Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-12 / 215. szám

WTÜAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZEGED VAROS ES A SZEGEDI .lARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 215. szám Ara: 50 fillér Szerda, 1956. szeptember 12. Maf számunkból: ' ura Válasz Takács Ferencnek (5. oldal) Pedagógus gondok a szegedi járásban (4. oldal) Válaszolnak az illetékesek a kenyér ügyében (5, oldal) ^ Szegedi adósságok ^ i Nem olyan perelhető adósságokat teszek szóvá, ahol jogerős bírói határozatok alapján pénzbeli tarto­zást kell törleszteni. Ennél több, nagyobb, „becsület­beli" tartozások azok, amelyeknek a rendezése a bírói Ítéletnél is jobban kötelez és lerovása boldog megelé­gedést vált ki az adósból. A hála kifejezése ez azok­kal szemben, kik életfiunkájukkal követendő irányt mutattak népünk boldogulásának érdekében a hala­dás, a szabad, a szebb és jobb élet felé. Szeged sohasem volt annak a „szegedi gondolat"­nak a vivője, melyet rá akartak erőszakolni, mint jár­mot, nyakába akasztani. Dózsának és Kossuthnak a népe volt, s az ma is. Különben nem tudott volna fel­mutatni oly hazafiakat, akiket a szegedi táj, a Sze­ged környéki búzamezők, a szegedi levegő, a Tisza tett azzá, akik voltak. A szegődi föld megismerése, szeretete adta a Móra Ferenceket, Juhász Gyulákat, Tömörkényt, Vedrest, Reiznert, Kiss Ferencet, Radnó­tit és még sokakat városunknak, országunknak. A ka­pitalista világ nemcsak szűkkeblű, önző, de ellenséges érzülettel viselkedett velük szemben és szándékosan maradt adósa emléküknek. A háború pusztítása után a romok eltakarítása, az új élet elindítása minden eröt igénybe vett és csak később kerülhetett sor fejlődő demokratikus életünk­ben az adósságtörlesztésre. Mórának a Sztálin-park lombozatába rejtett kicsiny mellszobra, a múzeum és egy művelődési otthon hirdeti nevét. Munkásságának elismerése monumentálisabb emléket kíván Szeged­től. Juhász Gyulának készülő és rövidesen felállítan­dó szobra méltóan fogja hirdetni a város háláját pró­fétalelkű költő-fiával szemben. A Tömörkénynek állí­tott szobor-emlék törékeny mészkőszobor. Tápai Antal jól sikerült alkotása azonban* az idők viszontagsága ellen védelmet, jobb elhelyezést követel. A háború gördített akadályt az elé, hogy a vadvizek és a Tisza alföldi problémájával foglalkozó Vedres Istvánnak és a város történetét elkallódott morzsákból hangyaszorga­lommal összegyűjtő Reizner Jánosnak emlékét a mú­zeum falában márvány relif és emléktábla hirdesse. Méltó emlékkel még ma is adósok vagyunk. Radnóti neve gimnáziumot ékesít, a szegedi Pantheonban táb­lát kapott. A szegedi erdők atyjának, és megteremtő­jének, az alsótanyai futóhomok megkötőjének és hasz­nosítójának, Kiss Ferencnek is adósai vagyunk. Az Erdészeti Technikum Kiss Ferencről való elnevezése szerény kezdet munkásságának elismeréséhez. Vannak még ennek a városnak gyermekei, kiknek emlékét megőrizni kötelessége Szeged népének. Ezek közé tartozik Vasvári Miklós is. Nevét talán Szegeden kevésbé, de az országban és a határokon túl jobban ismerik. Szeged szülötte, itt járta iskoláit, egyetemi tanulmányit. Zoológus, az állattani tudományoknak a kutatója volt. A szegedi és pesti egyetemen végzett munkássága után a Madártani Intézetben végzett nagy jelentőségű úttörő tudományos munkásságot. Az alkalmazott madártannak lett a kutatója. Lelkes or­szág-világjáró volt, kit 6 gyermekes családja sem tar­tott vissza a fáradságos utaktól. Az Akadémia szű­kös támogatásával koplalva járta be Törökországot, Kis-Ázsiát, honnan jelentős gyűjtött anyaggal tért vissza. Az a nagyszerű tudós volt, aki a madárélet megnyilvánulásokat (ökológiát) éppúgy figyelte a sza­bad természetben, mint ahogyan a munkaasztalnál a mikroszkópikus szervi felépítésüket, táplálkozásukat. Munkája eredményének tulajdonítható több madár­fajta gazdasági szerepének tisztázása. Az 6 kezdemé­nyezésére indultak el hazánkban a szinkron (egyjelle­gű tájakon egyidejű) madármegfigyelések. Ennek a vizsgálódásnak tudományos megoldása az ő nevéhez fűződik. Megszervezte az ország madármegfigyelő gár­dáját és számos kutatót nyert meg a madártani tudo­mánynak. A testileg gyengébb alkatú kutatóban óriási al­kotó erő volt. Nappalt éjbe olvasztva kutatott, írt. Ku­tatásai, munkája tetőfokán lett áldozata a hitleri zsarnokságnak. SS-pribékek végezték ki 1945. febru­árjában. Több mint 100 tudományos közlése látott napvilágot. Nagy jelentőségű kutatási anyaga a hábo­rú pusztításai következtében a Madártani Intézet pó­tolhatatlan kincseivel együtt a tűz martaléka lett. A Madártani Intézet 1955. novemberében bead­vánnyal fordult a Városi Tanácshoz, melyben java­solta, hogy Szeged szülöttjéről, érdemes fiáról méltó­képpen emlékezzék meg. A beadványt a Egyetemi Ál­latrendszertani Intézet professzora és szerény szemé­lyem láttuk el javaslatunkkal. Javasoltuk, hogy Vas­vári Miklós nevéről utca neveztessék el valahol az új­szegedi madárdalos liget környékén, hol Erdély ide­csatolása idején az utcák erdélyi községek nevét kap­ták. Jól tudjuk, hogy a legtöbb szegedi utcanév már „védett" név, amelyhez országos vagy helyi érdek, em­lék fűződik, de úgy gondolom, hogy a Korondi, Tusná­di, vagy Parajdi utcák egyikét ha Vasvári Miklós ut­cának neveznénk, nem esnék sérelem, viszont Szeged neves szülöttével szemben adósságunkat törleszte­nénk. A beadvány sorsa a mai napig ismeretlen. Példát kell mutatnunk szegedieknek adósságaink törlesztésében, mert úgy járhatunk, hogy majd mások adnak példát nekünk helyi tartozásunk gyorsabb ren­dezésére. Dr. Bcrctzk Péter Sajtótájékoztató a Csongrád megyei Tanácsnál A belvízvédelmi tervekről — A parasztok közös terményvásárlásáról — A sertések értékesítéséről — A házépítési kölcsönökröt Kedden reggel 9 órakor Csongrád megye Tanácsa vég­rehajtó bizottságának elnöke, Papp Sándor elvtárs sajtófo­gadást tartott Hódmezővásár­helyen. A sajtófogadáson az MTI, a Délmagyarország és a Viharsarok munkatársai je­lentek meg. Papp Sándor elv­társ, az újságírók előzetesen írásban benyújtott kérdéseire válaszolt. A megyei tanács v. b.-el­nöke elsőként az MTI szegcdi munkatársának kérdésérc vá­laszolt, aki aziránt érdeklő­dött, hogy a megyei tanács­nak milyen terve van a sze­gedi járás területén a jövőre nézve a belviz-károk megelő­zésére? — Általában — mondotta Papp Sándor elvtárs — az egész megye területére van­nak kész terveink az árvízká­rok megelőzésére, a belvizek levezetésére. Tény az, hogy sem a felszabadulás előtt, sem azután rendes, belvízle­vezető csatornahálózat nem épült ki. Okulva a károkon, felterjesztéssel fordultunk a Minisztertanácshoz. Ennek alapján szinte bizonyos, hogy 1957-ben a már kész tervek szerint megkezdik a munká­latokat. Remélhető azonban — bár még nem bizonyos —, hogy a különösen veszélyez­tetett mezőgazdasági része­ken, így a kübekházi Sarló­Kalapács Tsz, valamint Űj­szentiván területén még az idén megkezdhetjük a csator­názást. A Délmagy arország munka­társai kérdést intéztek a ta­nácselnökhöz arra vonatko­zóan, hogy Tápé régi óhaja mikor teljesül, mikor kap a község művelődési otthont? Papp Sándor elvtárs beje­lentette, hogy a tápéi művelő­dési otthont a jövő évbén fel­építik, s már most folynak az előkészítő munkálatok. Az idei belvizek több ter­melőszövetkezetet és egyéni gazdát meggátoltak abban, hogy a télre kellő mennyi­ségű takarmányt termelhes­sen. Ezért kérdést intéztek az újságírók a megyei tanács el­nökéhez, vajon nyújtanak-e segítséget a termelőknek va­lamilyen szervezeti formában a szálas- és szemestakarmány beszerzésére? — Jelenleg a termelőknek intézményesen nem szervez kukoricavásárlást a tanács. A termelőszövetkezetek számá­ra van ugyan egy kerete, így azok — ahol nagyon szüksé­ges — szervezetten beszerez­hetik más vidékről a takar­mányt. Az egyénileg dolgozó parasztoknak a szabadpiacon van lehetőségük szükségleteik beszerzésére, de szervezetten is beszerezhetik a szükséges takarmány-féleséget, nem a tanácstól ugyan, hanem akár a termelési bizottságok, akár a földművesszövetkezetek út­ján. A termelők köthetnek ilyen megállapodásokat a földművesszövetkezetekkel. — Egyébként van olyan el­gondolás is, hogy mivel a mi területünkön sok a süldő, más területeken viszont ki­sebb hiány mutatkozik, a ter­melők a földművesszövetke­zetekkel megegyezve közösen eljuttatják az ország olyan területeire a sertésfelesleget, ahol nagyobb a kereslet. Erre mind a termelőszövetkezetek­nek, mind az egyénileg gaz­dálkodóknak lehetőségük van. A dunai árvizek következ­tében az építőanyag jelentős részét a károsodott területek­re irányították. Ennek követ­keztében Csongrád megyében is hiány mutatkozott építő­anyagokban. Azok se tudták mindnyájan beszerezni az építőanyagot, akik házépítési kölcsönt kaptak. A Délma­gyarország kérdést intézett a megyei tanácshoz: mi törté­nik ezekkel az építőanyag­hiány miatt egyelőre még fel nem használt kölcsönökkel, másrészt, hogyan biztosít a tanács építőanyagot a dolgo­zóknak? — Azoknak, akiknek már folyósítottak kölcsönt, de még nem tudták építőanyagot be­szerezni, félesztendei türelmi időt biztosítanak a kölcsön felhasználósára. Ami a kér­dés másik részét Illeti, az építőanyagokkal valóban szű­ken vagyunk. Az állami kész­letből történő kiutalás nem fedezi a szükségletet. Ezért a téglagyárak kapacitásának fo­kozottabb kihasználására tö­rekszünk. A kihasználatlan téglagyárakban módot adunk a termelőszövetkezeteknek téglaégetésre. Körülbelül 5— 600 ezer forintos beruházással növeljük a téglagyárak szá­rító színeit. Ugyanakkor azonban a faanyagot nem tudjuk növelni. Ezért a cső­vázas és vasvázas fedémszer­kezetek használatát kívánjuk fokozni, mert egyedül ezen az úton lehet megoldani a helyzetet. Van egy másik terv is, amely szerint a község- és városi földművesszövetkcze­tek brigádokat szervezhet­nek és ezek a brigádok őt szel és télen Tokaj vidékén követ bányásznának és a kitermelt követ vízi úton — esetleg vas­úton — juttatnák el a me­gyébe. A Délmagyarország szer­kesztője megjegyezte, hogy ! a megyében is található ho- j mokkő, Balástya—öszeszék— j Kistelek—Forráskút—Üllés í környékén. Javasolta, hogy , egy szakértőkből álló brigád vizsgálja meg ennek a ho­mokkőnek a hasznosítási le­hetőségeit. Továbbá tolmá­csolta a szőregi téglagyár dolgozóinak hasznot < ígérő ja­vaslatát; azt tudniillik, hogy a téglagyárak terven felüli teljesítményének bizonyos százalékát a környező közsé­gek kapják meg. Ezáltal fo­kozódik a téglagyári dolgo­zók érdekeltsége, növekszik a termelés, és javul a megye építőanyag ellátása. Naponta tizenkét vagon paprika érkezik a Paprika­feldolgozóhoz A késő nyárutó különösen kedvez a paprikabeérésnek* Szeged környékén hétfőn mindenütt megkezdődött a paprika átvétele, s már ked­den mintegy 12 vagonnyi ér­kezett a Paprikafeldolgozó Vállalathoz. A nagymennyi­ségű paprika — a tervek sze­rint naponta ennyi érkezik ezután is — nem érte várat­lanul a feldolgozó vállalatot* Nyomban megkezdték a fű­zést, hogv igy is biztosítsák a gvors utóérlelést. A papn­kaszállítás megkezdését el egyidőben öt malom is meg­indult. melyek már az új ter­mésből őrölnek. A jó időjárá9 nagyon kedvező a parika őr­lemény minőségére, s így min­den valószínűség szerint es évben sokkal több csemege paprikát készítenek maid. A melléktermékek feldol­gozásáról is gondoskodtak már a Pdprikafeldolgozó Vál­lalatnál. Az Oleo Rezin gyár­tásának laboratóriumi kísér­letei befejeződtek, s ez igen kedvezőnek mondható. Nagyarányú javítási munkák a Vágóhídon A Szegedi Vágóhídon javá­ban folynak a karbantartási munkálatok. Bővítik, moder­nizálják, az eddigi hűtőt s te­tő alá kerül a nyitott karóm is. Különösen a karám javí­tása nagy jelentőségű, hiszen eddig ősszel és télen az ól­latok a szabad ég alatt vára­koztak hosszabb ideig, s így nagy volt az apadás, a súly­veszteség. A munkálatok még az esős idő beállta előtt befe­jeződnek* A karbantartási munkák végzésével egyidőben úi gép is érkezett a vágóhídra. A pa­calpucoló-gép megkönnyíti az eddig fáradságos munkát, egy-két perc alatt elvégzi a tisztítást. Az új kisgépesítést nagy örömmel fogadták a vágóhíd dolgozói. Újabb 600 fogyasztói Iái el a Szegedi Gázmű Évek óta feltűnően növek­szik a lakosság gáztűzhely iránti érdeklődése. A Szegedi Gázmű, sajnos, nem tudta és jelenleg sem tudja teljesen kielégíteni az igényeket. Eb­ben az esztendőben azonban 600 új fogyasztót sikerült be­kapcsolni a városi hálózatba. Elsősorban a régi igénylők kérését elégítették most ki. Sok kérelemnek még most sem tudnak eleget tenni, mert az 1956-os esztendőre tervezett és kapott 600 gáz­óra kevésnek bizonyult. A je­lenlegi helyzet szerint az idén újabb fogyasztók bekapcso­lósára nem lesz mód, mert amellett, hogy mérőóra nem áll a Gázmű rendelkezésére, a gáztermelés növelése itt helyben elháríthatatlan mű­szaki akadályokba ütközik. A következő esztendő azonban meghozza a lehető­séget az igények szélesebb körű kielégítésére is, mert a helyi Gázmű termelését föld-i gózszállítmányokkal pótol­ják. Körülbelül 250 ezer fo­rintos költségen megépítik a földgázfejtő telepet, onnan az üzemhez vezető csőhálózatot és a fajsúlykiegyenlítést szol­gáló keverő berendezést. Ez az eljárás garantálja majd a szegedi gázellátás szükségle­tek szerinti növelését. Szeptember 15-ig meghosszabbították a kisipari tanulók szerződtetésének határidejét A magánkisiparosok 44 szak* mában vesznek fel tanulókat. A szerződtetés iránt nagy az érdek­lődés, már eddig is több ezren jelentkeztek. Sokan választják az asztalos-, szabó-, fodrász, laka­tos-, műszerész-mesterséget. A szerződtetések megkötésének ba­táridejét szeptember 15-ig meg­hosszabbították. A legalacsonyabb nyugdíjak felemelését javasolják a szakszervezetek A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa most tartja IX. teljes ülését. Gáspár Sándor, a SZOT elnöke -A szakszer­vezetek feladatai a dolgozók élet- és munkakörülményei­nek megjavításában* címmel tartott beszámolójában töb­bek között hangsúlyozta, hogy növelni kell a szakszerveze­tek jogait a lakások el­osztásában. Gyakori, hogy kevés fizikai dolgozó jut lakáshoz és gyak­ran érvényesül a protekció, vagy személyi összeköttetés. A szakszervezetek vegyenek részt az üzemek részére épí­tett lakások elosztásában. A dolgozók nyugdíjellátásóról szólva hangsúlyozta, hogy nagy eredmény az 500 forin­tos nyugdíjminimum. Ma már több mint 550 ezer ember kap nyugdíjat, öz­vegy-, vagy árvaellátást. Azonban a nyugdíjtörvény­nek vannak fogyatékosságai. Ezért a szakszervezetek java­solják a kormánynak, hogy mind a nyugdíjasoknál, mind I özvegyeiknél emelje fe] a leg­alacsonyabb nyugdíjakat. Azt is javasolják, hogy a még munkaviszonyban lévő nyug­díjasok szómára — feltéve, hogy ez nekik kedvező — te­gyék lehetővé, hogy lemond­va jelenlegi nyugdíjukról, munkaviszonyuk megszünte­tésekor az új munkaviszony­ban töltött évekre való te­kintet nélkül az új törvény szerint legyenek nyugdíjazva. Szükséges továbbá a me­zőgazdasági nyugdíjasok, az úgynevezett OMBI-sok igen alacsony ellátásának felemelése. Helyes a MEDOSZ-nak az a javaslata, hogy a mezőgazda­sági munkásoknál nyolc. le­dolgozott hónap számítson nyugdíj szempontjából egy évnek. Tekintettel arra. hogy a felszabadulás óta 11 év telt el, szükséges újra rendezni a nyugdíjhoz szükséges váro­mányi idót, mégpedig úgy, hogy az évek nagyobb száma megmutatkozzék a nyugdíj összegében. Foglalkozott a beszámoló a nagyon elharapózott törvény­telen túlóráztatásokkal. A törvénytelen túlóra elrende­lése esetén habozás nélkül törvényes úton vonják fele­lősségre a gazdasági vezető­ket. Az üzemi szakszervezeti szerveknek kötelességük ér­vényt szerezni a Munka Törvénykönyve előírásai­nak. A szakszervezeteknek na­gyobb hatáskört kell biztosí­tani. Ennek érdekében a szak­szervezetek azt kívánják, hogy bevonják őket a népgaz­dasági tervek előkésztésébe és összeállításába, mind üze­mi, mind felsőbb sztaten. Tel­jes felelősségű részvételt kí­vánnak a bérügyi intézkedé­sek kidolgozásában. Növelni kell a szakszervezetek szere­pét az állami szerveknek mindazon intézkedése'ben, amelyek közvetlenül, vagy közvetve kihalnak a munká­sok és alkalmazottak étet- és munkakörü'mínyeire szociá­lis és kulturális helyzetére.

Next

/
Thumbnails
Contents