Délmagyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-254. szám)

1956-10-10 / 239. szám

BUIIBGYSRORSZBG 4 Szerda, 1956. október 10. OLDAL V&dafyáfyuwU pedapáfrus-fctfníat Véletlen találkozások A HOSSZÜ és kíméletlen első világhá­ború, az ellenforradalmi és intervenciós idők a nyomor melegágyai voltak, s a párt­nak hihetetlen erőfeszítése­ket kellett kifejtenie, hogy az új, épülő államban mi­előbb elfogadható gazdasági viszonyokat teremtsen. Szá­zával, sőt erzével kóboroltak ekkor apátlan-anyátlan ser­dülők, vonatokat, falvakat fosztottak ki. em bei-eket öl­tek. E züllött, a társadalmon kívül élő félemberkékből, sze­gény nyomorultakból, ezek nagy részéből szovjet embert formált korunk nasv neve­lője, A. Sz. Makarenko. Ez a nagyszerű új rendszert te­remtő zseniális pedagógus tollal is harcolt e sajnálatra­riéltó if júságért, és különösen „Az új ember kovácsa" című pedagógiai regénye terjedt el külföldön is. Vallomás, a hő­si-. néha egyenesen emberfe­letti küzdelmek igaz történe­te tükröződik e műben, s va­lami egészen új, az emberi méltóságban, a jóban való fanatikus hit csengi át min­den sorát. Pedagógiai főiskolánk dol­gozói és hallgatói megtekin­tették a városunkban most pergetett magvarra szinkro­nizált színes szovjet filmet. A 20-as évek elején játszó történetet egyszer már film­re vették Makarenko életé­ben, de akkor a (helyzetet és a hősöket idealizálták. Most érthető várakozással ültek be tanárok és tanárjelöltek a vászon elé. (hogy elsősor­ban ilyen kérdésekre kapja­nak választ: Mennyiben tud­ja ez az új film visszaadni a inakarerikci gondolatikat., pedagógiai elveket? Mennyi­ben sikerült életre kelteni magát a nagy példaképet? A FŐISKOLA is — egy mozaikokból álló, több éven át fejlődő új élet­közösség hű ábrázolására —, amelyet 6zinte lehetetlen egyetlen filmben bemutatni, hiányosságaiért bőven kárpó­tol néhány felejthetetlenül nagy iele->°+e. Például az egyik javíthatatlannak látszó felnőtt fiú kitör a fegyelem­ből, elhagyja a telepet. Ké­sőbb mégis visszatér. S ekkor Makarenko úgy adja vissza a fiú elvesztett emberségét és önihitét. hogy — vakme­rően — lóháton, saját piszto­lyát neki adva. nagyösszegű pénz felvételéért a városba küldi. A fiú megdöbben, nem akar ennek hinni. Csapdát szimatol. És amikor verejté­kezve meghozza a pénzt, fel­hördül. mert Makarenko meg sem olvassa! „Ne komédiáz­zon velem! Ne kínozzon!" — kiáltja. Makarenkó így szól: „Hisz te becsületes ember vagy! Nem hitted, hogy ezt én is tudom?!" Óriási jelenet! alakját jó MAKARENKO színész. Je­menljanov alakítja. Vannak kimagasló kockái. A nyuga­lom. a biztosság sziklája. Ta­lán növendékeihez való em­beri viszonyával marad adós katonatiszt-szerű figurájából a töprengés, önemésztés. bel­ső harc hiányzik; A többi szereplő — külö­nösen a telep legelvadultabb. legzüllöttebb kamaszai, akik később Makarenko támaszai­vá lesznek — igen jó. A főiskolai ankét sok gon­dolata közül érdemes még kiragadni azokat, amelyek az úgynevezett makarenlkoi po­fon körül elhangzottak. A szocialista pedagógia nem ismeri és nem fogadia el a testi fenyítést, a verést, a pofont. Megalázó, hogy a felnőtt tanár, tanító verje a gyengébb, kiszolgáltatott kis­gyereket. Dehát hogyan?! Makaren­konalc szabadott?! Hisz meg­pofozta Zadorovot! De még hogyan! A szoba fele bútor­zatát elsodorva zuhant a sa­rokba! És ezt a jelenetet a fikn is feldolgozza, s eléggé előtérbe helyezi. Helyes volt ez a pofon? S az. hogy el­csattan a vásznon is?! Sok felszólaló fejtette ki. hogy az adott szituációban Makarenko ki volt szolgál­tatva a három-négy züllött fiúnak, betörőnek, gyilkos­nak, akik fizikailag erősebbek voltak nála. Nem a védtelen növendékén ejtett testi és lel­ki sértést, hanem a telep ösz­szeomlását akadályozta meg ezzel a — bár akkor végső elkeseredettségében: ösztönös — kitörésével bűnözőkkel! szemben! Erre Indul meg va­lami 'ezekben a züllött fiúk­ban. Egy ember szembe szállt velük, aki bátrabb. meré­szebb és erősebb is náluk — most testileg, de majd lelki­leg is! Erre figyelnek fel. Imponálni kezd nekik, ezek­nek a beteg lelkű betörők­nek, s megindulnak utána. EZ A POFON nem jogo­sít fel te­hát semmiféle nevelői, sőt szülői pofonra sem. Ezt is tükrözi ez a színekben. a poltavai tájak, erdők szépsé­gében gazdag, sokáig emléke­zetes szovjet film. (siló) A z Inturiszt által szerve­" zett turistaúton voltam a Szovjetunióban. Kiev, Le­ningrád, Moszkva volt az út­irány. Pedagógus fizetésem­ből nehéz volt összerakni az úthoz szükséges 3500 forintot. Azonban, amikor évek óta melengetett gondolat vár megvalósításra, akkor félre a nehézségekkel, nem számít a hozott áldozat nagysága. Nekivágtam a nagy útnak. A csaknem 48 óráig tartó utazás alkalmával Csaptól Kievig hálókocsink a szerel­vény végén futott és naponta háromszor kellett a szerelvé­nyen végigjárni a szerelvény elején lévő étkezőkocsiig. Az orosz nép barátságos alapter­mészetű így hát számtalan alkalom nyílott a társalgásra. Csaptól Kievig ismeretséget kötöttem sztahanovistával, kronstadti hajóskapitánnyal, kolhozelnökkel és egv peda­gógussal is Csaptól Kievig többet megismertem a Szov­jetunióból. mint összes ed­digi ismeretségem során. A pedagógus, akivel ösz­szeismerkedtem. egv ukrajnai kolhozfalu tanítója volt. A tízosztályos iskola el­végzése után pedagógus ké­pesítését a főiskolán szerez­te. Elmondta, hogy 20 év óta működik a faluban. Fizetése 1600 rubel. A Nagy Honvédő Háború idején is a faluban tartózkodott különleges meg­bízatással. Két katonai kitün­tetést kapott a falujában vég­zett jó szervező munkájáért. Három gyermeke és felesége van, akikkel három szobás lakásában él együtt. Két gyermeke csak az iskolai szünetekben van otthon. Pattog a véső, csattog a kalapács, pedagógiai tanszékén dr. Zsámbéky László tav» székvezető docens vitavezeté­sével ankétqt tartottak a filmről. A nagyon tartalmas vitában tüzetesen válaszoltak a film minden kérdésére. Döntő mozzanatként emelke­dett kl a felszólalásokban az, mennyire helyes, hogv a ne­velés főbb kérdéseit a legna­gyobb 'közönségű művészet, a film programjába veszi. Ami­lyenne formálódik egy nem­zet ifjúsága, olyan jövő vár macára a nemzetre is. Látnia kell társadalmunk legszéle­sebb rétegeinek, .mekkora mértékben fontos kérdés a nevelés. Mert hát — valljuk csak meg őszintén — a mi mai ifjúságunk neveltsége körül sincs minden a legna­gyobb rendben. S arra a kér­désre, hogy csak megközelí­tően is teszünk-e mi olyan vagy erőfeszítéseket, mint A. Sz. Makarenko tett, bizony nemmel kell felelnüTitk. Per­sze igaz, a mi viszonyaink százszor jobbák, mint ott vol­tak 1920-ban. De azért ne te­gye senki a szívére a kezét! Szülő, utcai járókelő, de még cz iskola se! Tanuljunk hát módszert, gyengédséget, de szigort is. következetességet, szívóssá­got, lankadatlan, harcos ne­velni akarást, de mindenkép­pen mélységes humanitást a nagy nevelő filmalak iától! A hatalmas regénv minden árnyalatát, lelki rajzát, mély­ségéit, folyamatos, szívós küz­delmeinek fokozatos apró győzelmeit egy másfél órás film sokszor csak illusztrálni tudja, s a regényt nem isme­rő néző előtt Makarenko a'akja nem áll. nem állhat olyan magasan, mint az előtt, aki a regényt is ismeri. A vi­tában többen felemlítették, mekkora kötöttséggel kellett megküzdenie — nemegyszer nagyen eredményesen — Ma­nevicsnek és Maszljukovna'k. a forgatókönyv íróinak, va­lamint Majevszkaja társren­dezőnek. hosv a valóságot leíró életregényt ugyanúgy vigyék át egy másik művi­f-et síkiára. Habár a film olyan . feladatra vállalkozott — befejezéshez közeledik a műhelyépíiés a Radnóti Gimnáziumban Lapunkban már hírt ad­tunk arról, hogy a szegedi Radnóti Gimnáziumot az Ok­tatásügyi Minisztérium kí­sérleti . iskolának nevezte ki, és megbízta a politechnikai oktatás lehetőségeinek ta­nulmányozásával. A Radnóti Gimnázium ve­zetősége és politechnikai munkaközössége már az el­múlt iskolai évben megkezd­te a politechnikai oktatáshoz szükséges műhelyek tervé­nek az elkészítését, valamint az oktatás anyagi feltételei­nek a biztosítását, a műhe­lyek szerszámokkal való el­látását. A tervek szerint a mű­helygyakorlat céljait szolgáló helyiségek az iskola alagsorá­ban nyernek elhelyezést, ahol száraz, világos és egész­séges termek sorakoznak. Eddig raktárhelyiségnek használták őket. Ezeket a ter­meket nyárotn kitakarították és most fejezi be a szőregi ksz a villany, a gáz és a víz beszerelését a műhelyekbe. Pattog a véső, csattog a kala­pács, amint a munkásak • új vezetékeket húznak a falba, hogy a műhely a legmoder­nebb igényeknek is megfelel­jen. Az iskola vezetősége a műhelyek tervezésénél®nem­csak a kezdeti szükségletet vette alapul, hanem máris olyan arányokban végezteti a munkát, hogy a műhelyek a következő években várható nagyobi) igénybevétel esetén is meg­feleljenek. Most már csak a festő és kő­műves munika van hátra, és minden valószínűség szerint október végén sor kerül az órarendszerű politechnikai képzésre. Az elgondolások értelmé­ben az iskolában nyolc mű­helyt rendeznek be. Éspedig: üvegtechnikus, asztalos és fafeldolgozó, fémmegmun­káló rádió és elektromos, esz­tergályos, könyvkötő és mo­dellező műhelyt. Ezenkívül külön fürdő, mosdó és egész­ségügyi berendezés építése is párhuzamosan halad a mű­helyépítéssel. Mivel a rádió és modellező oktatás honvé­delmi szempontból is elsőren­dű fontosságú, az itt működő líanulók egyben a MÖHOSZ­nak is tagjai lesznek. A ta­nulók gépkocslismeretet is ta­nulnak. Az Autókereskedel­mi Vállalat a szegedi XI. szá­mú Autójavító Vállalat támo­gatásával használt gépkocsit utalt ki az iskolának, s így alkalom lesz a gópkocsiisme­ret tanítására. Az órarend­szerű oktatást pedig egyrészt a Gépipari Technikum taná­rai, vállalati szakembereik és az iskola nevelői látják el. Nem szabad elhallgatni azt a tényt, hogy a politechnikai oktatás megindításához szükséges szerszámanyagot a szegedi vállalatok és üzemek bo­csátották az iskola rendel­kezésére. Komoly dolog ez és szép pél­da arra, hogy a szegedi üze­mek mennyire szívükön vi­selik oktatásügyünket. Igen bőkezű segítséget adott a Szegedi Kendergyár, a Jutagyár, a Kéziszerszám­gyár, a Konzervgyár, a Vas­öntöde, a TEFU, a Ruhagyár, a Bútorgyár és a Cipőgyár. A Gépipari Technikum vezetői is felajánlották segítségüket. Meg volt a jó szándék a Tex­tilmüvekben is, de amit küld­tek, az javíthatatlan selejt. A Közlekedési Vállalat főmér­nöke és párttállkára csak ígért, s mindössze annyi lett a do­logiból,- hogy többször odaren­delték a tanulókat. ígéretet tett az Újszegedi Kendergvár is. Ezzel szemben a Makói Gépgyár, a Könnyűipari Mi­nisztérium Nyomdaipari Ki­vitelező Vállalata magáénak érezte a szegediek ügyét és értékes gépeket adott. Több segítségre számított az iskola n városi és i terü­leti Pcdígogus Szakszerve­zet részéről is, mert előreláthatólag m/ind a két szerv — tanfolyamok ren­dezésével — valószínűleg többször óhajtja majd igény­be venni a műhelyeket. Igen komoly segítség mu­tatkozott a szülők részéről is. Kardos Ernő elvtárs tervvel és szerszámmal, Ablaka Ist­ván, Csapó Ferenc, Vastagh Árpád, Strasser Gyula és Polgár Gyula elvtársaik a szerszám- és anyagbeszerzés­ben nyújtottak segítséget. Nagy Sándor elvtárs javítási munkákat végzett és ugyan­csak köszönet illeti munká­jáért Kecskeméti elvtársat, az Újszegedi Ifjú Gárda Ott­hon dolgozóját is. Az oktatás megindulásá­hoz tehát elegendő szerszám áll az iskola rendelkezésére. Nagy hiány mutatkozik azon­ban gépekben és a gépeket hajtó motorokban. Az Oktatásügyi Miniszté­rium a napokban jóváhagy­ta az iskola politechnikai irányú óratervét. Ennek értelmében a műhely­foglalkoztatást heti 1 órában az I., II., III. és a IV. reál­osztályokba vezetik be. Az első osztályban famunka, a másodikban fémmunka, a harmadikban gépismeret, a negyedikben elektrotechni­kai képzés képezi az oktatás tárgyát. Ezenkívül fotó, rá­diós. mezőgazdasági, gépész, asztalos, modellező, üveg­technikai és könyvkötő szak­körök segítik a politechnikai képzés megvalósulását. A szakkörök iránt a tanulók ré­széről igen nagy az érdeklő­dés. A műhelyek felállításával és, a politechnikai képzés órarendszerű bevezetésével Szeged város oktatásügye új színekikel gazdagodik és nagy lépéssel jut előre a XX. kongresszus szellemének megvalósításában, egyben le­hetőség nyílik arra is, hogy a Radnóti Gimnázium a po­litechnikai oktatás bázisává válva nagymértékben segítse a pedagógusok politechnikai képzését. mert főiskolán tanulnak. Fi­zetésén kívül kap a kolhoz­tól 1000 négyzetméter háztá­ji földet, amit meg is mű­velnek neki. Tekintettel azon­ban, Ihogy minden szükség­letét olcsón be tudja sze­rezni a kolhoztól, háztáji földjét visszaadta és nem foglalkozik sem háztáji föld­del. sem pedig házi állatok­kal. Három újságot és több folyóiratot járat. Van rádió­ja és televíziós készüléke. Ez ideig kétszer nyaralt a tengerparton. Amikor a ház­tartási és ruházati dolgokról került fel a szó, mosolyogva beszélte el, hogy a Honvédő Háború befejezése óta ilyen gondok családjában nincse­nek. k/Jegkérdeztem tőle, hogv 1 1 boldognak érzi-e ma­gát? Meglepetésemre azt válaszolta: — nem. Bár, mint kultúrember, minden igényét ki tudja elégíteni, mégis elé­gedetlen, mert hazájában a széles néptömegek felemel­kedése szerinte még mindig lassan halad. A szovjet tár­sadalomnak még mindig van­nak — bár kicsiny számban, de vannak — elmaradott, a munkától húzódozó tagjai, akiknek életszínvonala nem üti meg a szocialista ember részére szükséges szintet. Számolni kell ezen réteg lé­tezésével: kitartó nevelőmun­kával, a kultúrigények fel­emelésével, széles oktatómun­kával emelik ki ezt a vékonv réteget a szellemi elnyomo­rodás bilincseiből. Megértetik vele, hogy az időben elvég­zett munka saját és családja boldogulását jelenti és a nor­ma betartása becsületbeli kötelesség. íme a szocialista pedagó­gus arcképe! A szocialista társadalom által részére nyújtott gondtalan életet, a társadalomban még feltalál­ható hiányosságok megszün­tetésére kívánja meghálálni. Egy másik véletlen talál­kozáson egy fiatal pedagó­gussal Moszkvában történt. Sűrűn jártam a borbélyhoz. Nem annyira a borotválko­zás, hanem az emberekkel való találkozás miatt. Az unalomtól való szabadulás közlékennyé teszi a szépítés előtt álló pácienseket A fiatal, nőtlen, 25 éves kartársunk két év óta tanít egyik moszkvai tízosztályos iskolában. Fizetéséből — 900 rubel — jól meg tud élni. Lakásra költ 30 rubelt ha­vonta és ezért kap önálló szobát. Teljes napi kosztja 200 rubel havonta. Fizi<a­szakos. Levelezőhallgatóként a kémiából is tanári képesí­tést szerez. Dár a szovjet pedagőgu­ü sok életszínvonala el"g jó, mégis nagy a munkaerő­vándorlás. Üzemekben, gya­rakban, de kolhozokban is a pedagógus képesítésű, fő­képpen természettudományos képesítésű egyének gyakran jobb kereseti lehetőségek­hez juthatnak, mint üzemi szakmunkások. Fiatal kartár­sunk is egyik finommecha­nikai üzemhez igyekszik át­kerülni,, ahol 1100 rubel havi keresetre van kilátása. Intő példa ez a fiatal pedagógu­sok fizetésének rendezésére, mert az értékesebb elemek szívódnak el a pedagógus pá­lyáról. Fiatal pedagógus kartár­sunk októberber nősül meg. Jövendőbelije is pedagógus. 1900 rubelt fognak keresni ketten. Havi 40 rubelért 40 négyzetméter nagyságú kom­fortos egyszobás-konyhás­fürdőszobás lakást fognak kapni egyik most felépült tízemeletes házban a Zlotáia utcában. kvj indkét szovjet pedagó 1 ' gusban megingathatat­lanul él a szovjet rendszer­hez való hűség. Látják azt a szédületes fejlődést, amelyet 1917 óta megtett a szovjet nép. Látják az eddig elköve­tett hibákat is, de amint mondották: „Elég erős a SZQV­jet állam ahhoz is, hogy az elkövetett hibákat ki is tud­ja javítani." Rendíthetetle­nül bíznak vezetőikben és szilárdságukról mi, magyar­pedagógusok is példát vehe­tünk. Dr. Judik Ferenc oo i i 1QY 5ZUW LEVELE Feleségemmel együtt ^ mind­ketten dolgozunk. A munkaidőnk reggel félnyolctól délután négy­ig tart. Két gyermekünk van. A kisebbiket, aki még csak négyéves, napközi otthonban si­került elhelyeznünk, míg a na­gyobbik most kezd iskolába járni a Madách utcai Általános Iskolába. Mivel otthon a gyer­mek gondozására munkaidőnk alatt senki sincs, kérelmeztük az iskolai napközi otthonba való felvételét, ahol munkaidőnk alatt tartózkodhatna és ebédel is kap­na. Az iskola ezt a kérésünket a rendelkezésére álló szűk keret miatt nem teljesítette. Tanuló­szobát ugyan biztosítanának ne­ki, de az étkeztetésről nekünk kell gondoskodnunk az iskolán kívül. Az utóbbi azonban nem lehetséges, mivel a rendelkezé­sünkre álló félóra ebédidő alatt a munkahelyről az iskolába a gyerekért, onnan az étkezdébe, majd a gyerekkel vissza az is­kolába és onnan megint a mun­kahelyre visszamenni — figye­lembevéve a távolságokat is — nem lehetséges, nem is beszélve arról, hogy az üzemi étkezde nem 0 éves gyerekek ízlése cs szükséglete szerint főz. Így azután nem marad más, mint vagy a hatéves kisgyerek ellátásának feladása, vagy áz, hogy az anya azért, mert iskola­köteles gyermeke van, hagyja ott a munkahelyét és a család ke­rüljön hátrányos helyzetbe azok­kal szemben, akiknek nincs gyer­mekük, vagy a gyermek gondo­zását a velük élő nagymamával el tudják látni. Mivel a Minisztertanács nem­rég hozott határozatot a dolgo­zó nők munkakörülményeinek megjavításáról és a második öt­éves terv előirányzatában is benne van a családvédelem meg­javítása, kérem, hogy az illeté­kes oktatási és szociális szervek teremtsék meg a feltételét an­nak, hogy a velünk hasonló kö­rülmények között élő szülőknek ne okozzon gondol gyermekük­nek iskolábakerülése olyan érte­lemben, hogy az egyik kereső­nek ki kelljen esni a munkából emialt. Ilyenkor fokozottabb szükség van a második keresetre — az iskoláztatással kapcsolatos szükségletek kielégítése érdeké­ben is. ^ Ilázy líászlá.

Next

/
Thumbnails
Contents