Délmagyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-08 / 186. szám

Szerda. 1956. augusztus DELMBGYORORSZBIi Egységesen támogatjuk és megvalósítjuk a Központi Vezetőség határozatát Beszámoló a megyei párlaktiva ülésén elhangzott vitáról Czombaton pártaktíva értekezletet tar­^ tott a Csongrád megyei Párt-végre­hajtóbizottság Hódmezővásárhelyen, ame­lyen Lövő Ferenc elvtárs, a megyei párt­bizottság másodtitkára tartott beszámolót a Központi Vezetőség július 18—21-i ülésé­rteik határozatairól, a Csongrád megyei párt­szervezetek és kommunistáik ezzel kapcso­latos feladatairól. A beszámolót — amit va­sárnap közöltünk — élénk, tartalmas vita követte. A hozzászóló elvtársak alaposan, elmélyülten, nemcsak munkakörük, környe­zetük problémáit tártaik fel, hanem az egész megye, sőt az ország gazdáiként foglaltak állást, tettek javaslatot. Ez a magatartás az aktívaülés érettségét, a Csongrád megyei kommunisták felkészültségét bizonyította és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ér­tekezlet betöltse hivatását és hozzásegítse a Csongrád megyei pártszervezeteket a Köz­ponti Vezetőség irányelveinek megvalósítás sához, Egységes irányítás alá a téglagyárakat Bese Lajos elvtárs, a Csongrádmegyei Téglagyári Egyesülés igazgatója az épí­tőanyagipar problémáiról be­szélt, — Súlyos hibák adódnak abból — mondotta Bese elvtárs —, hogy nem egy gazdája van a gyáraknak. Egy részüknek az Építésügyi Minisztérium, másik résznek pedig a Csongrád megyei Ta­nács. A tanácsi téglagyárak vezetőinek, munkásainak ke­vesebb a fizetésük, afekor is, ha csak egy országút, választ­ja el őket az Építésügyi Mi­nisztérium téglagyáraitól. Bese Lajos elvtárs felve­tette, hogy helyes lenne, ha az összes téglagyárakat Csongrád megyében a tanács kezelésébe adnák, egy igaz­gatóság fennhatósága alá. Felhívta az aktíva-értekezlet figyelmét még arra is, hogy a gyártási tervek teljesíté­I. són túl nagy gondot kell ) \ fordítani a szárítóberende­zések fejlesztésére, építé­sére. Lelkesen lássunk munkához Az ebédszünet után B. Papp'Mihály elvtárs, ország­gyűlési képviselő emelkedett szólásra. — Az, hogy én most itt a mikrofon elé állok — mon­dotta B. Papp Mihály — és az elvtársaknak beszélek, ar­ra az országgyűlés menete, légköre, az országgyűlésen kialakult bizalom, a szocia­lista demokrácia tiszta leve­gője kényszerit. Szeretném, ha az aktívaülés is hasonló légkörben folyna, mint az országgyűlés. Szeretném, ha az aktíva­ülés végeztével az itt rész­vevő elvtársak éppen olyan lelkesedéssel, bizalommal térnének vissza munkahe­lyeikre, mint amilyen lel­kesedéssel az országgyűlés tagjai, a képviselők visszatértek munkahelyeikre. Nagyobb figyelmet a kulturális életre 'Áz értelmiség problémáiról beszélt a következő felszó­laló, Osváth Béla elvtárs, a TTIT megyei titkára. — A megyei párt-végre­haj tóbizottság beszámolója a politikai helyzet, továbbá az ipari és mezőgazdasági kér­dések széleskörű elemzését nyújtotta. De úgy érzem, hogy Lövő elvtárs előadói be­szédében nem szólt arról, ho­gyan épüj a szocializmus ez emberek fejében, az embe­rek tudatában. Nem beszélt kulturális életünk kérdései­ről, hibáiról, feladatairól? A