Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-03 / 155. szám

DELMRGYRRQRSZflG Az SZKP Központi Bizottságának határozata a személyi kultusz és következményeinek leküzdéséről f IFolylatds a 2. oldalról.) Mint ismeretes, a társadalmi és politikai rendszer természetét az határozza meg, hogy milyen a termelési mód, hogy a társadalomban kik birtokolják a termelőeszközöket, hogy me­lyik osztály kezében van a politikai hatalom. Az egész világ tudja, hogy országunkban az októberi forradalomnak és a szocializmus győ­zelmének eredményeképpen meghonosodott a szocialista termelési mód és hogy a hatalom már majdnem 40 éve a munkásosztály és a pa­rasztság kezében van. Ennek következtében évről-évre szilárdabb lesz a szovjet társadalmi rendszer, fejlődnek termelőerői. Ezt a tényt még rosszakaróink is kénytelenek elismerni. Mint ismeretes, a személyi kultusz következ­tében néhány komoly liiba történt a párt és a szovjet állam tevékenysége bizonyos ágainak vezetésében; mind a szovjet ország belső éle­tében, mind külpolitikájában. Többek között rá lehet mutatni azokra a komoly hibákra, amelyeket Sztálin a mezőgazdaság vezetésében, a fasiszta hódítók visszaverésére való felkészü­lésnek a megszervezésében elkövetett, arra a durva önkényességre, amely a legutóbbi idő­szakban a Jugoszláviával való összeütközést okozta. Ezek a hibák kárt okozlak a szovjet állam élete egyes oldalai fejlődésének, különö­sen Sztálin életének utolsó éveiben fékezték a szovjet társadalom fejlődését, de magától érte­tődően nem térítették le a kommunizmus irá­nyába tartó fejlődés helyes útjáról. Ellenségeink azt állítják, hogy Sztálin sze­mélyi kultuszát nem bizonyos régmúlt történelmi feltételek, hanem maga a szovjet rendszer, annak az ő szempontjukból nem demokratikus volta, stb. okozta. Az ilyen rágalmazó állításokat megcá­folja a szovjet állam fejlődésének egész törté­nete. A szovjetek az államhatalom új demo­kratikus formájaként a szabadságharcot vívó nagy néptömegek forradalmi alkotásainak kö­vetkeztében keletkeztek. A szovjetek az igazi népi hatalom szervei voltak és maradnak. Épp a szovjet rendszer teremtette meg a nép óriási alkotó energiájának megnyilvánulásához szük­séges feltételeket Mozgásba hozta a néptöme­gekben rejlő kimeríthetetlen erőket; embermil­liókat vont he az állam öntudatos igazgatásába, a szocializmus építésében való aktív, alkotó részvételbe. A szovjet állam rövid történelmi időszak alatt győzelmesen került ki a legnehe­zebb megpróbáltatásokból, kiállta a próbát a második világháború tüzében. Amikor országunkban felszámolták az utolsó kizsákmányoló osztályokat; amikor a szocia­lizmus az egész népgazdaság uralkodó rend­szere lett; országunk nemzetközi helyzete pe­dig gyökeresen megváltozott; a szovjet demo­krácia keretei mérhetetlenül kiterjedtek és to­vábbra is bővülnek. A szovjet demokrácia min­den burzsoá demokráciától eltérőleg nemcsak meghirdeti, hanem a társadalom minden tag­jának kivétel nélkül anyagilag is biztosítja a munkára; a művelődésre és az üdülésre, az államügyekbe való részvételre való jogát; a szólásszabadságot; a sajtószabadságot, a lelki­ismereti szabadságot; valamint az egyéni ké-" pességek szabad kibontakoztatásának reális le­hetőségét és minden más demokratikus jogot és szabadságot. A demokrácia lényege nem a formális jegyekben van, hanem abban; hogy a politikai hatalom szolgálja-e, tükrözi-e a való­ságban a nép többségének akaratát és életbe­vágó érdekeit, a dolgozók érdekeit. A szovjet állam egcsz bel- és külpolitikája azt bizonyítja; bogv rendszerünk igazán- demokratikus, igazán népi rendszer. A szovjet állam legmagasabb­rendű célja és mindennapos gondoskodásának tárgya a lakosság életszínvonalának minden eszközzel való emelése, a nép békés életének biztosítása; A szovjet demokrácia tovább fejlődését bizo­nyítják azok az intézkedések; amelyek a párt és a kormány a szövetséges köztársaságok jogai és hatásköre kiterjesztésének, a törvényesség szigorú megtartásának, a tervezési rendszer helyi kezdeményezést kibontakoztató átszerve­zésének, a helyi szovjetek tevékenysége aktivi­zálásának, a bírálat és az önbírálat fejleszté­sének céljából tett A kommunista párt által vezetett néptömegek hatalmas kezdeményezése, amelyet rendsze­rünk szült, a személyi kultusztól függetlenül és annak ellenére végrehajtotta hatalmas törté­nelmi teltét és a szocializmus építésének útjá­ban álló minden akadályt leküzdött. És ez a szovjet szocialista rendszer demokratizmusá­nak legmagasabbrendű kifejeződése. Országunk­ban a szocializmus nagy győzelmei nem ma­guktól következtek be. A párt és helyi szerve­zetei óriási szervező- és nevelőmunkája révén értük el őket, annak révén, hogy a párt káde­reit és az összes kommunistákat mindig a marxizmus—leninizmus iránti hűség szellemé­ben, a kommunizmus ügye iránti odaadás szel­lemében nevelte. A szovjet társadalom a töme­gek öntudatossága folytán erős. Történelmi sorsát hős munkásosztályunk, dicső kolhozpa­rnsztságunk, népi értelmiségünk alkotó mun­kája határozta és határozza meg. Tártunk felszámolva a személyi kultusz kö­vetkezményeit, helyreállítva a párlélct bolsevik szabályait és kibontakoztatva a szocialista de­mokratizmust, elérte, hogy tovább szilárdultak a nagy tömegekhez fűződő kapcsolatai, hogy a tömegek még szorosabban tömörültek nagy lenini zászló köré. Az a tény, hogy maga a párt bátran és nyíltan felvetette a személyi kultusz felszá­molásának kérdését, Sztálin megengedhe­tetlen hibáinak kérdését, meggyőző bizo­nyítéka, hogy a párt szilárdan áll a leniniz­musnák, a szocializmus és a kommunizmus ügyének, a szocialista törvényesség és a népérdekek tiszteletben tartásának, a szovjet polgárok jogai biztosításának őrhelyén. Ez a legjobb bizonyítéka a szovjet szocialista rendszer erejének és életképességének. Ez egyúttal bizonyítja, hogy a párt szilárdan elhatározta: teljesen leküzdi a személyi kultusz következményeit és megakadá­lyozza, hogy a jövőben hasonló jellegű hi­bák forduljanak elő. Minden testvéri kommunista és munkás­pártban helyeslést és széleskörű visszhan­got keltett, hogy pártunk elítélte Sztálin személyi kultuszát és ennek következmé­nyeit. A külföldi kommunisták, amikor megállapítják, hogy az SZKP XX. kong­resszusa az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom szempontjából óriási jelentőségű, a személyi kultusz és következ­ményei ellen vívott harcot a marxizmus— leninizmus elveinek tisztaságáért, a nem­zetközi munkásmozgalom időszerű problé­mái megoldásának alkotó megközelítéséért, a proletárinternacionalizmus elveinek meg­szilárdulásáért és továbbfejlesztéséért vívott harcként fogják fel. Számos testvéri kommunista párt nyilat­kozata helyesli és támogatja azokat az in­tézkedéseket, amelyeket pártunk a szemé­lyi kultusz és következményei ellen hozott. A Zsenminzsipao, a Kínai Kommunista Párt központi bizottságának lapja *A pro­letárdiktatúra történelmi tapasztalatairól* című szerkesztőségi cikkébein ismerteti azo­kat a következtetéseket, amelyeket a Kí­nai Kommunista Párt központi bizottságá­nak politikai bizottsága az SZKP XX. kongresszusán hozott határozatok megvita­tásából levont és ezt írja: "A Szovjetunió Kommunista Pártja Lenin végakaratát kö­vetve komolyan fogta fel azt a néhány sú­lyos hibát, amelyet Sztálin a szocialista építés vezetésében elkövetett, komolyan fogta fel ezeknek a hibáknak a következ­ményeit. Tekintettel e következmények ko­molyságára. a Szovjetunió Kommunista Pártjának Sztálin nagy érdemei elismerésé­vel együtt a legélesebben fel kellett tárnia Sztálin hibáinak lényegét és az egész pár­tot fel kellett hívnia, hogy óvakodjék e hi­bák megismétlődésétől és határozottan irtsa W azokat az egészségtelen következménye­ket, amelyeket ezek a hiibák okoztak. Mi, kínai kommunisták mélységesen hisszük, hogy az SZKP XX. kongresszusán kibonta­kozó éles bírálat után mindenütt feltétlenül mozgásba jönnek mindazok az aktív ténye­zők, amelyeket a múltban bizonyos politi­kai hibák visszatartottak, hogy a Szovjet­unió Kommunista Pártja és a szovjet nép az eddiginél még egységesebb és tömörebb lesz az emberiség történetében első nagy. kommunista társadalom- felépítéséért, az egész világ tartós békéjéért vívott harc­ban*. A Francia Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának nyilatkozatában ez olvasható: -A Szovjetunió Kommunista Pártja veze­tőinek érdeme, hogy kijavították a szemé­lyi kultusszal kapcsolatos hibákat és hiá­nyosságokat, ami Lenin nagy pártjának ere­jéről és egységéről, a szovjet nép körében élvezett bizalomról és a nemzetközi mun­kásmozgalomban szerzett tekintélyéről ta­núskodik*. Eugenae Demnis elvtárs, az Egyesült Államok Kommunista Pártja or­szágos bizottságának főtitkára ismeretes cikkében megállapítja az SZKP XX. kong­resszusának óriási jelentőségét és kijelenti: -A XX. kongresszus megerősítette az álta­lános békét és a szociális haladást. Űj sza­kaszt jelentett a szocializmus fejlődésében és a békés egymás mellett élésért vívott harcban, amely Lenin idejében kezdődött, a későbbi években folytatódott és egyre in­kább hatásossá és sikeressé válik*. Egyúttal meg kell állapítani, hogy a sze­mélyi kultusz kérdésének megvitatása so­rán nem magyarázzák mindig helyesen a személyi kultusz okait és azokat a követ­kezményeket, amelyekre társadalmi ren­dünk szempontjából ez a kultusz vezetett. Például Togliatti elvtárs a Nuovi Argo­menti című folyóiratnak adott alapos és érdekes interjújában sek igen fontos és he­lyes köve tilt ez tetősen kívül helytelen meg­állapításokat is tesz. Többek között nem le­het egyetérteni azzal, hogy Togliatti elv­társ felveti azt a kérdést, hogy nem ju­tott-e a szovjet társadalom »az elfajulás bizonyos formáiig?* E kérdés felvetésének semmi alapja sincs. Annál érthetetlenebb, mert Togliatti elvtárs interjújának másik helyén teljesen helyesen mondja: "Arra a következtetésre kell jutná, hogy a szocialista rendszer lényege nem veszett el, mert nem veszett el egyetlen előző vívmány sem és mindenekelőtt nem veszett el a szovjet tár­sadalmat képező munkás, paraszt, értelmi­ségi tömegek támogatása. Maga ez a támo­gatás bizonyítja, hogy ez a társadalom mindennek ellenére megőrizte alapvető de­mokratikus jellegét*. Valóban, ha a nagy néptömegek nem tá­mogatták volna a szovjet hatalmat, a kom­munista párt politikáját, országunk nem tudta volna páratlanul rövid idő alatt meg­alkotni a hatalmas szocialista ipart, meg­valósítani a mezőgazdaság kollektivizálá­sát, nem tudott volna győzelmet aratni a második világháborúban, amelynek kime­netelétől az egész emberiség sorsa függött. A hitlerizmus, az clasz fasizmus és a japán militarizmus teljes szétzúzása következté­ben indultait erős fejlődésnek a kommu­nista mozgalom erői, nőtt fel és lett tömeg­párttá Olaszország, Franciaország és más kapitalista országok kommunista pártja, lé­tesült népi demokratikus rendszer Európa és Ázsia több országában, keletkezett és erősödött meg*a szocializmus világrend­szere, aratott páratlan siklereket az impe­rializmus gyarmati rendszerét szétbom­lasztó nemzeti felszabadító mozgalom. IV. Az SZKP XX. kongresszusának a sze­mélyi kultuszt elítélő határozatait a kom­munisták: és az összes szovjet dolgozók egy­hangúlag helyeslik és e határozatokban pártunk megnövekedett erejének, lenin; elviségének, egységének és összeforrotfsá­gának bizonyítékát látják. "A forradalmi proletáriátus pártja elég erős ahhoz — mu­tatott rá. V. I. Lenin —. hogy nyíltan bí­rálja önmagát, hogy a hibát és a gyengesé­get minőin köntörfalazás nélkül hibának és gyengeségnek nevezze*. (Lenin művei 21. kötet, 150. oldal, oroszul). Ezt a lenini elvet követve, pártunk to­vábbra is bátran fel fogja tárni, nyíltan meg fogja bírálni és határozottan ki fogja küszöbölni a munkájában mutatkozó hibá­kat és zökkenőket. Az SZKP Központi Bizottsága úgy véle­kedik, hogy máris meghozta pozitív ered­ményeit az a munka, amelyet a párt eddig a személyi kultusznak és következményei­nek leküzdésére végzett. A XX. pártkongresszus határozataiból kiindulva, az SZKP Központi Bizottsága felhívja az összes pártszervezeteket: Egész munkájukban következetesen tart­sák be a marxizmus—leninizmus ama taní­tásának igen fontos tételét, hogy a nép a történelem alkotója, az emberiség összes anyagi és szellemi javainak létrehozója, to­vábbá azt a tanítását, hogy a marxista párt döntő szerepet tölt be a társadalom átala­kításáért, a kommunizmus győzelméért folytatott forradalmi harcban; Állhatatosan folytassák azt a munkát, amelyet a párt központi bizottsága végzett az utóbbi esztendőkben annak érdekében, hogy az összes pártszervezetekben, a leg­felsőbbtől a legalsókig, a legszigorúbban tartsák be a pártvezetés lenini elveit, első­sorban a legfőbb elvet, a kollektív vezetés elvét, valamint annaS érdekében, hogy be­tartsák a pártéletnek a pártunk szervezeti szabályzatában leszögezett elveit, bonta­kozzék ki a bírálat és az önbírálat; Maradéktalanul állítsák helyre a szovjet szocialista demokrácia elveit, amelyek ki­fejezésre jutnak a Szovjetunió alkotmá­nyában, "teljes mértékben javítsák ki a for­radalmi szocialista törvényességen esett sé­relmeket; Mozgósítsák harcra kádereinket, az ösz­szes kommunistákat és a dolgozók legszé­lesebb tömegeit a hatodik ötéves tervben foglalt feladatok gyakorlati megvalósításá­ért s ennek érdekében minden vonalom fej­lesszék ki a tömegeknek, a történelem igazi létrehozóinak alkotó kezdeményezését és energiáját. Az SZKP XX. kongresszusa rámutatott: korunk legfontosabb jellemvonása az, hogy a szocializmus világrendszerré vált. Mái­elmúlt a szocializmus fejlődésének és meg­szilárdulásának legnehezebb szakasza. Szo­cialista országunk már nem az egyetlen sziget a kapitalista államok óceánjában. Ma már az emberiségnek több mint egy­harmada építi az új életet a szocializmus zászlaja alatt. A szocializmus eszméi a ka­pitalista országokban is meghódítják sok­sok millió ember gondolkodását. A szocia­lizmus eszméi óriási hatást gyakorolnak a gyarmati rendszer minden fajtája ellen síkraszálló ázsiai, afrikai és latin-ameri­kai népekre. Az SZKP XX. kongresszusának határo­zatait a béke és a szocializmus minden hí­ve, az összes demokratikus és haladó kö­rök lelkesítő programként fogiák fel a vi­lág békéjének megszilárdításáért, a mun­kásosztály érdekeiért, a szocializmus ügyé­nek diadaláért vívott harcban. A jelenlegi körülmények között a kom­munista párt és az egész nemzetközi mun­kásmozgalom előtt lelkesítő, széles távla­tok nyílnak, az, hogy az összes békeszerető erőkkel együtt kiharcolják az új világhá­ború megakadályozását, megfékezik a mo­nopóliumokat és biztosítják a tartós békét és biztonságot a népek számára, megszün­tetik a fegyverkezési versenyt, és leveszik a dolgozók vállairól az emiatt előállott sú­lyos adóterheket, megvédik a demokratikus jogokat és szabadságjogokat, amelyek biz­tosítják a dolgozók számára, hogy harcol­hatnak jobb életükért, és boldog jövőjü­kért. Ez az egyszerű emberek millióinak alapvető érdeke a világ minden országá­ban. E problémák sikeres megoldását hatal­mas mértékben elősegíti a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és az összes többi, a szocializmus útján haladó ország béke­szerető politikája, újabb és újabb sikerei.. Az új történelmi körülmények között be­szüntették tevékenységüket a munkásosz­tály olyan nemzetközi szervezetei, mint a komintern és a kominform. Ebből azonban korántsem következik, hogy elvesztette je­lentőségét a marxizmus—leninizmus állás­pontján álló forradalmi testvérpártok nemzetközi szolidaritása és kapcsolatainak szükségessége. Manapság, amikor mérhe­tetlenül megnőttek a szocializmus erői és a szocializmus eszméinek befolyása az egész világon, amikor a különböző országokban feltárul a szocializmushoz vezető utak sa­játszerűsége, — a munkásosztály marxista pártjainak természetesen meg kell őrizni­ök és erősíteniök kell ideológiai egységüket és nemzetközi testvéri szolidaritásukat az új háború veszélye elleni harcban, a mono­poltőkének a forradalmi és haladó mozgal­mak elfojtására törekvő népellenes erői el­leni harcban. A kommunista pártokat összeforrasztja a nagy cél: a munkásosztály felszabadítá­sa a tőke igája alól, a kommunista párto­kat egybefűzi a hűség a marxizmus—leni­nizmus tudományos eszmevilágához, a pro­letár-internacionalizmus szelleméhez, a ha­tártalan odaadás a néptömegek érdekei iránt. A jelenlegi körülmények között minden kommunista párt a maga tevékenységében országa nemzeti sajátosságaiból és viszo­nyaiból indul ki, a legnagyobb teljesség­gel juttatva kifejezésre népe nemzeti érde­keit. Ugyanakkor annak tudatában, hogy a munkásosztály érdekeiért, a békéért és hazájuk nemzeti függetlenségéért folytatott harc egyúttal az egész nemzetközi proleta­riátus ügye, a kommunista pártok össze­fognak és erősítik egymás közötti kapcsola­taikat és együttműködésüket. Arra, hogy a különböző országok munkásosztályának marxista pártjai ideológiailag egységesek legyenek és testvéri szolidaritásban éljenek egymással, annál is inkább szükség van mert a kapitalista monopóliumok megte­remtik a maguk nemzetközi agresszív egye­süléseiket és tömbjeiket — olyanokat, mint a NATO, a SEATO, a bagdadi szerződés —, amelyek a békeszerető népek, a nemzeti felszabadító mozgalom, a munkásosztály és a dolgozók életbevágó érdekei ellen irá­nyulnak. Mialatt a Szovjetunió oly sokat tett és tesz ma is a nemzetközi feszültség enyhí­téséért — ezt ma már mindenki elismeri —, az amerikai monopoltőke továbbra is nagy összegeket irányoz elő a felforgató tevé­kenység fokozására a szocialista országok­ban. A hidegháború tetőpontján — mint ismeretes — az amerikai kongresszus (nem­hivatalosan rendelkezésre bocsátott össze­geken kívül) százmillió dollárt irányzott elő a népi demokratikus országokban és a Szovjetunióban végzendő felforgató tevé­kenységre. Most, amikor a Szovjetunió és a többi szocialista ország minden lehetőt megtesz a nemzetközi feszültség enyhítésé­ért, a hidegháború hívei arra törekednek, hogy újra felelevenítsék az egész világ ál­tal elítélt hidegháború cselekményeit. Ezt bizonyítja az amerikai szenátusnak az a határozata, amelynek értelmében további 25 millió dollárt irányzott elő felforgató te­vékenységre, amit cinikusan a „vasfüg­göny mögött a szabadság előmozdításának" neveznek. Nekünk józanul mérlegelnünk kell ezt a tényt és le kell vonnunk belőle a megfe­lelő következtetéseket. Világos például, hogy a poznani népellenes megmozduláso­kat ebből a forrásból pénzelték. Ámde, az ócánon-túli pénzügyi alapokból fizetett provokátoroknak és felforgatóknak néhány óra alatt kifogyott a lélegzetük. A poznani dolgozók visszaverték az ellenséges táma­dásokat és provokációkat. Kudarcba fullad­tak a „köDeny és tőr" sötét lovagjainak tervei, kudarcba fulladt aljas provokáció­juk a lengyelországi népi hatalommal szemben. Hasonlóképpen kudarcba fognak fulladni a jövőben is a felforgató cselek­mények a népi demokratikus országokban, jóllehet ezeket a cselekményeket bőkezűen megfizetik az amerikai monopóliumok ál­tal rendelkezésre bocsátott összegekből. El lehet mondani, hogy hiába elfecsérelt pénz ez. Mindez azt bizonyítja, hogy nem szabad közömbösen nézi az imperialista ügynökök újabb cselszövényeit, akik igyekeznek be­hatolni a szocialista országokba, hogy meg­károsítsák és aláássák a dolgozók vívmá­nyait. Az imperialista reakció erői arra töre­kednek. hogy letérítsék a dolgozókat a sa­ját érdekeikért folytatott harc helyes út­járól, megmérgezzék lelküket olymódon, hogy ne bízzanak a béke és a szocializmus ügyének sikerében. Hiábavaló a kapitalista monopóliumok ideológusainak minden fondorlata, a munkásosztály, tapasztalt kommunista élcsapatának vezetésével to­vább halad a mag útján, amely a szocializ­mus történelmi vívmányaira vezetett és a béke, a demokrácia és a szocializmus ügyé­nek újabb győzelmére fog vezetni. Bizto­sak lehetünk abban, hogy minden ország kommunista és munkáspártjai még maga­sabbra emelik majd a proletárinternacio­nalizmus dicső marxista zászlaját. A szovjet dolgozók joggal büszkék arra, hogy hazánk elsőnek építette ki a szocia­lizmushoz vezető utat. Most, amikor a szo­cializmus világrendszerré vált, amikor a szocialista országok között testvéri együtt­működés és kölcsönös segélynyújtás jött létre, újabb kedvező feltételek alakultak ki a szocialista demokrácia felvirágzásához, a kommunizmus anyagi-termelő bázisának további megerősítéséhez, a dolgozók élet­színvonalának szakadatlan emeléséhez, az új, a kommunizmust építő ember egyéni­ségének sokoldalú fejlesztéséhez. A burzsoá ideológusok csak gyártsák meséiket a kom­munizmus „válságáról", a kommunista pártok soraiban állítólag mutatkozó ..za­varról". Mi nem szoktunk hallgatni az el­lenség efféle ráolvasásaira. Az ellenség jós­latai mindig szétpattannak, mint a szap­panbuborék. Ezek a kudarcot vallott jósok jöttek és mentek, de a kommunista mozga­lom. a marxizmus—leninizmus halhatatlan és életet teremtő eszméi gvőzedelme.sked­tek és győzedelmeskednek. így lesz a jövő­ben is. Ellenségeinknek semmiféle ádáz, rágalmazó támadása sem tudja megállíta­ni az emberiség történelmi fejlődésének feltartóztathatatlan menetét a kommuniz­mus felé. 1956. június 30. A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK . . , KÖZPONTI BIZOTTSÁGA

Next

/
Thumbnails
Contents