Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-26 / 175. szám

WTL'AG PROLETARJÁI EGYESÜLJETEK! SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA S XII. évfolyam, 175. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1056. július 26. Az MDP KV első titkára fogadta az NDK és az Albán Népköztársaság nagykövetéi Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Veze­tőcégének első titkára július 25-én, szerdán fogadta Rudolf Keimért, a Német Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövetét és Piro Kocit, az Albán Népköztársaság távozó magyarországi nagykövetét. Irányelvek a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéhez Elfogadta a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1956. július 18-21-i ülésén Dolgozó népünk munkája nyomán orszá­gunk gazdasága erőteljesen fejlődik Az anyagi javak termelésének legtöbb terüle­tén már az első ötéves terv idején meg­szűnt a kizsákmányolás. A munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség mind te­vékenyebben vette ki részét a népgazda­ság előtt álló feladatok megoldásából. Ki­bontakozott és egyre inkább tért hódított a szocialista munkaverseny. Mindez jelen­tékenyen meggyorsította a termelőerők fejlőíését. A szocialista iparosítás eredmé­nyeként a második ötéves terv küszöbén az ipar több mint háromszer annyit ter­melt, mint 1938-ban. Különösen gyorsan fejlődött a nehézipar, több új iparág jött létre. Az iparosítás sikerei biztosítják a népgazdaság további fejlődésének legfon­tosabb feltételeit. Nem sikerült azonban még kiküszöbölni a népgazdaság néhány olyan fogyatékossá­gát, amely az utóbbi években fékezte az előrehaladást. Több termelési ágban a technika színvonala elmarad a követelmé­nyekhez képest: főként emiatt a munka termelékenysége nem fejlődik kielégítően, s a termelési költségek általában magasab­bak, mint a gazdaságilag legfejlettebb or­szágokban. A mezőgazdaság termelése növekedett az első ötéves terv során, de színvonala nem haladta meg lényegesen a háború előttit, é3 ennek következtében elmarad a népgazda­ság szükségleteitől. A lakosság fogyasztása városban és fa­lun jelentősen emelkedett. Az egy kereső­re jutó reálbér emelkedése ennek ellenére nem volt kielégítő. A népgazdaság szocia­lista szektorában a munkások és alkalma­zottak száma öt év alatt közel egymillió fővel növekedett. Lényegesen javult a la­kosság egészségügyi ellátása, nagymérték­ben emelkedett kulturális színvonala. A társadalombiztosításban részt vevői: száma 1954-ben több mint másfélszeresen haladta meg áz 1949. évif, és a társadalombiztosí­tásra fordított kiadások összege meghárom­szorozódott. A társadalmi termelés elért színvonala és a dolgozó nép alkotó erejének növekvő kibontakozása lehetővé teszi az egyes nép­gazdasági ágak között még fennálló arány­talanságok megszüntetését, illetve csökken­tését. A népgazdaság tervszerű továbbfej­lesztésének lehetőségeit nagymértékben nö­veli, hogy Magyarország részese a hatal­mas, szüntetlenül erősödő szocialista világ­rendszernek. A második ötéves terv időszakában, 1956— 1960-ban a technika jelentős fejlesztése alap­ján folytatni kell a szocialista iparosítást, a termelés fellendítésével egyidejűleg uralko­dóvá kell tenni a mezőgazdaságban is a szo­cialista termelési viszonyokat, ezzel lényegé­ben meg kell szüntetni a gazdasági alap ket­tősségét, rendszeresen emelni kell n dolgozó nép életszínvonalát, s így biztosítani kell az ország további felemelkedését. A második ötéves terv időszakában a követ­kező fő feladatokat kell megvalósítani: | | I Az iparosítást olyan ütemben kell foly­! ! tatni, hogy a szocialista ipar termelése 1960-ban 1955-höz képest 47—50 százalékkal nö­vekedjék. Az ipari fejlődés fő arányainak meghatáro­zásán-'! abból kell kiindulni, liogy az egész nép­gazdaság fejlesztésének, „ technika haladását.ajc alapja a nehézipar. Figyelembe kell venni más­részt, liogv a termeléshez szükséges számos fon­tos nyersanyagot külföldről kell beszerezni, el­sősorban nehézipari termékek, túlnyomórészt gépek ellenében, valamint a könnyűipar termé­keiből a kivilel részarányát gazdaságossági okokból csökkenteni kell. Ennek megfelelően az iparban a termelőeszközök („A-cso­port) termelését 58—60 százalékkal, a fogyasztási cikkekét („Ii"-csoport) 38— 4-J százalékkal keli növelni. Az anyagbehozatal viszonylagos csökkentése és az anyagellátás biztonságának fokozása vé­gett nagymértékben ki kell szélesíteni a gazda­ságosan előállítható hazai nyersanyagok és alap­anyagok termelését. A második ötéves terv idő­szakúban a feldolgozó iparágak termelésének 45 —17 százalékos növekedése mellett a nyers- és alapanyagok termelését 57— 58 százalékkal kell emelni. Elsősorban a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás színvonalának emelése, a ter­melőszövetkezeti mozgalom fokozatos, számsze­rű fejlesztése, valamint oz egyénileg gazdálko­dók termelésének növelése révén a mezőgazda­sági termelés általános fellendítését kell elérni. A mezőgazdaság 1955—60-ban összesen mint* m egy 27 százalékkal termeljen többet, mint az első ötéves terv időszakúban. Biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek előnyei a tagság gaz­dasági ós kulturális felemelkedése révén meggyőző erővel bontakozzanak kl, és en­nek eredményeként a parasztság többsége a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útján válassza. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az állami gazdaságok és a termelő­szövetkezetek száz katasztrális holdra szá­mítva rendszeresen növekvő termékmeny­nyiséget termeljenek és csökkentsék a ter­mékegységre fordított munkát. A szocia­lista nagyüzemek elsősorban történő fej­lesztése mellett biztosítani kell, hogy az egyénileg dolgozó parasztság fokozottabban érdekelt legyen gazdasága meglevő tarta­lékainak minél nagyobb mértékű kihasz­nálásában, termelése emelésében. 13 I A termelés növelése érdekében I ! gyors ütemben kell emelni a nép­gazdaság minden ágában a műszaki színvo­nalat és széles körben kell alkalmazni a tudomány és a technika eredményeit. Ez­zel meg kell teremteni a legfontosabb fel­tételeket a munka termelékenységének nö­velésére és az önköltség rendszeres csök­kentésére. Mindenekelőtt a technika fejlesztésének alapján lényegesen fokozni kell a minőségi követelményeket a népgazdaság minden te­rületén. Jelentősen javítani kell mind ú belföldi fogyasztás, mind a kivitel céljaira előállított termékek minőségét. A teljesít­mények mennyiségi számbavétele mellett különös gonddal kell ellenőrizni a minő­séget. I 4 I A munka termelékenységét az ipar­! ! ban úgy kell emelni, hogy 1955-től 1960-ig a termelés növekedését több mint kétharmadrészben a termelékenység emel­kedése biztosítsa. Ennek megfelelően öt év alatt az egy munkásra eső termelést — a jelenlegi, még. nem csökkentett munkaidő alapján számítva — az állami iparban ösz­szesen mintegy 36 százalékkal, a nehézipar­ban 46 százalékkal, a könnyűiparban 34 százalékkal, az állami építőiparban 34 szá­zalékkal kell növelni. A gépállomásokon a munka termelékenységét 23—24 százalék­kal, az állami gazdaságokban 35—36 szá­zalékkal kell emelni. | JJ | A folyamatos termelés feltételei­! I nek biztosítása érdekében már a második ötéves terv első éveiben lé­nyegesen meg kell javítani az anyag2 ellátást. Jelentősen növelni kell a köz­ponti állami anyagtartalékokat. Az anyagkészletek emelése mellett bizto­sítani kell, hogy a készletek választék és minőség szerinti összetétele megfe­leljen a szükségleteknek. Ennek eléré­se végett fokozni kell az anyagokkal, mindenekelőtt a külföldről származó anyagokkal való takarékosságot. Ki kell terjeszteni a gyártási folyamatok hul­ladékainak és melléktermékeinek hasznosítását: A csak külföldről beszerezhető színes fémeket minél nagyobb mértékben alumíniummal, mű­anyaggal és más alkalmas anyagokkal kell pó­tolni. Fa helyett széles körben kell használni vasbetont, fémet, műanyagokat és ki kell ter­jeszteni a faanyagot gazdaságosan hasznosító farost- és forgácslcmcz gyártását és alkalmazá­sút. Növelni kell a dolgozók érdekeltségét az anyagok takarékos felhasználásában. I g I A gazdasági és állami élet minden tertti I I letén következetesen érvényesíteni kell a takarékosságot. Valamennyi népgazdasági ág­ban rendszeresen csökkenteni kell a termelési, illetve forgalmi költségeket. A minisztériumok közvetlen irányítása alá tartozó iparban öt év alntt az összehasonlítható termelés önköltségé­nek mintegy 16 százalékos csökkentését kell el­érni. Az építőiparban a költségvetésekhez ké­pest legalább 10 százalékos költségcsökkentést kell elérni, és ezen túlmenően gazdaságosabb műszaki tervek készítésével további megtakarí­tást biztosítani. A közlekedésben öt év alatt az önköltséget mintegy 11 százalékkal, a bel­kereskedelemben a forgalmi költségeket mintegy 11 százalékkal kell leszállítani. Az állami gazda­ságokban nz önköltséget mintegy 17 százalék­kal kell csökkenteni. i _ I Növekvő számban kell a népgazdaság I I rendelkezésére bocsátani kiválóan képzett —— • szakmunkásokat és nagytudású szakembereket, akik képesek céltudatosan felhasználni a kor­szerű technikát és magasabb fokra emelni a munka szervezettségét. Lényegesen ki kell szé­lesíteni és eredményesebbé kell tenni a szakmai oktatást és továbbképzést a népgazdaság minden területén. Meg kell teremteni a feltételeket ah­hoz, hogy a dolgozók széles tömegei elsajátítsák nz alapvető műszaki és mezőgazdasági ismere­teket. | g | A magyar népgazdaság fejlesztésénél fi­! 1 gyclembc kell venni a szocialista orszá­gok közötti gazdasági együttműködés növekvő lehetőségeit és követelményeit. Erre támasz­kodva a termelőerőket, az ország adottságaival és szükségleteivel összhangban oly módon kell fejleszteni, hogy megjavuljon a népgazdaság nyersanyagellátása, biztosítva legyen az ország gazdasági erőforrásainak, termelőberendczésci­nek legelőnyösebb felhasználása, megvalósuljon a termelés ésszerű szakosítása és mind több termelési ágban korszerű tömegtermelésre le­hessen rátérni. Ennek megfelelően a nehézipar minden ágának nagyarányú fejlesztése helyett kiemelkedően kell fejleszteni a vegyipart, a kőolajfcldolgozást, a kohászaton belül a fino­mabb hengerelt acélfajták termelését, a gép­iparon belül a munkaigényes, valamint az olyan egyéb ágazatokat, melyekben országunk jelentős termelési tapasztalatokkal rendelkezik, így a hír­adástechnikai ipart, Diesel-motorok és Diesel­mozdonyok gyártását, a kombájnok, traktorok stb. gyártását. Nagy figyelmet kell fordítani világszerte ismert élelmiszeripari termékeink, gyógyszerkészítményeink gyártásának fejlesz, tésére. R A külkereskedelemnek a második öt­éves terv időszakában biztosítania kell az állandóan fejlődő népgazdaság növekvő kül­földi nyersanyag- és egyéb áruszükségletének ki­elégítését és a behozatal ellentételét képező, valamint az ország külföldi tartozásainak csök­kentését szolgáló kiviteli cikkek elhelyezését. Ezért a külkereskedelmi forgalomnak 1960-ban 1955-höz képest mintegy 40 százalékkal kell növekednie. A szocialista tábor országaival való kapcsolatok tervszerű bővítéso mellett nagy gon­dot kell fordítani a más országokkal folytatott kereskedelem ápolására és szélesítésére, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök ulupján, Külön gondot kell fordítani a függetlenségüket nemrég elnyert, illetve gazdasági fejlődésükben elmaradt országokkal való kereskedelmi kapcso. latok fejlesztésére. A termelőerők fejlődése, az anyagi ja­vak termelésének növekedése, a munka 10 termelékenységének fokozása és az önköltség csökkentése révén a második ötéves terv idői szakában a nemzeti jövedelem mintegy 10 száza­lékos emelkedését kell elérni. A nemzeti jövedelemből 1960-ban 20-22 százalékot kell felhalmozásra fordítani. Állami eszközökből öt év alatt mint­egy 76—78 milliárd forintot kell beru­házni, 10—12 milliárd forinttal többet az első ötéves terv folyamán megvaló­sított beruházások összegénél. Annak érdekében, hogy a népgazdaság fej­lődése előre nem látható nehézségek ese­tén is zavartalan legyen, a felhalmozás megfelelő részét tartalékok képzésére kell felhasználni. A nemzeti jövedelem állandó növe­lésének alapján biztosítani kell, 11 hogy a lakosság jóléte rendszeresen növe­kedjék. A munkások és az alkalmazottak egy keresőre jutó reálbérét a második ötéves terv időszakában átlagosan leg­alább 25 százalékkal kell emelni. Ugyan­ezen idő alatt a parasztság pénzbeni és természetbeni jövedelmének is mintegy 25 százalékkal kell növekednie. Biztosítani kell, hogy a lakosság összes fogyasztása öt év alatt 34—35 százalékkal emelkedjék. A második ötéves terv időszakában nagy­arányú lakásépítést kell megvalósítani, ja­vítani kell az egészségügyi ellátást, fokozni kell az anyákról és a kisgyermekekről va­ló gondoskodást, fejleszteni kell a munka védelmet, kényelmesebbé kell tenni a köz­lekedést, emelni kell a kulturális színvona­lat, elsősorban az oktatás, valamint a szín­házak, mozik, rádió, televízió, a könyvtár­hálózat és könyvkiadás fejlesztése révén. A második ötéves terv sikeres megvalósításához lényeges válto­zásokat kell végrehajtani a gazdasági irányítás módszereiben. A vezetés szín­vonalának emeléséhez elengedhetetle­nül szükséges a központosítás túlzásai­nak felszámolása és a vezetés minden szintjén — a minisz­terektől a vállalati igazgatókig, mérnökö­kig, művezetőkig, — a hatáskör és a sze­mélyi felelősség növelése­12 így a többi között fokozni kell a tervez­zőmunka megalapozottságát. A népgazda­ság távlati tervezési irányvonalának meg­határozására tudósok és más szakemberek széles körének részvételével ki kell dolgoz­ni a legfontosabb ágazatok, a főváros, és az ország egyes területi fejlesztésének 19—13 éves tervét. A második ötéves terv kidol­gozásánál szerzett tapasztalatokat felhasz­nálva, a vállalati és iparági terveket a dol­gozók bevonásával kell elkészíteni; a ta­nácsi terveknek ugyancsak a lakosság szé­les rétegeinek kezdeményezésére kell tá­maszkodniuk. