Délmagyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-04 / 183. szám

OflMBGYBRORSZBG Szombat, 1950. augusztus Á> Az országgyűlés pénteki ülése (Folytatás az í, oldalról) nős égi bor hírnevének meg­óvásával. A Minisztertanács úgy döntött, hogy a közismert és elismert bor­fajtáink — mint a Szek­szárdi vörös, az Egri bika­vér, a Tokaji és Badacsonyi palackozva kerüljenek újra forgalomba és álljanak a fogyasztók rendelkezésére. Matolcsl János földműve­lésügyi miniszter válaszát az interpelláló képviselő és az országgyűlés tudomásul vette, majd Nagy Károly képviselő interpellált a Békés megyei vízügyi hatóságok összevoná­sa és a csatornahálózat ren­dezése ügyében. A Minisztertanács képvise­letében Erdei Ferenc, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese válaszolt az interpellálónak. A Minisztertanács elnökhe­lyettesének válaszát mind az interpelláló képviselő, mind az országgyűlés tudomásul vette, majd ismét Nagy Ká­roly mondott interpellációt. Elmondotta, hogy Békés megyében egyen alacsonyab­ban fekvő községekben sú­lyos károkat okoztak a felhő­szakadások. A termelőszövet­kezetek a kárt könnyebben viselik el s az egyénileg gaz­dálkodó parasztok most a vízkár esetében is láthatják, mennyivel hátrányosabb a kisparaszti gazdálkodás, mennyivel nehezebben visel­hetik el az elemi csapásokat. Azt kérdezte a pénzügymi­nisztertől. hogy milyen Irányú adómérsék­lést nyújt a vízkárt szenve­dett dolgozó parasztoknak? Olt Károly pénzügyminisz­ter válaszában kijelentette, hogy a kárbecslő bizottságok nyomban a víz elhúzódása után megkezdték munkáju­kat Békés megyében és Csongrád megyében is, ahol hasonló károk keletkeztek. Ezeken kívül más helyeken is okozott károkat a felhő­szakadás. Ezeken a területe­ken a tanácsok pénzügyi osz­tályai mérséklik az adót a kár arányának megfej^lően. A munka befejezés előtt áll. Ezzel kapcsolatban szeret­ném felhívni az országgyűlés és a dolgozó parasztság fi­gyelmét arra is — fejezte be szavait Olt Károly —, hogy 5 az egyént gazdálkodók ká-> 1 ralt éppen olyan mérték­i kel bíráljuk el, mint a ter­I melöszövetkczetekbe lépett í parasztságot ért kárt. Hangsúlyozni kívánom, hogy a megállapított károknál —> azok mértéke szerint — az adómérséklést a tanácsok pénzügyi osztályai ország­szerte gyorsan, s a lakosság megnyugvására mindenütt végrehajtják, amennyiben és ahol ilyen károk fellépnek. A pénzügyiminszter vála­szát az országgyűlés tudomá­sul vette, Rigó János képviselő a közlekedés- és postaügyi mi­niszterhez interpellált a du­napataj—bajai vasútvonal építése tárgyában. Kérdésé­re Bebrits Lajos közlekedés­és postaügyi miniszter vála­szolt Sási János képviselő In­terpellált a földművelésügyi miniszterhez a termelőszö­vetkezetek beruházásairól. Matolcsi János földműve­lésügyi miniszter az interpel­lációra adott válaszában le­szögezte, hogy a kormány a termelőszö­vetkezetek építéseire az Idén körülbelül húsz szá­zalékkal fordít többet, mint az elmúlt évben. — A termelőszövetkezetek építkezéseit nem pénzügyi keret, hanem építkezési anyag hiánya hátráltatja a jelen pillanatban. Ezután hangoztatta, hogy feltétlenül szükség van a megyei és a társadalmi szer­vek sokkal nagyobb aktivitá­sára is annak érdekében, hogy helyileg minél több építőanyagot állítsanak elő. A földművelésügyi minisz­ter válaszát az