Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-07 / 211. szám

Péntek, 1956. szeptember 7. 3. oelimylirimzfig HÍREK ' — Oszi divatáru kiállítást rendezett a Divatáru Nagyke­reskedelmi Vállalat Budapes­ten, a Sztálin út 11. szám alatti kiállítási helyiségben. Nagy sikert arattak a kiállí­táson az újból gyártott férfi oxford ingek, a 80 forintos áron forgalomba kerülő gyap­jú velúrkalapok és a 200 fo­rint körüli nyúlszőr-aniilop­kalapok, a fekete estélyi ve­lúrtáskák, a színes zöld, vagy barna színű légibőröndök és a magyaros motivumú hím­zéssel készült gyapjúsálak. Rövidesen hasonló kiállításo­kat rendeznek a vidéki nagy-i városokban ia* — Újszerű piackutató mód­berekkel tanulmányozza a fogyasztók igényeit a Divat­áru Nagy akeresk edeimi Vál­lalat. Nagyobb figye'met kí­ván fordítani az egyes vidé­kek lakosságának tájigényé­re, a helyi igényekre is. Szí­vesen fogadja a vállalat, ha címére — Budapest, I., Al­pári Gyula u. 5. — javaslato­kat küldenek igényeikről a fogyasztók. A jelentős javas­latokat újításként díjazni fogják megvalósításuk ese­tén. — Filmbemutatóval egybe­kötötte mcsedélelőttöt rendez a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete va­sárnap délelőtt 10 órakor a Tolbuchin sugárúti művelő­dési otthonában. Bemutatásra kerül az "Egri csillagok* cí­mű film. Belépés díjtalan* — Az Állami Zeneiskola ünnepélyes tanévnyitóját szeptember 16-án, vasárnap délelőtt 10 órakor rendezi meg a Zeneművészeti Szakis­kola nagytermében. A tanév­nyitón rövid hangversenyt adnak a zeneiskola növendé­kei. — A Szegedi Nemzeti Szín­ház szombaton és vasárnap este 8 órakor tartja idei utolsó szabadtéri előadását Újszegeden. Szombaton a Csárdáskirálynő, vasárnap pedig a Leányvásár kerül elő­adásra. Előreláthatólag a két operett ebben az évadban nem kerül már előadásra, ép­pen ezért, aki eddig még nem látta, az szombaton a Csár­dáskirálynő, vasárnap pedig a Leányvásár nagysikerűnek ígérkező előadásában gyö­nyörködhet. í — Teljesen automatizálták e konzervált sűrített paradi­csom készítését a Szegedi Konzervgyárban. A dolgozók ebben a munkafolyamatban ma már jóformán csak az automata kezelését látják el. A töltőgépet, az automata egyik legfontosabb darabját, a Szegedi Vasipari KSZ dolgozói készítették egy min­tapéldány alapján. A Szovjetunió 200.000 ton­na gabona szállítására egyez­ményt kötött Egyiptommal. — A "Kiváló igazgatóság* címet és a Pénzügyminiszté­rium, illetve a SZOT Elnök­ség vándorzászlaját nyerte el első félévi munkája alapján az Állami Biztosító Csong­rád megyei igazgatósága. Ki­tüntetésük alkalmából szep­tember 8-án, szombaton este 7 órakor ünnepi munkaérte­kezletet tartanak a KPDSZ kultúrtermében (Tolbuchin sugárút 14.) — Első helyezést ért el az Orvostudományi Egyetem Gazdasági Igazgatósága az orvostudományi egyetemek gazdasági igazgatóságai kö­zött indított munkaverseny­ben. Ezúttal harmadszor nyerték el a vándorzászlót s ezzel állandó védőjévé lettek. — Szájrólolvasási tanfolya­mot indít szeptember 10-én, hétfőn este 6 órai kezdettel a Siketek és Nagyothallók Szö­vetsége szegedi csoportja, Bartók Béla tér 4. (volt Va­léria tér). Itt a hallási fogya­tékosak elsajátíthatják a száj­rólolvasást, ami lehetővé te­szi, hogy elektromos, vagy egyéb hallókészülékek segít­sége nélkül, halló embertár­saikkal zavartalanul érint­kezhessenek. A tanfolyam a tagok részére díjtalan. A sorstársakat szeretettel várja a Siketek és Nagyothallók Szövetségének szegedi cso­portja, Tűz iitött ki a franciaor­szági chatilloni atomközpont­ban. A tüzet sikerül eloltani; egy negyven méter hosszú és tíz méter széles <jpület azon­ban a lángok martalékává vált* .i i <,i| Gerő Ernő elvtárs nyilatkozata a zágrábi Vjesnik című lap vasárnapi