Szeged Népe, 1956. november 1-13. (1. évfolyam, 1-9. szám) - Szegedi Néplap, 1956. november 20-30 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1956-11-30 / 10. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUN KASPART SZEG EDI LAPJA I. évfolyam 10 szám Ara: 50 fillér Péntek 1956 november 30 M 01*1 HÍREI Visszaállítják a vasutasok régi kedvezményeit Erősödik a bizalom Divat manapság a lekicsinylő legyintés, a gúnyos arcfintor minden ésszerű, megfontolt beszédre. Szomorú, hogy Szegeden is akadnak — még a munkások között is — olyanok, akik hitelt adtak mindenféle rosszindulatú fecsegésnek, olyan egyéneknek, akik mindig hadilábon álltak a szocializmus rendjével, a normális és erkölcsös élettel, s akiknek nincs és soha nem is volt szilárd elvük, meggyőződésük. Csoda-e, ha ezek a népbolondítók a magyar munkás-paraszt kormány elnökének legutóbbi beszédei után is tovább uszítanak? Csoda-e, ha az ellenforradalom tedjes vereségének hallatára, a rend és a normális élet kibontakozásának hírére, különösen pedig a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezésének láttán az eddiginél is nagyobb badarságokat, rémhíreket hordanak össze. Még mindig azzal próbálnak érvényesülni a dolgozók között, hogy "hazafiatlanságnak", "bűnnek- minősítik, ha valaki egyetért a kormány célkitűzéseivel. A nép ellenségeinek nem kenyerük a termelőmunka zavartalan menete, a volt kizsákmányolóknak és szekértolóifcnak egyáltalán nem üzlet a népi hatalom megszilárdulása, az emberek nyugodalma, biztonsága és békessége. Márpedig Kádár János éppen arról szólott, hogy a demokráciánali ls megvan a maga törvényes rendje, s a fejetlenség, a zűrzavar ennek a rendnek kibékíthetetlen ellenlábasa. Érthető, hogy miért. A zavaros helyzetben, a félelemmel telített légkörben senki más nem érzi jól magát, csak a rémhírterjesztő, az anarchista, a közönséges bűnöző. A jÓ6zándékú, a tisztességes dolgozó embereknek az a vágyuk, óhajuk, törekvésük, hogy minél előbb ráléphessenek a fájdalmas nemzeti katasztrófából kivezető útra, az a kívánságuk, hogy megmaradjon a népi demok-ácia és sokkal kevesebb gonddal, megelégedettebben, a magyar sajátosságoknak megfelelően építhessék fel a szocialista társadalmat. Bármennyire erőlködnek, hazudoznak a különféle ellenséges elemek, Szegeden is egyre szaporodik azoknak a száma, akik felismerik, hogy a munkás-paraszt kormány egyáltalán nem árulta el a népet, a hazát, hanem éppen ellenkezőleg: megmentette szabadságát, függetlenségét és békéjét. Mert bizony nagyon sokan feltették november 4 óta a kérdést, ha másnak nem is, de önmaguknak: Volt-e más megoldás a szocializmus vívmányainak megóvására, a munkásosztály hatalmának megvédelmezésére, mint a szovjet hadsereg segítségül hívása? Akik feltették ezt a kérdést önmaguknak, túlnyomó részt arra a következtetésre jutottak, hogy más megoldás nem volt, vagyis az adott kényszerítő helyzetben helyesen járt el a kormány, amikor a Szovjetunió segítségéért folyamodott. Rendkívül népszerűtlen és felelősségteljes lépés volt ez, de a kormány vállalta, mert vállalnia kellett. Azok pedig, akik elítélik és valamiféle "árulásnak" minősítik ezt a lépést — akár beismerik ezt, akár nem —, az ellenforradalom győzelmét. a haladó szellemű emiberek lemészárlását, a földesurak és a tőkések újbóli hatalomra jutását áhítoztak. Az ilyenektől ered természetesen annak mániákus ismétlése is, hogy "nem ismerjük el a Kádárkormányt". De mivel Kádár János kormánya ettől függetlenül létezik, eredményesen dolgozik és a nép érdekeivel megegyező rendeleteket, törvényeket alkot, egyre nevetségesebbé válnak az ilyen csökönyös "politikusok". Csökönyösségük erősen hasonlít ahhoz az idealista ostobasághoz, amikor az imperialista'körök sokáig nem akarták elismerni a hatszázmilliós népi Kínát. Vannak persze óvatosabbak is Szegeden. Ezek — egzisztenciális, vagy egyéb meggondolásból — "tudomásul veszik" a munkás-paraszt kormányt, tehát valamivel reálisabban gondolkodnak. Mindenesetre az ő magatartásuk sem változtat azon a tényen, hogy hazánkban a munkásparaszt kormány határozott intézkedései nyomán napról napra szilárdul a rend és a dolgozók zöme már megértette, hogy munka nélkül egy lépést sem tudunk előre menni. A munkájuk után élő emberekben tehát erősödik a bizalom a kormány iránt, Egyetértenek a miniszterelnökkel abban, hogy ha egyáltalán félni kell valakinek ebben a hazában, akkor semmiesetre sem a tisztességes dolgozók, a népi demokrácia hívei féljenek, hanem féljenek a fasiszták, az uszítók és egyéb népellenes bűnözők. Már halljuk a zavaros elemek lármáját, hogy "ime, fenyegetőzik a kormány". Nos, az eféle demagógia helyett minden bizonynyal jobban hisznek az igaz hazafiak Kádár János szavainak: "Kormányunk november 4-i felihívásában tett ünnepélyes ígéretet, mely szerint egyetlen dolgozónak sem eshet bántódása amiatt, mert az október 23-án kezdődött tömegmegmozdulásokban részt vett, betartjuk és mindenkivel betartatjuk". Már csak azért is jobban megnyugtat ez a határozott kijelentés, mert Kádár elvtárs maga is vasmunkás, évekig szenvedett Rákosiék börtönében, tehát tudja, milyen drága népünknek a szocialista demokrácia következetes megvalósítása. Mi a céljuk azoknak, akik rémhírterjesztéssel, megfélemlítéssel és egyéb aljas módon a munka halogatását szeretnék elérni? Aki gondolkodik, hamarosan rájön erre. Az a céljuk, amit a kormányelnök mondott november 26-i rádióbeszédében, hogy "gazdaságilag a lehető legnagyobb kárt okozzák az országnak, hogy a gazdasági nehézségek nyomán újabb támadást intézhessenek népi demokratikus rendünk ellen". Másképpen kifejezve: koldussá tenni a népet, hogy aztán tele szájjal kiabálhassák, hogy a nyomorúságért a kommunisták a felelősek. Cinikus és embertelen módszer ez, de közismert, hogy a nép ellenségei szerint a cél szentesíti az eszközöket. Az ellenforradalmi "áfiumnak" az a leghatásosabb ellenszere, ha a szegedi üzemele munkásai — hasonlóan a járás parasztságához — kivétel nélkül kézbe veszik a szerszámot, összefognak és szembefordulnak azokkal, akik a zavarosban szeretnének halászni, népszerűséget kicsikarni és pozíciókba jutni. Határozottan beszélt a miniszterelnök, mert meggyőződött arról, hogy a magyar nép ellenségeivel nem lehet másként beszélni. Leszögezte azonban, hogy a kormány nem játszik a népnek tett ígéreteivel. Mihelyt a rend helyreáll, mihelyt megszilárdul a népi demokrácia állama, akkor megerősítik a kormányt a kommunisták és a pártonkívüliek legjobbjaival. De előbb semmiesetre sem. A Nagy Imre-kormány rövid szereplése intő példa arra, hogyan lehet kilövöldözni a kommunistákat, ha nincs senki, aki határozottan megállítsa az ellenség diktálta követelések áradatát. Ráfoghatnak a munkás-paraszt kormányra most minden rosszat — ahogyan azt a lefizetett nyugati hírügynökségek meg is teszik —, de azt még a legvadabb uszító setm merte kétségbe vonni, hogy Kádár János kormánya a magyar nép szolgálatában áll és semmiesetre sem az imperialisták szájaíze szerint cselekszik. Van egy régi igazság: amíg a tőkés országok képviselői szidnak, gyaláznak minket, addig biztosaik lehetünk abban, hogy a szocializmus útján haladunk. Elég baj volt az. és sokakat gondolkodóba is ejtett, hegy Nagy Imre kormányát mindennap jobban dicsérték az imperialista zsoldban álló rádiók és újságok. És valóban: alig telt el egy hét, Mindszenrty bíboros máris fellépett, megfenyegette a szocializmus híveit és a magántulajdon szentségét kezdte emlegetni. Szilárd meggyőződésünk, hogy hazánk és népünk — ha sokat Ls szenvedett az elmúlt hetekben — nem pusztul el, hanem egyre jobban magára talál és egyre növekvő bizalommal eltakarítja a romokat, és megkezdi az életet, a kultúrát, a felemelkedést jelentő építő munkát. Szükség van most minden párttagra, pártonkívülire. aki már tisztán látja a jövendőt, hogy segítsenek hitet, erőt önteni azokba, akik még jelen-pillanatban is a nemzethalált várják, s nem látnak lehetőséget a kibontakozásra. Jó szóval, emberséggel, őszinteséggel, politikai tisztánlátással ismét öntudatra lehet ébreszteni az embereket és háttérbe lehet szorítani azokat, akik a romokon, az emberek kétségbeesésén akartak hatalomra jutni. Szalámi, épületfa, gyufa, konzerv, húsáru... I SZEGEDI ÜZEMEK BUDjcPESfCRf Naponként olvashatjuk az újságokból, hallhatjuk a rádión keresztül, hogy az egész ország népg megmozdult, segít Budapest romos házait felépítem, a kiégett üzleteket rendbehozni, áruval megrakni, a főváros dolgozóit élelemmel ellátni. Jóleső érzés budapesti ember szájából hallani: van élelmiszer bőven. Büszkék vagyunk, hiszen mi is tettünk ezért valamit. A szegedi munluisok által készített kolbász ízesíti a budapesti ember kenyerét, szegedi seprűvel takarítanak az asszonyok, a Szegedi Gyufagyár készítményeitől lobban magasra a tűz a pesti kályhákban. Nincs olyan nap, hogy Szegedről ne induljon élelemmel megrakott autó a főváros felé. A SZALÁMIGYÁR volt az első üzem, amely Budapest segítségére sietett. Október végén szalámival és a kolbásszal megrakott autók napokig úton voltak, míg eljutottak az ország szívébe. A közlekedés megjavulása után hetenkint kétszer-háromszor indulnak el a gépkocsik, s hetenként 100—120 mázsa kolbászt, szalámit szállítanak a fővárosba; A SZEGEDI GÖZFORÉSZBEN naponta tíz órán keresztül a főváros részére épületfút gyártanak. Az Országos Erdészeti Főigazgatóság rendelésére a helyreállítási kormánybizottság részére fenyő- és nyárfa gömbfából épületanyagot: lécet, sárlécet, gerendát készítenek. Nagy szükség van erre, hiszen sok száz budapesti dolgozó lakás nélkül maradt, s a korai tél gyors építkezést diktál. Sajnos a 7—8 vagon épületfaanyag még Szegeden van, a vasút nem szállította el A GYUFAGYÁRBAN a budapesti FUSZÉRT részére két és félmillió doboz gyufát tároltak. Ezt a nagymennyiségű gyufát november 21-én cl is szállították Szegedről. Azóta már több mint egymillió doboz gyufa vár szállításra. Ezzel a Szegedi Gyufagyár teljesítette ez évi budapesti szerződését. A gyufagyár dolgozói elhatározták, hogy erejükhöz mérten segítenek a budapesti dolgozókon: élelmiszert és ruhaneműt gyűjtenek. Elhatározásukat közölték a többi szegcdi üzemmel, s m» már a legtöbb üzem csatiako-i zott felhívásukhoz. A KONZERVGYÁR két és fél vagon konzervárut szállított a fővárosba. Az üzemanyaglakarékosságot figyelembe véve úgy határoztak, hogy a főváros* hoz közelebb fekvő konzervgyárak látják el a várost konzerv* áruval A SZEGEDI VÁGÖHIDRÖL kedden egy vagon, tegnap két teherautó és négy vagon élelmiszert küldtek a főváros lakosságának. A tegnapi szállí* tásban sertésfej, sertésmáj, nyelv, tüdő, szív és zsírszalonna volt: Már eddig több száz mázsa zsírt, zsírszalonnát, szalonnát és sertésbelsőséget küldtek a fővá* rosba. Volt olyan nap, hogy húsz autó indult cl áruval megrakodva a vágóhidról. Ezeket az árukat a budapesti scrtcs-vá* góhídra és konzervgyárba szál* lítótták, mint nyersanyagot, de az áru zömét n nngy vásárcsarnokba és a MESZDV részére szállították. A kormány határozata a novemberi bérek rendezéséről A forradalmi munkás-paraszt kormány az 1956. november hónapra folyósítandó munkabéreket az alábbiakban szabályozza: 1