interpelláló képviselő és az országgyűlés egyhangúlag elfogadta. Varga Károly interpellá­ciójában a szarvasba rhatj­nyésztés kérdéseiről beszélt. Az interpellációra Matolcsi János földművelésügyi mi­niszter válaszolt. A választ az Interpelláló képviselő és az országgyűlés is tudomásul vette. Köböl József országgyűlési képviselő feltette a kérdést: hogyan kívánja biztosítani a Minisztertanács, hogy az ál­lami hivatalok szeretettel és megbecsüléssel foglalkozza­nak az országgyűlési képvise­lők és általában a választott tanácstagok által képviselt munkások, parasztok igazsá­gos ügyeivel? Az interpellációra Hegedűs András, a Minisztertanács el­nöke válaszolt: A Minisztertanács végre­hajtást utasítást készít, amelyben megszabja állami szerveinknek a képviselő elv­társakkal kapcsolatos köteles­ségeit. Rögtön hozzáteszem, hogy nem vagyunk barátai a végrehajtási utasítások sza­porításának. Mégis úgy lát­juk, hogy ebben az esetben szükség van ilyen végrehaj­tási utasításra. Először is ki akarjuk mon­dani, hogy » képviselő elvtársaik által felvetett panaszokat és kér­déseket az állami szervek vezetőinek, illetve dolgozói­nak azonnal kell intézniük. Ki akarjuk mondani, hogy azoknak az állami vezetők­nek és dolgozóknak keü az ügyekkel közvetlenül is fog­lalkozniok, akikhez a képvi­selő elvtársaik a javaslatot beadták. — A végrehajtási utasítás­ban ki akarjuk mondani azt is, hogy a kérdést csak akkor lehet elintézettnek teMn/tani, ha a képviselő által felvetett ügyekben érdemben intéz­kedtek. Rögtön hotzzá aka­rom tenni: könnyen megle­het, az érdemi intézkedés ez lesz, hogy neon helyes, vagy nem oldható meg a képviselő elvtárs által felvetett javas­lat. De akkor is sokkai jobb a határozott érdemi intézkedés, mint a halogató, semmit­mondó válasz. — Ebben a végrehajtási utasításban kötelezni akarjuk a megyei, a városi és a járási végre­hajtó bizottságokat arra ls, hogy a maguk igazgatási te­rületein szintén hozzanak hasonló döntést, Ez arra vonatkozzék, hogy igazgatási apparátusukban foglalkozzanak a munkatár­sak a tanácsok tagjaival. A megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak kell tehát dön­tést hoeníok arra vonatko­zóan, hogy az államappará­tusnak a végrehajtó bizott­ság alá tartozó részlegén ho­gyan kell foglalkozni például a Borsod megyei Tanács tag­jai által beadott kérdéseikkel és javaslatokkal,. — Meg kell mondani azt is, hogy ennek a kérdésnek a megoldása a Minisztertanács és az államigazgatás számára nem jelent terhes kötelezett­séget. Nagyon fontos, hogy az egyes megoldásra váró prob­lémákat a képviselő elvtár­sak elsősorban azokhoz a szervekhoz juttassák el, ame­lyek a döntésre illetékesek. Az interpelláló képviselő és az országgyűlés a Miniszter­tanács elnökének válaszát tudomásul vette. Gazda Géza a Mtnlszerta­nácshoz intézett interpelláció­jában megkérdezte, mit kíván tenni a Minisztertanács a kö­zeljövőben, hogy a dolgozók anyagi érdekeltsége növeked­jék az anyagtakarékosságban, a minőségi termelés fokozá­sában? Az interpellációra Mekis József, a Minisztertanács el­nökhelyettese válaszolt. Kiszélesítjük a miniszterek és azon túl az igazgatók ha­táskörét a bérek rendezésé­ben, illetve a minőségi bére­zés egyes területeken történő bevezetésében. Ez a rendszer azonban nem lehet ok arra, hogy a bérezés terén lazulás történjék és nem lehet ok arra. hogy ezen címen szolgáltatás nélküli béreket juttassunk. Ezután Vajdai Lajosné a belkereskedelmi miniszterhez, majd a könnyűipari minisz­terhez intézett kérdést a 18 éven aluliak éjszakai mű­szakban való foglalkoztatásá­val kapcsolatban. A válasz szerint a tizen­nyolc éven aluli fiatalkorú dolgozókat felvételükkor ala­pos orvosi vizsgálatnak vetik alá és ha egészségügyi álla­potuk miatt éjszakai mun­kára alkalmatlannak bizo­nyulnak, nem osztják be éj­szakai munkára. A felvétel­kor éjszakai munkára is al­kalmasnak bizonyult 18 éven aluli dolgozókat foglalkozta­tásúk során rendszeres orvosi vizsgálatoknak vetik alá. A Munka Törvénykönyve előírásainak betartására és ezen keresztül a törvényixi­ségnék a megKziiArdítááára már az ez év f«bruér}ábí?i kiadott utasításban intézked­tek. Bár a 10 éven aluli fia­talkorú dolgozók foglalkozta­tása éjszakai műszakban a Munka Törvénykönyvében meghatározott feltételek kö­zött nem törvényellenes és a könnyűiparban foglalkozta­tott fiatalkorúak aránya nem magas, helyes lenne ennek az aránynak további csökken­tése. Éppen ezért a Munka Törvénykönyvélven előírt fel­tételek következetes betartá­sának biztosítása meliett «B éjszakai műszakokban te fog­lalkoztatott, 18 ''ven aluliak arányának további csökken­tésével fogjuk a 13 éven alu­liak munkakörülményeinek javítását elősegíteni — hang­zott a válasz. Vajdal Lajosné, az Inter­pelláló képviselő nem fo­gadta el a választ. • A Munka Törvénykönyve le2 szögezte —' mondotta — hogy 18 éven aluliakat éj­szakai műszakban nem fog­lalkoztathatunk. Több tex­tilgyárban szinte gyakorlat­tá válik, hogy az orvosi vizs­gálat ellenére továbbra is éj­szakai műszakban foglalkoz­tatják a fiatalokat. Ezt nem tudom elfogadni, s további magyarázatot és intézkedést kérek ezzel kapcsolatban. Annak ellenére, hogy az éj­szakai műszakban foglalkoz­tatott fiatalkorúak száma nem magas, kérem, hogy a törvényt mindenütt tartsuk be, mert ha engedünk, akkor ez a szám a jövőben tovább emelkedik. Az országgyűlés ezután úgy határozott, hogy nem veszi tudomásul az írás­beli választ és felhívta a minisztert, hogy a kérdést alaposan megvizsgálva újra adjon vá­laszt az interpellációban elő­adott kérdésre. Seregélyest József képvise­lő, a begyűjtési miniszterhez interpellált. A miniszter válaszát az in­terpelláló képviselő és az or­szággyűlés tudomásul vette. Kozma József képviselő megkérdezte a begyűjtési mi­nisztert, milyen intézkedése­ket kíván tenni a begyűjtési feladatok könnyebb, egysze­rűbb végrehajtása érdeké­ben. — A begyűjtési feladatok egyszerűsítésére vonatkozó­lag az egyszerűsítési bizott­ság igen komoly tervet dolgo­zott ki, amelynek végrehaj­tása folyamatban van — mon­dotta Szobek András be­gyűjtési miniszter. A választ az országgyűlés tudomásul vette. Barcs Sándor országgyű­lési képviselő a nyugdíjak késedelmes folyósítása tár­gyában intézett interpellá­ciót a pénzügyminiszterhez. Olt Károly pénzügyminiszter válaszát Barcs Sándor kép­viselő és az országgyűlés tu­domásul vette. Barcs Sándor képviselő ez­után második interpelláció­jában felvilágosítást kért az élelmiszeripari minisztertől, mit szándékozik tenni a ke­nyér minőségének megjavítá­sa, illetve a minőségben ta­pasztalható nagy különbségeik megszüntetése érdekében. Nyers Rezső élelmiszeripari miniszter válaszában a többi között kijelentette, hogy az újtermcsfi liszt felhasz­nálása bizonyos javulást fog eredményezni. A minőség! vizsgálatok azt mutatják, hogy az idei termésű liszt jobb minőségű a tavalyinál Az országgyűlés a minisz­ter váíaszát tudomásul vette. Ezt követően Sárii Rózsi képviselő interpellált az egészségügyi miniszterhez. Román József egészségügyi miniszter válaszát az inter­pelláló és ez országgyűlés he­lyesléssel vette tudomásul. Parragi György képviselő a hitoktatás tárgyában a Mi­nisztertanácshoz intézett kér­dést: van-e tudomása arról, hogy az országban egyes helye­ken túlkapások történtek a hitoktatás kérdésében? Alkotmányunk mindenki szá­mára egyformán biztosítja gondolatának lelkiismereté­nek szabadságát Ma már csak népi demokráciánk ieg­megátalkodottabb ellenségei merik állítani, hogy hazánk­ban nincs vallásszabadság. Az általam említett tű 11capá­sokat tehát annál is inkább szóvá kell tennem, nehogy az ellenség malmára hajtsák a vizet. Szilárd meggyőződé­sem, hogy ezek a helyenként előfordult túlkapások csupán egyéni akciók voltak, ame­lyeknek semmi közük sincs a kormány politikájához. — Ebben a meggyőződé­semben még jobban megerő­sítettek Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke hétfői beszámolójának az állam és az egyház közötti viszonyról szóló mondatai, amelyeket az egész magyar társadalom, vi­lágnézetre való tekintet nél­kül, nagy megelégedéssel fo­gadott — mondotta: Az interpellációra Hegedűs András, a Minisztertanács el­nöke válaszolt; — Tisztelt Országgyűlés! Parragi képviselőtársam he­lyesen hivatkozott az alkot­mányra, de szükséges, hogy ebből a szempontból én az al­kotmányra más módon hivat­kozzam. Alkotmányunk ér­telmében történt ugyanis kor­mányunknak az az intézke­dése. hogy a kötelező hitokta­tás az állami iskolákban meg­szűnt. (Parragi György: He­lyes!) — A kormánynak ez az in­tézkedése feltétlenül helyes, szükséges, demokratikus rendszabály volt. Szeretnék hivatkozni arra, hogy Fran­ciaországban, Nyugat-Európa egyik legnagyobb katolikus államában az állami iskolák­ban 1880 óta nincs kötelező vallásoktatás. Hollandiában sincs kötelező vallásoktatás az iskolákban. A nagyobb európai országok közül csu­pán Olaszországban, Portugá­liában és Spanyolországban van ma kötelező iskolai hit­oktatás. (Parragi György: Én nem ezt kívántam!) Rátérek arra is. A kormány azonban lehetővé teszi, hogy az iskolákban azok a gyer­mekek, akikinek szülei a val­lásoktatást szükségesnek tart­ják, ilyen oktatásban része­sülhessenek. Nem azért te­szik, mert az alkotmány ezt közvetlenül előírja. Az alkotmány ngyanls ak­kor, amikor a szabad val­lásgyakorlatot előírja, nem írja elő az állami iskolák­ban való vallásoktatást. Mégis lehetővé teszi a kor­mány az állami iskolákban vaió vallásoktatást azért, mert az állam és az egyház közötti jóviszonyt akarja szolgálni, valamint azért, mert tekintettel van a vallá­sos szülőkre. Ugyanakkor szeretném fel­hívni tiszteit képviselőtár­saim figyelmét pártunknak a vallás kérdéséiben isimert ál­láspontjára. Azt hiszem nem szükséges, hogy ezt n kérdést itt kifejtsem, az idő rövid­sége sem engedi meg. De sze­retném leszögezni, hogy a kormány a vallás kérdésében teljes mértékiben helyesli és magáévá teszi a párt állás­pontját. (Taps.) Ebből következik, hogy amikor megengedjük a val­lásoktatást azoknak a gyer­mekeknek a számára, akik­nek a szülői ezt kérik, termé­szetesen megengedjük és lehetővé tesszük azt ls, hogy azok a társadalmi szervezetek, me­lyek szükségesnek és he­lyesnek tartják, a szülőket a vallásoktatás kérdésében felvilágosítsák. „ (Taps.) Ez is az alkotmányban lefektetett jogokhoz tartozik. Ugyanakkor — és itt térek rá egy kis kanyar utón Par­ragi képviselőtársam Inter­pellációjára — nem helyesel­jük, ha állami szerveink ad­minisztratív eszközökkel, visszaélve az állami hatalom­mal, megakadályozzák, hogy vallásoktatásban részesítsék gyermekeiket az olyan szülök, akik ezt kívánják. Történtek-e ilyen esetek? Történtek, még ebben az év­ben is, de rögtön hozzá kell tennem, hogy kevesebb szám­ban, mint ez elmúlt években. És ez is hozzátartozik a kér­dés lényegéhez és a válaszom­hoz, A püspöki kar a kormány­nyal való tárgyalások után — ez körülbelül egy hónap­pal ezelőtt volt — többször felszólította a papokat, kö­zöljék, ahol ilyen túlzások történtek. Legutóbbi infor­mációim szerint 17 esetről tudnak, illetve 17 esetet tet­tek a püspökök kifogás tár­gyává. Szeretném rögtön hozzá­tenni, hogy 6.500 iskolában volt hittan-beíratás, tehát 6.500 iskolához kell viszonyí­tani a 17-es számot. Lehet, hogy a 17 nem a teljes szám, lehet, hogy nem 17, hanem 25, vagy 30 eset történt. De akkor is meg kell mondani, hogy elenyésző a szám. (Ge­rő Ernő: Ezt is elítéljük!) Ezt is elítéljük és minden egyes esetet külön-külön kivizsgálunk és gondosko­dunk róla, hogy a jövőben még 17 esetben se történ­jék hivatali. hatalommal való visszaélés. (Nagy taps.) Engedjék meg képviselő­társaim, hogy ugyanakkor elmondjam azt is, hogy nem­csak állami szerveink részé­ről történtek visszaéléseik, ha­nem a katolikus egyház egyes papjai részéről is. (Parragi György: Így is volt!) Ezt a püspöki kar is elítélte a je­lenlétemben azon a tárgyalá­son, amelyet lefolytattunk. Milyen visszaélésről volt ott szó? Egyes papok a hí­vők szabad vallásgyakorla­tát, vagyis az alkotmány­ban lefektetett jogát akar­ták korlátozni azzal, hogy megfenyegették a szülő­ket, amennyiben nem írat­ják be gyermekeiket val­lásoktatásra, nem részesí­tik őket a szentségekben és eltiltják a vallás gya­korlásától. Ez is visszaélés és termé­szetesen ez ellen ls fel kell lépni. Be is fejezem Parragi kép­viselőtársam interpellációjá­ra adott válaszomat azzal, hogy véleményem szerint, ezek a visszaélések, amelyek egyes papok, vagy egyes ál­lami szérveink részéről tör­téntek, kis homokszemek ab­ban a nagy folyamatban, amelyben az állam és az egyház közötti viszony egy­re javul. Végül Gosztonyl János a Minisztertanácshoz inter­pellált, hogy milyen intézke­déseket kíván tenni az álta­lános iskolát végzett, de to­vább nem tanuló fiatalok rendes és állandó munka­alkalmának biztosítására. Az interpellációra Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke válaszolt. Tisztelt Országgyűlés! Min­denekelőtt egy olyan kérdés­re szeretnék válaszolni, ame­lyik szoros kapcsolatban van a Gosztonyi elvtárs által fel­vetettekkel. Második ötéves tervünk irányelveinek tár­gyalásakor sokan felvetették, vajon a második ötéves terv során, amikor nagyon gyors ütemben akarjuk korszerűsí­teni iparunkat, növelni a munka termelékenységét, gé­pesíteni a mezőgazdaságot, nem lesz-e munkanélküliség, biztosítani tudjuk-e a lakos­ság számára a munkát, ezt az alkotmányban lefektetett jogot? Nyugodtan lehet erre * kérdésre igennel felelni. Második ötéves tervünk so2 rán is tovább folytatjuk az ország szocialista iparosítá­sát. A városi ifjúság kérdé* azonban — én egyetértek tel­jesen Gosztonyi képviselő­társammal — nem szűkíthető le a munkaalkalom biztosí­tásának a problémájára. Itt sokkal többről van szó: az ifjúság neveléséről, tehát társadalmunk jövőjéről is van szó. Milyen intézkedéseket ter2 vezünk? Tervezzük a szak­munkásképzés kiterjesztését. Több szakmunkást akarunk képezni, mégpedig nem úgy; hogy megnöveljük a Munka­erőtartalékok Hivatala isko­láiban lévő tanulók számát, hanem oly módon, hogy nagyobb mértékben hozzá2 kezdünk a gyárakban, kis­ipari szövetkezetekben és még magán kisiparosoknál 5s a szakmunkásképzéshez. (Élénk helyeslés.) A válasz ezután a szak2 mumkásképzés növelésével foglalkozott és hangsúlyozta; a távolabbi jövőben tovább akarjuk növelni a gimná­ziumokban tanulók számát, de jelenleg ezt csak nagyon óvatosan tehetjük, mert a gimnáziumban végzet2 tetoot nem tudjuk megfelelő arányban felvenni az egyete­mekre és a főiskolákra. A gimnáziumi tanulók számát csak akkor növelhetjük, ami­kor biztosítani tudjuk to­vábbtanulásukat az egyete­meken, vagy a főiskolákon, Ezért jelenleg elsősorban a teclw nikumokban tanulóknak a számát akarjuk növelni A gimnáziumi tanulók szá­mát is növelni fogjuk, de el­sősorban lányokét, mert a lá­nyoknak kisebb lehetőségük van arra. hogy bizonyos szak­munkás-ágakban és bizonyos technikumokban elhelyezked­jenek. Még egy ilyen fontosabb intézkedés tervünk van. Be akarjuk vezetni üzeme­Ink jelentős részében a négyórás kisegítő munkát. 14—16 éves Ifjakat akarunk ilymódon bevonni az Ipari termelésbe. t Meg kell mondanom, hogy á Munka Törvénykönyvének rendelkezésével ez bizonyos mértékben ellenkezik. De a törvény ebben az esetben szembekerült az élettel. Az életet, az élet követelményeit megváltoztatni nem tudjuk, tehát változtatni kell a törvé­nyen és ezért a Miniszterta­nács elé kerülő javaslat sze­rint javasoljuk a Munka Tör­vénykönyvének ezt a rendel­kezését megváltoztatni, hogy a gyárakban csak 16 éven fe­lülieket lehet felvenni. Engedélyezni kívánjuk, hogy az üzemek kisegítő munkára 14—16 éves korú fiatalokat is felvegyenek. Ügy véljük, hogy ez helyes intézkedés. A csökkentett munkaidő természetesen csökkentett keresettel jár. 4 óra alatt nem lehet megke­resni azt, amit 8 óra alatt ke­res egy ifjúmunkás. De még csökkentett munkaidővel és kevesebb keresettel is érde­mesebb a kérdést így megol­dani, mint hagyni, hogy ezek a fiatalok munka nélkül sz utcákon sétálgassanak. Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács azon lesz, hogy az ifjúság kérdését ál­lami és gazdasági szerveink vezetői ne egyszerűen bér- é9 létszámkérdésként kezeljék, hanem úgy. mint a jövő nem­zedéknek m'nt társadalmunk jövőjének kérdését. (Taps). A választ az országgyűlés tudomásul vette, majd az ülést Rónai Sándor zárta be: T;sztelt Képviselőtársaim! Azoknál; a nagy feladatok­nak sikeres elvégzéséhez, amelyeket országgyűlésünk mostani ülésszakán vala­mennyien kaptunk jó egész­séget és erőt kívánok képvi­selőtársaimnak s ezzel or­szággyűlésünk ülésszakát be­zárom,

Next

/
Thumbnails
Contents