Szeged Népe, 1956. november 1-13. (1. évfolyam, 1-9. szám) - Szegedi Néplap, 1956. november 20-30 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1956-11-04 / 4. szám

Óvjak a magunk forradalmát Még soha nem cselekedett ilyen döbbenetesen szépet a magyar, mióta történelmét jegyzi. Pár hónap alatt meg­építette és meggyújtotta egy olyan forradalom máglyáját, amelynek fellobogó tüze po­rig leégette hazánk földjéről a gyűrűző vad indáikat, hOigy szabadon nőhessen és beér­jen minden nemes vetés, ra­gyoghasson az emberi szel­jem fényes sugara. Ügy lök­tük ki forró, kalimpáló nagy szívünket a világ elé, olyan hirtelen és olyan elszántan ment neiki a bitang és kö­nyörtelen halálnak ifjúsá­gunk színe-virága, hogy az erős nemzetek is hökkenten fordultak felénk, s győzel­münk láttán tisztelettel haj­tották meg fejüket. Nem bízott már senki mi­bennünk. Talán úgy vélték, még a történelmek • tudós is­merősei is, hogy véglegesen beletörődtünk szolga-helyze­tünkbe, hogy elfajzottunk és korcs ebek módjára csak nyü­szítünk, lapulunk örökké, ha bármekkora rúgás éri is saj­gó oldalunkat. Messzire látó költő óriásaink is folyton kí­fakadoztak tehetetlen fájdal­mukban, hogy soha nem emeli tel a fejét ez a sze­gény, nyomorult nemzet, sőt aki egyszer belerúgott a ma­gyarba, az szinte kedvet kap a rúgáshoz. Ady, a forrada­lom viharmadara, az isten verését kérte ránk, hogy ne szánjon, ne sajnáljon ben­nünket, mert úgy érezte: minden hiába, mi veréshez szokott fajta vagyunk. S most, 1956 októberében egyszerre nagyot mondtunk, nagyot cselekedtünk. Fel­pezsdült ereinkben a mind­eddig lomha vér, akartunk és mertünk és megnyertünk mindent, ami megnyerhető. A természet halni készül, de mi — ha súlyos véráldozat árán is — most kezdünk csak élni igazán. Felmond­tuk a varsói katonai szerző­dést, egy akarattal kiuyilvá­mtoltu'k semlegességünket — mindezt néhány nap leforgá­sa alatt. Csak a hazaszere­tet adhatott ilyen erős szár­nyaltat ifjúságunknak és munkás seregünknek. Vajon tudunk-e mit kez­deni az önkezünkkel kivívott szabadsággal? Hiszen soha nem volt még ennyiie a mi­énk a mi országunk. Vállal­kozunk a nagy feladatra. Bí­zunk rendületlenül önma­gunkban, mert okosak és szorgosak vagyunk, mint a méhek. De elvárjuk, hogy tartsák tiszteletben nemzeti létünket, legelemibb jogun­kat. Ne nyúljon senki illeték­telen kézzel a magyar föld adta kincsekhez és munkánk gyümölcséhez. A »párás bü­dösség-felhöt* kiszellőztet­tük, tüdőnk tágulva szedi az éltető friss levegőt, izmaink­ba törhetetlen erő költözött. Most már csakugyan boldo­gulni akarunk egy évezredes kínlódás után, hogy eltemet­hessük a vergődések, a könv­nyek, a siralmak emiékét. Dolgozni akarunk, hogy te­remjen elég kenyerünk, folt­talan legyen rajtunk a ruhá­zat, ne álljon útjába senki gondolatunknak és értel­münk fejlődésének, remek könyvekkel rakhassuk meg polcainkat — egyszóval a nincstelenség helyett az elég­ség leljen ottbont minden magyar házban. Lehet, hogy vannak kö­zöttünk, akik a forradalom szekerére felkapaszkodva képzeletben máris mások munkájából élnek cifra, gan­gos kastélyokban és pénzen vett címereikkel, vagy örö­költ nemesi kutyabőrökkel védik haszontalan önmagu­kat. Akadhatnak olyanok is, akik a másik szélsőség iránt tápiáinak ba.lga reményeket. Abban bíznak, hogy majd­csak kialszik a nemzeti for­radalom tüze és a maguk ki­agyalta szocializmus mézes­madzagával ismét a nyomo­rúságba csábíthatják a tö­megeket és vásárra vihetik a hazát. Nos, akik dicső sza­badságharcunkat bármelyik oldalról meg akarják támad­ni, jó lesz, ha számolnak a szabadságharc híveivel. Jó lesz, ha kimennek a szegedi üzemekbe, jó lesz, ha meg­kérdezik a piacon máris drá­gábban vásárló háziasszonyo­kat, jó lesz, ha beállnak a zálogház előtt a sorba, mert mindenütt tapasztalni fogják: ez a nép nem táncol többé semmiféle diktátor füttyére. Nem hajlandó többé egyet­len munkás és önérzetes ma­gyar sem arra, hogy szégyen­kalodába görnyedjen, ha még annál szebben cirkalmazott is az a kaloda, hiszen fel­eszmélt végre és megismerte önerejét. Saját vérével írta az utcák kövére, hogy úr lesz, gazda lesz saját hazá­jában. Még kezében a fegy­ver és nem is hajlandó le­tenni addig, amíg biztosíté­kát nem látja a teljes füg­getlenségének és az óhajtott szabadságnak. Óvjuk, táplál­juk a magunk forradalmának tüzét, nem engedjük kihunyni a szent lángot, mert akkor kezdhetnénk megint elölről N. I. összeült a magyar és a szovjet hadsereg parancsnokságának közös bizottsága A magyar és a szovjet had­sereg parancsnokságának kö­zös bizottsága szombaton dél­ben összeült és mindkét fél kifejtette a szovjet csapatok kivonásának technikai kér­déseire vonatkozó álláspont­ját. A közös bizottság megegye- [ zett, hogy a kölcsönösen kifejtetteket tanulmányoz­zák és este 10 órakor újból összeülnek. Addig is a szovjet delegáció ígéretet tett, hogy több szov­jet csapatszállító szerelvén'­a magyar hataron nerr. érke­zik be. Amerikai til'akozás a washingtoni szovjet nagykövetnél Washington: Róbert Mur­phy, amerikai külügyi állam­titkár pénteken este magá­hoz kérette Zarubint, a Szov­jetunió washingtoni nagykö­vetét és a Külügyminiszté­rium nevében tiltakozott az ellen, hogy a szovjet fegyve­res erők feltartóztatták azo­kat a járműveket, amelyek Budapestről Ausztriába szál­lították a magyar fővárosba akkreditált amerikai diplo­maták családtagjait. A Külügyminisztérium szó­vivője Murphv és Zarubin megbeszélésével kapcsolatban hangoztatta, hogv az ameri­kai államtitkár a tanácskozá­son megjegyezte: a szóban forgó incidens valószínűleg a szovjet parancsnokság té­vedésének tulajdonítható. Murphy egyébként arról is tájékoztatta Zarubint, hogy fogalma sincs, miért tartóz­kodnak s.zoviet csapatok a Bécs és Budapest közötti út­vonalon. Zarubin azt válaszolta, bér nincs tudomása az incidens­ről, nem kételkedik abban hogy azt sikerül majd ren­dezni. Budapestre érkezett az Egyesült Államok új követe Kdward T. Vailes, az Arno | rikai Egyesült Államok új budapesti követe pénteken az | éjszakai órákban megérkezett a magyar fővárosba A követ szombaton délben fogadta a Magyar Távirati Iroda mun­katársát, akinek elmondta: tekintettel itt-tartózkodásá­nak rövid idejére, még nem tájékozott a magyarországi hetvzetről. Kijelentette, min­dent