kulturális élet kérdései­nek tárgyalása általában eddig mindig kimaradt a megyei pártaktíva anyagá­ból. fgy a pártaktíva részvevői­ben azt a látszatot keltheti, mintha a kulturális munká­nak a politikai munkában nem lenne fontossága. Osváth elvtárs ezek után a kulturális életünkben tapasz­talható bal- és jobboldali el­hajlásról beszélt. Majd rea­gált Kovács István elvtárs megjegyzésére, a szakember­imádattal kapcsolatban. — Helyes a jövőben kü­lönbséget tenni — mondta Osváth Béla elvtárs — a jó és rossz szakember között. Higgyék el az elvtársak, hogy az igazi szakemberek, az igazi értelmiség a népet akarja szolgálni. Ne a régi nadrágos embert lássák az értelmiségben! A magyar értelmiség becsületes tagjai a népet akarják szol­gálni, mert a saját bőrükön, a történelem tapasztalatai alapján rájöttek, hogy saját maguk felemelkedé­se csak a dolgozó paraszt­ság és a munkásosztály fel­emelkedésével együtt ér­hető el. A vitában felszólalt Orbán László elvtárs, megyei ügyész is, akinek felszólalását rövi­desen külön, cikkben ismer­tetjük. Felszólalt a vitában Ku­kucska János elvtárs, az MDP Központi Vezetőségé­nek póttagja is. Kukucska János elvtársnak, az HDP Központi Vezetősége póttagjának felszólalása : Kedves Elvtársak! A megyei aktíva után az elvtársaknak valóban egyik legfontosabb feladata, hogy a Központi Vezetőség határo­zata alapján községekben és városok­ban az egész párttagsággal ismertessük és napról nap­ra mozgósítsuk őket enagy jelentőségű határozat vég­rehajtására, Meg kell mondani, hogy az itt elhangzott felszólalások dokumentálják a Szovjetunió XX. kongresszusának és pár­tunk Központi Vezetősége jú­lius 18—21-i ülésének, az ott hozott határozatoknak hallat­lan erejét. Mit dokumentálnak a fel­szólalások? Azt. hogy az elv­tárrsak nemcsak a község, vagy a megye dolgával, ha­nem országos érdekekkel fog­lalkoznak és méghozzá oko­san foglalkoznak. Ügy, ahogy az ország dolgozói foglalkoz­hatnak valóban nem kis kér­désekkel, hanem nagy, orszá­gos kérdéseikkel. Ez jelentős előrehaladás — úgy vélem, hogy ez bizonyítja az egész­séges fejlődést, amely a XX. kongresszus nyomán a mi pártunkban, a mi országunk­ban elindult. Ügy vélem, hogy mindannyian emelt fejjel és büszkén tudunk és aka­runk dolgozni e program, r .határozat végrehajtásá­ért. Miben van a változás? Az egyik ilyen nagy horderejű , kérdés a mi pártunk életében ' a párt politikai vonalától való elhajlás fogalmának értéke­lése, ami — mint az elvtár­sak ismerik — nem kis za­vart okozott pártunkban és sok esetben a rángatásnak, éles politikai fordulatoknak volt a szülőanyja. Ezért a jö­vőben egyöntetűen a pártpo­litikai vonaláért kell küzde­nünk és harcolnunk és fel­lépni minden olyan tendencia ellen, amely a párt politikájá­nak megvalósulása útjában gátad Npez, jya*** _ y**n a Alii szektás nézetnek és gyakor­latnak a veszedelme? A fő veszedelme az, hogy a szektás elhajlások, vagy hi­bák lazítják, gyengítik a párt tömegkapcsolatát. Márpedig a kommunista párt tömegek nélkül, a tömegek aktív és önkéntes támogatása nélkül nem lehet valóban ve­zető párt, amely az egész né­pet mozgósítja. Éppen azért, mert a szektás hibák, ame­lyek pártunkba valóban mé­lyen beidegződtek, gátolják az előrehaladást, következe­tesen szembe kell nézni ezek­kel a hibákkal A Központi Vezetőség ha­tározatának másik jelentős vonása, hogy világos vonalat jelölt meg, megmutatta, hogy mit jelent valóban lenini módra dolgozni és mit jelent a szektás és jobboldali hibák ellen harcolni a mi pártunk­ban. Nagy jelentősége a Köz­ponti Vezetőség ülésének az, hogy meghirdette a jelszót: •-Pártegységgel a szocia­lista demokráciáért*. És ezt nemcsak meghirdette, hanem következetes harcot is indított érte. Miért adtuk ki ezt a jelszót? Mert pártegység nélkül nincs szocialista demokrácia. A párt egysége nélkül, a párt tagjainak világnézeti, elvi, politikai és cselekvésbeli egysége nélkül a szocialis­ta demokrácia fejlesztésé­ben előre jutni nem tud­nánk. Van-e nálunk probléma a pártegységgel? Van. Erről beszélt a Makóról felszólaló Gervai elvtárs is, aki elmond­ta, hogy a járásban számos olyan párttag van, aki nem végez pártmunkát, sőt egy része a tagsági díjat sem fi­zeti. Nem kétséges, ha ilyen problémák vannak, szembe kell velük is nézni és a párt egységéért való­ban keményen és szívósan dolgoznunk keU, A Központi Vezetőség jú­lius 18—21-i határozatai fél­reérthetetlen és világos fel­adatokat jelölnek meg szo­cializmust építő munkánk­ban. Ezen az alapon igenis egyetért párttagságunk, te­hát a nézetbeli egység meg­van. Sőt ezen a politikai ala­pon egyetérthet párttagsá­gunkkal együtt dolgozó né­pünk is. Megvan az alap arra, hogy megszilárdítsuk a párt és a tömegek közötti kapcso­latot, s ezért a Központi Vezetőség legutóbbi határozatainak ér­telmét, tartalmát mélysége­sen be kell vinni párttagsá­gunk soraiba és a széles né­pi tömegek közé, hogy meg­értessük, meggyőzzük a tö­megeket e politika helyessé­géről. A másik lépés, ami alapját képezi annak, hogy a párt egységét acélossá kovácsol­juk, ez pártunkban a lenini pártépítési elve­kért, a pártélet lenini sza­bályaiért és ezek követke­zetes érvényesítésére való harc. Ami nemcsak azt jelenti, hogy a mi megyei, járási pártbizottságaink, községi pártszervezeteink vezetői rendszeresen ülésezzenek, hogy a titkár elvtársak ne önkényeskedjenek és így to­vább, hanem azt jelenti, hogy a pártszervezetekben demokratikus viták útján va­lóban a taggyűlés döntsön, tehát az egész párttagság döntsön. Sőt, tovább megyek:, a kollektív vezetés a mi pártunkban azt is kell, hogy jelentse, hogy a szé­les néptömegek vélemé­nyét meg tudjuk hallgatni, építeni tudjunk erre a ha­tározatok meghozatalakor. Vegyük figyelembe a nép óhaját, kívánalmait, gondo­latait és javaslatait. Szeret­ném aláhúzni, hogy e nélkül sántít a kollektív vezetés. Ezután Kukucska elvtárs szólott .a párton belüli de* mokrácia, a bírálat és önbí­rálat érvényesítéséről, a sza­bad, alkotó viták fejlesztésé­ről, az alulról jövő bírálat felkarolásának a jelentőségé­ről. Ez rendkívül fontos kér­dés nálunk a pártegység megszilárdítása, sőt egész építőmunkánk előbbre vitele érdekében is nagyon szüksé­ges. A párttagság és a széles néptömegek bírálatán ke­resztül jut el hozzánk a tö­megek tényleges észrevétele, javaslata és ezt