ahol csak pelyhedző álluk szőrét szakállnak eresztő ifjakat lát! „Nyomorultak, az egzisztenciámra törtük?" Természetesen nem lehet így elbagatellizálni a dolgát, mert a tojás egyik vége vékonyabb, másik vége vastagabb, s hogy melyik végén kell feltörni, azt csak maga• ezen komolyan gondolkozni kell. Márpedig a borotválkozás külön agymunkát igényel! Aki ezen nem gondolkodik, csak borotválkozzék. Viszont, bökkenő is s'an a dologban, mert a nagy témán gondolkodó szektába olyanok is szeretnének belépni, akiket az isten nem áldott meg a másodlagos faji jellemvonással. Mi lesz ezekkel? Arany János már adott receptet a ..Bajusz"-ban Szűcs György gazdának, de tudjuk, hogy az nem vált be. Így nem marad más, mint hogy álszahállt ajánljak e bánatosbús ifjoncoknak. A kóc viszont nem ő! Szóval körülményes dolog ez, de mindegy, — legfeljebb mindennap más-más „arccal" jelennek meg. Es ez úgy sem kell nagyobb feltűnést, mert ez manapság egyes szűkebb pénzügyminisztériumtól kapott 4 szakemberrel együtt 30 fő — a decemberi létszám kétszerese — foglalkozik a megvont nyugdíjak rendezésével. Eddig csaknem 2000 Igénylő ügyében hoztak végleges döntést, s naponta 300—100 újabb aktát intéznek el. A nyugdíjasokat azonnal kiértesítik, sőt legnagyobb részüknek már kl is utalták a megállapított nyugdíjösszegeket. Az intézet vezetőségéne K véleménye szerint — figyelembe véve az ezután beérkező igényléseket is — legkésőbb március végéig mindenkinek az ügye sorra kerül. Természetesen azonban, hogy a kormányhatározat értelmében elsősorban a teliesen kereset nélkül álló nyugdíjasok ügyét veszik kézbe. Azoknak az eseteknek elbírálására, ahol nem nyugdíjelvonásról, hanem Indokolatlan járadékcsökkentésről volt szó, csak később kerülhet sor. Az Országos Nyugdíjintézet ismételten felhívja az érdekeltek figyelmét, hogy a felesleges visszakérdezések elkerülése és a munka elősegítése érdekében, igénybejelentésükhöz havi keresetükről megfelelő igazolást csatoljanak A kisiparosságra és munkájára szükség van Isten áldd meg a tisztes ipart — hirdette valamikor a munkakönyv első oldala is. A mesterséget tanuló ifjúmunkásból segéd, a segédből mester, a mesterből pedig kár nagyvállalkozó, vagy templom egere is lehetett, mivel a szerencse nagyon forgandó volt a kapitalizmusban. De akárhogy is volt, a kisiparosság a nehéz küzdelemben is hosszú ideig megmaradt, sőt az egymás közti becsületes versengésben erősödött is. Vagyis a céhes kisipartól kezdve a nem is olyan régi időkig nálunk is volt becsülete az önálló kisiparosságnak. S ez a megbecsülés szinte kihatott az élet minden területére: a katonaság, a posta és a vasút a szolgálatra való felvételnél jogos előnyben részesitette a mesterséggel rendelkezőket. A köztudat valahogy úgy könyvelte el, hogy gkinek nesterség van a kezében, az életrevalóbb és még a jég hátán is megél. Nem akart ez a társadalmi felfogás egy európai modern kasztosítást, ám még a férjhezmenő nagyányok és a mamák is szívesebben vették, ha a vőlegény személyében valamilyen mesterember járt a házukhoz. A biztosabb kenyérkereső mindenkor kapósabb volt a bizonytalanabbnál, s hiába, ez már így van rendjén, ez is az élet íratlan törvénye lett 1945 után a társadalom struktúrájában végbemenő gvorslépésű változás a korábbi társadalmi fölfogást is megbolygatta. Hovatovább a kisiparosság 1945-re már annyira háttérbe szorult, hogy csak kevéske készítményeikért kapkodtak, a mesteremberért már nem, mert szabadabb és kenyérkeresőbb volt az egyszerű segédmunkás is a hivatásos iparosnál, akitől megvonták, vagy maga adta be az iparengedélyt. Többségükben szétszéledtek a nagyüzemekbe, egy részük szövetkezetbe tömörült, s egy kisebb hányaduk pedig megmaradt — dacolva a legvadabb paragrafusokkal — a régi műhely régi szerszámainál, vagy alkalmi munkát vállalt, ha bírta szusszal a folyton növekvő megaláztatást. A megmaradt dacolókat pedig a valóságban semmiféle testület nem védte semmitől. Es egyszer csak megszületett a sokféle ostoba nyelvrontó név- és fogalomrövidítés mellett a tisztességes iparos önérzetébe vágó „maszek" kifejezés is. A hivatalos politika szerint akire az új kifejezés ráillett, az semmi jót nem várhatott már az élettől. Damoklesz kardja függött a feje fölött ha adóztatták, ha anyagot igényelt, ha eladott, ha vásárolt. A zokszót pedig a négy fal között sem volt tanácsos k ejteni, mert a falaknak is fülük volt. Aki pedig a „maszek"-nél csináltatott lábbelit, vagy ruhát, azt háromszor is megnézték a hivatalos fórumoknál a hivatalos emberek, vagy közvetlen munkatársai, és örülhetett, ha csak a fejük csőválásával fejezték ki rosszallásukat a kisiparos támogatása miatt. A minden idők varázslatos bukfence viszont akkor érle a gyanútlan vásárlót, amikor az üzletekben a készítményeket „kisipari munka" megkülönböztető jelzővel — a gyári készítménynél magasabb áron — kínálgatták megvételre. Persze az így kínálgatott készítmények zömében szövetkezeti kisipari munka testesült meg, ami már hivatalosan nem számított „maszek"-nak. Az igazi „maszek" készítményei azonban nemigen jutott el a nagy üzletek pultjaira, még a saját kis műhelye polcaira is alig, mert a kiutalt anyagmennyiségből sokszor még a javítási szükségleteket sem lehetett kielégíteni. De ha már az anyagkiutalásnál tartunk, álljon itt egy beszédes példa: 1956 nyarán Csókási László Móra utcai kis gépjavító mester hatszögletű gömbvashoz jutott a nagy zívű anyagkiutalásos vásárlásban. Már előre örült, hogy milyen szép anyáscsavarokat esztergályoz a rég nem' látóit anyagból. Közben kiderült a forgácsolás legelején, hogy a több szál öt-hat méteres hatszögletű húzott vasanyagon egytől egyig szénréteges repedés húzódik végig az anyag belsejéig. Nesze neked tisztességes kisiparos! Csókási László Murka István jóhírű volt gépjavító nűhelyében tanult, ahol pontos és lelkiismeretes munkára nevelték őt is az évek során a közel száz ott tanulóval együtt. Csókási László a szénréteges repedt vasanyagot nem használta fel embertársai becsapására, de az öt-hat szál hasznavehetetlen anyag láttán majdnem sírva fakadt. Ilyen és ehhez hasonló önérzetbe vágó, a tisztes ipart megszégyenítő esetek szép számmal előfordultak az elmúlt években a hivatalos rossz politika menetéből, amelyet a szorító túlhajtok sok esetben még túl is buzgólkodtak. Ma már mindezt könnyű látni és szót emelni ellene. Világos, hogy a szocialista nagyiparnak nem kellett és soha nem Is kell félnie a kisiparosoktól, akiknek a munkájára a magyar viszonyokat tekintve — különösen nagy szükség lett volna az elmúlt években. Ma már világos az isj hogy a szocializmusban — és a mi viszonyaink között —> nincs lehetőség a kapitalizálódásra, de ma már az is világos, hogy a kisiparosságra, a kisiparra szükség van; az ország normális vérkeringése ezt ma inkább, mint máskor, szükségessé is teszi. Bízvást bízunk abban, hogy a megbélyegző „maszek"' kifejezés lassan eltűnik a közéletből olyan gyorsan és olyan mértékben, amilyen gyorsan és amilyen mértékben igazárt visszakapja becsületét a tisztességes kisipar és kisiparosság. flife) Szépen fejlődik az új , - , — . . után újra és újra elvit- szekta e külső szimbó- sabb fokú ösztönnel és bürökben szinten bevett ték a cipőjüket egy kis luma. ami e lelkes és kifinomult gondolkodás- szokás, javításra. »>öntudatos" ifjoncok sal lehet eldönteni ús W - A PÉCSI DOHÁNYGYÁR is teljes kapacitással dolgozik ma már. Dohány van. áram is lesz. Jön a Kossuth, a Terv és a Munkás .:: - HETEN HALTAK MEG Japánban egy lavina szerencsétlenség alkalmából, A lavina ugyanis két teherautót soüort egy folyóba. Az utasok közül t 11-et megmentettekj Mpsszűnik március 31-PVPI a kötpiezö jég, és tűzbiztosítás A Népköztársaság Elnök1 Tanácsa 1956. évi 36. számú törvényerejű rendeletével az 1953. január 1-ével bevezetett kötelező tűz- és jégbiztosítást 1857. március 31-ével megszüntette. A pénzügyminiszter felhatalmazást kapott, hogy a kötelező biztosítás megszüntetésével és a kötelező biztosítás hatálya alá tartozott egyes vagyontárgyakra vonatkozó önkéntes biztosítás megszervezésével kapcsolatos intézkedéseket megtegye. A törvényerejű rendelet kihirdetése napján lép hatályba. A kötelező biztosítás megszüntetésével a parasztság éveik óta hangoztatott kívánsága teljesült. Nem a biztosítás ellen volt kifogás — hiszen azt azelőtt is scfoan vették igénybe —, hanem annak kötelező volta miatt. Jogos a követelés, hogy mindenki saját maga határozhassa el, kívánja-e és milyen módocn tulajdonát biztosítani. Nem kétséges, hogy a kifej'ődő belterjes gazdálkodás, a nagyobb anyagi érdekeltség is irra fogja ösztönözni a termelők legtöbbjét, hogy most már nem hatósági kényszer, hanem saját belátásuk alap;án önkéntesen b'ztosítsák házukat, felszerelésüket, termésüket, s ezzel megszerezzék gazdálkodásuk nyugalmát, biztonságát. A kötelező biztosítás megszűnésére és az önkéntes biztosításra vonatkozó tudnivalókról az Állami Biztosító a lakosságot tájékoztatja..