Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-26 / 227. szám

Szerda, 1956. szeptember 26. sem sy rs'szftg új eletek között... REKLAMÁCIÓ, HAMISÍTÁS Vfai+fi ctn + í c-t i V á _ u _ _.„ „ _ r* 1 11... , S Ha a sokfajta statisztiká­hoz olyat is kitalálnának, hogy például a Városi Tanács II. számú kórházában hol cseng a legtöbbet a telefon —, akkor biztosan a II. emeleti folyosóé vezetne ebben a fur­csa kimutatásban, Nem szá­mít, hogy éjjel, vagy nappal, de nemegyszer félóránként csörren a kis készülék, s az­tán a türelmes nővér ilyes­miket suttog bele: — Még nem tudjuk. Tes­sék nyugodtan lenni. Talán egy óra múlva ... Vagy máskor eztt — Gratuláltak, fú! Hogy ilyenkor (milyen bol­dogan büszke arc derül föl a drót másik végén, azt kár lenne leírni, hisz ugyanolyan azoké az újdonsült, vagy im­már többszörös ajpáké is, akik a folyosón félcigarettákat el­nyomva várják az izgalmas pillanatot, amíg fölsír a kicsi. A II. emelet ugyanis a szü­lészeti osztályé. Nem régóta ugyan, mint ahogy az egész kórház nem régóta működik a jelenlegi helyén. A honvéd­kórház elköltözésével, 1954 elején nyílt lehetőség Itt a szülészeti, nőgyógyászati osz­tály megnyitására. Alig két és félév telt el azóta, s az idén nyáron mégis már jubi­láltak: a kétezredik kis újszülött 6Írt föl e falak között. S ha már a születésről be­szélünk, nem érddktelen az sem, hogyan született maga ez osztály. Dr. Bódis Lajos osztályve­zető főorvos, a városszerte is­mert kitűnő szülész, nőgyó­gyász emlékezik vissza: _ — Hogyan született? . *. Talán úgy mondhatnánk, hogy az egészségügyi kor­mányzatnak és általában népi demokráciánknak abból a törekvéséből, hogy lehető­leg minden terhes nő intézet­ben szüljön. Ehhez több ágy, több férőhely szükséges, Annikor a honvédkórház el­hagyta Szegedet, hatvan ágy­gyal megnyitottuk kapunkat. Nem volt könnyű az indulás. Kezdetben a felszerelés is hiányos volt, orvos is kevés. Emlékszen — mosolyodik el >—, az első időben maga Mol­nár igazgató-főorvos is eljött injekciót adni a betegeknek, hogy segítsen nekünk. De ez az idő az illetékesek segítsé­gével hamar elmúlt, a csu­pasz falakból meleg otthon alakult ki, s ma már a leg­korszerűbb eszközökkel gyó­gyítunk. segítjük világra az új életeket. S hogy életképes lett-e az "újszülött*, vagyis a tanács új intézménye, arról beszél­jen néhány adat. Azóta 7500 be'eg fordult már meg, közel há­romezer volt a nőgyógyászati beavatkozások száma, s rendkívül magas az ágyki­használási százalék. A mag­zati, újszülött halálozást lé­nyegesen sikerült csökken­teni. Ebben nagy érdeme van a jó szülőszoba szervezésnek és annalk, hogy külön gyer­mekgyógyász szakorvos vizs­gálja a csecsemőket a szüle­tés pillanatától kezdve. Mennyi áldozat, mennyi munka rejlik az egyszerű szá­mok, adatok mögött! Sehol nincs olyan lelkiismeretes or­vos, aki azt mondhatná: le­járt a munkaidőm. S még ke­vésbé van itt. Jön a mentő, kopogtat az új élet, s mindig orvosnak kell lenni az anya mellett — enélkül nem sza­bad szülésnek lezajlania. Hányszor töltöttek az osz'ály odaadó orvosai több éjszakát is, egy-egy súlyosabb eset­ben, a betegnél! S kompli­kéit esetekben mind'g Bódis főorvos is beszaladt, meg­nézni, miben kell segítség. (Ideje lenne, hogy régi kí­vánsága teljesüljön és autót kapjon.) Különben is állan­dóan tartja a kapcsolatot ha­zulról is beosztottaival, em­legetik, hogy legutóbb még romániai útjáról is betelefo­nált. Ennyi munka mellett ls jut dó a továbbképzésre Az elsó nehézségek leküzdés2 u.ánaz orvosokban fölébredt a tudományos ambíció. Minden szombaton tudomá­nyon referálás a rendszeres program, s hazai, külföldi iro­dalomból egyaránt tovább­képzik magukat. Tudomá­nyos dolgozatok készü nek, s legutóbb a gyulai nőgyógyá­szati vándorgyűlésen a szak­mabeliek már tanúi lehettek az első tudományos szárny­bontogatásoknak. Az októ­beri budapesti vándorgyűlé­sen már hat előadással vesz részt az osztály a közös ta­pasztalatokból, közös kuta­tási eredményekből. Ehhez járulnak a felvilágosító elő­adások az Ismeretterjesztő Társulattal karöltve, mint például Bód's főorvosé Ma­kón és a környező falvakban a házasélet egészségügyi problémáiról, vagy a magzat fejlődéséről. • Nincs olyan nap hogy fel ne érezne lega'ább egy új élet a tiszta, üdén barátságos kórházi szü'észet falai kö ött. Hófehér kis ágyacskákkal fogadja őket első otthonuk. A kórtermekben pedig nyu­godtan alhatnak a kisma­mák. Amikor meg el-eljön az ideje, fehér szájkendő® ápolónők — mintha feredzsés török lányok lennének — vi­szik a picinyeket anyukájuk­hoz. S az apró szájak önfeledt buzgalommal szívják maguk­ba az életető anyatejet. Legyünk csendben, ne le­varjuk őket. j. és más effélék E G Y FURCSA ŰGY TÖRTÉNETE A Szegedi Falemezgyárban be4 ke2(lte működését. A képen: a fejezték a Svájcból vásárolt le- . , . . , mezéi-ragasztógép szerelési teljescn zárt automa,agíP 3Ze" munkáit. Az új gép hétfőn meg- rclés közben.; UDEKES_SAR_OK Életet mentő mellény r Az angol pilótákat a leg­újabban olyan különleges mellénnyel látták el, amely ha a pilóta kényszerkiugrás után a tengerbe zuhan, ma­gától felfúvódik és nemcsak menőövül szolgál, hanem ön­működően rádiójeleket is ad, amivel a környékben lévő re­pülőterekről segítséget kér. A múlt héten fordult elő egy angol pilótával, hogy mint­egy tíz kilométer magasság­ban elromlott a gépe és ki kellett ugrania belőle. Esés közben elszédült, s ha nem ez a mellénye lett volna, sem az ejtőernyő nem nyílott volna ki idejében, a tenger felszínén sem tudott volna tartózkodni, s ugyanakkor kis leadójával segítséget sem tudott volna sehonnan hívni. A mellényben elrejtett kis adónak az a fogyatékossága, hogy jelei csak hat kilomé­teres körzetben vehetők fel. Az angol pilóta közvetlenül a part mellett zuhant a ten­gerbe. Mi lett volna vele, ha valahol a nyílt ter-»erbeesik? — Ezt a kérdést a mellény­be helyezett adó tökéletesíté­sével kívánják megoldani. Vegyi birkanyírás Az ausztráliai Qecnsland­ben forradalmasították a bir­kanyírást. A jövőben nem lesz szükség nyírógépre, mert nagyszerűen helyette­sítheti egy bizonyos vegyi­szer. A vegyiszert ráöntik a birk-. gyapjúra és három nap múlva a gyapjú a birkáról fájdalommentesen, igen kiiny­nyen lemúlik. Ezzel nemcsak munkaerő, hanem nagy Idő­megtakarítást is elérnek. Elevenekei szülő olajos hal Sajátságos a Bajkál-tó ál­latvilága. Vizében körülbelül ötszáz fajta növény és több mint ezerféle állat él. Leg­többjük kizárólag a Bajkál­ióban található csak meg. A Bajkál-tó legérdek-sebb lakója a bajkáli o'ajos-ha1. E parányi, p'kkelynélkül1, fe­hér-krémszínű árnva'álú ha­lacskának kifejlett péld-nya nem haladja meg a 18 centi­métert Az olajos ha1 áttet­sző rajta keresetül el lehet olvas"! a nagy betűvel sze­dett szöveget. Ez azzal ma­gyarázható, hogy a hal csak­nem kizárólag sz'ntelen zsír­ból áll. Erős viharok időn­ként partra vetik az olajos­halat. A napon zs'rja meg­olvad és a hal szinte szétfo­lyik, csak csontváza és bőre marad meg. Az olajcs-ha'nak nincsenek hasi uszonyai, melluszonyai azonban na­gyon hosszúak, ötszáz-hét­száz méteres mélységben él. Az olajos-hal rem rak ikrá­kat. hanem eleven fiakat szül, Furcsa tó A „Science el Vie" című fran­cia folyóirat egyik cikkében le­írja, hogy Kalifornia egy része fölölt hihetetlenül nagy felhő­szakadás vonult át, s ennek kö­vetkeztében a pusztában tó ke­letkezett. A felhőszakadás után 15 nappal észrevették, hogy a tó vizében két és fél centiméter hosszú apró lények nyüzsög­nek, amelyek rendkívül hason­lítanak a trilobita nevü kövült rákfélékhez. A Irilobiták meg­kövesedett maradványai régi ásatások alkalmával szoktak előkerülni, mert ez az állatfajta 450 millió évvel ezelőtt kihalt. A legutóbbi időkig a Irilobiták családjának csak egy élő képvi­selője volt ismeretes, az úgyne­vezett „királyrák", amely az Atlanti-óceán északi partjainál szokott előfordulni. A tóban a trilobita szerű ál­latokon kívül egy apró rákfajta ritka példányait is felfedezték. A Hidasok most törik a fejüket, hogy miképpen kerültek az újonnan keletkezett lóba ezek az állatok. Szeqény ember Mekkában is meghal Az idén is sok ezer muzul­mán indult el a mekkai zarán­dokúira. Sokan annyira kime­rültek az úton, hogy félig hol­tan érkeztek meg a ..szent vá­rosba". Mekkában négy nap alatt száznégyen haltak meg napszúrás ól, nyolcvanheten pe­dig végső kimerültségükben. Persze azoknak, akik autón tet­ték meg az utat és akik a na­pokig tartó szertartásokat na­gyobbára autójukból kísérték, kutyabajuk, sem történt. Közel két hónappal ezelőtt Török István elvtárs, a Szegedi : Járási Tanács mezőgazdasági : osztályának vezetője elmondott nekem egy igen furcsa históriát. Aztán megkért, hogy ezt úgy Írjam meg, — ha megírom — az újságba, hogy a cikkből világo­san kiderüljön: az elmondottak tőle származnak. Mert az elmon­dottak igazságáról meg van ! győződve és ha netán a Magyar Nemzeti Bank szegcdi járási • fiókjának vezetői, — mert róluk van szó — reklamálnák az írást, ; akkor ö tud legjobban minden­re választ adni nekik. A eikk , valóban meg is jelent a „Dél­' magyarország" július 28-i szá­| mában a „Furcsaságok" cimű rovatban „Hozzátartozik-e a vil­lanymotorhoz a kapcsoló?" cím­mel. A rövid lényege ez volt: a Magyar Nemzeti Bank szegedi járási fiókja arra hivatkozva, hogy a darálómalmi berendezés­hez, illetve a daráló motorjához nem tartozik hozzá az olaj-kap­csoló és az ampermérő, megta­gadta a hitel folyósítását a dóci Vörös Csillag Termelőszövetke­zet számára, s hasonló „aprósá­gok" miatt nem akarnak hitelt adni a csengelei Lenin Termelő­szövetkezetnek sem. Azóta, hogy ez a cikk megje* lent, igen megbántam, bogy megírtam. Nem azért, mintha nem lett volna rá szükség, ha­nem azért, mert sajnálom azt a több kiló papírt, amelyből leve­lek, instanciák, jegyzőkönyvek, nyilatkozató It. Jelentételt hallatlan tömege héttőit az utóbbi másfél hónap alatt ezzel a cikkel kapcsolatban. És sajnálom azt a drága munka­időt is, melyet gépírók, osztály­éi hivatalvezetők, országgyűlési képviselők, járási, városi, párt­és tanács-, valamint megyei funkcionáriusok töltöttek el az említett dokumentumok „mély­reható" tanulmányozásával. Most azért mégis úgy érzem szükséges még egy kis papírt áldozni az ügy érdekében. Fon­tos ez annál is inkább, mert nem egy taggyűlésen, sőt városi párt-aktívaértekezleteken hang­zott el, hogy a „Délmagyaror­szág" alaptalan rágalmakat szórt a Nemzeti Bank szegedi járási fiókjára, hogy a „Dél­raagyarország" munkatársai még mindig nem veszik tudomásul, hogy XX. kongresszus is volt a világon. Egyesek nem restelked­tek elmenni a dúrva sértegetés­ig. Ezt pedig nyilvánvalóan nem hagyhatjuk szó nélkül. Ügy vélem, hogy a történtek ellenére is módot kell adnunk a Bankfiók vezetőinek ahhoz, hogy ők is ; ,s 1! - 1 jja a ixéles közvélemény előtt mondják el véleményüket. Ugyanakkor a Szegedi Járási Tanács mezőgazdasági osztályát is megilleti a jog, hogy korábbi állításait megvédje. Álljon itt előttünk először is a Bankfiók levele. „A .Délmagyarország' július 28-i számában megjelent: ,Hoz­zálartozik-e a villanymotorhoz a kapcsoló?' című eikk kipellen­gérezi fiókunkat és dolgozóit. A közvélemény téves tájékoztatás alapján született meg, ezért kér­jük az alábbi helyreigazító tényállás közlését". A cikk állí­tásával szemben megállapítjuk, liogy a dóci Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet beruházási hi­teligénylését a cikk megjelenése után két nappal későbben, júli­us 30-án kapta meg a Bank­fiók a Járási Tanács javaslatá­val, a csengelei Lenin Tsz-töl, a mai napig sem érkezett be hitel­igénylés, igénylés nélkül pedig hitel nem folyósítható. Stépán Gábor fiókvezető, Bene József fiókvezetőlielycttes, pártszerve­zeti elnök. A Bank vezetői még ugyan­ebben a levelükben figyelmezte­tik a szerkesztőséget, hogy a „kérdéses cikk" az egyénileg dolgozó parasztokat elriasztja a szövetkezés gondolatától, mert ebből azt látják, hogy a Bank nem segíti, hanem gátolja a szö­vetkezetek működését. Továbbá figyelmeztet a levél arra, hogy ha a „Dólmngyarország" helyre­"azítja „tévedését" nemcsak a :\;kintclye emelkedik, hanem rtélyül a tömegekkel való kap­-solata is. Ifa pedig megtagadja a helyreigazító nyilatkozat köz­lését, nemcsak sok olvasójában kelt csalódást és elfordulást, ha­nem a szegedi Bankfiók dolgo­zóiban — körülbelül 150 család­ban — és pártszervezetük tag­jaiban azt o meggyőződést éb­reszti, hogv a szerkesztőségnem követi a XX. kongresszus állal kijelölt utat. Ezután lássuk a Járási Tanács mezőgazdasági osztályának le­velét: „A megjelent cikkel teljesen egyetértünk. Igazságát az aláb­biakban indokoljuk meg: Az újonnan alakult dóci Vö­rös Csillag Tsz hiteligénylését a cikk megjelenése előtt, június 25-én és 30-án Sebő Pál tsz­szervező, július 28-án pedig a tsz elnöke saját maga nyújtotta be. A csengelei Lenin Tsz hitel­igénylését 1956. június 3-án szintén Sebő Pál tsz.-szervező ad­ta be, július 18-án pedig postán is megküldték az MNB szege­di járási fiókja részére. A hitel­igénylés tehát időben az MNB­hez került. Az MNB azonban, illetve a csengclei Ix:nin Tsz előadója nem fogadta azt el, különböző indokokra hivatkoz­va. Vajon az MNB a szükséges hiányzó mellékleteket be tudta volna szerezni a tsz-től? Azt hisszük, igen. A dóci esetben azzal nem fogadták el a hitel­igénylést, liogv — mint a cikk­ben is megjelent — a kapcsoló és az ampermérő nem tartozéka a darálónak. Ezt Fehér elvtárs állította". A Járási Tanács levele a töb­bek közölt még ezt mondja: a eikk megjelenése után, július 30-ával teljesítették a hitel-ké­relmet, de vajon, nem a cikk hatásúra? Vagy akkor hirtelen megkerültek a szükséges kellé­kek? Vagy akkor már hirtelen elismerték, hogy a kapcsoló és az ampermérő tartozéka a da­rálónak?" TTgv véljük, kedves olvasóink, ezekből a levelekből le tudtak vonni egy-két következtetést. A minap ellátogattam a Bank­fiókba, hogy Stépán elvtárssal, a fiók vezetőjével tárgyaljunk az ügyről. Beszélgetés közben a sok-sok jegyzőkönyv, nyilatko­zat, s az. üggyel kapcsolatos le­velek közül egy papír kevere­dett a kezembe — hozzá kell tennem, hogy Stépán elvtárs, mikor észrevette, hogy olvasom, azonnal elvette tőlem — meg­döbbenve olvastam belőle sa­ját nyilatkozatomat, melyben eb'téltem cikkemet és a Járási Tanács mezőgazdasági osztályá­nak vezetőjét, amiért félreveze­tett. Nos hát ilyen nyilatkozatot magam soha senkinek sem tet­tem. MWI van taö f Egyszerűen hamisításról! S még cgy hamisításról kell beszelnünk a Bank-fiók esetében. Augusztus 4-én a Bank-fiók kiküldöttei jegyzökönyvet vettek fel a csen­gelei Lenin Tsz-ben, melyben el­ismerik, hogv- a szövetkezet egy­szer postán is megküldte a hitel­igénylést a fiók címére, de ezt „hiányos szerelésre" való hivat­kozással visszaküldték. Ebből a jegyzőkönyvből csak cgy pél­dány szivárgóit ki a Bank épü­letéből, — hozzánk jutott, — s meglepődve hasonlítottuk össze; ugyancsak a Lenin tsz-ben két nappal később, 6-án írott jegy­zőkönyvvel, melyben már ha­tározottan tagadják, hogy bár­miféle hiteligénylést kaptak vol­na a szövetkezettől. Szóbelileg ugyan elismerik a Bank vezetői a 4-i jegyzőkönyv igazságát, mégis mindenhova a 6-i jegy­zőkönyvet küldték meg. Nyil­ván úgy vélik: az újságírókés a tanács nem ért a bürokrácia diplomáciájához. Abban n kérdésben igaza va» a Bank-fióknak, liogy a darálók működtek a szövetkezeteknél,­de hozzá kell tennünk, hogy a darálók árának kifizetése már egy jó félévvel ezelőtt is ese­dékes volt. Az egyénileg dolgo­zó parasztok előtt és a daráló­tulajdonosok előtt is úgy tűnt az ügy, hogy miután nem akar­nak fizetni a termelőszövetkeze­tek, egyszerűen kisajátították a korábban magántulajdonban lé­vő darálókat. E bonyolult históriából sok­féle tanulságot levonhatunk a jövőre nézve. Vannak még em­berek, akik szemrebbenés nél­kül ellentmondanak az igaznak; tagadnak, papírokat hamisíta­nak, etahhogy Jelenthették Jel/elé, liogy minden a legnagyobb rendben van. Ha netán akadna egy árva lélek, aki ezt kétség­be merné vonni, azzal szemben felállítjuk a „nagyágyúkat", az egyik mozsárba egy jó adag „XX. kongresszust", a másikba pedig egy lövésre való „törvé­nyességet" töltenek, s reszkess gyarló bíráló, mert lövünk. Ilyen felhívást kapott most » „Délmagyarország", s magam is. Kérdezem: reszkessek? Nem, inkább arra gondolok, hogy Sté­pán elvtárs is belátja egyszer, hogy nem a „Dclmagyarorszóg bírálatának visszaveréséért kell következetes harcot folytatnia" (ez a mondat egyébként tőlo származik), hanem azért, hogy* mint korábbi cikkünkben is ír­tuk, szűnjön már meg valóban ez az átkozott bürokrácia. Csépi József Átadták az ügyéssséenek Mucsi István gyilkosát Közöltük már, hogy a rendőrség elfogta Mucsi István gyilkosát Bcreczki Ferenc mindszenti lakos sze­mélyében. A helyszíni bizo­nyítási eljárásokat szomba­ton fejezték be, és kedden átadták az ügyészségnek Bc­reczki Ferencet. A rendőrségi nyomozás megállapította: Bereczki már régóta foglalkozott azzal a gondolattal, hogy sógorát, Mucsi Istvánt, aki a Fel­gyöi Állami Gazdaságban mint küldönc dolgozott, al­kalomadtán kilesi, megöli éi elveszi tőle a pénzt. Ugyanis minden hónapban két alka­lommal Mucsi István vitte a munkabért a Felgyői Ál­lami Gazdaságból a levelé­nyi üzemegységbe. Bereczki szeptember 10-én reggel be­ment a központba, ahol meg­tudta, hogy sógora több mint 200 ezer forintot visz ki az üzemegységbe. Ekkor dön­tötte el, hogy este végre­hajtja a rablógyilkosságot. Bereczki, miután részlete­sen átgondolta tervét, dél­után egy ismerősével fűz­vesszőt ment vágni a Tisza túlsó partjára és kis baltá­ját a csónakban dugta el. Amikor partra értek, mind­ketten hozzákezdtek a mun­kához. Bereczki társa tudta nélkül ment fel a Tisza töl­tésére és egy rőzsekazal me­rtül leste-várta a küldönc ét­kezését. Amikor az esti szür­kületben a töltésen jött Dongóján Mucsi István és Bereczki rejtekhelyéhez ért, az elszánt ember kiugrott és baltával Mucsi kezére vá­gott. Miután Mucsi a táma­dás következtében kerékpár­járól leesett, Bereczki a töl­tésoldalban állati kegyetlen­séggel meggyilkolta. Szárvá­góval többször áldozatába szúrt, majd baltával végzett sógorával. A gyilkos a pénzt nem találta Mucsinál, mivel adminisztrációs hiba folytán a nagy öszeget nem adták ki. Bereczki Ferenc tette elkö­vetése után visszament tár­sához füzvesszót vágni. Ké­sőbb mindketten csónakba szálltak és hazamentek. A rendőrség széleskörű nyomozása során rendőrku­tyákkal is keresték a tettest. A gyilkosság másnapján n rendőrkutyákkal megsza­goltatták Mucsi István tár­cáját. amelyben a gyilkos turkált, és félóránként en­gedték el a kutyákat, ame­lyek egytól-egyig a vízpart­ra szaladtak, arra a helyre, ahol csónakba szálltak. A tárgyi bizonyítékok alapján pár napon belül Bereczk't elfogták. A gyilkos bevallot­ta tettét. Kedden átadták Mucsi István gyilkosat a megyei ügyé^z^egnek. A vádirat már készül a mi"- '-1 meg­feledkezett vádlott ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents