Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-14 / 165. szám

Szombat, 1956. július 14. OELMPGYflPOFSm APROSÁGOK — RÖVIDEN Örömmel látom, hogy ké- der-Lenszövő Vállalatnál mindenütt mechanizálás fo­lyik. Pályadíjak vannak ki­tűzve a festő mechanizálásá­ra, például ezer forint a massza csövön való eljutta­tására. Az igazgató naponta megkérdezi a problémáinkat szül a Párizsi Áruház kira­kata, de akkor lenne az örö­möm teljes, ha egy fényes áruházat látnék ott, hiszen papírt tárolni, vagy levéltá­rat elhelyezni másutt is le­hetne. Helyeslem, hogy spor­tolnak fiaink, de azt nem he- és valóban segít is. A dolgo­lyeslem, hogy hat órakor zókat védőrácsok védik a gé­már nem engedik be a dol- péknél. Itt valóban legfőbb gozókat fürödni a SZUE-ba érték az ember, úgy látom. Nálunk, az Üjszegedi Ken- Pécsi László MIRE FORDÍTJÁK A KÖZSÉGFEJLESZTESI ADOT? Lapjukban megjelent „Mi­re fordítják a községfejlesz­tési adót" című közléshez többen szeretnénk néhány felvilágosítást kapni. Szük­séges, hogy szeretett váro­sunkat fejlesszük, mégpedig minél gyorsabban, pótolva a múlt bűneit. De szeretnénk li? Ugyanilyen vita tárgyát képezi a kéményseprési, a víz- és csatornázási, vala­mint a házi szemét-fuvarozá­si díj is. Kérjük a szerkesz­tőséget, hogy lapjukban kö­zöljék az ezekre vonatkozó rendelkezéseket. (Felhívjuk a tanács figyelmét erre a le­vélre és válaszukat bármikor lapunkban! A Bakos János tudni, hogy a kivetett köz ségfejlesztési adó megosztha- ti^14ftlr tó-e a ház összes lakói kö- K0Z"1JUK zött, vagy csak kizárólag az szerk.) Ingatlan-tulajdonost terhe- Több külvárosi érdeklődő TÖBB UDVARIASSÁGOT AZ ITALBOLTOKBAN Engedjék meg, hogy önö- ember egy pohár sört meg­kön keresztül panaszomat a iszik és tízforintossal mer Szegedi Vendéglátó Vállalat- fizetni, öt-tíz perces dorgató­tal szemben elmondhassam, riumot kell végighallgatnia, A Fáklya-mozi mellett lévő ilyenképpen: „Jaj, meg kell italboltban lassú étf figyel- bolondulni, már megint vál­metlen a kiszolgálás. A pos- tani kell egy pohár sör miatt, tával szemben lévő italbolt- stb." Remélem, hogy ezek a ban a sörben szemetet talál- hibák megszűnnek, ha figyel­tam — ez előfordulhat — és meztetik a személyzetet, mikor szóvá tettem, a felelet hogy a vállalat érdekében meS^éfifSegis^r udvariassággal szolgálják ki guk, amit nem látnak". A 4- a közönségét, es számú italboltban, ha az Kl£ AZ ÜT? 1953-ban a Gyálarét köz- rajta? Ez az út keresi a gaz­ség területén lévő lúdvári ha- dájét. Joggal teszik fel a kér­tárőrséghez három méter dést az arra járók, hogyan széles makadám-utat vezet- lehet engedni, hogy egy nem tek Röszkéről. De mióta el- is kevés pénzáldozattal ké­készült az út, nem gondozza szített műút 6—7 év alatt senki. Már többen felvetet- tönkremenjen. Kéri a lakos­ték, hogy kié ez a műút. Az ság, hogy keressék meg az út Útfenntartó Vállalatnak, tényleges gazdáját és vessék vagy a tanácsnak, vagy ki- fel a felelősség kérdését, nek kéne rendet teremteni Gyuris József DÖNTSENEK VÉGRE Egyik lakótársam lakásom ként még 6 gyermek van az alatt tartott disznót. Most két udvarban és a disznóól épí­hónap után minden engedély tése egészségügyi szempont­nélkül az udvar közepén épí- Ml sem engedhető meg. . . . , ,, Szüntessék meg az erre ille­tett ólat. Az udvar egyéb- tékes szervek |zt az egész_ ként is zárt és szűk. Laká- scgtelen állapotot. som udvari, innen vagyok Horváth Antalné kénytelen levegőzni. Egyéb- Jósika utca 9. NÉHÁNY PERC A ROZSAFA-VENDÉGLÖBEN ' Az elmúlt hetekben ünne- kinek a zsebébe megy és pélyes keretek között adta át hogy miért történt az áreme­a Vendéglátó Vállalat a kül- lés? területek egyik legszebb ven­déglőjét, a Rózsafa-vendég­lőt, a felsővárosi dolgozók­nak, hogyha a szomjazok megkívánnak egy pohár sört, ne kelljen nagy fáradsággal bevándorolni a Kálmán ut­cára, vagy egész a Belváros­ba. Ez nagyszerű ötlet volt és köszönetet mondunk mindazoknak a szerveknek, akik sürgették a vendéglő megnyitását. Ezzel szemben nem jár hála és köszönet an­nak, aki felemelte a pohár sör fogyasztói árát. Pénteken délután egyik barátommal bementem a Ró­zsafába egy-egy pohár sört elfogyasztani. Meg is kaptuk, de nagy meglepetésünkre 1.50 helyett, l.GO-ért. Bará­tommal összenéztünk, hát ez meg milyen intézkedés? Ki­fizettük azt a tíz-tíz fillér kü­lönbözetet is és távoztunk. Ügy tudjuk, a belkereske­delmi miniszter elvtársnak nem volt olyan rendelete, hogy 6£y pohár világos sör árát Szegeden, a Rózsafa­vendéglőben feli kell emelni tíz fillérrel. Hiszen Budapes­ten, Pécsett, Szombathelyen és a Balatonnál és az ország bármely részén, de még a legeldugottabb kis faluban is talpon állva, pult mellett, zene nélkül és fényűzés­mentesen elfogyasztott vilá­gos sör egy forint és ötven fillér. Ezen csodálkozom és állítom, hogy amíg ezen nem változtatnak, nagyon sokan bosszankodnak, nem azért a tíz fillérért, — bár azt is tud­ja a dolgozó ember, hogy sok kicsi sokra megy —, hanem azért, mert nem tudja, hogy Gilicze Antal A Szegedi Ecsetgyár pártvezetősége levelet írt szerkesztőségünk­höz a Délmagyarország június 27-i számában megjelent Meg­kezdték az ifjúsági vízitelep tég­lajegyeinek árusítását. — Köve­tésre méltó eredmények és egy elítélendő módszer — című cikk miatt. Kifogásolja a cikknek az Ecsetgyárral szembeni kritiká­ját, és azt mondja, hogy a cikk írója bizonyára nem ismeri a párt- és DISZ-bizottság irányel­veit és az ezzel kapcsolatosan kiadott körlevelet Idézünk a levélből: „Az Ecsetgyár párt­vezetősége semmiben sem tért el a kiadott irányelvektől és a megadott szempontok alapján végezte az ezzel kapcsolatos mun­káját ..: A felajánlások gyűjté­se így történt és a mai napig senki fizetéséből erre a célra le­vonás nem történt". — Idézünk a cikkből: „Az Ecsetgyárban például a dolgozók megkérdezé­se nélkül kívánták terjeszteni a téglajegyeket, magyarán, a dol­gozók „nyakába sózni", a tég­lajegy értékét fizetésükből le­vonatni". — Kétségtelen, hogy a cikk nem állítja azt, hogy le­vonás tőrtént volna, bár a levél ez ellen is tiltakozik. Az is két­ségtelen, hogy a cikk erősen bí­rálja az ecsetgyári vezetőket. Az ccsetgyári pártvezetőség levele nem tartja igaznak azt az állí­tást, hogy „a dolgozók megkér­dezése nélkül" kívánták terjesz­teni a jegyeket és azt állítja, hogy „népnevelő- és bizalmi ér­tekezleten ismertettük a vízi­sporttelep építésének jelentősé­gét". Értesülésünk