Szegedi Néplap, 1956. december (1. évfolyam, 11-35. szám)

1956-12-09 / 18. szám

A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes központi bizottságának határozata (Folytatás az 1. oldalról) meghúzódó 8 onnan irányító nemzetközi imperialista körök bűnös szerepét a magyar események kirobbantásában bizonyítja továbbá az a tóny, hogy Nyugat-Németországban ellenforradalmi célokra már évekkel ezelőtt összegyűjtötték a volt horthysta hadseregnek és csendörségnek a Hitler-fasisztákkal együtt nyugatra menekült maradványait. Egyenruhákba öltöztették, fegyverrel látták el, katonai kiképzésben részesítették és amerikai dollárokkal fizették őket. Előőrseiket hónapokkai 02 októberi események előtt növekvő számban küldték Magyarországra, hogy aknamunkát folytassanak népi demokratikus rendszerünk ellen. Az imperializmusnak Magyarországon az ellenforradalom nyeregbe segítésével egy új háborús tűzfészek létrehozása volt a célja most már itt — Európa térségében. II. Az október 23-án kezdődött események Az országban lejátszódott események helyileg és időrendben — egyes szakaszaiban ds — különböznek, egymástól. Az október 23-án Budapesten tüntető fiatalok többségét a Rákosi—Gerőklikk hibái és vezetési módszerei feletti elkeseredettségében az a szándék vezette, hogy e hibákat megszüntetve, a népi demokratikus rendszer alapjait megerősítve, a szocializmus építésének útján haladjon előre az ország. Ez még határozottabban és szembetűnőbben így volt vidéken, az ott megmozduló tüntető dolgozóknál. Az októberi események minden részvevője tudja azt is, hogy már a budapesti fegyveres felkelést megelőző órákban — a délutáni diáktüntetésen — megjelentek az olyan, kimondottan ellenforradalmi jelszavak és követelések is, mint Le a vörös csillagokkal, Ne használd az elvtárs szót, Nem, nem soha!, s ugyanakkor megkezdődött a vörös zászlók égetése is. Az ellenforradalom azonban hosszú ideig gondosan álcázta magát a tömegek előtt és csak október 30-a után, a tűzszünet idején lépett fel nyíltan, álarc nélkül. Az az ellenforradalmi erő, amely ekkor kommunistákat, és más haladó, munkás, paraszt és értelmiségi dolgozókat mészárolt le az utcán, már n felkelés első óráiban, október 23-a estéjének katonai akcióiban is szervezetten vett részt és tudatosan, saját céljai irányában befolyásolta nz eseményeket. Ugyanezt az erőt képviselték Mindszenty, B. Szabó, Lichtenstcin herceg és a többiek rádióbeszédeikkel, herceg Eszterházy és gróf Takách-Tolvay fellépésükkel nyíltan a kapitalizmus visszaállítására uszítva. Mindenki előtt világos, hogy nzokn. a katonai manővereket, amelyek gucrilla-esoportok részvételével, a rádió ostromával egyidejűleg a legfontosabb katonai és állami vezetési szervek — a józsefvárosi telefonközpont nemzetközi vonalának osztálya, a Nyugati-pályaudvar, a Lakihegyi rádióállomás, a Fcrihcgvi repülőtér, a Fegyvergyár, a Timóti utrai katonai fegyverraktár — elfoglalását célozták, nem az október 23-án délután békésen tüntető egyetemi hallgatók, hanem csak igen tapasztalt és képzett ellenforradalmi diverzánsok szervezhették meg. Világos az is, hogy az ellenforradalom célja nem a hibák kijavítása, hanem a néphatalom, a Magyar Népköztársaság államának megdöntése, a szocialista vívmányok megsemmisítése volt. Arra a kérdésre, hogy mi volt a Magyarországon október 23án kezdődött fegyveres felkelés alapvető jellegzetessége: forradalom; vagy nemzeti forradalom-e, szembenézve a tényekkel csak azt válaszolhatjuk, nem volt sem az egyik, sem a másik, hanem ellenforradalom volt. Ezt az igazságot akkor is meg kell mondani, ha tudatában vagyunk annak, hogy az események sorún nz országban megmozdult tömegek túlnyomó többsége célkitűzéseiben, szándékaiban és érzéseiben n Magyar Népköztársaság hű fiai, becsületes dolgozó £s jö hazafi volt, nem pedig ellenforradalmár. Az októberi eseményekben becsületes Rzándékkal részt vett tömegeknek látniuk kell azt a keserű igazságot, hogy a népköztársaság államrendjc és intézményei ellen a fegyveres felkelés azok részéről is az ellenforradalom céljait mozdítja elő, akiknek az nem volt szándékában. Hasonlóan tudniok kell azoknak is, akik a Magyar Népköztársaság elleni fegyveres támadás idején sztrájkoltak és tüntettek — ha egyébként teljesen indokolt és jogos gazdasági és politikai követeléseket hangoztattak is —, hogy fellépésükkel a megtámadott Magyar Népköztársaság államrendjénck erejét gyengítették, és ezzel ténylegesen az ellenforradalom esélyeit növelték, amelv — mint ismeretes — a munkásosztály hatalmának megdöntéséért harcolt. Az októberi eseményekről szólva, rá kell mutatni arra az elítélendő szerepre is, amelyet a Nagy Imre-kormány játszott ezekben n napokban. Az ellenforradalmi erők előretörését megkönnyítette a kormány tehetetlensége, és állandó jobbratolódása. Ezt mutatja olyan követelések elfogadása, mint például a garancia nélküli semlegesség önkényes kimondása, a varsói egyezmény azonnali hatályú, törvénytelen felmondása, az ENSZ-heavatkozás kérése, az ellenforradalom leverésére segítségül hívott szovjet csapatokkal szembeni ellenállásra való felhívás; ellenforradalmi pártok tevékenységének és garázdálkodásának eltűrése, valamint a több nártrendszer olyan értelmű deklarálása, amely a szocializmus alapjainak feladásával volt egyenlő. A Nagy Imre-kormány — melynek élén kommunista miniszterelnök állott — azzal, hogy a fehérterror nyílt dühöngésének napjaiban sem lépett fel nyíltan az ellenforradalommal szemben, azt nevével fedezto és leplezte a tömegek előtt, gátolta, hogy felismerjék az ellenforradalmi veszély igazi nagyságát. III. A jelenlegi helyzet 'A Jelenlegi helyzet főbb sajátosságai a következők: Az ellenforradalom fegyveres lámadását a Magyar Népköztársaság államhatalma ellen november 4-én és az azt követő napokban szétzúzták. Utána az ellenforradalom visszavonult és ismét kiorábbi taktikáját alkalmazta. A nyílt ellenforradalmi jelszavakat, amelyeket október 30-a és november 4-e között nyíltan hangoztatott és melynek valóraváltását altkor meg is kezdte, újra elködösítette, és "forradalmi* sőt "munkás* jelzőkkel álcázva igyekezett azokat a tömegek közé visszacsempészni, A dolgozókat sztrájkra és bojkottra szólította fel. Miután pedig a sztrájk és bojkott a munkára, törvényes rendre és békességre vágyó munkások, parasztok és értelmiségiek nagy többségének józanságán megtört, ezeket a jelszavakat is félretette és a harc új eszközeihez nyúlt. Most a "sztálinisták és rákosisták* elleni harc ürügyén folyik a kommunisták üldözése. Mindenütt — ahol erre az ellenforradalomnak még mód.ia és lehetősége van — igyekszik az állami intézményekből, üzemekből, vállalatokból eltávolítani a kommunistákat, az egyszerű, becsületes munkásokat, parasztokat és értelmiségieket, a haladó embereket. Azok az emberek, akik ellen az ellenforradalom ma "sztálinisták cs rákosisták* címén uszít, túlnyomó többségükben igaz hazafiak, akik a Horthy-rendszer alatt illegalitásban harcoltak a munkásság és a parasztság felszabadításáért, akik mint partizánok küzdöttek a második világháború éveiben a hitleristák ellen az ország függetlenségéért, akik a felszabadulás után a földreformért, a gyárak, a bányák és bankok államosításáért és a néphatalom megteremtéséért harcoltak. Ezek legtöbbje szemibenállt a régi pártvezetéssel, és ha az elmúlt években tévedtek is, a párttal együtt tévedtek, s ma a párttal együtt javítják lei a múlt hibáit. Minden tisztességes embernek meg kell értenie, hogy nem lehet forradalmi, munkás, nemzeti vagy demokratikus követeléseknek tekinteni olyan követeléseket, amelyek lényege kommunistaellenes, demokrúciaellencs, szovjetellenes. Ezek nem forradalmi, még kevésbé munkáskövctclésck, ellenkezőleg, népi demokratikus rendszerünk alapjait támadó tiszta ellenforradalmi követelések. Az ellenforradalom a fegyveres harc, valamint a szlrajk és bojkott csatájának elvesztése után nem adta fel a harcot. Most a rémhírterjesztés és a népcllenes provokációk eszközeire tért át, hogy a visszatérő nyugalmat, a megkezdődött munka folyamatát és a megszilárduló törvényes rendet újból megzavarja. Arra törekedik, hogy nz ország nehéz gazdasági helyzetét súlyosbítsa és a politikai kérdések demokratikus megoldását gátolja és késleltesse — s ha esak Ivelyileg is — újabb összeütközéseket provokáljon ki és növelje a sok szenvedésen átment nép gyötrelmeit. E kísérletek közé tartoznak azok a provokációk, amelyeket a napokban,követtek el, többek közült a megtévesztett és félrevezetett nők felhasználásával ellenforradalmi céljaik elérésére. Ide tartozik a békés lakosságot újabb fegyveres harcokkal rémisztgető illegális röpiratok és hírek terjesztése ís. Az ellenforradalom; amely látja, hogy ereje és tömegbefolyása napról napra csökken, elkeseredett kísérleteket és kétségbeesett) erőfeszítéseket tesz veszteit ügye megmentésére. A békét és nyugalmat óhajtó lakosság azonban egyre inkább látja, bogy ezek a provokációk csak akadályozzák a belpolitikai és a nemzeti szuverenitásunkkal összefüggő kérdések rendezését és mindinkább elhatárolja magát az ellenforradalmi erőktől, sőt n magyar karhatalommal együttműködve, mindinkább szembefordul velük. Végigtekintve a most lejátszódott súlyos események egész menetén, azt látjuk, bogy a magyar ellenforradalomnak és a nemzetközi imperializmus magyarországi fellépésének fontos Innulságai vannak a magyar nép szamára. Az egyik legfőbb tanulsága az ellenforradalom álcázott fellépése. Korunkban az emberiség baladó eszméje a szocializmus. A szocialista és népi demokratikus országok egcsz sorának létrejöttével a szocializmus már világrendszerré változott és hatalmas vonzóerőt gyakorolt a kapitalista országok és a gyarmati iga ellen harcoló népek tömegeire. Az ellenforradalom és az imperializmus éppen ezért már nem tud többé a népek előtt saját zászlaja alatt az ellenforradalom, a kapitalizmus jelszavaival fellépni. Kalóz módjára, idegen zászló alatt kényszerült fellépni nálunk is, bogy a néptömegek bizalmát megnyerje, kénytelen olyan jelszavakat hangoztatni, amelyek a nép előtt rokonszenvesek. Ellenforradalom helyett „forradalom", az imperialista gyarmati elnyomás helyett a „szabadság" és a „nemzeti függetlenség" jelszavaival lopakodik be a tömegek közé, csapja be és vezeti félre őket. van annak, hogy a párt a nép- I csülettel betölthesse nehéz, tömegekkel összeforrva, velük ugyanakkor megtisztelő törtéegyütt élve és harcolva, be-1 nelmi feladatát 1. A párt tevékenységének elméleti és politikai etapjai zetésével ért el. A Magyar Szocialista Munkáspárt a magyar munkásosztály egységes, forradalmi pártja. A kommunista és a szociáldemokrata párt szervezeti egységét megteremtő 1948. évi egyesítő kongreszszus történelmi jelentőségű határozata alapján áll. A párt ideiglenes központi bizottsága elítél minden olyan törekvést, amely a munkásosztály történelmileg kialakult egységét meg akarja bontani. A Magyar Szocialista Munkáspárt a marxizmus—leninizmust alkotó módon alkalmazva, a szocializmust a magyar sajátosságoknak és a jelen történelmi követelményeknek megfelelően kívánja megvalósítani. Nem fogja más szocializmust építő országok gyakorlatát gépiesen másolni, hanem történelmi tapasztalataikat és eredményeiket figyelembe véve, a hazai adottságok alapján a szocializmus építésének sajátoe, magyar útján akar haladni A Magyar Szocialista Munkáspárt a világ munkásságának élenjáró elmélete, a marxizmus—leninizmus tanításai alapján végzi tevékenységét. Visszavonhatatlanul szakít mindazzal, ami a múltban rossz és helytelen volt, ugyanakkor ápolja és továbbfejleszti mindazokat a nagy értékeket, amelyek megvoltak mindvégig a magyar kommunista mozgalom 38 éves történelmi harcában. Élesen elítéli az MDP vezetésének bűnös, dogmatikus hibáit, a leninizmus eltorzítását. A párt történelmi feladata, hogy vezesse, segítse dolgozó népünket a szocialista társadalmi rend felépítésére hazánkban. Védi és továbbfejleszti a szocializmus építésének mindazokat a történelmi jelentőségű vívmányait, amelyeket népünk az elmúlt 12 év alatt — a hibás vezetési módszerek ellenére is *— az alapvető tevékenységében marxista—leninista párt, a Magyar Dolgozók Pártja ve2. A párt szervezeti és vezetési módszerei IV. A póri egyes kérdései Súlyos előzmények után nehéz helyzetben kell szembenézniük a feladatokkal a Magyar Szocialista Munkáspárt — ma piár az egész országban működő — pártszervezeteinek és tagjainak. Az ideiglenes központi bizottság meg van győződve arról, hogy az október 30. és november 4-e közötti legmélyebb válságon már túljutottunk. Ha világosan látjuk az eseményeket, s következésképpen a jelenlegi helyzetet és tennivalókat, akkor minden előfeltétele megA Magyar Szocialista Munkáspárt tiszta és puritán munkáspárt legyen. A pártszervezetek megalapításában támaszkodni kell az MDP erőire; azokat, aknik szilárdon és ingadozás nélkül kitartanak a dolgozó nép, a szocializmus ügye mellett, át kell venni az MSZMP-be. Megértő, baráti, elvtársi kapcsolatot kell fenntartani azokkal a volt MDP-tagokikal is, akiik még az elmúlt időszak megrázó eseménycinek hatása alatt állanak, és egyelőre nem kívánnak a párt tagjai lenni. Nem lehetnék a párt tagjai azok, akik az internacionalizmus elveivel szembenállva, nacionalista álláspontot képviselnek, Pártunk tisztaságának megóvása érdekében nincs helye az MSZMP soraiban a karrierista elemeknek sem. A megalakuló pártszervezetek és pártszervek a lenini szabályoknak megfelelően dolgozzanak. A demokratikus centralizmus elvének alapján állva, szabad és széles viták után. a párttagok többségének döntése alapján hozzanak határozatokat. E határozatok, valamint a felsőbb pártszervek határozatainak végrehajtása minden párttag számára kötelező. A párthatározatok kötelező végrehajtása mellett minden párttagnak jogában éli véleményét fenntartani, és azt — ha szükségesnek látja — a felsőbb pártszervekkel ismertetni. A Magyar Szocialista Munkáspárt minden egyes szervét demokratikusan, alulról választják meg. Az ideiglenes központi bizottság