Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-20 / 222. szám

Csütörtök, 1956. szept. 20. 3, oelmgymorszn; A százegyedik esztendő TERVEZÉS KÖZBEN í\7 éhány hónappal ezelőtt, 2 * amihor mindannyian meghatódva és megilletődve em­lékeztünk meg a száz évet sze­gedi színjátszásról, az ünnepi gondolatok mellett reményked­ve és bizakodással tekintettünk a közvetlen folytatás, a száz­egyedik színházi évad elé. Ak­kor már mögöttünk volt a XX. kongresszus, melynek eszméi nemcsak a politikának, de a mű­vészetnek, a mi színházunknak is bőven adtak feladatokat a be­csületesebb, a jobb, igazabb, művészibb munka megvalósítá­sában. Azóta ehelt néhány hó­nap, s ma. az évadnyitó napján megállapíthatjuk, hogy a szín­házi évadot előkészítő munka a nagy kongresszus eszméinek je­gyében történt, és hogy megte­remtettük országosan és Szege­den is az alapjait annak, hogy a színház jobb munkát végez­hessen ebben az évben, mint ko­rábban, őszintébb, bátrabb, messzehangzóbb szóval hirdesse a párt és a nép igazságát. Az új évad megkezdése előtt a színház a Városi Tanács irá­nyítása alá került. Ez a jelentős változás megkönnyíti a színház gazdasági és művészi munká­ját. A felettes szerv most már út van helyben, s nemcsak, hogy jobbén magáénak érezhe­ti a színházat, mint eddig, ha­nem jobban meglátja a bajoltat, könnyebben felismeri, hova kell a segítség, és könnyebben, gyor­sabban. is segíthet. Bizonyos eredményekből máris látszik e lépés helyessége, de nagy elő­nyei természetesen még ezután, az egész évi munkában mutat­koznak majd meg. ¥ elentősebb eredmények vannak a műsorterv ősz­szeállításában. Az ugyanis már szinte teljes egészében tükrözi ezt a XX. kongresszus által megteremtett szellemet, amely szembeszáll a személyi kultusz légkörével, a lakkozással, a va­lóság rózsaszínre festésével, bát­rabban nyúl a nyugati darabok­hoz és ennek nyomán is széle­sebb látókört rajzol az érdeklő­dök elé. Mást ne mondjunk, eb­ben az évadban mutatja be a Szegedi Nemzeti Színház Háy Gyulának azt a mai életünkről szóló darabját, amely mondani­valójának őszintesége, a szerző bátorsága, szókímondása miatt eddig évekig porosodott külön­féle íróasztalok fiókjaiban. Most mutatja be a színház Móra Fe­renc Aranyszőrű bárányát, amelynek előadását eddig ért­hetetlenül és bürokratikus mó­don a színház felettes szervei nem engedélyezték. Olyan nyu­gati darabokat is ígér a színház, mint Pirandello Leila komédiá­ja és az ismert modern francia drámaíró, Anouilh — akiről saj­nálatos elzártságunk miatt egyébként eddig szinte semmit sem tudtunk — Medea című ki­sebb darabja. \j em jelentéktelen változás a színház mellett műkö­dő Művészeti Tanács létrehozá­sa sem. Ezt a segítő szervezetet a társadalmi szervek közremű­ködésével valósították meg, az­zal a feladattal, hogy elvi kér­dések eldöntésében adjon segít­séget a színháznak. A jövőben a Művészeti Tanács segít példá­ul az egyes darabok, illetve előadások értékelésére szerve­zett viták vezetésében és szer­vezésében. Nem lebecsülendő ez és a többi más segítség sem, de mégis azt hisszük, a színház és a közönség szempontjából a leg­fontosabb e szervezet működé­sében az, hogy intézményesen közvetíti a színhúznak a töme­gek, a szegedi közönség véle­ményét, állásfoglalását. A Mű­vészeti Tanács jó munkája azt eredményezheti — és mindent meg kell tennünk, hogy eredmé­nyezze is —, hogy a tömegek és a színház között szorosabb lesz a Icapcsolat, a színháziwk mód­jában lesz alaposan és részlete­sen megismernie a közönség vé­leményét és ez a tájékozódás egészen nyilvánvalóan a színház munkájának javulását szolgálja majd, azt eredményezi, hogy a színház jobban a szegedi kö­zönség kedvére tud dolgozni. Mindezeken felül a jobb mun­kát szolgálja az is, hogy új erők­kel erősödött a színház társula­ta. Olyan művészek kerültek Szegedre, mint Pethes Ferenc, Bicskey Károly, Fogarasi Mária, hogy a többieket most ne emiit­sük, akik biztosítékot jelentenek arra, hogy színházunk munká­jában ilyen tekintetben sem fog semmiféle törés bekövetkezni. A Lili bárónő ma esti be­mutatásával új évad kez­dődik színházunkban. As állan­dó szegedi színjátszás történeté­ben a százegyedik. Nehéz fel­adatokat jelent ez az új évad, talán nehezebbeket, mint az ed­digiek, de egyben összehasonlít­hatatlanul könnyebb is lesz a munka, mert a XX. kongresszus teremtette légkörben se írónak, se színésznek nem kell semmi­lyen vonatkozásban erőt vennie meggyőződésén, mindenki, aki akar, megtisztult szívvel dolgoz­hat népünk javáért. At új évad kezdetén ehhez a munkához kívánunk sok si­kert színházunk művészeinek. Megjelent a Pír'élet szeptemberi számi A Pártélet új. szeptemberi száma közli a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Ve­zetőségének az értelmiségi politikának néhány kérdé­séről (hozott határozatát. Fontos cikket közöl továbbá a termelés pártellenörzésé­nek problémáiról, valamint Szabó András írásét a szoci­alista törvényesség megszi­lárdításáról, Wirth Adám cikkét az új Lenin doku­mentumok megjelenéséről. „A Pártélet napi kérdé­sei" rovatban jelent meg Bassa Endre: Bürokratikus vonásók a párftmunkában című írása, Nádas Gáspár: A termelőszövetkezfeti moz­galom fejlesztésének néhány tapasztalata című cikke. A folyóirat új számába Simái Mihály a szocialista Jugoszlávia államszervezeté­nek sajátos formáiról. Koro­lovszky Lajos a Német Kom­munista Párt betiltása utá­ni helyzetről írt cikket. A tapasztalatcserét segíti a szeptemberi számban Kirá'.v Mária: Hogyan segíti a Duna Cipőgyár pártszervezete a gazdasági vezetés úi rend­jét?, és Kőszegi Frigyes: Megtört a jég a Duclos Bá­nyagépgyárban című írása segíti. A Pártélet legújabb .szá­mának Beszélgetés az olva­sókkal círrjű rovat ismét számos érdekes és tanulsá­gos hozzászólást, kérdést és választ, levelet és vitaanya­got közöl. Pénteken nyílik a Kamaraszínház A Szegedi Nemzeti Színház Kamaraszínháza pénteken Seribe Egy pohár viz című vígjátékának bemutatójával nyitja kapuit este fél 8 órai kezdettel a felsővárosi Pos­tás Művelődési Otthonban. A Harsányi Zsolt fordításában bemutatásra kerülő darabot Gyökössy Zsolt, a színház új rendezője készítette elő, dísz­letei Szabó Sándor, az új ter­vező elgondolásai alapján készültek. A darabban színre lép Lontay Margit, Miklós Klára, Dómján Edit, illetőleg Szentirmai Éva, Kormos La­jos, Kovács János, illetőleg Kovács Gyula, Herczeg Vil­mos, Apor László, Galambos Mária és Má'uhé Eta. Szegedi tanácskűldőtfség utazott Plovdivba A Hazafias Népfront sze­gedi bizottságának küldöttsé­ge után a héten városunk tanácsküldöttsége is elutazott a bulgáriai Plovdivba. A ta­nácsküldöttség vezetője