Délmagyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-09 / 187. szám

Csütörtök, 1956. augusztus 9. 3 D£LMH*Y«RORSZÍS A Szegedi Kenderfonógyár kollektiv szerződéséről A miniszterhelyettes elvtárs válasza Á Szeged! Reníerfonőgyár kollektív szerződését felülvizsgáltattam és az alábbiakat állapítottam meg: A Szegedi Kenderfonógyár vezetősége kétségtelenül hibát követett el, amikor olyan feladatok megoldására is vállalt kötelezettséget, melynek anyagi fedezete nem volt biztosítva. Hibát követett el maga az Iparigazgatóság, amikor a kollektív szerződések felülvizsgálatánál nem járt el kellő körültekintéssel és olyan határidőt engedélyezett, ami nem biztosította a vállalt feladat megvalósítását. Egyetértek a cikk azon megállapításával, hogy a kollektív szerződés az üzem törvénye. Mindannyiunk közös érdeke, hogy ezt a törvényt megvédjük, és tiszteletben tartsuk. Megtörténik azonban az, hogy az egy évre történő vállalásoknál módosítások válhatnak negatív vagy pozitív irányban szükségessé, mely utóbbiak sokszor a vállalat hibáján kívül következnek be. Nem volna helyes azonban az sem, ha arra köteleznénk a vállalatokat, hogy kizárólag csak azokat a feladatokat vállalják a szerződésben, amelyek az adott időszakban biztosítottnak látszanak a szükséges bér és kivitelezés szempontjából is, mert ha ezt tennénk, a kollektív szerződésben vállaltak nagymértékben lecsökkennének és ezzel csökkentenénk mind az Igazgatók, mind az üzemi bizottságok kezdeményezéseit. A kollektív szerződés betartásának biztosítása érdekében feltétlenül szükséges az időbeni figyelmeztetés és a hibák feltárása. Vigyázni kell azonban arra ls, hogy a vizsgálat ne legyen egyoldalú, ne csak a hibákat tárjuk fel, hanem az eredményeket ls. A Szegedi Kenderfonőgyár vezetője mulasztást követett el, ds ugyanakkor a kollektív szerződésben foglalt kötelezettségein túl megvalósított olyan célkitűzéseket ls, amelyekről feltétlenül kellett volna írni, ha azt a célt akarta a cikk elérni, hogy a dolgozók a kollektív szerződést magukénak érezzék. Például az 1956. évi kollektiv szerződésben lerögzített III. negyedévi határidő helyett a II. negyedévben elkészült: az átszervezett gépek korszerű világítása 60 ezer forint összegben. Munkavédelmi vonalon tett vállalás 60'g pontja a III. negyedévben belgyógyászati vizsgálóasztal 5 ezer forintos költséggel már teljesítve lett. Ezen kívül 2 darab inhalálókészüléket és 1 darab infravörös sugárzó készüléket szerzett be a vállalat a reumás megbetegedések gyógyítására. Az 1956. évi kollektív szerződésen kívül elkészült a régi vizesfonó üzemrész világításának korszerűsítése körülbelül 20 ezer forint értékben, azonkívül a kötélfonógyár manlllatermóben 1 darab WC építése. A kollektív szerződésben 100 gyermek üdültetését vállalták, ezzel szemben 110 gyermeket üdültettek, mivel az anyagi helyzet ezt megengedte. Az 1955. évi kollektív szerződésben foglaltakon kívül a dolgozók részére 8 daraö lakás átalakítását végezte el a vállalat és ugyancsak kollektív szerződésen kívül végezték el a bölcsőde és napközi otthon parkettázását és festését is. Mint a fentiek mutatják, a vállalat igen sok intézkedés tett kötelezettségein felül a dolgozók egész sége, munkakörülményeinek megjavítása érdekében. Az előfonósgépen fátyoltekercs szerkezet megvalósítására a vállalat a szükséges ösz szeget megkapta, a gépen már dolgoznak és előre láthatóan a munka a III. negyed évben befejezést nyer. LAKATOS BÉLA a könnyűipari miniszter helyettese Társulati ülés a szegedi Nemzeti Színházban Megkezdődtek a próbák — „Színházbarátok Köre* alakul Szegeden — Két külföldi ösztöndíjat alapított a Városi Tanács színészeinknek Balok vannak a dód tanácsházán! Dóc, a szegedi járás egyik félreeső községe, az utóbbi időben elindult a fejlődés útján. A parkírozott környezetű tanácsháza függönyös ablakaiból a petróleumlámpa fénye helyett villanyfény szűrődik ki. A tanácsháza tetején hangszóró működik, előtte ártézi kút ontja kristálytiszta vizét. Mellette új, korszerű iskolában tanulnak a község gyermekei. Külön autóbusz-járata van, s könyvtár is működik a faluban. Sajnos azonban, a lakosság egy része, mir.tha mindezt nem tudná kellőképpen értékelni. A község a begyűjtésben és az adófizetésben sereghajtó a járásban. Mi ennek a nemtörődömségnek az oka? Először az, hogy a tanács dolgozói nem tartják szívügyüknek a rájuk bízott feladatok végrehajtását. Nem szereznek érvényt pártunk és kormányunk határozatainak. Az asztal mellett várják a sült galambot. A tanács dolgozói nyolc óra után járnak a munkahelyükre. Ezért a dolgozó parasztoknak, ha hivatalos ügyeiket akarják intézni, sokai kell várniok, s ez különösen ilyenkor, a nagy munkaidőben kellemetlen. Augusztus 3-án három kisgyermek üldögélt a tanácsháza előtt és büszkén jelentették ki, hogy ők tűzőrségben vannak. Ez is a tanács munkájának hiányosságaira vall! Egy dolgozó parasztasszony szomorkodva panaszolta el, hogy a tanyák között pusztulnak a sertések, de az illetékesek nem tesznek semmit, hogy megakadályozzák a vészt. A felsőbb szerveknek nagyobb gondot kell fordítanlok erre az árván hagyott községre. Tekintsék édesgyermeküknek, és segítsék elő azt a fejlődést, amely itt is megkezdődött. Tapodi Ferenc járási pénzügyi előadó Kedvezményes velőburgonyát igényelhetnek a lermelők A Földművelésügyi Minisztérium ősszel úja/bb ezer vagon kiváló minőségű vetőburgonyát bocsát csere formájában a termelők rendelkezésére. Az igényléseket a községi tanácsok írják össze a földművesszövetkezietek bevonásával. Elsősorban a termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok — főleg az újonnan alakultak — igényeit elégítik ki. A kedvezményes vetőburgonyát a termelőszövetkezetek a járási mezőgazdasági osztályokon, az egyéni gazdák pedig a községi tanácsoknál augusztus 31-ig igényelhetik. A szegedi Nemzeti Színház' vek létrehozása mellett szerdán délben társulati ülés- stílusirányzatú, nyugati sel kezdte meg az 1956—57-es színházi évadot. A társulati ülés Duka Antainé színházigazgató megnyitó szavaival kezdődött. Duka Antainé bejelentette, hogy kedden a délutáni órákban a Népművelési Minisztérium átadta a Városi Tanács v. b. hatáskörébe a szegedi Nemzeti Színházat. Ezután beszélt az elmúlt évadban elért szép színházi sikerekről, s arról, hogy az űjszegedi szabadtéri színpadon előadandó Álarcosbál, Csárdáskirálynő, Leányvásár és a Bánk bán repertoár próbáival kezdődik az évad, de még ma megkezdik a próbákat az operett és a prózai együttes tagjai is. Duka Antainé beszédében hangsúlyozta, hogy az elért sikerekre építve fokozni kell a jövőben a művészi munkát, a művészi igényességet. Ezt a cél szolgálja majd a Szegeden hamarosan megalakuló "Színházbarátok Köre* is. 'neszeink en a sor —1 mon* lottn Duka Antainé —, hogy művészi munkájukkal öregbítsék a szegedi Nemzeti Színház jó hírnevét. Ezt követően az igazgatónő beimu- • tatta a társulatnak az új szí"- J művészeket, akik a szegedi ! Nemzeti Színházhoz szerződtek. Nagy Györggyel, Gyökösi Zsolttal, Kertész Gyulával és Nyíri Jánossal növekedett a rendezői gárda. Korepetitoriként Ungár Taimás, koreográfusnak pedig Ákos Judit került Szegedre. Szegedre szerződött Pethes Ferenc érdemes művész, Kádár Margit. Bicskei Károly, Fogarasi Mária, Károlyi István és Árkos Gyula. A zenekar Dilmann József ösztöndíjassal gyarapodott. Ezután Horváth Jenő, a szegedi Nemzeti Színház főrendezője emelkedett szólásra. Beszéde elején hangsúlyozta, hogy kitűnő színházat akarunk, s ehhez megvan valamennyi feltétel. Az utóbbi időben eluralkodott kritikátlan álláspontot fel kell számolni — mondotta —. Őszintébben, nagyobb felelősséggel szóljunk egymásról, egymáshoz. Színházaink ma már szélesebb Európára nyithatnak kaput, melyet többek között bizonyít az 1956—57-es színházi évadunk műsorterve is. A szocialista-realista műmás darabok bemutatására is sor kerül. "Nyíljon és szabadon virágozzék minden virág* — idézte a Kínai Kommunista Párt egyik felhívásából Horváth Jenő. Ezután rátért a külföldi színházi és művészeti szaklapok és folyóiratok halaszthatatlan beszerzésére és a szakirodalom tanulmányozására, mert — amint mondotta — látnunk kell nekünk is, hogy Moszkvától Párizsig mit alkotnak a művészek. Horváth Jenő ezután bejelentette, hogy a Városi Tanács v. b. két ösztöndíjat alapított a szegedi Nemzeti Színház művészeinek. Az ösztöndíjhói évenként két színész mehet Szegedről külföldi tanulmányutakra. Végül arról szólt a szegedi Nemzeti Színház fiatal főrendezője, hogy színészeinknek minden tekintetben példát kell mutatniok. A nemes emberség, a belső tartalom tükröződjék a megjelenésben, külső formában is. A színművészek érvénybe lépett bérrendezése is azt mutatja, hogy művészeinknek is egyre inkább a kor színvonalához mérten kell élníök. Azonban ez is megköveteli egymástól a művészi munka hiteléért a tisztességes, az emberséges, a meg nem alkuvó bírálatot egymástól. Ezután Korek József, a VArosi Tanács népművelési osztályának vezetője tolmácsolta a Városi Tanács üdvözletét a szegedi Nemzeti Színház ve* zetőinek, művészeinek és minden dolgozójának. KoA'eit József hangsúlyozta, hogy a tanács minden lehetfft megtesz a jövőben azért, hogy felvirágozzék a szegedi Nemzeti Színház művészi munkája. Ezt szolgálja majd többe® között az egyéni, a csoportos és a társulati részlegek külföldi vendégszereplésének lehetővé tétele is. Végül bejelentette, hogy a zenekari hangverseny-rendezésre még ebben az évben közel 100.000 forintot fordít a Városi Tanács. ] Ezután hozzászólások következtek: kérdések, javaslatok és bejelentések hangzottak el. A szegedi Nemzeti Színház új évadjának első társulati ülése eredményesen, jó hangulatban ért véget. B. de Rougö levele Krekuska hívánnéhoz, a Vöröskereszt szegedi titkárához A nemzetközi kapcsolatok bővülésével egyre több külföldi vendég látogat el hazánkba. Július 10-én a Nemzetközi Vöröskereszt Egyesület Ligájának főtitkára járt városunkban. S itt Krekuska Istvánné, a Vöröskereszt szegedi szervezetének titkára látta vendégül B. de Rougé-t. B. de Rcgué. miután visszatért hazájába, Svájcba, az alábbi levelet írta Krekuska Istvánnénak: „Szeretném megköszönni azt a meleg fogadtatást, amelyben Szegeden részesítettek. Látogatásom benyomásait őrzöm, amelyeknek segítségével megcsodálhattam a Magyar Vöröskereszt önkénteseinek lelkesedését és eredményes munkáját üzemekben, gyermekotthonokban s mindenütt, ahol jótékony munkásságukat kifejthetik ..." Ezután B. de Rogué nagy elismeréssel ír levelében a szegedi Vöröskereszt titkárságának munkájáról. A Nemzetközi Vöröskereszt Ligája főtitkárának ez az elismerése a szegedi Vöröskereszttitkárságot még jobb munkára