Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-05 / 209. szám

Szerda, 1956. szeptember 5. s DÉLM1GYÜR0RSZ&G Aktíva ülést tartottak a vasutas pártszervezetek 9eSden délelőtt aktívaértekezletre jöttek össze Csongrád megye vasutas dolgozói, és megtárgyalták a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége ez év júliusi határozatából adódó fel­adatokat. Az aktívaülésen részt vett Hajnal Balázs, a Vasút 'Po­litikai Főosztály helyettes vezető je, Balogh István, a Szegedi Párt­bizottság titkára, Szabados István, a megyei párt-végrehajtóbi­zottság ipari és közlekedési osztályának munkatársa, Gyenge Kálmán vasút oktatási Főosztály vezetője, Borsodi János, a sze­gedi MÁV Igazgatóság vezetője, s Juhász István, a szegcdi igaz­gatóság politikai osztályának vezetője is. Az aktívaülésen a poli­tikai osztály beszámolóját Juhász István elvtárs mondotta el. A politikai osztály beszámolója Juhász István elvtárs be­vezetőjében méltatta a Köz­ponti Vezetőség július 18— 21-e között tartott ülését, majd elmondotta, hogy Csongrád megye vasutas dol­gozói közül azokat hívták meg, akik eddig legtevéke­nyebben harcoltak pártunk határozatainak megvalósítá- elégíteni. jogok, szociális juttatások biztosítása — folytatta Ju­hász elvtárs. — Figyelembe véve azonban a vasút sajátos helyzetét, s a rendelkezésre álló anyagi eszközöket, őszin­tén meg kell mondanunk, hogy a jogos követeléseket, még nem tudtuk teljesen ki­Sáért. Ezután beszélt azokról az intézkedésekről, melyek a Központi Vezetőség határo­zatai után születtek, majd rá­tért a vasutas pártszerveze­tek munkájának értékelésé­re, majd néhány szóval a szocialista törvényesség meg­sérétéséről beszélt. Elmon­dotta, hogy a vasutas dolgo­zók örömmel fogadták a tör­vényesség betartásával kap­csolatos párt- és kormányin­tézkedéseket, majd így foly­tatta: — Jogos azonban a vasút területén dolgozók neheztelé­íe, mert nálunk nem kielégí­tően folyik a törvényesség megteremtésére tett intézke­dések végrehajtása. Nem ke­A továbbiakban a még mu­tatkozó lélektelenségről, nem­törődömségről, az indokolat­lan részkártérítésekről és a meggondolatlanul alkalma­zott büntetésekről beszélt. Elmondotta azt is, hogy nem egy esetben kártérítésre ítél­ték azt a dolgozót a múltban, aki valami oknál fogva hi­ányzott például az oktatás­ról. A beszámoló második ré­szében a vasút előtt álló fel­adatokat ismertette. Több olyan javaslatot mondott el, melyek biztosítanák az őszi csúcsforgalom zavartalan le­bonyolítását, s nem utolsó­sorban a széntakarékosságot. A beszámoló befejezése ,vés akoznak az embereknek ként felhívta a figyelmet az ' a száma, akiket mi a múlt­ban megbélyegeztünk, kikö­zösítettünk, vagy háttérbe szorítottunk, mert kapcsola­taik voltak egyik vagy másik törvénytelenül letartóztatott elvtárssal, esetleg Jugoszlá­viában rokonaik voltak, vagy régebben az SZDP tagjai vol­tak. Például Horváth Imre, a Szegedi Fűtőháznál több eset­iben kérte magát átképzős tanfolyamra, de nem enged­fl : el, mert Jugoszláviában • egy ideig a felszabadulás 1 őtt. Kardos Sándor hosszú 1.6 után mehetett csak el Tnozdonyvezetői tanfolyamra azért, mert régebben nyuga­ton volt, s ezért kizárták a pártból. Előfordult az is, hogy akik nem értettek egyet a szakvezetőkkel, vagy a párt- és szakszervezet veze­tőivel, s nyíltan meg merték mondani véleményüket, né­pi demokrácia-ellenesnek nyilvánítottuk. Ezek a dolgo­zók hiába teljesítették a ki­váló dolgozói szintet, teljesí­tették a szakma kiváló dol- anyagjavító Vállalat dolgozói emberekről való gondoskodásra. — Egész munkánk homlok­terébe — fejezte be beszámo­lóját Juhász István elvtárs — a gazdasági tevékenységet kell állítani és biztosítanunk kell, hogy a pártpolitikai munka minden részletében a szállítási, termelési feladato­kat szolgálja. Hozzászólások A beszámoló után az ankét részvevői kö' zül többen felszólaltak, s nagy megelégedéssel beszél­tek pártunk Központi Veze­tőségének legutóbbi határo­zatáról, amely nemcsak gaz­dasági, de politikai segítsé­get is nyújtott a vasutasok­nak. Az eredmények kihang­súlyozása mellett azonban is­mertették azokat a sérelme­ket is, amelyek saját munka­területükön még fennállnak. Gerő Pál elvtárs, a Szegedi szerint ő maga is öt funkciót visel és így nem tudja jól ellátni feladatát. Csík György elvtárs, a Szegedi Fűtőház dolgozója kérte az igazgatóság vezetőit, jobban támaszkodjanak a dolgozók bírálatára, javasla­taira. Bírálta a felsőbb párt­szervet, mert taggyűléseiket nem ellenőrzik, nem kapcso­lódnak be a munkájukba. Feltette a kérdést, hol van a társadalmi instruktori há­lózat? Sziládi Sándor elv­társ, az igazgatóság részéről elmondotta, hogy nem törőd­nek eléggé a vasúti szervek a termelési értekezleten ho­zott határozatokkal. Nem adnak mindig választ a dolgozóknak a fel­tett kérdéseikre. Kifogá­solta, hogy egyes munkaterü­leteken nem jó az idősebb és fiatalabb vasutasok között a munkatársi viszony. A Szen­tesi Fűtőháznál például meg­becsülik a fiatalok az idő­sebbeket, a szentesi állomá­son viszont a fiatalok már hányaveti módon beszélnek az idős vasutasokkal. Hajnal Balázs elvtárs, a Vasútpolitikai Főosztály he­lyettes vezetője, ismertette ezután az őszi forgalomban a vasutasokra háruló feladato­kat, s kihangsúlyozta a szál­lító felekkel való jó együtt­működés fontosságát. Utána Balogh István elvtárs, a Sze­gedi Városi Pártbizottság tit­kára szólalt fel. Beszélt a de­mokratizmus kiszélesítésé­nek és megszilárdításának fokozott szükségességéről, amely fon­tos feltétele a bizalom meg­erősítésének, azonban ki­hangsúlyozta, hogy ezt nem választhatjuk el a centraliz­mustól. Centralizmus nélkül nem teremthető meg az er­kölcsi-politikai egység. Be­széde további folyamán a bírálat szabadságát hangsú­lyozta. Nincs szükség olyan bírálatra — mondotta —, amelyik sértő, bántó hangú. Ezzel nem barátokat, hanem elhangzása ellenséget szerzünk magunk­Rz erőszak erkölcse nak. A vezetőségnek bátorí­tani kell a bírálatot, hogy erősödjön az irántuk való bi­zalom. Arra kell törekedni, hogy még nyugodtabb lég­körben dolgozhassanak a vasutasok. Felhívta még a figyelmet, hogy a vasúti pártszervezetek segítsék elő a vasutasok szakmai fejlődé­sét. A megyei pártbizottság ne­vében Szabados István elv­„ ,, .. . , .. társ szólt a jelenlévő vasuta­MAV Felépítményi Vas- sokhoz> sok sikert k(vánt az FIATALOK ÁLLNAK a bíróság előtt. Tizennyolc-húsz évesek. Több fiú s egy lány. A vád súlyos. A törvények szerint egytől tíz évig terje­dő börtön jár cselekményük­ért. Mit tettek ezek a fiata­lok? Hallgatom az ügyészt. Né­hányan megegyeztek egyik barátnőjükkel, hogy csalja ki este a kiszemelt lányt egyik tiszaparti csárdába. Igy is történt. Ott italoztak, majd miután egyikük sikertelenül tett kísérletet arra, hogy él­vezetét lelje a lányban, elin­dultak a város felé. A hangu­latos éjszakában egy gyanút­lan ötlet ürügyén letértek a folyó partjára. A •barátnők* partnerjaikkal eltűntek, a lányt a fiúkra hagyták, hogy módot adjanak szándékuk keresztülvitelére. Szűksza­vúan ez a történet, kiegészít­ve testi s szellemi erőszak alkalmazásával, a lány órá­jának s ruhadarabjának eltu­lajdonításával. A bíróság jegyzőkönyve bi­zonyára számos jellemző meg­figyelésre adna módot a fia­talok felfogásóról, erkölcsé­ről, sajátos tolvajnyelvéről, felelőtlenségéről. A NÉGY FIÜ S A LEÁNY — a barátnő — ott ült a vád­lottak padján, amely semmi másban nem különbözött attól a padtól, melyről jogilag ér­dektelen szemlélőként figyel­tem a tárgyalást, csupán any­ségképp egy nép, egy ország kérdései is. Vagy talán ennél is több — korunk kérdései? Természetesen bárki köz­bevethetné: dehát nem kö­zönséges bűnözőkről van-e szó, akiknek a felfogósa nem mérvadó s nem jellemző a társadalomra? Igen, olyan fiatalokról van szó, akik egy cselekedet által bűnözőkké váltak. En mégis azt állítom, hogy olyan tünetekkei állunk szemben, amelyek — annak ellenére, hogy nem általáno­sak — jellemzők egy nemze­dék lelkivilágának rejtett, el­eddig felületes indokokkal lefüggönyözött zugaira. MINDEN NEMZEDÉK­NEK megvannak a sajátos mércéi. A per folyamán egy ügyvéd az ifjúsága óta eltelt időre gondolva így szóit: •Megváltozottnak látom a fiatalok életérzését*. Az emberek természetesen nem hordoznak kidolgozott erkölcstant a fejükben. In­kább ösztönszerűen, nevelte­tésük és a társadalom kiala­kított szokásaihoz ragaszkod­va élnek bizonyos körülha­tárolható erkölcsi felfogás­ban. Ezek a fiatalok sem gon­dolkodtak azon, hogy szá­mukra mi az erkölcs. Csele­kedetük súlya talán saját maguknak is váratlan. Lel­kük zaklatott, életük hánya­tot volt, mint a nemzedéké. A háború egyiknél megölte az apót, a másiknál szétvá­... j , , lasztotta a szülőket. A har­nyiban hogy nem a fal me - madikat * képességei lett volt, hanem a terem kctt nére nemJ vett/k fei középis­zepén, ahol a vádlottak he­lyezkednek el a bíró, az ügyész, az ügyvédek és az ér­deklődők figyelmének ke­reszttüzében. És ekkor magamtól: vajon köztetek van-e nagyobb különbség, mint a két hely között. Mi választ el benneteket, hol a bűn és a büntetlenség határ­vonala? — Az írott törvényekben, a társadalom szokásaiból ki­alakított jogokban — felel­hetné a jogász. De menjünk tovább. Így gondolkodtam: mi lenne a különbség, ha most te ülnél az ő helyük­ben? Mi más, mint az a meg­történt cselekedet, amely most az ő mérlegserpenyőjüket terheli. Tehát a tett? De mi kólába, mert apja katona­tiszt volt a múltban. A kö­vetkező nem kapott állandó munkát (Azóta már határo­, , zatot hozott a Miniszterta­megkérdeztem nács> amelynek reméljük ha­marosan foganatja lesz.) Az ötödiknél az apa ré­szeges, veri a családot. De a sportolók társaságára is fényt vetett a tárgyalás. Szinte ön­ként kínálkozik a kérdés: a sport helytelen felbecsülése a szellem rovására, vajon nem ártott-e annyit társa­dalmi erkölcsünknek, mint amennyit hírnevünknek hasznait? Milyen erkölcs épülhetett az ő lelkükben? A háború az élet értéktelenségére nyitotta a szemüket, amelyben hiába­való áldozat minden felelős. választott el téged e cseleke- gég, lemondás, az embertárs! gozója cím elnyeréséhez szükséges feltételeket, a ki­tüntetést, ami őket jogosan megillette volna, nem kap­ták meg, hátrányt szenved­tek az előléptetésnél, a juta­•Jomosztásnál. A szocialista törvényesség­hez tartozik a dolgozóknak a Munka Törvénykönyvében és más határozatban előírt nevében elmondotta, hogy náluk a fizikai dolgozók sé­relmezik, hogy nem kapnak egyenruhát, ugyanakkor hosszúnak tartják a munka­ruha kihordási idejét, amely kétéves időtartamú. Szólt még arról is, hogy annak a vasutasnak, aki szívesen vál­lalja a társadalmi munkát, sok funkciót adnak. Ez idő őszi forgalom munkájához, Szabados elvtárs hozzászólá­sa után Majzik István elv­társ a vasutas dolgozók he­lyeslése közben javasolja, küldjenek tiltakozó táviratót a Német Kommunista Párt betiltása ellen. A javaslatot egyhangúlag elfogadták, s a táviratot felolvasás után el­küldték. A tudomány* és UcUniUa uilátya ÜJ LÉGHŰTÉSES MOTOR A Iipecki traktorgyárban áj, 40 lóerős léghű­téses motort szerkesztettek. A prototípust már kipróbálták és kiállítják az Össz-szövetségi Ipari Kiállításon. _ A motornak nincs vízhűtéses radiátora. Tel­jesen új megoldást alkalmaztak az alkatrészek és szerelési egységek kiképzésénél. A motort villa­mos önindítóval látták eL A léghűtéses motor abban különbözik a jelen­leg sorozatban gyártott motoroktól, hogy na­gyobb a teljesítőképessége, könnyebb, gazdasá­gosabb és nagyobb élettartamú. Jól használható a közép-ázsiai sivatagokban és az északi hideg égövön. ÉPÍTŐANYAGOK NEDVESSÉGTARTALT MÁNAK RADIOAKTÍV VIZSGALATA Az Észt SZSZK építkezésein elterjedten alkal­mazzák az új, helyi építőanyagokat. Az új épí­tőanyagok hővezetőképességének egyik legfőbb mutatója a nedvességtartalom. Az építőipari intézet építőipari-fizikai labora­tóriumának tudományos munkatársai elsőként alkalmazták a rádióaktív kobalt Gamma-sugár­zását az építőanvagok nedvességtartalmának meghatározására. Az építőanyag mintapéldányát keskeny Gamma-sugárnyaláb elé helyezik. Mi­nél nagyobb az építőanyag nedvességtartalma, annál inkább veszít erősségéből az anyagon át­hatoló Gamma-sugár. Ez a módszer sokkal gyor­sabb és megfelelőbb a nedvességtartalom meg­áll ámításánál. mintha a nedvességtartalmat az anyag súlya szerint vizsgálnák. Ez lehetővé te­szi, hogy a tervező mérnökök és az építőipari szakemberek előre megállapíthassák mennyi nedvességet tartalmaz az elkészült épület. ROMÁN LÉGITAXI A Román Népköztársaság repülő-konstruktő­rei az utóbbi időben számos szép sikerrel dicse­kedhettek. Tavaly például elkészült az IAR 817-es típusú egyfedeles repülőgép, amely sike­resen bevált mind a mezőgazdasági, mind pedig az egészségügyi szolgálatban. Augusztus elején próbálták ki az MR—2 típusú új kétmotoros re­pülőgépet, amelyet utasszállltásra fognak hasz­nálni A gép óránkint 275 kilométeres sebessé­get tud elérni, öt utas szállítására alkalmas és 1000 kilométeres körzetben légitaxiként helyezik forgalomba. TAXI-MOSÁS - SZAPPANHABBAL dettől, ami őlket nem korlá­tozta — tettem fel a kérdést magamnak —, a törvénynek ismerete, önuralom, emberkí­mélet, műveltség, gyávaság, vagy mi? És vajon erény-e számodra ez? Mi az erény —. mi az erkölcs? Nietzsche Zaraühustrájában ezt mondja: -Ne kíméld fele­barátodat*. Erkölcsösbe ez? Ha csak az ő szempontjából nézzük, akkor az ő számára — de csakis neki — az. Az erőszak erkölcse. A keresz­tény erkölcs viszont azt mondja: -Szeresd felebaráto­dat, mint tenmagadat*. Er­köicsös-e ez? Nietzsche szá­mára nem erkölcs, de nem az Gorkijnak sem, aki élesen tá­madta s önzőnek bélyegezte ezt a felfogást, mondván, hogy milyen erkölcs az, amely az önszeretetet állítja példaképül az embertársak megbecsülésében? Vagyis minden életfelfogásnak meg­van a maga erkölcse. Nincs erkölcs általában, nincs nor­ma az élettől függetlenül. Hogy is mondta Lenin? — •Számunkra az erkölcs alá van vetve az osztályharc kö­vetelményeinek*. De ez csak megbecsülés. A sportélet pro­fi-szelleme azt példázza, hogy az érvényesülés útja a nyers erő. És vajon az elmúlt évek személyi kultuszos lég­köre a demokratizmus rová­sára nem adott-e elitélendő példát a kíméletlen erőszak­ról is, mely túlteszi magát a társadalom által szentesített törvényeken? S vajon azok a súlyos megrázkódtatások, amelyek ebből a szellemből következtek, egyes szemé­lyek istenítése és csillaghul­lása nem eredményeztek-e sokszor az ifjúság lelkében kétséget, majd válságot, két­kedést, cinizmust? Kérdezzük csak meg pedagógusainkat, ha egyébről nem: a tanköny­vek és tantervek sűrű vál* toztotgatásáról! Ez is az erkölcs kérdése. Egyetlen pillanatot érez* tem a tárgyaláson, amikor őszintén magába szállt az egyik vádlott, és elsírta ma­gát. Akkor, amidőn elhagya­tottsága szóbakerült. És való* ban: nem volt-e kissé elha­gyatott ez a nemzedék a há­ború zűrzavara, aztán a sür­gető építés heves és komoly tette közepette? Sok volt a hivatalos formula, a szervo* zeti keret, a tömegben vjjő elintézés, és az egyén prob­lémái elsikkadtak, pedig ne­velni egyéniséget kell. Több őszinteségre és baráti szóra, kevesebb szólamra és hiva­talos tekintélyre lett volna szükségük a fiataloknak. KOMOLY TANULSÁGOK ezek, amelyeket többé-kevés­bé országosan, az egész népet nézve kezdünk levonni. Az embereit előtt mindent nyíl­tan ki keli mondani, mert nemcsak abból ítélnek, amit tudnak, abból is, amit elhall­gatnak előlünk. Ezen az ala­pon alakulhat ki a mi új er­kölcsünk. A hétköznapok er­kölcse — hiszen a forradal­márok erényei, az átlagon fe­lüli tettek nem általános nor­mát, hanem kimagasló pél­daadást jelentenek. Az ilyen példa pedig túlságosan mesz­szi cél nevelés közben az át­lagemberre szabott, az élet­ben kialakult normák nélkül, A bíróság természetesen el­ítélte ezeket a fiatalokat és mi is elítéljük cselekedetü­ket. A vádlottak p3diát nem nagy távolság, de súlyos, az emberi együttélést sértő cse­lekedet választja el a közvé­lemény padjától. A bíróság ítéletével ezt a cselekedetet és a benne megnyilvánuló er­kölcsi felfogást — az erőszak erkölcsét — ítélte el. Az íté­let a jövő tisztasága érdeké­ben nemcsak az elítéltek­nek, egy nemzedéknek szól, amelynek a lelkébe beoltot­ták az erőszakot. A bécsi Der Abend ír egy fiatalról, akt revolverrel kónyszerítette a taxisofőrt. Hibáztatja a lap a ponyvaregényeket, amelyek megerősítették az ifjúban ezt az életeszményt. De vajon a ponyvaregények iránti szen­vedélyes érdeklődése honnan származott? Sok szó esik manapság a romantika utáni vágyról. De húsz éves korban ez már nem a gyermekkor barlang-romantikája. Ez már közelebb áll a Julién Sorelek romantikájához. Húsz év az ifjúságnak az az ideje lenne, amikor már maga előtt érzi az ember az élet számtalan és végtelen lehetőségeit és érzi saját kimeríthetetlennek hitt erejét. Azt. amit a költő így fejez ki: -Előtted a küz­dés, előtted a pálya, az erőt­len csügged, az erős meg­állja .. .* De csak akkor, ha a társadalommal összhangba kerülve célra talál az erő. Ennek a nemzedéknek tehát a célokat kell tisztán látnia, és ehhez napjaink tisztuló légköre szükséges. Németh Ferenc Életet mentett 10 ember testének bőre Vas Sándort, a nagyková­csi Béke Tsz gékocsivezető­jét nemrég rendkívül súlyos égési sebekkel a Kun utcai kórházba szállították. Vas Sándor kocsijának motoriát javította, miközben a benzin meggyulladt, a láng beleka­pott ruhájába, ingébe és a egy általános elv. s egy er- lángoktól bőrfelületének 80 köles megvalósítása életünk- i százaléka elégett. A mély és ben különben sem erény. Ott abban a pillanatban az az érzésem támadt, hogy ők tulajdonképpen ugyanolyan fiatalok, mint magam, s a tett, ami elválaszt bennün­ket, nagyon szűk határ. Szó szerint azt éreztem, amit az egyik ügyvéd a következő­képpen fejezett ki a tárgya­láson: -Nem csupán a vád­lottak padján ülő öt fiatalról van szó hanem a fiatalság A Német Demokratikus Köztársaságban meg­kezdték a taxik gyorstisztitását szappanhabbal. A szappant 1:30 arányban oldják fel vízzel egy katlanban, majd porlasztócsővel a kocsikra irá- j kérdéséről*. Tehát arról, nyitják. A tisztitószemélyzet munkája lényege-, hogy milyen az én nemzedé­sen könnyebb lett. A szappanhab 5 perc alatt kcm,_valóban olyan kétoégbe­rngvogó tisztára mossa a kocsikat. Az NDK ál­lami taxiváilalata a kocsimosás gépesítését ter­ejtő-e, mint néha lefestik, milyen örökséget hoz magá­val s hová halad? Egy nem­kiterjedt égési sebek a gépko­csivezető életét veszélyeztet­ték. A kórház orvosai és az ápolószemélyzet mindent megtett, hogy a súlyos bete­get megmentse. A sorozatos vérátömlesztés és a gondos kezelés nye~ián távúit a be­teg állapota, az életnek azon­ban csak úgv lehetett vég­képpen megmenteni, hogyha pótolják az elégett bőrt. A Béke Termelőszövetke­zet 27 dolgozója ajánlotta fel testének bőrét Vas Sán­dornak. A 27 tsz-tag közül kiválasztották azt 10-et, aki a műtétnek legjobban megfe­lelt. Valamennyiük felső láb­timéter bőrt választottak le és azt sikerrel ültették át a beteg testére. Állapota azóta gyorsan távul, s néhánv hét múlva elhagyhatja a kór­házat. Vas Sándor hálásan gondol a kórház áldozatkész orvosai­ra, ápolóira és a Béke Ter­melőszövetkezet tagjaira, akik a műtéttel járó többhe­tes ágyhozkötöttséget is vál­lalták azért, hogy az 5 életét megmentsék. fl Szovjetunió legidősebb ejtőernyőse A Szovjetunió legidősebb ejtőernyőse a 64 esztendős Alekszej Bjelouszov. Az ejtő­ernyős 25 esztendeje tagja egy speciális tűzoltócsoport­nak. amely erdőtüzekkel száll vezr, zedék életkérdései ezek, szük- száráról 200—300 négyzetcen- szembem

Next

/
Thumbnails
Contents