Délmagyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-254. szám)

1956-10-05 / 235. szám

Péntek, 1956. október 3, oELimYwanszi A barátság építőkövei VALAMENNYI SZEGEDI HA ZÁRSZÁMADÁS IDEÜZEM dolgozói szoros barát- JÉN az üzem könyvelési ságban vannak valamelyiK környékbeli termelőszövetkezet, vagy állami gazdaság dolgozóival. A Szegedi Xt Autójavító Vállalat és a zsombói Béke Termelőszövetkezet kapcsolatának például már hagyományai vannak. A szövetkezet dolgozóitól sohasem tagadták meg az üzem munkásai a segítségei. 'Az általános gyakorlattól eltérően ez az üzem és ez a szakemberei egy-két számológéppel a termelőszövetkezeti könyvelő segítségére sietnek, annak egy egész hónapra szóló keserves munkáját elvégzik egy délután Ez meggyorsítja a zárszámadást, a tagok megelégedésére — és növeli a munkásság becsületét a falun. Ha az üzemek a faluái és tanyai iskolák számóra kia hibát, selejtes szerszámokat, anyatermelőszövetkezet nemcsak gokat adnak, mint például a a nagy nyári munkák ide- Kéziszerszámgyár — ez a ujén dolgozik szoros együtt- nulók politechnikai képzéséműködésben, hanem az egész hez nagyban hozzájárul esztendő folyamán. Egyes üzemek mozigépek ke' A Szegedi Kenderfonógyár rendelkeznek — nem tártdolgozói'a Kisteleki Gépállo- hatnának-e mozielőadásokat mást és a csengelei Lenin Termelőszövetkezetet segítik a gazdasági és politikai munkában. Most legutóbb például az üzem balesetelhárítási felelőse járt kinn, hogv segítse őket a munkavédelem megjavításában. A javítóműhelyből azonban nemcsak időszakonként, hanem rendszeresen járnak ki dolgozók, hogy műszaki segítséget adjanak a falusiaknak. Időnként az adminisztratív dolgozók is megjelentek a gépállomáson és a termelőszövetkezet irodájában, hogy segítséget nyújtsanak •— főként a könyvelésben. A dóci Sarló és Kalapács termelőszövetkezet gépeit aratás idején a Szegedi Konzervgyár dolgozói javítgatták és tartották karban. A kopáncsi állami gazdasággal most ugyanez az üzem szállítási szerződést kötött a jövő esztendőre. EZEK AZ ÜZEMEK már meggyőződtek arról, hogy a munkás-paraszt szövetség jelszavának hangoztatása egymagában kevés a két alapvető osztály szoros együttműködéséhez — az osztályszövetségnek gazdasági cs politikai tartalmat kell adni, az országos intézkedéseken tűi a helyi rendszeres együttműködés révén. Többé-kevésbé azt a módot is megtalálták, ahogyan két osztálynak egymásra utaltságában segítenie kell egymást de az általános tapasztalat az, hogy ez a kapcsolat csak egyes időszakokban válik az eldugott gazdaságokban'' A termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban is él valamelyest az újítómozgalom. Az ipari szaikmunkások segítségével nem lehetne-e számos életrevaló újítást hasznosítani a mezőgazdasági nagyüzemekben? Csakhogy itt természetesen előbukkan egy kényes kerti és: a falunak adott segítség eszközeit az üzemek általában "eladminisztrálják", s mivel nem lehet mindent "eladminisztrálni", a gazdasági segítségnek bizonyos korlátai vannak. Fel kellene szabadítani ezek alól a korlátok alól a falu és város kapcsolatát! Nincs arra semmi szükség, hogy az üzemelt »fekctón« patronálják a falut, hiszen ez a gazdasági segítség lehetne kétoldalú is. Egyes üzemi konyhával rendelkező vállalatok nem tudnának vajon gazdasági szerződést kötni termelőszövetkezetekkel? Vagy, hogy egy másik javaslattal is éljünk: nem volna kölcsönösen kifizetődő, ha mondjuk egy zöldség- és gyümölcstermelőszövetkezet standot létesítene a Szegedi Kenderfonógyárban? Az üzem dolgozó aszszonyai munka végzéskor ott mindjárt bevásárolhatnának a termelőszövetkezet szép áruiból, s a termelőszövetkezet is jó piacot találna magának. Ügy gondoljuk, hogy a két alapvető osztály barátságának, együttműködésének az rendszerré. Különösen az általános politikai és gazdaaratas es a nagy mezőgazdasági munkák idején jön divatba, s azután sok helyen csak szólam marad. Szóvá tehetnénk azt is, hogy sok üzemben még nem találtak meg annak a módját, ahogyan ezt a nélkülözhetetlen kapcsolatot ki lehetne és ki kellene építeni. Egy időben szokásos volt, hogy a munkások kimente* a falura és vetésre, kapálásra, vagy aratásra bíztatták a dolgozó parasztokat. Ez a jószándékú agitációs segítség sok esetben mosolygást váltott ki a falusi emberek körében, mint ahogy az üzesági együttműködés mellett az ilyen helyi gazdasági együttműködések nagyon sokat használnának. Természetes, hogy a patronázsmozgalom csak akkor ölthet ilyen formát, ha az üzemek is, a termelőszövetkezetek is nagyobb önállóságot élveznek. Még akár a közvetlen termékcsere gondolatát is hasznosnak látjuk, hiszen a Jutaárugyár a terven felül készített zsákokat, vagy a Ruhagyár a terven felül készített parasztöltönyöket — ha nem lennének olyan merev mi dolgozókat is megmoso- rendszabályok —, akár közlyogtatná, ha egy mezőgazdaságba felnőtt ember arra oktatná őket, hogy ne így, hanem amúgy vágják a menetet. Az eddigi rendszertelen gyakorlattól eltérően valahogyan meg kellene keresni a falu és a város, a munkásvetlenül kicserélhetné a termelőszövetkezetekkel. EZEK MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ természetesen melegebb és rendszeresebb együttműködésre lenne szükség. A munkásosztály a közelmúltban nagyon sok derék tagját küldte falura — ezek a ság és a parasztság egymást falun dolgozó munkások erős kölcsönösen kisegítő tevékenységének újabb formáit. Az eddigi formák — egynémely kivétellel — természetesen jól beváltak, csak |endszerré kell őket tenni és egyik-másikat gyakrabban leli alkalmazni. Az üzemi íolgozók műszaki segítsége (ovábbra is előre lendíti a aezőgazdasági munkát, az ügitáció helyes formában topábbra is segíti a termelőszövetkezeti mozgalom íejesztését — de általánosabb, kapcsolt jelentenek az üzem és a föld között —, de vajon minden esetben magukkal viszik-e az egész üzem segítségét? Az osztályszövetség, osztá'ybarátság építőköveit mindkét oldalról le kell rakni és n megfelelő formák szerint kell őket csiszolni, mert n munkés—paraszt szövetség jelszava csal: így nyer eleven, hasznos tartalomra. A magyar újságírók gyászülése A Magyar Üjságfrók Országos soha többé nem engedik, hogy Szövetségének kibővített választ- a sajtó az igazság védelmezője mánva október á-én Rajk László, beívelt árlatlanok rágalmazója Pálffy György, Szőnyi Tibor éj és üldözője lehessen. A gyászSzalai András temetése előtt ülés egyperces {elállással áldogyászülést tartott. A gyászülésen zotl a márlirok emlékének. felszólalás juttatta ki leje- A kibővített választmány elújságírók mélységes határozta, hogy a Magyar u'jtöbb zésre az megrendülését a sajtónak a hazug perekben vállalt részesedése mieü. A gyászillés kifejezte szilárd elhatározását: az újságírók ságírók Szövetségének tagjai az egyesület székházából vapuinak fel a temetésre és a ravatalokra koszorúkat helyeznek el. Látogatás Kodály Zoltánnál Bt.'D A/7' S'Tf I Tvirlvöigry i gadta a fiatal bőszéi. KlőszedeI úú kórház gelle rejlett fiókjaiból a könyv számára a családi és baráti fényképeket is. Az bősze-féle Kodály életrajz ma már rnásofalai közt, az egyik felhőkarcolói magaslnton lévő hófehér erkélyes szobában tölti minden szabad pillanatát, szinte éjjelét és nappalát immár két év óla mokkorlól kezdve kell fejleszteni, csak ezúton érhetjük el, hogy a zenei kultúrát, a komoly zene élvezetét ne csak, r— mint a múltban, — egyes kiváltságosak dik kiadása leié közeledik, sőt hanem a legszélesebb néprétegek rövidesen egy fényképekben is megismerhessék. Kodály Zoltán, felesége beteg- gazdagabb, népszerű könyvet ad Búcsúzáskor boldog mosolyágya mellett. Emma asszonyt ki bősze Kodályról, az első ki- lyal emiili meg e téren elért legekkor érte súlyos baleset, amikor "dász külföldi fordítása ügyében újabb eredményeit, köztük henlí)54-hcn, egy Ő6zi autókirándulás alkalmából a budai hegyek között virágot szedett, mialalt férje az autóban dolgozott. Elesett, eltörte a lábát, s bár csodálatos javulás állott be, még ina sem teljesen egészséges. Életereje, lelki frisseségo azonban ma is töretlen. Szinte a felesége betegágya mellett születtek meg Kodály legutóbbi nagy művej. Az. elmúlt évben alkotta baritonszólóra és vegyeskarra írt Zrínyi Szózatát, majd a Nemzeti Dal cinxű kórós művet. MEGLÁTOGATTUK | Sok; pedig most folynak a tárgyaló- niinket, szegedieket is érdokié örvendetes tényt, hogy Szege- , den az idén már két zenei álta- \ I ínos iskola működik, — a gyakorló és a rókusi — oszlólyonként boti 6 órával. NÉHÁNY VONÁS Kodályról: nincs olyan kérés, amely ne találna nála visszhangra. Ezekről persze ő maga sosem beszél, szófukar, kissé -csípős lénye szemérmes DERESEDŐ I ha'i'. és h6'e]lfr I kis szaknlla hallgatással burkolja nycit. A közösségért legforróbb problémája zenei életünk fejlesztése és a magyar ifjúság zenei nevelésének kérdése. Ezért harcolt egész életében, ezért irta vita-cikkét az idén nyáron a Művelt Nép ha jólétemé- ezüstözi meg ma is fiatalos erőérző szíve ben csillogó napbarnított arcát, Ruganyos léptekkel indul és visz virágot Emma asszonynak. Mesélik, hogy amikor a Zrínyi Szózatát bemutatták és életének, alkotásainak hű társa nem lehetett jelen, a koncertteremben sábjain „Tanügyi bácsik enged- piros rózsacsokrot helyezett a j magasföldszintes lakásában, ahol naponta néhány órát tölt, fogadja barátait, munkatársait. Véletlenül éppen egyedül volt, kedvenc kefir uzsonnáját fogyasztotta kenyérrel és paradicsompaprikával. Közben szinte percenként csengett a telefon; türelmesen hallgatta meg a kéréseket, kérdéseket és bár a tőle megszokott szűkszavúsággal válaszolgatott, érdeklődéssel foglalkozott a hozzáfordulók problémáival, gondjaival. Megkérdezzük tőle hogyan alkotta meg legutóbbi nagy műveit, mikor úgyszólván minden szabad idejét a kórházban tölli, talán n kórházban is dolgozik? — Bár a főorvos felajánlotta számomra a szobáját, hogy ott zavartalanul dolgozhassam, nem fogadtam cl, úgy éreztem, nem alkalmas munkahely az nekem. Dohát nem is volt rá szükség, már bennem éltek, formálódtak, tornyosultak a szólamok, a vázlatot kellett csak levetítenem, ráépíteni a hangokat; nem olyan nagy munka volt az egész ... Kodály jétek énekelni a gyerekeket! címmel. Meggyőződése, hogy a magyarság és az emberiség szebb, boldogabb jövőjének a közös éneklésből-muzsikálásából kell kisarjadnia. Szerinte a nép zonei műveltségét már kisgyerjobhján üresen maradt székre. Fáradhatatlanul dolgozik az ősz, hetvenhárom éves Kodály, aki már nemcsak a miénk, de az egész világé. Gönczi Klára Válaszolnak az illetékesek A SZAVATOSSÁGI HATÁRIDŐRŐL A VALÓSÁGBAN csodát otthon reművelt a kórház és az közti állandó vándorlásban: mekműveket alkotott. Lapozgatom asztalán lévő életrajzát, amely ez év elején jelent meg Eösze László tollából. Az adatokat több év nehéz munkájával bányászta ki Eősze: régi újságok, okmányok és dokumentumok elásott halmazából és szólaltatta meg egy vasútas fiának élettörténetét, aki — Kecskemétről elindulva — a nép útján és lelkén keresztül haladt a halhatatlanság felé. Kodály eleinte hallani sem akart arról, hogy életrajza nyomtatásban megjelenjen. A készülő jegyzeteket időnként megnézegette és mire a könyv elkészült, megnyerte a mester tetszését. Kodály baráti szeretetébe foA Délmagyarország szeptember 18-i számában megjelent „Tartsuk be a szavatosság idejét" című levélre a Szegedi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalattól a következő választ kaptuk: Az élelmiszer-kiskereskedelemben forgalomba holott áruknál szavatossági, eltarthatósági és értékesítési határidőket ismerünk. A szavatossági határidőt a gyártó, vagy csomagoló vállalat, az eltarthatósági időt a vonatkozó szabvány határozza meg. A szavatossági határidő nem lehet rövidebb az eltarthatósági időnél, a két idő legtöbbször egyezik. Az értékesítési határidőt a keszeptember 30-án, a szava tossági idő utolsó napján meg kifogástalan volt. A szavatossági idő lejária után a kereskedelem veszi át a felelősséget azért, hogy az áru fogyasztásra alkalmas. Hogy ez megállapítható legyen, a lejárt határidejű árukat a Szegedi Minőségvizsgáló Intézettel megvizsgáltatja a vállalat és ameny nyiben az elemzési bizonylat eredménye megnyugtató, az árut továbbra is forgalomba hozza. Ez az értékesítési határidő. Célszerűtlen dolog lenne — sőt, a népgazdaság szempontjából komoly káró kat jelentene — a helyes óvatossági rendszabályként reskedelem állapítja meg ak- alkalmazott szavatossági idő kor, ha az áru szavatossági ideje lejár, de a minősége változatlan. Ilyenformán a szavatossági, illetve eltarthatósági idő lejárta nem jelenti azt, hogy az áru renlejárta után a kifogástalan árukat kivonni a forgalomból, vagy megsemmisíteni. Kovács Mihály elvtársnak — a Délmagyarország-ban megjelent levél írójának — deltetésszerű használatra al- kérdésére válaszoljuk, hogy kalmatlan. A gyártó, illetve csomagoló vállalat a szavatossági idő lejártáig szabványszerű tárolás esetén szavatol azért, hogy az áru eredeti minőségében változás nem történik. Nyilvánvaló, hogy a legtöbb áru a szavatossági idő lejárta után is kifogástalan minőségű, hiszen nehéz is volna elképzelni. hogy egy áru romlott iegyen október elsején, ha nyugodtan tegye rá az 1955 VII. hónapban gyártott szalicilt a befőttre. A szalicil, mint kiváló konzerváló szer, különösebb tárolási feltételeket nem igényel, és száraz raktárban, üzletben, lakásban évekig eltartható anélkül, hogy konzerváló hatásából veszítene. „Lánynak szü'ni dicsőség" Fiatal lány áll a bi- Csak áll és kihívóan néróság előtt. Finom vo- zi a bírót. Tizenhárom éves kora óla! A hét ülnöhaszfüllesztö csendjét gúnyos, kemény nevetés hasítja ketté. — Miért? Lánynak szülni 'dicsőség, nem? Maguk mondták, maguk írták a kórház falára, — mondja vadul és görcsösen nézi a bibor arcú, idős asszonyt. „Lánynak szülni dizélesebb skálájú és állandó "^{ú sápadt arca van, Felveszik az adatait, tzony, az egyik pedagó- csőség, asszonynak szüllegítség kell a falunak! „,„;,' „„„ Goya jcst- Anyja gyári munkás, akár egy Goya menynek. Kis kék Anyja gyári apja szintén. Szülei küa másik ölgyerme- ni kötelesség". Nem iskes családanya, széna- merösöh e torzszülölt Csökkentik a szemstyvonaffargalom ftor.'étozYsát A magyar államvasutak néhány napja korlátozza a vasúti személyforgalmat. Péntektől azonban már mintegy háromezer vonatkilométeren feloldják a korlátozást és több személyvonatot ismét közlekedtetnek. Mintegy 45 személyvonat-párt állítanak forgalomba, többek között a Budapest Nyugati-pályaudvar—Záhony, a Budapest Nyugati-pályadvar—Szob, a |— Szerdán este háromtagú szlovák oktatásügyig érkezett Szeged Mária, a csehszlojitás- és kultúrügv i ^m óvodai osztályfcvaéova Ilona, a ^óvodai feliiga. a ««* "f; f^A^^t" Budapest keleti-pályaudvar __jgletében nikus, vagy talán keserü vonástól húsznak is _ jv/íóftz látszik. kölcstelen A bíróság erkölcste- .. kérdezi a len életmóddal vádolja, másra nem, folytat erélelmódot? sem ma sem tudjuk. id. A tárgyalásnak régen - Es nem félték hogy vé*e már- 11 M«"át javító intézetbe utalták. pirulni — Az Üjszegcdi Kendergyárban megkezdődtek az az őszi ismeretterjesztő előadások. Hétfőn, október 8 án délután fél 3-kor Papp „ , dom, sokáig nem tudom László főiskolai tanársegéd alatt nem pirul rla nyugodtan, szabató- Móttl a jálly széja feledni, a sírni, pirulni tart előadást Afrikáról, uta„.„_ san válaszol migvonaglih és a tár- nem tudó B. Máriát. na a Titokzatos Afrika című — Két esztendeje. gyalóterem dermedt, (sinkó) filmet vetítik. A lány a vádirat felöl• bíró. Ha állapotos maradsz? , , . , , erre el kérdezi az ötgyerekes Áz U*V htvatalosan lezárult. De en nem tukell pirulnia. De B. Má- ülnökasszony. , %-asasa knem süti le a fakad sírva. «Kis kérdések» Az emberek szívből örülnek annak, hogy igyekszünk kiirtani életünkből mindazt, ami az elmúlt időkben rossz és kivetni való volt. Ki ne jrülno annak, hogy akár a párt-, akár a gazdasági életben véget vetünk a „titokzatos kádcrlapoknak". a sok esetben naiv titkolódzásnak Kevesebb már azoknak a száma, akik vulamiféle élettől elvont, kiagyalt szemlélet alapján ítélik meg az ember értékét a társadalomban. A már említett „titokzatos káderlapok" emberekről mondtak — sajnos gyakorta téves és kihatásóban megrendítő — keletet, véleményt, amely aztán bosszú időro eldöntötte az egyén sorsát. Jó, hogy nincsenek titokzatos káderlapok, s itt is mindjobban érvényesül n szocialista humanizmus, a kommunista emberség. De mégis, az emberekről nlkotott vélemény alakításban a régi rossz káderezés helyett még mindig találni egyes párt- és gazdnsági funkcionáriusoknál is olyan megállapításokat, amelyek nem helyesek, — nem a helyes ítéletet adják az emberről. Hirtelenjében kicsiségnek," lényegtelen apróságnak tűnhet, a valóságban azonban az esetek többségében súlyos lehet a kihatása. A Szegedi Ruhagyár egyik alapszervezeténck taggyűlésén a titkári beszámoló bírálta az egyik elvtórsat azért, mert a párlvozetösóg tagjainak nem úgy köszönt, amikor találkozott velük, hogy „szabadsági", hanem így: jónapot. A beszámoló „feltette a kérdést": milyen pórttag az, aki nem úgy köszön. hogy szabadság, aki szégyenli azt mondani?! Ebben a megállapításban és tónusban az is benne volt, hogy elítélik azt az elvtársat. Lehet, hogy még komolyabb következtetéseket is levontak? Az egyik elvtárs azt a gyűrődését mondotta el, hogy 6 sem tudta: helyén való-c a kommunistának nyilvánosan úgy köszönni édesanyjának, vagy -barátja feleségének, hogy kezeit csókolom. Teljesen egyéni dolog, ki, hogyan köszön és ebből nem szabad, nem lehet rosszaié ítéletet alkotni. Arról is beszélnek egyes párttagok, hogy nem párttag orvost miképpen szólítsanak. A vasmunkás nem mondhatja az orvosnak, hogy kartárs, sem azt, hogy szaktárs. Ügy gondoljuk, az a helyes, hogy nyugodtan használhatjuk az . úr megszólítást. Emlékszünk még azokra az időkre, amikor egyesek a népi demokrácia, a munkásosztály iránti hűséget úgy is mérték, hogv az illető kalapot, vagy micisapkát viscl-c. Azidőtájt keletkezett az a tréfás, de egy jóadag elkeseredéssel teli megjegyzés: „Ha káderezni hívnak — tedd fel a kádersapká I, ez fél sikert jelent". Ez már igaz. a múlté. De mivel az öltözködés és magatartás kö»rébe tartozik, ezzel összefüggően el kell mondani, hogy egyes pártszervezetek vezetői még mindig gyanúsan méregetik a modernül, — nem jampecesen! — öltözött egyéneket. Még mindig vannak — sajnos — akik erre is rásütik, liogy kispolgári. Azért, hogv minden emberről mindig helyes, józan ítéletet mondjunk, nem ártana elbeszélgetni ezekről a „kis kérdésekről" a pártszervezeteknek, Ohiétl cdak mád My.tp.liAn ? A Rómában tartott VII. űrhajózási kongresszuson az amerikai (Irhalózásl társaság elnöke amellett kardoskodott, hogy „az űrhajózások során nem szabad hódítókként (ellépni, lehetséges ugyanis, hogy a világűrben az embernél jóval magasabhrendű élőlényekre bukkannak. Amenynyiben feltételezhető, hogy valamely bolygó lakott, csak az ottani lakosság engedéjyével szabad kikötni a bolygón és vigyázni kell arra, nehogy a leszállásnál valakit veszélyeztessenek." A jóindulata tanács ugyan korai még kissé korai az űrhajósok számára, de helyes lenne, ha bizonyos emberek itt lent a földön Is megszívlelnék — például a szuezi konfliktusban vagy Ciprus esetében ...