Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-05 / 209. szám

Szerda, 1956. szeptember 5. s DÉLM1GYÜR0RSZ&G Aktíva ülést tartottak a vasutas pártszervezetek 9eSden délelőtt aktívaértekezletre jöttek össze Csongrád megye vasutas dolgozói, és megtárgyalták a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége ez év júliusi határozatából adódó feladatokat. Az aktívaülésen részt vett Hajnal Balázs, a Vasút 'Politikai Főosztály helyettes vezető je, Balogh István, a Szegedi Pártbizottság titkára, Szabados István, a megyei párt-végrehajtóbizottság ipari és közlekedési osztályának munkatársa, Gyenge Kálmán vasút oktatási Főosztály vezetője, Borsodi János, a szegedi MÁV Igazgatóság vezetője, s Juhász István, a szegcdi igazgatóság politikai osztályának vezetője is. Az aktívaülésen a politikai osztály beszámolóját Juhász István elvtárs mondotta el. A politikai osztály beszámolója Juhász István elvtárs bevezetőjében méltatta a Központi Vezetőség július 18— 21-e között tartott ülését, majd elmondotta, hogy Csongrád megye vasutas dolgozói közül azokat hívták meg, akik eddig legtevékenyebben harcoltak pártunk határozatainak megvalósítá- elégíteni. jogok, szociális juttatások biztosítása — folytatta Juhász elvtárs. — Figyelembe véve azonban a vasút sajátos helyzetét, s a rendelkezésre álló anyagi eszközöket, őszintén meg kell mondanunk, hogy a jogos követeléseket, még nem tudtuk teljesen kiSáért. Ezután beszélt azokról az intézkedésekről, melyek a Központi Vezetőség határozatai után születtek, majd rátért a vasutas pártszervezetek munkájának értékelésére, majd néhány szóval a szocialista törvényesség megsérétéséről beszélt. Elmondotta, hogy a vasutas dolgozók örömmel fogadták a törvényesség betartásával kapcsolatos párt- és kormányintézkedéseket, majd így folytatta: — Jogos azonban a vasút területén dolgozók nehezteléíe, mert nálunk nem kielégítően folyik a törvényesség megteremtésére tett intézkedések végrehajtása. Nem keA továbbiakban a még mutatkozó lélektelenségről, nemtörődömségről, az indokolatlan részkártérítésekről és a meggondolatlanul alkalmazott büntetésekről beszélt. Elmondotta azt is, hogy nem egy esetben kártérítésre ítélték azt a dolgozót a múltban, aki valami oknál fogva hiányzott például az oktatásról. A beszámoló második részében a vasút előtt álló feladatokat ismertette. Több olyan javaslatot mondott el, melyek biztosítanák az őszi csúcsforgalom zavartalan lebonyolítását, s nem utolsósorban a széntakarékosságot. A beszámoló befejezése ,vés akoznak az embereknek ként felhívta a figyelmet az ' a száma, akiket mi a múltban megbélyegeztünk, kiközösítettünk, vagy háttérbe szorítottunk, mert kapcsolataik voltak egyik vagy másik törvénytelenül letartóztatott elvtárssal, esetleg Jugoszláviában rokonaik voltak, vagy régebben az SZDP tagjai voltak. Például Horváth Imre, a Szegedi Fűtőháznál több esetiben kérte magát átképzős tanfolyamra, de nem engedfl : el, mert Jugoszláviában • egy ideig a felszabadulás 1 őtt. Kardos Sándor hosszú 1.6 után mehetett csak el Tnozdonyvezetői tanfolyamra azért, mert régebben nyugaton volt, s ezért kizárták a pártból. Előfordult az is, hogy akik nem értettek egyet a szakvezetőkkel, vagy a párt- és szakszervezet vezetőivel, s nyíltan meg merték mondani véleményüket, népi demokrácia-ellenesnek nyilvánítottuk. Ezek a dolgozók hiába teljesítették a kiváló dolgozói szintet, teljesítették a szakma kiváló dol- anyagjavító Vállalat dolgozói emberekről való gondoskodásra. — Egész munkánk homlokterébe — fejezte be beszámolóját Juhász István elvtárs — a gazdasági tevékenységet kell állítani és biztosítanunk kell, hogy a pártpolitikai munka minden részletében a szállítási, termelési feladatokat szolgálja. Hozzászólások A beszámoló után az ankét részvevői kö' zül többen felszólaltak, s nagy megelégedéssel beszéltek pártunk Központi Vezetőségének legutóbbi határozatáról, amely nemcsak gazdasági, de politikai segítséget is nyújtott a vasutasoknak. Az eredmények kihangsúlyozása mellett azonban ismertették azokat a sérelmeket is, amelyek saját munkaterületükön még fennállnak. Gerő Pál elvtárs, a Szegedi szerint ő maga is öt funkciót visel és így nem tudja jól ellátni feladatát. Csík György elvtárs, a Szegedi Fűtőház dolgozója kérte az igazgatóság vezetőit, jobban támaszkodjanak a dolgozók bírálatára, javaslataira. Bírálta a felsőbb pártszervet, mert taggyűléseiket nem ellenőrzik, nem kapcsolódnak be a munkájukba. Feltette a kérdést, hol van a társadalmi instruktori hálózat? Sziládi Sándor elvtárs, az igazgatóság részéről elmondotta, hogy nem törődnek eléggé a vasúti szervek a termelési értekezleten hozott határozatokkal. Nem adnak mindig választ a dolgozóknak a feltett kérdéseikre. Kifogásolta, hogy egyes munkaterületeken nem jó az idősebb és fiatalabb vasutasok között a munkatársi viszony. A Szentesi Fűtőháznál például megbecsülik a fiatalok az idősebbeket, a szentesi állomáson viszont a fiatalok már hányaveti módon beszélnek az idős vasutasokkal. Hajnal Balázs elvtárs, a Vasútpolitikai Főosztály helyettes vezetője, ismertette ezután az őszi forgalomban a vasutasokra háruló feladatokat, s kihangsúlyozta a szállító felekkel való jó együttműködés fontosságát. Utána Balogh István elvtárs, a Szegedi Városi Pártbizottság titkára szólalt fel. Beszélt a demokratizmus kiszélesítésének és megszilárdításának fokozott szükségességéről, amely fontos feltétele a bizalom megerősítésének, azonban kihangsúlyozta, hogy ezt nem választhatjuk el a centralizmustól. Centralizmus nélkül nem teremthető meg az erkölcsi-politikai egység. Beszéde további folyamán a bírálat szabadságát hangsúlyozta. Nincs szükség olyan bírálatra — mondotta —, amelyik sértő, bántó hangú. Ezzel nem barátokat, hanem elhangzása ellenséget szerzünk magunkRz erőszak erkölcse nak. A vezetőségnek bátorítani kell a bírálatot, hogy erősödjön az irántuk való bizalom. Arra kell törekedni, hogy még nyugodtabb légkörben dolgozhassanak a vasutasok. Felhívta még a figyelmet, hogy a vasúti pártszervezetek segítsék elő a vasutasok szakmai fejlődését. A megyei pártbizottság nevében Szabados István elv„ ,, .. . , .. társ szólt a jelenlévő vasutaMAV Felépítményi Vas- sokhoz> sok sikert k(vánt az FIATALOK ÁLLNAK a bíróság előtt. Tizennyolc-húsz évesek. Több fiú s egy lány. A vád súlyos. A törvények szerint egytől tíz évig terjedő börtön jár cselekményükért. Mit tettek ezek a fiatalok? Hallgatom az ügyészt. Néhányan megegyeztek egyik barátnőjükkel, hogy csalja ki este a kiszemelt lányt egyik tiszaparti csárdába. Igy is történt. Ott italoztak, majd miután egyikük sikertelenül tett kísérletet arra, hogy élvezetét lelje a lányban, elindultak a város felé. A hangulatos éjszakában egy gyanútlan ötlet ürügyén letértek a folyó partjára. A •barátnők* partnerjaikkal eltűntek, a lányt a fiúkra hagyták, hogy módot adjanak szándékuk keresztülvitelére. Szűkszavúan ez a történet, kiegészítve testi s szellemi erőszak alkalmazásával, a lány órájának s ruhadarabjának eltulajdonításával. A bíróság jegyzőkönyve bizonyára számos jellemző megfigyelésre adna módot a fiatalok felfogásóról, erkölcséről, sajátos tolvajnyelvéről, felelőtlenségéről. A NÉGY FIÜ S A LEÁNY — a barátnő — ott ült a vádlottak padján, amely semmi másban nem különbözött attól a padtól, melyről jogilag érdektelen szemlélőként figyeltem a tárgyalást, csupán anységképp egy nép, egy ország kérdései is. Vagy talán ennél is több — korunk kérdései? Természetesen bárki közbevethetné: dehát nem közönséges bűnözőkről van-e szó, akiknek a felfogósa nem mérvadó s nem jellemző a társadalomra? Igen, olyan fiatalokról van szó, akik egy cselekedet által bűnözőkké váltak. En mégis azt állítom, hogy olyan tünetekkei állunk szemben, amelyek — annak ellenére, hogy nem általánosak — jellemzők egy nemzedék lelkivilágának rejtett, eleddig felületes indokokkal lefüggönyözött zugaira. MINDEN NEMZEDÉKNEK megvannak a sajátos mércéi. A per folyamán egy ügyvéd az ifjúsága óta eltelt időre gondolva így szóit: •Megváltozottnak látom a fiatalok életérzését*. Az emberek természetesen nem hordoznak kidolgozott erkölcstant a fejükben. Inkább ösztönszerűen, neveltetésük és a társadalom kialakított szokásaihoz ragaszkodva élnek bizonyos körülhatárolható erkölcsi felfogásban. Ezek a fiatalok sem gondolkodtak azon, hogy számukra mi az erkölcs. Cselekedetük súlya talán saját maguknak is váratlan. Lelkük zaklatott, életük hányatot volt, mint a nemzedéké. A háború egyiknél megölte az apót, a másiknál szétvá... j , , lasztotta a szülőket. A harnyiban hogy nem a fal me - madikat * képességei lett volt, hanem a terem kctt nére nemJ vett/k fei középiszepén, ahol a vádlottak helyezkednek el a bíró, az ügyész, az ügyvédek és az érdeklődők figyelmének kereszttüzében. És ekkor magamtól: vajon köztetek van-e nagyobb különbség, mint a két hely között. Mi választ el benneteket, hol a bűn és a büntetlenség határvonala? — Az írott törvényekben, a társadalom szokásaiból kialakított jogokban — felelhetné a jogász. De menjünk tovább. Így gondolkodtam: mi lenne a különbség, ha most te ülnél az ő helyükben? Mi más, mint az a megtörtént cselekedet, amely most az ő mérlegserpenyőjüket terheli. Tehát a tett? De mi kólába, mert apja katonatiszt volt a múltban. A következő nem kapott állandó munkát (Azóta már határo, , zatot hozott a Minisztertamegkérdeztem nács> amelynek reméljük hamarosan foganatja lesz.) Az ötödiknél az apa részeges, veri a családot. De a sportolók társaságára is fényt vetett a tárgyalás. Szinte önként kínálkozik a kérdés: a sport helytelen felbecsülése a szellem rovására, vajon nem ártott-e annyit társadalmi erkölcsünknek, mint amennyit hírnevünknek hasznait? Milyen erkölcs épülhetett az ő lelkükben? A háború az élet értéktelenségére nyitotta a szemüket, amelyben hiábavaló áldozat minden felelős. választott el téged e cseleke- gég, lemondás, az embertárs! gozója cím elnyeréséhez szükséges feltételeket, a kitüntetést, ami őket jogosan megillette volna, nem kapták meg, hátrányt szenvedtek az előléptetésnél, a juta•Jomosztásnál. A szocialista törvényességhez tartozik a dolgozóknak a Munka Törvénykönyvében és más határozatban előírt nevében elmondotta, hogy náluk a fizikai dolgozók sérelmezik, hogy nem kapnak egyenruhát, ugyanakkor hosszúnak tartják a munkaruha kihordási idejét, amely kétéves időtartamú. Szólt még arról is, hogy annak a vasutasnak, aki szívesen vállalja a társadalmi munkát, sok funkciót adnak. Ez idő őszi forgalom munkájához, Szabados elvtárs hozzászólása után Majzik István elvtárs a vasutas dolgozók helyeslése közben javasolja, küldjenek tiltakozó táviratót a Német Kommunista Párt betiltása ellen. A javaslatot egyhangúlag elfogadták, s a táviratot felolvasás után elküldték. A tudomány* és UcUniUa uilátya ÜJ LÉGHŰTÉSES MOTOR A Iipecki traktorgyárban áj, 40 lóerős léghűtéses motort szerkesztettek. A prototípust már kipróbálták és kiállítják az Össz-szövetségi Ipari Kiállításon. _ A motornak nincs vízhűtéses radiátora. Teljesen új megoldást alkalmaztak az alkatrészek és szerelési egységek kiképzésénél. A motort villamos önindítóval látták eL A léghűtéses motor abban különbözik a jelenleg sorozatban gyártott motoroktól, hogy nagyobb a teljesítőképessége, könnyebb, gazdaságosabb és nagyobb élettartamú. Jól használható a közép-ázsiai sivatagokban és az északi hideg égövön. ÉPÍTŐANYAGOK NEDVESSÉGTARTALT MÁNAK RADIOAKTÍV VIZSGALATA Az Észt SZSZK építkezésein elterjedten alkalmazzák az új, helyi építőanyagokat. Az új építőanyagok hővezetőképességének egyik legfőbb mutatója a nedvességtartalom. Az építőipari intézet építőipari-fizikai laboratóriumának tudományos munkatársai elsőként alkalmazták a rádióaktív kobalt Gamma-sugárzását az építőanvagok nedvességtartalmának meghatározására. Az építőanyag mintapéldányát keskeny Gamma-sugárnyaláb elé helyezik. Minél nagyobb az építőanyag nedvességtartalma, annál inkább veszít erősségéből az anyagon áthatoló Gamma-sugár. Ez a módszer sokkal gyorsabb és megfelelőbb a nedvességtartalom megáll ámításánál. mintha a nedvességtartalmat az anyag súlya szerint vizsgálnák. Ez lehetővé teszi, hogy a tervező mérnökök és az építőipari szakemberek előre megállapíthassák mennyi nedvességet tartalmaz az elkészült épület. ROMÁN LÉGITAXI A Román Népköztársaság repülő-konstruktőrei az utóbbi időben számos szép sikerrel dicsekedhettek. Tavaly például elkészült az IAR 817-es típusú egyfedeles repülőgép, amely sikeresen bevált mind a mezőgazdasági, mind pedig az egészségügyi szolgálatban. Augusztus elején próbálták ki az MR—2 típusú új kétmotoros repülőgépet, amelyet utasszállltásra fognak használni A gép óránkint 275 kilométeres sebességet tud elérni, öt utas szállítására alkalmas és 1000 kilométeres körzetben légitaxiként helyezik forgalomba. TAXI-MOSÁS - SZAPPANHABBAL dettől, ami őlket nem korlátozta — tettem fel a kérdést magamnak —, a törvénynek ismerete, önuralom, emberkímélet, műveltség, gyávaság, vagy mi? És vajon erény-e számodra ez? Mi az erény —. mi az erkölcs? Nietzsche Zaraühustrájában ezt mondja: -Ne kíméld felebarátodat*. Erkölcsösbe ez? Ha csak az ő szempontjából nézzük, akkor az ő számára — de csakis neki — az. Az erőszak erkölcse. A keresztény erkölcs viszont azt mondja: -Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat*. Erköicsös-e ez? Nietzsche számára nem erkölcs, de nem az Gorkijnak sem, aki élesen támadta s önzőnek bélyegezte ezt a felfogást, mondván, hogy milyen erkölcs az, amely az önszeretetet állítja példaképül az embertársak megbecsülésében? Vagyis minden életfelfogásnak megvan a maga erkölcse. Nincs erkölcs általában, nincs norma az élettől függetlenül. Hogy is mondta Lenin? — •Számunkra az erkölcs alá van vetve az osztályharc követelményeinek*. De ez csak megbecsülés. A sportélet profi-szelleme azt példázza, hogy az érvényesülés útja a nyers erő. És vajon az elmúlt évek személyi kultuszos légköre a demokratizmus rovására nem adott-e elitélendő példát a kíméletlen erőszakról is, mely túlteszi magát a társadalom által szentesített törvényeken? S vajon azok a súlyos megrázkódtatások, amelyek ebből a szellemből következtek, egyes személyek istenítése és csillaghullása nem eredményeztek-e sokszor az ifjúság lelkében kétséget, majd válságot, kétkedést, cinizmust? Kérdezzük csak meg pedagógusainkat, ha egyébről nem: a tankönyvek és tantervek sűrű vál* toztotgatásáról! Ez is az erkölcs kérdése. Egyetlen pillanatot érez* tem a tárgyaláson, amikor őszintén magába szállt az egyik vádlott, és elsírta magát. Akkor, amidőn elhagyatottsága szóbakerült. És való* ban: nem volt-e kissé elhagyatott ez a nemzedék a háború zűrzavara, aztán a sürgető építés heves és komoly tette közepette? Sok volt a hivatalos formula, a szervo* zeti keret, a tömegben vjjő elintézés, és az egyén problémái elsikkadtak, pedig nevelni egyéniséget kell. Több őszinteségre és baráti szóra, kevesebb szólamra és hivatalos tekintélyre lett volna szükségük a fiataloknak. KOMOLY TANULSÁGOK ezek, amelyeket többé-kevésbé országosan, az egész népet nézve kezdünk levonni. Az embereit előtt mindent nyíltan ki keli mondani, mert nemcsak abból ítélnek, amit tudnak, abból is, amit elhallgatnak előlünk. Ezen az alapon alakulhat ki a mi új erkölcsünk. A hétköznapok erkölcse — hiszen a forradalmárok erényei, az átlagon felüli tettek nem általános normát, hanem kimagasló példaadást jelentenek. Az ilyen példa pedig túlságosan meszszi cél nevelés közben az átlagemberre szabott, az életben kialakult normák nélkül, A bíróság természetesen elítélte ezeket a fiatalokat és mi is elítéljük cselekedetüket. A vádlottak p3diát nem nagy távolság, de súlyos, az emberi együttélést sértő cselekedet választja el a közvélemény padjától. A bíróság ítéletével ezt a cselekedetet és a benne megnyilvánuló erkölcsi felfogást — az erőszak erkölcsét — ítélte el. Az ítélet a jövő tisztasága érdekében nemcsak az elítélteknek, egy nemzedéknek szól, amelynek a lelkébe beoltották az erőszakot. A bécsi Der Abend ír egy fiatalról, akt revolverrel kónyszerítette a taxisofőrt. Hibáztatja a lap a ponyvaregényeket, amelyek megerősítették az ifjúban ezt az életeszményt. De vajon a ponyvaregények iránti szenvedélyes érdeklődése honnan származott? Sok szó esik manapság a romantika utáni vágyról. De húsz éves korban ez már nem a gyermekkor barlang-romantikája. Ez már közelebb áll a Julién Sorelek romantikájához. Húsz év az ifjúságnak az az ideje lenne, amikor már maga előtt érzi az ember az élet számtalan és végtelen lehetőségeit és érzi saját kimeríthetetlennek hitt erejét. Azt. amit a költő így fejez ki: -Előtted a küzdés, előtted a pálya, az erőtlen csügged, az erős megállja .. .* De csak akkor, ha a társadalommal összhangba kerülve célra talál az erő. Ennek a nemzedéknek tehát a célokat kell tisztán látnia, és ehhez napjaink tisztuló légköre szükséges. Németh Ferenc Életet mentett 10 ember testének bőre Vas Sándort, a nagykovácsi Béke Tsz gékocsivezetőjét nemrég rendkívül súlyos égési sebekkel a Kun utcai kórházba szállították. Vas Sándor kocsijának motoriát javította, miközben a benzin meggyulladt, a láng belekapott ruhájába, ingébe és a egy általános elv. s egy er- lángoktól bőrfelületének 80 köles megvalósítása életünk- i százaléka elégett. A mély és ben különben sem erény. Ott abban a pillanatban az az érzésem támadt, hogy ők tulajdonképpen ugyanolyan fiatalok, mint magam, s a tett, ami elválaszt bennünket, nagyon szűk határ. Szó szerint azt éreztem, amit az egyik ügyvéd a következőképpen fejezett ki a tárgyaláson: -Nem csupán a vádlottak padján ülő öt fiatalról van szó hanem a fiatalság A Német Demokratikus Köztársaságban megkezdték a taxik gyorstisztitását szappanhabbal. A szappant 1:30 arányban oldják fel vízzel egy katlanban, majd porlasztócsővel a kocsikra irá- j kérdéséről*. Tehát arról, nyitják. A tisztitószemélyzet munkája lényege-, hogy milyen az én nemzedésen könnyebb lett. A szappanhab 5 perc alatt kcm,_valóban olyan kétoégberngvogó tisztára mossa a kocsikat. Az NDK állami taxiváilalata a kocsimosás gépesítését terejtő-e, mint néha lefestik, milyen örökséget hoz magával s hová halad? Egy nemkiterjedt égési sebek a gépkocsivezető életét veszélyeztették. A kórház orvosai és az ápolószemélyzet mindent megtett, hogy a súlyos beteget megmentse. A sorozatos vérátömlesztés és a gondos kezelés nye~ián távúit a beteg állapota, az életnek azonban csak úgv lehetett végképpen megmenteni, hogyha pótolják az elégett bőrt. A Béke Termelőszövetkezet 27 dolgozója ajánlotta fel testének bőrét Vas Sándornak. A 27 tsz-tag közül kiválasztották azt 10-et, aki a műtétnek legjobban megfelelt. Valamennyiük felső lábtiméter bőrt választottak le és azt sikerrel ültették át a beteg testére. Állapota azóta gyorsan távul, s néhánv hét múlva elhagyhatja a kórházat. Vas Sándor hálásan gondol a kórház áldozatkész orvosaira, ápolóira és a Béke Termelőszövetkezet tagjaira, akik a műtéttel járó többhetes ágyhozkötöttséget is vállalták azért, hogy az 5 életét megmentsék. fl Szovjetunió legidősebb ejtőernyőse A Szovjetunió legidősebb ejtőernyőse a 64 esztendős Alekszej Bjelouszov. Az ejtőernyős 25 esztendeje tagja egy speciális tűzoltócsoportnak. amely erdőtüzekkel száll vezr, zedék életkérdései ezek, szük- száráról 200—300 négyzetcen- szembem