Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-12 / 163. szám

Csütörtök, 1956. július 12. OELM0GYORORSZBG á r t é I e t Jó uton ci konzervgyári pártszervezet vezetősége A pártvezetőség hét tagját a Konzervgyár különböző munkahelyeiről választotta meg annak idején a taggyűlés. Lakatos, bérelszámoló, konzervmester, minőségi ellenőr van közöttük, akik állandóan az emberek között élnek, ismerik örömeiket, gondjaikat, ismerik a termelés helyzetét. önmagában véve nem sokat jelent ez, hiszen legtöbb szegedi üzemben hasonló a helyzet. De amilyen módon hasznosítja a vezetőség a dolgozók között szerzett tapasztalatokat, az új é» követendő. Elsősorban a régi, formális pártmunkát igyekszik megszüntetni a vezetőség. A párttagok többször szóvátették, hogy a taggyűlések a XX. kongresszus után is majdnem olyan unalmasak, mint régen, a beszámoló általánosan beszél az eredményekről és a fogyatékosságokról, nem dicsér, nem bírál név szerint senkit, s ez a vitára is rányomja bélyegét. Ezt alaposan megvitatták a pártvezetőségi ülésen és a júniusi taggyűlés beszámolójában — amelyet közösen készítettek — a hiányosságokért már bírálták az igazgatót, a főmérnököt és a főgépészt. Nem valami óriási hibák miatt hangzott el a bírálat, hiszen az üzemben jól áll a tervteljesítés és ebben komoly részük van a gazdasági, műszaki vezető elvtársaknak is. Mivel azonban mégis csak személyeket érintett a pártvezetőség bírálata, alapos és hatnnoe vita kerekedett utána. Busáné igazgató és Kardos főmérnök elvtárs egyetértett a beszámolóval. Sőt a továbbiakban arra hívták fel a vezetőség figyelmét, hogy még bátrabban tárja fel a termelést gátló körülményeket. Ellenben Imreh Endre főgépész elvtárs, — akinél azt kifogásolta a beszámoló, hogy mindig ugyanazokkal a lakatosokkal marad bent karbantartani és újításokon dolgozni, noha a többiek is szívesen vennék, ha bent maradhatnának — eléggé megsértődött. Nem egyformák a párttagok sem és mivel eddig soha nem bírálta a vezetőség Imreh elvtársat, szívére vette a dolgot. Ügyannyira, hogy a taggyűlés utáni napokban nem fogadta Osskó Lajosné párttitkár köszönését sem. Sőregi Ferenc agit.-prop. felelőst pedig magázni kezdte, noha azelőtt tegező viszonyban voltak. A pártszervezet tagjai elismerik a főgépész elvtárs eredményes munkásságát, becsülik és szeretik őt. De ez egyáltalán nem ok arra, hogy hibáit elhallgassák. Imreh elvtárs hamarosan rájön majd, hogy a pártvezetőség éppen aa iránta való megbecsülésből eredően bírálta meg a taggyűlésen. Sőt azt is megérti hamarosan, hogy nemcsak a vezetőség bírálatára van szüksége, hanem a párttagokéra is, mert azok bizony még a júniusi taggyűlésen is aligalig hallatták szavukat. Ezért a pártvezetőségnek arra kell törekednie, hogy a vitában aktívan részt vegyen az alapszervezet valamennyi tagja, vagyis megértesse velük, hogy nem kell félniök a bírálat semmilyen hátrányos következményétől. Még a legutóbbi hónapokban is előfordult, hogy a vesetőség nem értesült idejében olyan bajokról, esetleg mulasztásokról, amelyek akadályozták a termelést. A népnevelők és a pártbizalmiak nem értették meg: csak akkor lehet igazán eredményes a munka, ha minden fogyatékosságra azonnal felhívják a pártvezetőség figyelmét. Hogy a jövőben megszüntessék ezt a tájékozatlanságot, a vezetőség megbízott 18 párttagot azzal, hogy a különböző üzemrészekben tapasztalt eredményekről és fogyatékosságról rendszeresen számoljanak be. Az a legfőbb cél, hogy az üzemi pártszervezet hatékonyan tudja elősegíteni az emberek problémáinak megoldását, a termelési feladatok végrehajtását. Egy-két példa arról, hogyan törődik a pártvezetőség az emberekkel. Az egyik vezetőségi tag, Ötvös László elvtárs a gyártásrészlegben dolgozik. A munkások panaszát hallva a múltkor bement a bérosztályra, hogy tájékoztassák őt, melyik munka, milyen besorolású. Utána az igazgatóságon keresztül el is intézte a jogos panaszokat. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy jelenleg a gyártásrészlegben igen erős a munkafegyelem. Más alkalommal a termeltetési osztályon dolgozó két agronómus azzal ment a párttitkárhoz, hogy nem tudnak motorkerékpárhoz jutni, pedig naponta 150—160 kilométert kell lejárniok. A párttitkár szólt a városi tanácsnak, elmondotta, hogy a motorkerékpár hiánya mennyire akadályozza a termelési osztály munkáját. A tanács segített és ma már mindkét agronómusnak van motorkerékpárja. Vagy egy másik eset: Az egyik pártbizalmi jelentette a vezetőségnek, hogy az egyik munkás alkalmas lenne tagjelöltnek, de vallásos. Sőregi Ferenc agit.-prop.-felelős hosszan beszélgetett nz illető munkással a vallás társadalmi és ismeretelméleti gyökereiről, aztán népszerű könyveket adott neki, hogv olvassa el. Az elvtárs megköszönte a vezetőségi tag segítségét, s azt mondotta, hogy ővele még ilyen szívesen és türelmesen soha nem beszélgettek. •Tó úton halad, de akkor lesz igazán tökéletes a konzervgyári pártszervezet munkája, ha a jövőbon még következetesebben küzd a formális pártmunka megszüntetéséért és minden tevékenységével a gazdasági feladattok megoldását segíti elő. Ehhez még az szükséges, hogy a pártbizalmiak és a népnevelők is megértsék, mit jelent az új munkastílus, miért kell a még meglévő hibákat — akárki felelős azokért — mindenkor felszínre hozni. Csökkentik-e a munkaidőt a Vasöntödében? fy'anapság sok embert foglalkoztat a munkaidő csök/ken- hét, hat. öt, vagy négyórát tésének kérdése. Beszélnek róla a Kenderfonógyárban, dolgozzon naponta az a hét a Konzervgyárban, de mindenekelőtt a Vasöntödében, ahol minden munkanapián ennvit lia'ilöno oíc/í ma/i i n ~ 7 , 7 * L.' * x 1 „ _r__ .... július első napjaiban meg is alakult egy bizottság, amely a munkaidő csökkentésének lehetőségeit dolgozza fel. A bizottság tagjai között vannak az üzem műszaki, termelési, munkaügyi, munkavédelmi és tervezési vezetői. A .,Délmagyarország" szerkesztőségének kiküldötte a bizottság eddigi munkája után érdeklődve felkereste Mészáros Istvánt, a Vasöntöde igazgatóját és Tombácz Ferencet, a tervosztály dolgozik, x* szombati munkaidőcsökkentés üzemünkben nem lehetséges, mert a nők munkája szorosan összefügg a formázok munkájával. Ezért ha a dolgozó nők például napi hat órát akarnak dolvezetőjét. A munkaidő csökkentésével kapcsolatosan több gozni, akkor szombaton is hat kérdést intéztünk a bizottság tagjaihoz. Elkészült az 50.000 gyümölcsöskosár Kosárkészítő részlegünk tegnap délelőtt 9 órakor készítette el az 50.000 exportra kerülő gyümölcsöskosarat. A vállalat vezetősége ebből az alkalomból az üzemrész élenjáró dolgozóit hanglemezekkel köszöntötte. Ez az eredmény további jó munkára ösztönzi a kosárüzem minden dolgozóját, akik most azon fáradoznak, hogy minél hamarabb elkészüljön a 100.000 export-kceár is. Siklósi István — Tegnap délután megbeszélést tartott a Szőrme- és Bői-ruhakészítő Vállalat műszaki és önköltségcsökkemitési bizottsága. A dolgozók javaslatai alapján megtárgyalták az üzeni átszervezésének kérdéseit. Sor kerül-e ez évben a Szegedi Vasöntödében munkaidő-csökkentésre? A tervek szerint igen — válaszolja Mészáros István igazgató. A dolgozók besorolását most végezzük. Hat csoportba osztjuk őket. figyelembevéve a nelhéz fizikai munkát és az egészségre káros hatásokat. Az első csoportba tartoznának az egészségre ártalmas és nelhéz fizikai munkát végzők, mint például a rámolók, öntők, féderezők, csiszolók, a szárító kemencénél dolgozó segédmunkások és az öntvény-éthordók. A második csoportban a MEOátvevőket osztottuk. A tervek szerint e két csoportba tartozók munkaidejét 1956/57-ben hat órára csökkentjük. Mi javasoljuk a minisztériumnak, hogy már ez év negyedik negyedében vezessük be a nani hatórás műszakot az első és második csoportnál, mert a termelés biztosított műszaki átszervezés és egy csiszológép beszerzésével. Kik tartoznak majd a többi csoportokba? — A III-as és IV-es csoportba soroltuk a formázókat. a mellettük levő segédmunkásokat és a magkészítőket — válaszolja Tombácz Ferenc, a tervosztály vezetője. Az ő munkaidejük hétórás lenne és erre 1959-ig térnének át. Az V-ös és VI-os csoportba kerülnének a többi dolgozók, akiknek szintén hétórás lenne a munkaideje. Csökken-e a munkások keresete a hatórás napi műszak bevezetésével? — A tervezeti utasítás kimondja, hogv a munkaidő csökkenésével nem csökkenhet a kereset. Ügy szervezzük meg a munkát, hogy a termelékenység emelkedése bizt<>sítsa az eddigi nyolc órára eső keresetet. Ml történik a fiatalokkal és a nőkkel? Hány órára csökkentik az ő munkaidejüket? nőknél, különösen a családos anyáknál, nálunk ilyenek a magkészítőben dolgoznak, a munkaidőt maguk a dolgozó nők határozzák meg. Ez azt jelenti, hogy munkaidejük napi négy óránál kevesebb nem lelhet. Ha négyórás munkanapot dolgoznak, akkor csökken a keresetük, ellenben ha a hétórás munkanapon dolgoznak, keresetük nem csökkenhet. A szombati napokon lehetséges-e a hatórás műszak bevezetése a nőt dolgozóknál? — Aki kéri. például, hogy órát kell munkában töltenie. Az ifjúmunkások munkaidejének legalsóbb fokozata, a napi négyórás munkaidő. Készülnek a tervek Szegeden is az egészségre káros cs neihéz fizikai erőt kívánó munkák munkaidejének csökkentésére. A Vasöntödében már biztosítottak a lehetőségek egyes munkáknál a hatórás műszak bevezetésére. Minden bizonnyal a tervek valóra válnak, s már ez évben Szegeden is csökkentett munkaidővel, de azonos kereset mellett végzik majd a munkát. HÍREK Zde4m: A Városi Tanács mezőgazdasági osztálya jelenti, hogy a Dózsa Termelőszövetkezet kombájnnal és aratógéppel 65 holdon befejezte délben a búza aratását. — Filmelőadás lesz ma, csütörtököm este 7 órai kezdettel az Építők Szakszervezeti Klubjában, Szeged, Kelemen utca 7. szám alatt. Műsoron : »A borsodi erőmű építkezések* című dokumentumfilm és egy építőipari szakmai film >»Az emelések biztonságtecniikájáról*. Belépődíj nincs, mindem érdeklődőt szívesem lábnak. — Még e héten befejezik a Szeged Tisza-pályaudvarom a rakodó daruhoz, a feljáró építését a pályafenmtartás dolgozói. A rakodó épület mellett a betonozási munkákat és a rakodó meghosszabbítását is előreláthatólag szeptemberig elvégzik. — Tizenegy hónapja tartja a hulladékcsökkentésbem az első helyet a Textilművek Cműszak gyűrűsfonó üzemrésze. Június hónapban 3.15 — A bizottság javasolja fel- | százalékos eredménnyel később szerveinknek, hogy a' rültek az első helyi-e. (2) Édesapám még 1953 ta^ vaszán belépett a termelőcsoportba. 14 hold földje volt, azzal állt be az egyes típusú Békébe. Én akkor katona voltam. A szándékát, meg az elhatározását megírta levélben. Megmondom őszinte szóval, nem nagyon értettem, hogy miért lett szövetkezeti tag, mert csak annyit tudtam addig róla, hogy nem valami nagy barátja az együttes munkának, a közös gazdálkodásnak. Amikor aztán hazajöttem, megtudtam mindent. A kukoricát tavasszal még elvetették közösen, de a többi munkát már mind ki-ki végezte a maga földjén. Maradt tehát minden a régiben. Nem változott a mi kis gazdaságunk az égadta világon semmit sem. Apám is, én is dolgoztunk tovább, éppen úgy, mint azelőtt. Olykor-olykor volt egy csoportértekezlet, de oda nemigen mentünk el, mert nem ment el más sem. Szóval — amint én láttam — ez az egész belépés csak arra volt jó, hogy ne háborgassák a házat a szövetkezetbe való beiépésre agitáló emberek, a népnevelők. Amikor a katonaságnál megkaptam apám levelét, egy kicsit megkönnyebbültem. Hogy miért? Csak azért, mert arra gondoltam, hogy most már nagyobb nyugta lesz a feleségemnek, meg az apósomékkal is jobb viszonyba kerül a család. Az igaz, nem volt nálunk semmi különösebb baj a családon beALMÁS! ISTVÁN: ©lES^K.! TÖMTÉNIBT lül, dehát mégse nagyon örültek az öregek annak, hogy az asszony a Kossuth Termelőszövetkezetbe jár dolgozni — ott könyvelő. Sokkal jobban szerették volna, ha odahaza marad és a ház körül, meg a földeken nekünk segít a munkában, mert ami azt illeti, talált volna tennivalót otthon Is. De 5 csak megmaradt a könyvelőségnél —, nagyon ragaszkodott hozzá. Az apósomék meg már akkor is tagjai voltak a Kossuth Termelőszövetkezetnek. Ha összeösszejöttek egy-egy névnapon, vagy más családi ünnepen az öregek, elkerülhetetlen volt, hogy szó essék a szövetkezetről. Ennek aztán mindig vitatkozás lett a vége. Egyik védte a termelőszövetkezetet, a másik meg joggaljogtalanul fölhánytorgatta, hogy ott mindent elpocsékolnak. a földet nem művelik rendesen és a munkával is sokszor késlekednek. Amikor a gazdálkodás körüli bajok okát megbeszélték, rendszerint átfordult a szó az emberek életére. Apámék egyre azt hajtogatták, hogy a szövetkezetben az önállóság után cseléddé válik az egyéni gazda. Vagyontalanná lesz az ember, mert ami mindenkié, az úgy szokott lenni, hogy senkié sem. Különben is: nem tudja azt elviselni a saját elgondolásainak megvalósításához szokott ember, hogy neki szüntelenül parancsolgassanak, teddide-teddoda emberré tegyék. Az ilyenfajta beszélgetéseknek sohasem volt jó vége. Így aztán nem nagyon barátkozott öszsze a család. Ez nagyon bántott engem. Volt az én bánatomnak egy másik oka is. A családi herce-hurca nálunk már az esküvőnk előtt kezdődött. Némethék ugyanis (Némethlány a feleségem) nem akarták hozzám adni a lányukat. Pedig szeretett engem és én is szerettem őt. Feleségül is vettem volna szépszerével, de azt mondták, nem adják, mert fiatal még. Erre nem volt mit tennem, megszöktettem. Persze, nagy port vert fel a szöktetés, de azért nem volt ez olyan nagy csoda, hogy három évig emlegessék. A mi falunkban sok délszláv lakik, s a magyarok a délszlávoktól, a délszlávok pedig a magyaroktól féltették leányaikat, fiaikat. Az öregek eilenezték a különböző nemzetiségű fiatalok összeházasodását. Ha aztán egy délszláv lány, meg egy magyar legény megszerette egymást, legtöbb esetben megszöketette a legény otthonról a lányt. Szóval a lányszöktetós nálunk nem valami nagy ritkaság. A legények között meg mindig nagy becsülete volt annak, akiben volt annyi bátorság, hogy szöktetett lányt vett feleségül. No, de nem ez a fontos. Hanem hát, hogy szavamat ne felejtsem, én mindig békeszerető ember voltam és örültem annak, hogy az apámék elhatározása után, most már nagyobb lesz a családon belül a békesség. Nem bántam, hogy beléptek a termelőszövetkezeti csoportba, pedig a közös munkától én is húztam a nyakam. Hiába. Megszoktam már, hogy az apámmal együtt dolgozom és az volt az elgondolásom, hogy előbb-utóbb a magam gazdája leszelt. Amikor megjöttem, akkor láttam: én ugyan a magam gazdája lehetek majd, de a nagyobb családi békességre kevés a remény. ki te arról szinte semmit ' ' se mondtam, hogy a termelőszövetkezetbe való belépésről én sem nagyon akartam hallant. Azt inár nem bántam, hogy az egyes típusban tagok tegyünk, mert azt tartottam, hogy ott még inkább a maga gazdája az ember. De a hármas típusban? Azt már r.em! Az aszszony — Igaz, hogy a szíve a szövetkezetbe húzta, s titokban azt szerette volna, hogy én is vele dolgozzak a szövetkezeitben — mindig igazat adott nekem. Nem akart megbántani, hisz még a termelőszövetkezetben ls úgy dolgozott, hogy nem volt tag. Nélkülem nem írta alá a belépési nyilatkozatot, s csak alkalmazottként könyvelgetett, havi fizetésért, ö is azt tartotta, hogy a legfőbb a családi békesség, s ha már a szövekezet, meg a lányszöktetés miatt nem valami nagyon alapos az öregek közötti barátság, legalább mi értsük meg egymást igazán, mi éljünk békében. Egyszer azért, esztendőkkel ezelőtt említette: jobb lenne, ha mi is beállnánk a Kossuthba, kevesebtWenne a gondunk. Akkor megmondtam neki, hogy én az önállóságomat semmiért nem adom. Nekem a legnagyobb gondtalanság az, ha a magam gazdája lehetek, nekem ne parancsolgasson senki sem. Ezután nem szólt semmit. Hiszen nem tagadhatta — tudta azt ő is nagyon jól —, hogy a Kossuthban például az öreg Lázi János majd mindenbe beleköt. Nemigen tetszik neki semmi sem, amit más tesz, mindig csak az a jó, ahogy 6 elképzeli, 6 teszi. A más munkája az 6 szemében nem sokat ér. (Folytatása következik) — Ma este 7 órai kezdettel tartja vezetőségválasztó taggyűlését a Magyar írók Szövetsége szegedi csoportja a TTIT Horváth Mihály utcai klubjában. Ezen a taggyűlésen választják újra a Tiszatáj szerkesztőségét, az írócsoport vezetőségét, a tagság javaslatai alapján. Az írócsoport jelenlegi vezetősége ezúton is felkéri a csoport valamennyi tagját, hogy a taggyűlésen feitétenül jelenjen meg. — Ma délelőtt 10 órakor kezdődik a városi Somogyi Könyvtár olvasótermeben a könyvtárosok tájértekezlete. Napirend szerint elsőként Erdei Sándor elvtárs előadása hangzik el »A mai magyar irodalom helyzete és népszerűsítésének kérdésed* címen. Ezután Sallad István elvtárs, az Országos Széchenyi Könyvtár módszertani osztályának vezetője a megyei és járási könyvtárak irányító tevékenységéről tart előadást, majd ezután megvitatják a tanácsok jogkörének kiszélesítéséből adódó könyvtári feladatokat. A csütörtökön, pénteken és szombaton tar* tandó értekezleten részt vesznek a környező megyék megyei, járási, városi, községi és üzemi könyvtárak vezetői, valamint a népművelési osztályok képviselői. — Az Állami Könyvterjesztő Vállalat Szeged, Lenin utcai kirendeltségénél eddig több mint ezer-hatszázain váltották be könyvsorjegyüket több mint 40.000 forint értékben. Az eddig jelentkezett nyertesek között van 2 darab 2000 forintos nyeremény boldog tulajdonosa is. Biréságl hírek — Nyolc napon túl, de húsz napon belül gyógyuló sérülést szenvedett Farkas Gyula pusztamérgest lakos, akinek italozás közben egy poharat vágott az arcába Hauk Ferenc. Haukot négyhónapi börtönre ítélte nem jogerősen a járásbíróság. — Fegyverrejtegetésért 4 hónapi börtönre és 1200 forint pénzbüntetésre ítélte a járásbíróság Kovács György algyői lakost, aki egy fában elrejtett puskát talált, és azt eldugta, hogy vadkacsára vadásszon vele. A börtönbüntetését 3 évi próbaidőre felfüggesztették. — összeverekedtek Nagy Bata János és Nagy Bata József mihályteleki lakosok Papdi József lakásán egy baráti vacsora alkalmával és borozgatás közben locsolóval leütötték, majd zsebkésekkel több helyen megszúrták Fejes Józsefet, hogy az 20 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A városi bíróság Nagy Bata Jánost 3 havi, Nagy Bata Józsefet 2 hónapi börtönre ítélte.