Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-16 / 219. szám

Vasárnap, 1059. mept. 19. 0EW!1GYRR11R$M AZ ÍRÁSTUDÓK FELELŐSSÉGE Hozzászólás a Ti szatáj-vilához NAGYON HELYES, hogy kezére? Azt hiszem, szó sem Ökrös László szerkesztő e lap hasábjain, vitaindító cik­klében felvetette ezt a régen vajúdó és kényes kérdést Abban ls örömünk telik, hogy Petrovácz István író — ha lehet erről Révai elvtárs, valamikor 1950 tavaszán, a „Lukács-vita" elemzésénél — többek között — ezt irta: „::; Fiatal (és öreg) szoci­alista íróink legyenek bát­néhány hét elteltével is — rabbak. merészebbek a va­elsőként válaszolt né. De a lóság ábrázolásában. Ne fél­bevezető cikk és a hozzászó- jenek a nehézségek leírásá­lás olvasása közben az a szo- tói ne egyszerűsítsék az éle­morú érzésem támad, hogy tet. ne azt a hangulatot erő­Szeged legfontosabb és leg- sítsék népünkbea hogy fájóbb irodalmi problémájá­nak megoldásához nem első­sorban a hiányzó — és va­.,minden simán megy", ha­nem azt a hangulatot, hogy simán semimi sem megy, ne­lóban hiányzó! — tárgyi és hézségek vannak és lesznek, technikai feltételek megte- de leküzdiük őket. Ne féli J­remtését kell sürgetni. Sze­rintem, városunk szunnyadó irodalmi életére alapvetően más tényezők hintenek álom­port. Szerkesztő és író elmen­nek a bírálattól, sőt fogyaté­kosságaink ostorozásától sem, nem gyenge és beteg újszülött a mi szocializmust építő néfli demokráciánk, amely körül csak lábuiihc­dották őszinte és legjobb vé- ST ^J™*™** leményüket erről. Harma­dik néaőpontból az olvasó kell minden fuvallattól." Ügy érzem, irodalmi helyze­nevében hadd fejtsem ki én ^nk országos gondjainak ez a hat évvel ezelőtti meghatá­rozása Szegedre is vonatko­zik, sőt: ma aktuálisabb. te néhány gondolatomat A PÁRTHATÁROZAT­NAK nálunk is komoly mbit valaha. Ugyanakkor, visszhangja támadt. A sze- egyáltalán nem mond ellent giedi írók és irodalombará- a júliusi párthatározat fő tok között nemrég két telies irányelveinek. éjszakán át szenvedélyes vé­leményharc folyt, elsősor­ban arról hogy megvan-e. avagy hiányzik az a korlátlan mozgási, cselekvési és érvé­nyesülési szabadság, amely­ben szabadon virulhatnak ki a legszebb írói hajlamok? „MIRŐL ÍRJUNK?" — te­szik fel mostanában egyre többen és egyre sóvárabb kíváncsisággal a kínzó kér­dést. A válasz egyszerű: írni mindenről lehet — és kell —. ami a fejlődés ügyét szolgálja, ami valamilyen Azt mondják, nagyon ter- formában segíti megoldani mékeny volt ez a vita. Nos. társadalmunk országos vagy én végighallgattam és azóta helyi, közös is kíváncsian várom pozitív problémáit, fejleményeit, de — szivemre tett kézzel mondom — hiá­vagy egyéni Az sem igaz, kedves író ba. Az olvasó jogán egyelőre elvtársak, hogv irodalompo­kicsit aggódom a szegedi iro­dalom jelenlegi állapotáért litfkai funkcionáriusaink teljesíthetetlen követelmé­és mélységesen nem értek nyéket támasztanak. A XX. egyet azokkal, akik ugy vé­lik „beteg irodalmunk' denekelőtt min­kongresszu6 óta sokkal in­a rossz orvosolt kább. de azelőtt is adva volt íróink száméra elegendő „alkotói szabadság". A sai­és kul túr-bábok miatt lába­dozik olyan kínos lassúság­gal Irodalompolitikánk fo­gyatékosságai helyett inkáb£ nálatos események és szomo­íróinkban látom a hibát. I-e- rú tények egész sora igazol­het. hogv túlságosan kényei- ja, hogy mennyien visszaél­mes a betegágy a beteg pe- tek írólnk közül a kapott és dig nehezen 6zan.ia rá ma- , , , , , gát. hogy újra járni tanul- me* nem erdemeit .lábad­jon. S ha ez így vaa ki kell rág" lehetőségeivel. Talán modani nyíltan hogy vajon nem árt felidézni Lenin ide­mit ér az orvos leggondo- vágó, ma is érvényes sza­sább gyógyító szándéka a beteg őszinte gyógyuló aka­rata nélkül?!;.: ValószínűiMfc láterik. hogy az Írószövetség országra konferenciája pontra érté­kelést fog adni az új magyar irodalom eddigi eredményei­ről. jelenlegi helyzetéről és legsürgősebb feladatairóL De az is valószínű, hogy ez a konferencia, az írói alkotó­munka szűkreszabott lehető­ségednek és irodalompoliti­kánk fogyatékosságainak el­marasztalása mellett — éle­sebben fel fogja vetni az írástudók felelősségét. Azon­ban. addig is. jó lenne ki­csit világosabban látni és tudomásul venni, hogy — ha az írók nem írnak, ezért el­sősorban íróinkat terheli fe­lelősség NEM IGAZ. hogy nincs papír és nincs meg az írói munka nyilvánosságának le­hetősége — mert egyik fó­gond unkát éppen az okozza, hogy túlsók ..fércmunka" je­lenik meg Nem igaz. hogy hiányzik a helyes értelemben vett politikai követelmények és a legmagasabb igényű írói alkotómunka megfelelő összhangja — mert a felsza­badulás óta íróink — még a valamirevaló kezdő írók is — sokkal, de sokkal több támogatást . és ösztönzést kaptak, mint „el nem isme­rést" vagy „fejbeverést". És az sem igaz. hogy mai életünk sekélyes és témasze­gény, hogy tehát: nincs mi­ről írni — mert a szó leg­emberibb és legmagaszto­sabb értelmében is „törté­nelmi időket" élünk és széo. mai életünk izgalmasan sod­ró esménvei ritka bőkezű­séggel ontják a friss és érde­kes élményanyagot. Hát akkor — hol van a kutya eltemetve? Talán a júliusi párthatározat rakott béklyót íróink írásra lendülő vait: „Átkozott Ideje az aesopusí beszédnek, az iro­dalmi szolgaságnak, a rab­szolganyelvnek, a szellemi jobbágyságnak! :;. olyan korban élünk, amikor min­denütt és mindenben meg­mutatkozik a nyílt, becsüle­tes, egyenes, következetes pártosságnak és a földalatti, leplezett. „diplomatikus", rossz „legalitásnak", termé­szetellenes összekapcsolása." Tudomásul kell végre venni, hogv írói munkát sem lehet kétértelmű ravaszkodással folytatani. Éppen a XX. kongresszus beáradó, tisztább levegője, pártos irodalmunk egyre szélesebb skálája teszi szük­ségessé, hogv vessük fel az írástudók felelősségét: író­inknak is nviltan színt kell vallani! Az ég szerelmére, író elvtársak, ki az a balga halandó, aki még csak el­képzelni sem restell hogy bármelyik társadalmi rend­szer — tudatosan, szánt­szándékkal fegyvert ad el­lenségei kezébe?! Miért vár­ják el egyesek, éppen a szo­cializmust építő népi demo­kráciánktól hogy nyílt, vagy burkolt reakciós írásművet támogasson ..: vagy társa­dalmi fejlődésünket akár tudatosan, akár jószándékú­an hátráltató „irodalmi al­kotásért" utalványozzon szerzői honoráriumot?! A telies írói szabadság igazi váltságdíját nem a kiutalt vagv megtagadott . csengő forintok" fejezik ld. hanem az íróinktól elvárt.és joggal megkívánt őszinte hit és bi­zalom — a szocializmus nagyszerű ügve iránt. Téve­dés ne essék. Lehet, hogy irodalompolitikánk főirány­vonalátcil egyes funkcioná­riusaink erre vagy arra né­ha elhajoltaik. Lehet, hogv a főirányvonalban is volt né­hol hiba De ezek „ellenér­tékét" semmiesetre sem sza­bad — a „vagy —vaffv" elve — alapján — a „vagy azt írók. amit akarok, vagy nem írok semmit!" számláiára elkönyvelni. NEM AKAROK senkit megbántani. De szeretném, ha e<*ves írónknak kicsit fájna, hogy nem csinál sem­mit, vagy alkotómunka he­lyett meddő vitákon töri a fejét. A viták és hozzászólá­sok fontosak, segítenek szét­választani a iót a rossztól. Nincs szocialista építésünk­nek olvan területe, ahol er­re a megkülönböztetésre ne lenne szükség. De ne ezek helyettesítsék az igazi írói munkát. Most a cselekvésen a sor. írni kell, író elvtár­sak! írni, írni, írni! Rajta hát. alkossanak minél tobb. minél szebb és minél mara­dandóbb műveket! Lehet, hogy nagyon nehéz lesz a kezdés. De merjenek őszintén szembenézni önma­gukkal! Az igazi íróember­ben megvan az a kivételes lelkierő, ho«v becsületesen bevallja önmagának és a nagyvilág előtt, hogy vala­mikor és valahol tévedett va­lamiben. Dolgozni kell. hisz' egész népünk heroikus, úi erőfeszítésbe kezdve építi boldogabb életét. Közös dol­gaink nagy tárháza után te­remtsünk végre rendet az íróasztal porlepte polcain és az írói lelkiismeret pókhálós kelléktárában is. Meglátják, vidámabban és könnyebben megy a munka DOLGOZNI KELL s akkor talán majd önök sem talál* nak rajta semimi csodálniva­lót, hogy eddig nyitott ka­pukat döngettek. Ügy gondo­lom, már ennyi is elég len­ne, hogy színvonalasabb le­gyen a „Tiszatáj", a „Dél­magyarország", gyakoribbak a felolvasások. Lehet, hogy egycsapásra — minden ce­remónia nélkül — meg ja­vulna viszonyunk" a pártbi­zottság, vágy a tanács kul­turális ügyekkel fogla'koeó osztályaival a „laikusok" egyre kevesebbet szólnának bele az egyéni stílus kialakí­tásába és nagyobb összegek jutnának írói tiszteletdíj, vagy irodalmi pályázat cél­jaira. És nem utolsó sorban: sokkal de sakkal több lenne a — hálás olvasó!... SAS ISTVÁN MEGERKEZNl Este egy városba megérkezni Európa bármelyik részén szobát kérni egy szállodában az utak köpenyét ledobni megcsodálni a fénymezőket a szobakulcsot is leadni megkérdezni a hotclportást otthonos utcákon tévedezni keresni hol lakik a részvét elégületlen lefeküdni aludni nyugtalan mint otthon reggeli napfényben ébredni felöltözni tiszta ruhába rágyújtani és beleszületni az utak ébredő zajába. NÉMETH FERENC Kulturális heii'apot Szegednek I Ucsityesz po~ruszki — Tanuljatok oroszul! A Magyar—Szovjet Társa­ság 0T06Z nyelvtanfolyamai ismét megkezdődtek me­gyénkben. Az elmúlt eszten­dők folyamán sokan ismer­kedtek meg az orosz nyelv­vel, nemcsak az iskoláiban, hanem az MSZT nyelvtanfo­lyamain is. Vannak, akik még az írás-olvasásnál tarta­nak; vannak, akik már szak­mai írásokat, szépirodalmi részleteket megértenek. Mindannyian kedvvel, szíve­sen, nagy igyekezettel tanul­mányozzák Lenin népének nyelvét. Nemcsak az a cél le­beg előttünk, hogy szovjet újságokat, szépirodalmi mű­veket, szakmai cikkeket meg­értsenek, hanem az is, hogy minél jobban elsajátítsák az élő beszéd gyakorlatát, hogy szovjet emberekkel oroszul beszélgethessenek. Sokan ta­nulják az orosz nyelvet más népi demokratikus országban is és napjainkban, amikor egyre többen látogatnak el a Szovjetunióba és a népi de­mokratikus országokba kül­döttségekkel, rokonlátogatá­sokra, vagy turistaként, mind többen és többen érdeklőd­nek az orosz nyelv megisme­rése iránt. Sok ifjú titkos ál­ma, hogy a jövő évi moszk­vai Világifjúsági Ta'álkozón részt vehessen és ezért meg­ismerkedhessek a szovjet if­júság nyelvével. A tanfolyamok régebbi hallgatói lelkesen beszélnek a nyelvtanulásban elért ered­ményeikről. Havas Gyula, a csongrádi gimnázium igazga­tóhelyettese kijelentette, hogy szívesen és örömmel tanul tovább az orosz nyelvtanfo­lyamon. Nagyobb betekintést nyer ezáltal a szláv nyelvek­be, amelyeket nem ismert eddig. Hamarosan szaklapot és szakmai folyóiratot olvas. Mindennapi munkájában hasznát látja az orosz nyelv tanulásának, mivel ellenőr­zési feladatait ebben a szak­tárgyban jobban el tudja lát­ni. így nyilatkoznak a MÁV Igazgatóság dolgozói is, akik csak egy éve vesznek részt az MSZT nyelvtanfolyam mun­kájában, de ez idő alatt meg­ismerkedtek olyan részletek­kel. amelyeket jól fel tudnak már használni. Oroszul be­szélő utasokkal szót értenek s ez komolyan megkönnyíti munkájukat. Az elmúlt évben megyénk­ben különösen sok pedagó­gus kapcsolódott be az orosz nyelv tanulásába. Kitűnő al­kalmat találtak az orosz­szakos nyelvtanárok, hogy nyelvkészségüket tökélete­sítsék az MSZT társalgási felsőfokú tanfolyamain. Megyénk dolgozóinak min­den rétegét hívjuk: vegyenek részt az orosz nyelv tanulá­sában, jelentkezzenek az MSZT orosz nyelvtanij'ya­maira. Ezzel is szorora'obra fűzzük kapcsolatunkat felsza­badítónkkal. a szovjet nép­pel. A tanfolyamokon külön­böző szakmák szerint isme­rik meg a nyelvet, hogy mi­nél e'őbb hasznosíthassák is­mereteiket, nemcsak beszél­getésre, hanem szakmai mun­kájuk során. Az MSZT tanfo'yamoknak erre a nagy jelentőségére kü­lön felhívjuk megyénk dol­gozóinak figyelmét.. A Szege­di Kísérletügyi Igazgatósá­gon az elmúlt évben a szak­mai szövegeket fordították a dolgozók és a legjobb szov­jet szakírók cikkeit ismerték meg. Ez nagyban emelte szakismereteiket és. ezáltal szakmai munkájuk minősé­gét. Fontos megismerni az orosz nyelvet, többek között a vasút, a vendéglátóipar, a kereskedelem dolgozóinak, mert gyakran kerülhetnek olyan helyzetbe munkájuk során, amelyben orosz nyelv­tudásukat felhasználhatják. De nagy jelentősége van az orosz nyelv megismerésének más szakmabelieknél (mű­szaki értelmiségieknél, orvo­soknál, pedagógusoknál, ag­ronómusoknál stb.), hogy könnyebben hozzáférhesse­nek a szovjet tudomány ered­ményeinek tanulmányozásá­hoz. szovjet szaklapok olva­sásához és munkájukban eze­ket felhaszná'hassák. Ebben az évben az MSZT a DISZ-szervezetekkel együtt különleges tanfolyamokat :s indít. -Tanulj meg 200 szót oroszul!* mozgalom kereté­hen. Ezen a tanfolyamon ké­szülnek fe' a f'ata'nk ?rra. hogy a jövő évi moszkvai VIT kezdetéig a 'egfontosabb beszélgetési elemeket, kérdé­seket. kéréseket orosz nyel­ven kifejezhessék és megért­tessék magukat szovjet em­berekkel. Már megkezdődtek a tan­folyamok- szervezési munkái az MSZT alepszerveze'ekben a járási és városi titkárságo­kon. Jelentkezzünk minél többen az orosz nyelvtanfo­lyamokra! Fábián Miklós az MSZT Csongrád megyei alelnöke kJ néhány hónappal ezelőtt összejöttünk, fiatal sze­gedi írók, s a viták zajában elhangzott egy mondat: kul­turális hetilapot Szegednek! Azóta sok víz lefolyt a Ti­szán, s aki nem hallotta Ii­zas beszélgetéseinket, jósze­rivel azt hihetné, szalmaláng volt a tervezgetés. De közben , mi számot vetettünk mi gunkkal, sorra vettük mind­azokat, akiktől támogatás várhatunk, s mérlegeltük a szükséget is. Ezeknek a hosz­szú éjszakákba nyúló tervez­getéseknek az eredménye ez az elgondolás, amellyel most a nyilvánosság elé lépünk. Éppen ideje, hiszen néhánv nappal ezelőtt jelent meg a Kilátó, amellyel a miskolciak megelőztek bennünket. | Szeged nagy kulturális I múltú város. Valamikor töbo i napi- és hetilap készült a vá­j rosban, versengett egymással, : hogy számot adjon életéről. Ügy gprwjpijuk, hogy Szeged kulturális élete ma is, sőt méginlíább megkívánhat ilyen lapot, amely hétről hétre a művészeti, irodalmi, | társadalmi események mél | tatója, a a problérhák feltá­rója;-egyszóval a gondolatom ébresztője lénne. De nemcsak a város életéről adna számot •s nemcsak úgy, hogy a sze­gediek számára legyen érde­kes. Inneni/Szegedről figyel­né szűkebb hazánk, az ország és szomszédaink életét, ezál­tal elősegítené azt, hogy Sze­ged kulturális szempontbó' is „jelentőségéhez -mérten" — amint az új ötéves terv irányelveiben írták — eleven, serkentő és számbaveendő központja legyen Dél-Mi­gyarországnak. Mindez, jól .tudjuk, komoly és nehéz fel­adátot jelentene egy ilyen lap kéSzítőinek, de érzünk ma­guhkban erőt és magunk mö­gött támogatást a sikeres munkához. U ogy milyen feladatol tűztünk magunk elé, legjobban talán a lap anyagi megalapozását célzó terveink jellemzik. Mi egyszerűen a rentabilitásra alapoznánk la­punkat, tehát arra, hogy olyan újságot adunk a kö­zönség kezébe, melyet az ér­demesnek tart hetenként az utolsó példányig megvásárol­ni. Nemcsak kritikák, novel­lák s versek kötnék le ér­deklődését, hanem szegedi s egyben országos problémákra megoldást kutató cikkek, rendszeres külföldi tudósítá­sok, főként a szomszédos Ju­goszláviából, és számos más anyag. Helyet kapna ebben az egyetemek, a színházak, a képzőművészek munkája és élete. Dehát lehetetlen is így előre részletesen ismertetni egy olyan lapot, amely szá­mára még nincs életlehető­ség: C hhez a laphoz kérünk papírt. Tapasztalataink szerint annyi papír fogy e'. fölöslegesen az országban, hogy annak csekély hányada is kielégítene bennünket s mi azt — hiszen máskülönben líem élne meg a lap, mert nem vásárolnák — sokkal eredményesebben nagyobb közmegelégedésre használ­hatnánk fel. Ez a mi kívánságunk s úgy gondoljuk, Szeged javát szolgálja. Reméljük, már elő­re is számíthatunk a közvé­lemény támogatására, amely­lyel mi mindig közvetlenül érintkezni kívánunk. Szeged, 1956. szeptember 15. Dalnoki András Dcr Endre Farkas László Lődi Ferenc Magyar V. László Nacsádi József Nagyfalusi Tibor Németh Ferenc Tctrovácz István Szegeden vendégszerepel az Állami Bábszínház A Budapesti Állami Bábszín­ház Szegeden vendégszerepel a j Gorkij Művelődési Otthonban szeptember 20-21-22. és 23-án ' 4 és 8 órakor. Műsorra kerül a Csehszlovákiában rendkívül nagy sikerrel előadott Esztrád­parádé. A csehszlovák sajtó és rádió azóta nap mint nap fog­lalkozik a csehszlovák Opera­házban vendégszereplő Buda­pesti Állami Bábszínház sike­rével. A szegedi előadáson konferál: Darvas Szilárd. Szereplők: Ba­logh Klári, Bánd Anna, Györ­kös Kató, Nijinszky Tamara Balajthy Andor Jászai Mari­díjas, Csanaki József, Dalmady Géza, Elekes Pál, Kiss István; Iláray Ferenc, Kovács Gyula, Miklóssy Dezső és Simándi Jó­zsef. Jegyek a Gorkij Művelő-i dési Otthonban 11—14 óra kö­zött és az előadás előtt váltható. A bábszínház előadása kizárólag felnőtteknek. A TTIT hírei A Babits-emléktábla érde­kében kezdeményezett gyűj­tésre máris több száz forint érkezett a társulathoz. Ra­rőtl Dciső egyetemi rektor . 2Ö0, Péter László könyviá­ros 50, Pósa Péter főiskolai docens 100 forintot adomá­nyozott, és többen járultak hozzá az emléktábla felállí­tásához kisebb összegekkel. A TTIT titkársága ezúton is kéri mindazokat, akik Babits Mihály költészetét kedvelik és méltányosnak tartják, hogy egykori szegedi lakhe­lyén emléktábla hirdesse ne­vét, adományaikat csekken az adomány céljának megje­lölésével küldjék el a társu­lat részére. A: keleti o'ai regénye cím­mel tart előadást Martos György egyetemi docens a TTIT előadássorozatának ke­retében szeptembe- 24-én es­te 8 órakor a Juhász Gyula Művelődési Otthonban. © A magyar történet vitás kérdései elmü előadássoroía­tot októberben kezdi meg a társulat. Az előadássorozat­ban a magyar munkásmoz­galom történetének legszá­mottevőbb és vitatottabb kér­déseiről, a szociáldemokrácia szerepéről, az 1919-es forra­dalom problémákéi beszél­nek ismert szaktekintélyek. ® Kolozsvárra háromnapos aiitóbuszkírándulást szervez október elején a TTIT kizá­rólag tagjai részére. Az úti­költség személyenklnt körül­belül 300 forintba kerül.

Next

/
Thumbnails
Contents