munkánk­ban érvényesítenünk kell. Végül a pártegység meg­szilárdítása érdekében a centralizmus elvének, a párt­fegyelem erősítésének jelen­tőségéről szólt. Arról, hogy gyakran csak hiányosan, nem jól, vagy elferdítve va­lósítjuk meg a felettes párt­szervek határozatait. Márpe­dig, ha a pártegységet akarjuk megvalósítani, akkor meg kell valósítanunk a szilárd, központosított vezetést. Természetesen nem bírálat és észrevétel nélkül. Ezután arról szólott Kukucska elv­társ, hogy a párttagok egy­ségesen lépjenek fel az olyan nézetek ellen, amelyek de­magóg nézetek, amelyek a Központi Vezetőség tekinté­lyét akarják aláásni. Ezt követően beszélt arról, hogy a Központi Vezetőség ülésén valóban fontos helyet foglalt el a személyi kérdés. Szólott Rákosi elvtárs fel­mentésének körülményeiről, ami a sajtóból és rádióból már ismeretes. Továbbá tájékoztatta a megyei ak­tívát Nagy Imre kizárásá­nak okáról. Megjegyezte Kukucska elv­társ, hogy a Központi Veze­tőség közölte Nagy Imrével, hogy ma is fenntartja azon álláspontját: ha elfogadja a párt politikáját, és a Köz­ponti Vezetőség határozatát, akkor a párt kapuja nyitva áll továbbra is előtte. A Köz­ponti Vezetőség segíteni akar azoknak, akik más né­zeteket vallottak, hogy hibá­ik beismerése után visszatér­jenek a párthoz. Végezetül Kukucska elv­társ a párt Központi Vezető­sége üdvözletét tolmácsolta Csongrád megye harcokban megedzett kommunistáinak. A zárszó Á termékeny tanácskozást végül Lövő Ferenc elvtárs összegezte. — Meg kívánom jegyezni —• kezdte zárszavát Lövő elvtárs —, hogy az elhang­zott tíz hozzászólás nagyon fontos, lényegbe vágó prob­lémákkal foglalkozott, ame­lyeknek elintézésére vissza kell térni, hogy csak néhánv nevet említsek a hozzászólók közül, Gervai, Szeges, Kovács és Balogh elvtársak konkrét javaslatait, amelyek jók, megvalósíthatók. — A végrehajtóbizottság legutóbbi ülésére hivatkoz­va és támaszkodva, amikor a beszámoló fölött vitát foly­tattunk, a kialakult véle­mény egyöntetűsége és a ha­tározatok alapján merem ki­jelenteni, hogy a Csongrád megyei Párt-végrehajtóbi­zottság magára értelmezi a pártszervezeteknek és min­den kommunistának kifej­tett véleményét és intézked­ni, segíteni fog problémáik megoldásában. — A beszámolóban szó volt arról, hogy a dolgozók jogos igényeinek, követelé­seinek eleget kell tenni. A kommunistáknak feladata,' hogy maguk is vegyenek észre hibákat, legyenek kez­deményezők és cselekedje­nek a hibák kijavítása érde­kében. De különösen akkor cselekedjenek, ha problémá­val fordulnak hozzájuk Merjenek szembenézni a té­nyekkel olyankor is, amikor nem jogos egy kérés, merje­nek állást foglalni olyan ese­tekben is, ha kellemetlen. — A kollektív vezetésről — mondotta Lövő elvtárs — ré­gen beszélünk. Ügy érzem és hiszem, hogy az aktíva­ülés Is úgy érzi, hogy mun­kánk legőszintébb btrála­A% írók őszinte helyesléssel fogadták a Központi Vezetőség július 18—21-i ülésének határozatát TALÁN SOHA NEM vár­ták még olyan szorongó re­ménységgel kommunisták és pártonkívüliek, egyszerű em­berek és magas beosztásban dolgozók a párt központi szervének tanácskozását, mint a júliusi határozatot megelőző időben. A XX. kongresszus termékeny tala­ján lassan, de határozottan fejlődő demokratikus hajtá­sok és a kedvező talajt ki­használó, már-már elburján­zó individualista és demagóg törekvések létért és uralko­dásért küzdő sűrűjében az emberek jelentős része el­vesztette tájékozódó képessé­gét, bizonytalanná, s ennek következtében vagy félrehú­zódóvá, vagy ingerültté vált, elbújva hallgatott, vagy han­gosan követelőzött. A bizalo­mért, emberi egyetértésért, egységért és harmonikus tel­jességért harcolók sokszor lényegében velük egy véle­ményt vallók ellen támad­tak bizalmatlanul, az egyet­értés ábránd maradt tovább­ra is, sőt az eddigi laza egy­ség tovább bomlott, s a har­monikus teljesség sem szü­letett meg. Az új erőket, új rügyeket duzzasztó tavasz nem tudta megérlelni a ter­mést, mert egyszerre volt napsugaras és borús, bíztató és visszarettentő, nyugodt és szeszélyes. Szükség volt a nyár egyenletes, megbízható és szeszélytelen melegére, hogy a zöldellő vetésekkel együtt a dogmák nyűgétől megszabadult emberi szellem termései beérjenek. JŰLIUS MEGÉRLELTE a gabonát, július megérlelte a XX. kongresszus vetéseit is. A Központi Vezetőség híg' gadtan és bölcsen fogott kö­zös dolgaink rendezéséhez. A párt vezető szervének határozatával társadalmunk minden haladó rétege egyet­ért. Őszintén egyetértenek az írók is! Én nem tartom egyetértő­nek azt, aki nem mond el­lent. Még azt sem, aki csak tapsol, éljenez a határozat­nak. Csak azt tekintem egyetértőnek, aki a határozat szellemében dolgozik. Íróink jelentős része már most munkával bizonyítja, hogy egyetért a határozat szelle­mével, lényegével. íróink és költőink írnak, legtöbbjük nem dörgedelmes, éljenző és helyeslő verset, vagy elbe­szélést, — a határozat lénye­ge nem is ezt követeli meg az írótól. A szabad alkotói munka tiszteletben tartását és támogatását jelenti, az írókat illetően, - s az írók máris élnek ezzel a szabad­sággal. Benjámin, Zelk, Aczél verseket ad közre, — s mindnyájan nagyobb igé­nyű köteteket terveznek, vagy már készítenek is. De dolgoznak a szegedi írók is. Dér Endre több hete Békés­csabán írja regényét. S a fia­talok jelentős részének is megjött a kedve. Íróink visz­szanyerték alkotó kedvüket, s reméljük, nem késnek a művek sem. Túlzás lenne most azt állí­tani, hogy a Központi Veze­tőség határozata egyszerre minden kérdést megoldott. Erről szó sincs. Az irodalom több elvi tétele még kidolgo­zásra vár. Az Írószövetség, 9 szegedi írócsoport több szer­vezeti kérdése is megoldat­lan. Fontos ezeket megolda­ni, — de ahogy a KV határo­zata hangsúlyozza, nem for­ró fejjel, hanem higgadtan, nagyobb körültekintéssel, na­gyobb bölcsességgel, — de minél hamarabb! SZEGEDEN IS többen for­ró fejjel próbáltak egyes kérdésekben megoldást ta­lálni. A valóság azt bizonyít­ja, hogy a szegedi csoport problémái is sokkal inkább bonyolultak, mint hittük. Egyetlen vitával, határozat­tal, vagy intézkedéssel nem lehet elintézni a vajúdó dol­gokat. Alaposabb, körülte­kintőbb munkára van itt is szükség. Elsősorban az írócsoport kommunistáinak egységét kell újra megvalósítanunk. Ez nem máról holnapra vég­rehajtható feladat, lehet, hogy hetekig vitatkozunk majd egyes dolgokról, de vitatkoznunk kell, töreked­nünk arra, hogy az írócso­port kommunista magva új­ra egységes legyen a döntö, lényeges elvi kérdésekben. A pártcsoport egységének hely­reállítása nálunk is a leg­fontosabb feladat. Nagyon fontos továbbá az új munkastílus, ez egészséges és szabad vitaszellem kiala­kítása, a vezetés demokratiz­musa tiszteletben tartásának érvényesítése. S még száz, meg száz egyéb probléma fo­kozatos megnyugtató elinté­zése. Nem kis feladatok ezek, de megvalósíthatók. A Központi Vezetőség határozata megte­remtette megoldásukra a le­hetőségeket. Most már szin­te majdnem minden csak az írókon múlik. Petrovácz István Vezető-igazolványt rendszeresítenek a „Dongó"-hoz is A B. M. Országos Rendőr­kapitányság Közlekedésrendé­szeti Osztálya közölte, hogy a 75 köbcentiméteres, vagy ennél kisebb segédmotorral felszerelt kerékpároknál (ide tartozik a „Dongó" is) „Se­gédmotorvezetői igazolvány"-t rendszeresítenek. „Segédmotorvezetői igazol­ványát kaphat, aki a) 16. életévét betöltötte, b) testi fogyatékosságban nem szenved, látási képessé­ge megfelelő és nem Idült al­koholista, c) közlekedésrendészetiből sikeres viz^-át tesz. A testi alkalmasságot a vizsgabiztos állapítja meg a jelentkező külső megjelenése és a látási próba alapján. A közlekedésrendészeti vizsga tananyagát a menet­sebesség, az előzés, a kitérés, a megállás, a várakozás, a forgalmi elsőbbség, az útke­reszteződésben való áthaladás szabályai, az irányjelzés, a világítás és a hangjelzésekkel kapcsolatos rendelkezések, továbbá a forgalmat irányító rendőr kar- és fényjelzései, valamint a közúti jelzőtáb­lákkai kapcsolatos tudnivalók képezik. A vizsgáztatást és a segéd­motorvezetői igazolvány ki­adását a városi íkerületi). iá­rási osztályok szabálysértési előadói végzik. A segédmotorvezetői iga­zolvány kiállítása iránti vizs­gára bocsátási kérelmen 2 forint, az igazolólap kiadása alkalmával pedig 1 forint ősz­szegben illeték bélyeget kell leróni. A segédmotor átírása alkal­mával az adásvételi szerző­dést illetékeztetni nem kell. Csongrád megyében a se­gédmotorvezetői igazolványok bevezetésének időpontjáról később döntenek. tában ma jutottunk leg­messzebb. Az aktívaülés alkalmas arra, hogy a kollektív vezetést a megvalósulás felé segítse. — A-ZP1 szeretném befe­jezni az ülést — mondotta .„„ül L.ÖVÓ elvtárs —,. hogy aktívaülésünk után nem lesz nehéz a Központi Ve­zetőség határozatainak a megértése. Bizonyos vagyok benne, hogv a Központi Vezetőség ülé­sének határozatait és anya­gát magunkévá tesszük és azért harcolunk, högy az egész párttagság magáévá tegye. , > v • Hordozzuk fennen azt a he* lyes jelszót, hogy a pártegy­séggel a szocialista demokrá­ciáért. Ehhez az elvtársak­nak jó egészséget, eredmé­nyes munkát kívánunk. Az aktívaértekezlet végén a részvevők egyértelműen kifejezték: egyetértenek a Központi Vezetőség határo­zatával és annak végrehajtá­sáért egységesen, a legjobb tudásuk szerint harcolnak. Erről biztosították a Köz­ponti Vezetőséget is abban a táviratban, amelynek elké­szítésével és elküldésével a végrehajtóbizottságot még­feízták,,, * •

Next

/
Thumbnails
Contents