Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-09 / 213. szám

DEimYüRORSZÍU; Vasárnap, 1956. szeptember 9. raW?VVVVVVVVVVYWVVVVVVV^WVVV< : vitafórum i 1/ edves Bóday Páll Szeretnők cikkéhez néhány gondolatot fűzni, követve annak menetét. Cikke első részében azt írja, hogy először -csak- mosolyogtam, amikor —i —c írását elolvastam. Engem az ön cikke először -csak* elszomorított. Hiszen már az első bekezdésben éreztem, hogy ön elsősorban —1 -c-t akarja sértegetni, amikor például "államilag engedélyezett Tóth Tihamérnak* nevezi. Sajnos, nagyon szerencsétlen eszközzel támad. Bzonyára nem gondolt arra, amikor —1 —c-t támad ja, hogy a társadalmi nevelés mogva'ósulásának első lépéseit gáncsolja el. ön szemére veti —1 —cnek. hogy nem olvassa alaposan a pedagógiai szaksajtót. Ezzel szeretné elhitetni az olvasóval, hogy ön viszont alaposan tanulmányozza azt. Cikkéből azonban kiderül, hogy ön még felületesen sem tanulmányozza a pedagógiai irodalmat. Azt írja ugyanis, hogy a -növendék- szót eddig csak marhára vonatkozóan hallotta. Ezzel a mondattal vallotta be, hogy többek között Makarenko munkált sem ismeri. Pedig Makarenko elég kimagasló alakja a -marxista pedagógia életképes Irányzatainak* Makarenko műveiben sokszor használja a növendék k;fejezést. Ha egyszer lesz ideje, nyissa ki egyik könyvét: az emberre vonatkozóan is találkozik a növendék kifejezéssel. A -növendék* jelző egyébként általánosabb nyelvünkben, mint az ön által használt inspiráló, konkulzió, sztori stb, kifejezések. A továbbiakban bőesAna-, *V tot kér, amiért nem szorgalmazza, hogy n szülők az ön által támadott rendelkezésnek érvényt szerezzenek. Az említett rendelkezés érvényének szorgalmazása nem köte'ező. A rendelkezés megtartása azonbnn, az ön kislányára is kötelező, s remélhető'eg felelősségre ls vonja osztályfőnöke a rendelkezés megszegése miatt. Abban igaza van. hogy a becsületes és hozzáértő pedagógusokat foglalkoztatja a gyermekek túlterhelésének Néhány szó „az izgága szülők ügyé66-hez egy és ami távirat mögötte van megszüntetése. Azt azonban nem hiszem, hogy -sok ezer ískolásgyermekes szülő* szorgalmazza a -valódi problémákat*. Sokkal valószínűbb, hogy a -valódi problémák* megoldásán fáradoznak. Higgye el, hogy az esti moziba-jórás is ezek közé a fontos kérdések közé tartozik, örvendetes, hogy ezen a területen van már némi Javulás, ami önnek nagyon fáj, hiszen erről ír cikkében. Sajnálom, hogy nem látta a mozik előcsarnokát, amikor ott 10—12 éves gyerekek cigarettáztak, köpködtek, kéregettek. Talán akkor nem fájna, hogg a társadalmi szervek és gyermeküket féltő józan szülők a pedagógusokkal vállvetve szeretnének rendet teremteni ezen a területen. Most bizonyára lgazságta'annak tart, hiszen az ön kislánya szülői felügyelettel és legfeljebb hetenként egyszer megy moziba. Erre -kislányának* az Ön által támadott rendelet módot ad, hiszen «zt az iskola esetenként engedélyezheti, ha az a tanuló nevelését elősegíti. Igaz, hogy ez megszigorít in kicsit a dolgot, de talán önnek is megéri, ha -egyszer-kétszer* tudomást S2 erez kislánya iskolai murkájáról. Tehát önnek az nem fájhat, hogy -kislányát* nctn viheti el az esti előadásra, mert ezt az iskola engedélyével megteheti. Egyébként az ön áltat támadott rendelkezést az úl általános iskolai rendtartás tar- i talmazza. Az új pedig a pedagógusok nagy tömege vitatta meg. ön tehát hiába ír cikkében hlvatá?03, becsületes és hozzáértő pedagógusokról. mert amikor a rendtartás ellen hadakozik, a pedagógusokat is támadja, önnek fáj, hogy több évi szívós harc után a nevelés kezd az egész cársadalom ügyévé válni? Talán azt gondolja, hogy a józan szülőknek, lelkiismeretes Jegyszedőnek, az ügye'ctes rendőrnek külön szórakozás a gyermekek esti kiruccanásainak a fékezése? Amit egy gyerek tisztaságfelelősi -funkciójáról* ír, az zel kapcsolatosan csak any- 1 A Szegedi MÁV „Szocialisnylt, hogy talán használt Ita kulturaert" kitüntetett 80 volna a nevelés ügyének, ha (tagu ..Hazánk" énekkara szinezt a kérdést elemzi a nyilvánosság előtt. £ ikkének harmadik hasábján amellett kardoskodik, hogy a gyekmeknek mindent meg kell engedni, ön szerint ugyanis, éppen azt kívánja, ami tiltott, s állításának igazolására a bibliát idézi. Ez igazán több a soknál. ön ezt a különös felfogást követve minden tiltó rendelkezésnek és törvénynek ellensége. Nem gondolt arra, hogy hová vezetné az a társadalmat, ha mindenki így gondolkozna? Nem téveszti ön össze a szabadságot a szabadossággal? Ebből a magyar nevelésügynek már elege volt 1946—47-ben. Tíz évvel eze'őtt talán időszerű lett volna cikke. Befejezésül csak annyit, hogy cikke azért nem volt egészen hiábavaló. Ezt egészen őszintén Írom. Gondoljon csak arra, hogy a szülők közül néhányan talán csak most szereztek tudomást az ön által támadott rendéletről, s biztos vagyofk benne, hogy nagyobb részük örömmel és megelégedéssel fogadta azt. Pálfl Gyula főiskolai tanársegéd te minden nyáron tett eddig hangversenyekkel összekapcsolt 3—4 napos kirándulást az ország különböző területén. Az énekkar tagjai évi szabadságukból szoktak tartalékolni ezekre a kirándulásokra — megtoldva nemegyszer saját zsebükből a MAV kulturális alapját, ha netán az fogytán volt. A MA. vasúti jegyet, szállást és némi élemezési költséget szokott biztosítani a részükre, függetlenül attól, hogv az egységes, 80 tagú énekkar fele úgynevezett „kültag", nem vasutas dolgozó. Az elmúlt években Nagykanizsán, Zalaegerszegen, Pécsett, Tapolcán, Balatonfüreden, Miskolcon, Jósvafőn és még több helyen voltak. Az Idén Egerbe készülődtek hangversenyezni; A szereplést alaposan elő is készítették, az egriekkel karöltve. A most úgynevezett CAK, vagy szokásos kultúrkocsi helyett BAM kocsit kaptak volna, és évi költségvetésükből a megmaradt közel 1200 forintot, amit hagyományosan meg-megtoldtak volna „valamennyivel". Így tudta ezt Ördöh János elvtárs, a MÁV „Petőfi Sándor" Művelődési Otthon igazgatója is, a ni nyolc esztendeje dolgozik már a MÁV kulturális életében, s aki — felsőbb hatóságú intézmény vezetője lévén — hivatalból engedélyeztette, sőt támogatta az énekesek egri útját. Ám az egyik nap távirat érkezett az egriek nevében, hogy lemondják a szegediek szereplését. — Mi ütött az egriekbe, hiszen mindent megbeszéltünk velük!? — méltatlankodtak és sóhajtoztak a MÁV-énokesek, miközben egyikőjüknek eszébe jutott, hogy a táviratot nem is látták, csak a szöveget közölte velük Ördögh Jánoe. Nosza, nézzük csak a táviratot: Szegeden adták fel augusztus 27-én délelőtt 10 óra 3 perckor, közvetítették az l-es postának 10 óra 19 perckor, majd utána a MÁV Művelődési Otthonnak. Vagyis: Ördögh János elvtárs a Rákóczi utcai művelődési otthonból kikarikézott a Petőfi telepi 7-es számú postahivatalba, feladta a táviratot és visszakarikázott a Rákóczi utcába, ahol már várta az „egriek" távirata, amelynek szövegét közölte este a két sarokkal odébb ségben próbáló lévő helyí? énekkarral. Az utolsó „Holnapos" Ahos hetvenötéves VARAD SZÜLÖTTE — rendtartást j testi és szellemi értelemben ; egyaránt. Ez a Í„ ..tónus, a századforduló táj In az egész 1 magyar társadalom ellentmondásalt — mint csöppben a tengert — sűrítetten tükröző, lüktető-polgárosodó város, a „körösparti Párizs" növelte emberré és költővé. Érettségi után újságíró lelt, a Nagyvárad (1900—1904), majd a Szabadság belső munkatársa (1904—1905). Később a forradalomig a tanügyigazgatás hivatalnoka. 1905ben megjárta a kivándorló magyarok útját: Amerikába hajózott, majd onnan visszatérve, beutazta Európa no^y részét. A kevesek közé tarto— költészetükben hangot adtak az „újvilágba" tántorgó másfélmillió magyar jajának, tragikumának. A Holnap első kötetében (1908) jelent meg egyik legidőtállóbb, legszebb verse, melyet néhány éve nem véletlenül . hittek Adyénak (Elereszt a puszta): Fekete vlrfn a klkBtffnek Ring a fehér, nagy vasfalú gálya, Könnyes szemű bús hajdú fiúk Bámulnak a szennyes fekete árba. Bámulják a A lelkük, a A tanya, a Hát elereszt vizek szomorú sodrát, vérük zsonganl kezd: puszta, az ősi avar ... hát elereszt... valóban elszomorító, de re- , zott, akik — mint nagy tármélhetőleg a múlté már. Ez- 1 sa, barátja, Juhász Gyula is a w » » a >'" Nem kell hát Ime, nem kell a vérünk, A kin, a nyomor átkoz el Innen, Hiába vergődik annyi erő A mi bánatos büszke leikeinkben. NEMZETKÖZI SZEMLE FLz angol szakszervezeti kongresszus Az angol szakszervezetek évi kongresszusa, akárcsak a munkáspárt évente megismétlődő értekezlete, jelentós esemény Anglia politikai életében. A kőtelező és kincstári ízű optimizmus esztendőkön át megkövetelte tőlünk, hogy ezeket a kongresszusokat mindig a brit munkásmozgalom balra tolódásának határköveként értékeljük, még akkor is, lia ennek nem voltak, vagy alig-alig voltak ténylegesen fellelhető jelel. Most, megszabadulva a múltak hibáitól ,a dogmát Izmus teremtette kőtelező optimizmustól, megint csak balra tolódásról kell Írnunk az angol szakszervezetek idei kongresszusa kapcsán, de ezúttal azért, mert van ilyen éspedig nem várt, vagy legalábbis ekkora méretekben nem várt balra tolódás. Az angoi szakszervezetek kongresszusa mindig is tükrözte az ország hangulatát, a munkásosztály követeléseit, mindig is hangot adott az angol politikai és gazdasági élet legfőbb problémáinak. Míg azonban a múltban a valódi problémákat általában csak a határozati javasaltok és a küldöttl fcl<zálalá30k érintették cs azok nem emelkedhettek a nagy tiibbsigrs támaszkodó, vagy egyhangú Jtatúrorntok rangjára, most három-négy rendkívül fontos, az angol gazdasági és politikai élet és külpolitika szempontjából átfogó jelentőségű, baloldali tartalmú és szándékú határozati javaslat az angol szakszervezeti kongresszus határozata lett. Egyhangú határozatában utasította el a sok millió tagot képviselő szakszervezeti kongresszus az angol kormány bérrögzítési politikáját. A határozat jelentőségét mutatja, hogy a szakszervezeti kongresszus a második világháború óta először foglal el egyhangúlag ilyen álláspontot. A kongresszus utasította az országos tanácsot, gyakoroljon nyomást a kormányra, hogy az -térjen vissza a hatékony gazdasági ellenőrzésen alapuló tervgazdasághoz*. Az angol polgári sajtó riadalma világosan mutatja, milyen óriási hatást gyakorolt a brtghtoni kongresszus bérhatározata az egész közvéleményre. A Daily Mail ezzel a címmel adott hírt a határozatról: -a szakszervezeti kongresszus ultimátumot jntéz —, a nemzet a leghevesebb ipar! összecsapáshoz közeledik —, a jövő héten, kezdődik a munkabércsata*. A News Chronicle a többi között megállapította, hogy -a szakszervezeti kongresyis döntése eltolta a hatamű egyensúlyt a mozgalom kebelében... A javaslatot támogatták a ;obb-, a baloldali és a centrumhoz tartozó szakszervezetek egyaránt*. Elképzelhetjük. mekkora nyomás nehezedik alulról a szakszervezeti mozgalom vezetőire, ha Indíttatva érezték magukat a hérhatároz-atok megszavazására. Hasonlóképpen a balra tolódást mutatja a leszerelés kérdésében hozott kedvező tartalmú: határozat, valam'nt imMMMI llllllfe -9 a döntés, hogy a szuezi vitát az ENSZ elé kell terjeszteni, amennyiben az e heti kairói tárgyalások eredménytelenül végződnek. A határozat szerint az ENSZ beleegyezése nélkül semmiféle erőszakot nem szabad alkalmazni a szuezi kérdésben. Az angol szakszervezetek idei kongresszusáról tehát joggal állapíthatjuk meg: megmutatta, hogy az angol gazdasági élet romlásának hatása alatt múlóban van a kispolgári illúzióknak az angol munkásosztályra gyakorolt hatása és szükségképpen erős balra tolódás érezhető az egész angol szakszervezeti mozgalomban. Egy oldalon az erő ós igazság Amikor e sorokat papírra vetjük, még nem értek véget a Menzies vezette úgynevezett ötös bizottság és a kairói kormány tárgyalásai. Néhány következtetést azonban már az eddigi tárgyalások alapján is levonhatunk. Az egyik következtetés az, hogy a Menzics-bizottságot — cny-v hen szólva — korlátozott fel® hatalmazássai indították el Egyiptomba. Hatásköre mindössze arra terjedt ki, hogy ismertesse a Iondoni >+18* úgynevezett Dulles tervét, de arra már nem kapott felhatalmazást, hogy ebből bármit engedjen. Igy tehát az angol és a francia kormány saját elgondolását akarta rákényszeríteni Egyiptomra, anélkül, hogy jottányi engedményre hajlandó jett volna. A másik következtetés az, hogy Anglia és Franciaország eleve az ötös bizottság küldetésének kudarcára számítva, de bizonyos tekintetben a küldetés hatékonyságának -alátámasztásoként* a tárgyalások hetében látta jónak fokozni a kardcsörtetést, a katonai előkészületeket. Franciaország csapatokat küldött Ciprusra, a Szuezicsatorna Társaság pcd'g megtette a lépéseket, hogy a csatornán működő eurós a i révkalauzok otthagyják szolgálatukat. Az egyiptomi kormány hlga szüzei kérdésben hozott az gadtságának, önmérsékletének és megegyezési készségének köszönhető, ha a helyzet a szombaton bevégződött tárgyalások után sem lesz válságosabb. Nasszer miniszterelnök tett ugyanis olyan újabb javaslatokat, amelyek Egyiptom részéről értesüléseink szerint némi engedményt jelentenek — természetesen a szuveréniiás és a csatorna feletti tulajdonjog csorbítása nélkül — és amelyek lehetővé teszik a nyugati hatalmaknak, hogy kijussanak a maguk teremtette zsákutcából és folytassák a tárgyalásokat. Ritkán fordult elő a történelemben, hogy erő és igazság egyazon oldalon legyen. Korunkban azenban ennek Inind többször tanúi vagyunk. Anglia és Franciaország katonai erővel fenyeget, de nemcsak az igazság ncui áll cidalán, hanem az erő sem. Anglia és Franciaország, ha ígv folytatja, poiitikai'ag is teljesen e'szlgeto'.ődik. nem is szólva arról, hogy aligha akad olyan állam, amely vállalná Anglia és Franciaország oldalán egy katonai akció nagyon is kockáz* trs kalandját. Az új naptári héttel új szakaszba l*p a szuszt kérdés A reálpolitika és a józanság azt diktálta, hogy er * hét újabb j pei V nVutoísó targyalasokat, ujabb eszme- Í cseréket hozzon és ne tegye ! válságosabbá, ne élezze ki a j Szuezi-csatorna problémáját. Nem kell a karunk, az ugar elűz, Napkeleti vad hajdú legények, Valahol vár minket a gyár, Az Idegen, a gyilkos, durva nagy Élet. Messze nyugaton éhes a gép, A gyárak árnyéka hlvatotva intett, S az flreg, a fáradt bús Tisza-hát Elereszt minket... Elereszt minket ... Fekete vizén a klkfltúnek Zúgva, bfimbölve nyargal a gálya. K.'Snnyes szemű bús hajdú fiúk Bámulnak a szennyes fekete árba. ADY HATÁSA letörölhetetlen nyomokat hagy költészetén, s ezt ő se nem tagadja, se nem szégyenít. Hiszen Ady nélkül 1905 óta nincs igazi magyar líra. Ady és váradi barátai viszont a főváros konzervatív irodalompolitikai hatalmával szemben éppen ebben a vidéki városban bontották ki a modern magyar költészet lobogóját. A Holnap két kötete (1908— 1909) határkő a magyar irodalom történetében. Ezekben az években szövődik mély barátsága Juhász Gyulával, a váradi gimnázium tanárával. Dutka költői sikerei valamivel korábbiak Juhászénál: 1904-ben jelent meg első verses kötete (Vallomások könyve), majd 1908ban, A Holnap előtt a második, amely címében először vallotta és hirdette a magyar parasztprobléma és modern polgárpsodás együttes megoldásának szükségességét. (A föld, meg a város.) Valóban, Dutka lírája parnasszista beütései ellenére sem szakadt el soha a magvar élettől, a magyarság való kérdéseitől. Nála városiasság és népiesség eleve differenciálatlanul, szerves egységben kapott művészi kifejezést. IDÉN JÚNIUS első napjaiban Szegeden járt, s fölolvasott a tavaly megjelent kitűnő visszaemlékezésének, A Holnap városának folytatásaként (de időben korábbi eseményeket tartalmazói megírt munkájából. Valamennyiünket meglepett friss életereje, szellemének ifjúi i elevensége. Örömünkre szol' gál, hogy Ittjártakor fölvetett javaslatunkat, miszerint ; a Tiszatáji Magvető adja ki eddig megjelent kötetei (az előbbieken kívül: Üj versesi könyv, 1913; Az yperni Krisztus előtt és más versek, 1915: Ismerlek Ceasar, 1917; Cédrusfacsellón, 1934) anyagának i válogatott gyűjteményét, megfogadták, s a Magvető jövő évi tervében már szere„Holnapos" életművének eme összefoglalása. Péter László Becsaptak bennünket 1 — méltatlankodtak nyolcvanan az énekesek, akik eddig megbíztak Ördög Jánosban; Azon melegében gyűléssé változott az énekkari próba, ahol Ördöh János — kibúvót keresve a felelősség alól — kijelentette, hogy a MAV Területi Bizottsága nem hallandó az egri utazásra legyet adni, csak a vasúton dolgozó énekeseknek. Azt is mondta, hogy a „Petőfi Sándor" Művelődési Otthon vezetőségének és a MAV Területi Bizottságnak nincs ideje az énekkari próbák látogatására. Hozzátette még. hogy a MÁV zenekar és a fizetett magánénekesek eddig 7 ezer forintot jövedelmeztek a művelődési otthonnak. — Tehát mi nem jövedelmezünk. ránk nincs szükség, akkor oszoljunk! — mondogatták az énekkari tagok, akik közt igen sokan 20. 30. 40 éve énekelnek a MAV színeiben. Egyszerű emberek az énekesek, MÁV üzemi és gyári munkások, adminisztratív dolgozók; magas beosztású vasutas nem énekel közöttük. Bevett szokás már a MÁV szegedi öntevékeny művészeti csoportjaiban, hogv aki magasabb beosztásba kerül munkahelyén, vagy bekerül a „nagyházba", a MÁV Üzletigazgatóságra, az „kiemeli" - maga magát az énekkarból, vagy más öntevékeny csoportból, mert vezetőnek már derogál dallikázni, szerepelgetni. Hódi Sándor elvtárs, a MÁV I. osztály vezetője az elnöke az önérzetében megsértett énekkarnak. Az énekkari ügyes-bajos dolgok vitelében őt keresik *el a dolgozók. Jó volna, ha a MÁV vezetősége végülis tisztázná az énekkarnak is fontos kérdéseket: jár-e a nem vasutas dolgozó énekeseknek díjtalan vásúti jegy — mint a sportköri tagoknak — a különböző vidéki szereplésekkor, vagy eddig is illegálisan utaztak a MÁV színekben szerepelni? Van-e ideje a MAV Területi Bizottságnak és a „Petőfi Sándor" Művelődési Otthon vezetőségének időközönkint megtekinteni a próbákon is az ének-, a zenekar és a színjátszócsoport munkáját; esetleg tanáccsal ellfani. segíteni őket? Megengedhető-e. hogy sokan elsősorban jövedelmező forrásnak tekintik — még a MAV Művelődési 'Otthon igazgatója és egyes vezetőségi tagok is — a MÁV színekben való szereplést? És végül: mí az oka annak, hogy az énekkar, a zenekar és a szinjátszócsoport nemhogy együtt dolgozna a közös célért, nar.em egyre jobban eltávolodik egymástól, mintegy gonosz riválisnak tekintik egymás létezését. Nem is beszélve a nemlétező MÁV-táncosokról, akiknek mindenféle drága táncrulhákat és csizmákat vásároltak csak azért, hegy a raktárban porosodjanak, vagy szétrágják az egerek. öürgős és fontos kérdések ezek, hiszen egyszerű MÁV dolgozók kedves öröméről ts szórakozásáról van szó, amiért lelkiismeretesebben keltene cselekedni — főleg védelmezni — még a hivatalos üPvVltelek néha-néha kuszált labirintusában is. LÖDI FERENC — Az Állami Biztosító szegedi fiókja, abból az alkalomból, hogy elnyerte a Pénzügyminisztérium vándorzászlóját, vacsorával egybekötött ünnepi értekezletet tartott szombaton este 7 órakor. A minisztérium vándorzászlóját Fehér Sándor, az Állami Biztosító vezérigazgatója adta át. Kiosztásra került még 3.800 Ft pénzjutalom és több értékes tárgy.