Délmagyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-254. szám)

1956-10-17 / 245. szám

DHHR6Y0RORSZR6 I Szerda, 1956. október 17. Egy délután A „SENKIJESIACS« gyermekek közöhh Még sose jártam az űiszegedii Gyermekvédő Inltézjetben. az államilag gondozott gyermekek egyik birodalmában. Nem mesevár ez. nem is sz\orú. vasrácsos épület, hanem csak egyike az ország 14 ilyen jellegű intézetének. Hajlék, amelynek oszlopait mi tartjuk a szivünkön. Ahogy megtudtam, hivatalos emberek nemigen tárnak ide az ' istenhátamögöttinek tűnő nagykertes, emeletes házba, amelv szinte belevész a környező fák őszi-sárga lcenbkoronáiba. Amikor beléptem az épületbe, még nem tudtam, hogy sajnálni fogom, amiért eddig nem kerestem alkalmat az intézet, e különös világ megismerésére. Most már sajnálom, mert ez is alkalmat adott volna arra. hogy sok mindent tisztábban lássak az életben az ide került gyermekek sorsán keresztül. Kár. hogy lélekben nem lehettem korábban barátja e „senkijestnes" gyermekeknek. akiknek tiszta szemébe mér a születésnél, vagy később, nagy riadalmak lopakodtak; a soseszeretettség. az egyedülmaradás néma jajai. Minden korú gyermek képviselve van itt, az 1—2 hónapos csecsemőktől kezdve a 18 éves kamaszokig; 1750 ,. senkii esi ncs" gyermekét tartanak nyilván a kartonokon. Innen osztják szét őket a környező ós távolabbi kisebbnagyobb intézetekbe, vagv keresnek nekik nevelőszülőket, vagv édes mostohákat, akik őszinte szóval, tiszta lélekkel gyerekért kiáltanak — és kapnak is szép. egészséges gyermeket, kisfiúkat, vagv kislányokat. senkit se szerettek jobban ezen a földön. Sanyi Tibi Most éppen huszonegynéhány óvodás és tanköteles ilyen gyermek vár valakire. Köztük olyan is. akinek senkije sincs, vagy csak az egyik szülőt ismerte, aki beleszeretett egv másik apukába, vagv anyukába, s a nagy szerelemben elfeledkeztek őróla; vagv mert valaki, egy újszülött féltestvér kitúrta őt először a saját kicsi ágyából, aztán a pzülők szívéből. Az utóbbiak közé tartozik Tibi is, aiki pubertáskori mivoltában ..kiállhatatlanná" vált otthon, s végül túladtak raj la. Tibi most éppen csomagol, régi ruháit leveti. Az úi otthon uj szövetrulhával látja el; két rend téli alsónemű, zsebkendők, harisnyák, nadrágtartó, cipő és egy lódenkabát — veszem rajta sorra a rsupa új holmikat. Holnap Pestre viszi Tibit a vonat egv másik otthonba, amely szigorú, de becsületes védelmet és szeretetet nyújt keserűséggel telt szívének, mert a pillanatnyi felemás szülői értelem és a szív, és az otthon most még ellene van. Az idők múlása talán később szeretnivaló gyerekké neveli és növeli őt a szülök szemében, ha ő is haza akar találni. De ki tudja ezt. hátha sose kívánkozik haza, hátha sose szomjazik a szülők csókiára. mint már a Ferenczi-gyerekek sem 'Feri, Júlia és Pista), akiket az anya halála után. egv vadidegen asszonyért eldobott az apa, alá ezren felüli fizetése mellett „óriási" összegnek tartja azt a 200 forintot, amit fizetnie kell az államkasszába a társadalomra szakadt három gyermekéért. Tiltakozik az apa. miközben a pirospozsgás arcú 6 ives Ferit már örökbe kérte egv domaszéki fiatal paraszt-házaspár. Feri — mintha tudná, hogv a vérségi kapcsolat o'van. mint a szeretet, ha nem ápolják, kihal —. mégis Szegvárra megy. mert nem akar elszakadni ottlévő öccsétől. és csecsemő húgától, mert nagyon bízik, hátha lesz valaki, aki majd mindhármukat örökbe fogadja. S azt a valakit olyan, de olyan nagyon fogják szeretni, ahogy még Nézem a huszonegynéhány gyerek arcvonását. mintha én is választani akarnék közülük magamnak egyet, dehát engem is vár otthon három kicsi, élettelteli emberpalánta, az én szívemen már ők osztozkodnak, ők szedik azt szét éveim szaporodásával. Csak barátja lehetek Sanyinak is. aki tegnap érkezett ide. mégpedig abból a házból, ahol én lakom. Kérdéseimre Sanyi lesüti hosszúpillájú, nagy dióbarna szemét. Anvnyit elárul, hogy ismer engem, de aztán néma marad az újra kérlelő szavaimra. A hét-nyolc esztendős kisfiú lelke nem oldódik, az otthoni riadalmas élet szülte jégpáncél fedi még kicsi énjét. Később az irataiból tudom meg. hogy munkás apja kegyetlenül iszik, s őt is itatta testvéreivel együtt az átkozott szeszekkel. Szülei törvényesen különváltak, de évek óta mégis egy lakásban élnek. Az ember nem megy máshová lakni, az asszony é9 a gyerekek agyonőrlődnek a nyúzottlelkű családi diktátor keze alatt. Most Sanyit is tetőtől talpig úlba öltözteti az otthon; de mi lesz azokkal és azokból — a tízesztendős bátyusból és a 17 esztendős nővérből —. akik „amott" maradtak? őket ki védi meg és az anyát, s önmaga ellen az apát is, aki lassan egyszál maga marad? | Judit ém ZSUXMÍ | A csongrádi cigányputriból került Ide a szépnevü és maga is szép Takács Judit, aki most a gyermekek délutáni — a játékokat otthagyás miatt csak félédes — álmát alussza. Négy esztendős — nem fekete hajú — ezöszke parányom. ugyan hová vetődsz inriét? És hová kerültök ti. 47-en csecsemők, akikről szintén szólni akarok, mert — néhány kivételtől eltekintve — értetek sose jön vissza a leányfejjel lett anyuka. Az se jön vissza, aki a kórházban „felejtette", vagv majdnem éhen halatta csecsemőjét. Ezért nem nőtt ki sose Szidei Zsuzsika aprógyöngy tejfoga sem. csak összevissza zsugorodott csont-csonkok. mert az anva elmulatta a gyerektartásért kapott kevés forintot. Zsuzsikának ket fiútestvére csócsálta meg a kenyérdarabokat. Egyszer aztán az idősebbik fiú. a Pista, fölkapta Zsuzsit, meg az öcsköst és letette őket a makói tanács asztalára. Zsuzsit azóta örökbe fogadták Szegeden. a két nagyfiú pedig úgv jár haza a nyári szünidőben Csabáról és Baltonyáról Zsuzsi szüleihez, mintha hazajönnének. Zsuzsi szüleinek így van három boldog gyermeke. de ti negyvenheten 0—3 éves korig még várakoztok egyenként és összesen. Ráértek, addig megtanultok nemcsak nevetni, hanem járni is és főleg beszélni, beszélni, beszélni, mert én egv kicsit most szomorú vagyok, hogy közületek a hároméveseik még nem tudnak beszélni. Bürokrácia Érthetetlen módon egyébként két minisztérium is diszponál fölöttetek, s talán ez is a baj. A 0—3 éves államilag gondozott gyermekekről — a nagy óbbakkal egyazon épületben, egy emelettel feljebb — az Egészségügyi Minisztérium gondoskodik külön költségvetési keret felhasználásával. Ugyanakkor a csecsemők gyámja az az igazgató, aki az Oktatásügyi Minisztérium képviseletéiben gyámja a csecsemőknek is. meg az óvodás és iskolás gyermekeknek is. (Nesze neked egyszerű ügyintézés!) Tehát az oktatásügyi tárca, helyesebben ezen intézet évi hárommilliós költségvetése nem tehet hatásköri túllépést, nem avatkozhat a csecsemők életébe, következésképpen a már beszédre érett gyermekeik csak azért tanulnak meg későn beszélni, mivel cv dadára 12— 14 apró emberke jut egész napon ét. Hogy mit jelent 12—14 — még csak hasadó értelmű — gyermek napi sokszori etetése, pclenkázása és felügyelete? Napi nyolc órai szakadatlan futkosást, ha mindezt napi nyolc óra alatt el lehet végezni. Emellett nemigen lehet fáradt testtel és fáradt idegekkel gügyögni, majd beszédre tanítani e „senkijesincs" gyermekeket, akiknek a száma mostanában nem emelkedik olvan rohamosan. mint néhány esztendővel ezelőtt. Jobb lett a társadalom, jobb lett az élet? Valahogy így, bár máról holnapra nem. tűnik el minden rossz. Inkább születőben van valami, valami új. amit már nevén is nevezhetünk: ember-voltunk megbecsülése és megbecsültetése. amelyre lassan, eszmélnek már azok is. akik sosem emelkedtek még az emberségig, akiket környezetük mocskába fojtott társadalmunk borotvaélen való összevissza tánca. Egyedül rajtunk múlik, testben és lélekben fölszabadultakon. hogv minden gyermek övéivel élhessen: hocv ne dobto el senki se a jelent: az életét, se a jövőt: a gyermekét. Lődi Ferenc Önkiszolgáló bolt vagy Nípbüié ? Fáiasz a „Délniagyarország" cikkére Szeptember 28-án a „Délmagyarország" című lapban ..önkiszolgáló bolt, vagy Népbüfé" címmel cikk jelent meg. A cikkel kapcsolatban a következőket közlöm: 1. Az említett élelmiszerbolt évek óta felújításra szorult, az üzlet árusítótere ÓJ raktára, a berendezés már teljesen elavult, rozoga és szinte használhatatlan volt. Az önkiszolgálásra való áttérés nélkül is a boltot feltétlenül rendbe kellett hozatni. 2. Az eddigi budapesti es vidéki önkiszolgáló boltok tapasztalatai azt mutatják, hogy az önkiszolgáló rendszer előnyösen hat az áruforgalom, a termelékenység és a költségszínvonal alakulására, dc különösképpen kedvező a lakosság kultúrált vásárlási lehetőségeire. Ezt bizonyítja az a közvéleménykutatá3 is. amelyet a Kereskedelemfejlesztési és Technikai Igazgatóság a közelmúltban folytatott. Az erre vonatkozó anyagunkat szívesen a szerkesztőség rendelkezésére bocsátjuk. 3. Szeged Városi Tanács kereskedelmi osztályát és a Szegedi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatot senki sem erőltette az önkiszolgáló bolt építésére. A minisztérium részéről javasoltuk, hogy a többi vidéki nagyvárosokhoz hasonlóan, Szegeden is létesítsenek egy önkiszolgáló boltot Javaslatunkat az említett szervek szívesen fogadták Közbevetőleg megjegyzem, hogy Miskolcon például az első önkiszolgáló bolt sikere után már a második önkiszolgáló bolt munkálatait kezdik szervezni. 4. Sem a Városi Tanács, sem a Vendéglátóipari Vállalat részéről a közelmúltban nem merült fel olyan igény, hogy Népbüfét kívánnak nyitni. Egyébként a megyei és a megyei jogú városoknak olyan önállóságuk van, hogy amennyiben Szegeden a Széchenyi téren „Népbüfét" kívánnak nyitni, erre megvan a lehetőség. Fenyő Imre Belkereskedelmi Minisztérium Kereskedelemfejlesztési és Piackutató IgazgaT. tóság vezetője , Vita a sieoedi munkásmozqolom kérdéséből A szegedi munkásság harca a Tanácsköztársaságért — Hozzászólás Gaál Endre könyvéhez — SZEPTEMBERBEN a szegedi történészkonferencián Karácsonyi Béla elvtárs Igen helyesen tárta fel a történetírásunkban jelentkező dogmatikus hibákat. De önkritikáján túlmenve nem utalt arra, hogy ezek a hibák jellemzik munkatársainak: Székely Lajosnak és Gaál Endrének munkáit is. S miután Karácsonyi elvtárs előadása után rögtön távozott, s Székely Lajos és Gaál Endre nem vettek részt sem ezen, sem Erényi Tibor szegedi előadásán, érdemleges vita eddig még nem alakulhatott ki a Székely Lajos és Gaál Endre munkáiban jelentkező dogmatikus felmérésére. Gaál Endre munkájáról a Délmagyarországban megjelent könyvismertetést olyan becsületes szándékú munkának tartom, amelyben Végh Joachim felhívta erre a jelentős kérdésre a figyelmet, s egy napilap adta szűk keretek között rámutatott a hibákra is. Eléggé kritikusnak én sem tartom Végh Joachim megjegyzéseit, s meg kell mondanom. hogy a hibák cáfolására 15—20 oldal sem lenne elegendő. A Tiszatájban most megjelenő bírálatomhoz azért tartok szükségesnek már most néhány gondolatot a Délmagyarországban is hozzáfűzni, mert Gaál Endre egészben véve megismétli mindazokat a hibákat, amiket a XX. kongresszus előtt könyve írása közben talán nem is szántszándékkal követett el. Hogy ma ezeket a hibás téziseket aláhúzva erősítgeti, az az önkritika teljes hiányát mutatja. A HELYTÖRTÉNETIRAS nem könnyebb feladat, mint az általános történet vizsgálata. Ez is kíván alapos tájékozottságot, s olyan alkotó koncepciót, ami a többi történeti kérdés megoldásához szükséges. Ha ez hiányzik, a helytörténetíró lemásolja az országos sémákat, s ez szükségszerűen torzításokra vezet. S miután Szeged történetére nincs Lenin-idézot, esetleg Rákosi is csak keveset mond Szegedről, nincs tekintély, akit idézni lehetne, akire hivatkozni lehetne, marad nz országos séma lemásolása. Ezt csinálta Székely Lajos a Tanácsköztársaságról szóló munkájában. Minthogy a direktórium csak öt napig volt uralmon, megállapítja: ^Mindössze öt napig állott fenn a proletárdiktatúra Szegeden**. (Magyar Történész Kongresszus, Bp. 1934, 501. lap.) Azt hiszem, ma már nem hat tekintély tiszteletnek, ha Székely Lajos tézisével szembe állítom Rákosi Mátyás megállapításait. Ugyanis ő azt mondja, hogy már március 15-én "békés proletárdiktatúra** volt Szegeden. Egy másik helyen utal a szegedi áprilisi választásokra, hogy a Tanácsköztársaság mellett Szegeden 40.000 ember szavazott. Székely Lajos ezt az utóbbi kérdést nem is vizsgálja említett művében, pedig ez nyilvánvalóan a proletárhatalom mellett bizonyít. Az tehát a helyzet, hogy Rákosi Mátyást (akit jobboldali elhajlással vádolni ugye, semmiképpen sem lehet) túllicitálja Székely Lajos. S Gaál Endre, aki átvette az ő megállapításait, kevésbé hibás, mint Székely Lajos. Gaál Endre hibája az, hegy Székely Lajos állításának alátámasztására bőséges adathalmazt igyekszik összehordani. Fokozza hibáját azzal, hogy forrásait egyoldalúan kezdve csak olyan adatokat használ fel, amelyek koncepcióját alátámasztják. Elfogadhatatlan az a megállapítása, hogy az általa "elérhető és szerinte teljes forrásanyag feldolgozásával** készült a munka. Miért nem dolgozta fel a szatymazi direktórium anyagát, miért nem hallgatott meg olyan tanúkat, mint Varga János, miért nem vette a fáradságot Czibula Antal jelentős irodalmi hagyatékának átvizsgálására, miért nem olvasta ej a Juhász Gyuláról megjelent olyan publikációkat, mint például Osváth Béla és Péter László munkái? Sematizmusa nem engedte, hogy a tényék hassanak rá, ő nyergelte meg a tényeket. IGY AZTÁN társadalomrajza hiányos, nem rajzolódik ki sajátos helyi kép, aminek vonásai a Tanácsköztársaság küszöbén így festenék: volt 170 tagú Kommunista Párt, 30.000 taggal rendelkező Szociáldemokrata Párt. viszonylag nem nagy számú, de jelentős személyekkel rendel. kező Radikális Párt (Móra Ferenc. Juhász Gyula, egy ideig Hollós József) s volt nagy számú pártonkívüli paraszt és kispolgár, akik demokráciát, s súlyos gazdasági helyzetüket orvosló szocializmust vártak. S voltak kisebb, ellenforradalmár-hBjInrnú burzsoá csoportok. Vajon minden esetben helyesen járt-e el a tömegek hangulatának vizsgálatánál Udvardi János és Rákosi Mátyás, aki vidéki szervező titkáriként kétszer is járt Szegeden, s vezette a szociáldemokraták elleni harcot? Helyesen járt-e ei Udvardi. amikor öt nap után elrendelte a kivonulást Szegedről? Vajon helyes-e, eimit Gaál tesz. hogy szubjektív módon a párt minden balsikerét kizárólag az ellenségnek, vagy az ellenségnek kikiáltott "ártalmas** emberek cselekvésével magyaráz, a sikereket pedig egyes vezetők érdemének tulajdonítja? Nem a személyi kultusz csökevénye ez? Sem Végh Joachim, sem én nem állítom, hogy az öt napot megelőző időszak, vagy április a minden korlát nélküli proletárhatalom kora volt, mert a franciák jelenléte erős gátat emelt. De az is kétségtelen, hogy a proletárdiktatúra "tartalmába** nemcsak az tartozik bele, hogy direktórium kormányoz, hanem tanácsválasztás, munkásszínház, könyvtár, egészségügyi Intézkedések, szocialista sajtó, nyomda-államosítás stb., stb. Gaál Endre véleményem szerint csak akkor tud megszabadulni hibáitól, ha kritika alá veszi Székely Lajos munkáját, amit alapul vett (bár, érthetetlen módon, eC nem említi munkájában). S észre kell vennie azt is, hogy az Andics—Réti-művek is akkor és azért születtek meg a szociáldemokraták ellen, hogy igazolják a szociáldemokraták ellen elkövetett törvénytelenségeket. Nem lehet olyan helyi szociáldemokratákat, mint Czibula Antal — aki a direktórium tagja ;s volt — elmarasztalni azért, mert még ellenfelei is elismerték becsületességét. Gaál Endre pedig így jár el. S bár Gaál Endre maga is utal arra. hogy az eddigi történetírás fehér-fekete osztályozási eljárással dolgozott — természetesen ezt nem saját munkájára vonatkoztatva állapítja meg, hanem csak úgy általában — aggódva int attól, hogy megfordítsuk ezt, s most a fehérre mondjuk, hogy fekete. AZ A VÉGTELEN NAGY bizalmatlanság nyilatkozik meg ebben a megjegyzésben, amit a közelmúltban minden téren tapasztaltunk, s az az oktalan félelem a vitától, a nyilvánosság demokratizmusától, ami egyes helyeken már túlhaladott álláspont, de Szegeden még tartja magát. Nem gondolja talán, hogy Somogyi Szilvesztereknek akarunk emléktáblát állítani, vagy olyan gyilkosoknak, nkik akasztottak? Azoknak a szociáldemokrata munkásoknak akarunk igazságot szolgáltatni, akiket Horthyék csizmái megtapostak, s ennék ellenére a dogmatikus munkákban — mint Gaál Endre munkája is bizonyítja — idővel -jobboldali szociáldemokratákká** lényegülték át. Giday Kálmán dr. ÉRDEKES SAROK Furcsa csibefalka La Van Mak, a vietnami néphadsereg egyik nemrég leszerelt felcserje érdekes kísérletezésbe fogott a múlt télen. A Tien-Fu című kínai lap egyik múlt évi számában arról olvasott, hogy egy kínai biológus a lúd és a tyúk hibrldizálásával foglalkozik. Szeget ütött a fejébe a gondolat, s mivel nagyszámú tyúk és lúd volt a gazdaságában, s tojás is volt bőven, elhatározta, hogy próbát tesz. , Elővett egy lúdtojást és tíz tyúktojást, majd egy forró vízben fertőtlenitctt fecskendővel fehérjét szívott a lúdojásból, s minden tyúktojásba tíz-tíz köbmillimóterl fecskendezett be. Az "oltás** után a lyukakat olvasztott viasszal gondosan elzárta, hogy a fecskendő tűje el ne törjön, előzőleg mindig közönséges tűvel szúrt lyukat a tojásokon. Az első késrlclnél a "beoltás** után 20 napra (januárban) keltek ki a csibék. A második kísérletet májusban végezte Li Van Maik és most mór nem száz, hanem 500 köbmilllméter lúdtojásfehérjci fecskendezett bc minden tyúktojásba. Az eredmények most még szembetűnőbbek lettek. A csibéknek rendkívül nagy étvágyuk van, gyorsan fejlődnek, lábuk feltűnően hosszú, combjuk izmos, úgyhogy szinte "emeletes** csibéknek hinné őket az ember. A második kísérletből származó csibék háromhónapos korukra elérték a kifejlett kakasok magasságút, súlyuk átlagosan egy kilogramm körül volt. A környék lakói gyakran látogatnak cl Li Van Mak farmjára, hogy gyönyörködjenek a szinte szemlátomást fejlődő csibékben, s hogy maguk is eltanulják a hibridizálás módját. Zsákban szállított élő halak A Német Demokratikus Köztársaság drezdai állatkertjébe október elején 32 fajta trópusi hal érkezett Dél-Amerikából, Indonéziából és Afrika őserdeinek folyóiból. A halak vízzel telt átlát" szó plasztikzsákokban tették meg a hosszú utat. ÖTÖS IKREK SZÜLETTEK SZUDÁNBAN Egy Vad Medant melletti községben ötösikrcl születtek egy szudáni asszonynak. Teleion a gépkocsikon Mexikót lapok hírt adta*t arról, hogy egyes fajtájú gépkocsikra telefont szerelnek fel. Az elképzelés szerint az autón olyan rádiókészülékek lesznek, amely módot nyújt arra, hogy a vezető összeköl-* tetésbe lépjen a telefonközponton keresztül bármelyik telefonelőfizetővel. A gépkocsikra szerelt telefonok igen előnyösek olyan emberek számára, akiknek foglalkozásuk folytán állandóan úton kell lenniük; orvosok, felügyelők stb.