Szeged Népe, 1956. november 1-13. (1. évfolyam, 1-9. szám) - Szegedi Néplap, 1956. november 20-30 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1956-11-13 / 9. szám

POLITIKAI NAPILAP I. évfolyam, 9. szám Ara: 50 fillér Kedd, 1956. november 13. Igazat hallattunh ' Hazánkban a szovjet hadsereg segítségével mindenütt levertük az ellenforradalmat, amely megsemmisüléssel íenvegette mindazt, amit népünk alkotott tizenkét esztendő alatt. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Kádár János ezzel kezdte annyira várt vasárnapi rádióbeszédét, amely megnyugtatóan hatott a dolgozók hatalmáért aggódákra Magyarországon és külföldön egyaránt. Aki nemcsak szavakban, hanem tettekben is magyar és egy kicsit is híve az emberi haladásnak, a civilizációnak, az egyetértett a tragikus események őszinte, s a lényeget feltáró értékelésével Belátta: vagy ölhetett kézzel szemléljük a mindenre elszánt reakció egyre arcátlanabb térhódítását és akkor menthetetlenül összeomlik a munkásosztály hatalma, vagy vállalva a felelősséget. a Szovjetunió segítségével megmentjük a szocializmus ügyét, megvédjük hazánk letét, függetlenségét és útját álljuk egy új világháború kirobbanásának. A gondolkodó és józanul Ítélni tudó emberek megértik. hogy csak az utóbbi uton lehetett az anarchiából, az esztelen vérértgzésből kijutni. Ellenkező esetben félelem, éhínség, járvány és pusztulás lett volna népünk osztályrésze, a hazafiak színe-virágát könyörtelenül kiirtották volna, hiszen az ellenforradalom terroristái — példa erre az 1919-es Tanácsköztársaság bukása utáni helyzet — nem végeztek volna félmunkát. Kádár János, nem félve a haeafiatlanság vádjától, bátran kimondotta, hogy aki kora,lóban, vagy a jelen pillanatban is a szovjet csapatok azonnali kivonását követeli, az tudva, vagy tudatlanul az ellenforradalmi bandák kezére játszik. Buta és korlátolt az olyan fember, aki egy pillanatra is kétségbe vonja az október 23-án megindult szenvedélyes népfelkelés jogosságát, igazságos voltát, amelyet a Rákosi—Gerő-klikk zsarnoki uralma váltott ki ebben az országban. De ugyanakkor nyugodt lelkiismerettel kijelentjük azt is, hogy elvakult és rosszindulatú állampolgárok azofe, akik tagadják, hogy a forradalomban az első perctől kezdve jelen voltak azok az elemek, akik a -tiszta demokrácia", a koalíció és a hazaszeretet jelszavát ordítozva kezdték akasztani és megcsonkítani az igaz kommunistáikat és a velük rokonszenvező munkásokat, értelmiségieket. Dobrica Csoszics jugoszláv író, aki a legelső napokban Budapesten tartózkodott, feljegyezte: a nacionalista és soviniszta tobzódás már a kezdet kezdetén nem csupán a sztálinizmus ellen irányult, hanem mindjobban e hős szovjet nép ellen is. A reakció becsapta, rászedte, félrevezette azt a tömeget, amelynek az volt az egyetlen és nemes szándéka, hogy eltakarítsa a szocializmus építésének akadályait és megerősítse a népi hatalmat. Az ellenforradalmi erők a jóhiszemű, de a nemzeti érzésükben valóban megbántott tömegek hevületét lovagolták meg. Azt a határozott célt tűzték maguk elé, hogy földig rombolják a szocialista forradalom vívmányait, vagyis az államosított ipart és kereskedelmet, és a felosztott nagybirtokokat az egy'kort kizsákmányolóknak adják viszsza. A kormány elnök annyira világosan, tárgyilagosan es őszintén ismertette a helyzetet, olyan intézkedésekről számolt be. hogy még a lefizetett tőkés rádióügynökségeik sem tudtak belekötni. Az egyik kommunista-gyűlölő nyugati hírmagyarázó — mit tehetett egyebet — a beszéd után mindössze azért ócsárolta a Kádár-kormányt, mert nem a kapitalista országokból érkezett segélyek kérdésével foglalkozott elsősorban. Egy árva szót sem szólt azonban arról, hogy a rend megszilárdulása után leülünk majd tárgyalni a varsói szerződést aláíró országok kormányaival a szovjet csapatok hazánk földjéről való kivonásáról és így valósítjuk meg hazánk függetlenségét es szuverenitását. A magyar ügy körül olyan nagy lármát csapó imperialisták azt szerették volna, ha népünk ismét a visszaszivárgott nyilasok, csendőrök és egyéb népellenes bűnözők martalékává válik, ha ismét a fehérterror győzedelmeskedik, amely aztán az imperialisták pórázára köti hazánkat. Ez nem sikerült nekik. A munkásparaszt kormány idejében felismerte a helyzetet és olyan programot adott, amely magaba foglalja a dolgozó nép legégetőbb követeléseit. Magyarország címere ismét a Kossuth-címer, honvédségünk j magyar hagyományoknak megfelelő egyenruhát visel majd, eltöröltük a begyűjtést, a munkabéralapot 10 százalékkal felemeljük, és így tovább. Leszámítva a népi demokrácia megrögzött ellenségeit, a tömegek úgv fogadták Kádár János beszédét, mint reális útmutatást a jövőre nézve. Nem ígért semmit, hanem a becsületes munkásemberek segítségét kérte ebben a rendkívül súlvos helyzetben. Az összes lehetőségeket felmérve kimondotta. hogv egyelőre tovább nem mehetünk. mert különben ismét a pénzromlás keserítené meg a bérből és fizetésből élő dolgozók életét. „Nem azért vagyunk felelős poszton ilyen nehéz időkben — mondotta —. hogv szépeket mondjunk, hanem azért, hogv igazat mondiunk és a nép érdekében cselekedjünk." Egészen űi ez a hang a magvar politikusok szálából, mélv feleiősség csene belőle. Sokáig nem hallottunk mást. mint elcsépelt frázist, csillagászati számokkal való dobálódzásc. felelőtlen ígérgetést és mégis egvre szegényebbek lettünk, mégis a esőd szélére jutottunk. Ez a kormánv azonbar. arról beszél: „El vagyunk tökélve a múlt hibáinak gyökeres felszámolására." Ma még meg keli elégednünk azzal, hogv a felduzzasztott bürokratikus apparátus csökkentésével, eaves minisztériumi épületek és oártházak átadásával enyhítünk P rendkívül nyomasztóvá vált lakásgondokon. De holnap és holnapután fokozatosan és határozottan hozzálátunk az összes égető Problémák megoldásához. Es hogy a kormánv célkitűzéseit ne akadályozhassák többé a régi bűnös politika végrehajtói sem. a Magyar Szocialista Munkáspárt Intéző Bizottsága kötelezte azokat a vezetőket. akik a Rákosi-klikk Politikáját képviselték, hogy visszatérjenek a termelésbe, végezzenek produktív éoito munkát. Itt Szegeden is hasonlóan kell cselekedni ha azt akarjuk hoav az embere* újból megszeressék és vezej tői üknek ismerjék el a munkásosztály Pártját; i üpiétai demokratikus Beszeli összeíapsra tiívla le Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Magyarország népét . .. , . t „ t. . .„.V-„1 - MpirvnT Nénköztársasáff. Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke vasárnap délelőtt beszédet intézett Magyarország népéhez. A beszédet a Kossuthrádió vasárnap folyamán többször megismételte. Kádár elvtárs a következőket mondotta: Munkások, Parasztok, Értelmiségi Dolgozók, Honfitársaim! Szólni kívánok az általános helyzetről, s ezzel kapcsolatban a magyar forradalmi munkásparaszt kormány álláspontjáról néhány fontos kérdésben. Közölhetem, hogy az ország egész területén mind a fővárosban, mind a vidéken a Magyar Népköztársaság ellen intézett nyílt fegyveres támadást leverték. A fegyveres felkelésben részt vettek nagvrésze vagy letette vagy eldobálta fegyverét. A nagytömegű eldobált fegyvert katonai és polgári szerveink most szedik össze. Budapesten és a Budapestről északnyugatra vezető utak mentén még egyes felfegyverzett személyek és kisebb fegyveres csoportok kóborolnak és" rejtőzködnek. Ezek szórványos lövöldözéssel még mindig zavarják a békés tömegek életét, nyugalmát, biztonságát. Ezek ártalmatlanná tétele gyors ittemben folyik. Vidéki n a békés napi munka mindenütt rendben folyik. A vasutak, bányák, üzemek, közhivatalok jelentős részében a munka megindult. 4z iskolákban a tanítás megkezdődött. Kedvezőtlenebb a helyzet Budapesten. Bár itt is megkezdődött a munka a hivatalokban, közintézményekben, a vasútnál, a fővárosi üzemeknél és több ezren álltak munkába olyan jelentős budapesti üzemekben, mint a Ganz Vagon, a Beloianniszgyár, a MAVAG és más üzemeltben, mindez mégis messze elmarad a vidéki helyzethez kepesti A törvényes rend helyreállítását illetően is más a helyzet Budapesten és más vidéken. Az egész ország vidéki területén — egyes Komárom megyei falvakat kivéve, — aliol lövöldözéseket rendeztek a Budapesten szétvert és innen kiszorított fegyveres támadó csoportok szétszórt maradványai — teljesen helyreállt a törvényes rend. Budapest egész területéről ezt még nem lehet ma sem elmondani. 4 megsemmisített fegyveres táraadó csoportokból megmaradt és nappal a pincékben és más helyeken rejtőzködő orvlövészek esté előbújnak és kisebb bandákba verődnek. Csütörtökön este. több helyen áruházakot es vasúti pályaudvarokat támadtak meg és' fosztottak ki. Pénteken este szintén garázdálkodtak. Felgyújtották például a Royalszálíó épületét és kifosztották a Rákóczi úton a Guttman-áru házat. A lakosság körében általános az óhaj a törvényes rend, a békesség, a rendes mindennapi élet, a munka megindítása után, és elítélő hangulat lett úrrá az orvlövészekkel, a fosztogatással, gyújlogatással szemben, mely jelenségek Budapesten még ma is sok kárt, szenvedést és megpróbáltatást oldoznak békés lakosságunknak. Az általános helyzettől szólva nyíltan meg kell mondanom, hogy más, súlyos és gyors megoldást kívánó kérdésekkel is meg kell küzdeni a kormányszervek, a helyi hatóságok, a dolgozó nép egyesített erőfeszítéseivel. Ennyit az általános helyzettől azzal a megjegyzéssel, hogy a kormány megítélése szerint két-három napon belül Budapesten is végezni lehet teljesen a csoportos orvvadászokkal, a fosztogatókkal, a gyűj tógátokká!, s ezzel az egész országban helyre áll a törvényes rend, a békés építőmunka első nélkülözhetetlen feltétele. A három legsürgősebb ieladat Három alapvető feladatról kell nyíltan beszélni: 1. Az ország határállomásain és most már Budapest felé megindult vonatokon a testvéri szocialista országokból megsegítésünkre küldött jelentékeny menynyiségű élelem- és gyógyszerküldemény van. Az ország számos vidékén nagymennyiségű hízottsertést és más élelmiszert gyűjtöttek össze • hatóságaink Budapest száméra. Az élelmiszerek gyűjtésébén becsülettel vett részt hazafias parasztságunk is. Budapest népe pedig ugyanakkor — sajnos — súlyos ellátási nehézségekkel küzd. A 2-ik feladat: Budapesten a harcok során igen sok lakás megrongálódott, vagy teljesen elpusztult. Sok család a tél küszöbén hajléktalanná vált. 3. Az üzemekben, a bányáknál, a vasúti és közlekedési forgalomban^ bekövetkezett munkakiesés miatt most dolgozni kezdő gyárak nyersanyag-, de különösen szén-, olaj- és más fűtőanyag-hiánnyal küzdenek. A tüzelőanyag-hiány a budapesti háztartásokat is fe nyegeti. Mi a teendő ebben a helyzetben? Mindenkinek a maga he Ivén és feladatkörében haladék talánul munkához kell látni teljes erővel és nagy lendülettel. Éhhez azonban az is szükséges, liógy az ország dolgozó népe teljes egyetértésre jusson né hány alapvető kérdésben. Milyen kérdésekre gondolok Egyetértésnek kell lenni abban hogy az október 23-án megin duít népmozgalom alapvető oka azokban a súlyos hibákban és bűnökben keresendő, amelyeket az ország és a párt vezetésében döntő befolyással bírt Rákosiklikk kövelett el az ország dolgozóinak kárára. Tudni kell azt is, hogy e káros cselekedetekkel és módszerekkel szemben fellépő tömegek felháborodása teljesen jogos volt. A megmozdulásban részt vett tömegeknek nem a Magyar Népköztársaság népi hatalmának megrendítése, hanem ellenkezőleg, a hibák ellem fellépésen keresztül annak megszilárdítása és megerősítése volt a célja. államosított ipart és kereskedelmet, a földosztást és ezzel a kapitalista nagybirtokos rendszert állítsák vissza hazánkban. Tudnunk kell, hogy az ellenforradalom több vonalon indított támadást népi demokráciánk ellen. Politikai vonalon nap mint nap jobbra tolta a kormányt, amelynek az állandó személycserék ts mind jobboldalibb színezetet adtak. Nem kétséges, hogy az ellenforradalom rövid időn belül magát Nagy Imrét is, mint egyetlen kommunistát is felesleges és elavulttá vált holmit kidobta volna a kormányból. Ezt Mindszenty bíboros politikai fellépése sok dolgozóval megértette. Az államhatalommal szemben fegyverrel harcolók összetétele és ennek megfelelően a fegyveres felkelés jellege is gyorsan változott. Miközben kiváltak a népi hatalmat megdönteni nem kívánó ifjait a harcból, rohamos mértékben aktivizálódlak a börtönből kiszabadult, továbbá a békés polgárok álarcát mindaddig viselő személyek, végül a nyugati határainlton túl régen lesbenálló volt horthysta katona- és csendőrtisztek. Növelte a bajt a börtönökből kiszabadult közönség ges bűnözők hada. Ezek fegyverhez jutva különbözei réinteíleket követtek el, az anarchiát és az ellenforradalmárok szándékait segítették elő, Az ellenforradalmi erők célja a nép hatalmának megdöntése volt Amennyire teljesen világos ma már az, hogy a tömegmeg mozdulásban tisztaéletű embe lek vettek részt, továbbá, hogy. még a fegyveres felkelésber részt vett fiatalok nagyrésze is a szocialista rendszer és a nép köztársaság hívének vallja ma „át, — a fegyveres felkelés e I tömegmegmozdulás részvevőinek soraiban kezdettől fogva jelen voltak és mindinkább előtérbe kerültek azok az ellenforradalm erők, amelyeknek célja nem a hibák kijavítása, hanem a Magyar Népköztársaság államának a* nép hatalmának a megdönté se volt. Ezek az ellenforradalmi erők azt tűzték ki célul maguk elé hogy megsemmisítsék szociahsta ° forradalmunk vívmányait, az Elkezdődött a fehér terror De igazi arcát az ellenforradalom fehér-terrorral fedte fel az egész nép előtt. Mialatt Budapesten a harc első szakasza folyt és vidéken szórványosan a tömegek békés töntetései zajlottak le, ez alatt egyes helyeken, így pl. a Dunántúlon és Bécs megye déli részén, s a győr—soproni vonalon jólszervezett fegyveres ellenforradalmi bandák százával gyilkoltak le állati módon kommunistákat, egyszerű munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, minden haladó embert, akit a kezükbe kaparintottak. Ugyanez ismétlődött meg még nagyobb mértékben és még brutálisabb formában, amikor Budapesten tűzszünetet ren deltek el. Miközben kormánykörökben a koalícióról és demok ráciáról folyt a szóbeszéd és hallgattak a felkeléssel szemben az államot védő fegyverek, ágyúval lőtték a budapesti pártbizottság Köztársaság téri székházát, s fegyveres csoportokkeresték fel a haladó elemek lakását egész Budapesten és Csepelen, és elhurcolták vagy a helyszínen meggyilkolták őket. A Városliget széién a falcon megcsonkított, megölt forradalmárok függtek. Előfordult egyes esetekben, hogy fehér-terrorista gyilkosok nem találva lakásán az általuk keresett személyt, megölték családját, a legkisebb gyermeket sem kímélve. Ilyen volt a helyzet a múlt hét második felében Budapesten. Fent még tárgyalásokkal szorították ki a kormányból a kommunistákat, és általában még formális demokrácia vo]t_ — lent az utcákon, a házakban már dühöngött az ellenforradalmi terror, végveszélybe került a dolgozó nép hatalma, a Magyar Népköztársaság, a dob gozó nép minden vívmánya. Nagy Imre szerepe az eseményekben Tudni kell azt is; hogy a Nagy Imre-kormány teljesen tehetetlenné válva a jobboldali nyomással szemben, tulajdon-; képpen utat nyitott az ellenforradalmi erők számára. Nekemj aki miniszter voltam Nagy Imre kormányában, teljes nyíltsággal meg kell mondanom, hogy személyes meggyőződésem szerint sem Nagy Imre maga, sem politikai csoportja nem alcarta az ellenforradalmi rendszert tudatosan segíteni. Kétségtelen azonban, hogy az ellenforradalmi erők nyomása alá került és politikailag nagy bűnt követett el a nép ellen azzal, hogy látva a kialakult helyzetet, azt nem tárta fel bátran és őszintén a nép előtt, ellenkezőleg, úszott a soviniszta árral, feladta a munkásosztály pozícióit,- és ellenállásra hívott fel a segítségül hívott, a népet és rendszerünket az ellenforradalommal szemben megvédeni szándékozó szovjet csapatokkal szemben. Külön kell szólnom arról a fontos kérdésről amely ma a legszélesebb tömegeket foglalkoztatja hazánkban. Arról az alapvető kérdésről, amely engem, és néhány társamat, o Nagy Imre-kormány volt minisztereit arra a döntő elhatározásra bírta, hogy kilépve ebből a kormányból, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány megalakítását kezdeményezzem; Népi demokratikus rendszerünk; és nemzeti függetlenségünk ma egymástól el nem választható kérdéséről mondom el nézetemet, hozzáfűzve, hogy —^ tapasztalatom szerint — e kérdésről vallolt nézetemet ma méláz öntudatos dolgozók tömegei teljes mértékben osztják és magukénak vallják. Az elleniorradalom célja Már a múlt hét közepén világossá vált, hogy a bekövetkezett súlyos helyzetből csak kétféle kivezető út van. Az egyik: tovább járva a Nagy Imre-kormány összeomlásra vezető útját, előtérbe állítva a szovjet csapatok kivonásának kérdését, és annak nyomán tehetetlenül szemléljük, hogy az ellenforradalmi fehér-terror lemészárolja előbb Budapesten, majd vidéken a kommunista munkások, parasztok, értelmiségiek aktív tömegét, azután a kommunistákkal rokonszenvezőket, majd valamennyi demokratikus hazafit. Aztán félredobja az ellenforradalom, a Nagy Imre — és minden más demokratikus összefogásra alapozott kormányt, hogy tiszta ellenforradalmi kormányt hozzon létre. Ez az ellenforradalmi kormány ezután megsemmisítve a népbatalom utolsó maradványait is, visszaadva mindent, a gyárakat, bányákat, bankokat, a földet a régi tulajdonosoknak, visszaültetve a nép nyakára a főjegyzőket, az arisztokratákat és csendőröket, visszaállítja hazánkban a kapitalista földesúri rendszert. Végül pedig a nép rendjének szétzúzása után eladja hazánk függetlenségét a gyarmattarló imperialistáknak. A másik út: minden erővel védelmezni szocialista vívmányainkat és jövőnket Ez volt az egyik lehetséges j hullámnak, megvédeni mun-íT út A másik út: minden erő- k-áscsztályunkat. parasztsável. a szoviet csapatok se- j gunkat, egész népünket, népi. gítségét is igénvbevéve, gá-1 . .. . „Matoiu tat vetni az ellenforradalmi' (FoVymas a 2. oldalon)