Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-23 / 225. szám

DHIMGY9RQRSZIG Vasárnap, 1956. szcpt. 23. DÉR ENDRE: TIVORNYA Részlet a szerző „Hiú szivekben" című készülő regénvébfil IRODALMI MELLEKLET Egy regény és társadalmunk Jegyzetek Somfai László „Viharban" c. művéről NINCS SZÁNDÉKOMBAN Balázs becsületes ember, aki felül emelkedni a társadalom kritikát írni n regényről, mert csak segíti a célja elérésében és vizsgálatában saját kérdés-kom- kább unatkozott hát a társaság, — dicséretére legyen mondva — bármely pillanatban kész meg- plexumán, ez pedig nem volt s Kővágótól várlak valamiféle olvnn sok problémát vet fel, ndni Annának azt, amire ercde- elegendő egy ilyen nagy igény- unaloműző friss fordulatot. Az Nagyon hiányolták már Kővágót a íőkorhclyek. A kértvacsatával ugyanis fel kel­lett hagyni, hisz minél buzgób­ban olajozták a torkukat, a ko­ponyákban annál kevésbé fo­rogtak a csapágyak. Széteső fi­gyelemmel so bridzsezni, se ta­rokkózni ncm lehet. Egyre in­amelyeknek még felszínes vizs­gálatit is legalább egy tunul­nuínyocskát kívánna. írójának tehetsége kényszerít most arra, hogy no irjant le megokolás nélkül a sok diesérondőt, s uzt a biztos reményemet, hogy új nlkotásn már többet jelent majd n magyar irodulombitn. A könyv kis hibáit sem akarom felsorolni. tileg vágyódott. A polgári társaság, nz elmúlt rendszernek még a mába be­nyúló csápjai akadályoznák? Ncm! Ez a társaság önző céljai elérése érdekében inkább segít Annának. Az úri társaság sok­szor szúrós játékszabályai pedig lodöfhetnénok-e egy határozott mert ezek összefüggnek n mű fő K°"',ülküdá8Ú' "">S«bizto. An­hibájával, A mű megalkotásá- 11,1 ' nak idejét se vettem figyelembe, A mi társadalmunk pedig meri szerintem minden útjára «wte golyóscsapágyon _ szállítja bocsátott művészi alkotás csak önmagáért felelhet Apró kis miértek helyett csak egy kérdéssel szeretnék foglal­kozni, azzal, ornit az fró is nagy Annának azokat a lehetősége­ket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy célját elérje. Maradna még az, hogy Anna könnyelmű nőszemély, de cn­következetesen nek az ellenkezőjét az író igen tehetséges lélekrajzzal bizonyít­ja; KI AKKOR A HIBÁS azért, hogy Kószóné viharba kerül és problémájával, amely szorosan oM ;,cm ,udjn megúllni a helyét? igyekezettel és exponál: a regényalakok, köze­lebbről a főhős és a társada­lom viszonyával. Tovább men­ve: a társadalom bírálatának összefügg n regényben a kom­pozícióval, a konfliktussal és azzal, hogy a regény hamis vá­gányra futott és ncm lehet nagy alkotás. AZ ÍRO NEM ISMERTE FEL nak konkrét okát, akkor világosan a társadalom valósá- lehet nz igazság, hogy A szerző komoly társadalom áb­rázoló igénnyel lép fel, ha pe­dig ő hősét rokonszenvesnek áb­rázolja és nem indokolja meg művészi hitelességgel elbukásá­csak bár gos mozgásét és igy Annának, n társadalom mindenben segíti n regénv főhősének fejlődése Kószónét, mégis már puszta 16­erősznkolt. Ez az írói tégelyben tével indokolttá teszi emberi sor­létrehozott emberi sors pedig sok tragédiává válását, olyan társadalmi következtéié- A szerző társadalom bfrálata sekkel terhes, amelyek nem iga- Jtótirányú a regényben. Az znk, hamisak. Hmnis egyfelől pgyi|. cz „ ki ncm faondott bí­tehét az író óltnl létrehozott fi- rálaL lövege ennek az, hogy pora sorsának alakulása, másfe- h8sél a valóságos helyzet, a tör­lői a társadalom, melyben egy- (ónfit lop-;Uiija ellonében apró általán ncm szükségszerű ilyen rósligazságok segítségével a bu­emberi tragédia létrejötte. Leg- kA, fcl6 80dorja. Közben nem alébbls n re-'nyben felvetett ülköztcti a társadalom ténylc­szituáeió keretében nem. I'.z nz ^ vftfTy vé|, hibáival, amit ellentmondás azután minden to- Anna legyőzhetne, és így okar­vébbi tévedés okozója. va ncm „kurva azt bizonyítja; Vizsgáljuk meg Kószó János- hogy a társadalom sírásója min­né, Anna rrgényhcli fejlődését. den szép és jó utáni törekvés-' Anna munkás szülők gyerme­ke, munkás feleség, akinek a mi társadalmunk teremti meg a le* hetőséget, liogy kiszakadjon be­lőle nz a vágy: emberi életet , , . akarók élni! Az elnyomottak u.z.djon meg ezzel a lubasal cs sok száz éve, kívánságát fogai- 13 * ha "" d°f.°k 1°: mázza meg 1949-ben. És Anna f'k»J°- "nk nkkor! nem is nkármilven célt tűz ki An.ni\Jn innga elé. Meg akarja szereznin , .... „ , . , . polgári osztály kényelmét, utói ^^^t ho Alföld bővelkedik szakadekok­úton bnlnd és akarja érni műveltségét. Nehéz harc ez, nmelyben Anna lényegében elbukik. Az író a befejező akkordoknól ugyan detts ex mnehina megol­dással, kényelmet lakással és némileg optimista perspektívá­val látja el, de ez ncm váltóztnt azon a tényen, hogy Anna bu­kott hós. Elveszti ugyanis tár­sadalmi biztonságát, hovatarto­zását és vesztésen „visszntór" osztályához. Vesztes ez a vissza­kik n regény. FÉRJE MARADISÁGA, nki nem nézi jószcmmel, hogy n fe­, . , *,. , , , ••> luknol) tulirozi az iro mcgoiuasi. leseg művelt ember akar lenni? , helső konfliktusát, mint Ncm! Anna férje ellenére irat- „tuvleee, fisszcötlcözésc­kozik be nz egyetemre és van olyan határozott egyéniség, hogyha nknrná, a megváltozott műveltségbeli különbséget át tudná hidalni «. megteremthet- ^ n csinA,t felplrlok indoko­né a családi harmóniai. Anna ,n|1(m konniklu,.nlkotAíba krr. Tha7*? IJ p«'ik«A liil>As konflik­tusok azután eltérítik a regényt a logika útjáról, amikor pedig szik lényeges szerepel, hiszen a csinos fintnlnsszony könnyedén túltcszi magát azon, hogy férje nek. Az apró részigazságok igy egy igaztalan képet eredményez­nek és ezt feltétlenül helytelen­nek tartjuk. Ha az író hibát lát a társadalomban, akkor hőse Somfai alföldi ország­közben beleesik ban. Ez lehet a regény logiká­ja, de ncm az életéi A másik bíráló módszer, amit Somfai László igen bátran és igen jó szemmel végez, szintén ellentmondásos, mert ezt a re­génytől függetlenül teszi, sőt, ellenében. Társadalmi életünk tényleges hibáiról fr, de csak mellékesen és azután ráfogjuk bősére, hogy ezek hatással vol­térés azért, mcrt az 50-cs évek- t»k rá. Mi alhisszük, hogy ez az bon magabiztos, kommunista éleiben így előfordulhat, de re­gondolkoilúsú Anna indul az gényben csak azt hisszük el. emberibb életért harcba, mfg nmi művészileg megvan tndo­1953-ban egy összetört, polili- kolva és ez az, amit az író nem knilng bizonytalanná vált Anna lesz meg. A „kényes kérdések, szájából már nem érezzük hite- nél" nem ábrázol, csak k)jclent lenek a polgári életforma elité- A kijelentés pedig csak akkor jósót; lehet hiteles meggyőző és , ,. , célravezető, lm az szoros kap­M, gátolja meg Annát hogy vnn n ^ 61elévc]> XSéfSA^bu" i'Uc««k fejl5dósével. ÉS ITT ELJUTOTTUNK a regény legdöntőbb ellentmon­dásához. Somfai László műve inkább tükrözi az fró megoldást nz élet tényleges összeütközése­it. Megoldást keres társadalmi kérdésekre, do írói feleletet nem Ind ndni. A regény hangvétele viszont követeli a feleleteket és otthagyja es a valósba ,s csak a „óksí l1sé n,Hpjlin bn,nd) lánya miatt ncm cgycz.k bele. o)( R fígurAk Wv4nyak ]e„, Tnlán n „megtévedi" lánya nek és jellemük ellenére cselek­okadályocza? Nem! Kószóné szenek. így keletkeznek olyan esnk azután csinál bclőlo problé- szituációk, mint például Merész mát, miután nz már gyereket doktor csak akkor hajlandó el­vár és haldoklik. Ekkor pedig végezni a műtétet, ha Anna nz már n szintén szerencsétlen An- övé lesz. Mindezt pedig csak na közeledik a másik szeren- azért, hogy Anna elítélhesse a cséllcn emberhez. polgári vijágot és hogy a „pozi­Ralázs Imre iránti szerelme tív" órtclróiség mellénk álljon! leune a visszahúzó ok? Nemi összegezve: az író nem p>dott Ö&2ZI tA.J Komoly a meny, búsul a táj, Száraz ősz jár az ég peremén; Sárga festékbe mártott napsugár Pepecsel a fáit dércsípte levelén. Az erdő fáin színek lengenek, Mint galyra akadt cifra rongyok: Tüskökbe fűzik cérnáik a szellők, ökörnyállal foltoznak a bokrok. Hangtalan a határ, néma, A barázdába sem csedül nótaszó; Hűvös a nappal, hideg az este, Földre hullott azurdarab a tó. A fázós égen félhold úszik. Mint gazdátlan rsóinak árván evez­Télbe kanyarog e forgó földünk, Mint gramofonra feltett lemez. A vaatag csöndben harang kondul, Visszhang nem szól, méla csendes, Szárnyra kelnek a száraz lombok, S mindegyikük egy kicsit repdes. A döntött tönkön fejsze puffan. Apró bárányfelhőket terelget a saséi; Három vadkacsa délre húz le, S az árnyas oldalon megcsillan a téL CSÉPÉ IMRE A szerző szabadkai magyar költő. Több verseskötete jelent meg; a Hf<1 című Irodalmi folyrtlrat és a Magyar Sző című napi­lap munkatársa. Hívtak engem . . . Hívtak engem mély, árkos esték, koromszemű sötétek, s pirosat virágzó hajnalok; Jöjj, költő, kell az ének! Hívtak engem réti virágok, szeretői sokcsókú szélnek, s lobogós lombú, tisztes tölgye'! Jöjj, költő, kell az ének! Hívtak esőért esdő földék, szökkenő májusi vetéseik, s búcsúzkodóan sápadt őszi kerté,. Jöjj, költő, kell az ének! Hívtak napok, csillagék, holdak, világvakító fényességek, a mindenütt kupolás égbolt; Jöjj, költő, kell az ének! níés szólt az ember: Nézd, barátom! Tudod, nekünk dolgozni kell! Van egy munkám egy régi házon; nagy munka, kérlek: énekelj! Hidd el, szebben cseng a székérce. a fűrész fürgében szalad, ha te segitsz. Nos, énekelsz-e? t,,és én megírtam első dalomat!, SIMÁI MIHÁLY Az emberek nevében Zsong-bong a főid. Riadót fúj a század, a térképjelek összekuszálódnak, barnán borzongó hegygerincek fáznak, tajtékos habja kicsap a fotyóknak. ölelkeznek türelmes tengerek, kastélyokból percek alatt lesz várrom és túl a mesés hetedhét-határon a valóság dús illata lebeg. Agytekervények pontos műszerén át szltálódlk ocsmányság és sötétség, a forgolódó mlndenség-planétát világítják emberszem-vlllanykörtck, és a hideg, fagyasztó tereket napnál erősebb szfvek melegítik, a telefonhuzalt a föld felett. Emberek nélkül mennyit ér a napfény? Nem vetett magból kalászt nem teremthet Mit ér a tü, ha hívogató selymén szerelmes párok soha nem bevernek? Mit számit akkor köd, fagy, deimedés, ha nincsen ember, aki reszket tőle? Kit rémft akkor zajló tenger öble, ha emberszlvben nincs hullámverés? A föld ls néma jaj és kaca] nélkül, s kinek kell akkor korok riadója? A térkének sok Jele kifeliérül, dermesztő csend ül csacsogó folyóra! Emberek nélkül — nincs hit, nincs rciné.ny szem nélkül nincs fény, s nem lehet sötétséi Költőt — mit ér rtm, kép, hasonlat, mérték, ember nélkül mit ér