Tom­bácz Imre, a Városi Tanács végrehajtó bizottságának el­nökhelyettese, tagjai pedig Nagy István, a tanács mező­gazdasági, és Nagy Mihály a pénzügyi osztályának ve­zetője, valamint Dunai Ernő, a Minisztertanács titkárságá­nak tagja. A küldöttség a hó­napokkal ezelőtt Szegeden járt plovdivi tanácsdelegáció meghívására utazott Bulgá- j riába, ahol a plovdivi tanács [ vendégei lesznek. Három nagy szegedi üzem elindult az önállóság útján. Második ötéves tervüket a Ruhagyár, a Kenderfonógyár és az Üjszegedi Kender-Len­szövő Vállalat dolgozói a megadott tervszámokon belül saját maguk állítják össze Nemrégen vették tudomásul a felsőbb iparvezetésnek ezt a határozatát, de már min­denütt komolyan hozzáláttak első önálló ötéves tervük részletes kidolgozásához. „Nem ért bennünket váratlanul" — mondják a Szegedi Kender­fonógyárban. S valóban így igaz, mert ebben az üzemben már a múlt esztendő óta dol­goznak egy távlati terven. A második ötéves terv összeál­lításához tehát a vezérelvek már készen vannak, most csupán a részletkérdések és variálási lehetőségek vitája folyik. Persze még nem elég széles körben, mert a dolgo­zók csak hallásból ismerik a lehetőségeket. Ezért kérték is az üzem vezetőségét, hogy valamilyen tanulmányozható formában adja kezünkbe a globális tervszámokat és a; műszaki fejlesztési tervet. Komoly és célszerű átszerve­zési és üzemfejlesztési elgon­dolások öltenek formát ebben a műszaki javaslatban. Ed­dig 26 műszaki intézkedési pontot dolgoztak ki, s ezeket már mind a második ötéves terv feladatainak alátámasz­tására. Folyamatban van már a rendelkezésre álló és felújí­tásra váró eszközök pontos felmérése — sőt ezek elosz­tása is. Gyors és hozzávető­leges kalkuláció alapján a második ötéves tervben be­vetésre kerülő műszaki intéz­kedések mintegy 2.5—3 mil­lió forint megtakarítást Ígér­nek — jóllehet eddig csak a bevált, kikísérletezett mód­szerek alkalmazásával vetet­tek számot. 700 javaslat A Ruhagyárban a népgaz­daság második ötéves terve fölötti vitában és azóta több mint 700 javaslatot terjesztet­tek be a dolgozók az országos és helyi lehetősegek kihasz­nálására. Itt sem érte tehát felkészületlenül a dolgozókat a Könnyűipari Minisztérium kedvező döntése. A javasla­tok ilyen tömeges beérkezése után mindenki azt gondolta, hogy ezzel végleg kimerült ebben a témában az alkotó fantázia —, de nem így tör­tént. Mióta nyilvánosságra került, hogy önállóan tervez a Ruhagyár is, a tervkészítő bizottsághoz újabb javaslatok egész serege érkezett. Igaz, hogy az önállóság megadása • val egyidőben a Ruhagyár számára komoly kapacitás­növelés! lehetőség is nyílt, mivel a Magyar Nemzeti Bank többmilliós hitelt fo­lyósít az üzem részére. A 700 javaslat közül a má­sodik ötéves tervben 312 min­den módosítás nélkül helyet kapott — a többit részlegesen hasznosították. A dolgozók itt igen körültekintően ter­veznek. Jellemző példa erre az is, hogy amíg más üze­mekben elfeledkeztek a kö­rültekintő energia gazdálko­dásról, a ruhagyáriak már a hozzájárulást is megszerezték ahhoz, hogy a Szegedi Erő­műtől gőzt vezessenek üze­mükbe — azaz kihasználják ezt a kínálkozó helyi lehető­séget. Az önálló tervezés felrázta a dolgozókat, de felelősségü­ket is megnövelte. Ugyan­akkor, amikor azon fogadkoz­nak, hogy árujuk jobb minő­ségű lesz — azt is hozzá te­szik: talán a keresetük is emelkedik ezzel párhuzamo­san. A válasz'éktól és a m nőségről szabadon tárgyalnak Az Üjszegedi Kender-Len­szövő Vállalatnál is megkez­dődtek az előkészületek a második ötéves terv kidolgo­zására. Az üzemi pártbizott­ság kezdeményezése alapján műszaki értekezletet tartot­tak, amelyen ismertették az üzem második ötéves tervi nek célkitűzéseit és az önálló tervezéssel járó feladatokat Számos hozzászólásból ki­tűnt, hogy a dolgozók meg­elégedéssel veszik tudomásul a felsőbb iparvezetés dönté­sét. Nemcsak a műszaki és gazdasági vezetők, és a kö­zépkáderek, hanem az egy­szerű dolgozó emberek is megígérték a tervkészítésben való közreműködésüket. A várható javaslatok elbf­rálására már megalakultak a terv-brigádok is, amelyekben a szakembereken kívül a. párt- és a szakszervezet ak­tivistái is részt vesznek. A tervmunka sikerének biztosí­tása céljából az üzemi párt­végrehajtóbizottság kezdemé­< nyezésére a tervosztály ve­zetője és a végrehajtóbizott­ság termelési felelőse a Ha­zai Fésűsfonó- és Szövőgyár Vállalatnál jártak tanul­mányúton. Ez a vállalat is szerepel az önállóan tervező üzemek között, s mivel itt a tervezési munka már befeje­ződött, konkrét tapasztalato­kat tudtak szerezni a helyi tervezéshez. A Hazai Fésűs­fonó vezetői szivesen bocsá­tották rendelkezésükre a tervdokumentációt és az egész tervezési munka leírá­sát. örvendetes jelenség, hogy a Len-Kenderipari Igazgató­ság is rugalmasan alkalmaz­kodott azokhoz az elvekhez, melyek szerint a helyi kezde­ményezéseket és az igazgatók nagyobb jogkörét; figyelembe kell venni az önálló tervezés­ben. Ennek egyik megnyilat­kozása az, hogy a vállalat a megadott termelési keretszá­mokon belül szabadon tár- ­gyalhat a választék és minő- 1 ség tekintetében a kereske ­delemmel és ezen felül az önköltségi tervet is hosszabb időre állapítják meg. tgy a terven felül elért nyereség közvetlenül felhasználható lesz az anyagi érdekeltség fokozásában. Az önálló tervezés nagyobb felelősséggel jár, de a jelek szerint azért a tervért, ame­lyet a dolgozók saját maguk állítanak össze s amelyben saját gazdasági érdekük is nagyobb helyet kap, nagyobb erőkifejtéssel is fognak dol- , gozni. I Jtegedi diáikáli rra rra r** R Nagykörúton kívül... Lehet, hogy ez a szálka csak engem szúr, lehet, hogy mást Is, aki a Nagykörúton kívül lakik. Én ugyanis kí­vül lakom. Ez önmagában természetesen nem volna hi­ba, de szeretek olvasni, s itt kezdődik a baj. Olykor-oly­kor kedvem támad megvenni az Olcsó Könyvtár, vagy a Vidám Könyvek legfrissebb kötetét. Képes Sportot, vagy egyéb újságot. Ezeket azon­ban csak a Sztálin körúton, Illetve azon belül lehet meg­kapni — igaz, ott aztán nagy bőségben. A külterületek számára is kellene újságos bódét létesí­teni! A Marx téren is lehet­ne felállítani könyves bódét. Itt ugyan van már tiy, de azt most valamelyik kereske­delmi vállalat ládaraktárnak használja. (- -) A holnapok krónikása Azt mondják, hogy az újság a mindennapok kró­nikása. Laptársuitik, a Sza­bad Ifjúság kedden rekor­dot javított: a holnapok krónikása lett. „Kapunyi­tás százegyedszer" címmel a Lili bárónöböl közölt kép kíséretében bekonferáló% hogy a szegedi színház megnyitotta kapuit. Kár, hogy arról nem értesültük, hogy a színház szombati évadnyitó premierjét elha­lasztotta. nf. HoTizá'izéTás a Tí^ntáf-vitához Nyilatkozat az írói felelősség kérdésében Nem titkolom, hogy kelle­metlen meglepetésként ért a Délmagyarország szeptember 16-i, vasárnapi számában, a Magyar írók Szövetsége köz­gyűlését megelőző napon ..Az írástudók felelőssége" című cikk, tartalmánál fog­va. Nem hittem volna, hogy még mindig ennyi értetlai rosszindulat lehessen egyes személyekben. Még nagvobb meglepetéssel vettem tudo­másul. hogv a cikk írója azonos azzal a Sas István­nal, aki a Szegedi Fürdők és Hőforrás Vállalat igazgató­ja. Ez külön talányt okozott számomra, hiszen Sas István számtalanszor fordult író. valamint újságíró elvtársa­imhoz, hogv mivel ő is író. adjanak helyet írásainak a „Délmagyarország"-ban. il­letőleg a „Tiszatái"-ban. Mi számtalanszor újfent kijelentettük, hogv ennek semmi akadálya sincs, csak hozza az írásokat. Ilyent azonban — tudomásom sze­rint — e cikk előtt nem kaptunk tőle. Különös tehát, hogy ebben a cikkben ő — aki mindez ideig csak ígére­teket adott írások helyett — tőlünk, akik többet írunk, mint amennyi megjelenési lehetőségünk van, számon­kéri a műveket. fölött, mint például: „Tudó- ravasz módon. Akkor má­niásul kell végre venni, dunkban lett volna törné• hogy írói munkát sem lehet nyes úton felelősségre vonni kétértelmű ravaszkodással őt a sajtó útján elkövetett folytatni", vagy „Közös dof- rágalmazásaiért. 0 azonban gaink nagy tárháza után te- ehelyett a felelősségről ok­remtsürik végre rendet az íróasztal porlepte polcain és az írói lelkiismeret pókhá­lós kelléktárában is." és: „Miért várják el egyesek, éppen a szocializmust épitő népi demokráciánktól, hogy nyílt, vagy bhrkolt reakciós műveket támogasson ...", s végül, hogy a többit ne so­roljam: „Az igazi íróember­ben megvan az a kivételes lelkierő, hogy becsületesen bevallja önmagának és a nagyvilág előtt, hogy vala­mikor és valahol tévedett valamiben." Sas István ve­hette volna a fáradságot. Ihogy a becsület és er­kölcs követelményeivel ösz­szeférő, bár kockázatos nyílt­ságot választja, s nem „egye­seket", hanem X-t, vagy Y-t vádolja reakcióssággal és ra­vaszkodással •— nem ilyen tatva minket, az általános­ságok felelőtlen álarcát vá­lasztotta. Végül, ami az írók becsü­letét illeti, azt hiszem egyál­talán nincs szükség próká­torságra. A ténvek igazolják, hogv amikor tévedte!., volt; lelkiereiük (hibájuk beisme­résére. De a nagy kérdések­ben — szerényen szólva — egészen furcsa tőlük várni r.z önkritikát, amikor a tör­ténelmi események szerint őket igazolta az idő. Éppen ezen az erkölcsi alapon tar­tom az igazsággal és a kom­munista becsületességgel összeférhetetlenségnek, rá­galmazónak és felelőtlennek a •—ezett cikket és egyben úgy is elítélem, mint a szek­tás restaurációs törekvések bármelyik megnyilvánulását.­NÉMETH FERENC Mindez (különös, de napi­rendre térhet fölöttük az ember, hiszen ízlések és po­fonok különbözők. Annál -kevésbé lelhet napirendre térnj a cikkben foglalt olyan gyanúsítások és rágalmak Szombaton műsoros esttel nyit az Építők Művelődési Otthona Megírtuk, hogy az Épitő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgo­zók Szakszervezete vette ke­zelésébe a Rókusi Művelő­dési Otthont, hogy megfelelő kulturális és szórakozási le­hetőséget nyújthasson a nagy számú szegedi épftőmunkás- , szakszervezet tagjainak, ha nak, faipari és téglagyáridol­tfyy, útépítés i&úétotlt A Boross József utca ok: hol az ésszerűség? nagyméretű munka el­lakói panaszkodnak. Amikor ugyanis agya- végzése ilyen hosszú Még ez óv júniusában logjáró felét már lebe- idűt vesz igénybe? Mi­megjelentek az utcában tonozlák. egy reggelen ért kellett felszedni a az építőmunkások. Az előkerültek a vésők, már elkészült köveze­utca lakói örömmel fo- csákányok, s gyors tel? gadták őket, a kikopott, ütemben kezdték fel- Jóval az útépítés régi kövezet igen rászo- bontani a már elkészült megkezdése előtt — rult már a renoválásra, útszakaszt, meg is indult a mun- Ugyanez történt a ka annak rendje és járműúttal is. Már a módja szerint, s elein- hengerelés munkáját is te úgy látszott, hogy elvégezték, amikor fel nemsokára jó úton sza- kellett bontani. Hosszú ladliatnak a járművek huzavona kezdődött a Boross József utcá- aztán, ami azóta is tart. ban is, ós a járókelők- Az utcában megbénult nek sem kell a hepe- a forgalom, olyan az még az elmúlt évben figyelmeztették liogy elölről kell kezde­ni az egészet, fel keli bontani az útszakaszt, bogy a csatornázok a munkálatokat elvégez­hessék; A Boross utcai eset igcu jó példa arra, hogy az egyes vállalatoknak hogyan nem szabad Szegedi Víz- és Csator- egymással „kooperálni", naműveket, hogy a A dolgozók, akik ter­szükséges munkálatokat mészelcsen részleteiben végezzék cl ebben az nem ismerhetik hupás, felszakadozott járdán bukdácsolni. A i'-—la betonozását is elkezdték már, amikor a bajok elkezdődtek. Et­től a naptól fogva kér­egész útvonal, mintha a dúló tatárok vonultak volna rajla keresztül. Mi tehát az oka a fejetlenségnek, ki a felelős azért, liogy egy dezgelik a Boross utcai- ilyen nem is túlságosan utcában, emeljék fel a házakba bevezető víz­vezetékek csapszárnya­it. Ök természetesen vállalták is a munkát. De úgy látszik, „elfe­lejtenék" elvégezni. Az útépítés ettől függetle­nül megindult, és csak a kövezet lerakása illán döbbentek rá, ilyenféle ügyeket, mél­tán zúgolódnak az ész­szerűden, tékozló gaz­dálkodás miatt. De a Szegedi Víz- és Csatornaművek jóvoltá­ból megakadt útépítés hamarosan újra megin­dul, s legkésőbb decem­ber 15-re készen is lesz az útj f gozónak. A művelődési ott* hon berendezése most folyik, de szombaton már megtart­ják az ünnepélyes megnyitót ós attól kezdve — hétfő kivé­telével — mindennap délután 4-től este 10-ig az otthon ren­delkezésére áll nemcsak, a r.em a rókusi dolgozóknak is. A szombati műsoros esten Mertgyán Pál elvtárs, a szak­szervezet Csongrád megyei elnöke mond rövid megnyitó beszédet, majd a gyufagyári színjátszók Mihalkov: »A kékbegy* című vígjátékát mutatják be. A Szegedi Fa­lemezgyár tánccsoportja népi táncokat, Hodászi László pe­dig népdalokat, operettdalo­kat ad elő. Befejezésül a ••Böske* és az "Emlékalbum­című nagysikerű magyar kis­filmeket vetítik le. A műsoros estre belépődíj nincs, és min­den érdeklődőt szivesen lát­nak. A művelődési otthon rend­szeresen játszó mozija egyéb­ként másnap, vasárnap kezdi meg működését. Délután 4 és 6 órai kezdettel a "Díszelő­adás* című magyar filmet mutatják be. Ezentúl minden szombaton délután 6 és va­sárnap délután 4 és 6 órai kezdettel lesz új műsorral filmelőadás Rákuson, az Épí­tők Művelődési Otthonában,

Next

/
Thumbnails
Contents