Szeged Népe, 1956. november 1-13. (1. évfolyam, 1-9. szám) - Szegedi Néplap, 1956. november 20-30 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1956-11-02 / 2. szám

Pfnfek, 1956. november & 3 Forró napok a szegedi sütőüzemekben — A másik sarkából vágjon !e fél kilót! — igényeskedett még két-három héttel ezelőtt a nyájas kenyérvásárló a Kárász utcai kényérboltban. Tehette, látszólag béke volt. Nem sejtet­te, hogy az őszi verőfényben sütkérező sok kirakató utcát nemsokára tüzes folyóként árasztja el a forradalmi indulat, s ő akkor négy-öt darab vek­nivel a hona alatt rohan haza a rádiót, híreket hallgatni. Míg Budapesten a szabadság­ért ömlő vér festette pirosra a Körút köveit, idehaza kijárási tilalom szorította a kapuk mö­gé a szegedi kenvérvásárlót, a sütőüzemek munkásai éjjel-nap­pal dolgoztak. 15—16 óra egyfolytában Nem frázis ez: két műszak­ban, 12—13 órát, szombaton pe­dig egyfolytában 15—16 órát voltak " benn. Volt olyan nap, hogy délután 4 órakor már nem lehetett az utcára lépni, a sütőmunkások pedig este 7 óra­kor is kovászoltak, dagasztot­tak, sütöttek. Sokszor szorongva gondoltak arra, hogyan jutnak majd haza, mert lánctalpasok zörögtek az utcán és lövések dör­rentek az alkonyatban, de ők, mint a budapesti egyetemisták, ifjúmunkások, helytálltak. A sofőrök vasárnap délelőtt 10 órától hétfő öt óráig szállítot­tak egyhuzamban. Az egyik női sofőrünk ki is dőlt — mondotta Kiss József a munkástanács el­nöke. Kenyeret nem igénylünk ! A kenyérvSsárlókat, nos, si­került kielégíteni. Már tegnap jelentőe kenyérkészlet halmozó­dott fel a Kiskereskedelmi Vál­lalat egyes árudáiban. A 98-as áruda például bejelentette, hogy kenyeret másnapra nem igé­nyek — A battonyai kenyér is befűtött nekünk — mondották a Kárász utcai bolt alkalmazot­tai. A battonyai parasztság szí­ves segítsége és hazafias érzelme megtömte a polcokat, — A szomszédomban csu­pán kéttagú család lakik — mondotta az egyik pékipari. Mégis négy kenyeret vittek haza. — A házban lakó Juli néni egyenesen öt veknit vitt az árudéból — mondotta a másik. — Most rágódjon egy kicsit) Csütörtökön a Sütőipari Vállalat központjában ezért arról tanácskoztak, hogy egy­két részlegben péntekre nem is sütnek, csak fehérárut: kiflit, zsemlét. Bízzák ránk a minőséget! E forradalmi napokban a vállalatinál ugyancsak meg­alakult a munkástanács. Amellett. hogy leváltotta azokat a vezetőket, akiknek munkájával nem voltak meg­elégedve (Magyar Mátyás igazgatót is) számos helyes intézkedést hozott. Így meg­szüntette a MEO-s intéz­ményét, hiszen munkája csak illuzórikus volt. — Bíz­zák ránk a minőséget! — mondották a munkások, mi mindent megteszünk, hogv a kenyér jobb legyen. Termé­szentesen, ha erre minden fet­tételt megadnak. Hiszen a liszt minőségét mi nem befo­lyásolhatjuk. Szeretnénk óra­bérben dolgozni és esetleg bérünket hetenként meg­kapni. Ezekben az időkben, ami­kor a szegedi sütőüzemekben maximális kapacitással, rend­kívüli körülmények között dolgoztak, még sem rosszab­bodott a kenyér minősége az előbbi „békés" hetekhez ké­pest. Ha a forradalom ügye véglegesen győz. helyre áll­hat a munka normális mene­te, a minőség bizonyosan ja­vulni fog. ' (N. L.) Hősök vagytok ... A nemzetőrség tagfai között OKOS, HIGGADT SZA­VAK hangzottak el tegnap a rádióban. „Értse meg az egész nemzet, hogy most a rend, a nyugalom a legfon­tosabb. Aki megbontja a ren­det, az hazaáruló. Ne nyújt­sunk az oroszoknak, ürügyet arra, hogy „rendfenntartás" címén az országban marad­janak." Ismerősökkel, jóbarátokkal találkozunk a szegedi utcá­kon, közhivatalok előtt. Diá­kok, tanárők, munkások. A lódén vagy viharkabátot de­rékban géppisztoly ,fogja össze, s a vállat, amely még tegnap még szerelmeséhez si­mult gyengéden, most fegy­ver húzza le. Karjukon nem­zetiszínű karszalag; a nem­zetőrség tagjai. Nemrég még az utcákon tüntettek, — ma ők vigyázzák a rendet, a nyu­galmat. Így van ez jól, így szép ez, Mert nem a rend el­len folyt a harc, hanem a rendért, nem a jog ellen, ha­nem a jogért. A Dózsa György laktanyá­ban felkerestük Kendi Józse­fet, a nemzetőrség helyettes parancsnokát és kértük, be­széljen a szegedi nemzetőrség feladatairól. •— Az én brigádom az úgy­nevezett 13-as repülő-brigád. Onnan kaptuk a nevet, hogy amikor pénteken este a vá­rosháza előtt a téren hírét hallottuk, hogy a laktanyából menekülnék az ávós ok Pest felé, 13-an felugrottunk egy üres teherautóra, előbb fel­fegyvereztük magunkat, majd a laktanyába sietinnk, de sajnos későn. A nemzetőrség ellátja a közhivatalok, a re­pülőtér őrzését, gondoskodik a rend és a nyugalom fenn­tartásáról, összeszedi az ávó­sdk fegyvereit. Ezennel is ké­rem a szegedi lakosságot, — x hogy ha elrejtett fegyverről, vagy bármilyen rendzavarás­ról tud, azonnal értesítsen bennünket. A LAKTANYA elé teher­autó fut be. Gépfegyveres fiatalok szállnak ki belőle. Cigaret\ára gyújtanak a hű­vöskés, őszi- napsütésben, de parancsszó hangzik, máris indulni kell. Az egyik falu­ból fosztogatás híre érkezik. Nincs sok idő velük beszél­ni. ügy szeretnék búcsúzóul nekik valami szépet, lelkesí­tőt mondani. De nemcsak kincseinket, nyugodt álmun­kat rabolta meg az elmúlt 12 esztendő, hanem szavainlkat is. Elkoptattuk őket, hazug­ságoknak használtuk védő­pajzsul. Itt csak annyit: 'Haj­nalodik. A hajnalhasadás Ika­tonái ők. Ma még fegyverrel a 'kezükben, de holnap talán már újra a katedrán, az isko­lapadban, az üzemben. J Szereted a hazát, kisfiam ? En nem tudom, ki volt az a nagyon roskatag öregem­ber, aki tegnap úgy déltájon bebotorkált a Klauzál téri csemegeboltba. Alig volt any­nyi ereje, amennyi a járás­hoz szükséges, hiszen a bot­ját sem bírta felemelni, ha­nem húzta maga után lépés­ről lépésre és szöges végével karcolta a követ. Sötét szem­üvege egyik oldalt madzaggal volt a füléhez alkasztva, s ahogy bizonytalankodva ha­ladt a kenyeres pult felé, olyan sejtésem támadt, hogy nem lát semmit ebből a meg­tisztult világból. öt sem vette észre senki, csak én. Egy tiszteletlen gye­rek megfogta hátul a botját és amikor az aggastyán meg­fordult, hogy mért olyan ne­héz az a bot, kárörvendőn lapult meg mögötte. A tisz­tes öreg nem méltatlanko­dott. Elengedte a bot kampó­ját, nehézkesen megfordult és reszíketős hangon szólt a gyerekhez: — Szereted a hazát, kis­fiam? Olyan lett erre a gyerek, mint a pipacs. Lesütött sze­mét kabátja hajtókájára vil­lantotta, amelyen nemzeti­—• Értesítjük a 6—11 hóna pos korú kisgyermekek szü­leit, hogy az 1956. november 3-ára, szombaton délutánra tervezett diftéria-szamárkö­högés-tetanusz elleni védő­oltásokat egy héttel később re, november 10-re, szombat délutánra halasztjuk el. Közegészségügyi Járvány ügyi Állomás szín szalag helyett egy ízlés­telen cscmtjelvény díszelgett. Aztán eltűnt, mint a kámfor„ Akkor vettem észre, hogy az öregember gyászszalagos kokárdát visel foszlott, kopott kabátján. N. I. — A Szegedi Paprikafel­dolgozó Vállalat Üzemi For­radalmi Bizottsága felhívja a vállalat dolgozóit, hogy a szabadban tárolt, romlásnak kitett fűzetlen nyersáru meg mentése érdekében a munka felvételére november 2-án 6 órára jelentkezzenek. A munka felvételét a sztrájkbi­zottság engedélyezte. Beesett arcú munkások, tü­zes szemű fiatalok, asszonyok, férfiak, fiatalok, öregek hősök vagytok. Nektek köszönhetjük szabad lélegzetünket, magyarsá­gunkat, becsületünket. Nektek, kik ott harcoltok Budapesten, Szegeden, Mórahalmán az első sorokban. Közületek sok ezren életuke' vesztenék a barikádokon, az utcákon. So­kan a kórházban nyögtök a gyilkos golyók okozta fájdalma­tokban. A szegedi Sebészeti Klinika kórtermeiben,- a II. Közkórház sebészetén, a szegedi október 26-i sortűz 16 és a mórahalmi október 27-i sortűz hét sebe­sültjének életét mentették meg az orvosok, ápolónők. A nagy kórteremben csend van. Az egyik ágyon fiatal mun­kás, a Kéziszerszámárugyár la­katosa, Venczel Imre fekszik. Ol­vas. Arca nyugodt, de néha el­torzul, A jobb lábán keresztül fúródott golyó helye sajog. Dumas: Három testőrjét olvas­sa. Gyakran abbahagyja az ol­vasást, előveszi a könyvében féltve őrzött papírlapot, ' amely­ről október 26-án reggel üze­mükben felolvasta a munkások követeléseit. Hogy is hangzott? .Független Magyarországot, a szovjet csapatokat vonják ki hazánkból, fizetésrendezést, az ÁVH-t szüntessék meg" — és még sok-sok jogos követelés. Milyen nagy volt a lelkesedés, milyen bizalommal vonultak ki a gyár munkásai az utcára . S milyen gazul támadtak a védtelen munkásokra fegyver­rel .:: Itt fekszik ebben a kórterem­ben Molnár Dezső, 59 éves mó­rahalmi lakos. Ü október 27-én, szombaton este Mórahalmán térden felül kapta a lövést. Ég­színkék szemén a fájdalom könnye buggyan ki, amikor el­meséli sérelmeit. Nem tud hosz­szasan beszélni, mondattöredé­kek hagyják el száját, de abból is könnyen meg lehet érteni. — Tizenhét Hold földem volt... Elvették. Három gyermekem van;;: Rókusiak, sokáig nem látják apró termetű, fürge lábú pos­lástokat, Dóczi Jánost. Október 26-.',vi a Takaréktár utca sarkán lőttek rá. Bozsó Péterné házi­asszony most a klinikán fekszik. Ö a Horváth Mihály utcában kapott könnyebb sebesülést. El­mondja, hogy férje az Erdőgaz­daságnál dolgozott, most nem­zetőr. Bozsó Péter fogd meg jól a fegyvered, s őrizd meg, vi­gyázz nagyon feleséged és az általad kivívott forradalmi ered­ményekre. Pajkó Péter a legsúlyosabb sebesült. Haslövést kapott. Mun­katársai, az Űjszegedi Kender­Lenszövő dolgozói, szerető, féltő gondoskodással veszik körül. Az orvosok — a beteg érdekében — nemigen enged k be a látogatókat. Tegnap a beteg szobája előtt várt sokáig Laka­tos Ferenc, a munkástanács egyik tagja, a munkástanács döntését szerette volna elmon­dani: ezer forintot szavaztak meg Pajkó Péter részére, és ha felgyógyul, a stoppoló vezetője lesz. Nehezen gyógyulnak be a sebek, s a sebek helye örökre megmarad. Emlékeztet,. -, Ml a helyzet a piacon? 4 Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége Ideiglenes Intézőbizottságának felhívása A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének Ide­iglenes Intézőbizottsága fel­hívással fordul a magyar munkássághoz: — Munkások. Magyar Dolgozók! Ifjúságunk és a harcokban részt vett dolgozó népünk csodálatos forradal­ma az egész magyar nép, az egész magyar nemzet forra­dalmává vált. Népünk nem­zeti forradalma megdöntötte az idegen érdekeket szolgáló 'bürokraták unalmát, eltávo­lította a sztálinista szektás vezetőket és most már iga­zán és visszavonhatatlanul a munkások kezébe adta a gyárat. Ez a forradalom tette lehetővé azt is, hogy a szak­szervezeti mozgalom felsza­baduljon és függetlenül min­den párt- és konmánybefo­lyástól, valóban a dolgozóik harcos, következetes érdek­védelmi szervévé váljék. A Magyar Szabad Szak­szervezetek Országos Szövet­sége Ideiglenes Forradalmi Bizottsága javaslatára azon­nali hatállyal feloszlott a SZOT elnöksége és régi, be­börtönzött munkásmozgalmi emberek bevonásával ideig­lenes intézőbizottság alakult. Az intézőbizottság felszó­lítja a munkásokat, a szer­vezett dolgozókat, hogy ahol nem értenek egyet az üzemi bizottságok összetételével, ott tartsanak ú.i szakszervezeti választásokat, az igazi szak­szervezeti demokrácia alap­ján. — Munkások, szervezett dolgozók! — Általános nemzeti köve­teléssé vált, hogy addig nem vesszük, fel a munkát, amíg szovjet katonaság van Buda­pesten. A kormány ígéretet tett arra, hogy Budapestről visszavonják' a szovjet csapa­tokat. A rádió ennek végre­hajtását közölni fogja. Amennyiben ez teljesül, fel­kérj üli a munkásokat, men­jenek be munkahely ükre és a munkástanácsok vezetésé­vel teremtsék meg a folya­matos munka feltételeit. Kö­veteljük a kormánytól, hogy határozottan folytassa a tár­gyalásokat a szovjet kor­mánnyal arról, hogy a szov­jet csapatokat rövid időn be­lül az egész ország területé­ről vonják ki s ennek végső időpontját hozzák nyilvános­ságra. Ha a kormány által megadott időpontig nem von­ják ki az összes szovjet csa­patokat az ország területéről, ismét az általános sztrájk fegyveréhez nyúlunk. Munkásdk! Minden cso­dálatunk és elismerésünk hős ifjúságunké és a harcok­ban részt vett dolgozóké. Mindannyiunk vágyáért har­coltak, a független, szabad, demokratikus Magyarorszá­gért. Minden szeretetünk az igazi magyar, demokratikus honvédségünké. Népünk had­serege ez, amely összeforrva a néppel, egységes harcba in­dult a nép követeléseiért. If­júságunknak, munkásságunk­nak és honvédségünknek kö­szönhetjük, hogy az üzem, a gyár valóban a miénk lett. Most rajtunk a sor, védjük meg — ha kell fegyverrel •— gyárainkat és védjük meg nemzeti forradalmunk nagy­szerű vívmányait. Budapest, 1956. október 31. A Magyar Szabad Szak­szervezetek Országos Szövetsége Ideiglenes In­tézőbizottsága A Magyar Szabad Szak­szervezetek Országos Szövetsége Ideiglenes Forradalmi Bizottsága Szegeden és környékén egyre több hír terjedt el ar­ról, hogy a szegedi piacokon egyes le Ki et len eladók több cifckféleségnek felemelték az árát. Állítólag akadtak olya­nok, akik 4 forintot kértek egy tojásért, 5 forintot pedig egy kiló krumpliért. Csütörtökön ellátogattunk a piacra, hogy helyzetképet tudjunk adni a valóságról. Ami a csütörtöki piacot il­leti, meglehetősen gyenge volt. Kevés termelő hozott be árut, a vevők viszont an­nál többen voltak. Ha nagy a kereslet és kicsi a kínálat, mi sem egyszerűbb annál, mint az, hogy az eladók fen­tebb csapják — mert megte­hetik ezt — az árakat, hi­szen úgyis megveszik a por­tékát. Ennék az ismert piaci felfogásnak azonban még csak a nyomát sem tapasz­talhattuk csütörtökön. Az egyik mihályteleki gaz­da elsőrendű gülbaba burgo­nyát mért kocsijáról két fo­rintért kilóját. A zöldséges boltokban általában négy fo­rint a karfiol kilója, itt azon­ban csak 3.20-ért, 3.60-ért mérték. Két forint volt a to­jás is, semmivel sem több, mint korábban volt. Egy al­sóvárosi parasztasszony tejet árult. Amikor az egyik vevő megkérdezte, mennyiért mé­ri, 3 forint 50 fillért mon­dott. A vevő meg sem szó­lalhatott, mikor már a szom­széd árusító közbe szólt: "Mi­ért háromötven, amikor a boltokban három forint a szabad tej ára?« A menyecs­ke restellkedve szólt: "Én sem adom többért, csak mér megszoktuk régebben, hogy alkuszunk a piacon-. Távolabb egy gazda, aki legény-fiával káposztát áru-: sított, igy vélekedett: — Árunk van elég. Ahogy én gondolom, ha minden tel­jesen rendbe jön, a jelenlegi áraknál olcsóbb lesz a Pia­eon minden. Most már nincs begyűjtés, nem kel] termé­nyeinket nevetséges fillé­rekért, sőt ingyen odaad­nunk a beadásba. Ezelőtt a beadásba menő hízottserté­sért kilónként csupán csak 5 forintot fizettek, legutóbb még annyit sem. A vesztesé­get a gazda csak a piacon pó­tolhatta azzal, hogy többet kért a szabad eladásra ke­rülő hízóért. Most már nincs szükség ilyenfajta "árdrágí­tásra« sem. A termelők szinte egybe­hangzóan azt mondták: rö­videsen annyi árut hozunk a piacra, hogy csak győzzük eladni. Nagy Imre miniszterelnök vette át a külügyminiszteri tárcát A Minisztertanács szűlte-b kabinetjének csütörtök délelőtt: ülésén úgy döntöttek, hogy a Külügyminisztérium vezetését — miniszterelnöki megbízatásá­nak megtartásával — Nagy Imre veszi át. A változást az tette szükségessé, hogy érvényesül­hessen a magyar népi kormány új, független külpolitikai irány­vonala, az az irányvonal, amely a varsói szerződéssel kapcsolatos azonnali tárgyalásokat és a szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos tárgyalásokat tartja legsürgősebb feladatának. Nagy Imre beszélgetése angol és amerikai újságírókkal Röviddel a szerdai beszéd alán Nagy Imre fogadta egy sor angol és amerikai lap, va­lamint rúdiólársaság küldötteit. A gyorsan pergő beszélgetés so­ián rendkívül érdekes és politi­kailag jelentőségteljes kijelenté­sek hangzottak el. Ezek közül a legfontosabbakat idézzük: Nagy Imre kijelentette, hogy a Budapestre bevonult szovjet csapatok a kormány követelésé­re visszatértek azokra a támasz­pontokra, ahonnan érkeztek. A varsói szerződés felbontásával kapcsolatban Nagy Imre kifej­tette: Magyarországnak van le­hetősége arra, Itogy egyedül is, tehát a varsói szerződés általá­nos felbomlása nélkül kilépjen ebből a szövetségből. És ezt az álláspontot erélyesen képviselni is fogja a megkezdődő magyar— szovjet tárgyalásokon. Arra a kérdésre, vajon lehet­séges-e, hogy Magyarország egy kelet-európai semleges terület magvává válik, a miniszterel­nök így felelt: ez a kérdés előbb­utóbb fel fog merülni. Egy következő kérdésre vá­laszolva elmondotta, hogy Ma­gyarországnak jelenlegi helyze­tében feltétlenül támaszkodnia kell a nagy nemzetek anyagi segítségére. Végül újságírók előtt ismétel­len és határozottan leszögezte, amit már beszédében is megem­lített, hogy nem is volt tagja a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének és nem is volt miniszterelnök, amikor a szovjet csapatokat Magyaror­szágra a párt és a kormány ak­kori vezetői, bűnös politikájuk megkoronázásaképpen behívták. Tovább tart az iilfistfráik A Szegedi Sztrájkbizottság közli: az ülősztrájk változat­lakosságának ellátását bizto­sító vállalatok azonban ter­mészetesen folytatják mun­lanul tovább tart. A város I kájukat. A kisipari szövetkezetek o zágos forradalmi intézőbizottsága közli, hogy 3 millió forintos se­gélyalapot létesített a forra­dalmi harcokban kárt szen­vedett szövetkezeti tagok és szövetkezetek részére. Fel­kéri az érintett szövetkezeti tagokat és szövetkezeteket, haladéktalanul állapítsák meg a (károkat és jelentkez­zenek a segély átvételére az intézőbizottságnál. A kisipari szövetkezetek ! országos forradalmi intéző­bizottsága javasolja a szövet­kezei-lenek, hogy a kieső munkaidőre a szövetkezeti tagoknak az átlag-keresetük alapján fizessék meg a mun­kadíjakat, azoknak pedig, atkáik a forradalmi harcok ideje alatt a szövetkezetben szolgálatot teljesítettek, az átlagkereset kétszeresét fi­zessék ki. Móczi András, az intézőbizottság elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents