Szegedi Néplap, 1956. december (1. évfolyam, 11-35. szám)

1956-12-18 / 25. szám

r A MAGYAR SZOCIALISTA MUN KASFART SZEGEDI LAPJA I. évfolyam. 25 szám Ara: 50 fillér Kedd. 1956 december 18. Hogyan lett az idősebb Kováts III A Bánk bán előadása a Szegedi Nemzeti rendőrségi „tanácsadó" III Színházban Amit nem lehet letagadni Bizonyára nagyon sok jóérzésű ma­gyar embernek "feltűnt, hogy a közel­múlt hónapok társadalmi fellángolása és az ellenforradalom zsivaja közepette alig, sőt egyáltalán nem esett szó népi demokratikus rendszerünk eddigi ered­ményeiről. A fegyveres ellenforradalmi puccs előkészítői és szervezői tudatosan agyonhallgatták azt a nagyszerű tényt, hogy tizenkét év óta annyi lakóház, is­kola, gyár, népjóléti intézmény épült ebben az országban, annyi istenhátamö­götti, sárbasüppedt faluba vezettük be a villamosáramot és a kövesutat, hogy kapitalista viszonyok között 50—60 esz­tendő is kevés lett volna erre. A fasiszták, akik a szocializmus útjáról a tőkés és földbirtokos kizsákmányolás vágányára akarták terelni a Rákosi—Gerő-klikk bűnei miatt megmozdult és nagyon sok tekintetben jogosan elégedetlenkedő tö­megeket, előre megfontolt szándékkal, hasznavehetetlennek és elvetendőnek mi­nősítettek mindent, ami 1945 óta tör­tént Magyarországon. S ezzel lényegé­ben a dolgozó magyar népet rágalmaz­ták meg, ezzel népünk alkotó erejét, or­szágot gyarapító lelkesedését igyekeztek fitymálva lekicsinyelni, sőt kigúnyolni. Népünk becsületébé és méltóságába gázoltak tehát azok a gálád elemek, akik csak zülleszteni tudták a közerkölcsöt, október 23-a után pedig vandál módon kezdték rombolni, pusztítani mindazt, amit — a munkások, parasztok és ér­telmiségiek — népünk minden dolgozó rétege két keze munkájával és agyával épített fel annyi áldozat és lemondás közepette. Ki meri kétségbevonni, hogy hazánkban a népuralom, a munkásosz­tály hatalma szüntette meg a munka­nélküliséget, a népi demokrácia tette le­hetővé, hogy a szegedi egyetemen is a munkás-paraszt hallgatók legyenek több­ségben. A magyar nép nyakára ülni szándékozó fasiszták és egyéb hazátlan kalandorok nagyon jól látták 12 év óta, hogy a munkásosztály hatalma lényegé­ben lehetővé tette a magyar nép ezer­éves álma megvalósulását, és a bűnös vezetés ellenére is olyat alkotott, hogy csodálni kényszerült a világ. Az ered­ményeket azonban nem merték hangoz­tatni az elmúlt hónapokban, hiszen tisz­tában voltak azzal, hogy akkor nem tudják szekerük elé fogni a tömegeket. A módszer, amellyel megkezdték a népi hatalom megdöntésének előkészítését, nem volt új: mértéktelenül felnagyították az MDP vezetésének kétségtelen súlyos bűneit s egyedül csak ezt szajkózták. A nemzeti érzés brutális elfojtását hasz­nálták ki legjobban a maguk számára. Eleinte a függetlenség és szuverénitás jelszavával, majd később fokozatosan a gyűlöletes és rendkívül veszedelmes na­cionalizmus sovinizmus magvát kezdték széthinteni a nép között. Sajnos, a dolgozók között nagyon sokan voltak olyanok, akik hagyták magukat félrevezetni és a hazafias frá­zisok hangoztatása közben megfeled­keztek arról, hogy népünket ugyan­ezekkel a szélsőséges jelszavakkal