Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-21 / 171. szám

WltAG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK! SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XIL évfolyam, 171. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1956. július 21. Mai számunkból: A Külügyminisztérium szóvivőjének tájékoztatója (2. oldal) Szeged dolgozói üdvözlik a Központi Vezetőség határozatait (3. oldal) Valóraváltható elgondolások Az ügymenet, az irányítás egyszerűsítéséről sok szó esik manapság, mind a vezetők, mind a munkások körében. Számos szegedi vállalatnál vetődött már fel az összevonás gondolata, mert ez csökkentené az ügyintézők számát, gyorsabbá tenné az intézkedést, megkönnyítené a vezetést. Mindezek mellett döntő érvként ctt szerepel még a költségek csökkentése is. Egy-egy vállalat összevonásával évente több százezer forintos megtakarítás érhető el — és ez figyelemre méltó. Ha csupán két vállalat összevonását vesszük számításba, például a Bútorgyárét és a Hangszerkészítő Vállalatét, már akkor is meggyorsul az ügyintézés és ami talán a legfontosabb, korszerű gépekkel, jobb minőségű munkát tudnak majd végezni. A számítások szerint a megtakarított összegből, ha azt lakásépítésre fordítanánk, egy 27 lakásos bérház építhető fel. Az egyik megoldás tehát az azonos munkát végző, de különböző felügyeleti szervekhez tartozó üzemek, egy felügyeleti szerv alá helyezése, s összevonása. Ez könnyen megvalósítható számos szegedi üzemnél, mint például az Autóközlekedési Vállalatnál is. Szegeden három autóbusszal rendelkező vállalat van, egyik a 42-es Autóközlekedési, másik a Szegedi Autóközlekedési, a harmadik pedig a Szegedi Villamosvasút Autóbusz Üzeme. Mindhárom vállalat autóbuszai egy és ugyanazt a célt szolgálják, a különbség csupán az, hogy egyik Szeged területén — hozzávéve még Szőreget és Tápét — közlekedik, a másik kettő viszont már összeköttetést teremt a Szegedet körülvevő községekkel és városokkal. Mindhárom üzemnél külön adminisztráció van, külön garázs, külön javító részleg, külön tartalék alkatrész és egyéb. Mindhárom vállalat maga intézi ügyét, végső fokon pedig különböző minisztériumokhoz tartoznak. Az utóbbi napokban joggal vetődött fel e három vállalat egyesítése, a takarékosság, és a jobb irányítás céljából. A helyes és jó elgondolások megvalósítása azonban igen nehéz, sokszor legyőzhetetlennek látszó akadályokba ütközik. Az összevonásoknak egyik legfőbb ellenérve — például a Kéziszerszámárugyár és a Fémipari és Finommechanikai Vállalatnál — az, hogy a vállalatok különböző minisztériumokhoz tartoznak. Jelen esetben egyik a Város- és Községgazdálkodási Minisztériumhoz, a másik a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz. Mindkét szerv ragaszkodik elgondolásához, a vállalat megtartására törekszik, akár kifizető, akár nem annak üzemeltetése, s elvetik — legtöbb esetben csak ideiglenesen — azt az elgondolást, hogy e vállalatok összevonás után mint helyiipari vállalatok közvetlenül a tanács irányítása alá kerüljenek. E nehézségek még mindég gátjai az ügyintézés meggyorsításának, a fölösleges adminisztráció megszüntetésének, végső fokon a takarékosságnak. E vitáknak káros kihatásai is vannak, melyeket az üzemek dolgocói éreznek meg legjobban. Megtörténik az, hogy egyes minisztériumok csökkentik a beruházást, nehezítik a technikai fejlesztést, gondolva, hogy úgyis más minisztériumhoz fog tartozni majd a vállalat. Erre egyik példa a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár Szegedi Vasöntödéje — amely a második ötéves terv során a tanács felügyelete alá tartozik majd —, ahol csak anynyira tartják rendben az öntödét, hogy az a Mérleggyár szükségleteit kielégítse. Emiatt számos szegedi üzem más vidéki városokban kénytelen öntetni, noha Szegeden némi beruházással el tudnák végezni ezeket az öntéseket is. A vállalatok munkásai sokszor sürgetően vetik fel — már a beruházások csökkentése miatt is — az összevonás meggyorsítását, mondva, hogy ez csak a hasznukra lesz, jobban tudják alkalmazni a mechanizálást, a kisgépesitést. A jobb munkakörülmények lehetősége fűti őket, amikor ezt teszik. És e szavakra feltétlenül fel kell figyelni, az elgondolásokat meg keli vizsgálni. Beszélnek arról is, hogy a fafeldolgozó üzemek részére jó lenne egy kombinát létrehozása és így a faipari dolgozók Szegeden egyazon körülmények között végezhetnék munkájukat, s mindenütt használhatnák a fejlett technikát. Megfontolandó a három autóközlekedési vállalat összevonásának elgondolása is. Ha a Seprűgyár és a Bútorgyár összevonásával, mintegy félmillió forintos megtakarítást érhetünk el, úgy a három vállalat összevonásával ugyanennyire tehető a megtakarítás már magával az adminisztráció csökkentésével is. Amikor felvetjük: az üzemek összevonása takarékosságot jelent, akkor arra is gondolunk, hogy a Városi Tanács ipari osztálya a jövőben sokkal nagyobb szeretettel foglalkozik majd a tanácshoz tartozó vállalatokkal, s arra, hogy Szeged ellátottsága megjavul, s nem lesznek olyan vállalatok, melyek mindent a felsőbb szervektől várnak, s maguk keveset tesznek a munkák szerzéséért. Az biztos, egyszerű adminisztratív eszközökkel nehéz lenne elvégezni a vállalatok összevonását, azért is, mert ezek hasznosságáról még nincs mindenki meggyőződve. Hasznos lenne nagyon, ha maguk a vállalatok vezetői, a műszakiak lennének élharcosai az összevonásoknak, fehéren feketével bizonyítanák az egyszerű dolgozóknak, mit eredményez a gyors ügyintézés, az egyszerűbb irányítás és a fölösleges adminisztráció megszüntetése. A számok jó bizonyítékok, s ezeket vajmi kevesen vonják kétségbe. «f Minél többet szeretnénk látni «« — mondták a Szegedre érkezett bolgár vendégek Bolgár vendégeink tiszteletére csütörtökön délelőtt fogadást adtak a Városi Tanács végrehíjtó bizottságának elnökségén. Dénes Leó elvtárs távollétében Tombácz Imre elnökhelyettes fogadta a plovdivi tanács két elnökhelyettesét: Kosztadinka Aposztolova elvtársnőt és Sztefán Konsztantinov elvtársat. A fogadás igen baráti hangulatú légkörben zajlott le, úgyhogy arról nem is lehetne száraz, tárgyilagos hangú tudósítást írni. A vendégek szép kivitelű, kedves ajándékokat hoztak a tanácsnak és vezetőinek: gyönyörű népi motívumokkal díszített fadobozokat, népi hímzésű ruhadarabokat és valódi rózsaolajat. Kedves szavak kíséretében adták át az ajándékokat, amelyeket a tanács és vezetői nevében Tombácz elvtárs köszönt meg. Ezután széleskörű érdeklődést tanúsító és igen közvetlen beszélgetés kezdődött Korek József elvtárs, a népművelési osztályvezető közvetítésével. Valaki szóvá is tette: „Kór, hogy nem beszélünk minden nyelven". Mint újságírónak külön is szóvá kell tennem azt az érdeklődést, amelyet a bolgár vendégek és különösen Konsztanlinov elvtárs a sajtó iránt tanúsított. Miután kérdéseire válaszoltam a helyi lap munkáját és szervezését illetően, elmondta, liogy a plovdivi újság — a helyi pártbizottság, tanács és népfront közös lapja —, a Hang hogyan dolgozik. Ez a lap körülbelül akkora példányszámban jelenik meg, mint a Délmagyarország, ennek ellenére 30 munkatársa van. Emellett kéthetenként megjelenő kulturális lapja is van a tanácsnak és most terveznek egy heti kiadású vasárnapi képes-mellékletet. A beszélgetők kölcsönösen megállapították, hogy rengeteg hason'atosság van a két város között. A textilipar náluk is igen fejlett, sőt amint kiderült, ők is paprikaexporttal foglalkoznak. Kihasználva a helyzetadta lehetőségeket egy kis tapasztalatcserére, mindjárt kérdéseket intéztünk a bolgár paprika-termelésre és feldolgozásra vonatkozóan. — Főleg a szövetkezetek kezében van a paprikatermelés nálunk — mondta. — Egészen jelentéktelen mennyiség az, amit az egyénileg gazdálkodók termelnek, hiszen • több mint 90 százalék a szövetkezetek földjéről származik. A paprika feldolgozását és szállítását az üzemben végzik már, az ipari üzem feladata az, hogy a paprikából ipari termék jöjjön létre. Szeged környékén is sok a kertészet. Plovdiv környékén még ennél is nagyobb méretű a kertészkedés, hiszen az ország szükségletét képező főzelékfélék háromnegyed részét ott termesztik; A beszélgetést később a vendégek programjára fordították. A vendégeknek csak egy kívánságuk volt, az, liogy minél többet lássanak. — Pihenni otthon is ráérünk — mondották. Végül megegyeztek abban, liogy a program eléggé szabad lesz, így mindent alaposabban szemügyre lehet venni, és külön ki lehet térni majd arra, ami a továbbiak során az érdeklődésüket felkelti. Csütörtökön — a program alapján — megtekintették a várost és a kertészetet és pénteken az Ecsetgyár, valamint a Paprikafeldolgozó Vállalat látogatása következett, majd még ugyanaznap az esti órákban részt vettek a Hazafias Népfront elnökségi ülésén. Szombaton megtekintik a piacot és a kereskedelmi életet vizsgálják meg alaposabban. A délutáni órákban esetleg Tápéra is kilátogatnak. Vasárnap sort kerítenek a képtár és a múzeum meglátogatására, délután pedig a Füvészkertet nézik meg. Hétfőn körüljárják a város egészségügyi intézményeit és az egyetemeket, majd délután felkeresik a Textilműveket. Végül kedden a tanácsnál vesznek részt egy megbeszélésen, ahol többek között a tapasztalatok alapján véleményt mondanak, majd a két város közötti szerződés megtárgyalására kerítenek sort, (nimelh) 205 mázsa napi cséplési átlag A kiskundorozsmai szérűskertben Petrov András cséplő-munkacsapata mindennap átlagosan 205 mázsa árpát csépelt el. B rekorderedmény elérésében nagy szerepe van Papp Dezső felelős traktorvezetőneik, aki állandóan jól karbantartja gépét és kihasználja a munkaidő minden percét. Nagyon fontos itt a munkaidő jó kihasználása, mert bizony van olyan nap, amikor reggeltől estig 25-ször, 30-szor is húzatni. új asztaghoz kell állni. A szép eredmény másod út magyarázata az, hogy most igen sok dorozsmai egyéni gazda rekord árpa-termést ért el. Turai Ferenc Rózsa utca 55 szám alatt lakó gazdának például egy katasztrális holdon 24 mázsa 50 kiló árpája termett. Szabó Mátyás 21.20, Nagy Antalné 19.80. Péter József dolgozó paraszt pedig 18 mázsa 60 kiló árpát csépeltetett el holdankint. A köztér nem raktár! Közel három hete írtunk á Rókusi Közkórház betegei nevében néven nevezés nélkül nem utolsósorban az Aszfaltútépítő Vállalat Építésvezetőségéhez, hogy szüntessék meg kő. sóder és egyéb építőanyag rakhelyet a dr. Boross József utca kórház előtti szakaszán. Ügy látszik, hogy az ilyen „nagyhorderejű" kérdés elintézéséhez kevés a három hét, mért semmi nesz nem 'elezte még eddig a sürgős intézkedést, annál inkább ismétlődött a közttérház előtt a vagonok csattogása, s a kövek zuhogása, amint ki-be rákodnak az aszfaltútépítők. — Meddig lehet ezt csinálni? — kérdezik a kórház betegei és orvosai. Szépség, higiénia — ez szinte ismeretlen fogalom már a közkórház előtt. A Marx tér egyik sarkát kihasították és „beépítették" raktárnak az ottani villamosvezetékek alatt. A gyúlékony anyagokra, benzinre, fáradtolajra, a puskapor-száraz farakásokra és a nádszőnyegekkel letakart más anyagokra sűrűn hány szikrát a vezetékről az elhaladó villamos; Szükség van ilyen félrerakodóra. csak éppen nem a város legnagyobb közterén. Az aszfaltútépítő anyagok bizonyára jobban éreznék magukat a volt lóversenytéren. ha már úgyis ide-oda szállítják őket aszerint, hogy hol építkeznek velük. Nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a Marx téri piaci forgalom; az új bérház és a környék lakói — no meg a kórház betegei! — minduntalan bennük és zajosságukban gyönyörködjenek. Ha van városszépészeti és rendezési „szem_ pont", akkor az engedélyezett, de mégis Illegális aszfaltútépítő „raktár" máshova helyezése is ennek körébe tartozik. A SZEGEDI PIAC... ... a Szegedi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat is sát.. zsúfolt a vásárlóktól és az eladóktól, no meg az rakat állított fel a piacokon. Mióta a tejtermékeket és a áruktól is. Az a jó, ha sok az áru, mert akkor az árak ala- tojást náluk is megkaphatják a dolgozók, a piaci tejárak csonyabbak. Ezért.,, jelentősen csökkentek,