Szegedi Néplap, 1956. december (1. évfolyam, 11-35. szám)

1956-12-19 / 26. szám

E hiiiitaÉinus ós a demokrácia szószólója Dr. Péier László cikke az ellenforradalom tobzódása idején Karácsony élőit két üzemben NINCS AZ í PÉNZ! "November első napjaiban, amikor az ellenforradalom Budapesten már levetette álarcát, s egyre inkább tért hódított véres, erőszakos, gyaláza­tos módszereivel a vidéken is — nem volt éppen tanácsos és népszerű dolog a humanizmus és a demokrácia nevé­ben nyíltan szót emelni. Pedig voltak olyanok, akik a különböző fórumok adta lehetőségekkel élve józanságra em­berségre intették a felajzott kedélyeket. Szegeden ezek közé tartozik dr. Péter László nyelvész és néprajzkutató is, a Szegedi Egyetemi Könyvtár könyvtárosa is, aki a volt „Szeged Népe" november 4.-i számába cikkket irt „Humanizmust, demokráciát!" címmel. Lapozzuk csak fel a volt „Szeged Népe" idézett számát. íme a káosz kö­zepette egy józan hang, egy higgadtan ítélni tudó ember, akinek egyébként az elmúlt évekből nem sok megköszönni valója volt és van, hacsak az nem, hogy két ízben is üldözték és céltáblául szol­gált a helyi rákosista zsarnokoknak. Dr. Péter László korán észrevette, hogy az októberi országos megmozdulásban — enyhén szólva — néín minden volt rendjén. Akárcsak az ország más terü­letein, Szegeden is feltámadtak Horthy ellenforradalmár legényei. „Aki ismeri a Hortliy-ellenforradalom szomorú tör­ténetét, sajnálattal ismeri föl napjaink egynémely jelenségében egy új ellenfor­radalom apróbb-nagyobb tüneteii" — írja cikke befejező részében dr. Péter az említett újság lapjain. A kadtak elég szép számmal olya­no'r, akik az országos megmoz­dulás idején a saját kis pecsenyéjüket akarták megsütni a hirtelen támadt szal­malángokban. A tűzbe, a vérbe viszont minden lelkiismeretfurdalás nélkül bele­hajították volna — mint ahogy sok he­lyen meg is cselekedték! — a kommu­nisták és a szocializmus híveinek tíz­ezreit. Pedig ezek az emberek a XX. kongresszus óta megokosodtak, nem akarták és nem is akarják tovább foly­tatni és végrehajtani azt a politikát, amibe hosszú esztendőkön át beleker­gették, belekényszerítelték őket az igaz­nak vélt, de valójában hamisan beállí­tott pártszerűség alapján. Akadtak hirtelen új diktátorok, vér­szomjas ellenforradalmárok, akik ellen éppen úgy fel kellett lépni, mint a Rá­kosi—Gerő-klikk ellen. Ezekre utalt dr. Péter László is, amikor ezeket írta: „Megnyergelve a tömegek jogos szem­befordulását a sztálini korszak búneivel, az 1944-ben megnyílt demokratikus fej­lődésünk eredményeit is vissza akarják csinálni, úgy gondolják, valamiféle új 19-el lehet újra csinálni, kapitalista­feudalista restauráció l". T^rre nemet kellett kiáltani, amit meg ^ is tett a legválságosabb időkben dr. Péter, amikor még könnyen rádör­dült arra a puska, akire rámutattak, hogy kommunista, vagy kommunista pártfogó. Dr. Péter László éppen akkor találta meg a kommunistákhoz vezető utat és emelt szót értük, amikor a fel­bujtók és az ellenforradalmárok nyomá­sára sokan elfordultak tőlük. Szegedre konkretizálva dr. Péter is észrevette, hogy „... városunkban is, a nemzeii bizottság nagygyűlésén akadt demagóg meddően aniikommunista hang, amely nem építő, nem szolgálja a nemzeti összefogás ma mindennél fontosabb ügyét." Minden becsületes ember és becsü­letes kommunista — aki legalább 1956. februárjában, ha hamarabb nem, számot külön figyelemmel készülnek mert vetni korábbi hibáival és bólintó­jánosi mivoltával, amelybe belenevelték j a hamisan deklarált és szajkózott párt-; szerűségre apellálva — örömmel üdvö­zölte a nagv felfordulásban dr. Péter maradékanyagokból —, s nz László akkori kiállását, amelv a nemzet édességek mellett a gyer egészébe vetett hit és bátorság mellett bizt0san ez is örö tele volt a demokrácia iránti féltéssel j és aggodalommal. Ahogyan írta Rettentő nagy úr manapság, akinek van egy rossz Nagy család a Ruhagyár — kocsija, kordéja, vagy akármilyen szállításra alkalmas . taligája. Akinek meg lovat is adott hozzá az isten, az egyenesen szóba se áll a vékonypénzú halandóval, s órákig kalapoltat, könyörögtél magának, mire szíves­kegyesen rászánja magát egy kis emberbaráti cseleke­detre. Mert sokat ér egy ló, hiába. III. Richárd is ezért kiáltozott a csatamezőn: „Lovat! Lovat! Egy lóért országomat." A minap hozzájutottam valahogy vagy hat má­zsányi lignitporhoz, majd egy kocsis ember után néz­tem, aki hazaszállítja. A nagyhatalmú férfi ásított egyet, majd kelletlenül értésemre adta: — Száz jorint. Hiába kapkodtam levegő után,M hiába magyaráz­tam:' hogy a túzrevalóért se fizettem többet, szenvtelen hangon kijelentette, hogy egy százasnál kevesebbért bc se fogja a lovát. Végiilis úgy sikerült megpuhítanom a szőrös . I fuvaros-szivet, hogy családom létszámát kilenc éhes és kat összeállítani, kilencszáz ; rongyos főre nagyítottam, továbbá megesküdtem, hogy csomag elkészítése sem KÍS nálam ágrólszakadtabbat nem hord hátán a föld. ígv, dolog, de a gyermekek örö-1 de "csakis igy bírtam rá arra a „szívességre", hogy s különösen aktkor tűnik ez ki, ha számításba vesszük, hogy nz üzem dolgozóinak együttesen több mint kilenc­száz kisebb-nagyobb gyerme­kük von. Ennyi bájos apróság karácsonyi megajándékozása nem lehet kis gond, és az ez­zel járó költség előteremtése sem. Pedig szerényebb lesz az idei karácsony. Az üzem szak­szervezeti bizottsága és mun­kástanácsa úgy határozott mégis, hogy mintegy tízezer forintot a gyermekek kará­csonyi meglepetésére fordít. A pénzen vásárolt édessé­geket, a gyermekeknek való csemegét egy tételben szerez­ték be, s a gondos, szelíd anyai kezek, fogják a taka­ros kis karácsonyi csomago­a gyermekek örö ÍT S£1Üf "cSdé i Mven forütért befogta nagynehezen a lovát - egy mellé a mogyorót és egyéb fi­nomságokat. Több dolgozónak népes kis családja van, s az üzemben a többcsaládos szülők gyer­mekeinek megajándékozásá­ra. Kis gyermeknadrágöikat, kabátokat és egyéb ruhadara­bokat szabnak számukra a hoz. erm; örömet is: A Falemezgyárban hasonló .... . .-.-., ,, ; ügybuzgatam előzi meg az ün­„. ..egyre aggasztoooa muc egyes ellen- \ nePeket. De itt az ajándék­forradalmi hangok megerősödése". 1 ken, a karácsonyi ünnepségen a városi bábszínház szórakoz­tatja majd a Falemezgyár dolgozóinak gyerm-clteit. Savanya Pálék csomagok — édességek és já­ték — mellett más kedves HTele volt a mi életünk félreismerés- meglepetés is készül: pénte­sel és rettegéssel, amit a „Hutna- a karácsonvi üanensAsam nizmust, demokráciát!" című cikk írója éveken át viselt „esete" is bizonyít. Az osztályharcról alkotott merev és ká­ros elmélet alapján ném egyszer őt is üldözőbe vették, hogy elvonják a figyel­met az országos és helyi égető problé­mákról. A fáktól nem láttuk az erdőt, a bürokrácia bűnös útvesztőiben szem elöl vétették és vétettették az embert, aki humanizmust és demokráciát akart már akkor, évekkel ezelőtt, amikor mi még sokao azt hittük, hogy abban és aszerint élünk. Dr. Péter Lászlót és a hozzá hasonló embereket többé nem üldözni és elker­getni kell mellőlünk, hanem meg kell becsülnünk, szövetségesül kell fogad­nunk őszinte, igaz emberségükért, s nem utolsó sorban a szocializmusért kifejtett alkotó tevékenységükért, lia iga­zán akarjuk járni gazdasági életünkkel egyetemben az új magyar szellemiség útját. félórára. Ilyenek ezek a lovasok. Hanem a hordárok olt a Klauzál-téren — azok se adják alább. Odamentem az egyikhez, látván, hogy a patika ajtajában gunnyaszt és majd megveszi az isten hidege. — Egy kis homokot, meg egy kis meszet..." Meg se várta míg befejezem, máris ingatta a fejét. Odébb mentem a másikhoz, majd a harmadikhoz. Ugyanaz a néma elutasítás. Először arra gondoltam, hogy legújabban alighanem a hordárok kötöttek ved­lés dacszövetséget a munka ellen, amikor végre kinyögi valamelyik. — A mész bepiszkítja a kocsit. — Megfizetek én — kezdtem agitálni. — Nincs az a pénz! — Edényt is adok a mésznek, hogy le ne csorog­jon, — folytattam ijedten, már-már esdekelve. Erre már válasz sem jött, illetve azzal válaszolt az én emberem, hogy elfordult és unottan megszem­lélte a szürke eget. (deáki) a földet féltik A választ a tények adják Ujabb tizenhét helyen alakult meg az MSZMP helyi szervezete A MINAP VÉLETLENÜL találkoztam egyik régi alsóvárosi középparaszt ismerő­sömmel, Savanya Pali bácsival. Ö a l?g­rátartibbak közül való, így ismerték a ter­melőszövetkezetben is. Igen. a termelő­szövetkezetben, mert már van vagy négy esztendeje annak, hogy földjével együtt ő is belépett a szegedi Uj Élet Ter­melőszövetkezetbe. Pali bácsi nem volna még öreg ember, de a haja, sőt már a szakálla is ugyancsak megderesedett. Ki tudja fajtája-e ez, vagy a háta mögött levő sok gonddal, munkává oi^öltött esztendők telepedtek úgy fejér? KELL-E A PÁRT VAGY NEM? Legven-e üzemi alap­szervezet vagv sem? Milyen ..jogkörrel" rendelkezzék. In­gván működjék? — stb. Igen sok szó hangzott el és hang­zik el naoiainkban e kérdé­sekről a dolgozók, a munkás­osztály taglainak körében. A választ a 'én vek ad iák. Tizenhét úi alapszervezet alakult, az elmúlt, tíz nap alatt. Azt tehát, hogv kell-e vaav sem. nem a demagógia, a forróiéiúség dönti el. ha­nem a szocializmus eszméié­hez hú dolgozók, az előrelátó, higgadt gondolkodású embe­rek százai és ezrei. — azok, akik tisztában vannak azísl. hogv a munkásosztály nem lőhet meg egységes politikai párt nélkül, hogv nem lehet szocializmust és demokráciát, építeni a munkásosztály marxista párti a nélkül. A gazdasági- és politikai élet liszlulási íclvamatának tüzé­ben. az úi élet megteremté­séért folyó harcban és mun­kában. a demokratikus erők élén ott menetel és küzd a Magyar Szocialista Munkás­párt. Az űionnan alakult ti­ze-r-^t alapszervezet is azr tnutatia. hogv a szocializmus erői megvannak, s egvre in­kább előtérbe kerülnek. Teve­kenvségükkel segítik néoünc boldogulását, a munkás-pa­raszt demokrácia megterem­tését. Szenvedélyes, élénk viták, bátran elmondott, iavaslatok jellemzik u taggyűléseket. Ez a helves. Ha ez mindig így lett volna az elmúlt években is. nem haraoódzhattak volna ei a baiok. s népünk, orszá­gunk nem került volna a lerüeei nehéz helyzetbe. Ha ígv lett volna, akkor most sekan nem problémáznának azon sem. ho°v leg ven-e munkahelvi pártszervezet, vagv sem. s hogv vaion otz­hatnak-e az új pártban és vezetőiben vagv sem. NEM KÖNNYŰ MOST a partszervezés. Számos ismerr körülmény és ck nehezíti ezt a munkát. Énnek ellenére a .nehezebb helyeken" is ered­ménnyel folvik ez a munka s kiállnak a dolgozók az esz­me. a Dárt mellett. A Kézi­szerszámára gyár. a MÁV Fű­tőház. a Csongrádmegyei Épí­tőipari Vállalat mellett a MÁV Igazgatóságnál, a Víz­műveknél. a Vasipari Ktsa­nél. a Szegedi Tatarozó Vál­lalatnál és tebb más helyen alakult mea legutóbb az MSZMP alapszervezet. SZERVEZŐDIK. ERŐSÖ­DIK a párt. A folyamatos pártszervező munka és a té- j me£ újra­deres haj gyanánt. Mint í'égen, most is barátságosan üd­vözöltük egymást, s minden különösebb be­vezető nélkül máris vitatkozni kezdtünk. — Maguk aztán ugyancsak szétszórták a babaruhát — mondtam neki. Ö nyom­ban elértette: igen, kiléptünk, kiléptem én is. Megpróbáljuk újra egyedül. Humoro san tette hozzá: még egyszer házasodunk Már ezt nem kellett úgy érteni, ahogv szokás, hanem úgy, hogy Pali bácsi most csak a földdel, a magánélettel házasodik nyék hatására a volt MDP­_ Ugyanis arról van szó, hogy az oktc­ie- tagok mellett szérr.ra helv'en! be,ri események hatására elég sokan kilép­olvan dolgozók is kérik felvé- a/; VJ Ék? ermeloszovetlcezetDoi. voi telüket, akik oödiv nsm vol­tak tagiai a pártnak. A to­vábbi szervező munka mellett mosfamár r,z is fontos, hogv áll iának ki a kommunisták a dolgozók elé és tényleges politikai tevékenységet fes­senek ki. Magyarázzák a kor­mány • és a párt intézkedé­seit. védelmezzék a dolgozók demokratikus vívmányait. — forradalmi eredményemkor. Helytállásukkal, példás ma­gatartásukkal. nvílt. őszinT.e beszédükkel nveriék meg a dolgozó társaik bizalmát. Ve­lük egvütt munkálkodianak tovább a helves irányú fej­lődésért. a gazdasági- és poli­tikai kibontakozásért, a dol­gozók nagv többsége kívánt nvugodt. békés megteremtés óort. által élit Betört egy megt-zöltötl bűnöző — elfogták Az elmúlt vasárnap cjjel Kiss József úsotllialmi lakos nem tar­tózkodott a tanyájában. Ezt az alkalmat használta ki Rutai An­tal bűnöző, aki négy „esete" mi­alt már eddig összesen 10 évet ült, cs hétfőre virradóra betört Kiss József házába. Bemászott az ablakon, 700 forint készpénzt, és egv pár cipőt lopott el. ,.,,,« Amikor Kiss József észrevette Uúber 23. után „kiszabadult. a betörést, azonnal jelentette az ásottlialmi rendőrőrsnek. A kör­nyékben akadtak olyanok, nkik személyleírást tudtak adni a lettesről. A rendőrőrs még aznap elfogta Rutai Antalt, akit leg­utóbbi bűncselekményéért 4 évi börtönre ítéltek, amelyből két évet kitöltött, azonban ok­tak, akik teljesen fel akarták osztani a kö­zöst, de később vagy harmincan úgy dön döttek, hogy ők maradnak. Ilyentén nem lehetett osztozkodásról beszélni, már csak kilépésekről lehetett szó. Aztán így folytatja az én deres fejű ismerősöm: — Bizony, a kocsi, meg a ló beállítása az egyéni gazdálkodáshoz és még, ami keh, alighanem meglátszik majd az én eklézsiá­raon is. Tudom én azt, hogy nem lesz könnyű újra egyedül. ÉN NEM TAGADOM, mindig és most is híve voltam, s vagyok a becsületesen végzett jó szövetkezeti munkának. Az Uj Élet sem volt rossz közösség, sőt a legjob­bak közé lehetett számítani. Éppen ezér: kissé kérdezve, kissé mondva megkockáz­tattam fejéhez vágni az öregnek: minek kellett ez maguknak? Csak érteném a dol­got, ha egy mihaszna társaságról lenne szó, hadd hulljék a férgese. De az Uj Éle: az mégis csak Uj Élet volt. Különben ne én, mondja ezt el Savanya Pál középpa raszt. — ... Hát igen, az évek során úgv megszoktuk már, hogy minden nehezebb munkát a gép csinált: az szántott, vetett, aratott. És tudom én, hogy a jövő ezután is a gépeké, a mezőgazdaságban is. Nem lehet már úgy dolgozni, mint ahogy r<> gebben csináltuk. Nagyon elfárad az em | ber, ha egy hold földet lejár az eke után. Mi a szövetkezetben — mi tagadás, min­dig kényelmesen dolgoztunk, mégis mindi:, osztottunk annyit, hogy nem sok helyen osztottak többet a megyében. OSZTOM PALI BAC'SI véleményét Magam is Alsóvároson lakom. Sokszor lát tam, hogy a szövetkezetben dolgozó csalá­dokból majdnem mindenhonnan csak egy ember indult reggelenkint ki a mezőre Az egyéni gazdák viszont — ha nagy vol: a dologidő, nem ritkán az egész családo' is felrakták a kocsira, még drága pénzei fogadott napszámosokat is kellett kivin­niük, ha azt akarták, hogy minden mun­kába idejében érkezzenek. Mégis, amikor a termésbetakarításra került sor, egyfor­mán teltek meg a kamrák, a górék, a pad lások, a szövetkezeli és nem szövetkezet, házaknál is. Ezt nemcsak most, kedves ol­vasóinknak mondom, de megmondtam ezt ott az utcán Pali bácsinak is. — Pontosan így van, mondta ő. Nálunk volt értelme a munkának. Most már magam is kezdem végkép1' nem érteni a dolgot: ezek után miért hatá­rozott mégis úgy majdnem hatvan dolgc • zó paraszt-család az Uj Élet Tsz-ben, hog kilép a közösből. Vitánk végén megértel­tern Pali bácsit, hogy semmi más. mint i: föld féltése. Az, hogy bármilyen jó is vo' az Uj Élet Tsz, az ott dolgozó emberek so­hasem érezhették igazán azt, hogy amit a tsz-ének mondanak, kizárólag csak az övék, senki másé. Aki ma belépett, nyom­ban gazda lett. jóllehet, üres marékkai jött. Aki kiöregedett a munkából, az nem érezhette: jól dolgoztam életemben, ittva. ez a tábla föld, ezt szereztem. Ezt adhatom az utódoknak. A föld bennt maradt a táb­lában, és az öregek — ha már nem dol­gozhattak — jóformán csak alamizsnához jutottak. Igaz, a rendeletek, sőt a kimutala sok is mást mondtak. Akik nem hagyták, hogy a szövetkezeti tagok maguk gazdál­kodjanak a maguk földjén, nem vették fi gyelembe a magyar paraszti mentalitást Azt, hogy minden ember csak azt érzi iga­zán magáénak, amelyből ő parancsol, ner.i szeretik, ha mindenre felülről kapják a parancsot. Márpedig ez így volt eddig. Pali bácsit utóbb afelől kérdezgettem: mint egyéni gazda, hogyan látja ő a saját egyéni jövőjét? — BIZTOSAN JOBB LESZ ezután : z egyénieknek, mint eddig volt. Nagy dolog az, hogy most már nincs beadás. De én úgy érzem, egyszer — lehet, hogy nem is túl soká — visszakanyarodunk még a szőve'• kezethez, mert nem rossz az, ha jó kezek­ben van. Nem rossz az, ha nem felülről csi­nálják, hanem miránk bízzák a szövetke­zet dolgát. A gazdák válasszák ki maguk­nak maguk közül azokat az embereket, akikkel akarnak szövetkezni, és akikké? tudnak együtt dolgozni. Mikor tovább ment Pali bácsi, még so­káig gondolkodtam a tőle hallottakon. Csak úgy magamnak mondtam: ez az em­ber sem tudja már újra elképzelni a vilá­got kis kaszával, lovas ekével. Van ennek esze, becsülete is, csak engedjék meg neki. hogy éljen tudásával. Ebben nyilván nem lesz hiány a jövőben. — ij —

Next

/
Thumbnails
Contents