szerint va­lóban beszéltek a dolgozókkal, sőt a népnevelőknek előre meg­jelölték azt az összeget, amely­nek erejéig egy-egy dolgozót JHit iszunk CL nifCLCO LL ? Elérkezett a meleg, az em- kezesére. Eninek egy részét - az üvegek töltése és a tart* berek sűrűbben megszomjaz- a hordós bort - a Csongrád- lomnak legkevesebb 20 sza* nak Megszomjaznak és gyak- Békés megyei Borforgalmi za oka benne marad az uve­rabban betérnek a vendéglők- Vállalattól, a többit pedig, a gekben. Az is elofordul, hogy be egy-egy pohár sörre, palackozott borokat a bada- I néha ^ egy-egy vendéglátó he fröccsre, hűsítő italra. De né- csonyi, a szekszárdi és a bu­ha bosszankodva lépnek ki a vendéglő ajtaján, mert épp az hiányzik, amit inni szerettek volna. Ezért felkerestük a Szálloda- és Vendéglátó Vál­lalat vezetőjét, Bérezi elvtár­sat, hogy számoljon be olva­dapesti pincészetekből kap­juk. A választók árban, mi­nőségben és ízben egyaránt gazdagabb, mint például ta­valy. — A Szeszforgalrnd Válla­lat azonban minőségi likőrök­sóinknak Szeged nyári italéi- bői, olyan keresett áruból, láltásáről és az ezzel fcapcso- mint például a tojás- és cso­koládé-likőr, nem látja el megfelelően vállalatunkat latos problémákról. Sörgondok — Egyetlen probléma — kezdte Bérezi elvtárs beszá­molóját •— a sör nem megfe­lelő ütemű szállítása. Több­ször előfordult például, hogy a vasárnapi ellátmányt csak vasárnap délután kapjuk meg. És rendszerint éppen akkor vannak kisebb-nagyobb késések, hiányok, amikor legnagyobb lenne az igény. Ez a világos sör problémája, amelyből különben közei 9 lyen kifogy a szódavíz. Ennek nem kis mértékben az idei szeszélyes nyár az Oka. Sze­szélyes a nyár, szeszé­szélyes a szomjúság is, a melegebb napokon sokkal több ital fogy. Márpedig a melegen több italfélét, így például a sört sem lehet hosszabb ideig tárolni, az időjárást előre kiszámolni pe­dig — főként a szomjúság szempontjából! — vajmi ba­jos lenne. Egyéb hűsítő ita­lokkal nincsen problémánk, Kérjük a szeszélyes idöjá­Szcszíorgalnü Vállalatot, ! rás következtében szeszélyes hogy gondoljon a "megrög- módon szomjas emberek ne­jötí*. szegedi likőrkedvelőkre ! -«• Való igaz, liogy a likőr nem nyári idcnycikk és a kániku­lában kevésbé oltja a szom­jat, mint például a sör, vagy a bor. De azért kérjük a és lássa el a keresett minő­ségi likőrökkel is megfelelő mennyiségben Szegedet. Saeeaélyee eaomjúeág vében, hogy a szódásüvegek töltésére fordítsanak nagyobb gondot a szikvízgyárban. Vol­na még egy kérésünk is, de ez inkább esak óhaj, hogy ne le­gyen olyan szeszélyes az idő. Azt már nem is merjük re­•••••^•i - A szódavíz — folytatja . .— ezer hektó a keretünk. Hogy Bérezi elvtárs kérdésünkre ; hegy a meteorológusok 14 válaszolva — szintén nagyon kiszámítják: mikor várható sok problémát okoz. Megfe- i nagyobb szomjúság! lelő lenne a szódavíz, de rossz t (n é m e t h) ki a hibás ebben? Szerintem a Kőbányai Sörgyárak és a MÁV. Kérjük Szeged szomjas em­berei nevében a Kőbányai Sörgyárakat és a MAV-ot, hogy a kánikula idején, ami­kor sűrűn kiszáradnak a tor­kok, idejében juttassák cl Szegedre a világos sőrt. Roeea-e a barna eör ? — A közel kilencezer hek­tóból csupán néhány száz hektó a barna sör, az a meny­nyiség, amelyet át kell vermi i I'I " * J" -1.. . i De sajnos, meg kell mondani, meg kell győzni, amint tudomást | , . szereztünk róla. A cikk bírálatá­nak hangja éles, ez az előre ki­jelölés azonban éppen az, amit kifogásol. A cikk adatát egyéb­ként a Városi DISZ-bizottság — illetőleg annak titkára — szol­gáltatta. A DISZ-bizottság titká­ra tudomásunkra hozta, ecset­gyári munkásoktól nyert értesü­lések alapján javasolta, hogy feltétlenül tegyük szóvá az esete t­— 100 forint erejéig meg­hogy ez is nagyon nehezen fogy eL Az emberek nem sze­retik a barna sört, azt mond­ják, hogy melasz-íze van. A szakemberek ezzel szemben azt állítják, hogy a barna sör jó és a fogyasztókban van a hiba, akik azért idgenkednek az idén is a barna sörtől, mert tavaly valóban rossz volt. Pedig vannak Szegeden, akik kedvelik a barna sört. Ezek az emberek azt szeret­nék, ha a sörválaszték is ál­landó volna, vagyis, ha be­térnek egy vendéglőbe, egy­bírságolta a Szakszervezetek / aránt Ieffyen ott barna vJ_ (A szerkesztőség megjegyzése: Olvasóink kérésére közöljük ezeket a leveleket és kérjük az illetékese­ket, hogy a javaslatok alapján vizsgálatuk eredményéről és elha­tározásukról értesítsék szerkesztő­ségünket.) Megyei Tanácsa munkavé­delmi felügyelője Szabados Béla technikust, a Délma­gyarországi Rostkikészitő Vállalat műszaki vezetőjét, mert a karbantartó műhely­ben a dolgozókat áramütés fe­nyegette, nem tartotta meg rendszeresen a havi bizton­sági szemléket, nem minden dolgozó részesült balesetelhá­rítási oktatásban és az okta­tásról hiányos igazolásokat adott ki, valamint a baleseti statisztika havi ellenőrzését is elmulasztotta és az elek­tromos berendezések karban­tartására sem fordított meg­felelő gondot, lágos sör. A barna sörnek azonban tényleg nincs az a zamatos íze, amely pár éve volt. Kérjük tehát a szakem­bereket, hogy ne magyaráza­tokkal javítsák, hanem szak­szerűen nézzenek utána, ho­gyan lehetne ízletese bbé tenni. Borválaeaték — A borválaszltékunk je­lentősen javult — folytatja beszámolóját Bérezd elvtárs — és körülbelül két és fél­szeresére nőtt borellátmá­nyunk mennyisége is. Tehát körülbelül ezer hektóliter bor áll a szomj azók rendel­Válaszolnak az illetékesek A "Délmagyarország" 1956. lás kivétel nélkül minden vál­június 14-i számában "Fehér lalatunknál jelentkezett. Épp folt Szeged térképén, nyílt ezért a daruval rendelkező levél az Erdészeti Főigazga- vállalatoktól nem állt mó­tósághoz" cím alatt a Szegedi dunikban darut irányítani. Falemezgyár röbktér helyze- Amint pesti vállalatainknál tével foglalkozik- A cikkben egy kissé javult a helyzet, közöltekről a Faipari Főosz- azonnal átirányítottuk Sze" tálynak is tudomása van. A gedre az autódarut. így 1955, cikkben közöltekkel teljesen évben a Hároei Falemezmű" egyetértünk. vek daruja három héten, a Tápékoztatásul közöljük, Furnir- és Lemezművek da" hogy üzemeink rönkellátása ruja öt héten keresztül segí" az erdőgazdaságok szállításai- tette a szegediek munkáját. tói függ. Tekintettel arra, hogy a múlt évi őszi munkák elhúzódása miatt, majd az év eleji szigorú tél, s az ezt kö­Sőt már ez évben is — a cikk megjelenése előtt — szintén a Furnir- és Lemezművek autódaruja három héten át vető vagonkorlátozások miatt dolgozott a szegedi rönk téren, erdőgazdaságaink képtelenek Jelenleg pedig a Budapesti voltak ütemesen szállítani. Fűrészek Janvarecz daruja Az első félévre betervezett segíti a rönktérrendezés rönk, továbbá a múlt év ne- munkáját. Ez addig ott is ma* gyedi'k negyedévi elmaradás raő, amíg a rönktéren meg* a második negyedévben ke- felelő rend nem lesz. rült leszállításra. Sőt, több A rönktér gépesítése terén erdőgazdaságunk még a má- tekintettel arra, hogy a fű­sodik negyedévre is végzett részüzem áttelepítésre kerül, előszállítást, ami indokolt is, helytelen volna beruházást mivel a második negyedév végén és a harmadik negyed­évben csak az erdészet törzs­dolgozóira lehet számítani. Tehát a nagymérvű rönkzú­dulás miatt a rönktéri rendet nem lehetett betartani. Főosz­tályunk már korábban is fog­lalkozott a Szegedi Falemez­gyár megsegítésével, azonban a fenti okok miatt rönikzúdu­végezni. Az előző évek ta­pasztalatai alapján főosztá­lyom az "Április 4" Gépgyár­tól már 1955-ben egy autó­darut rendelt a Szegedi Fale­mezgyár részére, azonban az "Április 4« Gépgyár a daru szállítását különböző okok miatt 1957-re igazolta vissza. Stróbl Kálmán főosztályvezető (4) Hallottam én egyszer félfülle! azt is, hogy két ta­got megbüntettek, mert nem vett részt a munkában. Nem az volt a baj. nem azért kap­ták a büntetést, mert sürgős dolgukat kellett intteniök, hanem, mert amint penzhez jutottak, nekiálltak inni. nem dolgoztak, a munka maradt, s a többiek károsodtak. Va­lahogy másképp történt ez az egész büntetés, mint ahogyan nekem ezelőtt az ilyesféle dologról beszéltek. Magam­ban igazat adtam a vezető­ségnek és az lett a vélemé­nyem, hogyha már valaki egyszer termelőszövetkezeti tag. akkor dolgozzék ember­ségesen, s ne csináljon má­soknak bajt. Addig-addig jártam én az asszony elé, addig-addig fi­gyeltem, mi is történik a megbeszéléseken, míg egvszer azon kaptam rajta magam, hogy majdnem mindenben igazat adok a szövetkezet ve­zetőinek, s egyre jobban meg­becsülöm azokat az embere­ket, akik a napi munka utén azon törik esténként a fejü­ket. hogyan lehetne jobbá, könnyebbé tenni a munkát a mások hasznára. Ha a fele­ségem reggel azt mondta. P.LMÁSI ISTVÁN: DESZKI TOMTÉNET vetkezet székházához. Ezért tudtam aztán én meg. hogv ha több is a gond a nagygaz­daságban, mint nálunk a né­hány hold földön, nagyobb azért a haszon is és csak könyebben él a szövetkezeti tagság. Van idejük moziba menni, többször rendeznek a nagyobb ünnepeken házimu­kezdik ócsárolni az egyéni gazdaságot, s egész estén át azt duruzsolják a fülembe: gyáva ember vagy te. ha nem mered a jobbat választani Nem így történt. Nem szólt nekem ilyesmiről senki sem­mit. Hagytak nyugodtan tár­salogni, táncolni, mulatni. Jó hajnal felé vetődtünk ha­latságokat. ahol megemlékez- za. És amire nem gondoltam. nek a legjobban dolgozó ta­gokról. Szóval, megbecsülik itt az embert. Az ünnepségre meghívtak minket is. Vagyis hát a fe­leségemet, s annak mondták, szóljon nekem, engem is szí­vesen látnak. Egyszer-kétszer visszautasítottuk a meghívást, de tavaly, augusztus huszadi­kán már mi is elmentünk. Mondhatom, nagyon jól érez­tem magam. Senki sem érez­tette velem, hogy én idegen vagybk. Ügy komáztak velem, mintha én is réges-régen szö­vetkezeti tag lennék. Még csak azt sem mondták, hogy ..na István, állj közénk te is". odahaza rontották el a kedve­met. Alighogy lepihentünk, apám már kopogott az ajtón. Mindig koránkelő ember volt, de most különösen korán ki­vetette az ágy. Azzal kívánt jóreggelt. hogy mi lesz. hi­- — —— —— szen a hasunkra süt a nap.~ dott Keserű szájízzel kászolódtam fel, s szembe jutóit, hogy va­jon most, még a reggel előtt melyik szövetkezeti tagot biz­tatják, hogy induljon már munkába. Hát ennyit ér az én önállóságom? Apám odaki. az udvaron a nát dobtam a tehenek elé. akkor állt meg az ajtóban, s gunyorosan azt mondta: „aki éjjel legénykedik, az legény­kedjék a munkában is. Meg hát miért kellett nekem a szövetkezetiekkel olyan nagv puszipajtásságba kerülnöm, hogy most már mulatni is hozzájuk járok. Erre aztán szép csendesen azt mondtam: „ehhez apámnak semmi kö­ze, odamegyek, ahova én aka­rok, mert a magam embere vagyok". De bizony láttam rajta, meg éreztem is bévül, hogy most nem jól szóltam. Kifordult az ajtón, káromko­egy darabig, s azt haj­rossz sem, ha az ember hébe­hóba elmegy a termelőszövet­kezetbe a mulatságra. De bi­zony megint nem értettünk egyet. Mert nem az volt az ő baja, hogy én vigadni vol­tam (voltam azelőtt is. s ak­kor nem csapott ilyen nagy patáliát), hanem hát, hogy a termelőszövetkezeti emberek­kel barátkoztam. Az otthoni összezördülés után, miért, miért nem, sok­kal józanabb fejjel hasonlí­tottam össze a szövetkezeti gazdaságot, meg az egyéni gazdaságot, mint azelőtt. Ami a termelőszövetkezetről alko­tott véleményemet illeti, az egyre jobban kezdett külön­bözni az apám véleményétől, ö továbbra is azt hajtogatta, Deszken ő teszi be a szövet­kezetben az aitót utolsónak. togatta: azért neveljen az Ami nála azt jelentette, hogy emberfia gyereket, hogy az­tán még ő parancsolgasson a háznál és ne becsülje sem­mire se az apját. Ügy tett, mintha én parancsoltam vol­na valamit neki. Felhánytor­gatta, hop nélküle nem le­majd ha mindenki szövetke­zeti tag lesz. ő csak akkor megy a közös gazdaságba. Én meg ... ? Most már gondo­sabban számba vettem, hol is jövedelmezőbb, hasznosabb a munka, s akárhogy szémol­szekér körül foglalatoskodott, lettem volna semmi, még t?- tam is. mindig az lett a dolog Magas, szikár ember az öreg. tő sem lenne a fejem felett. ritkán van harapós kedvében, s Nem szóbtam "©ki aznap hogy este olyan tíz óra felé Nagyon jól esett nekem ez. olyankor nemigen szól senki- CRy arva szot sem- Hagytam, jön haza, én úgy intéztem a Én előre elgondoltam: ha nek semmit, csak magában hoRy elszálljon a mérge. Csak dolgom a földön, hogv már most elmegyek, egész bizto- dúl-fúl. Most se szólt jóidéig, egy jó hét múlva mondtam kilenc órára odaérjek a sző- san közrefognak majd és el- Csak mikor az istállóban szé- neki: nincs abban semmi vége, hogy a közösben. A fe­leségemet is többször meg­megkérdeztem, mi újság a Kossuthban s most már azt is tudtam, melyik nan mit csinál a tagság. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents