Délmagyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-17 / 194. szám

Péntek, 1956, augusztus 11. 0EIM3GYQR0RSZ8S Párt élet Egy falusi iskolában A pártszervezet segfti az új tanévre való felkészülést NÉHÁNY MIHÁLYTELEKI pedagógussal takaros általános iskolájukban ülünk. Mi másról is beszélhetnénk, mű írás: „A többtermeléssel a szocializmust építed". Mert ezt bizony — hogy mi a szocializmus és a többtermelés — bármennyire igaz is ez a mint főképp az új iskolai év ről; a falu fiairól, leányairól. Hivatásszeretet. felelősségérzet hatja át a mondataikat. Mert úgy van az, hogf a tar/tás, a tudás birodalmában az eszmélésre való ébresztés nagyszerűsége és küzdelme nem puszta foglalkozás, hanem életcél az igazi tanítónak, tanárnak. — Szeptemberben mennyi tanuló jön majd az iskolába? A kérdést Dóczi Mihály elvtársnak tesszük fel, az iskola pártalapszervezete titkárának, aki maga is 27 esztendeje, hogy tanít. — Mint az előző években, most is 240—25Q_+anulónk lesz. Szeretettel várjuk őket és külön gondunk lesz a kis első osztályosokra. S hogy az iskola mind teljesebben tölthesse be feladatát, gazdagítsa múltját, a pártalapszervezetnek is munkát kell végezni. Szó sincs például az igazgató — hivatalosan kifejezve — jogkörének csorbításáról, vagy arról, hogy helyette intézkedjenek. Sőt: a pártszervezet azt akarja, hogy hozzájáruljon az iskolaigazgatás, az egész iskolai élet töretlen felfelé íveléséhez. Most a legközvetlenebb feladat: a pedagógusok segítsék azokat a tanulókat, akik megbuktak, hogy sikeres pótvizsgát tegyenek. A gyengébb tanulókkal is foglalkozni kell. Lelkiismeretesen mindezt végzik is. A FRISSEN MESZELT, ragyogóan tiszta iskolában — ez özv. Krucsó Mihályné takarítónő munkáját is dicséri — ott jártunkkor is gyerekek ültek a padban; pótvizsgára készülők és gyengébb tanulók. Foglalkoztak velük. A kis P. Ferkóval, és másokkal is. Minden rendben itt sincs. Van olyan tanuló, aki — bár pótvizsgára kell készülnie — nem jött el az iskolába a megbeszélt időben, hogy tanítani tudják. Pedig szeretnék, de ... S ebben ott a szülők felelőssége. A pedagógusok az ilyen szülőkkel beszélnek, próbálkoznak. V. Bélát és szüleit is meg kell látogatni, és ezt maga a párttitkár vállalta. Az iskola és a szülők mind szorosabbá váló kapcsolata, a nevelők fáradozása és a szülői törődés együttes és nem ls kicsi eredménye, hogy még a paprikaültetés idején is elenyészően kevés volt a hiányzó tanuló. Néhány éve még — így közölték ezt — a nagy mezőgazdasági munkák ban igen igénybe vették a szülők a felsőbb tagozatba járókat. Megesett, hogy mondjuk, a paprikaültetéskor a hetedik és a nyolcadik osztályban alig néhány gyerek volt. AZ ISKOLA párttitkára elsorolja, hogy az új iskolai év megkezdése előtt mit szándékoznak tenni. A legfőbbek: a pártszervezet vezetősége az igazgatóval megbeszéli az új iskolai évvel kapcsolatos tennivalókat, különös tekintettel arra, hogy az idén az alsóbb négy osztályban új tanterv alapján kell tanítani, új könyvekből. Erről a taggyűlésen is beszélnek. Helyes és kell is, hogy a párttaggyűlés foglalkozzon a pedagógia módszereivel, mert azt így állandóan tökéletesíteni, gazdagítani lehet. Vannak fiatal és így még tapasztalatlanabb pedagógusok, akiknek a segítéséről sem feledkezhetnek meg. Csak jó lenne ilyen irányú pártmegbizatásokat adni az idősebb és nagy tapasztalattal rendelkező nevelőknek. AZ ÜJ TANKÖNYVEK különben már ott magasodnak az irodában. Az egyöntetű vélemény róluk: sokkal jobbak, mint az előzőek és közelebb állnak a gyermekek lelkivilágához. Fontos a jó tankönyv, mert ha a gyerekek megszeretik, akkor — mint mondották — nyert csatája van a pedagógusnak. Az első osztályos olvasókönyvben is például sok a szép, színes ábra, rajz — szórakozva tanulhatnak belőle. Nincs már — és nagyon helyesen — a másodikos és harmadikos olvasókönyvben ilyenfajta cíígy a népes család a mosott ruháit nem tudja a padlásra vinni száradni. A szoba menynyezete is megrepedt a gabona súlya alatt. Ügy gondoljuk, hogy az említett két esetben az illetékeseknek intézkedni kell. Kapja meg minden pedagógus a lehetőjói ismert megállapítás, nem ségekhez képest a legjobban érthette meg egy másodikos, nyolcéves gyerek. Szóval sokkal jobbak az új tankönyvek, igazabbul szolgálják a nevelést, az emberré válást, nem is rövid útján. A pártszervezet több fontos, a mihályteleki pedagógusokat érintő dologban is próbálkozott intézkedni, azonban eredménytelenül. Ilyen: a falusi tanítóknak a törvény szerint járó egy hold föld biztosítása fizetésük kiegészítéseképpen. Külső Baktóban — ez bizony igen messze van Mihálytelektől — a tizenöt pedagógus közül csupán három kapott földet, a többi nem. Horvai Jánosné, — akinek a férje is Mihályteleken tanít, — három gyermekével lakik egy épületben. A padlásukra nem mehetnek fel, mert ott igencsak egész éven át — ha jól mondották, a Termériyforgalmi Vállalat — gabonát tárol. Nyáron ez hagyján, de ősszel és télen az egy hold földet, hiszen erre törvény van. Ez is munkájuk megbecsülését jelentené. A PÁRTTITKÁR elmondja, hogy szép műhelyfelszerelése van az iskolának, de nem tudják hasznosítani, mert nincs hozzá anyag. Faés fémhulladékok kellenének. De honnan vegyék? Ügy gondoljuk, ha a pártszervezet vezetői felkeresnék valamelyik szegedi üzemet, vagy .kisipari szövetkezetet, meglenne az anyag és tudnák használni a gyerekek a műhelyfelszerelést. Augusztus 20-án kultúrházat avatnak Mihályteleken, öröm ez a pedagógusoknak. S minden bizonnyal az iskola pártszervezete, a pedagógusok segítenek kihasználni a kultúrház adta lehetőségeket, hogy gyarapítsa tudását, ismereteit a falu szorgalmas népe. (morvay) Mi legyen a Tiszatájjal ? Hozzászólás a Délmagyarország cikkéhez „Sdes " vipűFt — a tárták míiheliiíbúl Azt tartja a népszokás, hogy ha egy ételnek már szaga van, akkor baj van. Éppen fordítva áll ez a süteménnyel. Semmit se ér — teszem azt — az az almásrétes, amelynek már az illatáru nem fut össze az ember szíjában a nyál. Ezt már a rómaiak is olyan fontosnak tartották, hogy édes-vajas aprósüteményeket csaknem kivétel nélkül különböző fűszerekkel illatosították. Jl tMiák atttfa. Itt, a vendéglátó vállalat Kölcsey utcai cukrász üzemé • ben az illatokkal nincsen semmi baj. A belépőnek menten működésbe lép minden gyomorszerve, vagy rá sem tud nézni az illatok „kórokozójára", mert már a szagával jóllakott. A cukrászok általában az utóbbi fajtához tartoznak. A sütemények elismert királynőjének, a tortának atyja péidául — itt minden tésztafélének atyja van — rá sem tud nézni arra a tortára, amit nem ő készített. Kertes elvtárs azt vallja, hogy a világ legjobb étele a sonkás derelye és ezért a meggyőződéséért akár szócsatára is képes. Hogy mégis nem szakácsnak, hanem cukrásznak ment, abban nincs semmi rendkívüli. Bizonyára, ha fordítva történik a pályaválasztás, nem a sonkás derelyére, hanem éppen arra a puncstortára esküszik, amit most készít... „SUmÜ A ntói" Egy nagy rézüstbe apró darabokra vágott piskótát tesz, eláztatja rummal — itt aztán igazán érvényes az „áztatás" —, s végezetül meglocsolja reszelt citromhéjjal, főtt sziruppal. Ezzel máris készen van a puncstorta, „csak" két lekvárral megkent piskóta tortalap közé kell szorítani, fagyasztani és cukormázzal bevonni. Igaz, hogy ebbe beletelik egy nap és másnap délre jár, amikor a „kérek egy szelet puncsosat" elhangzik. De szerencsére tegnap is volt nap, s így a puncstortában soha nincs hiány. Mint már említettük, itt minden tésztafélének atyja van, legtöbbször kettő is. Hivatalosan: felelőse. Elekes és Szemmári elvtárs a mignonokat „igazgatja", a szárazsüteményeket Kátai Károly, az élesztős-vajas tésztákat pedig Dékány Mihály és Szűcs Endre készíti. Ennyi édesség után, hogy csömört ne kapjak, feljegyeztem néhány „száraz" adatot. Naponta 1400—1800 szelet tortát, egy mázsa vajastésztát, másfél-két mázsa kelttésztából készült süteményt ad a cukrászati üzem a fogyasztásnak. Hogy ez nemcsak sok, hanem jó is, azt az alábbi adatokkal bizonyították. Egy nap átlagosan — a fagylalton kívül — felhasználnak 1800—2000 tojást, 150 —200 kiló cukrot, 200—250 kiló lisztet, 20 kiló vajat, 40 kiló margarint. édtdte kedetti E sok édes közt valami keserű is akad. Nincs megfelelő gépkocsijuk. Egyetlen Topolinójuk legtöbbször rossz és kénytelenek a BISZ-től kéthárom órai munkáért 14 órára lekötni gépkocsit. De ezek a kocsik nemcsak drágák, hanem az egészségügyi követelményeknek sem felelnek meg. Talán akadna mégis valami jobb megoldás? Ha a század elején jár Itt újságíró, bizonyára titokzatos üstökről, boszorkánykonyháról ír, de a modern kor tollforgatójónak csupán gáztűzhelyek, dagasztógépek, almahámozó, cseresznye-, meggymagozó gépek, habverő, fondantgép, hűtőkamra marad. Hiába, a „romantika" mindinkább kivész. De itt valahogy senki sem bánja. És végezetül egy mind nagyobb tért hódító mozgalomról. Egyhónapos tapasztalatcserét akarnak szervezni a Szalámigyárral. Hogy az illetékesek mit szólnak hozzi, azt nem tudom, de hogy a szalámigyáriaknál lelkes fogadtatásra talál, az bizonyos ... Sinkó Eva Uráli aranyásók Hosszú szünet után ismét megkezdték az Uraiban az aranykitermelést. A régi tapasztalt uráli aranyásók visszatérhetnek eredeti szakmájukhoz. — Egész életemet a hegyekben töltöttem, nem szívesen ülök otthon — mondja az új életre kelt aranyásó szövetkezet egyik szervezője, a nyugdíjas Kuzma Ivanovics Sisov, volt bányászmester. — Az állam gondoskodik rólunk, gépéket, szerszámokat ad nekünk és egyenlő elbánásban részesít a régi szakmunkásokkal. Most majd a nyugdíjam is magasabb lesz. Segítségére sietünk az államnak, hadd legyen még gazdagabb! A régi aranyásók mellett a fiatalok is aranykitermelő szövetkezetékbe tömörülnek. Az Alekszej Ponomarev vezette ifjúsági szövetkezet nemrég kezdte meg munkáját. Az aranyásók már eddig is szép sikeréket értek el. Különösen N. Dobizs volt szerencsés. Az egyik lelőhelyen 328 gramm aranyat talált. Jelentős jutalmat kapott. "tó az. hogy végre meg- rás fiatal, tehetséges költők / hányjuk-vetjük közös az egyetemen akartak továbbdolgainkat. Jó kezdeménye- tanulni a főiskola elvégzése zésnek tartom ökrea László után. Nos, az írócsoport álcár elvtársnak a Délmagyaror- hegyeket mozgathat meg, a szag július 28-i számában két fiatalt mégse tudja vjszmegjelent vitaindító cikkét, azahozni. Sándor András most ürömmel veszek részt a Ti- végezte ol az egyetemet, s szatáj vitájában, s nem félek egész Szegeden nincs munegv sor kérdésben eilene kalahctőség számára. !Síni,ökrÖ6 elVtáK Véie~ M" tettünk azért, hogv a menyének |VJ Kossuth- és Sztálin* Oicros László vitaindító dk- díjas Nagy sándor szegeden ke igen so* érdekes és hasz- maraii,on? Mit tettünk azért, nos a szerkesztésben azonnal hogy az azóta már JÓ25ef At_ íelhasznalható észrevetele tila-dfjas Diószegi András és mellett - velemenyem sze- Kékesdi Gyula Szegec.et varint — tobb felületes vagy lassza otthonául? És mit 4esz téves megalllapitaat is tar- Saeged most_ hogy a Józscf talmaz. Ezek a tévedések fu- Attila-díjas Dér Endrét és leg abból származnak, hogy Néroeth Ferencet itt tartsa? Okroe elvtárs elvontan nézi , , a Tiszatáj-problémát, a fc- Avagv a felsoroltak között lyóirat egyes kérdéseinek egyetlen tehetséges író sincs? í mérlegelésénél csak a folyó- A Szegeden gyökeret eresz| iratból indul ki és történe- tett írók se dicsekedhetnek I tietlenül, egy adott halmaz- valami nagy erkölcsi és anya' ként kezeli a folyóirat utolsó gi _ megbecsülésről. Sajnos, évfolyamainak számait- méQ ma is valóság az az évValó igaz, hogy a Tiszatáj tizedes magyar átok, hogy a utolsó évfolyamai, de még vidéken élő és a vidéki foutolsó számai is. érdektele- lyóiratoknak dolgozó író csak nebbek, színvonaltalanabbak az írásaiból nem tud megélni, valamennyi folyóiratnál Az Amíg a Tiszatáj 130 forinttal is igaz, hogy ez nem rnagya- honorálja 5—7 gépelt oldalas rázható a Tiszatái vidéki jel- elbeszéléséért a szerzőt, addig legével. Hiszen a többi vi- tehetséges és írásaiból megdéki lap izmosodik, egyre ér- élni akaró szerző nem közöl rtekesebbé, olvasottabbá lesz. elbeszéléseket e lapokban; Véleményem szerint sem a A Szegeden él5 írók nagy vidéki jelleg a Tiszatáj szín- része pedagógus vagy újságvonalatlansaganalk .egfobb !-r6i ^ csak másodsorban író. oka, hanem a szegedi iroda- Kenyérkereseti és lakásgonlom mai helyzete. dokon töri fejéti s nem úiszeTöbb éve vagyok Szege- rű elbeszéléseken. Márpedig den, ismerem az itteni az frónak — ha írni akar — írók viszonyait, de ismerem nyugodt megélhetési lehetóa többi vidéki város írócso- Ségre és időre van szüksége, portjainak és íróinak körül- ^ meub-csüményeit is Elmondhatni, ^ efy Sol - ridéki hogy rmndenhol. - meg Bé- kisvárosokban to _ irikább kescsabán Hódmezovásárhe- Szegeden, lyen, Kecskemeten es Kapós- . . várott is — erkölcsileg és Az tobbi vidéki város anyaanyagilag jobban megbecsü- Sllag segíti az írócsoportot, lik az'írókat, mint Szegeden. ^reeen városa több írót T„ , „ , „mr küldött hosszabb-rövidebb Igaz ls, meg nem rs hogy időre tanulmányútra Romá_ Szegeden nincs elea tehetse- niába u Szegeden tanács ges iró. Most nincs mert az & az { j terveutolsó evekben hagyta Sze- könyvhéti költői estet ged, hogy az írók rajai kény- ^ ^zén ^ tudtak műszerül jenek e' a város xű. rendezni mert a taná nem Csak azokat említem, akiket fedezte az előadóművészek azóta, - vagy már akkor LS, FELLÉPTJ DÍJÁT_ (A KÖLTÖK MAR — országosan ismertek: Ta- megszokták, hogy ilyenkor fcács Tibor Pákotaz István, őket honorálják...) Diószegi András. Kékesdi ...... Gyula. Naav Sándor. László A tobbl vidéki város maIbolya, Simái Mihály, Far- fiaihoz édesgeti az írókat. Csak kas László Sándor András. az utóbbi hónapokban is: És még nagyon sokan, fiata- P®bre«v" Egri j*}0*. Mis" lok, akikből lehetett volna — k°lc Blhar* Sándort. Pécs — s talán lesz is író tolunk — László Ibolyát Mi Miért mentek el 'ezek az hagyiuk elmenni őket. aneemlberek? lyett, hogy torodnénk velük. Egy részük Szegeden nem frre persze sokan azt kapott állást. Más részükét mondják, hogy Veres — kitűnő főiskolai végzett- Pétert és Szabó Pált sem déséggel — nem vett át az egye- delgette senki. Az igazi tehettem. S a többieknek is. úgy ség kitör és eget kér. Igaz. látom — jobb Pesten, Sásdon, Az előbbi példák is bizonyítBékéscsabán vagy Özdon, ják ezt, az írók egy része klmint Szegeden. törtj a szegedi élet szorításáS közben évek óta azt han- bó1;, eget kért — és kar — goztatjuk, hogy nincs elég Budapesten, Pécsett Ózdon, tehetséges írónk. Nem is lesz, De mlert nem Szegeden, ha így bánunk velük. Na- Ki a hibás? A tanács" A gyon nehéz egyetemről kike- népművelési osztály? Valarülő írogató huszonkétéves melyik szerv? Nem tudom, fiatalemberekről megállapi- Csak azt tudom, hogy Szeged! tani, (hogy költőkké. írókká Szeged nem becsüli meg lesznek-e. vagv sem? Külö- irodalmát, íróit. Ez a Tiszanősen nehéz, ha az illető pró- táj sekélyességének egyik legzát ír. Szeged, ahelyett, hogy főbb Oka. segítené ezeket a tehetséges, Az ls lgaz hogy a Tiszádé meg remekműveket, jo ^ föleg szépprózájára a regényt jó elbeszelest írni s2ürkcsée, a középszerűség nem tudo fiatalokat, hagyja, voít a jenemz5. Ez érthető is. hogy elmenjenek a varosból. Az elmúlt évek szélsőséges, De nemcsak futni hagyja fegzült szegedi politikai és őket, — szinte kényszeríti! társadalmi légkörében bátorFarkas László és Fésűs And- hangú, egyéni meglátást, saját véleményt tükröző, talán különc prózai írást nem adtak közre az írók, s nem szívesen közöltek a szerkesztők. • A Tiszatájnak a széppróza a gyengéje. De vajon nem PZ összes folyóiratnak a széppróza a gyengéje? Hánv nagy novella születik egy évben? S talán éppen Ökrös elvtárs tudja a legjobban, hegy az elmúlt évek centivel, dekával és szempontokkal mérő esztétikája a szépprózától követelte a legjobban az azonnal ható agitációs érveket. Szerelmes, táj-, de még szatirikus vers is megjelenhetett, de elbeszélés fontos elvi szempontok nélkül?..: S nem megbocsáthatatlan türelmetlenség a Tiszatájtól azonnal tökéletes novellákat követelni? A prózaírónak idő2 re van szüksége, hetekre egy növel! a megírásához, — a formai tökély megszerzéséhez. az egyéni stílus kialakításához, az új mondanivaló megérleléséhez talán évekre! Ne hozzunk addig novellákat, szépprózát, amíg úl novellairóink meg nem erősödnek, amíg teljesen tökéletes novellák n„m születnek? Ne közöljük kezdő írók kísérletező írásifit? Hiszen a Tiszatájat éppen az jellemzi, hogv a legtöbb tehetséges írót adta az országnak a vidéki lapok közül; S ha Ökrös elvára megjelenési sorrendben olvassaa Tiszatájat, nem hiszem, hogy ne venné észre a „Savószemű" és „A cirkusz" vagy „A sárkány" című elbeszélések között a lényeges különbséget.Véleményem szerint az utolsó számok elbeszélései őszintébbek, igazabbak, jobbak, mint a pár évvel ezelőtt megjelentek, t klem értek egyet Ökrös •7 elvtárs javaslatai közül azzal, hogy a Tiszatái legyen irodalmi, művészeti és tudományos folyóirat. Ez ugyanis lehetetlenség. A Tiszatáj az írószövetségé, minden magyar íróé. Az írások megjelenési lehetősége ma is korlátózott, egy új lapért az Irodalmi Üjság terjedelmének 2—4 oldallal történő bővítéséért hónapos kemény harcokat vívnak az írók. Nem hinném, hogy az írószövetség — csak részben is — feladná egyik irodalmi fórumátj A Tiszatáj eddig is közölt tudományos cikkeket . Kell, hogy ezután még több terjedelmet adjon a tudományos munka publikálásának, de maradjon csak meg irodalmi és művészeti folyóiratnak. —> illetve legyen művészeti /CH lyóirat is. És kezdjünik harcba itt Szegeden is egy tudo2 mányos folyóiratért! A vidékiességnek, a provincializmusnak átkos maradványa még mándig az a nézet és gyakorlat, hogv a Tiszatáj — szegedi folyóirat. Ahogy a többi folyóirat tudott országossá válni, miért ne tudna a Tiszatáj. Legyen a Tiszatáj minden magyar író lapja, írjanak benne vidékiek és fővárosiak, szóljon Szegedről az egész országhoz, — de különös módon dédelgesse a helyi fiatal írókat, , Különbözik még a véleményem ökrös elvtársétól a szerkesztés kérdésében is. Az egyszemélyi szerkesztés követelése ma képtelenség. Több okból. Senki nem hagyja ott biztosi tanári, újságírói vagy könyvtárosi állását a Tiszatáj kétesjövőjű. havi 700—000 forintot biztosító szerkesztői állásáért. Már pedig a Tiszatájat csak teljesen függetlenített ember tudná egyedül szerkeszteni. Sőt, legalább két függetlenített emberre lenne szükség. A laphoz érkező óriási kézirathalmazt feldolgozni, az egyes szántókat megtervezni és megszerkeszteni jelen pillanatban csak egy elég széles kollektíva képes. Helyes az a javaslat, hogy a szerkesztő jogát és felelősségét meg kell növelni, és 4—5 tagú szerkesztőbizottság segítse a szerkesztő munkáját. Ü

gy vélem, nem a tíz évvel ezelőtti Tiszatájhoz kell visszakanyarodnunk, hanem a többi vidéki lap példáját kell követnünk. Foglalkozzunk többet a fiatal írókkal. A Tiszatáj fogja össze az egész környék íróit. Közöljön érdekes, olvasmányos cikkeket is, és fejlessze értékes Haladó Hagyományok rovatát. S rúgja fel a sematikus szerkesztési módot. Biztosítson Szeged nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülést íróinak. Javasolom, vagv még szerényebben, kérem Szeged Város Tanácsát, alapítson 5000 forintos irodalmi díjat, s ezt minden év végén — már ebben az évben is! — egy tehetséges szegedi, vagy a Tiszatájnak dolgozó vidéki fiatal írónak adja. Petrovácz István