Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-20 / 170. szám

ríLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK* SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÖINAK LAPJA XII. évfolyam, 170. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1950. július 20. i I Mai számunkból: Az MDP Központi Vezetősége tagjainak látogatása üzemekben (3. oldal) Kémek felett Ítélkezett a katonai bíróság (3. oldal) ..." Pártegységgel a szocialista demokráciáén Hosszú idő óta várt határozott, tiszta szavak hangzottak el pártunk Központi Vezetősége mostani ülésén. Népünk tömegei örömmel üdvözlik ezt, s a hozott intézkedéseket. A Központi Vezetőség ülésének döntései kifejezik a magyar dolgozók óhaját és nagyra növelik bizakodásukat a pártban. A Központi Vezetőség ülése fényénél még több ember előtt igazolódik be pártunk nagysága, népünk, országunk vezetésében betöltött hatalmas szerepe. Ez a párt, amelyet 1919 dicső eseményei tettek először naggyá; ez a párt, amelyet évtizedek harcai edzettek meg; ez a párt, amely oly nagy harcosokat nevelt, mint Kun Béla, Szamuelly Tibor, Landler Jenő, Rákosi Mátyás; ez a párt, amelynek vezetésével népünk megszerezte a hatalmat és elindult a szocializmus építése útján, most az akadályok elhárításával, világos útmutatásával nagy lépést tett a XX. kongresszus szelleme zavartalan érvényrejuttatásáért. Pártunk bátor lépése, amellyel érvényrejuttatta a tömegek akaratát, megnyerő, nagyvonalú, biztoskezű vezetésre vall. Ezek a bátor tettek fátylat borítanak azokra a hibákra, amelyek megnehezítették pártunk munkáját, csökkentették a Magyar Dolgozók Pártja és népi demokratikus rendszerünk vonzóerejét, s akadályozták a pártélet lenini szabályainak, a kollektív vezetésnek, az építő bírálatnak, a párt- és állami élet demokratizmusának, a széles dolgozó tömegek kezdeményező és alkotó erejének kibontakozását. Népünk, pártunk érdeke egyaránt megköveteli a múlt végérvényes lezárását és azt, hogy „új, tiszta lapot nyissunk a párt történetében". Erre az új, tiszta lapra írja pártunk az elkövetkező évek jelentős eseményeit, a szocializmus építésének új, nagy győzelmeit, népünk, országunk további felemelkedésének történelmi állomásait. Ennek a fehér lapnak azonban két oldala van. Két oldala: kiadási és bevételi, tartozik és követel oldala. Mint ahogy nincs kiadás — bevétel nélkül, nincs követel — tartozik nélkül sem. Ez a pártunk kezében lévő fehér papír úgy telik meg történelmünk nagy jelentőségű eseményeit jelző sorokkal, ha népünk tettekkel válaszol a Központi Vezetőség szavára, amely munkára, harcra hív fel pártunk egységének szilárdítására, a szocialista demokrácia további erősítésére. A dolgozó nép tette, áldozatkészsége, verejtéke, hősiessége az a toll, amellyel erre az új, tiszta fehér papírra írják áz elkövetkező évek sikereit, győzelmeit. Munkára fel tehát! Válaszoljunk a szocializmust építő nagyszerű tettekkel, új termelési sikerekkel az iparban, áj termelési és a szövetkezeti szervezés sikereivel a mezőgazdaságban. A Központi Vezetőség legutóbbi határozatai és a Politikai Bizottság beszámolója nyilvánosságra hozatala óta eltelt órák hangulatán máris lemérhető az a bizalom, amellyel pártunkhoz, pártunk Központi Vezetőségéhez fordul a dolgozó nép. Ez a bizalom majd fokról fokra tovább erősödik, látva, hogy pártunk erőteljes, biztos kézzel vezeti népünket, irányítja a szocialista építést. Ez a bizakodás növekszik, ha a képzeletbeli új, tiszta lapon egymás után sorakoznak azok a tettek, amelyek a XX. kongresszus szellemének zavartalan megvalósításáról tanúskodnak, ha küzdünk a jobboldali és a balodali elhajlás ellen is, a demagógok, a szektások és a dogmatikusok ellen egyaránt. Gerő elvtárs beszámolójából világos előttünk országunk valamennyi gondja. Világos népünk előtt az is, hogy egy csapásra, egyik napról a másikra nem lehet „terülj asztalkámat" várni ebben az országban. A türelmetlenség hangjai azonban elkerülhetetlenek. Megeshetik, hogy a megfontoltságot lassúságnak vélik egyesek hazánkban. Hiszen népünk hosszú időn keresztül lefékezett alkotó készsége, tenniakarása a lehetőségek láttán most ezernyi utat keres. A türelmetlenségben értékelni kell, hogy megmaradt népünkben az akarat, hogy részt vegyen a hibák mielőbbi, gyors kijavításában, hogy bölcsen, felelőssége tudatában segít felszámolásukban. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy népünk nem türelmes. Ha a mi népünk látja, hogy várakozása és munkája gyümölcsöket érlel, türelmes. Ez a türelem egyúttal bizalom. Növeli ezt a bizalmat, hogy pártunk az űj, tiszta lapra máris jelentős sorokat írt. Jelentős sorokat írt a vezetés megszilárdításával, azzal, hogy Gerő Ernő elvtárs, az új első titkár mellé olyan nagy tapasztalattal rendelkező, sok próbát kiállt elvtársakat állított, mint Kádár János elvtárs, a Központi Vezetőség új titkára, és Kiss Károly, Marosán György, Révai József és Rónai Sándor elvtársak. Jelentős sorokat írt a Központi Vezetőség az új, tiszta lapra a békekölcsön-jegyzés megszüntetésére és a hadsereg további 15 ezer fővel való csökkentésére vonatkozó javaslatával. Központi Vezetőségünk megtette az első lépéseket, amelyeket bizonyára újabbak követnek. A mi tetteink hiányoznak mostmár, a mi tetteink a szocializmus építésének minden frontján. A mi tetteink az eszmei-politikai harc számos arcvonalán, ahol meg kell birkóznunk a zavartkeltőkkel, akik pártunk bátor kezdeményezéseit megpróbálják kiforgatni, a párt szilárduló egységét igyekeznek megbontani. A mi pártunk azonban erős, a mi népünk és pártunk egysége állandóan erősödik, s népünk nem hagyja, hogy ezt az egységet bárki is megbontsa, nem hagyja, hogy a nép és a párt közé éket verjenek. „Pártegységgel a szocialista demokráciáért" — mondja jelszó-szerűen Gerő elvtárs beszámolójának címe. Ebben benne van a mi feladatunk. Munkára fel tehát e feladat teljesítésében; munkára fel, mind szorosabban a párt köré tömörülve. II Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése Gerő Ernő elvtárs beszéde (Lapunk csütörtöki számiban helyszűke miatt Gerő Ernő elvtárs beszédinek csak egyrészét közöltük. Mai számunkban folytatjuk a beszéd közlését.) Elvtársak! Amikor a legfontosabb feladatokról szólunk, amelyek állami és gazdasági életünkben előttünk állanak, két fontos kérdéssel kell még az elmondottakat kiegészítenünk. Az egyik gazdasági életünkre, a másik állami életünkre vonatkozik. Gazdasági életünkben, gazdasági munkánkban eddig még nem tudtunk eléggé építeni az egyes dolgozók, a dolgozók egyes csoportjai, az egyes üzemek, az egyes vállalatok és különféle szervek anyagi érdekeltségére. Feltétlenül helyes, hogy építünk az öntudatra, a szocialista lelkesedésre, a hazafiságra, népünk és államunk iránti odaadásra, a milliók békevágyára, mert mindez óriási erő. Feltétlenül helyes, hogy mindezek alapján segítségüket kérjük feladataink megoldásában. Azonban nem helyes, bár tettünk erre számos kísérletet és értünk is el bizonyos eredményeket, hogy nem használjuk fel eléggé az anyagi érdekeltséget, mint gazdaságunk fejlesztésében fontos előrevivő, mozgató erőt. Persze ez nem egyszerű dolog mert a népgazdaság különböző területein ezt különbözőképpen kell alkalmazni. de látnunk kell, hogy nem kis részben ez a hiányosság az oka annak, hogy sokszor kénytelenek voltunk részletesen. szabályozni olyan kérdéseket, amelyeket nem kellene vagy csak egészen általánosságban és röviden kellene szabályozni. Ez az egyik oka annak is, hogy nálunk az utóbbi időben elszaporodtak a bürokratikus ielenségek. Ez tehát azt is jelenti, — s erről a második ötéves terv irányelveivel kapcsolatos beszámolóban, melyet Hegedűs András elvtárs fog tartani, részletesen lesz szó —, hogy alaposan meg kell változtatnunk gazdasági vezetésünk módszereit, hogy a túlnyomó • részt határozatok révén való vezetésről át kell térnünk más, közvetlenebb, eredményesebb, hatékonyabb vezetési módszerekre. Mindenekelőtt építeni kell az alsóbb szervek kezdeményezésére, arra, hogy ezek maguk intézzék az ügyek nagy részét. A második kérdés, amelyet fel akarok vetni, állami életünkkel kapcsolatos. Kétségtelen, hogy a mi állami életünkben — beleértve ebbe természetesen gazdasági életünket is — sok még a bürokratikus vonás, és van benne jócskán bürokratikus kinövés. A bürokratizmus ellen, a bürokratikus kinövések és torzulások ellen, bárkinél és bárhol jelentkezzenek is, kíméletlen, megalkuvás nélküli harcot kell folytatnunk, jól átgondolt intézkedésekkel. Az utóbbi időben kezd kialakulni olyan helytelen gyakorlat, hogy egyes újságírók, de mások is, általánosítanak, s nemegyszer lebürokratázzák állami szerveink dolgozóit és úgy tüntetik fel, mintha a mi rendünk egészében véve egyszerűen valamilyen bürokratikus állam lene. A mi államunk üj állam, népi demokratikus, szocialista állam. Mint népi demokratikus szocialista állam, igen rövid, alig néhány esztendős múltra tekinthet vissza. Ezzel szemben a kapitalista államok 100—150 és van olyan közöttük, amely 300 éves múltra tekinthet vissza, gondoljanak Angliára. Ezenkívül a mi államunk egész más jellegű állam s feladatai is különböznek a tőkés államok feladataitól. A tőkés államokat — - mint ismeretes — egy maroknyi, monopolista kizsákmányoló csoport irányítja a saját önző érdekében, a kizsákmányolás, a népelnyomás érdekében, nem pedig az állam irányítja a népgazdaságot. Nálunk azonban, és mindenütt, ahol szocialista, vagy szocializmust építő állam van, nem a monopolista kizsákmányolók, nem egy szűkkörű oligarchia irányítja az államot a maga önös érdekében, hanem az állam irányítja a nép nevében, és a nép érdekében, a párt vezetésével a népgazdaságot. Államapparátusunk dologzói túlnyomó többségükben derék, becsületes emberek, népi demokráciánk hívei, s nem lelketlen bürokraták. Persze, akadnak közöttük olyanok is, akik elbürokratizálódtak. De legnagyobb részük munkás, dolgozó paraszt származású vagy népi eredetű értelmiség, s jelenleg is megőrizte kapcsolatát a néppel. Ezek az emberek elkövetnek hibákat és sokszor egyes helytelen intézkedéseink, rendelkezéseink is elősegítik azt, hogy munkájukban bürokratikus vonások lépjenek fel. Lehetnek és bizonyára vannak államszervezetünkben egyes emberék, de ezek kivételek,, akik sokszor tudatosan keverik a kártyát. Államszervezetünk dolgozóinak legtöbbje nem ilyen. Ezt meg kell mondani, mert most ellenséges, imperialista körök s egyes itthoni szekértolóik is igyekeznek mindenképpen befeketíteni népi demokratikus államunkat. Ez az új állam, népi demokratikus államunk, egész szervezetében, erényeivel és hibáival együtt a mi államunk, a mi államszervezetünk, olyan állam, amelyet semmiféle pártunk vezetésével, együttes erővel kijavítjuk! A • bürokratizmus • elleni küzdelem, s államapparátusunk, gazdasági életünk egyszerűsítése, a decentralizálás feladata szívós, körültekintő, alapos, szinte tudományos, egyszersmind igen kemény, határozott, szervező-irányító munkát követel meg. Ezt — mint helyesen'mondja a Központi Vezetőség elé terjesztett határozati javaslat — elhamarkodni nem szabad. Az egyszerűsítés és a decentralizálás felelősségteljes feladatát is csak a népre, a dolgozókra, a tömegekre támaszkodva lehet helyesen megoldani. Ennek a munkának a megvalósítása során kell olyan intézkedéseket is tenni, amelyek átmenetileg egyes dolgozók, vagy a dolgozók egyes csoportjai számára nehézségeket jelentenek. De ezek az intézkedések szükségesek szocialista építésünk s egész népünk életszínvonalának emelése, egész előrehaladásunk érdekében. Ezeket az intézkedéseket azonban úgy kell megvalósítanunk, ahogy ez marxista— leninista párthoz, népi demokratikus államhoz illik: a Lehető legnagyobb mértékben gondoskodva az emberekről, törődve velük, megmagyerázva, hogy előrehaladásunk érdekében szükség van államapparátusunk, felsőbb gazdasági apparátusunk egyszerűsítésére, létszámának csökkentésére, s hogy mindenkinek a számára, aki képes dolgozni, a Magyar Népköztársaságban. alkotmányunk szellemében, munkát, megélhetést fogunk biztosítani.' Nem mondhatjuk, hogy olyan munkát, mint eddig végzett, mert nyilvánvaló, hogy a mai csökkentésre kerülőknek nagyobb része át kell, hogy menjen a termelésbe. Inkább lassabban hajtsuk végre ezt a feladatot, de a lehető legnagyobb körültekintéssel. Inkább hosszabb időn keresztül készítsük elő, de mindent kövessünk el, hogy a bizonytalanság és a megrázburzsoá állammal fel nem kódtatás, mellyel ilyen intézcserélünk! A hibákat pedig, kedés átmenetileg járhat, a amelyek megvannak benne, lehető legkisebb legyen. Sierrezzftk meg a küzdelmet a terr teljesítéséért és télteljesítéséért Egyik legfontosabb célkitűzé- sekben eltér az eredetitől. Ebsünk továbbá, hogy még ez év- ben a tervezetben igyekeztünk ben, miután a Központi Vezető- megalapozottabbá, még biztonsáség jóváhagyta az irányelveket, gosnbb'á tenni második ötéves elkészüljön a végleges második tervünk irányelveit. Ennek érötéves terv, s azt, mint javasla- dekében javasoljuk valamelyest tot a kormány, az országgyűlés csökkenteni a fő előirányzatokat, elé terjesszük. De nemcsak tör- Így az ipari termelés emelkedévényerőre kell emelni második sét az eredeti 50-52 százalékról ötéves tervünket, hanem a párt- javasoljuk, mintegy 47-50 szának és a kormánynak már most zalékban előirányozni, j«vasári aprói napra meg kell szerveznie lünk bizonyos csökkentést 1960a küzdelmet a terv teljesítéséért fa a kenyérgabonatermclés-clőés túlteljesítéséért az iparban, a irányzatnál, s néhány más mcmezőgazdaságban, a közlekedés- zőgazdasági előirányzatnál, pl. ben, az egész népgazdaságban, a gyapjútermelésnél. Javasoljuk Nemcsak és nem lóként meny- némileg csökkentem a beruhányiségileg, hanem a minőségi mu- zások keretét nz eredeti 78-80 tatók szerint is, tehát a termeié- milliárd helyett 76-78 milliárdkenység emelése, az önköltség ra. Mindezek következtében tercsökkentése, az új gyártmányok mészetesen valamivel kisebb kibocsátása, a műszaki színvonal nemzeti jövedelmet kell clőiráemelésc stb. tekintetében. Per- nyozni, az eredetileg javasolt sze idetartoznak egyéb gazdasá- 42_/l3 százalék helyett mintegy gi (eladatok, olyanok, mint a , _ , ... begyűjtés helyes megszervezése, 40 Ennek az * <*lja, a mezőgazdasági munkák elvég- elvtársak, hogy biztonságosabbá zése. tegyük a tervet, főleg az anyagBár a második ötéves terv ellátást. Ugyanakkor változatlairányelvei külön napirendi pont- nul javagoljuk előirán zni az kent szerepelnek, szükséges megis aláhúzni, hogy az új tervezet, életszínvonal emelkedését, az amelyet a Központi Vezetőség egy főre jutó reálbér emelkedéelé terjesztünk, lényeges kérdé- sét a munkásoknál, és alkalma* zottaknál legalább 25 százalékban és a parasztság ' pénz- év természetbeni reáljövedelmének emelkedését 25 százalékban. -A nemzeti jövedelemnek említett 40 százalékos emelkedése jelentéktelen mértékben megváltoztatva a nemzeti jövedelem belső elosztását, teljes mértékben lehetővé teszi ezt az emelkedést é* bizonyos tartalékoknak az előirányzását is megvalósíthatjuk. A főmutatók nagyobb részének csökkentésére vonatkozó javaslat megtételénél a Politikai Bizottságot az anyagellátás biztosítása mellett az a szempont vezette, hogy olyan irányelveket készítsünk, hogy lehetőleg ne érhessen bennünket meglepetés, ha egy, vagy más tekintetben tőlünk független okokból nem a/, történnék, amit előirányoztunk; például egy-két év gyengébb mezőgazdasági termése, vagy valami más, s mindennek érdekében jelentősebb tartalékokat biztosítsunk. A második ötéves tervünk; ez egyébként is természetes, sokkal megalapozottabb, mint előző terveink voltak. Tanultunk a múlt hibáiból, s meg kell mondani, hogy nem volt .nekünk akkor még tervezési tapasztala tunk, s ezenkívül nemzetközi tapasztalataink sem voltak terve* zési vonalon. Ez, természetesen,' nem azt jelenti, hogy az irányelv-tervezeten nem lehet éa nem kell -tovább javítani, s nem jelenti azt, hogy magában a tervben; amikor a részletes tervet, kidolgozzuk, nem kell mindent elkövetni, hogy a még meglévő hiányosságokat és bizonytalanságokat kiküszöböljük. ' Természetesen arra is igen nyomatékosan fel kell hívni a figyelmet -* ezt a tervet azért, mert csak 47—50 százalékos ipari termelési emelkedést és mintegy 40 százalékos nemzeti jövedelememelést irányoz elő — félkézzel, játszva nem lehet megvalósítani. Vannak ilyen hangok, dc ezek helytelenek. Fel kell hívnunk a fifigyeimet, hogy ezt a tervet nem könnyű megvalósítani, pártunk; munkásosztályunk, egész népünk erőinek összpontosítása és megfeszítése szükséges ahhez, hogy ezt a tervet sikeresen megvalósítsuk és esetleg valamelyest túlteljesítsük. A közvetlen gazdasági feladatok között rendkívül fontosnak tartja a Politikai Bizottság, hogy számba véve a reális lehetőségeket, elvetve a jobboldali demagógiát, amelyet a Központi Vezetőség 1955. évi márciusi határozata mint kalandorpolitikát helyesen leplezett le, szilárdan) csakis meglevő gazdasági erőinkre építve mielőbb tovább javítsuk dolgozó népünk, mindenekelőtt munkásosztályunk életszínvonalát. A már meghozott és még meghozandó intézkedéseket, amelyek ezt célozzák, az elvtársak ismerik. Ilyenek a május elsejei árleszállítás, egyes bérügyi intézkedések, a munkaidő részleges csökkentésére már vég* rehajtott határozat, különféle szociálpolitikai és egészségügyi intézkedések, melyek már megvalósultak, vagy előkészítés, illetve megvalósulás stádiumában vannak. Ezen túlmenően a Politikai Bizottság javasolja, hogy 1956-ban és a következő években a kormány ne bocsásson ki békekölcsönt, sem más állami kölcsönt. Ugyanakkor azt is javasolja a PB, hogy nz előzően kibocsátott 20 évnél rövidebb lejáratra szóló kölcsönöket a kor(Folytatás a 2. oldalon)