A forradalmi esemé• nyekre való tekintettel a kormány engedélyezi, hogy mindazon dolgozók részére, akik 1956. november 20-ig bezárólag a munkát felvették, vagy munkakészségüket igazolták, a november 1-től 20-ig terjedő időre az alábbiak szerinti bér ikerüljön kifizetésre. A kormány egyidejűleg elrendeli, hogy azoknak, akik november 20 után a munkát akár egyénileg, kár közös határozat alapján megszüntették, vagy esetleg a jövőben beszüntetik, a sztrájk időtartamára munkabér nem fizethető. o a) Az élelmiszeripar (a ' • sütőipart kivéve) a vtliany-, gáz- és vízszolgáltató, illetve termelő vállalatok, a posta, a hírközlés és rádió, valamint a nevelőintézetek és a nyugdíjintézet dolgozoi részére, akik Budapesten november 4 és 10 között a harcok idején munkát végeztek, a vállalati munkástanácsok, illetve az intézmények vezetői a munka alapján törvényes rendelkezések szerint fizetendő béren és pótlékon felül a kérdéses napokra eső túlóramentes keresetnek megfelelő jutalmat folyósítsanak. A jutalom költségként számolandó el. b) A munkástanácsok jogosultak az a) pont szerinti jutalmat folyósítani azoknak a dolgozóknak is, akik a harcok alatt nem az a) pont alá tartozó ipari üzemekben munkát végeztek (pl. kazánfűtők stb.), c) A sütőipari, budapesti kereskedelmi és egészségügyi dolgozók jutalmazásáról a kormány korábban Intézkedett. 3

a) November 1-től 20-ig • bezárólag a tényleges munkát végző dolgozóknak kifizetendő a törvényes rendelkezések szerint számfejthető munkabér — amennyiben az biztosítja a b) pont szerinti keresetet. b) Mindazoknak, akik a munkát november 20-ig bezárólag felvették, vagy munkakészségüket igazolták, de munkát nem végeztek, november 1-töl 20-ig terjedő időre kifizethető az előző átlagkereset (lásd az 5. pontot) szerinti egy napra eső résznek és a november 1—20. közötti munkanapok szorzata. Amennyiben az a) pont szerinti bérek számfejtése akadályba ütközik, a munkát végző dolgozók bére is elszámolható jelen b) pont szerint. A a) November 21-től ^" 30-ig bezárólag, tekintettel arra, hogy a dolgozók egy része önhibáján kívül nem dolgozhatja le a munkaidőt, a kormány hozzájárul ahhoz, hogy a bérek a következőképpen kerüljenek kifizetésre: A ledolgozott órákra a tényleges teljesítmény szerinti bér, vagy az 5. pont szerinti átlag órabér fizetendő. A ledolgozott órák és az eddigi munkarend szerinti napi órák közötti különbözetre elszámolható az 5. pont szerinti átlag órabér 80 százaléka. Azoknak, akiknél a 80 százalék alkalmazása a havi összkeresetet 800 forint alá csökkentené, a 800 forint havi összkeresetet kell a végelszámolásnál biztosítani; Azoknak, akiknek keresete az 5. pont szerinti átlagbér alapján 800 forint alatt van, az átlagbér csökkentése nélkül fizetendő ki. b) Az a) pont szerinti rendelkezés alkalmazandó azokra is, akik közlekedési akadályok, anyag- és energiahiány stb. miatt a munkástanács döntése alapján nem dolgozhatnak. C a) A 3. és a 4. pont alkaimazásanál előző átlagkeresetnek az 1956. szeptember havi, az 1956. harmadik negyedévi kereset, vagy idényjellegű vállalatoknál a novemberihez hasonló természetű időszak keresete alapján kiszámított túlóra, illetve prémiummentes napi, illetve órakereset tekintendő. A szakminisztérium határozza meg, hogy az említett lehetőségek közül melyiket melyik vállalatnál kell alkalmazni. b) A havi 350 óra munkára kötelezett gépjárművezetőknél és a vasúti utazóforgalmi személyzetnél az a).pont szerinti átlagkereset kiszámításánál a túlóradíj és kilométerpénz is figyelembe veendő. c) Az alkalmazottak átlag napi keresetének kiszámításánál a havi keresetet a munkanapok számával kell elosztani. / Mindazok a vállalatok. amelyeknél október 24 és november 20 között folyamatos termelés voit, azonban a havi, illetve a negyedévi prémium-feltételeket mégsem teljesítik, jogosultak a száz százaiékos terv(Folytatás a 2, oldalon) •