Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-17 / 167. szám

Kedd. 1956. július 17. OELMDGYORORSZBG Két kérdés a FÜRFA-ho-z lemezhulladék ügyben Szegeden sokan foglalkoznak az exportra kerülő gyümölcsös-kosarak készítésével. A Szegedi Hangszerkészítő Vállalatnál és a Seprűgyárnál külön kosárkészítő részlegek dolgoznak, s ha elegendő hulladék-anyagot kapnának feldolgozásra. még emelni tudnák a létszámot; ez kívánatos is lenne. Az akadály csupán az, hogy a Fűrészáru és Faanyag Nagykereskedelmi Vállalat (FÜRFA) a szegedi vállalatoknak igen kevés anyagot biztosít a kosarak készítéséhez. A Szegedi Falemezgyár; igen helyesen, javasolta már, hogy a FÜRFA a budapesti kosárkészítéssel foglalkozó vállalatnak kevesebb lemezhulladékot adjon, mivel azt Szegeden fel tudják dolgozni. A javaslat szerint a Hangszerkészítő Válfalat és a Seprű gvár kosárkészítő üzemei 300—300 mázsát, a budapesti KSZ pedig 150 mázsa hulladékot kapna. A FÜRFA e javastlatra nem küldölt választ — minden bizonnyal a felsőbb szervek intézkedésére, a diszponálást a régihez hasonlóan a helyi adottságok figyelembevétele nélkül intézte el. A budapesti üzemnek 300, a két szegedi üzemnek pedig 150—150 mázsa hulladékot juttatott. Nem értünk egyet ezzel az intézkedéssel. Elsősorban azért, mert Budapesten van még két falemezgyár. melynek hulladéka feldolgozásra kerülhet a budapesti ksz-nél. A fuvarköltség is figyelemreméltó Szeged és Budapest között. És még egy dolog: a Hangszerkészítő Vállalat és a Seprűgyár munkásai saját maguk válogatják ki a hulladékot. s igen kevés az a mennyiség — száraz lemez-hulladék —, amely alkalmas a budapesti ksz-nél kosárkészítésre. Szegeden a nedves hulladékot is felhasználják, s célszerű lenne ha — az alkalmasabb — száraz hulladékot is itt dolgoznák fel. A tervek szerint mintegy öt millió kosárra van szüksége az országnak a gyümölcs exportálásához. Ennyit nem tud elkészíteni a két szegedi üzem, azonban az összes hulladék helyileg feldolgozható lenne. Szólnunk kell még a tervezés hibáiról is. A Szegedi Faleimezgvárban a hulladék-csökkentést tartják egyik fő feladatnak. Ez helyes — népgazdasági érdek. A tervezésnél viszont tervet készítenek a keletkező hulladékmennyiség felhasználására. s szinte kötelezik a Falemezgyárat az előre eltervezett hulladékmennyiség leszállítására. Valami irt nincs rendben! Hogyan lehet csökkenteni a hulladékot, ha kötelezik egy bizonyos mennyiség leszállítására a Szegedi Falemezgyárat. E két kérdésre kérnénk mielőbbi választ a FÜRFA-tól, és felettes szerveitől. Hazaérkezeit Romániából a magyar orvosküldöüség A temesvári tartomány területén nemrég rendezett ••Orvosi Napok*-on részt vett magyar orvosküldöttség, mely hosszabb időt töltött Romániában, vasárnap érkezeit vissza hazánkba. A magyar orvosküldöttségben részt vett Szegedről dr. Lantos György, a Városi Tanács egészségügyi osztályának vezetője, dr. Korpássy Béla egyetemi tanár, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Kórbonctani Intézete igazgatója, dr. Szabó Dénes kórházi főorvos, ••Kiváló orvos*, dr. Bódis Lajos kórházi főorvos, dr Michailovits Lehel, a deszki szanatórium igazgatója és Németh Ferenc, a Csongrád megyei Orvosegészségügyi Szakszervezet titkára. Tegnap tartották meg Szegeden a készletrendezési ankétot Tegnap délután tartották meg az MTESZ, a Műszaki Bizományi Vállalat cs a Magyar Nemzeti Bank VI. Területi Irodája által kezdeményezett készletrendezési ankétot városunkban. Mintegy 200 dolgozó képviselte Szeged és az Alföld nagyobb városainak üzemeit nbból a célból, hogy felderítsék az üzemekben elfekvő készletek