megfog tenni, hogy kormányát informálja az ese­ményekből és ezzel is előse­gítse az Egyesült Államok: kormánya állásfoglalásának kialakulását. Földalatti kazamaták titkai A KIS ÜJSÁG CIKKÉBŐL: A Köztársaság téri csata, amellyel az utolsó ÁVH-ás gócot számolták fel a felke­lők, egy rendkívül érdekes és megdöbbentő eseménnyel záródott. Mikor a szabad­ságharcosok az elfoglalt pártházat átkutatták, olyan jeleket találtak, amelyek arra vallották, hogy a párt­ház alatt, vagy annak kör­nyékén titkos pincéiket és folyosókat építettek az AVH-sok, ahol minden va­lószínűség szerint az elfo­gott áldozataikat kínozták és nem egy embert tüntet­hettek el ezekben a titkos pincékben. A felkelők átkutatták az egész környéket, míg bizo­nyos jelekből rá nem jöttek, hogy a pincéknek az Erkel Színház szellőztető nyílásai­nak közelében kell lenni. Itt egyeseik kopogtatás hangját is hallani véltek. Hatalmas erővel láttak hoz­zá, hogy az úttestet felbont­va leássanak a pincékig. Munkaeszközök hiányában azonban nagy eredményi nem érhettek el. Ekkor azonban bekapcsolódott a kutatásba a volt földalatti építkezések egyik mérnöke is és megindult a munka. Már közel 15 méter mé­lyen járták, mikor egy fo­lyosó labirintusra bukkan­tak, amely rendkívül nagy területre ágazik szerteszét. E folyosók alól elfojtott segélykiáltások hallatsza­nak, amelyeket különböző hangerősítő eszközökkel erő­sítettek fel és így kiderült ha a kiáltásokat jól értet­ték —, hogy közel 150 em­ber tartózkodik lent a mély­ben. Az elfojtott segélyki­áltásokból arra is következ­tetni lehet, hogy minden valószínűség szerint az ÁVH martalócbandák foglyairól van szó. Estére honvédségi cja­kulatok is belkapcsolódtak a mentési munkálatokba és •minden valószínűség szerint szombaton végleg fény de­rül a Köztársaság téri AVH-ás kazamaták titkára. A Biztonsági Tanács szombaton este már barmadik ülésén foflaikozott a magyarországi helyzettel Szombaton este magyarországi időszámítás szerint 9 óra­kor újra összeült a Biztonsági Tanács, hogy folytassa a ma­gyarországi helyzet vitáját. Az alábbiakban a tanács pénteki üléséről számolunk be, amikor is a Biztonsági Tanács másodíz­ben tárgyak a magyarországi helyzetről. Rövidesen befejezik a vetési a szegedi járásban A szegedi járás községei­ben is csaknem mindenütt megválasztották már az ide­iglenes nemzeti tanácsokat. Ezután szinte újult erővei kezdődött el mindenütt a munka. Különösen elisme­rést és dicséretet érdemel­nek a tiszaszigeti, újszent­iváni és a környékbeli föld­művesek, akik nemzeti taná­csaik tagjaitól ezt üzenték a szegediéinek: mi, parasztok, azzal fejezzük ki hálánkat hős forradalmárainknak, hogy megteremtjük az or­szág jövő esztendei bőséges kenyérellátását. Számos községben hang­zott el, szinte egyöntetű ígé­ret a parasztság részéről, hogy termény- és élelmiszer­feleslegeik piacra való töme­ges felhozatalával leszorítják a jelenlegi piaci fogyasztói árakat. Zsombón és ugyan­csak Tiszaszigetein többen vállalták, hogy egy-egy hí­zottsertést ajándékoznál: hős nemzeti forradalmáraink élelmiszerrel való ellátásá­ra. A zserobóiak maguk kö­zött szerveztek egy több tagú, úgynevezett árellenőrző bi­zottságot is. Ennek a bizott­ságnak a tagjai időről időre, rendszeresen látogatják a piacokat, s ellenőrzik az ára­kat. Senkinek sem engedik meg, hogy nagy nemzeti for­radalmunk kárára esetleg árdrágítást kövessenek el. KÖZLEMÉNY Felhívjuk a Klauzál Gábor (volt Radnóti Miklós) Gim­názium tanulóit, hogv (hétfőn (november 5-én) de. 10 órára; az összes többi középiskola (gimnáziumok és techniku­mok) tanulóit, hogy hétfőn (november 5-én) de. 11 órára ie'eh jenek meg saiát iskolá­jukban a Középiskolás For­radalmi Bizottság megválasz­tására. A Biztonsági Tanács péntek esti ülésén az első felszólaló Szoboljcv, a Szovjetunió megbí­zottja volt, aki igyekezett meg­akadályozni a magyar kérdés megvitatását. Kísérlete azonban sikertelen maradt, mert a ta­nács tíz szavazattal egy ellené­ben megszavazta as ügy tárgya­lását. A kérdés megvitatása ellen egyed ii! a Szovjetunió sza­i vazott. Szoboljev után Henry Cabot i Lodge, az amerikai ENSZ-dcle \ gáció vezetője szólalt fel. Álta lános helyesléssel fogadott be­szédében a Szovjetunió katonai lépéseit megdöbbentőnek minő­sítette és kijelentette, hogy en­nek az akciónak az ENSZ ncir lehet tétlen szemlélője. Beszéde további részében Lodge felkérte a delegátusokat vegyék fontolóra, hogy mit le­het most tenni, hogy — mint mondotta — támogassuk a bá­tor magyar népet a szabadsá­gáért vívott küzdelmében", majd kijelentette: a tanács nem hagy hatja figyelmen kívül Nagy lm rének Dag Hammarskjöld ENSZ­főtitkárhoz intézett. levelét, amelyben a magyar miniszter­elnök azt kérte, hogy az ENSZ védelmezze Magyarország újon­nan kinyilvánított semlegessé­gét. Magyarországot a Biztonsági Tanács pénteki ülésén Szabó János, az ENSZ mellett műkö­dő állandó magyar küldöttség egyik tagja képviselte. Szabó János megbízólevelének érvé­nyességét Cabot-Lodge és több, más n\ ugali megbízott is két­ség bevonta. Lodge kijelentette: szükséges, hogy Nagy Imre küldjön valakit közvetlenül Bu­dapestről, aki nemcsak első kéz­ből származó adatokat tud szol­gáltatni, de akinek Nagy Imre iránti lojalitásában hinni is le­het. Kérnünk kellene a főtitkárt — mondotta Lodge, — lépjen érintkezésbe a magyar kormány­nyal annak érdekében, hogy új küldött jelenjék meg a tanács elölt. A helyzet annyira zűrza­varos, hogy szükséges a kepvi­seltetés kérdését tisztázni — mondotta befejezésül Lodge. Emilio Nunez Ponuondo ku­bai küldött kijelentette: a ta­nácsnak elegendő értesülése van ahhoz, hogy a magyarok megse­gítésére már most cselekedjék. — Nem tudom elképzelni, — mondotta ezután —, hogy aká egy küldött is — beleértve a szovjet küldöttet — kifogásol hatná, hogy az ENSZ lépéseket tegyen a magyar nép törvényes jogainak megvédéséért. A kubai küldött ezután java­solta egy határozati javaslatter­vezetnek a tanács elé terjeszté­sét. E javaslattervezetnek a kö­vetkező pontokat kellene tartal­maznia : 7. Haladéktalanul szólítsák fel a Szovjetuniót, hogy vonja ki csapatait Magyarország terü­letéről. 2. Ismerjék el a magyar nép­nek azon elvitathatatlan jogát, hogy tetszése szerinti kormány­formát válasszon. 3. A Biztonsági Tanács állít­son fel bizottságot, amely ellen­őrizné azoknak az intézkedések­nek a végrehajtását, amelyek­nek a célja a magyar nép nem zeli függetlenségének biztosítása. Az ülés következő szónoka Sir Pearson Dixon angol kül­dött volt, aki annak hangsúlyo­zása után, hogy a k^zép-keleti helyzet nem feledtetheti el a magyarországi eseményeket, un­nak a reményének adott kife­jezést, hogy a szovjet kormány végül is rá fog jönni, hogy Louis de Guiringaud francia küldött, a következő felszólaló arról beszélt, hogy a Szovjet­uniónak Magyarországgal szem­ben követett eljárásakor „egy­részt az államközi kapcsolatok terén a magyar függetlenség ós szuverenitás flagráns megsérté­séről van szó, másrészt pedig, ami a népek közötti kapcsolato­kat illeti, a népek elismert ön­rendelkezési jogának megsérté­séről". Hangoztatta: abban az esetben, ha a szovjet vétó miatt nem lehetne a helyzetnek meg­jelelő határozatot hozni, „tervbe kell vennünk a rendkívüli köz­gyűlés azonnali összehívását". Most már nyilvánvaló — fe­jezte be felszólalását a francia küldölt —, hogy külföldi beavat­kozás történt és van folyamat­ban Magyarországon. Ez pedig — fűzte hozzá — a népek ön­rendelkezési jogának megsérté­sével egyenlő. delkezési jogát". A tanácsnak határozott joga van utasítani a Szovjetuniót — mondotta —, hogy azonnal vonja vissza csa­patait és engedje meg, hogy a magyarok maguk döntsenek sorsukról. Szoboljev szovjet küldött, aki ezután ismét felszólalt, azt mondotta, hogy Nagy Imrének azok a kijelentései, amelyek szerint újabb szovjet fegyveres erők léptek Magyarország terü­letére, „teljes mértékben alap­talanok". Csang. a nacionalista Kína képviselője, aki ekkor félbesza­kította Szobolje vet, rámutatott a magyar kormány újabb köz­leményeire, amelyek további szovjet csapatok Magyarországra érkezéséről számoltak be, De Guiringaud francia küldött, pe­dig hírügynökségi jelentéseket olvasott fel. amelyek megerő­sítik az újabb szovjet csapatok Magyarországra való érkezésé­nek lényét. Szoboljev erre kije­lentette. hogy a tanács ülését azért hívták össze, hogy „lep­fi A francia küldött után fel- lezzék az Egyiptom ellen irá­szólaló dr. Victor Belaunde, Pc iu képviselője közölte: támogat ni fog minden olyan indítványt amely „biztosítja, hogy Ma­gyarország gyakorolhatja önren nyúló Ital". angol—francia támadása­A Biztonsági Tanács ezután szombatra napolta el n magyar­országi helyzet megvitatását. Közlemény a nemzeti kormány kiegészítéséről A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nemzeti kormány kiegészítése és megerősítése érdekéiben Kéthly Annát ál­lamminiszterré, Kelemen Gyulát állarnrniniszterre, Fi­scher Józsefet államminiszter­ré, B. Szabó Istvánt állammi­niszterré, Bibó Istvánt állam­miniszterré, Farkas Ferencet államminiiszterré, Maiéter Pált honvédelmi miniszterré megválasztja. Egyidejűleg a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa a Mi­nisztertanács alábbi tagjait — felmentési kérésüket elfo­gadva — felmenti tisztségük alól: Horváth Imrét külügy, dr. Münnich Ferencet bel­ügy, Janza Károlyt honvé­delmi, Kossá Istvánt pénz­ügy, Molnár Eriket igazság­ügy, Csergő Jánost kohó- és gépipari, Czotíner Sándort bánya- és energiaügyi, Szabó Gergelyt vegyipari. Nagy Jó­zsefnét könnyűipari, Nezvál Ferencet város- és község­gazdálkodási, Ribiánszky Miklóst állami gazdasági, Bognár Józsefet külkereske­delmi. Tausz Jánost belke­reskedelmi, Nyers Rezsőt élelmiszeripari, Gyenes An­talt begyűjtési, Apró Antalt építésügyi. Csanádi Györ­gyöt közlekedés- és posta­ügyi, Lukács Györgyöt nép­művelési, Kónya Albertet oktatásügyi, Babits Antalt egészségügyi miniszteri tiszt­sége alól, továbbá Apró An­talt, Bognár Józsefet és Er­dei Ferencet elnökhelyettesi tisztségük alól. A külügyi és a honvédel­mi minisztériumokon kívül a többi felelős miniszteri tiszl­séget az Elnöki Tanács nem tölti be. Ehelyett a miniszté­riumok vezetésére a nemzeti kormány miniszterhelyette­seket nevez ki azzal a fel­adattal, hogy a nemzeti kór—--' mány döntései és rendelke­zései szerint lássák el a mi­nisztériumok működésének, államigazgatási és gazdasági tevékenységének irányítását. E határozatok alapján a nemzeti kormány összetétele a következő: Mintszter­külügymi­állammi­államml­állammL állarnmi­Nagy Imre, a tanács elnöke és niszter, Tildy Zoltán államminisz­ter, Kovács Bcla államminlsz­ter, B. Szabó István niszter, Kéthly Anna niszter, Kelemen Gyula niszter. Fischer József niszter, Bibó István áliamminisz­ter, Farkas Ferenc állammi­niszter, Lcsonczi Géza állammi­niszter. Kádár János államminisz­ter, Ma'éter Pál honvédelmi miniszter. A nemzeti kormány tagjai mint állammimiszterek, a nemzeti kormány által meg­határozandó csoportosítás szerint látják el az egyes mi­nisztériumok irányteását a nemzeti kormány által kine­vezendő min'szterhelyettese­ken keresztül. Anglia nem fogad'a el az EMSZ fsü^j@rsiüneti feltételeit fegyveres beavatkozás politiká­ja „megbukott". Az angol delegátus elmondot­ta: az elmúlt napokban nagy számú szovjet páncélos vonult Magyarországra és Budapestet páncélosok gyűrűje veszi körül, majd hangsúlyozta: Nagy-Bri­tannia ürömmel üdvözölte Nagy Imrének azt a nyilatkozatát, amelyben bejelenti, hogy Ma­gyarország kilép a varsói szer­ződésből és az a szándéka; nagy semleges legyen. Eden brit miniszterelnös az alsóház szombati ülésén "n \ bejelentette, hogy Nagy-Bri­tannia visszautasította az ENSZ haladéktalan fegyver­szünet megteremtésére irá­nyuló javaslatát. Közölte, hogy Franciaország szintén nem fogadja el a javaslatot. Beszéde további folyamán Eden kijelentette, hogy Nagy-Britannia és Francia­ország „a legteljesebb mér­tékben hajlandó" beszüntet­ni a.katonai akciókat, amin'. 3 feltételét teljesítik. Ezek feltételek a következők: 1. Az egyiptomi és izraeli kormány járuljon hozzá a békének ENSZ-haderök által való fenntartásához. 2 Határozza el az ENSZ, hogy az arab—izraeli béke megteremtéséig és a Szueri­csatorna kérdésének kielégí­tő megoldásáig (mindkettőt az ENSZ-nek kell biztosíta­nia) fenntartja ezt a haderőt 3. Amíg az ENSZ haderőit meg nem szervezik, mindkéi hadban álló félnek hozza kell járulnia, hogy korláto­zott számú angol—franci i haderők állomásozzanak 8 harcolo felek között.

Next

/
Thumbnails
Contents