Szegedi Néplap, 1956. december (1. évfolyam, 11-35. szám)

1956-12-14 / 22. szám

RÖVIDEN A hőmérséklet kissé emelkedik Várható Időjárás mára: Nyugati-északnyugati szél, a nap nagyobbik részében de­rült ég. A hőmérséklet kissé emelkedik. 1939. december 14, péntek mozi Szabadság: Fél 7 órakor: Egy nyáron át táncolt. — Svéd film. Vörös Csillag: Fél 7 órakor: Gábor diák. _ Magyar film. Fáklya: Fél 7 őrakor: Senki nem tud semmit. — Csehszlovák film. A Juhász Oyula Művelődési Ott­hon könyvtárában kölcsönzés na. ponta de. 10 órától du. 4 óráig. ALLATORVOSt INSPEKCIOS SZOLOALAT Szeged város területén 1956. december hó 8-től decem­ber hó 15-lg este 18 órától reggel 6 óráig kizáróleg elsősegély és nehézeltés esetérc Inspekclós dr. Gergely József állami állatorvos. Lakása: Arany János u. 5. Telefon 30-87. Fuvarról az állattartó köte­les gondoskodni. A VÁROSI SOMOGYI KÖNYVTÁR KÖZÖNSÉGSZOLGÁLATA Olvasóterem és Központi kölcsön­rés hétköznaponként 11—4-lg. Ifjúsági Könyvtár (Dózsa György u 18/a. Hungária-szállóval szem­ben.) Ugyancsak munkanaponként du. 1—4-ig. A Fiókkönyvtárak a szokott he­lyen és Időben folytatják kölcsön­zési szolgálatukat. — Karácsonyfát hoznak a Mátrá­ból Szegedre városunk kertészeti vállalatának dolgozói. Igv kíván­nak hozzájárulni ahhoz, hogy Sze­geden elegendő karácsonyfa le­gyen. Reméljük, cselekednek az ágyben a sokkalta Inkább Illeté­kes kereskedelmi szervek ls, hogy legyen Szegeden kellő számú fe­nyőfa az ünnepekre. Ibolyacsokrok Az ibolya tavasz virága, még­is most, a télen is pompázik, — a Szegedi Kertészeti Vállalat üvegházában. Megtalálni az ibo­lyát városunk virágüzleteiben is. Ibolyák ., > Ifjú viszi kedve­sének, férj a feleségének, hogy meglepetést^ örömet szerezzem Ez sikerül is, hiszen olyan ked­ves a lilaszinti ibolyacsokor. A Szegedi Kertészeti Vállalat üvegházában nyílnak a szeljük is, és a cserepes ciklámenok. Szépek ezek a virágok is. Sokan vásárolják, és szereznek vele őrömet. Ám dicséret illeti a szorgal­mas kertészeket, akik nagy oda­adással fáradoznak azon, hogy szép virággal kedveskedhessünk szeretteinknek, hozzátartozóink­nak. - CSÖKKENT A FORGALOM a szegedi Ruházati Boltokban. Ugy látszik, ha lassan is, de gyöz a józan ész és megszűnik az esz­telen felvásárlás. Erről a tények győzik meg az embereket, mert tapasztalhatják, hogy bármennyire Is tombolt a vásárlás! láz, mégsem fogylak kl az üzletek. Nincs hiány a fő ruházati anyagokban. Bár igaz, hogy egyes cikkekben hiány mutatkozik, de ennek egyik fő oka a szállítási nehézségekben kere­sendő. — Mint a londoni rádió Jelenti, az ENSZ pyermeksegély-alapja hétszázezer dollárral járul hozzá a magyar anyák és gyermekek segélyezéséhez. Áz összegért tej­port, csukamájolajat, fíiiőanvagot és takarót vásárolnak. Az ENSZ gyermeksegély-alapja ugyanakkor 110 ezer dollárt adományoz a Port­Szaldból elköltöztetett egyiptomi anyák cs gyermekek megsegltésé­— Szerdán délután érkezett a csepeli szabadkikötőbe a Nemzet­kőzi Vöröskereszt 26 gépkocsiból és egy autóbuszból álló szállító­oszlopa. A fehérszínű hatalmas teherautók a svájci és a svéd nép adományát hozták. A svájciak 58 ezer, a svédek 79 ezer kilogramm kűlönléle élelmiszert küldtek. A szállítmány vezetőjét a szabadki­kötőben a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti delegációja és a Magyar Vöröskereszt küldöttsége üdvözöl­te. (MTI) Miklós Ferenc Kecskeméti utca 3/b. szám alatti lakásán a rend­őrség katonai ruhaneműket talált, lopás miatt indult ellene bűnvádi eljárás. HÁROM géppisztolyt töltött tá­rakkal dobtak le november 4. előtt egy teherautóról az Alkotmány Tsz tanyája előtt. A géppisztolyokkal először örséget álltak a tsz tag­jai, majd egyikük lövöldözni kez­dett. A tagság erre megijedt s követelte, hogv a fegyvereket dob­ják a kútba. Később, amikor már a fegyverbeszolgáltatásra került a sor, hiába htvták fel a tsz-ben Vér János figyelmét, hogy a géppisz­tolyokat szolgáltassa be: Vér Já­nos ennek nem tett eleget. A na­pokban a rendőrség jelenlétében szedte ki a kútból a fegyvereket és kénytelen volt beszolgáltatni. — Három millió rubel értéket ajándékozott a magyar népnek a vietnami kormány. - ELDOBOTT PISZTOLY okozott gyermckszerencsétlensé­get Budapesten. Egy 14 és egy 9 éves gyerek hazavitte, otthon játszották vele, míg egyszer el­sült és a 9 éves Petneházi Lajos mellébe fúródott. A gyerek sérü­léseibe belehalt. Rossz Sóra tett Táborosi Bevételi terv vagy kulturális szükséglet a Postás Művelődési Ott­hon hetenként három mozi­előadást rendezett eddig a környék dolgozóinak. Csü­törtökön, szombaton és va­sárnap délután 4—6 óráig kellemesen szórakozhattak a felsővárosiak. Lévén azon­ban úgynevezett társadalmi mozi, a Postás Művelődési Otthonnak a filmet most ne­hezen tudja biztosítani a vezetőség, mivel a Csongrád megyei MOKÉP csak az ál­landó jellegű moziknak tud állítólag filmet biztosítani. Csongrád megyei MOKÉP arra hivatkozik, hogy körül­belül húsz tekercs keskeny­filmmel rendelkezik jelen­leg, s az utánpótlás nem ér­kezik meg Szolnokról. Szol­nok viszont úgv tájékoztatta a Postás Művelődési Otthon igazgatóját, hogy százhúsz­tekercs keskeny filmet osz­tott szét nemrégiben Csong­rád, Békés és Bács megye filmszínházainak. Hol a száz húsz tekercs keskenyfilm?? Ugyanis a Csongrádmegyei MOKÉP tájékoztatása sze­rint még nem érkezett meg a megye filmszínházainak szánt negyven tekercs kes­keny film. Gyors cselekvésre volna most szükség, hiszen nem­csak a Postás Művelődési Otthon van szorult hely­zetben, hanem a MÁV Pe­tőfi Sándor Művelődési Ott­hona is, ahol szintén társa­dalmi mozi működik a hét több estéjén, az alsóvárosi dolgozók szórakoztatására. Tájékoztatásunkra a Csongrádmegyei MOKÉP — mindamellett, hogy jelenleg kevés keskenyfilmmel ren­delkezik —, valahogy úgy igyekszik kibújni a szegedi művelődési otthonoknak szánt filmek kölcsönzése alól, hogy a művelődési ott­honok százhúsz forint fllm­kölcsönzésl díjánál jóval na­gyobb összeget, körülbelül kétezer forintot is jövedel mez esténként a keskeny­film, ha azt az állandó jel­legű moziknak juttatják. Annyi bizonyos, hogy a MOKÉP sem tud megélni n levegőből, de ez az előbbi „szempont" mégsem lehet mérvadó a keskenyfilmel. szétosztásakor. A bevételi tervek mellett jó volna már végre figye­lembe venni a kulturális szükségletet még akkor is, ha kevés film 611 jelenleg a Csongrádmegyei MOKÉP rendelkezésére. É-teftezteH az MSZMP alapszervezetek elnkei Tegnap délután 4 órai kez­dettel a Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes sze­gedi intézőbizottsága értekez­letet tartott az eddig megala­kult MSZMP-alapszervez í ­tek intézőbizottsága elnökei részvételével. Az értekezle­ten a pártszervezés időszerű kérdéseivel és a pártszerve­zetek feladataival foglalkozó beszámoló után 15 hozzászó­lás hangzott el, ugyanebből a témakörből. Az értekezlet harmadik na­pirendi pontján az általános polit;kai helyzet ismertetése szerepelt. fl Szegedi Város! Tanácsnál MSZMP alapszervezel alakult A szegedi városi tanácsnál szerdán megalakult az MSZMP­alapszervezet. Az alakuló tag­gyűlésen megválasztották az alapszervezet háromtagú intéző bizottságát. Az MSZMP tanácsliázi alap­szervezetének tagjai szépen el­beszélgetnek azokkal az embe­rekkel, akik korábban az MDP­nek voltak tagjai. Ismertetik az MSZMP célkitűzéseit és elősegí­tik, hogy fontos kérdésekben tisztán lássanak. Az alakuló tag­gyűlés Után is volt már új be­lépő. Minden bizonnyal lesz olyan új tag is, alti korábban nem volt az MDP tagja. Két «vi tgfkolás után kiderült a A rendőrkapitányság letartóztatta el­riasztó bűntett miatt Szécsi Ferenc 27 éves szegedi fiatalembert. Szécsi Ferenc négy évvel ezelőtt megházasodott. A há­zaspár családi élete rendezetlenül folyt, a férfi az ország különböző vidékein dolgozott, mfg felesége Szegeden élt. Az asszonynak 1954 júniusában gyer­meke született a férfi távollétében. Eköz­ben Szécsi Budapestre került, és szep­temberben az asszony is felköltözött hozzá a csecsemővel. A gyerek azonban útjukban volt. Gá­tolta a nő elhelyezkedését, megnehezí­tette a lakásszerzést. Szécsi ezek után embertelen elhatározásra jutott. Egyik szeptemberi délutánon kisétál­tak a Margit-szigetre. A férfi több po­hár barna sört itatott meg feleségével, majd amikor látta, hogy a sör hatni kezd, rávette az asszonyt, hogy adja át neki a csecsemőt. Szécsi Ezután — ki­használva felesége ittasságát — egy óvatlan pillanatban a Margit-szigetről a Dunába hajította az alig pár hónapos gyermeket. Borús, komor lett az ég Táborosi Jenő feje fölött. A helyzet egyre rosszabbodik számára. Az ellenforradalom lovára tett, de valahogy nem ilyennek akarta a lovat. Úgy lett tanácselnök Sándorfalván, 1956. október 30-án, hogy előtte két nappal még maga sem gondolt volna erre. Az országos népmozgalom szele ugyanis csak október végén jutott el a községbe, tehát azok, akik soha nem szerették a szocializmust, a néphatalmat, csak ezekben a napokban sütötték ki hirtelen a tervüket. Október 30-án délelőttre valaki össze­dobolt a tanácsháza elé vagy háromezer embert. Közöttük voltak természetesen azok is, akik meg akarták nyergelni a tömeghangulatot. Hogy, hogynem, ott voltak valamennyien a szaporhegyi ta­nyavilágban élő egykori nagygazdák is, akik alkalmasnak vélték az időt, hogy Sándorfalván is visszafordítsák a történelmet és nyélbeüssék ismét az úri hatalmat. Amikor tetőfokára hágott a hangulat, s a félrevezetett lakosság elkergette az addigi tanácselnököt, valaki elkiáltotta magát: -r Legyen az új tanácselnök Táborosi Jenő! — Éljen! Éljen! — harsogta a tö­meg, különösen a szaporhegyiek, akik­nek nagyrésze jól felöntött otthon a ga­ratra, mielőtt megjeleni a gyűlésen. Nyilvánvaló volt: előzőleg gyorsan — frissen megszervezték, hogy ilyenformán ültetik Táborosi Jenő cimborájukat a község tanácselnöki székébe. Az események után egy hónappal le­vél érkezett a Szegedi Néplap szerkesz­tőségébe, amelyet Sándorfalvárói frt az egyik dolgozó paraszt. A többi között ezeket irja: „A mi községünkben Tábo­rosi Jenő lett a tanácselnök, aki a Horthy időkben őrgróf Pallavichini birtokából 100 holdat bérelt. Az elmúlt óeszten­dő alatt is állandóan cselédje volt és jelenleg is van. Táborosi sohasem hú­zott a munkás emberekhez, a napszá­mosokhoz. A kizsákmányoló kapitalista rendszerben a községházán volt tiszt­viselő. Én ismerem, mint a tenyerem, az ő szomszédjában cselédeskedtem. Sokat beszélgettünk Táborosiék béresé­vel, Mucsi Józseffel, s egymásnak pana­szoltuk, hogy milyen embertelenül bán­nak velünk." Azóta már személyesen is találkoztunk Táborosi Jenővel a sándorfaivi tanács­házán. Ugy külsőre senki nem nézné ki belőle, hogy valami rosszindulatú ember. Magas, hajlékony mozgású férfi, elég fiatal, talán csak az a feltűnő, hogy túl­ságosan előzékeny, udvarias és simasza­vú. A világért sem mondana ellent a felsőbb szervek kiküldötteinek, sőt min­denre készségesen vállalkozik. Javasolták neki például, hogy sürgősen intézkedjék a községi pártház összetört bútorainak és bevert ablakainak megrenoválásáról. Egy szóval sem mondott ellent. De ho­gyanis tehette volna, hiszen Sándorfal­ván a lakosság nagy többsége teljes mértékben egyetért a munkás-paraszt kormánnyal, megelégedetten fogott mun­kához már november első napjaiban, hiszen legfőbb követelése teljesült: el­törölték a begyűjtést. Nincs tehát tömegbázisa Táborosi Jenőnek. Valahogy nagyon egyedül van most a tanácsházán, kommu­nisták is dolgoznak körülötte, akik ügyel­nek minden cselekedetére. Kényelmetle­nül érzi magát, hiszen ő nem így kép­zelte el az egészet. Azt gondolta, hogy felülkerekedik majd az ellenforradalom és korlátlan parancsolója lesz Sándor­falva népének. Most nem tudja mitévő legyen. Egy­részt látja, hogy mindjobban erősödik a munkás-paraszt hatalom, másrészt egy­re-másra megjelennek nála a hivatalban azok, akik megválasztották és sziveséget kérnek tőle. Hogy milyen szívességet ? Köztudomású, hogy Sándorfalván na­gyon nagy volt a szegénység 1945 előtt, a község lakóinak zöme cseléd volt a grófi nagybirtokon. Viszont éltek a köz­ségben gazdag parasztok is, akiknek két-három felesleges házuk is volt, de ezekbe a házakba hajléktalan családo­kat költöztetett a múlt években a tanács. Ezek a gazdag háztulajdonosok arra szerették volna rávenni Taborosit: most télvíz idején költöztesse ki a lakókat és adja vissza a házakat az ő tulajdo­nukba. Táborosi erre hajlandónak is mu­tatkozott. Csak akkor változtatta meg álláspontját, amikor a járási szervek ki­küldötte figyelmeztette, hogy a tűzzel játszik. De azért nem adja fel a reményt. Amikor arról volt szó, hogy a népi demokráciához hü emberekből megszer­vezik s hogy a községben is meg kel! szervezni a munkás őrséget, Táborosi erélyesen tiltakozott ellene a járási ta­nácsnál. Vajon miért? Csak természetes, hogy nem tagadja meg önmagát. Neki az lenne jó, ha a faluban zavargások, fosztogatások stb. lennének, hiszen akkor tudna kedve, s cimborái szájaíze szerint manőverezni. A sándorfalvi lakosság egy-két száza­léka akarta csupán, hogy Táborosi Jenő tanácselnök legyen. A lakosság 98—99 százaléka viszont azon a véleményen van, hogy az ő községük élén olyan ember álljon, aki szívvel-lélekkel szol­gálja a népet és végrehajtja a munkás­paraszt kormány rendelkezéseit. Ez azt jelenti, hogy Táborosi Jenőnek nem sok ideje van a tanácsházán. -y ~n UataimeHÍl átkd'áUely Az asszony — részint férje fenyege­tései miatt, részint az igazságszolgálta­tástól való félelmében — nem merte elárulni a borzalmas titkot. Később, amikor ismerősei érdeklődni kezdtek a csecsemő után, rendszerint azt válaszolta, hogy a gyermeket örökbe adták vidékre. A személyi igazolványok kiállítása ide­jén pedig egyszerűen elhallgatták, leta­gadták ezt a középső gyermeket, miköz­ben két életben levő gyermeküket be­jegyezték a hatóságok a személyi iga­zolványok megfelelő rovatába. A szörnyű gyilkosságot két éven át titkolták, míg a mind gyakoribbá váló családi vesze­kedések útján — amelyek alkalmával egyre sűrűbben idézte férje fejére a gyilkosságot az asszony — a rendőrség tudomást nem szerzett az esetről. A rendőrség az elmúlt hónapokban erélyes nyomozást folytatott az elrettentő csecsemőgyilkosság ügyében, s ennek során a szülők, megtörve, beismerő val-; lomást tettek. A nyomozás eredménye-1 ként Szécsit a rendőrség őrizetbe veti s az ügy rövidesen a bíróság elé kerí! J Tar fák szegélyezik a mű­utat, amely Szegedről Belg­rádba vezet. Az utat Röszke és Horgos között két sorom­pó zárja el. Az egyik a ma­gyaroké, a másik a jugoszlá­voké. Ez is jelzi, hogy a ma­gyar—jugoszláv határátkelő helynél vagyunk. Magyar földön állunk, né­hány méterre a határsorom­pótól. Tőlünk jobbra, a kité­rő betonszalag mellett nagyon takaros épület ált. Itt műkö­dik a határőrs parancsnok­ság, s a vámhivatal is. A kedves, rendkívül otthonos, úgynevezett »tárgyalóterem­ben« pedig megpihenhetnek az átkelők. Az épület előtt, a műúton rendes és zavartalan forgalom bonyolódik le. Ahogy a magyar határőrök elmondották., ez október 23-a után kővetkező napokban és hetekben sem szünetelt a ha­tármenti forgalom. A magyar és jugoszláv állampolgárok — természetesen határátlépé­si engedéllyel. — minden za­var nélkül közlekedhettek és közlekedhetnek a határon át. V. Imre barátunk, határőr­törzsőrmester kérte, hogv ír­ink meg :voltak olyan kósza h'rek, honn a határon át min­engedély nélkül át lehet 'i-ntni". Ez nem igaz. a'árátlépési engedély kell, s enélkül nem lehet átjutni a határon. Mind a magyar, mind a jugoszláv határőrök teljesítik kötelességüket. Érdekes és Változatos az élet a határmenli átkelőhely­nél. Budapestről külföldi or­szágok gépkocsijai — termé­szetesen szabályos engedély­ivel — Szegeden keresztül Belgrádba, onnan pedig — szintén engedéllyel — sze­mélygépkocsik héjadnak a magyar főváros felé. Amikor a határátkelőhelynél vol­tunk, gépkocsi állt meg a ma­gyar halárőrs parancsnokság előtt. A budapesti jugoszláv nagykövetség diplomatái ül­tek benne. Irataik felmutatá­sa után azonnal magasba emelkedett a sorompó, — szabad volt az út. Magyarországról Jugo­szláviába és Jugoszláviából Magyarországra határátlépé­si engedéllyel zavartalanul iöhe'vek az emberek. Pana­szolják azonban, hogy a Rösz­ke—hnrqosi átkelőhelytől Szegedig nincs semmiféle iármű és íny az embereknek a körülbelül 15 kilométernyi u*at gyalog, vagy valami más alkalmatosságon kell megten­ni Helyes lenne, ha az ille­tékesek a lehetőségekhez ké­nest gondoskodnának arról, hogy naponta legalább egy­szer — persze, ha szükséges — társasgépkocsi menne ki az átkelőhelyig. Talán meg lehetne ezt úgy is oldani, hogy a Mlhálytelekre járó gépkocsi futna el az átkelő­helyig. Az átkelőhelynél többször vitára adott okot, hogy a ha­tárátlépők nem tudják, mi­lyen címletű magyar pénze­ket vihetnek át Jugoszláviá­ba. Közöljük hát, hogy a ha­tárátlépők csak 10 és 20 fo­rintosokat vihetnek maguk­kal Jugoszláviába. Tanúi Voltunk annak, hogy a magyar és jugoszláv halár­őrök között igazán jó és ba­ráti a kapcsolat. Köszöntik egymást és a sorompóknál szói ls váltanak. Egyébként mindkét részről rendkívül gyorsan és udvariasan bizto­sít iák a határmenti átkelő­hely zavartalan és biztonsá­gos forgalmát. A magvar határőrsön ayar nyelvű jugoszláv lapo­kat is olvashattunk. Ezek « ivnnszláv úösáaok színes és ér^e^es különböző anyagokat közöltek, az olvasó valóban olvashatott. A jvanszláv oldalról sze­mélygépkocsi érkezik. Gyor­san megtörténik az ellenőr­zés és a kocsi futhat tovább Szeged felé.

Next

/
Thumbnails
Contents