Szegedi Néplap, 1956. december (1. évfolyam, 11-35. szám)

1956-12-16 / 24. szám

Az egész nép baját érezve 1 A munka, a rend, a belső biztonság feltételeinek bizto­sítása jellemzi a forradalmi munkás-paraszt kormány ed­digi intézkedéseit. A legszé­lesebb dolgozó tömegek so­raiból mind sűrűbben és mind hangosabban kihallat­szó követelésekre munkás vasököllel sújtanak a kibon­takozást zavarókra. Azokra, akik nyílt, vagy jól-rosszul leplezett ellenforradalmi szándékkal tartósítani, sőt, mélyíteni igyekeznek az októ­ber 23-a óta tartó politikai és gazdasági válságot. A munkás-paraszt kor­mánynak hivatalba lépésé­riek első pillanatától kezdve vannak azonban más intéz­kedései is. Olyan intézkedé­sek, amelyek a jelenlegi vál­ság egyedüli lehetséges meg­oldásaként és a kibontakozás leghatékonyabb módjaként meg akarják szüntetni az ok­tóber 23-i társadalmi meg­mozdulás elsődleges okát: azt az anyagi helyzetet, amelybe a Rákosi—Gerő-klikk száz­szorosan átkos, népellenes és nemzetietlen politikája jut­tatta az egész magyar népet. Ahogy Rákosiék — talán még politikának sem nevez­hető — ténykedése az egész magyar nép gazdasági lété­rek alapjait rombolta, élet­színvonalát sújtotta, úgy a munkás-paraszt kormány most történelmileg is nagyon súlyos időben a magyar nép összességének anyagi helyze­tén, életszínvonalán akar és igyekszik segíteni. Feszült külpolitikai légkör­ben, a belső politikai válság által felizzított talajon kell most egy jobb anyagi létet biztosító gazdasági berendez­kedést létrehozni munkás­rak, dolgozó parasztnak, ér­telmiséginek, alkalmazottnak, kisiparosnak, kiskereskedő­nek egyaránt. Olyan szocia­lista gazdaságot, amely ab­ban különbözik a Rákosiék által oly fennen hirdetett és propagált gazdasági beren­dezéstől, hogy nemcsak ígéri, hanem nyújtja is az adott viszonyokhoz képest elérhető legnagyobb jólétet; Óriási feladat ez, melynek megoldásához nemcsak á helyzetet kiváltó okok felis­merése, a súlyos feladat tör­ténelmileg is lemért vállalá­sa, felelősségtudat, tettre­készség szükséges, hanem az egész népet összetevő társa­dalmi osztályok minden gondjának-bajának átérzése Is. Hogy a feladat megoldá­sa sikerül-e, azt a későbbi idők, a magyar hép mostani hétköznapjaiból összerakó­dó történelme majd megmu­tatja. De, hogyf a munkás-pa­raszt kormány a válságot ki­váltó okokat igyekszik felis­merni, a feladatot vállalja és a gondokat átérezni törek­szik, az eddigi gazdasági jel­legű intézkedésekből már lát­ható. Egyesek tisztánlátását ta­lán népünk jelenlegi állapo­tát kiváltó okok miatt érzett jogos gyűlölet, a gazdasági élet pillanatnyi helyzete mi­atti aggodalom, vagy éppen az ellenforradalom izgatása elhomályosítja. A tisztánlátás érdekében rá kell mutatnunk a munkás-paraszt kormány alig néhány hét alatt megje­lent, s a régi helyzet orvoslá­sát célzó rendeleteire. A munkásosztályt elsősorban az üzemi munkástanácsokról szóló határozat érinti. Ez véglegesen és most már tény­legesen is a munkások tulaj­donába adta a gyárakat. Ahogy a jelek mutatják — a szén- és energiahiány, s a fel-fellobbant sztrájkok buk­tatói ellenére is — az üzemi munkásság a munkástaná­csokkal együtt máris erőfe­szítéseket tesz a gazdaságos termelésre. E kezdeti sze­rény, de később már világo­san kimutatható eredmények benne lehetnek nemcsak az egész nép pénztárcájában, de magának az üzemi mun­kásságnak a zsebében is. Az infláció veszélye már-már gúzsbaköti a kormány kezét, de igyekszik a bérfronton is olyan helyzetet teremteni, hogy az alacsony fizetésűek bére számszerűleg is emel­kedjék. Ez legvilágosabban a nemzetgazdaság döntő szak­máiban, elsősorban a bányá­szatban, de a vasiparban, építőiparban stb. érezhető. Más iparágakban talán még a béremelésnél is jelentősebb a kormánynak az a törekvé­se, hogy biztosítsák az ipar­ágak jellege által megoldha­tó természetbeni illetmény­juttatásokat: így a húsfeldol­gozó iparban húst és zsírt, a malomiparban lisztet, a tej­feldolgozó iparban a naponta kijáró tejet, vajat stb. Mondanunk sem kell. mi­iven hatalmas segítség a pa­rasztság részére a begyűjtési rendszer megszüntetése. a gépállomási hálózat fenttar­tása. az egves paraszti réte­geknek a mezőgazdaság fei­lesztési ját ulék eltörlése azonkívül a földvásárlás le­hetővé tétele is. A fiatalság anyagi helyzetén a négv szá­zalékos gvermektelenségi adó megszüntetése javít. A kis­iparosok és a kiskereskedők számára pedig az alkalma­zotti külön adó eltörlésével és más adókönnyítéssel igyek­szik a kormánv kedvezmé­nyeket adnü Ezek a sebtében és nem tel­jességben felsorolt intézkedé­seik távolról sem elegendőek Nem is lelhetnek, mert egv bűnös gazdaságpolitika éve­kig elkövetett hibáit hetek alatt kijavítani lehetetlen. De­hogy a legfájdalmasabb se­bekre szánt és gyorsan rótt intézkedések ezek. csak az el­fogultak tagadhatiák. BÚTOR 1 Konyha­' Hálószoba­Kombinált szoba­I Kárpitozott­Sokan megállnak napjainkban is a Bútorértékesítő Vállalat kirakatai előtt, majd csalódottan tovább sétálnak. Az üres kirakatok nem sok biztatást adnak. A merészebb vásárlók azonban mégis benyitnak az üzletbe, érdeklödnek: mit lehetne vásárolni, milyen bútorokat le­hetne kapni? — Bútorral sajnos nem szolgálhatunk, — hangzik a kissé sajnálkozó válasz az üzlet dolgozóitól. Egyes bútordara­Jbok: szobaasztal, éjjeli szekrény, kony­haasztal székkel és pár apróság még van a raktárban. Szinte hihetetlen, hogy két-három hét alatt a bútorüzlet így kiürült. A vásár­lási láz a bútorokra is kiterjedt. Erre vall, hogy november 15-e óta a hónap legelejéig 80 hálószobabútor talált gaz­dára. Még most is nagy a kereslet. Fő­leg a vidéki vásárlók részéről. Egye­lőre azonban nem sok biztató szót mon­danak a vállalat dolgozói. Igaz, vannak még a raktárban festetlen hálószobabú­torok, amiket folyamatosan áruba bo­csátanak a festés után, de konyhabútor, kombinált szoba, rekamié és egyéb ke­resett bútordarab egyáltalán nincs. Abban reménykednek a vállalat dol­gozói, hogy sikerül majd külföldről bú­' tort kapni, mert jelenleg több országgal folynak ilyen irányban tárgyalások. A Bútorgyár, ahonnan a festésre váró hálószobák kikerülnek, teljes kapacitás­' sal dolgozik. Több munkásuk van, mint november 23 előtt, mert a vállalattól bevonult katonák egy része leszerelt, s újra visszatéri munkahelyére. Éjjel-nappal hangos a gyár területe. Nappal a kézi munkákat, éjjel a villa­mosenergiát igénylő gépi munkát vég­1 zik. A dolgozók, bár eltörölték a nor­mát, többségükben lelkiismeretesen vég­zik munkájukat. Persze nem olyan meg­feszített tempóval, mint azelőtt. Sokszor hallani azonban az üzemben, a dolgo­zók közt egymást sürgető szavakat, fő­leg éjjel, hogy még van áram, minél több munkát elvégezhessenek. Nem volt eddig fennakadás a gépi munka hiánya miatt, pedig ezt a vállalatot is sújtja az éjszakai áramkiesés. Innen is mint se­gélykiálltás hangzik a bányászok felé: szenet, energiát! És még egy nagy kí­vánság: békét, nyugalmat, mert dolgozni akarunk. Munkavágyukról tanúskodik az is, hogy kedden és szerdán, mikor sok felé leálltak az üzemek, itt teljes kapa­citással