vitték bele a második világháború szörnyű vérzivatarába, amelynek 600 ezer ma­gyar pusztulása lett a vége. Még a magukat kommunistáknak valló embe­rek is hajlamosak voltak arra, hogy megtagadják az elmúlt esztendők során elért hatalmas eredményeket és csak a hibákról, az elkövetett politikai bűnök­ről beszéltek úton-útfélen, nem törődve azzal, hogy az ellenforradalom milyen jól kihasználja ezt a hangulatot. Lassacskán csillapodnak a kedélyek, megnyugszanak az emberek és kezdik józan megfontoltsággal mérlegelni az elmúlt hetek, hónapok eseményeit. Bár nehezen, de mindig többen és többen I hallgatnak az okos szóra, egyre na- j gyobb teret hódít az igazság. A szegedi dolgozók is mindjobban rájönnek arra, hogy sok esetben forró fejjel ítéltek, kezdik elismerni, hogy a népi demokrá­ciában elért eredmények az egész dol­gozó magyar nép eredményei és min­denki büszke lehet rájuk. Ha most nem is sokat beszélnek róla, mégis letagad­hatatlan tény, hogy új villamosvonalak! épültek Szegeden, új üzemek létesültek, ahol jelentós létszámú munkás dolgoz­hat, javult a közlekedés, szaporodott az orvosi rendelőintézetek száma — hogy: csak néhányat említsünk. Senki nem akarja restaurálni a Rákosi­uralmat. Ne engedjük meg, hogy vissza­térjenek a közelmúlt bűnei, emeljünk gátat a népet fizikailag és szellemileg' is nyomoritó bürokratizmusnak, küzd-; jünk minden erővel a szocialista demok- j rácia győzelméért. De ez ne azt jelentse, hogy megtagadjuk mindazokat a szép sikereket, amelyeket a magunk erejéből! értünk el. Sőt a jövőben is törekedjünk újabb és újabb sikerek elérésére. A rnult! tanultságait levonva elsősorban azonban j olyan építkezésekre költjük az állam pénzét, olyan törvényeket és rendelete­ket hozunk, amelyek gyorsabban és közvetlenebbül hozzájárulnak az élet­színvonal emelkedéséhez. Az elmúlt 12 év alatt elért gazdasági sikerek tehát egyáltalán nem megvetendőek, egyálta­lán nem szégyelni valók. Ellenkezőleg: mivel a dolgozó nép maga érte el őket, szilárd alapját képezik további, most­már új módon szervezendő szocialista gazdálkodásunknak. Éiedezik az egykori híres szegedi szappanMészílö ipar Egyre több szappan és vegyiipari termék készítését vállalja a NIVÓ Játékkészítő KSZ Karácsony után megkezdik a bérfőzést is Lassan-lassan feledésbe merül több híres szegedi ipari specialitás. Él még és virul is a szegedi paprika, papucs és a szalámiipar, de alig maradt hírmondó a hal­bicska-, a tarhonya- és a hí res szegedi háziszappan gyártók közül. A szappanké szítő iparág is évtizedeken keresztül biztosított sok sze­gedinek megélhetést és sok­felé szerzett elismerést a vá­ros iparának. A húszas évek­ben az általános pangás, a vámilletékek és a kormány nemtörődöm politikája meg­ásta a szegedi háziszappan sírját. E sírt mélyítette végül a gyáripar, amelynek fojto­gató keze a szakadék felé lökte e tisztes szegedi ipart. Védelmet nem nyújtott a szegedi szappankészítő ipar képviselőinek senki. A sze­gedi származás és név csáki­szalmája volt, nem védte semmi. Mint az akkori újsá­gok cikkeiben írták: Minden szemetet szegedi háziszappan névvel forgalomba lehetett hozni. Az egyik fővárosi gyár újfajta szappanait: SZEGEDI JÁNOS HÁZISZAPPAN márkával hozta piacra. Még ilyen eszközökhöz is folya­modott a gyár, a nagyüzem, hogy kiüsse a nyeregből a szegedi szappanosokat. A második világháború után reménykedtek e híres szegedi iparág mohikánjai. Ha kaptak is segítséget, nem sokra jutottak vele. Mégi: erősödött a remény, amikor ! szövetkezetbe tömörültek és „NlVÓ Vegyipari Szövetke­! zet" névvel a híres szegedi szappanipar méltó örököse­j ként lépett elő a kisiparosu\ lelkes társulása. A szövetke­j zetből később azonban csak 1 a név maradt — a NlVÖ — ; és megmaradt a tagok egy ' része. A szövetkezet neve megváltozott, megszületett a NlVÓ Játékipari KSZ. Hogy : jöttek a szappanosok a ja­1 tékkészítéshez? Az új név­| hez, az új foglalkozáshoz él­niakarás, tettvágy fűződik 1950-ben felsőbb rendelkeaés­i re megszüntették a szövetke­zet addigi profilját azzal az indokkal, hogy a szappanké­szítést a nagyipar végzi. K; i mondták a halálos ítéletet, elvitték még felszereléseike: is. Ezzel mintha pontot let 1 tek volna az egykori hirnc ves szegedi iparág életére. Azóta' a szappankészítők egy része fúrt faragott, játékoi készített. Méhány hete azon­] ban ismét kezükbe vették a szappankavarót. s több má­, zsa szappant adnak heten­kint Szeged lakóinak. Az el'emetet' iparág ismét éledezik. A szállítási nehézségek mi­! att nem tudták Szegedről el vinni a Szalámigyár, a Vágó­| híd, általában az élelmiszer j ipar hulladékanyagából a : zsírféleségeket. Ezzel pár > ; sult az, hogy kifogyott a sz;­gedi vállalatoknál raktáro­zott szappankészlet. Hogy ne vesszen kárba a sok zsira­dék, enyhítsenek a szappan­• hiányon, ismét munkáoa­! kezdtek a NlVÓ szövetkezet szappanosai. Mióta híre ment a város­ban, hogy ismét megkezdte .> ; szappangyártást a szövetke­zet, naponta többen érdek­I lödnek: vállalnak-e bérfé­, zést? A szövetkezet tagjai er­re is vállalkoznak, hogy me.i mentsék'a háztartásban lev i ! hulladékot, amely igen nagy i mennyiséget tesz ki azzal, hogy a begyűjtési kötelezel; ség eltörlésével több serte t hoznak a szegedi piacra é> lob háztartásban vágnak az idén, mint más esztendők­ben. Mintegy 6 ezer kilo­grammra tehető az a zsira­dék, ami így akár hulladék ­ként, vagy másféleképpen ki­kerül a háztartásokból. Ez 60 mázsa szappant jelen*. Karácsony után ktidih mai a bsrlfizést •a Szabadsajtö utca 72. szá. i alatt. Az itt átadott zsiradék zsírsav-tartalmának megfele­lő kitermelésű szappant kap­nak cserébe. A főzési dijat ; még nem állapították meg, most kalkulálja^ a szövetke­zet vezetősége. A főzéshez s ükséges vegyi anyagot Bu­dapestről szerzik be, de ter­vezik azt is, hogy Jugoszlá­viából cserélnek játékéi; j marónátront. Hétfőn folytat­tak tárgyalást a jugoszió > követséggel Budapesten eb­, ben az ügyben. Akkor sem esnek kétségbe, ; ha netalán szűkében lenné­nek a marónátronnak, mert ismét gyártani kezdik a Sze­ged környékén található szik­sóból a megfelelő stódát. Az (Folytatás a 2. oldalon) Ha gondosan takarékoskodunk, — javul az áramellátás Többen nyertek iízezer forinfai" Szegeden Hétfőn a Szegedi Takarék­pénztárban. a betétgyűjtő he­lyeken és a postán megkezd­ték az Első Békekölcsön leg­utóbbi húzása nyereményei­nek kifizetését. Mintegy ezer kötvényre közel kétszázezer forintot fizettek ki a hétfői nap folyamán. Számosan nyertek több száz, ezer forin­tot. de akadtak -szerencsé­sebb-" nyerők is. A Könyv­terjesztő Vállalat egyik dol­gozója kettőszáz forintos köt­vényével tízezer forintot nyert. A Gyufagyárba is be­köszöntött a szerencse: az üzem egyik dolgozója egész kötvényével tízezer forintos nyereményben részesült. A Vízügyi Igazgatóság egyik dolgozójának kötvényét is tízezer forinttal húzták ki; de a nyereménynek csak felét, kapta meg, mivel fél kötvé­nye volt, azonban így is örö­met Ijozott« ötezer forint, ' Százezer dobozzal többe' ad naponta a Gyufagyár Nagv szükség van most a gyufára. Egerből. Szombat­helyről és az ország legkü­lönbözőbb városaiból iönnei: Szegedre gyufáért. Eddig egv nvolc órás mű­szakban dolgoztak a evuía­gyáriak. Tegnap, hétfőn, úgy "határozott a munkástanács, "hogv két öt órás műszakban dolgoznak: reggel 7-től 12 óráig és 12 órától délután 5 óráig. Ígv százezer doboz gyufával termelnek többet napoakéat Gyufagyárban. Az energiaelosztás úi módszerének bevezetésével egyre nagyobb lehetőség nyílik, főleg az élelmiszeripari üzemek folyamatos munkájára. Hétfőn délelőtt már egyetlen esetben sem fordult elő, hogy túlterhelés miatt rövidebb időre megszakították volna az energiaszolgál­tatást a szegedj élelmiszeripari üzemek számára. A DÁV-nál történt szombati megállapodások értelmében pontosan megkapták a szegedi üzemek az ára­mot. Sőt, a Szegedi Kenderfonógyár és a Textil­müvek számára már némileg fel is tud­ták emelni a kilowattóra mennyiséget. Az országos hálózatból is több áramot kapunk: országos viszonylatban tegnap ezer kilowattórával emelték az energia­mennyiséget és ebből négyszáz kilowatt áram jutott Szegednek óránként. A közvilágításban továbbra is alkal­mazzák az időnkénti áramszünetet és a csúcsidőben, — délután négy óra és este 9 óra között — a jövőben is elő­fordul, hogy egy, másfél órás áramszü­netek jesznek. Egyébként esetleges kisebb szünetektől eltekintve, a késő délutáni, esti és éjjeli órákban a köz­fogyasztás számára folyamatosan biz­tosítják az áramszolgáltatást. Azonban még számos helyen nem ta­karékoskodnak kellőképpen a villamos­energiával. Előfordul, hogy a csúcsidő­ben villamoskészüléket, — vasalót, viila­mosfőzőt stb. — használnak, ami tilos és megengedhetetlen a nehéz áramellá­tási viszonyok kőzött. Számos család nem gondoskodik arról, liogy áramszü­net után a lámpákat kikapcsolják. Reg­gel a lakásból elmennek dolgozni, s amikor központilag ismét bekapcsolják az áramot, nincsenek otthon s feleslegesen égnek a körték, sokszor bömböl a rádió, ami nemcsak áram pazarlást jelent, hanem a fogyasztási számlát is növeli. A különböző vállalatoknál,, hivatalokban sem takarékoskodnak eléggé az árammal. Rajtunk is múlik, hogy ne legyenek megszakítások az áramellátásában, niert ha valamennyien nagyon gondosan ta­karékoskodunk, vigyázunk arra, hogy nélkülözhető lámpák sehol ne éginek, akkor nem terheljük túl a vonalakrt és nem válik szükségessé az áramkfxap­csolás. 1 í

Next

/
Thumbnails
Contents