Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-18 / 220. szám

Kedd, 1956. szeptember 18. 3, OELMlWRORSZtli Hegkezdődött a tanítás a marxizmus-leninizmus esti egyetemen Szeptember 17-én a második évfolyam hallgatóinak foglalkozásával Szegeden is megkezdődött a tanítás a marxizmus—le­ninizmus esti egyetemen. Az első évfo­lyam ma, 18-án este kezdi meg munkáját. A most kezdődő tanévnek van egy figye­lemre méltó sajátossága: az új hallgatók között az előbbi évnél nagyobb számban vannak régi és új értelmiségiek. Ez az ör­vendetes jelenség mindenekelőtt azzal ma­gyarázható, hogy a XX. kongresszus út­mutatása kedvezően hatott és hat pártunk politikai irányvonalára, kedvezően hatott az értelmiség körében folyó politikai mun­kára és ideológiai oktatásra. Üj szellemnek kell lépnie a múlt káros gyakorlata helyébe az esti egyetemen is. A párt azt akarja, hogy a hallgatók a min­dennapok bonyolult kérdései előtt állva ne tétovázzanak, hanem képesek legyenek önállóan cselekedni. E feladat megoldása kell, hogy álljon az esti egyetem törekvé­sének tengelyében. Jól tudjuk, ez a fel­adat nem könnyű. Arra van szükség, hogy a vezetők, az előadók, a szemináriumve­zetők — megszabadulva a személyi kul­tusz egyoldalúságától és merevségétől — élénk, alkotó vitát fejlesszenek ki az osz­tályfoglalkozásokon; a legnagyobb türe­lemmel magyarázzák meg a hallgatóknak a marxizmus—leninizmus ideológiai, elmé­leti kérdéseit és pártunk politikáját. A hallgató elvtársak pedig bátran vitatkoz­zanak, wiondjanak véleményt egyik, vagy másik Kérdésben, ne törődjenek azzal sem, hogy nézetüket egyesek, vagy akár többen is, esetleg nem helyeslik. Az a fon­tos, hogy a vitában ismerjék meg a helyc­set és tisztázzák a tisztázásra szoruló esz­mei, elméleti, politikai kérdéseket. Ehhez kívánunk szorgalmas tanulást, jó felkészültséget és sikerekben gazdag esz­tendőt. Qlf technika — „kölcsön"... A Szegedi Autójavító Vál­lalat régóta ismerős arról, hogy ott a technikai haladás egy pillanatra sem áll meg. Nem volt még az üzemben olyan műszaki fejlesztési terv, amit ne tetézve valósí­tottak volna meg. Erre az esztendőre 36 korszerű kis­gép megépítését tervezték eredetileg, s noha az esztendő derekán alig jutottunk túl, már 49 kis­géppel dicsekedhetnek. Újítási tervük is szűknek bi­zonyult, mert számszerint majdnem másfélszeresére tel­jesítették az előirányzatot. Ebben az esztendőben 73 újí • tásl javaslatot hasznosítottak a munka különböző fázisai­ban és ezzel 182 ezer forint megtakarítást értek el. Az üzem műszaki fejlődé­sét nagyszerűen illusztrálja például az a tény, hogy egy Csepel tehergépkocsit ebben az évben hatezer forinttal ki­sebb önköltséggel generáloz­nak, mint tavaly. Megnéztünk néhány ügyes kisgépet az üzemben és arra a következtetésre jutottunk, hogy az új technikának ezek » hasznos elemei több szegc­di üzemben ls jó szolgála­tot tennének. Az Autójavító Vállalat szí­vesen meg is osztaná mű­szaki eredményeit — de ki­vel? Érdekes módon egyik sem kapkod a hasznos cél­gépek után. Megszerkesztettek itt töb­bek között egy