Szeged Népe, 1956. november 1-13. (1. évfolyam, 1-9. szám) - Szegedi Néplap, 1956. november 20-30 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1956-11-25 / 6. szám

LAKÁST, LAKÁST Pesten is, Szegeden f Férfitalap 2000 forintérf is! lem csökken i vásárlási fáz - áru bőven van Esik a hó és betakarja a pesti romokat. Tél lesz. hideg, lassan-lassan kemé­nyen koppan a föld. S most. hogv az ilső hó le­esett. arra gondol az ember: a rommálőtt pesti házak he­lyén felépülő úi épületek lát­nak-e még valamit az úi tél fehér havából? A hailékta­lanná vált családok széles ablakok mögül, meleg kály­hák mellől gvönvörködhet­nek-e még a mostani tél hó­esésében? Lesz-e munkáskéz, amely meleg tetőt húz fázó gyermekek és felnőttek fölé. és lesz-e anvag. amiből fel lelhet rakni az úi falakat, s ki lehet feszíteni a meredek te­tőket? S a régente is hajléktala­noknak hoz-e tisztességes la­kásokat a népforradalombán megizmosodott emberség és gondoskodás? Száz épitámunkás megy Budapestre Építő szakemberekkel tör­tént beszélgetés alapián pró­bálunk felelgetni a kérdések­re. Hogv télen felépülnek-e a rommá lőtt házak, ez csu­pán a főváros szépségének a kérdése. Talán nem — vagy talán nem mindegyik. Nem is ez a fődolog, hanem az. hogv tisztességes lakásba költöz­hessen minden hajléktalan. Lehet, hogv a sürgető hely­zetben nem is érünk maid rá újakat építeni. Olcsóbb és gyorsabb megoldásokra van most szükség! Mindenesetre Pestre építő kezek kellenek! Lerombolt fa­lakat. kiszakadt aitókat. meg­lyuggatott tetőket kell hely­rehozni! S a főváros jelenlegi helyzete megyénkből is kéri. követeli a gyakorlott, építő­munkásokat: Mintegy száz szegedi, szen­tesi. csongrádi és makói építő jelentkezett eddig budapesti munkavállalásra. Szentes egymaga több mint negyven építőmunkást küld a bajba­jutott fővárosiak megsegíté­sére. Ez a száztagú munkáscso­part. az építő szakma vala­mennyi ágából verbuválódott és ez a létszám még nem vég­leges. Mihelyst élelmezésük és szállásuk biztosítva lesz. útnak indulnak, s utánuk ha kell. s ha lesz mód életfelté­tételeik biztosítására úiabb és újabb csoportok: kívánnák medvénkből Budapestre men­ni. hogv a hóval belepett ro­mos házakat, lakhatóvá vará­zsolják. A munkások azt kérdezge­tik egymástól: lesz-e anyag? Az élénkülő vasúti forgalom, a külföldről étkező segélvsze­relvénvek és a munka álta­lános megkezdése erre igen­nel felelnek S a mi népünk, mint most. a történelmi na­pokban is megmutatta, cso­daszámba menő dolgokra ké­pes. Az ország-híres csongrád­megvei építők pedig szívük minden rezdülésével együtt éreznek országunk baibaiu­tott dolgozóival. De nem megy el mindenki... Itthon is kell a munkáskéz, és itthon is marad építő, mert a súlvos fővárosi lakáshelyze­tet nemcsak direkt módon lehet gyógyítani, hanem „má­sod! agos kezeléssel" a helyi lakásviszonyok generális eny­hítésével is. Jelenleg a tanácstól, a K1K­től és a Tatarozó Vállalattól körülbelül 1 millió 600 ezer forint értékű lakásátalakítási megbízást kapott a Csongrád megyéi Építőipari Vállalat, s már meg is kezdte az át­alakítási munkálatok terv­d ,kumentációjának felülvizs­gálását. Most. itthon is hát­térbe szorulnak a hosszantar­tó és ideiglenesen, vaev vég­legesen is nélkülözhető épít­kezések — amilyen a terve­zett szeiedi (luxus-) vízisporc­telep. aSZUE kabinsora, vagv a Szervestrágva Gyűjtő Vál­lalat építkezése. Ma egyetlen törvény érvé­nyesülhet az építésben: a szükség. A szegedi úi bérhá­zak építése folytatódik — bár előreláthatólag épüleí­SZEGEDI NÉPLAP I elemek hiánva miatt bizonvos | időre ezt. a munkát is le kell maid állítani. Miriden erőt és anvagot az olcsón és gvorsan eszközölhe­tő célszerű lakásatalakítások­ra! — ez most a ielszó. Táisadalmi ellenőrzési! Sokszor kongtak már üre­sen nagv jelszavak — s ez. is csak Drooaganda-ielszó lenne, ha nem vennék számításba, hogv megvalósítása nem megy könnyen, hogv még ma sem akarják megérteni egyes intézmények és szervek, hogv az irodai kénvelmeskedés ma vételt a hajléktalanok ellen. Dc úgy gondoljuk, ezt az ügyet nem is lehet egyedül a feltételezett jóindulatra bízni. Társadalmi ellenőrzés kell — és egy olyan társadalmi képviselet életrehívása, amely szakmai, szociális és humanista szempon­tokat figyelembe véve el tudja dönteni: melyik szervezet tud összébb húzódni, vagy lakásokat j eredeti rendeltetésének vissza­adni? Ilyen tekintetben egyes vál­lalatok és szervezetek már meg­tették az első kötelező lépéseket, több helyiséget bocsátottak ille­tékes szervek rendelkezésére la­kás céljaira: A Magyar Szocialista Mun­káspárt ideiglenes szegedi intéző­bizottsága bárom volt MDP-szék­házat már felajánlott lakások­nak, de ezzel az ügyet nem te­kinti befejezettnek, újabb hatá­rozatokat készít elő egyéb párt­helyiségek megosztására, vagy átadására. A Vöröskereszt, a DISZ és a járási népfront-bizottság szintén lemondott korábbi helyiségeiről és a Hazafias Népfront Városi Bizottságával költöznek össze, így felszabadni a Dózsa György utcai emeletes épület is. Az egyetemi pártbizottság volt székháza, és az MSZT-székház emeleti részei szintén a lakás­hiány enyhítésére szolgálnak. A Csongrádmegyei Építőipari Vállalat szintén példamutató lé­péseket telt: a Madách utcában két-három, a Tolbuchin sugár­uton két lakásnak alkalmas épü­letrészt adott át, részlegeinek összevonásával. Ugyanakkor valami nyugtala­nítja a cikkírót, mégpedig az, hogy ezek az önkéntes felaján­lások még mindig nagyon szór­ványosak, és csak néhány poli­tikai szervezet részéről hangzot­: luk el. Azt várnánk ugyanis, liogy minden üzem, intézmény j és szervezet felelősségteljesen kö­rülnézzen rezidenciáján és mondjon le azokról a helyisé­j gekről, amelyeket nélkülözni tud, és amelyek lakásnak gyorsan, és kis költséggel átalakíthatók. S a tanácstól, amely elvben I és gyakorlatban komolyan tá­mogatja és szorgalmazza ezt a mozgalmat, azt várnánk, hogy szintén hozzon nyilvánosságra olyanféle határozatot, miszerint mondjuk helyet ad a volt be­gyűjtési oszály szobáiban vala­milyen rokonszervezetnok, amely esetleg lakásnak felszabadítható épületben székel. Nyilt kérdést intézünk a Nem­zeti Színházhoz: vajon jó helyen van díszletraktára és a diszlete­7Ő részlege a Virág-cukrászda felett? Az építőkhöz: a Kelemen ut­cai Építő Klub helyén néhány család kaphalna-e becsületes ott­hont? Egyelőre csak ezt a két-három lehetőséget exponáljuk, de ha­marosan a társadalmi ellenőrzés­re és körültekintésre appelálva folytatni fogjuk az ilyen kérdé­sek feltevését, mert semmilyen szempont nem lehet most dön­tőbb a lakásgazdálkodásban, mint az, hogy az olcsón vissza­szerezhető helyiségeket gyorsan a hajléktalanok otthonává va­rázsoljuk ! Szerény javaslat — dolgozóknak Lakás kell a DÁV, a MÁV, a Posta, és ki tudja hány egyéb intézmény dolgozóinak is. Hon­nan, miből? A cikkíró azt mon­daná erre a kérdésre, hogy: tár­gyilagosan nézzék meg az egyes ; intézmények dolgozói, hogy hol: lehet összébbhúzódni, hogy fon- : tos-e két előszoba az igazgató irodája előtt, hogy mi lesz a sze­mélyzeti osztályok helyiségeivel, és tárgyaljanak ezekről a veze- í tőséggel. Végül engedelmet kérünk min-; denkitől, akit a lakáskérdésben igazságosan vagy igazságtalanul érintettünk. Reméljük, hogy fel­ismerik cikkünkben az igazi, szenvedélyes szándékot, és vé­gül igaz emberséggel véget vet­nek az irodai kényehneskedés­nek és a helyiségekkel történő oktalan reprezentációnak. Most esik a hó, eláll, s majd újra esik, hideg lesz. Lakás kell Pesten, Szegeden, mindé-( nütt! Nyolc-tíz nappal ezelőtt már kezdett alábbhagyni a vásárlási láz. Egyre rövideb­bek lettek a sorok az áruhá­zak előtt. Már-már meg is szűntek volna, ha újabb sztrájk nem követi az elsőt. A sztrájk már elmúlt, a szegedi üzemekben is indul, mozdul az élet, termelnek. A vásár­lási láz azonban még eléggé makacsul tartja magát. Élelmiszereket ugyan töb­bet nemigen halmoznak az emberek. Látják, nem érde­mes. Ha este letakarítják az élelmiszerüzletek polcait, reggelre ügyes kezelt újra megrakják azokat friss áru­val. Most inkább az ídoic:i- l»eve' árusító üzleteket rohamozzák a vevők. Vesznek mindent, ami olcsó és aimi drága egyaránt. Bútort, rádiót, sző­nyeget, kalapot, ami csak van. Erről győződtünk meg kör­utunkon, melyet Szeged üz­leteiben tettünk. Az Állami Áruházban Dózsa Pál kartárs mondta el, hogy az egyik nagypénzű vevőnek 2 ezer fo­rintért adtak el 20, vagy 25 közönséges kalapot. Mikor megkérdeztek tőle, mit akar e rengeteg fejrevalóval, há­nyavetien felelte: kell kérem. Mi is azt mondjuk, úgy kell neki.' Volt az Állami Áru­házban olyan vevő is, aki 30 Hló mosószappant kért, persze ennyit nem ka­pott. Nem azért, mintha nem lett volna, de az áruházi dol­gozók előtt is világos, hogy ma nagyon sok lelkiismeret­len ember spekulál a dolgo­zók bőrére. E 30 kiló szappan árának a kamatját is való­színű, hogy a munkások fizet­ték volna meg. Szappanból a megfelelő készlet ellenére is egy vevőnek csak két darab mosószappant és két darab pipereszappant szolgálnak ki egyszerre. Szerdán az üzletek előtt a legtöbb sorbanálló a piacozó parasztságból adódott. Sokan tűzhelyeket, kerékpárokat, rádiókat szerettek volna ven­ni. Tűzhelyből, mint a keres­kedők mondják, pár hét alatt löbb foqyo'f el, m'nt máskor egy negyedév alatt. Az Állami Áruház­nak több mint félévre való kerékpárkészlete volt, jelen­leg egy darab sincs. A pótlás nagyobbrészt a szállításon múlik. Edény már szintén se­hol sincs. Most minden elkel — mondja a Valéria téri Vas­és Edónybolt vezetője. Eke, borona, szőlőprés, ami eddig nemigen kellett, most ugyan­csak fogy. A megyében lévő összes eladó vetőgépnek gaz­dája került már. A szegedi vasüzletekben szerdán kap­Segítsük Budapest lakosságát r/)lejÁrö Levél A mindennapi élet nagy csatájának: a beszerzési gon­doknak, a mindennapi ke­nyérért való hajszának is meg voltak a hősei, akük az emberiesség és a lelkiismere­tesség fegyverével vívták a harcot mindannyiunkért. Nem tudunk így szó nélkül elmenni az áldozatos munka mellett, amelyet a Marx tér sarkén lévő 29. sz. Népbolt dolgozói fejtettek ki a vásár­lóközönség érdekében. Meg vagyunk győződve arról, hogy a közélet más helyein is megállták a helyüket a dol­gozók, más helyeken is dol­goztak a munka hősei —, de egy ilyen forgalmas, szinte állandóan túlzsúfolt üzlet napi forgalmát lebonyolítani közmegelégedésre, a szív és emberszeretet hangján, nem kis dolog .:. s ezért mind­annyiunk köszönete és meg­becsülése jár. Dr. Lakatos Emil Fővárosunk lakossága sok nehéz megpróbáltatást élt át az elmúlt hetekben. A közelgő tél különösen szükségessé tette, hogy mindazok, akik ezekben a/ időkben kedvezőbb körül­mények között élnek, a le­hetőséghez mérten segítsé­get nyújtsanak számukra. Az egész országban meg­indult a dolgozók mozgal­ma, hogy enyhítsék Buda­pest lakosságának jelenle­gi nehézségeit. Ezért a Szegedi Városi Munkás-Paraszt Tanács végrehajtó bizottsága kü­lön bizottságot szervezett, melynek feladata, hogy a szegedi dolgozók részéről már eddig is kinyilvánított segítés különféle formáit összefogja. Megkezdtük a ruha- és pénzadományok gyűjtését. A Budapestnek szánt ru­haadományokat a Magyar Vöröskereszt szegedi szer­vezeténél (Móra Ferenc sétány 7. sz. alatt) minden hétköznap fél 9 és 16 óra között lehet átadni. Pénzbeli adományok gyűjtésével ugyancsak elő kívánjuk segíteni a főváro­si dolgozók veszteségeinek enyhítését. Kérjük, hogy a vállalatok, hivatalok, in­I tézmények stb. a dolgozók Pénzadományait gyűjtsék össze és az összeget a „Vá­rosi Tanács v. b. egészség­ügyi osztálya letéti számla Szeged," elnevezésű 675 403—623. számú csekk­számlára fizessék be. Ma­gánosok pénzadományaikat a Bérház II. emelet 206 számú szobájában fizethe­tik be. A város területén Budapest megsegítésére semmilyen más módon pénzbeli adományok nem gyűjthetők. Budapest lakosságának megsegítésénél számítunk a szegedi dolgozók önzetlen áldozatkészségérc. SZEGED VAROS MUNKÁS-PARASZT TANÁCS VÉGREHAJ­TÓ BIZOTTSÁGA kodták a tavasszal és nyáron használatos mezőgazdasági szerszámokat is. A Bajcsy-Zsilinszky utcai Bútorcsarnok már szinte kong az ürességtől. Fotelek, más kárpitozott bútorok, csőbúto­rok, mindenféle stílben elkel­tek már. Mint az üzlet veze­tője elmondja, nagyobbrészt falura, tanyára vitték a kár­pitozott bútorokat is, pedig ezek nemigen voltak haszná­latosak eddig a parasztság otthonaiban. Mint egy nagy folyam, hömpölyög most a pénz befelé az áruházaik pénztáraiba. A dolgozó parasztok és min­denki, aki csak teheti, hal­moz mindent, csak egyet nem: a pénzt. Pedig alighanem sok családban boí lesi ebből nemsokára, mert áru a leg­több üzletben — különösen textilféleségek — jelenleg is van. Ezután is lesz bőven. Az áruház szerda éiiel ka­pott egy nagy teherautó rako­mány fehérneműt, flanellfé­leséget és egyebeket. Előbb küldtek 700 pár cipőt. Az áru­ház raktáraiban moccanni sem lehet a rengeteg szebb­nél-szebb árutól. Sok porté­kát leüld az Üjszegedi Kender és a Ruhagyár. Az _ eladók persze ügyesen gazdálkodnak a készletekkel. Egy-egy fon­tos közszükségleti ciikkfélc­ségből senkinek sem adnak nagyon sokat. Kevésbé fogyós anyagokból viszont mindenki vehet, amennyi csak jólesik. Egyes olcsó finom áruk for­galombahozását akkorra ter­vezik, amikor a gyárakban a munkások fizetést kapnak, hogy a jó és olcsó holmikból nekik is jusson. A bútorüzletben is megtud­tuk, hogy több megyei bútor­üzemben máris készülnek az új bútorok. A makói bútor­üzemből pedig — ha nem len­ne még néhány apróbb aka­dálya — máris megtölthetnék a kiürült csarnokot. A Mikszáth Kálmán utcai földművesszövetkezeti vas­áru boltban hallottiít, hogy igen fogyós anyag lett most egyszeriben a permetezőgép is. de solt sző'ő' — Ismét lesz egyetemi lap. A Szegedi Tudományegyetem Rektori Hivatala a korábban a Szegedi Tudományegyetem és Orvostudo­mányi Egyetem szerkesztésében megjelent „Szegedi Egyetem" el­mű hetilap újbóli megjelentetésére igényt tart. Az egyetemi újság új elnevezéséről és a szerkesztő­bizottság összetételéről a közeljö­vőben döntenek. kellene még ültetni ahhoz, hogy mindegyikkel legyen mit permetezni, ami még raktáron van. A nagy vásárlási hullám idején minden elismerésünk a fáradhatatlan kereskedelmi dolgozóké. Közülük sokan nappal az üzletekben dolgoz­nak megállás nélkül, éjszaka pedig teherautókra ülnek, s mennek a különböző közeleb­bi, távolabbi áruraktárakba, hogy reggelre, mire az első sorbanálló megjelenik a re­dőny előtt, ismét tömve le­gyenek a polcok. Az igaz tanok néhány ha­mis nagypapja, több csala­finta középpapja és a vihar­vert, a megtépázott nyáj i számos tagja konzíliumot tartott mifelénk Babilonban, i hogy megtanácskozza a föld­nek, a köznek és a nyájnak egyaránt hasznos nyájszapo­rítást sürgető kérdéseket. — A kiváltságos nyájnak nőni, erősödni és szaporodni kell, ha felették is előle az igaz tanoktól és a nyájtól el­bitangolt főpapok az életet... — kezdi a hegyibeszédet az önmagát szónokul kiválasz­tott egyik hamis nagypap, aki hosszú ideig pirosarcúra hízhatta magát, mert nem le­gelt együtt a sovány füvön sem a nyájbeliekkel, sem a kivülmaradókkal és a kire­kesztettekkel. A hamis nagy­pap láthatóan föpapellenes, bár korábban igen-igen meg­áztatta magát az áldozati füstökben és a mirhafelhők­ben; csengettyűzött, korholt, áldott és átkozott, ahogy ép­pen kívánta a főpapi áldo­zati bemutató, vagy a felhor­kanó nyáj összeszorulása, ha vihart-jelző szeleket zúgattak az igaz tanokkal és önmaguk­kal is összekeveredett kívül­maradók és kirekesztettek, „A vzá is, a kezek is ízsaué .. / - SZATÍRA ­no meg számos nyájbeli is, aki közeiről érezte magán a szélzúgásokat. — ... tehát erősödni kell, ha már vihar volt, bár nél­küle is majd csak meglettünk volna, majd csak egyenesbe kerültünk volna — folytatja beszédét fondorkodva a ha­mis nagypap, majd így fűzi tovább mondandóját: — A mostani idők viharát úgy kell tekinteni, hogy a viharcsinálás nem a nyájbeli­ek lelkét fekszi meg, mivel megtévesztette a szeplőtele­neket a báránybőrbe bújt keselyűhad és a sorainkban elburjánzott dinasztikus nagypapiság. Le a nagypapi­sággal! Le vele! — mondja szinte tajtékozva, majd a ha­tás kedvéért néhány másod­percig lehányja a szemét. A következő szavak már ismét a nyelve hegyén van­nak, de a "le vele-" kimondá­sa után mintha egy kicsit megcsuklana a szónok, mivel népes rokonságát elejétől fogva egytől egyig nagypap­pá emelte a forgandó idő, a szarvának is tapsolva örülő és egyformásított nyájnak a zsírosabb rétek felé való le­sése, no meg a közszerencse, hogy minden nagypap-rokon­sága tömény nyájvezetői rá­termettséget, villámló észjá­rást szívott magába az idők legelején, azaz a legutolsó társadalmi formációban való nyájtcrelési veszedelemben, amikoris a mostani hamis nagypapok nem voltak még hamisak és nem váltak ki a nyájból, hanem együtt törtek be a főispánok kövér lege­lőire. A szónok csuklása csu­pán eddig tartott — amíg mindezt végiggondolta a hall­gatóság, az igaz tanok több csalafinta középpapja és a viharvert, a megtépázott nyáj számos tagja —, majd hangot váltva szólt a viharelöttlség felduzzasztott nyájtáboriról, a viharverök érdeméről, a viharba keveredettek felemás mivoltáról, majd a tegnapi­ság szilajságát példázta né­hány értetlen és történetiet­len adomába kötve. A hallgatóság mintha csa­latkoznék, amikor a régi-svá­dájú szónoki hamis nagypap leül. Az igaz tanok szerinti inai és a holnapi nyájszaoo­rítás módozatairól nem tudott meg többet a csalafinta kö­zéppapság és a viharvert nyáj, mint eleddig. Hacsak azt nem, hogy hogyan nem kell ma szónokolni a nyájszaporí­tásról, mivel a nyáj többet tud a vihar igazi okáról, mint a celebráló nagypap. A nyájbeliek mozgolódnak, többen otthagyják a konzí­liumot. mint akik nem kí­vánnak azonosulni. Az első hozzászóló igy lett tehát egy semmit sem tanult nyájbeli, aki többszörösen hivatkozik a szónok fényes tételeire, s meg­ismétli a jövőbeni kövér rétek reményére gondolva mind­azt, ami az üres hordóból is kikongatható. Végül a nyáj­ból felemelkedik valaki, s rögtön azzal kezdi, ami a bibliában is meg vagyon Ír­va, csak egy kicsit máskép­pen. — A szó is, a kezek is Ézsaué, egyiksem Jákobé. Nem is lehetnek azok, amíg nem a legigazabb nyájbeliek lesznek a nyáj és a kívülma­radottak, valamint a Ittre­kesztettek lelkiismeretei mi­felénk Babilonban is — mondja fennhangon ez a va­laki és arra az egyszerű nyájbelire gondol, aki a vihar kellős közepén nyájterelésre szólított Babilonban a min­den nyájak ősapja — Mózes — mifelénki szobránál, ami­kor még a hamis nagypapok sehol se voltak. — Vezetőnek őt és a hozzá hasonlókat kell megtalálni nekünk — mondja ez a vala­ki —, hogy Jákobé lehessen a szó is, a kéz is, amely kö­zös akarattá tereli majd ösz­sze a viharvart, a megtépá­zott nyájat a kivülmaradók­kal és a kirekesztettekkel j együtt, hogy föl ne falhassáik többé előlük az életet. LÖDl FERENC Vasárnap, 1956. november CS 1

Next

/
Thumbnails
Contents