szükségesnek tartja a párt programjának és szervezeti szabályzatának mielőbbi kidolgozását és a pártkongresszus előkészítését. A program és szervezeti szabályzat tervezetét a párttagság egészével meg kell vitatni. A párt minden szervezete és tagja bátran lépjen fel a régi szektás, antidemokratikus vezetési módszerek felújításának kísérletei ellen. A Magyar Szocialista Munkáspárt határozottan szakítani kíván azzal a régi, káros gyakorlattal is, amely eddig a pártnak az állami szervekhez, valamint más társadalmi szervekhez való viszonyát jellemezte. A párt politikai és ideológiai ,vm zető szerepét az állami szervéi tevékenységében és a dolgozók más társadalmi szerveiben nem utasításokkal, nem a kötelezőként kimondott határozatokkal biztosítja, hanem a eélok és feladatok helyes meghatározásúval, a dolgozó nép és az ország felemelkedését- szolgáló javaslatokkal, e szervekben dolgozó párttagok példamutató, szerény áldozatkész munkájával. A párt szervei és tagjai — Lenin szellemében — a dolgozó nép élettapasztalatában és bölcsességében bízva segítsék elő, hogy a szocializmus építésében minél leijesebben érvényesülhessen a nép alkotó ereje; Az MSZMP minden tagja köteles pártmunkát végezni. Az eddigi gyakorlattal szemben — amikor a párt munkája jelentékeny mértékben a nagy apparátusra épült — most és a jövőben is munkáját a parttagok önként vállalt társadalmi tevékenysége útján fejti ki. V. A párt előtt álló legfontosabb feladatok 1 A kommunistáknak most elsősorban türelmes felvilágosító munkával, meeevőzéssel. az ellenség leleplezésével és politikai elszigetelésével — s ha kell. fegyverrel is — küzdeniök kell az ellenforradalmi veszétv ellen. Meg kell értetniük a ióhiszomű. de félrevezetett emberekkel. Ihogv aki ma a termelőmunkát akadályozza, vaív zavarla. az nemcsak anyagilag károsítia meg a dolgozókot. hanem egyúttal a m.inkáshatalom gazdasági és politikai alapiát is gyengíti. Meg kell értetniük azt i* hogv a kommunisták üldözésére és megfélemlítésére iránvuló kísérletek. csakúgy, mint azok a törekvések, hogv a munkástanácsokból kirekesszék a kommunistákat. az egész munkásosztályt és végeredményben a dolgozók hát úmét fenyegető reakciós támadások. Vissza kell verni az ellenforradalomnak azt. a Próbálkozását. hogv a munkástanácsok segítségével — részben félrevezetve őket. részben közéiük csempészett emberei segítségével — ldragadia a hatalmat a népköztársaság törvényes államhatalmi szervei kezéből; 2. A kommunisták annak tudatában végezzék munkájukat hogv a munkástanácsok a munkásosztály fontos szervei mcst is és a jövőben is azok lesznek. Ennek megfelelően nagv figyelmet szentelienek a munkástanácsokban végzendő politikai munkának. Segítsék elő. hogv a tanácsok mielőbb betöltsék feladataikat; az üzemekben a munkástanácsokon keresztül valóban érvénvesüliön a munkásság ioga. az önigazgatás. Ennek érdekében a munkások legszélesebb köreinek bevonásával részleteiben is ki kell dolgozni a munkástanácsok feladatkörét és hozzá kell seeíten-" a munkástanácsok tagiait. hogv feladataik ellátásához szükséges ismereteket elsajátíthassák. segítséget kell nvúitani az üzemek dolgozóinak ahhoz is. hogv munkástanácsaikat megtisztíthassák az oda nem való. demagóg, deklasszált, he! Ívenként fasiszta elemektől. Q A kommunistáknak mozgósítaniok kell az összes becsületes dolgozókat a szakszervezetek, a munkásosztály hagvománvos érdakvédelmi szerveinek megvédésére. az osztályellenség támadásaival szemben. Minden segítséget és támogatást meg kell adni ahhoz, hogv a szikszervezetek tevékenységükben leküzdiék a korábbi években volt bürokratikus vonásokat és valóban a dolgozók érdekeinek hathatós védelmezőivé és képviselőivé váljanak. A Az Ideiglenes Központi "' Bizottság azt tartja, hogy a kormánynak az illetékes állami szervek és a legjobb gazdasági szakemberek bevonásával mielőbb ki kell dolgoznia az új helyzetnek megfelelő gazdaságpolitikát. E gazdaságpolitikának minden tekintetben gazdasági adottságainkon és sajátosságainkon kell épülnie. Segítenie kell messzemenően nz egyéni kezdeményezés és szaktudás érvényesítést. A népgazdaság érdekeinek megfelelően alkalmazni kell az anyagi ösztönzést minden területen, így a műszaki fejlesztés előmozdítására, a minőség javítására, az önköltség rsükkentésére, a munka termelékenységének emelésére. A tervezés fontossága nem csökkent, de a feladatkörének meg kell változnia és elsősorban a népgazdaság legfontosabb arányai és fejlesztési iránya megállapítására kell figyelmét fordítani, ahol ez a szocializmus építését nem veszélyezteti, nagyobb lehetőséget kell biztosítani a magánszektor fejlesztésére: Egész gazdaságpolitikánk fő kérdése, liogv n nemzeti jövedelem elosztásában, gazdasági beruházási terveink készítésében elsődleges szempont n dolgozók életszínvonalának fokozatos emelése legyen. C A Magyar Szocinlisln Munkáspárt egyik legfőbb feladatának tekinti a népi államhatalom alapjának, a munkás-paraszt szövetségnek állandó erősítését. Kormányzatunk mezőgazdasági politikájának ezt az alapvető célkitűzését kell szolgálnia. A dolgozók életszínvonal emelése érdekében elő kell segíteni a mezőgazdasági termelés erőteljes fellendítését, az egyéni paraszti gazdaságokban és n mezőgazdaság szocialista szektorában egyaránt Ezt kívánja előmozdítani a kormány a begyűjtési rendszer megszün-t telésével, úgyszintén a szövet; kezeti és állami felvásárlás ki; szélesítésével. 6

A szocializmus építésé• nek tudományos alap-, kon és tudományos móds terekkel kell történnie. Mindent meg kell tenni, hogy a tudomány fejlődése számára a legkedvezőbb feltételek alakuljanak ki, beleértve a szabad vitákat, a kommunista és nem kommunista tudósok együttműködését, a szocialista és nem szocialista országok tudományos eredményeinek megismerését, külföldi utazások és tanácskozásokon való részvétel formájában is. Az irodalmi és művészeti életben biztosítani kell nemzeti hagyományaink ápolását és fejlesztését. A szocialista-realista művészeti irányzat támogatása mellett biztosítani kívánjuk minden haladó irányzat és haladé alkotó művész érvényesülését. Tudósainknak, művészeinknek és a különböző szakterületeken dolgozó értelmiségieknek — megfelelő szervezeti formák megteremtésével — meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a su ját területükön a legnagyobb mértékben érvényesíthessék tudásukat és képességeiket. A Magyar Szocialista Munkáspárt mindent megtes'i azért, hogy az ifjúság nyugodtan visszatérhessen rz iskola padjaihoz, hogy a valóban demokratikus és nemzeti követelései teljesülhessenek, hogy oktatási rendszerünk megtisztulhasson a múlt hibáitól. 7 A jelenlegi helyzetben ' • különösen fontos fe' adat az ellenforradalmi vcszélv leküzdésére az erős. demokratikus karhatalom megteremtése és később a gyári munkásőrségek megszervezése. Az öntudatos kommunistáknak, a régi szervezett munkások ezreinek ma a karhatalomban van a helyük, mert erős, szilárd karhatalmi sztzadok, forradalmi honvédezrc-dek a _ {Folytatás a 3. oldalon.) t 1