ösztönzi. — Jogügyi előadást rendez augusztus 10-én, pénteken délután 6 órai kezdettel a Hazafias Népfront Belváros I. nőtanácsa az MSZT-vel közösen Kossuth Lajos sugárút 21. szám alatt. Közkívánatra negyedszer is bemulatják a „Cigány-"* Hírt adtunk róla lapunk tegnapi számában, hogy a Móra Ferenc Szövetkezeti Művelődési Otthon igen nagy sikerrel mutatta be Szigligeti: ,,Cigány" című háromfelvo•násos népszínművét, Komoly Péter átdolgozásában. Az előadást már másodszor kellett megismételniük, de még mindig igen nagy érdeklődés mutatkozik. Elhatározták ezért, hogy negyedszerre is bemutatják a művelődési otthonban a darabot a közönség kívánságára. Ez a tény is bizonyítja Tiszai Józsefnek, a szegedi Nemzeti Színház tagjának kitűnő rendezését és a darab együttesének összeforrott, szép munkáját. A darab újabb előadására szombaton fste 8 órai kezdettel kerül sor, 1956 augusztus. I tt állok a dombon, ahogy 1 Móra Ferenc mondaná, harminc centiméterrel a kőkorszak fölött, amelynek föltárt tanulságai a látom előtt tátongnak. Néhány évtizede innen ügyelt fel ő az ásatásokra. vagy éppen a hátam mögötti csárdában — mert akkor még csárda is volt itt! — írta az Insula Lebőt. Nyugodalmasan dolgozhatott itt — tíz kilométerre a "honfoglalás korából való* tápai komptól, melyet néhány hete a világháborúikból kimaradt pontonhíd váltott fel —, ha már a kőkorszak embere sem talált a közelben védettebb szigetet ennél. Valamikor ugyanis sziget volt Lebő, a régi térképek még insulának tüntetik fel. A Tisza és a Maros szögében a Porgány- és a Bogdány-ér, meg a Jegenye-fok zárta körül, s a nagy nyílt víztükröt csak az úszó, lebegő (innen a lebő név Mészöly professzor szerint) lápok szakították meg. Jó vízálláskor nemcsak Szegedig, egyenesen Hódmezővásárhelyig is el lehetett hajózni innen. Nem csoda hát, ha itt több ezer évre visszamenően meglelhetni az ember nyomait. Párduc Mihály régész körülbelül így számolt be erről: "A szegedi múzeum gyűjtőterületén Lebő egyike a legérdekesebb és legértékesebb lelőhelyeknek. Mindig nehezen megközelíthető helv volt, azért találhatók meg itt a korszakok egész sorának emlékei. Az innen származó Qcqiizetek CL IDÚRI tcvténelemsiziqctmL legrégibb leletek — a Körösi kultúra szórványos cserépanyaga — az időszámításunk előtti harmadik évezredből maradtak fenn. A mostani leletek a fiatalabb kőkórból, időszámításunk előtt 2800— 2400-ból valók. A korai rézkor, a 2400—2000 körüli tiszpolgárdi kultúra emléke egy temető volt. A korai vaskor emlékeit ugyancsak néhány sír őrizte meg, s kaukázusi kapcsolatra, a khirnmerekre utalt, az időszámításunk1 előtti 770—600-as évekből. Az ezt követő szarmata-kor maradványai után néhány honfoglaló magyar sír, s egy Árpádkori temető őrizte a történelem tanulságait. Ilyen sűrűn települt kis terület nagyon ritka a Tisza völgyében*. Cd is ásták már ezt a ' dombot keresztül/kasul, de mindig kifogyhatatlan a történelem értékes bizonyságaiban. Ez a mostani ásatás onnan veszi kezdetét, hogy a környékbeli tanyák népe a tél elején hozzálátott kalákában egy űt építéséhez. Az űt az újonnan idetelepített iskola felé vezet majd, amerre tanyaközpontot, falut szeretnének kialakítani a parasztok. Amikor az út kedvéért a dombot mélyítették, néhány ásónyom közelségében két korszak találkozott több évezred távolából. S most itt vannak a szegedi muzeológusok, hogy megmentsék a leleteket. Bálint Alajossal, a múzeum igazgatójával és Dienes István fiatal régésszel járjuk az ásatás helyét. Két gödör, vagy mint a muzeológusok mondják: szelvény tátong itt egy-egy kőkori lakóház nyomával. Nagyjából téglalapalapú házak voltak ezek, agyagpadlójuk vörösre égett, mikor elhamvadtak. Az ásók 40 centiméterrel a domb színe alatt egy zsugorított emberi csontvázra akadtak. A pár ezer éve leégett ház bejáratinál egy kutya csontvázát ásták ki. A szemetes gödrökből halcsont varrótűk, csontból való orsógombok, kések, árak, obszidián pengék, nyakékek márvány gyöngyei, az emberi élet. egy sajátos kultúra apróbb-nagyobb eszközei kerültek elénk. Fölballagunk a vertfalú csárdaépülethez, melynek ugyancsak agyagból mázolt padlóján ötkilós papírzacskókban gyülekeznek a leletek; vagy egy teherautóra való. Kiürítjük az egyik zacskót, különféle cserépedénytöredékek kerülnek elő belőle. Egy részük ujjal csipkedett szemölcsökkel, másik részük egymás mellé karcolt rövid egyenes vonalkákkal, a harmadik csoport hullámos vonalakkal elválasztott piros és sárga festéssel díszített. Végtelenül gazdag lelőhely a domb, az egykori sziget, amely megőrizte a történelem korszakait, Különösebb lelet már valószínűleg mem (kerül elő, mert mire ez az írás megjelenik, kint Lebőn be is fejeződött az ásatás. Nem mintha kifogyott volna a domb az emlékékből; a pénz fogyott el. Kilenc-tízezer forint volt az ásatásra, s a teljes feltáráshoz legalább hatvan-hetvenezer kellene. Ennyire természetesen nem futhatja abból a kétszázezertől, amit a minisztérium évente országosan biztosítani tud. Ezen csak úgy lehetne segíteni, ha helyben megtoldanák az összeget. Pécs városa — vagy n Baranya megyei Tanács? — például kétszázezer forintot költött Siklós várának helyreállítására. Nagykanizsa két év alatt húsz-huszonötezer forintot fordított a várásatásokra. És volna még néhány hasonló példa — kivéve Szegedet. Pedig Szeged-is szereti a múzeumot, szívesen büszkélkedik vele. S a múzeumnak komoly tervei volnának: egy honfoglaláskari temető feltárására, ásatások a szegedi várnál, középkori temető feltárása az alsóvárosi templomnál ... Azonban a történelem ajtaját kinyitni több kulcs szükséges. Csak egyik hiányzik, de ezt úgy hívják, hogy: pénz. A csárda öreg, zsaluzott M ajtajából ellátni a Tisza és a Maros partjait kísérő erdőkig. Gazdag mezőgiazda" A kozmetikai kiállítás ma, augusztus 9-én, csütörtökön déli 12 órakor nyílik meg az MSZT-székházban. A kiállítást Míson Nándor elvtárs, a Városi Tanács kereskedelmi osztályának vezetője nyitja meg. IIIM rTTTTm*T**TV*> sági növényzet borítja a tájat, mindenütt az ember, a művelés nyoma látszik. A mai magyar alföldi földművelésé. Vajon mi marad fenn ebből a kultúrából az utókornak? A szerszám, a tanyák, amelyek felosztják a tájat? Ezek lassanként faluba tömörülnek majd a dombnál, miután megépül az út. Űjabb lakóházak emelkednek a betemetettek fölé, s amit azokból feltártunk eddig, csak az gyarapítja a mi tudásunkat. A többit a rátelepülő kultúra tovább őrzi majd a későbbi utókornak. Ha egyszer mégis feltárja az ember mindazt, amit mi elszalasztottunk — és lehet, hogy jobb is így, nagyobb képességei révén őneki majd többet mondanak a leletek — talán miránk is emlékezni fog. Volt egy kor — gondolja majd —, amely utakat épített — nem örökkévalóságra, csak néhány évtizedre —, kutatott — nem hogy mindent felderítsen, csakhogy a nyomot el ne veszítse — és rengeteget költött' — mégsem volt elég pénze soha —, mivel rohant, loholt lázasan, hogy évtizedes lemaradásokat pótoljan, s hogy le ne késsé azt a percet, amelytől kezdődően a rejtett erőket, eszméket és emlékeket nem lehet az ember romlására, hanem csak javára fordítani. Németh Ferenc