a költemény? OURSZKY ISTVÁN maguk közé fogadták a kifogá­solt származású Kővágót. Általános ováció fogadta most is nz ügyvédet, mindenki vára­kozással fordnlt felé. — Halljuk Vágót! — rikkan­totta a nyeszlett termetű gyógv­cukorkagyáros, Bottvánfy. S rekedt hangon kezdett pólycs pózban mutatkoztak sorra. be Sárinak tetszőit a kitt lönüs helyzet. Felvillanyozva koccintott az elázott társaság tagjaival, s mikor Kővágó be­noszogattn az. ajtón Rácz Pepit, mcsszc-környék híres prímását. nyel induló alkotáshoz. Ahol a ügyvéd mindenkori heccmachcr­társodalmi erők mozgásának áb- ként szerepelt körükben. A szó­rázolása csak egy kicsit is ha- rakoztatást, az udvari bolond mis, ott nagy alkotás nem szü- szerepét el is váriák tőle a löb­letheL biek, mintegy annak a kitün­Apor Józtef tetősnek honorálásaként, hogy mert zsollárbn: — To vagy re- bugyborékoló^neveléssel kezdaij menyem sziklaszála!. — Mi baj. barátaim? — Unatkozunk... — csuklott idősebb Hornyánszkv Kálmán. — Hát persze, hn nincs, ami felpezsdítse a poros agyatokat — mutogatta a foenit Kővágó. — A nők hiányoznak. — Megőrültél?! — meredt rá idősebb Hornvánszk Kálmán. Szlukn főügyész is botránkozva meresztgette véresre szemét: — Elment nz eszed? — Jól néznénk ki! — vinnyo­gott Rotlyónfy. — Ugorjunk fel és hozzuk el a feleségeket, mi? Kővágó alig tudott csendet teremteni hadonászó jobbjával: — Mi az, borsot vacsorázta­tok? Nem az asszonyokra gon­doltam. — Már kire? Tán kupiból akarsz nőket hozni? — Ribnncokból nem kérünk! — Ez sértés, Vágó! — Kikérjük magunknak. Kővágó most már mozdulat­lanul, mosolyogva várta meg, hogy ülepedjék a lárma. — Ne izgassátok magatokat fölöslegesen. Űrilányról van szó. Akinek ráadásul remek teste vnn, s csodásan táncol. Valósá­gos boszorkány. — Az más. Elő vele! ••» lel­kesedett Sclmeczi, az operaéne­kes, baritonját kieresztve. — Mi az, megj'ött a hangod? — röhögtek a többiek. — Nézd csak! Ncm is vagy te olyan re­kedt, amilyennek leteted ma­gad. Kővágó ezt már az ajtóból hallotta. Frissen, ruganyosan igyekezett Fáy Sarolta táneta­nárnő ablaka alá, a erélyesen kopogott. Sarolta kopott, kék hálóing­ben, álmosan imbolygott az ablakhoz. A villanyfény morcos arcába világított, amint kitekin­tett — Réla! Maga az? — enyhült meg mindjárt — Nyitom azon­nal. Két hdnopla szakadt meg viszonyuk. Sarolta számára ért­hetetlen módon nem mutatko­zott azóta Kővágó, s most meg­örült a tékozló fiúként visszaté­rő gavallérnak. Ne fáradjon, Sárika, öltöz­zön tüstént, s majd kiemelem az ablakon. Remek muriba viszem. A város és a megye legbefolyá­sosabb urai sóvárogják magát Fáy Sarolta olvan büszkén búzta ki molett, de még jóala­Uú testét a hálóingben, minllm soha semmi közük nem lett vol­na egymáshoz. — Mit képzel?! Közcédának szánt? Barátom, maga ajtót té­vesztett Menjen a bordélyba, ne úrilányokat háborgasson. •— Sárikám, nagyon félreér­tett A művészetéről hallottak az urak és a tehetségében oknrnak gyönyörködni. Meglepetten tűnődött a lány majd balkan szólt ki: •— Várjon, — s belibbent el­készíteni magát Sarolta kétségtelenül tánctc­hetség volt. Tíz esztendős me­lengetett álma, hogy az opera­ház szólótáncosnőjévé emelked­jék, művészeiével n fél világot elkápráztatva. Mivel ez nem si­került, fokozatosan merült a vi­déki város posványába, s elke­seredésében bormámorba és kalandokba menekült. F.gvre ke­vésbé adott magára külsőleg is. Ruganyos testé ugyan még nem töppedt össze, de nz iszákosság és korai öregség jeleit táskás szemén viselte már. Csak a táncért élt-balt változatlanul. Ha láneprodukcióiról volt szó, új­jászületett. Most azonban, ahogyan oda­felé siettek, paláslolni igyekezett helső örömét, s szemrehányóan szólalt meg: — Két hónap óta csak most jutottam eszébe? .;: — Nehéz a sárkánytól szaba­dulni — felelte Kővágó jelentő­sem Ügy fogadták az urak Sárit a Grillben, nhogy igazi művésznőt szokás. Igyekeztek józanoknak látszani — kinek többé, kinek kevésbé sikerült K UI ünne­keringőzni SelmerziveL — Szólót kérünk! — követelte nz öreg Szluka, aki a lány fel­tűnte óta egészen felfrissült és megfiatalodott. Sári tűzben égve borította ma­gába a pezsgőt, liirtclen lerúgta cipőit, s középen, az elhúzott asztalok helyén lenyűgöző ba­lettbe kezdett. Kígyózó knrmoz­dulatai, dereka, csípője ringása alá Rácz Pepi lehcllcthnlkan ad­ta a zenét. Lélegzetelállító csend követté a produkciót, hogy az­tán extázisba fulladó, elragad­tatott kilátásokba törjenek ki a nézők. — Madonnám! — robbant W Boltyánfy, g térdre rogyott; hogy a lány selyemharisnyás lábát csókkal illesse. •- Hogy volt! — ordították egyszerre, egymást túllicitálva idősebb Hornyóns/.ky és az öreg Szluka. Odngyürődtck a Sárit körülvevő urak közé, hogy ök is koccintsanak a művésznővel. Kővágó kilökdöste Pepit és Sári a szesztől és sikertől meg­részegedve, hisztériás kacajjal tépte le magáról szoknyáját, hogy tökéletes vonalú lábának mozdulataival ismét belevakít­son a kidülledt szemekbe. — Csárdást! — rikkantotta el magát a tapsorkán csillapultá­val Bottvánfy. Sári lobogó haj­jal fogott táncba, Selmcczi pe­dig dagadt nyakkal fújta pergő talpa alá: Se nem róka, se nem nyúl. Komámasszony, meg egy úr Ugrott kl a zöldleveles Bokorból... Az öreg Szlulta rezes basszusa is a dalba csapolt, a kakaskodó llotlyánfy derékon kapla Sárit, s fergeteges tombo­lás kerekedett. Az urak egymás karjából tépték ki az őrjöngve forgó lányt, szennytől csorgó homlokkal mártogatták, nyomor­gatták. Aki ncm a lánnyal tán­colt, rángó végtagokkal, tánto­rogva, fuldokló lihegésscl járta egymagában. Olyan tébolyító ka­varodás keletkezett, mintha nem is a bikahangú Selmeczi, hanem maga a sátán akarná kifogyha­tatlan nótáival hullává táncol­tatni az urakat. Poharak csat­togtak, pezsgős palack durrant, s az ördögien kavargó, tomboló társaságból sietve evickélt a be­zárt ajtóig vitéz Jánossy Káz­mér polgármester, Színjózan fejjel, angolosan tá­vozott. Epp az njlót tette volna be maga mögött, amikor Sári víjjogásba csapó sikításút hal­lotta: — Meggyulladok! Jánossy visszasandftott fél­szemmel. Látva, hogy Sári a kezére csorgatott borral perme­tezi, hűsíti vörösen égő arcát, s pucér felsőtestét, nem húzta be egészen az ajtót, hanem pár percig bcszemlélődött még a résen.:; E- MlHnit.EgCU: A MÓKUS Egy mókus gyűjtött minden földi IJót. Fenyőtobozt, mogyorót, diót, Egész kis fészke tele Volt vele. De 6 azért hordott-gyüjtStt (tovább Dugig tömte meg a kamarát. Nem tudták kis testvéri. Mire vélni. És korholták: Száz évre is elég, mit gyűjtöttél [annyi, Jó volna tán másoknak Is Ihagynl, Kapzsiságból tát sem hagysz (a hegyen. Mókusunk, hogy a vitát elvágja, Farklengetve átrepült más fára, S visszaszólt: „Mért gyűjtök? Hogy legyen!" É.s fentiek nem csak a mókusra (állanak, Igy csinálja ezt ma nagyon sok [vállalat: Gyűjt, hogy gyűjtsön, vesz azért, [hogy vegyen. Miért? Csak azért, hogy legyen) VAJDA BÉLA fordítása (Előre Bukarest)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents