Szegedi Néplap, 1956. december (1. évfolyam, 11-35. szám)

1956-12-15 / 23. szám

Ahol 210 liter pálinkát „mérnek ki" naponta a szesztilalom alatt Fogy a dolgozó parasztok türelme ..Bor. sör. pálinka" hirdeti sok vendéglő csaloeató felirata. Most azonban, ha nyitva is vannak a vendéglök hiába tér be a szeszbarát ember. s kérhet szénen, követelőzhet. vaav fenyegetőzhet, válasz csak e néhánv rideg szó: nem tudia. hogv szesztilalom van!? lgv hát nem öblögetheti égő torkát n szomjas. Énoen ezért gondolom, összefut a nvál a cím olvasására néhánv szeszkedvelő sza.iában. Mintha hallanánk: — Ilyen helvre szívesen elmennék és is.:. — nahogy ne kellien sokat keresgélni a városban ide írom a címet ír: Kossuth Lajos sugárút 83, liútul az udvarban. Igen az udvari épületben, ugyanis itt. van a földművesszövetkezet szeszfőzdéié. Itt „mérik ki" naponta a 210 liter pálinkát, még szesztilalom alatt is. A kimérést nem úgv kell érteni, hogv a fogyasztóknak. hanem a termelőknek. Szeptemberben kezdték a szezont, s ha az előiegvzési füzetből ..saccol" az ember máiusban még mindig vegves gyümölcs-cefréből főzik maid a pálinkát. Két buposkazán kőiül teszvesz a sok vendég. Szívták magukba a cefre, a pálinka és a füst kevert illatát. Nomegha átvette saiátiát a gazda akkor a pálinkából is szívhat. Szívesen és türelmesen várakoznak Itt a vendégek. A gazdák azért, mert ha tovább fő a Pálinka több lesz belőle. A ,.kibicek"-nek is megéri, hacsak féldeci 50 ícikos szilvapálinka iut is. Különösen megéri, ha fizetni sem kell. mert úgv kínál iák. Ezért nem kár vesztegetni az időt. Félreértés ne essék, a vendégek nem ivócimboi „k. vaev vásárlók, hanem iószomszédok. akik eliöttek a pálinkafőző gazdának segíteni. Egyik tüzel, másik cefrét kavar, a harmadik úiabb főznivalót készít elő. Kell Is itt a segítség, mert a szeszfőzdének egv alkalmazottja van. Vörös Jánosné. ö a vezető, a munkás, a felvigyázó és szeszmester egv személvben. Szándékosan írtam, hogv lelvigyázó és nem ellenőr, mert az ellenőrzést, más valaki, helyesebben más valami végzi. Ez a másvalamf a „kisfinánc". Ott áll ez a finánc az aitón belül, szemben a bejáróval. óra szemével bámul az érkezőre. Szüntelenül méri. számlálta hánv liter es hánv fokos a szesz, csurog, vagv csöpög ki. Ez egv kis gétezet. amelv minden liter alszeszből kiont eev köbcenlilitert. A köbcentiliterek mennyiségéből, foktartalmából pedig az igazi fináncok kiszámítiák. hánv liter pálinkát készítettek a szeszfőzdében. lgv aztán nincs alkalom „fináncnemlátta" pálinkát elvinni. Ez azt ielenti. nem vonható kí az adózás alól az itt készült pálinka. Nincs is ilven törekvés, hogv törvénvtelenül olcsőbbítsák a pálinkát. Panaszuk azonban van a termelőknek, ugvanis ha a kifőzött pálinka felét viszik el 6 forintot kel! fizetniök literenként. de a kifőzött menvnviséare tartanak ieénvt akkor már 28.50 forintot kötelesek fizetni. — Ez már kissé borsos ár. — szokták mondani. De azért főzetnek, lgv is megéri, meg Röszkéről. Tápéról is beszállítani a földművesszövetkezet szeszfőzdéiébe. Még a ferencszállási Üttörő Termelőszövetkezet is ielentkezett 4 vagon cefrével. Ha ezt a mennyiséget itt főznék kj eev hónap is kellene, míg végeznének ennvi cefrével. Nagy tételekkel dicsekedhet több i szegedi termelőszövetkezet, a Táncsics, a Haladás, az Alkotmány. de különösen a tápéi Adv Tsz főzetett már sokat. Eddig 600 liter pálinkát vittek haza. S ahogv Számfira elvtárs a tsz-elnöke mondia még számítanak vr"v 400 literre. Ez igen. 10 hektó pálinkából van mit szürcsölni olyan nagy családban is, mint a tápéi Ady Endre termelőszövetkezet. — Több is lehetne, legyint az elnök. — Az októberi zűrzavaros időben meglazult a munkafegyelem és ott rohadt a fa alatt másfélholdas szilvás termése. A szomszédos parasztok disznói ették fel, így „hasznosí totlák" a szilva termés egy részét. Nagy kár ez és szomorú dolog. Lehangoltan beszél erről az elnök, vajon hogy vélekednek a tsz-tagok, akik most nagy sietséggel zaklatják a tsz-vezetőséget: — mikor osztjuk már a pálinkát. Várniok kell még erre egy kis türelemmel, majd sor kerül erre is, csak előbb a pálinkafőzőben sort kell várni az Ady Termelőszövetkezetnek is. Érdekes a pálinkafőzés titkainak megismerése k Uönösen az újságírónak. Sokmindent megtudhat, megismerhet, amiről sok esetben csak a beavatottak tudnaK. Megismertem amennyire né- | hány óra alntt meg lehet ismerni a pálinkafőzés „titkait'". — P — 41 villamosok menetrendje A Szegedi Villamosvasút értesíti Szeged város dolgozóit, liogy 1956. december 14-től áramkorlátozás miatt az alábbiak szerint közlekednek a villamosok: Az l-es vonalon: reggel 6.04től 7.58-ig, 6 percenként, 7.58-tól 12.22-ig szünetel, 12.22-től 18.22ig 8 percenként. A 2-es vonalon: reggel 6.18tól 8.28-ig 13 percenként, 8.281 tói 12.22-ig szünetel, 12.22-től 17.31-ig. az utolsó kocsiig 13 percenként. A l-es vonalon: reggel 6.12-től 8.21-ig 12 percenként, 8.21-től 12.21-ig szünetel, 12.21-tői 17.24ig. az utolsó kocsiig 12 percenként. Az 5-ös vonalon: reggel 6.21től 8.21-ig 12 percenként, 8.24tői 12.21-ig szünclel, 12.21-től 17.21-ig, az utolsó kocsiig 12 percenként. A 7-es vonalon: reggel 6.20-tól 8.20-ig 20 percenként, 8.20-tól 12.20-ig szünetel, 12.20-tól 16.00íg 20 percenként, 16.00-tói 17.20ig, nz utolsó kocsiig 10 percenként. Az 1-cs vonalon Rókusra érkező 10.15-ös békéscsabai vonat utasait tudjuk csak beszállítani. \ asárnap szünet nincs, egésznapon át ritkított járat lesz. Szegedi Villamosvasút forgalmi osztálya Kedden Török Lajos dolgozó paraszt, a baktói Felszabadulás Tsz tagja cuko'répát szállított fogatával Baktóból Szegedre az átadóhelyre. A Kossuth Lajos sugárút előtt a körúton néhány fasiszta alak megállította <• kocsit. Durván rászóltak Törökre, ne próbáljon több cukorrépát hozni. Ö szerényen megkérdezte: — Miért? — Nem tudja, hogy sztrájk van? — förmedtek rá. — Tudom, de azért akkor is kell cukor a dolgozóknak, a városiaknak. Ha mi, parasztok sem dolgozunk, nem lesz élelem sem. — Éppen azt akarjuk, hogy ne legyen semmi sem! Ezt olyan nyomatékkal mondták neki. hogy Törók végül még örült is, hogy ép bőrei visszajutott. NEM MERT MÉG EGYSZER FORDULNI KOCSIJAVAL Szerdán a Felszabadulás Tsz számos tagjával elbeszélgettünk az előbbi esetről és másokról is. Mészáros Szí veszter idős, tapasztalt gazda ember ezeket mondta: ha ez így megy tovább is, baj lesz. A parasztság türelme már fogytán van. Miért tűrik ezt az alávalóságot a munkások? Miért engedik meg, hogy nyomorúságra kárhoztassák őket? Ha a mosta-i állapotoknak kemény kézzel nem vetünk véget, ez bekövetkezik. Kérdezte Mészáros Szilveszter: miért nem dobják már ki a gyárakból a bűjto gatókat, a léhűtőket? Aztán így folytatta: én tudom, az igazi munkások dolgozni akarnak. Egy esetet meséit el ere bizonyítékul: A fia az Autóbusz Vállalatnál dolgozik. Kedden, amikor bementek az üzembe, meg akarták kezdeni a munkát A vezetők azt mondtál: nekik, nem dolgozhatnak, mert az áramot a DAV kikapcsolta. Erre a munkások közül azt felelték: bocsánat, az autóbuszok benzinnel működnek. Nem lehetett rr.