differenciál­mű-szállító kocsit, amivel egy ember könnyen mozgathat nehezebb tárgyakat is. Köz­tudomású, hogy ily szerszám­HÍREK Rendelet a húsjellegű keresztezett sertések szerződéses árától A Minisztertanács a hús­jellegű keresztezett sertések szerződéses átvételi árát 90— 126 kilogramm súlyig kilo­grammonkint 17 forintban állapította meg. Üj nyelvtanfolyamok Szegeden A Pedagógusok Szakszer­vezete német, orosz, francia és angol kezdő és haladó nyelvtanfolyamaira még el­fogad jelentkezéseket. Érdek­lődni lehet a szakszervezet Április 4 útja 1. sz. alatti (Hősök kapuja, I. em., balra) klubhelyiségében. -ünnepelyesévnyitóutan _ ^ hetébe„ szeptember hó ljtón détátán akos }engyel egye_ 5 órakor, a dolgozok gunna- ^ érkeznek vá­zmmaban rsmegkezdodot a * tanítás Az idei evben minfe gyakorlaton vesznek egy 150 dolgozó iratkozott be a dolgozók gimnáziumának esz' osztályaiba. '— A Honvédség Központi Tiszti Házában Budapesten szeptember hó 14-én délutáni megjutalmazták a honvéd­ségi levelező oktatásban ki­tűnt tanfolyamvezetőket. Ez alkalommal megjutalmazták Tihanyi Nándor gimnáziumi helyettes igazgatót, mint a szegedi honvédségi tanfolyam­vezetőjét. nak nagy hasznát vennék a szegedi fatelepek a rönk­mozgatásban, vagy a Hajója­vító Vállalat, illetve a Vas­öntöde — s egyáltalán min­den olyan üzem, ahol nehe zebb tárgyakat kell mozgat­ni. Építettek az Autójavítóban egy nagy teljesítményű sze­gecsmelegítő kemencét is. Ennek egy jól megépített „testvére" a Hajójavító Vál­lalat szegecselőinek munká­ját lényegesen termékenyeb­bé tehetné. Ki is próbálták a szegedi hajójavítók ezt a korszerű szegecsmelegítőt, de nem volt módjuk arra, hogy saját szükségletükre meg­építsenek ilyet. Nincs önálló­ságuk — a felsőbb ügyinté­zés tengerében pedig ez az ügy csupán egy szerény csepp. Azzal folytathatnánk a fel­sorolást, hogy a vállalat mű­szerjavító részlegét és repe­désvizsgáló készülékét hason­lóképpen nem veszik igénybe a sze­gedi vállalatok. Pedig köztudomású, hogy az egész városban sehol nincs másutt lehetőség a gépalkat­részek „megröntgenezésére" Ezzel a készülékkel meg le­het előzni a munka közben: géptöréseket. Különösen a gépállomások és a nagy fonó­üzemek munkájának tökéle­tesítésében volna fontos en. nek a lehetőségnek a kihasz­nálása. Nos, itt vannak a lehetősé­gek, csak ki kell nyújtani ér­tük a kezünket és hasznosí­tani kell a technika mindén eredményét, ahol csak arra lehetőség van. A röszkei Lenin Termelőszövetkezet és az egyéni gazdák Ezt az írást a megemlékezés és a kegyelet hangján kell kez­denem, mert Csöke István, aki­nek az ügyében vitatkozni akar­tam, akinek a példáján meg akartam mutatni, hogyan nem szabad és hogyan kellene törőd­ni a Lenin Tsz-ben az emberek­kel, időközben meghalt. Már nem olvashatja el ezeket a so­rokat, pedig anyagukat na­gyobbrészt ő mondta jegyzetfü­zetembe, és szerette is volna olvasni. Ezt biztosan tudom ab­ból, hogy azon a szerdai napon, amikorra Ígértem, hogy meglá­togatom, egész nap az utat fi­gyeltette, mór nem tudott járni, s csak kérdezgette folyton: jön-e már az újságíró? Este érkeztem meg hozzájuk. Vele kapcsolatban már nem lehet Jóvátenni sok mindent, de —, hogy akik­nek szükségült van erre, levon­hatják a tanulságokat — le kell írnunk Csőko István és a szö­vetkezet esetét. Csöke Istvánék még 1950 au* gusztusában lettek szövetkezeti tagok. Először a „Micsurinban" dolgoztak, később, amikor a Mi­csurin és a Lenin Tsz egyesült, Csöke bácsi is a Lenin Tsz tag­ja lett. Nem volt ° még most, halálakor sem túlságosan idős ember — de már évek óta gyen­gélkedett, betegeskedett. Szívós­sága, nyugtalan vére azonban nem hagyta pihenni a végsőkig. Dolgozott, évente teljesítette a maga 250—300 munkaegységét; Később éjjeliőr lett. E megbíza­tásban is becsülettel helytállt, mindaddig, míg mindkét lába meg nem betegedett. Az orvosok valami fogyást állapítottak meg, s emiatt majdnem tőből ampu* tálni kellett Csöke István lábát Ezzel kezdődik Csöke bácsi tragédiája: Az történt ugyanis, hogy Cső* ke István, amíg dolgozni tudott kellett a szövetkezetben,- azu­tán pedig már nem nagyon. Még azt sem kapta meg a szövetkezettől, amit a minta­alapszabály is megítél számára. Csak éppen vetettek neki vala­mit, pedig többet érdemelt vol­na. Volt tagtársai és egyéni szomszédai is azt beszélik: na­gyon jó dolgos és a végtelenség­ig becsületes ember volt életé­ben. Megérdemelte volna, hogy megbecsüljék, akkor is, amikor már nem tudott dolgozni. Ehe­lyett más történt. Ila orvoshoz kellett vinni, gyakran valame­lyik egyéni szomszéd szakított IV; erre időt, a szövetkezet kocsijai „foglaltak" voltak. Viszont vol­tak emberek a szövetkezetben, akik számontartották, mikor, melyik egyéni gazda vitte Cső­ke bécsit az orvoshoz, s aztán nem is felejtették el figyelmez­tetni a gazdát: „Máskor keve­sebb gondja legyen a szövetke­zet tagjaira". A történtek után Csőkéné sokszor helytelenül, vagy helye­sen bírálta a tsz vezetőit, nem ritkán veszekedett is velük. A vezetőség persze megállapította, hogy miben nincs igaza a bete­ges asszonynak, de, hogy sok dologban Igaza lehet, azon nemigen tűnődött el a Lenin Tsz-ben senki. Ellenben „összeférhetetlensége" miatt igyekeztek Csőkénét is elmarasz­talni. Háztáji kukoricaföldjét nem ekézték meg neki, hosszas könyörgés után sem. S amikor munkát kért • szövetkezettől gyepet adtak neki kapálni, pe­dig ez az asszony — a tudása megvan hozzá — akár jó ba­romfi gondozó is lehetett volna. Ha azonban ezt így csinálták volna, nem érvényesülnek a szövetkezetben egyes úgyneve­zett „kedves gyermekek". Ta­lán akkor az sem történhetett volna meg, hogy a környékbeli patkányok „felismerik" a falká­ban a szövetkezet kacsáit és csak azokat öldösik le százszámra, mfg a gondozó kacsáit hiányta­lanul meghagyják. Mert bizony ez is megtörtént a nyáron a Le-; nin Tsz kacsafarmján. A szövetkezet vezetői nem vették észre, hogy Csökééit pro­blémája lassan az egész falu problémájává kezd válni. Először csak Forró Mátyás, egyéni gazda, tanács­tag vetette fel az ügyet az egyik tanácsülésen, de azután beszél* tek erről sokan másolt is. Kér­ték, bogy segítsenek akármi mó* don is a bajbajutott családon. De Tanács elvtárs és a többiek csak a maguk igazát fújták. Egy féltucat nevet jegyeztem fel a noteszembe azon az emlé­kezetes „kisgyűlésen", akikről a részveyők azt állították, hogy csak a hozzátartozóik tagok a szövetkezetben, maglik nem, mégis kapnak illendő szociális juttatást, mert közel állnak a tűzhöz. Vannak itt állítólag olyanok is, akik ugyan valóban munkaképtelenek már, de több, jólkereső hozzátartozójuk, csa­ládjuk van. S a szövetkezet mégis gondoskodik megélheté­sükről. Ez nem is baj persze, de az már igen komoly hiba, hogy még mindig előfordul olyan eset, amelyet, ba hallanak az embe­rek azt szokták mondani: .Akis nek isten a barátja, könnyen üdvözül"; » 1 Ebben az írásban és a többi; ckben is szigorú bírálatot mond; tam a Lenin Tsz vezetőiről, a kommunisták munkájáról. Most végül azonban meg kell monda; iiunk, liogy a kritika mellett ko­moly dicséret is illeti őket Hogy igen szép szövetkezet van Rösz­kén, ebben mindenekelőtt nagy részük van a jelenlegi vezetők; nek. Most még csak azt akarom hozzátenni az elhangzottakhoz: a hibák szétosztása és minden; de minden a tagságon múlik. Nem hanyagságnak, de bűnnek lehet minősíteni, ha valaki száu; dékosan nem megy cl a köz­gyűlésre, oda, ahol együttes erő­vel feltárhatják — lia akarják —i a hibákat, s elősegíthetik a nö­vekvő sikereket. Aki nem vesz részt a közgyűlés munkájában,' az később ne is panaszkodjon; Ne várják Röszkén sem az em­berek, hogy mások mossák ki a szennyesüket. Ez az ő dolguk; bár igaz, hogy ebben mindenki segít nekik. Sok panaszt hallot­tam például Makra Imre, 1 w nács Imre és Baka József ko­rábban leváltott vezetőkre ii; akik, mint elmondották róluk; rendszerint részegen járnak a zövctkezeü közgyűlésekre, ott fenyegetőznek, egyeseket erre; vagy arra akarnak kényszeríte­ni. Vajon; ki téritheti észboa ezeket a nekibokrosodott embe­reket? Nem a járás, nem is a megye, hanem mindenekelőtt maga a tagság; Még néhány szót. A Csőka bácsit ért sérelmeket holta után is jóvá kell tenni. Megérdemli a szövetkezettől ezt a végtisztes­séget, s az ő sérelmei bizony egy kissé a falu sérelmei is. Végezetül még csak annyit! remélem, megértettek engem a röszkei elvtársak, megértették; mit kell tenniük, hogy ne tor­zítson ezután a tükör. Csépi József 'MHM*»I — A IV. Békekölcsön sorso­lása alkalmával a Textilmű­vek több dolgozója nyert ki­sebb-nagyobb összeget. Az üzemben a szerencsés nyerte­sek együttesen 6300 forintot nyertek. — Csillagászati távcsövet készített Martos Endre sze­gedi műkedvelő csillagvizs­gáló. A távcső hossza két mé­ter, parabola-tükrének átmé­rője 30, gyúj tó távolsága pe­dig 195 centiméter. A saját szerkesztésű távcsövet óra­művel is ellátta. Az olvasó kérdez — Választ várunk — Sch. József régi olvasónk a következő kérdésekre sze­retne választ kapni a MAV igazgatóságtól. 1. Miért nem lehet „tanuló ótköltözési in­góságok" jelzéssel csomagot az egyetemi székhelyre szál­lítani? 2. Miért nem lehet a feladó kívánságának megfe­lelő értékbiztosítással a cso­magot feladni? 3. Miért kell a küldeményt a rövidebb Szeged—Kiskunfélegyháza­Baja—Bátaszék—Pécs he­lyett Budapesten keresztül hosszabb úton Pécsre szállí­tani?. JÁRJUK A HATÁRT Vezetőnk, kísérőnk, tanács­adónk Putnai József őrnagy elvtárs, az aknamentesítést végző egyik legjobb egység parancsnoka. Ügy ismeri a Ihatárt, mint más ember a háza mögött meghúzódó kis­kert minden ágyasát, minden bokrát, minden virágát, és ismeri az itt dolgozó embe­reket is — ha nem is min­den embert, de azokat mind. akik a legjobban végzik ezt a rendkívül bonyolult, ve­szélyes munkát. És amint megyünk miunkahetyről­munkafhelyre, sok-sok törté­netet mond el. Sok-sok em­ber emlékezetében még ma is, és még hosszú ideig ele­venen élő igaz történeteket hallunk, amelyeknek hősei a bátor műszaki katonák, akik schasem rettentek meg a Ihatár Aknamentesítéséért vívott küzdelemben. bár száz és száz halál les rájuk a fáik és bokrok között. Az első történet még a déli határ mentén játszódott le. Az aknamentesítők ren­delkezésére álló adatok sze­rint a határon nagyobb­részt gyalogsági tanosó­aknák voltak telepítve, de érintőakna telepekre is lehetett számítani. A ta­posóaknák felszedésével nem is volt semmi problé­ma, de az érintőaknák fel­kutatására és felszedésére még nem dolgoztak ki meg­felelő előírást..; A helyzet akkor vált kritikussá, ami­kor a parancsnokságihoz je­lentés érkezett: érintőakna telepet fedeztek fel..; a munkát azonnal le kellett állítani; Becsülettel teljesítik a haza parancsát Látogatás a nyugati a PUTNAI JÓZSEF ŐR­NAGY vállalta, hogy kidol­gozza az érintöaknék felsze­désének szabályait. — Nem volt könnyű mun­ka — emlékezik vissza az őszhajú parancsnok. — Az egyszerű taposóaknák Ls ve­szélyesek, állandóan figyel­meztetjük a katonákat a biztonsági rendszabályok maradéktalan betartására, de az érintőaknák sokszorosan veszélyesebbek. Olyan az érintőakna, mint egy rendkívül alattomos el­lenség. Megy az aknakutató, s egyszercsak egy eldobott, rozsdás, lyukas konstervdo­bozt lát a lába előtt, rend­szerető ember lévén, a szúrő­bottal eltávolítja útjából, arrébb löki és.;. már fel is robbant, mert a konzervdo­boz érintőaknával volt kap­csolatban ... Először a laktanyaudva­ron, minden segéd eszköz nélkül, azután a gyakorló­téren gyakorlóaknákkal pró­bálták az érintőaknák-szedé­sét az egysé" katonái, a pa­rancsnok fáradhatatlan volt a munkában és kérlelhetet­lenül szügorú. ha kellett tíz­szer-hússzor bemutatta a gyakorlatokat, elmagyarázta, mikor mi a teendő. Mert az érintőakna sok-sok variáció­tan jelentkezhet. Ha meg­találták. akkor már nincs különösebb probléma, de keresni és megtalálni, ez végtáfeiuü pt - vtisg+ határon, ahol katonáink kedden befejezik, műszaki zár eltávolítását lyes, mert nem kell több. mint egv vigyázatlan moz­dulat, és elpusztult egv fia­tal, virágzó emberélet. Amikor befejezték a ki­képzést, kidolgozták a sza­bályzatokat, a parancsnok az egység tisztiéi, tiszthe­lyettesei elé lépett: — Ki jelentkezik önként a felfedett érintőaknatelep felszedésére és megsemmisí­tésére? Szavai után hosszú csend szakadt a szobára... aztán a parancsnok mellé lépett az első ember, majd a má­sodik, harmadik .:: a pa­rancsnokon kívül hat ember: Kun István, Halasi Géza, Baráth Ferenc, Hegyi Fe­renc, Lovász Ferenc tisztek és Kockás tiszthelyettes vál­lalkozott a feladatra. És murikához kezdtek a kilométer hosszúságú érin­tőakna telepítésen. Amikor az első aknát felszedték ta­lán megremegett egv pilla­natra a szívük, de aztán so­ha többé. S a vállalt feladatot — az egy kilométeres érintőakná­val telepitett határszakasz aknamentesítését — becsü­lettel végrehaitották. SOK-SOK KIVÁLÓ MŰ­SZAKI KATONÁVAL is­merkedtünk meg itt a nyu­gati határon, de olyanokkal is találkoztunk, akiket már régóta, még a tavaszi jeges árvíz idején ismertünk meg. Akkor a gátak, tetején, a va­dul tobzódó elemek vihará­ban, az úszó iégtáglák kö­zött, otthonokat ostromló hullámok tetején dobálódzó dereglyékben küzdöttek em­berek életéért, most itt a határon ezer veszély között teljesítik a haza parancsát. Csak két nevet a sok közül: Cs. Nagy Imre tiszt, alegy­ség DISZ-tlíkár, Zákány Ferenc tiszthelyettes. — Mennyi aknát szedett fel eddig Cs. Nagy elvtárs? —i kérdezük meg a fiatal tisztet. A kérdésre elmoso­lyodott. — Nem tudom pontosan — válaszolta. — Ügy tizen­kétezer körül lehet a men­tesítés kezdete óta. Meglepődni sincs időnk, ahogy felemeli a kezét, lát­juk, hogy mind a két kezén kötés fehérlik. — Mit jelent ez? Csak nem? .:. Gyaloglási taposóak­nát szedtek fel, az akna be­ragadt a kemény földbe, a fogó kétszer is lecsúszott ró­la, s amikor harmadszor is megfogtáít, húzni kezdték, a kemény föld lenyomta az akna tetejét, s robbant. A fiatal tiszt arcát vastag plexi üveg védte, de a kezét semmit.., Szerencsére nem történt komolyabb, baj. a robbanás szombaton történt, s a fiatal tiszt hétfőn mái­újra az aknamezőn volt. ;: a robbanásnak természete­sen súlyosabb következmé­nye is lehetett volna, s ez arra inti a fiatal tisztet: még fokozottabban ügyelni kell a biztonsági renlszabály be­tartására. Zákány Ferenc tiszlhelve­tés a Duna-mellől egyenesen a határra jött, tűzszerész, — harminc év körüli, baráz­dált, barna arcú ember, aki nagyon szereti veszélyes hi­vatását. ő maga hat-nyolc­ezer aknát szedett fel. de mint tűzszerész sokkal töb­bet semmisített meg. Azok a robbanások, amelyek nap mint nap megremegtetik a határmenti hegyeket, nem­csak azt jelentik, hogy egy­re kevesebb a két országot elválasztó műszaki zár a határon, hanem azt is, hogv Zákány Ferenc tűzszerész tiszthelyettes jól dolgozik. SOROLHATNÁNK TO­VÁBB a kiváló műszaki ka­tonák neveit és tetteiket, és idézhetnénk a környező köz­ségekben lakó egyszerű pa­rasztemberek szavait, akik nagy szeretettel és tisztelet­tel beszélnek az itt dolgozó műszaki katonákról. A határ aknamentesítése kedden befejeződik — a mű­szaki katonák az utolsó la­pokat töltik itt. Az órák gyorsan telnek egymás után. már csak néhány 6záz mé­ter, a a déli után a nvugati határon is teljesen megszű­nik mindenféle műszaki ián Katonáink becsülettel tel­jesítik a haza parancsát. DÉR FERENC (Megjelent a „Néphadse­reg" 1956 szeptember 16-i számában)

Next

/
Thumbnails
Contents