feltárásának, kicserélésének és értékesítésének módjait. Különös érdekessége volt az ankétnak, hogy beszámoló helyett n már korábban megtartott, hasonló célú értekezletek hozzászólásainak lényegét magnetofonról lejátszották a résztvevővőknek és ezeket a tanulságokat és észrevételeket egészítették ki az üzemek igazgatói, könyvelői, raktárosai és anyagbeszerzési szakemberei. A vitát Gergely Sándor elvtárs, a Műszaki Bizományi Vállalat igazgatója foglalta össze; Ezzel az ankéttal kezdődött meg városunkban és az Alföld nagyobb üzemeiben az elfekvő készlelek rendezése. Reméljük, hogy eredményes lesz ez a készlctrcndezés és itt is sikerül felderíteni az eddig tétlenül beverő hasznos anyagokat és félkész árukat, és a Műszaki Bizományi Vállalaton keresztül sikerül majd ezeket bekapcsolni a népgazdaságunk vérkeringésébe. A készletrendezés keretén belül eddig csupán Győrben és Pécsett 17 millió íorint értékű egyéb helyen hasznosítható anyagot tártak fel. Bizonyos, hogy városunkban és megyénkben is hatalmas, eddig heverő értékeket tudunk a termelés szolgálatába állítani, A Mórahalmi Gépállomás befejezte az aratási A Mórahalmi Gépállomás kombájnjai és aratógépei már szombaton befejezték körzetükben az aratást. Ez azonban nem jelentette azt, hogy megálltak a munkában. Két kombájn vasárnap átment a Szentesi Gépállomásra, hogy segítséget nyújtson a termelőszövetkezetek gabonabetakarítésában. Tegnap pedig 12 egyéni gazdaságban kezdték meg az árpa cséplését. Évzáró ünnepség a Természettudományi Karon A Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Kara szombaton tartotta évzáró ünnepségét az Auditórium-Maximumban. A Kar részéről Budó Ágoston Koasuth-díjas egyetemi tanár, az MDP kari alapszervezet részéről pedig Huhn Péter egyetemi docens búcsúztatta a végzett hallgatókat. Az ünnepi beszéd után Mezősi József dékánhelyettes kiosztotta az okleveleket. Kitüntetéses oklevelet kapott Erdélyi Lajos biológia-kémia és Fabók Irén matematika-fizika szakos hallgató. Az ünnepségen került sor a pályadíjak és a jutalomkönyvek kiosztására is. Megkezdik a gyufagyár évi karbantartását A Szegedi Gyufagyár dolgozói a második negyedévben 368 ezer doboz gyufát készítettek terven felül, s több mint 100 köbméter faanyagot takarítottak meg. A gyufagyáriak az éves ter/ túlteljesítésére is alaposan felkészülnek. 23-án megkezdik az üzem szokásos évi karbantartását, kijavítják a gépeket, rendbehozzák a kazánt. Az üzemkarbantartás ellenére a III. negyedévi terv maradéktalan teljesítését vállalták a dolgozók. — <Jj hengerfúró-gépet kaptak a Szegedi XI. Autójavító Vállalat dolgozói a Szovjetuniótól. A gép nagy teljesítőképessége mellett igen pontos munkára képes. — Üj fazonú seprőket kért a Külkereskedelmi Vállalat a Szegedi Seprúgyártól. A második félévben hozzá is kezdtek ehhez a munkához. Ipari seprűből kicsit és nagyot is készítenek. A nagyból 30 ezer darabot szállítanak el a negyedév végéig. Ezenkívül alumínium-kupakkal, piros lakk-nyéllel, hordófigurával és ezüst fakupakkal díszítik a kisseprűket. Ezek a fajták igen kedveltek külföldön. Pá r t é I e t Egy párttitkár jegyzeteiből Nem sokszor ;Jórt még falun a Szegedi Textilművek pártbizottságának titkára, -Péter Szilveszter elvtárs hivatalos ügyben. Nemrég azonban Tápéra látogatott el, s most feljegyzéseit lapozgatja. Az üzem egyik főművezetője, Karai György, akit egyébként az egyik legtehetségesebb entbmfriek tartanak, feleségül vette egy 13 és fél holdas tápéi parasztembernek a leányát, s most azt bogozza az üzem párttitkára, kulák lány-e a főművezető felesége. Az üzemben már feljegyzéseket készített, mely szerint Karai György apósa, Pósa János 1647-ben örökölte a földet anyjától. Addig egy budapesti kereskedő gyékényfelvásárlója volt Tápén, s közben anyja földjét művelte. Anyja 1930 óta özvegy, s Pósa János hosszú ideig gyomorbetegséggel kórházban feküdt, s így többször alkalmazottat tartottak a föld megművelésére. 1930-tól 1945-ig öt alkalmazott dolgozott egymást váltva Pósáéknál. Nem volt olyan év, hogy egy alkalmazottnál többet — még napszámos sem volt — foglalkoztattak. Földet vagy házat 1930 óta nem vettek. A személyzeti osztályvezetővel együtt keresték fel a tápéi tanácsot, hogy tisztázzák Karai György főművezetőnek — aki egyébként munkás származású, hat éve dolgozik az üzemben, s mint munkás végezte el a technikumot — ügyét, akinek apósa még máig is kuláklistán szerepel Tápén, s emiatt bizonyos elkedvetlenedó8 mutatkozik az egyébként jól dolgozó Karai György munkájában. Tápéra érkezve Tóth Antal tanácselnök elvtársat kerestük — olvassa Péter elvtárs a feljegyzéseit. — A szobában, melynek ajtajára ki volt írva, hogy -tanácselnök*, nem tudtunk bemenni. Az egyik tanácsi dolgozó elmondotta, hogy két szobán keresztül menve kopogjunk háromszor, akkor megnyílik a tanácselnök szobája. Furcsa, hogy a tanácselnök bezárkózik, s csak külön rejtjelre nyílik ki az ajtó. Amikor előadtuk jövetelünk célját, a tanácselnök arra hivatkozott, hogy Karai György — jelenleg 27 éves — a felszabadulás előtt a község KALOT-szervezetének titkára volt. Pósa János ügyében pedig arogánsan léipett fel az elnök, s kijelentette: kulák volt, s marad. Arra a kérdésünkre, hogy 1952-ben, amikor mőg nem volt kulák, miért engedték meg, hogy harmincad magával l-es típusú tszcs-t alakítson, nem kaptunk választ. A későbbiekben elmondotta a tanácselnök, hogy népgyűlés döntött Karai György apósa ügyében is. Különben is hét embert foglalkoztatott ... Egyszerre, vagy egymás után? ... Ez nem tartozik sem rám. ecm magukra — volt a tanácselnök felelete. Így jönnek egymás után Péter elvtárs feljegyzései, s ezek mind arról tanúskodnak, hogy Tápén még nem értették meg, hogyan kell foglalkozni a parasztemberekkel. Minden feljegyzés arról tanúskodik, hogy a tanácselnök bezárkózva, fellegvárból intézi az ügyeket, s nem törődik azzal, hogy a XX. kongresszus után nemcsak egy üzemi pártbizottság titkárának gondja az üzem egyik főművezetőjének mindennapos problémája, hanem a tanácselnöknek is, egy dolgozó paraszt vívódása. Kióba volt a jóindulatú beszéd. A tanácselnök hajthatatlan maradt, elzárkózott a felvilágosítások megadása elől. Egyre csak azt hajtogatta, Pósa János kulák volt, s az marad. A Textilművek pártbizottságának titkára hiába hivatkozott arra. hogy a faluban "-népgyűlés* nem volt, hisz a körülbelül 1500 család közül mindössze 180 ember véleményét kérték ki. Az első csoportnál 20-an, a másodiknál 60-an, a harmadiknál 100-an jelenték meg. Két csoport arról döntött szavazás útján, hogy Pósa János nem kulák, a kulák listáról való törlés mellett szavaztak azok is, akik alkalmazottai voltak egytől egyig. A községi pártbizottság titkárát kereste ezután Péter elvtárs. — A párttitkár elvtársat keresem... Én vagyok ez ie — felelte a tanácselnök ... — Hogy hogy?! — A titkár beteg, a helyettese szabadságon van, ha valamit tudni akarnak, ón is megmondom ... Nem jutottak dűlőre. Dolga végezetlenül érkezett Szegedre Péter elvtárs. Most itt ül asztala mellett, vívódik magában, lapozgatja jegyzeteit, nc-m tudja megnyugtatni Karai György főművezetőt, aki tettekkel bizonyította be népi demokrácián'hoz való hűs^ gc.t. Hiába mondja neki, hogy dolgozzon nyugodtan. C tovább vivődik, s egyre jobban elkeseredik, mert Tápén még mindig nem tisztázódott ki a kulák ős ki nem. Pedig nagyon egyszerű lenne, az embereket kell megkérdezni, így jónéhányao megszabadulnának a gyötrelmes éjszakáktól Tápén is, Szegeden is. És most olvassuk el a feljegyzés végét: — Tanácselnöknek, párttitkárnak úgy kell törődni munkások és parasztemberek sorsával, mintha saját édesanyjuk életéről lenne szó ... Tanulságos-e följegyzés utolsó sora is, érdemes rajta elgondolkodni Szegeden is, Tápén is. Förgeteg Szilveszter Auguszhjs 20 előli" a Seprűg>árban A Seprűgyárban azzal kezdődött az augusztus 20-i verseny, hogy az üzem Cserzy Mihály utcai ládarészlege eljuttatta versenyfelhívását a központi üzemhez. A versenyfelhívásban ez állt: „Az augusztus 20-ig esedékes tervünket 17-ig teljesítjük, a harmadik negyedévi tervet pedig a határidő előtt 6 nappal fejezzük he. A minőséget 1.5 százalékkal megemeljük ős 2 százalékkal kevesebb anyagot használunk fel, mint eddig". — és hozzágondolták: csatlakozzatok és tegyetek túl rajtunk! A Sepríígyárban tettekkel válaszoltak. Elekes Ilona kisseprővarró eppenhogy csak elmaradt a száz. százalékos minőségtől — és mellette Biaesi .lánosnő, meg Budai Éva hasonló eredményekkel dicsekedhet. Ugyanakkor mindhárman másfélszeresét adták, munkájuk mennyiségét illetően, az alapkövetelménynek. Eddig ők hárman ugTottak az élre a versenyben, de mozgolódik mindenki az üzemben, mert a termelési értekezleten elhangzott vállalás és a verseny sokra kötelez. — A Szegedi Kenderfonógyárban 1647 dolgozó fejezte be a különböző szakmai tanfolyamokat. Különösen vonzotta az embereket az anyagtakarékosságot szolgáló tanfolyam, amelyen 1500-an vettek részt. Az eredményes tanulást közös üzemlátogatással fejezték be. Először fordult elő, az üzemi szakoktatásban. hogy az adminisztratív dolgozók is megismerkedtek a gyártás technológiájával és a gépekkel. A tanfolyamok lezárásával a dolgozók nem tekintik befejezettnek a szakoktatást és maguk . kéjrték, hogy a közeljövőben az üzem vezetősége tegye lehetővé a Hódmezővásárhelyi Harisnyagyár meglátogatását ós tanulmányozását. — Az Országos Csemege Vállalat ma délelőtt 10 órakor Szegeden tartja a Juhász Gyula Művelődési Otthonban az összes csemege-boltok vezetőinek országos értekezletét Bizisten magamban rajta voltam már azon, Ihogy azt mondjam: hozzátok a belépési nyilatkozatot, én aláírom. Mégis így fordítottam a szót: „várjunk még egv kicsit maid az ősszel". Nem azér mondtam én ezt. mert húzódoztam a szövetkezettől. .Elintéztem én magamban már ezt az ügyet. Dehát amikor apáméktól eljöttünk, akkor azt vágta a fejemhez: „a magad emberségéből úgy látom, nem tudsz megélni, futsz a termelőszövetkezetbe" — mert az apósomihoz való költözésben azt látta, hogy én már termelőszövetkezeti tag akarok lenni. Meg akartam neki mutatni, hogy megélek én. elgazdálkodok én az ő gyámolítgatása nélkül is. Meg aztán az őszieket elvetettem már. magam akartam learatni a magam vetését. Ezért válaszoltam azt. hogy majd az ősszel lépek be. Így is lett. De az őszt nem vártam meg. Igyekeztem az aratással és már júliusban aláírtam a feleségemmel együtt a belépési nyilatkozatot. Egész biztos voltam benne. hogv helyesen tettem. A Kossuth (hat esztendeje alakult. Az alakuláskor nem volt még egy pár lova sem annak a néhány embernek, aki a szövetkezetben kereste a boldogulásását. Most több ALMÁSI ISTVÁN: DESZKI TÖRTÉNET mint egymillió forintot ér a közösség vagyona. Szép •jószágállomány áll az istállókban. Túl vannak a kezdés sok gondján-baján. Olyan szilárd az ember lába alatt, az ilyen szövetkezet, mint a beton. Az őszt azért nem vártam meg. mert a feleségemmel együtt kiszámoltuk. iobb előbb aláírni, mint később. Hogyan is számoltunk ... ? Hát úgy. hogy az asszony keres, mint alkalmazott havonta 900 forintot (tavaly felemelték a fizetését). De ha munkaegységre dolgozik, akkor 36—40 munkaegységet szerezhet. Egy-egy egvseg értéke az őszre legkevesebb 40 forint lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy a 900 forint helyet 1500—1600 forintot hoz haza havonta. Szép különbség. S ha én is szerzek a zárszámadásig néhány egységet? Az tiszta haszon lesz. Július 10-én aztán munkába indultam a termelőszövetkezetbe. Az asszony öccsével. Andrással együtt mentünk el hazulról. András a növénytermelési brigád vezetője. Az úton biztatott, hogy ne nyugtalankodjak. Nem tudom, miért bátorítgatott. amikor nagyon, de nagyon nyugodtan ballagtam mellette. A szövetkezeti székház udvarán volt már néhány ember. Egyik a zsákokat válogatta, a másik az elnökikel akart beszélni... De nem érdemes a szót szaporítani. Néhány perces beszélgetés után elindultam ki a határba a kombáin mellé zsákolni. Ott dolgozott Gárgyán Imre meg Nagy Sándor is, akik már régi gyerekkori ismerőseim. Egy kicsit furcsa volt a munka. Nem is éppen a zsákolás, hanem a körülményei. Volt akivel az ember napközben szót válthatott, s a gép olyan gyorsan dolgozott. hogy észre sem vettem, már este lett. — Na. hogy ízlett, István? — kérdezték napszállta körül. — A zsák itt se könnyebb, de ha ígv megy tovább is, beválik, — mondtam nekik nevetve. Odahaza este már várt a feleségem.. Ó korábban hazaért; Amint jókedvűen jóestét köszöntem, leolvashattam az arcáról, hogv mennyire örül. Később mondta el. milyen nagy aggodalommal, szorongással gondolt rám egész nap. s milyen boldog volt, hogy látta rajtam: nekem is tetszik a szövetkezetben a munka. Azóta már majdnem 40 munkaegységet szereztem én is. közben pedig elvégeztem a betakarítást tavasszal ^evetett földjeimen ... S it: van az új lakás. A szövetkezettől kaptuk. Ma költöztünk be, azért is van még egy kis rendetlenség a kamrában. Ha valaki most azt kérdezné tőlem, hogyan is állunk azzal az önállósággal, azt válaszolnám: most vagyok igazán a magam gazdája, n magam ura. Nem éltem én még a feleségemmel eddig soha úgy egy fedél alatt, hogy ne kelljen mással is megosztani a konyhát. Pedig már öt esztendős házasok vagyunk. Most van külön lakásunk, a szövetkezetben meg olyan munkánik. amj holtunkig tisztességes megélhetést ad, különbet. mint akármilyen egyéni gazdaság. A családi békesség meg. i Némethékkel soha. de soha nem voltunk még olyan jóban. mint most. A feleségem miatt nem emészt a gond azért, mert titokban mást akar ő is, meg én is. És az apámmal? Majd csak zöldágra vergődünk. Én azt szeretném. ha mielőbb ő is tagja lenne a termelőszövetkezetnek. De egyelőre még köti az ebet a karóhoz. s nem nagyon tetszik neki. hogy en szövetkezeti tag lettem. De akármilyen nyakas is. előbbutóbb biztosan igazat ad nekem. Lehet, hogy egy esztendő múlva — amikor majd látja, hogy én mire mentem — meggondolja magát, s utánunk jön. Akkor nemcsak a család élete lesz könnyebb, hanem még a békesség is nagyobb lesz közöttünk. Eddig tartott Bálint István elbeszélése. Mire a végére ért a szónak öreg este lett. A szuroksötét éjszakában csak a csillagok hideg fénye vibrált az égen. Nekem meg az járt az eszemben: ahány ember, annyiféle kételyt, gondot hord magával a termelőszövetkezettel szemben. Ezek a kételyek kinél előbb, kinél utóbb eloszlanak. s akkor mindig gyarapodik egy-egy szorgalmas, dolgos paraszttal a szövetkezeti tagok tábora. = Vége — /