íc beszélni, ezután sem engedték meg a munkát, fiát is hazaküldték az üzemből. A Felszabadulás Tsz-V.en megbotránkozva beszélnek azokról a csalásokról is, mo lyeket szintén rosszindulatú fasiszta elemek vagy félrevezetett egyének követnek el most a munkabérekkel kapcsolatban. Ugyanis több helyen megtörtént, hogy amikor a dolgozók meg akarták kezdeni a munkát, azzal csillapították le őket: méltányolják a munkakészségüket, igazolják, hogy valamennyien bent voltak, így nem lehet panaszuk, TERMELÉS NÉLKÜL IS MEGKAPJAK FIZETÉSÜKET Kié az a pénz, melyet most fedezet nélkül osztogat sok felelőtlen vezető a szege li üzemekben? Az államé, a dolgozó parasztoké is. Jogo san követelik tehát a tsz tagjai is: mint ahogy nekik is csak áruért jár pénz, ugyanúgy teljesítményekért fizessenek az üzemekben is. Hegedűs Ferenc dolgozó paraszt mondta ezt, dr. nemcsak a maga nevében: mi termelünk, viszünk árut most is a piacra, de már ott tartunk, hogy pénzünkért — amelyért becsülettel megdolgoztunk — nemigen kapunk semmi olyat, ami nekünk legjobban kellene, csak elfekvő drága portékákat, amire nincsen szükségünk. Hegedűs szavának igazságát mindenki ellenőrizheti a piacon, a boltokban, bárhol. A piacon a hízottsertéseket — figyelembe véve a hizlalás magas költségeit — jelenleg is áron alul adják. A baromfi ára hét év óta nem volt olyan alacsony, mint most. Tehát A PARASZTSÁG TELJESÍTI fi KÖTELESSÉGÉT Hoz enni azoknak a munt u soknak is, akik felülve az ellenség szavának, sztrájkolnak. Mindezért meg kapja-e a parasztság mindazt, ami megilleti őt? A vidéki áruházak már csaknem teljes in üresek, még egy liter petróleumot se igen lehet venni. Kérdezzük Hegedűs Ferenccel együtt: hová vezet ez? A választ már megadták erre azok a fasiszták, akik Töröknek mondták: „... ne legyei: semmi sem." Legutóbb kétnapos sztrájkra beszélték rá, vagy kényszeríttették sok helyen a dolgozókat. De már szerte a városban újra suttogják a fasiszta nemzetgyilkosok: a következő tíznapos lesz majd. És ki ellen? Ki a sztrájknak a gazdája? A dolgozók nem, mert azok dolgozni akarnak. Ha megkapják az engedélyt a munkára, azonnal hozzáfognak a ter meléshez. Példa erre a Gőzfűrész dolgozóinak az esete, akik, mikor közölték velük, hogy kell a munka, azonnal beindították a gépeket. Ez szerdán délelőtt 11 órakor történt. Hegedűs Ferenc, Czirok Mihály, Mészáros Szilveszter, Nagy József és Molnár Vencel dolgozó parasztok elmondták azt is: Hogyan szabadították meg községüket a léhűtő naplopóktól, a szájhősöktől, akik a szövetkezetben is sztrájkot akartak koröb • ban szervezni. — Voltak itt is sokan, akik követelték, hogy álljon le a munka. Mondták: feleslege.-1 vetni is. Osszunk mindent, ami osztható. Cseh Mihály, e léhűtők egyik királya még az irodai páncélszekrényt is „ki akarta osztani". Mikor a be csületes szövetkezeti tagok megtudták, hogy valójában ki is ez a Cseh, hogy titokban Budapesten járkál kapcsolatot keresni a fasiszták| kai, azonnal kizárták a közösségből. Ma már kissé szó gyenkezve emlékeznek rája, ez az ember ugyanis korábban pártfunkcionárius volt egy gépállomáson. Poór Lászlót és még sokakat elkergettek maguk közül a Tsz las jai. A becsületes dolgozó parasztok azt mondták a munka ellen uszítóknak: rendben van, senkinek sem muszáj dolgbzni, de aki három napig igazolatlanul távolmarcd, az többé nem tagja a szövetkezetnek. Akadtak tlyene:; is, nem is éppen kevesen Mint Mészáros elmondotta, ezeknek az embereknek írás ban küldték ki a lakásukra: nem akarják látni őket a tsz házatáján. Addig, míg ilyen radikális intézkedésekel nem hozta;; a lázítóktól nem lehetett betakarítani a tsz sok száz mázsányi cukorrépa termései. Akik a munkát választották — közel százan — most mán valamennyien serényen doigoznak. Sok ezer munkáscsalád fogyaszt hosszú ideig abból a cukorból, amit ez a dolgozni akaró tagság mentett most meg a pusztulástól — Azt várjuk a munká • soktól, — mondták ezek a derék dolgozó parasztok — hasonlóképpen tisztítsák m1 g ők is soraikat. Az elmúlt események nálunk választóvi ként halottak. Szétválasztó; ták egymástól a jót és a roszszat. Ez kell ahhoz az üzemekben is, hogy a rend helyreálljon, a normális élet meginduljon, s ne következzék be az a katasztrófa, melyet az ellenség szánt a dolgozók-, nak (—íj—) i Néhány nappal ezelőtt a szegedi Madách utcai általános iskola hetedik osztályában nagy elhatározás született. Tizenöt fiú — a legidősebb sein volt több tizennégy évesnél — elhatározta, hogy itthagyja hazáját, szüleit, iskoláját és nekivág a világnak. Elindulnak és meg sem állnak Amerikáig. Az elhatározást tett követte. December 12-én reggel Pós László, Földes Gábor, Viski Árpád és Meszlényi Gyula szépen becsomagolták táskáikba az aznapra esedékes könyveket és füzeteket, megcsókolták édesanyjukat és elindultak — de nem az iskolába. A belvárosi temetőnél találkoztak. Itt, miután megállapították, liogy az eredeti létszámuk négyre apadt, megválasztották Pós Lászlót parancsnoknak és stratégiai tervet dolgoztak ki. Iskolai atlaszukon kijelölték az utvonalat : Szeged—Kelcbia—Baja—Kaposvár —Nagykanizsa és az osztrák határ. E határon minden bizonnyal már repülőgép várja őket, ami egyenesen DélAmerikába röpíti a négy világjárót. Hogy miért éppen Dél-Amerikába? Pós Lászlónak ott él egy nagybácsija. A címét igaz nem tudta, deliát igazán kicsiség Dél-Amerikában megtalálni egy nagybácsit ... Hogy Képzelték el kinti életüket? Ausztriába érve kijelentik majd, hogy ők „politikai menekültek", akik a „szibériai deportálás elől menekültek a szabad világba". Itt valószínűleg meghatódnak majd ettől és tárt karokkal fogadják őket. Ezután beállnak valamelyik garázsba kocsiinasnak. Néhány év múlva már saját autójukon száguldanak Buenos Aires-i utcákon (egyikük közülük lovon, mint cowboy akart vágtatni a prérin az indiánok után) és ezzel meg is van a karrier. Mindehhez volt egy iskolai atlaszuk, egy iránytű, 150 forint, amit Meszlényi Gyula „szerzett" valahonnan és négyüknek összesen 30—40 német szóból álló „nyelvtudásuk"... Gyalog indultak el. Ásotthalmon felkéredzkedtek egy traktorra, az néhány kilométer után letette őket. Gyalogoltak tovább. Ez éjszakát egy ismeretlen családnál töltötték. Hajnalban felkeltek s tovább indultak, a bűvös Nyugat felé ! De csak Kelebiáig jutottak el. Itt két szovjet katona és egy magyar rendőr igazolta őket. Ezzel vége is lett a „világkörüli útnak". A szovjet katonák enni adtak a négy világjárónak, azután — mostmár autón — visszahozták őket a szegedi városparancsnokságra. A városparancsnokságon a „politikai emigránsok" sírva borullak szüleik nyakába. Szüleik könnyes szemmel mondtak köszönetet a szovjet katonáknak és boldogan vették át elveszet gyermeküket. Ezzel a történet bezárul. De felvetődik a kérdés: ki a felelős ezért? Kinek a buzdítására, miféle inditó okok hatására indult el négy kisgyermek a nagy • világba? A szülők valamennyien becsületes dolgozók, akik mindent megtesznek azért, hogy gyermekükből igaz embert faragjanak. Pós László édesapja tíz hónapja beteg, édesanyja kemény munkával, szájától elvont falatokkal biztosítja, hogy fiának mindene meglegyen. Földes Gábor édesanyja alacsony fizetésből egyedül tartja cl három gyermekét. ü is nélkülözik, dolgozik a fiáért. Mi késztette ezeket a gyerekeket arra, hogy elhagyják szüleiket? A választ maguk a gyermekek adják meg. „Az iskolában azt beszélték, hogy jönnek az ENSZ-csapatok és kitör a háború" — mondja Meszlényi Gyula. „Azt mondták, hogy összeszedik a gyerekeket és elviszik Szibériába" — mondja Viski Árpád. Igen. Ök a felelősek. Azok, akik „azt beszélték". Azok a felelőtlen emberek, akik — bár egyetlen konkrét esetet sem tudnak megnevezni, mert egyetlen eset elő nem fordult — makacsul szajkózzák a Szabad Európa nyomán a „szibériai deportálás" rémmeséjét, terjesztik azt hiszékeny gyerekek között és ezzel családi életeket rombolnak szét, becsületes szülők életét keserítik meg, gyerekeket hajszolnak bele beláthatatlan kalandokba. Dc nem lehet tagadni az iskola, a nevelők felelősségét sem. Több figyelmet kellett volna fordítani a gyerekek között szállongó hírekre. Ha a gyerekek nevelőik szájából hallják meg ezeknek az ostoba híreknek a cáfolatát — minden bizonnyal másképp gondolkodnak. Talán el se indultak volna. Pós László, Földes Gábor, Viski Árpád és Meszlényi Gyula saját tapasztalatán győződött meg arról, hogy a szovjet katonák nem deportálják, hanem visszaadják szüleiknek a megtévedt gyerekeket. Ez a tanulsága a szegedi „politikai emigránsok" históriájának. B. Gy. Belferies gazdáikodásr féM ál a szírért Vörös Rózsa Tsz tagjai Ellenforradalmi követelések hatásúra a szőregi Vörös Rózsa Termelőszövetkezetet, — mely különben a vidék egyik legjobb közös gazdasága volt — korábban az egész tagság teljes belecpycz.ése nélkül, teljesen meg akarták semmisíteni. Egyesek széthurcolták a szövetkezet gazdag jószágállományút és teljesen ki akarták rekeszteni az osztozkodásból azokat a becsületes szövetkezeti tagokat, akik annak idején föld nélkül, vngv csak kisebb területekkel léptek a közösbe. A felsőid) szervek és a továbbra is közösben dolgozni akaró tagok azonban mindent megtesznek azért, liogy a Vörös Rózsa Tsz-bcn felmerült problémákat törvényes úlon intézzék cl. A Vörös Rózsa Termelőszövetkezet a közelmúltban 25 taggal újjáalakult, s initegy 150 katasztrális hold nagyságú táblán gazdálkodnak majd tagjai a jövőben. A tagság jelenleg a gazdaság jövő termelési profiljának a kialakításúval foglalkozik. Az új esztendőben nagy mértékben növelik a tsz kcrlgazdaságát- A szántóföldi termelésben még inkáid) hasznosítani akarják a rendelkezésükre álló gépi munkaeszközöket. A Vörös Rózsa Tsz tagjai rövidesen bebizonyítják majd, bogy bizony azok járlak jobban, akik a mostani válságos időkben is kilarloltak a szövetkezeti nagyüzemi termelés mellett.' I