dolgoztak. Tudják, hogy kell a bútor és adni is akarnak minél többet a lakosságnaak. Ezért úgy tervezik: a van, főleg csak volt* de lesz a jövőben is — igaz, nem nagy mennyiségben jövő héten nemcsak az éjszakások, a nappali műszak is nyolc órát dolgozik. * Minden fiatal és idős háziasszony szivét megdobogtatja a Kárpitos KSz által készített gyönyörű kárpitozott bútor. A szép rekamiék, fotelek eddig is sok megrendelőt csábítottak. Megrendelés­ben most sincs hiány. Február végéig el van látva a szövetkezet munkával és az ehhez szükséges anyaggal is. A szövetkezet vezetősége azonban semmi fáradságot nem kímél azért, liogy a zavartalan munkát február után is biztosíthassa. Nekik is érdekük, hogy dolgozhassanak, s ez az érdeke a város lakosságának is. Most végre ugyanis megvalósult az a régi kívánság, hogy teljes egészében Szeged lakossága szük­ségletének kielégítését biztosítsák. A zavartalan munkához azonban bútor­szövet, rugó és fűrészáru szükséges. Külön örömet okoz, hogy problémájuk megoldását rmindenfelől igyekeznek se­gíteni. Az Újszegedi Kender- Lenszövő Vállalat az eddiginél jobb minőségű bútorszövet gyártását kezdte meg igen tetszetős bordó színben. Már küldtek is belőle mintát a szövetkezetnek. A szö­vetkezetek közti kooperáció az eddigi­nél is több segítséget nyújt. Az Orvosi Műszer KSz-től bútorszövetet cseréltek, a Hangszerkészítő vállalat és a dorozs­mai Speciál KSz felajánlotta, — mivel van fűrészáru készletük — hogy reka­iniévázakat készít számukra. A városi tanács segítségével közvetlen telefon­kapcsolatot létesítettek Salgótarjánnal és több nagy várossal, ahonnan — remélik — rugót és bútorszövetet kapnak majd. Biztató tehát a helyzet és bizakodó a szövetkezet dolgozóinak hangulata is. Kárpitozott bútorban nem lesz hiány Szegeden. * A Felszabadulás Asztalos KSz veze­tői nem nagyon örültek annak a hír­nek, hogy ir róluk az újság. így is na­gyon sok a látogatójuk, vallják, még Vásárhelyen túlról is jöttek ir.ár bútort rendelni. Naponta tízen-tizenöten is ko­pogtatnak az iroda ajtaján bútorrende­lés céljából. Sajnos azonban itt sem tudnak már bútorkészítést vállalni je­lenleg, mert február végéig el vannak látva megrendelésekkel. Az áramkorlá­tozás miatt még így is előreláthatólag kitolódnak a szállítási határidők. Azt azonban megnyugtatásként közölték megrendelőikkel, hogy az elvállalt meg­rendelések kivitelezéséhez minden szük­séges anyag biztosítva van. Remélik, hogy további anyagkiutalásokkal bizto­sítják majd újabb megrendelések válla­lását is. T AZ ÖTLET NEM ROSSZ .., és nem is új, csak a kivitele­zés körül akadna némi bo­nyodalom. Az ötlet ugyanis az, hogy egy üzem munkás­tanácsának egy tagja elhatá­rozta: legalább 50—80 száza­lékkal felemelik a dolgozók bérét. Hogyan? A munkásta­nácstag kifejtette: úgy, hogy azért a textil kellékáruért. amit eddig mondjuk 200 fo­rintért adták el a rendelő üzemnek, ezentúl 450-et kér­nek. Efajta kereskedői tevékeny­ségük egy ideig bizonyára népszerűvé is tenné őket az üzemben, hiszen ily módon azonnal dupla fizetést kap­hatna mindenki. Hogy med­dig tartana ez a népszerűség? Pontosan addig, amíg a ren­delő textilüzem, amely az említett munkástanács jóvol­tából kénytelen lesz dupla árat fizetni a csévékért, a* orsókért stb., meg nem únja ezt és nem emeli fel az általa gyártott selymek, vásznak árát. Mire a meglepett kon­fekciós üzemek jobb híján sürgősen felemelik a készrn­hák árát. Eközben észbeka{>­nak a többi iparágak üzemet, felemelik a félkész- és kész­áruk árát, hogy lépést tart­hassanak az árak emelkedésé­vel. Meglehet, hogy éppen e pompás kereskedelmi ötlet szerzőjének felesége akarja majd elsőnek ráborítani a pultot valamelyik bolti el­adóra. Mert igaz, hogy ő a férjétői mostanában több pénzt kap, de mit ér vele, ha a 24 forintos törülközőért 36 forintot kérnek? A kör tehát bezárul. Es minden marad a régiben. Pedig — továbbra is állítjuk — az ötlet nem rossz. Valami más megoldással lehetne, kel­lene is emelni a béreket. Mondjuk úgy, hogy többet termelnek —, hogy egyáltalán termelnek. A Vatikán bírálja Míndszenfyt Párizs (MTI) A Journal de Genévc december 13-i szá­mában közli azt az értesülést, hogy a Vatikán bírálatot gya­korolt Mindszenty nyilatko­zata felett, amelyet kiszaba­dulását követően tett. A Vati­kán álláspontja szerint ez a nyilatkozat -megfontolatlan­volt. - A FDLÖP-SZIGETEKEN hatalmas erejű forgószél dühön­gött. Az elemi csapásnak 11 ha­lálos áldozata van. Nyoma ve­szett 38 embernek. Czörnyű ez a sötétség Minden este kialszik a villany. Utolsó szál gyet­tyácskánk ég. A kályhánk­ba ma még fellobbant a láng, de mi lesz holnap? Ka­punk e tüzelőt? Otthonom meghitt, olyan mint évekkel ezelőtt volt. Vagy mégsem. Teljesebb most. A gyer­tyácska apró fénye mellett gyermekemnek mesélek. Most, hogy közeleg a kará­csony, mindig arról kell me­sélnem. Kishitű vagyok, ma­gam sem hiszem, amit eddig mondtam; csillogó fenyőfá­ról, sok ajándékról, havas, hideg utcáról, meleg szobá­ról. Ma nem erről mesélek, igaz történetet mondok el. 1945. karácsony. A külváros munkásnegyedében földes, fehérre meszelt szobában, iz­gatottan vártuk a Jézuskát. A nagy várakozásban fel sem tűnt, hogy szüleink szo­katlanul szomorúak. Ültek, sötéten, maguk elé néztek. Mi gyermekek annál na­gyobb izgalomban voltunk — Felhúzós autót kértem a Jézuskától — mondta Ban­di öcsém —, dc azt is meg­írtam neki, hogy szép kará­csonyfát is hozzon. P ötyi a legkisebb, na­gyon szerette a hasát, 0 krumplit és alvós babát kért. Én voltam a legidő­sebb, középiskolába jártam, iskolatársaimnak szép kabát­juk, cipőjük volt. Én anyám átalakított kabátjában jár­tam az iskolába, a cipőm meg lyukas volt. Így mit is kérhettem volna karácsony­ra?! Szép bocskai kabátot és magasszárú cipőt — olyat, mint iskolatársaimnak volt. Vártunk. Máskor ilyenkor nagymamánkhoz küldtek el bennünket, s nagyszüleink­kel együtt jöttünk haza, ak­korra már járt nálunk a Jé­zuska. Most is vártuk a jól ismert mondatot. „Gyerekek, menjetek el nagyanyádék­hoz, s mondjátok meg nekik, jöjjenek el!" De anyám nem szólt semmit. Már egészen este lett. Künn nagy pelyhekben hullt a hó. Az emberek sietve jár­tak ablakunk alatt, ottho­nukba igyekeztek. Egyszer­re csak megszólalt anyám. Végre! — Gyerekek, menjetek el a kútra. — A kútra?! — ismételtük Bandi öcsémmel. — Igen, oda — válaszolt anyánk szomorúan. A kút lakásunktól körül belül háromszáz méterre volt a sarkon. Nyáron mindig mi gyerekek hordtuk a vizet, de ilyenkor, télen, apánk fel­adata volt a vízhordás. Jót sejtettünk, gyorsan vettük a. kannákat. Bandi és én egy-egy hatliteres bádog kannát, a legkisebb, Pöcyi tejeskannát kapott a kezébe. Indultunk a kúthoz. KJ agyon lassan mentünk, ' tudtuk, hogy azért küldenek el bennünket, mert most jön a Jézuska. Ilyen örömmel sohasem mentünk a kútra. Amikor benyitottunk a szobába, sötét volt. S cso­dák csodája, ott állt a fenyő­fa. Sohasem felejtem el: három aprócska gyertya égett megtépázott ágain. Na­gyon szegényes volt. Meghatottan álltunk a fa előtt, s nagy buzgón énekel­ni kezdtük a karácsonyi éne­keket. Közben a fát vizsgál­gattuk, de a fa alatt hiába kereste tekintetünk az aján­dékokat: a felhúzós autót, az alvós babát, a kabá tot. Nem láttunk semmit. Meggyorsítottuk az éneket, utána megrohamoztuk a fat. Anyám hangosan sírt, apám kiment a szobából. Rosszat sejtettünk. — Hol az autó? — kérdez­te Bandi szemrehányón. — Nagyon szegény volt most a Jézuska —* mondta — Tegnap este pótkocsis teherautó érkezett áruval megrakva a Lenin utcai Já­tékbolt elé. Lesz tehát kará­csonyi ajándék bőven. yptéi anyánk könnyeit törölgetve — de azt üzente, legyetek jók, jövőre ajándékot is hoz. Megértettem anyámat, és is keserves sírásba törtem ki Testvéreim, — hogy miért, miért nem — szintén sírtak. Azután eloltottuk a gyer­tyákat, könnyen vigaszta­lódtunk. Ha ajándékot nem, cukrot legalább kaptunk. Bontogatni kezdtük a fán függő szaloncukrokat. Mek­kora csalódás ért bennünket. Az egyikben aszalt szilva, a másikba aszalt alma volt. Nem volt soha ilyen szo­morú karácsonyunk. A kis gyertya az aszta­Ion saját zsírjában ful­ladt meg. Sötétben ültünk szótlanul. Fiam ölemben aludt édesen. Mindannyian a jövőre, az 1956-os kará­csonyra gondoltunk. Az üz­letekben elfogyott a szalon­cukor, a játékbolt előtt sor­baállnak. Nincs tüzelőnk. Vészesen arra mutat a jel, hogy megismétlődik 1945 ka rácsonya. De nem! Nem akarjuk, nem akarhatjuk, hogy karácsonykor síró édes­anyákat és síró gyermekeket lássunk. S hogy ne lássunk, ez csak rajtunk, embereken múlik. (ZS.) Egves kitéoések esetén nem lehet megbontani a terme öszöv ékezetek összefüggő táblá t Több dolgozó parasztot érintő kérdés: hogyan kaphatnak föl­det és hogyan kaphatják vissza állataikat, mezőgazdasági fel­szereléseiket azok, akik kiléptek valamelyik tsz-ből? Válaszkép­pen ismertetjük a Földművelés­ügyi Minisztérium idevonatkozó 65/1956. számú utasításának 4. pontját: „Amennyiben a tsz egyes tag­jai a tsz-ből való kilépés mel­lett döntenek, az elszámolás módjáról a velük történő meg­egyezés alapján a közgyűlés dönt. A kilépő tagoknak a föl­det, jószágot és egyéb felszere­lést kizárólag a belépéskor be­vitt mértékig lehet kiadni. Amennyiben a bevitt állat és felszerelés nincs meg, a közgyű­lés elhatározhatja, liogy helyelte azonos értélében más jószágot és felszerelést adjanak ki, vagy pe­dig az ellenértéket készpénzben megté-ítik. Ha a kilépő tag a be­vitt állatokért és felszerelések­ért az ellenértéket már megkap­ta, ennek összegét a vele törté­nő elszámolásnál figyelembe kell venni. A kilépő tag részére a belépéskor bevitt földdel azo­nos értékű földet elsősorban a tsz tagosítatlan földterületéből,. ha ilyen nincs, akkor a tábla szé­lén kell kimerni. Tehát a tsz összefüggő tábláit megbontani nem szabad*4. Fontos az, hogy a két 141, — a termelőszövetkezet és a kilépő tag — egyaránt törekedjek em­beri módon, a helyi körülmények figyelembevételével békésen megegyezni. Hiszen a tsz-eknek nem lehet céljuk, hogy bárme­lyik kilépőt is örökre elkedvetle­nítsék attól, hogy mégegyszer tsz-be lépjen; viszont a kilépő tag sem tudhatja azt most, hogy esetleg 1—2 év múlva jövedel­mezőbb, és elképzeléscinek meg­felelőbb életet nyújt-e neki ép­pen ez a tsz, amelyből most ki­lép, mint az egyéni gazdálkodás; Mindennek egyedüli fellétele; liogy egyik fél sem támasszon a másikkal szemben olyan követe­léseket, amelyek törvénybe üt­közőek, és megvalósításuk már ennélfogva is eleve lehetetlen. - RÖVIDESEN BEFEJEZŐ­DIK a mártélyi művelődési ott­hon építése és az eperjesi műve­lődési otlhon tatarozása. Vasárnap, t»56. december ta. 5

Next

/
Thumbnails
Contents