számában Mint a magyar sajtó közöl­te, Gerő Ernő elvtárs, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének első .titkára fogadta a Magyaror I szágon tartózkodó D. Zelma­| novicsot, a Zágrábban megje­| lenő Vjesnik című lap mun­katársát és hosszasan elbe szélgetett vele. A Vjesnik vasárnapi szá­mában az első oldalon ismer­teti D. Zelmanovics budapes­ti tudósítását „Beszélgetés Gerő Ernővel" címmel. A tu­dósítást az alábbiakban rövi­dítve közöljük: D. Zelmanovics első kérdé­se arra vonatkozott, hogy melyek a magyar politikai fejlődés, továbbá a magyar— jugoszláv viszony és a ma­gyar—jugoszláv kapcsolatok kiszélesítési folyamatának legfontosabb mozzanatai és ezzel összefüggésben a je­lenlegi szakaszban milyen te­rületen fejlődhet leghaszno­sabban a két ország együtt­működése. Azt hiszem, itt az a leg­fontosabb — mondotta G> rő elvtárs —, hogy Magyar­ország és Jugoszlávia is a szocializmust építi. — A másik mozzanat — folytatta Gerő elvtárs —, amely feltételezi ezt a köze­ledést, az a tény, hogy szom­szédok vagyunk. Jugoszláviá­nak és Magyarországnak hosszú, közös határuk van és két szomszédos országnak még az esetben is fejleszte­nie kellene baráti kapcsola­tait, ha nem volnának szocia­listák. A harmadik mozzanat az, hogy Jugoszlávia és Ma­gyarország hosszú időn át, különösen közvetlenül a fel­szabadulás utáni években, ápolta a jóviszony hagyomá­nyait. Ezt a kérdést elemezve, aj, MDP első titkára rámutatott a gazdasági kapcsolatok fej­lődésére, amit legjobban az bizonyít, hogy az általános, a gazdasági és pénzügyi kérdések ren­dezése után a két ország között rendkívül jelentős • árucscrcforgalpii egyez­mény jött létre, s 1957 elején ez tovább is fejlődhet. Kölcsönös megál­lapodás alapján meg kell vizsgálni a kereskedelmi kapcsolatok növelésének le­hetőségeit; ennek kedvező feltételei vannak. Kapcsolatainkat továbbra is javítani és fejlesztett óhajtjuk, mert ez országra nézve kedvező — mondotta Gerő elvtárs. A továbbiakban kiemelte, hogy Magyarország azért is fejleszteni óhajtja kapcsola­tait a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal, mert Ju­goszlávia területén élnek ma­gyarok, Magyarországon pe­dig délszlávok. Ez a tény te azt követeli, hogy a két or­szág kapcsolatai javuljanak. A beszélgetés során érin­tett második kérdés az ártat­lanul vádolt és elítélt párttá gok és más állampolgárok rehabilitálása volt. Egyidejű­leg a tudósító azt is megkér­dezte, tud-e Gerő elvtárs bő­vebbet mondani ezekről a törvénytelen eljárásokról. — Mi már többször őszin­tén megmondtuk, hogy ná­lunk előfordultak törvény­sértések. Alaptalanul, hamis vádak alapján letartóztattak, idrds Űj elf száz százalékos termelékenység emelkedés Átalakított gomblyukkötő és gombfelvarrégép dolgozik a Ruhagyárban A Szegedi Ruhagyár fő­mérnöke, Szabó Sándor elv­társ és még jónéhánv kiváló újító társa szinte kifogyha­tatlan az ötletesnél-ötlete­sebb újítások, ésszerűsítések, sőt nem egyszer — egészen kis túlzással állíthatjuk — korszakalkotó új gyártási el­járások kidolgozásban. Csak­nem minden hónapban előáll­nak valami új elgondolás­sal, s a gyakorlat azt mutat­ja, hogy ezek az elképzelések a legrövidebb idő alatt va­lóra is válnak. S ezeknek nem kis részük van abban is, hogv a vállalat nemrég el­nyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös véndorzászla­ját* A már ismert, egyszerre két műveletet végző varró­és ventliző gép, a villamos gőzvasaló, a gépi anyagterítő, az infravörös szárító és a többi újítás után most ismét egy meglepő új eljárás való­sult meg Szabó elvtárs el­gondolása alapján. DékAnv Lajos műszerésszel együtt úgy alakítottak át egv meg­lévő gomblyukkötő- és egy gombfelvarró gépet, hogy azokat az eddigi kettő he­lyett egy dolgozó tudja ke­zelni, s így ezen a területen száz százalékkal növekszik a termelékenység. A két gépet közös asztalra szerelték, s ugyancsak egy közös villanymotorrai hajtják meg. Vezérlésüket — az in­dítást és a megállítást — új­szerű megoldással, kézi gomb­nyomással működő egy-egy elektromágneses szerkezet végzi. Az anyagleszorítóuat egy-egy lábpedál segítségével mozgatják. Most, amíg az egyik gép automatikusan körülszegi a gemblyukat, addig a dolgozó a másik géppel felvarrja a gombot; vagyis egy mun­kás m—erőltetés nélkül fel­Nagy sikerrel szerepeltek a bolgár művészek Szegeden /jl rültünk, nagyon örültünk, óba keressük a mi népművésze- ejti a nézőt. Jellemző az is, hogy hogy városunkba is ellá- tünkre annyira jellemző szélsőié- karmestert se igényelnek, mert fogatott a plovdivi dal- és tánc­együttes. Nemcsak a szép dalok és láncok okozták örömünket, ha­nem a megismerésnek, a még soha nem látottnak izgalmas fel­fedése. Es mielőtt bármit is szól­nánk a bolgárok szerepléséről, geket: a széles, mindent elsöprő dallamvezetésük táncmozdulalokat, az inkább értelmű, vad, mint finom technika brilli­rozását — dalaikban a végtelen szomorúságot, vagy féktelen jó­kedvet. A bolgár népművészet ki­világos, egy­hadd jegyezzük meg: jó lenne, egyensúlyozott művészet. Kife­ha egyre több nemzet művészeté­vel ismerkedhetnénk meg a vö­rös színpadán is. Ha lehetséges, tegyünk meg mindent ezért, hi­szen a szegcdi közönség osztatla­nul örülne ennek, feltéllenül tá­mogatná. Ií oldog, felszabadult népet ismertünk meg a plovdi­vi együttes bemutatkozásából. Olyan népet, melyet nem tört meg az évszázados török elnyo­más, mely soha ki nem alvó el­rT[ arlalmilag az együttes mű sora igen változatos volt. Messzire visszament a bolgár nép történelmében, de helyet ka­pott a szocializmust építő Bul­gária művészele is. Megismer­kedtünk a töröli idők szomorú emlékeivel és a ma vidám ifjúsá­gával. Technikailag az együttes igen képzettnek, sokoldalúnak mutatkozott. Az együttes néhány tagja például énekelt, táncolt és jezési eszközei szelídek, csende­sek. Tartózkodik minden szél­sőségtől, a mértéktartás vezeti még örömében, bánatában is. Gondoljunk először is a be­mutatkozó tánc-szvitre, a „Bol­dog ijjúság"-ra. A mozdulatok az hangszeren is játszott. Olyan életörömöt fejezik ki, de ez az dolog ez, amivel Magyarországon életöröm inkább megállapodott, kevés öntevékeny csoport dicse­mint féktelen. A gyors tempót kedhet. Mint ahogy azzal sem, mindig lefékezi a mozdulatok hogy önálló, az együtteshez szo­csendessége, líraisága. Vagy gon- rosan hozzátartozó zenekara len­dolpmk az „Incselkedés"-re, ne. Megcsodáltuk az ősi bolgár szántsággal őrizte meg nemzeti amelynek kedvességét, bájosságát hangszereket, amelyeken nagy létét. Olyan népet, mely tud egyszer sem töri meg valafnilyen művészettel játszottak mestereik, örülni, tud hinni a jövőben. erösebb érzés. Reméljük, hogy a plovdivi T örténelmünk sok közös vo- Dalaik szintén kiegyensúhjo- együttes szép előadását nemso­nást mutat a bolgárokéval, zotlalt, s ezt még a mértéktartó kára Szeged város hasonló szin­dalainkban, táncainkban mégis sok előadásmód is hangsúlyozza, vonalú műsorral fogja viszonoz­az eltérés. Műsorszámaikban lii- Egyszerűségük, tisztaságuk rabul nu (a por) varrja műszakonként az 5— 6.000 gombot és „kivarr" mintegy 3.500 gomblyukat. Az újítás további előnye, hogy két-gépenkint megtaka­rítanak egy gépéllványt, egy villanymotort és az anyag­mozgatás idejét is a felére csökkentik A mintapéldányt szerdán próbálták ki, ami jól bevált és rövidesen üzembe­helyezik az egyik munkaie­remben. elítéltek és kivégeztek embe­reket — hangzott a válasz. — Szeretném hangsúlyozni, hogy ezeknek az ügyeknek a ki­vizsgálását még 1953-ban megkezdtük és a követke­ző években folytattuk. Mindezt nehéz és nagyon bo­nyolult dolog volt tisztázni, de megtettük. Azokat, akik ártatlanul szenvedtek, a le­hetőség szerint a legteljeseb­ben rehabilitáltuk. Közülük egyes elvtársak jelenleg ma­gas funkciót töltenek be a pártban, részt vesznek a párt. vezetésében, helyet kaptak a kormányban, az Államvédel­mi Hatóságnál és felelős tisztségeket töltenek be a bí­rósági szerveknél, a társa­dalmi szerveknél, a szak­szervezeteknél és így tovább. Képzettségüknek és képessó­mindkét güknek megfelelően helyez­kedtek el. Ez vonatkozik azokra is, akik nem voltak a párt tagjai. E körül nem vol­tak különösebb nehézségek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az alsóbb szerveknél nem lehetnek e téren nehéz­ségek és helyi hibák, mint ahogy ez általában megtör­ténhet a határozatok végre­hajtásánál. Ezzel kapcsolatban szeret­ném hangsúlyozni, mi be­csületesen beismertük, hogy alaptalanul rágalmaztuk és sértegettük a jugoszláv elv­társaikat és hogy mindezt visszavonjuk és mélységesen sajnáljuk. Ezért tevékenyke­dünk a két ország viszonyá­nak szorosabbra vonásén és a két pórt kapcsolatainak rendezésén. Egyébként úgy vélem — mondotta Gerő Ernő —, bogy a rehabilitálás kérdé­se lényegében már befeje­zett ügy. — Vajon mindez érvé­nyes-e az ártatlanul üldözött magyarországi délszláv nem­zeti kisebbség rehabilitálásá­nak folyamatára is? — hang­zott a következő kérdés. — A délszláv kisebbség problémája másként áll. Az ő helyzetük nem egészen azo­nos — vá'aszolta Gerő elv­társ —. 1948—1949-ben a dél­szláv kisebbséggel szemben súlyos hibák történtek. Eze­ket lényegében orvosoltuk. Még mindig sok azonban a tennivaló. A párt vezetősége megvizsgálta, mit intéztek ebben az ügyben. Fontos ha­tározatot hozott, amelyet ál­lami vonalon is azonnal és gyorsan végrehajtanak. Gerő elvtárs ezután kifej­tette, hogyan szervezték meg a határozat végrehajtását, valamint a végrehajtás ellen­őrzését. Hozzátette, hogy ez olyan probléma, amely­Iyel a minisztériumi, me­gyei, járási szerveknek és a községi tanácsoknak kell foglalkozniok. A kormányszerveknek, a kora móny és a Központi Vezető­ség egyes tagjainak pedig ügyelniök kell arra, hogy ezt a problémát teljesen meg­oldják. A Magyarország belső fej­lődésének terveire vonatkozó kérdésre válaszolva Gerő elvtárs kijelentette, hogy az új ötéves terv alapvető vo­násait kidolgozták és hogy a terv lassúbb, de megalapozot­tabb előrehaladást irányoz elő az eddigi vonalon. A cél­kitűzések szerint az életszín­vonal állandóan és egyenle­tesen emelkedik és úgy lát­szik, hogy az 1956. évi tervet túlteTfei sítjük, különösen, ami az életszínvonalat jelenti. A mezőgazdasági termelés stabilizálódott. Az idei ter­méseredmények átlagosak, az aratást és a cséplést ugyan* úgy szervezték meg, mint az­előtt, de nem lehet azt mon­dani, hogy e téréin nem vol­tak hibák. Az ország külpolitikájára vonatkozó kérdésre a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára ki­jelentette, hogy Magyaror­szág mindenekelőtt szilárd és baráti kapcsolatokat akar a szocializmus országaival és baráti kapcsolatokat akar, te­kintett nélkül a társadalmi és állami berendezésre, minden más országgal is az egyenjo­gúság, a kölcsönös érdekek tiszteletben tartása és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján. Ezek között vannak elsősor­ban azok az országok, ame­lyek nemrég vívták ki füg­getlenségüket. A már meg­lévő állandó és rendszeres kereskedelmi, sport és egyéb kapcsolatok mellett Magyar­ország a fenti elvek alapján normális kapcsolatot akar a nyugati országokkal is. Gerő elvtárs külön kiemelte az Ausztriával való jó viszony jelentőségét. Búcsúzóul Gerő Ernő elv­társ, a Magyar Dolgozók Pártja Köz.ponti Vezetőségé­nek első titkára még egyszer kifejezésre juttatta azt, hogy a magyar—jugoszláv viszony rendezésében nagy előrehala­dás törént, de még számos tennivaló maradt. „Átállás" a fejlettebb technikára Uj szinkronszalagot létesítettek a Szőrme- és Bőrruhakészítö Vállalatnál Az űj technikáért, a hasz­nosabbért, a jobbért, kemény csatát kell vívni. Azzal, hogy eltervezünk, kigondolunk va­lamit — a győzelem még nem hull az ölünkbe. Így történik ez napjaink­ban is a Szőrme- és Bőrruha­készítő Vállalatnál. Arról már hírt adtunk, hogy elké­szült az új üzemépület,, amelyben a három munka­részleg dolgozói — a bőrru­ha-, a panolux- és a béléské­szítőik — gyönyörű neonfé­nyes, hűtő- és fűtőberende­zéssel ellátott parkettás mun­katermekben dolgoznak. fl bBrkabáto' készlta részleg áttért a szinkron-rendszerre. Ez pedig nem kis dolog — az országban még sehol sem ké­szítenek ilyen rendszerben bőrkabátokat, bőrruhákat. Véber István műszaki ve­zető és Nagy Sándor techno­lógus nagy fáradsággal és lelkesedéssel dolgozta ki a szinkron-rendszer technoló­giai eljárását, a különböző munkaműveletek apró részle­teit. Ugyanakkor megterem­tették az üzem vezetői a szin­kronszalag bevezetésének más technikai előfeltételét is: az egyedi gépegységeket, a csúzdákat, amelyen folya­matosan átadják egymásnak a dolgozók a félkész termé­keket. Így kezdték meg a munkát augusztus 15-én ragyogó tisz­ta, tágas, viiágos, új munka­teremben, Űgy gondolták; minden papírra van írva, a munkásoknak most már csak dolgozni kell. Két hét eltelté­vel azonban rájöttek, hogy nem egészen így van ez. Eltérés mu'attozolt a gyakorlati munkában a le­írás és a kiadott normaérté­kek között. A régi gyártás­technológiára vették fel ugyanis a normát és így egy­egy dolgozóra túl sok munka jutott, másokra pedig kevés. A szinkronszalag ugyanis há­rom irányú: a terem balolda­lán a bőrkabát testrészét, kö­zépen a bélést, a jobbolda'ón pedig az ujját készítik a sza­lag dolgozói. A megszámo­zott különböző kabátdarabok azonban nem egyidejűleg ér­keznek a következő művele­tet elvégző dolgozóhoz, tehát az ügyesebb munkás áll, várja az előttevalótól a ka­bátrészt. A befejező gépészek nem tudták összeállítani a kohótokat a hiányzó darabok miatt; lemarad az egész üzem­rész a terv teljesítésével. A művezetők egy-egy vára­kozó munkaidejét úgy akar­ták kitölteni, hogy kerestek más munkát számára. A hiba itt volt, mert a szinkronsza­lag eredményességének a titka: különböző műveletek­tői és több órán át vitatták a tennivalókat. Számos javas­latot tettek a szinkron bizo­nyos átszervezésére és a tech­nológiai utasítási terv elkészí­tőjét, Nagy Sándort egy hó­napra lehelyezték az üzem­részbe, hogy felülvizsgálja a munka menetét; A megbeszélés hétfőn este későig tartott, s kedden, szer­dán már jelentős eredmény mutatkozott a bőrkabátok gyártásában. Bizonyos mér­tékig átcsoportosították a munkaerőket is. hisz például a bélést készítőknek köny­nyebb a feladatuk, mint a bőrgépelőkmek. Voltak, akik szívesebben vállalták a bőr­gépelést, mivel jobban értik, s többet keresnek. Voltak, akik nem győzték a bőrsza­lagban a munkát és szerin­tük jobban haladnának a bé­léskészítésr.él. flz átcsoportosítás lóhát sikerült Minden dolgozót ellátak munkával. A kabátrészek így sokkal egyszerűbben haladtak végig a szinkronszalagon és már szerdán délelőtt csak az egyik befejező gépész beteg­nél pontosan betartani az sége miatt nem teljesíthették egyidejűséget, az kell tehát, az el6(rt tcrvet A b6rruha_ °Sy részleg dolgozói elégedetteb­llfl'konffmen'es tegyen bek. érzik, látják, hogy a mű­a muiUa riimusa. szakiak megfontoltan intéz­összeültek a vállalat veze- kednek, M, T,

Next

/
Thumbnails
Contents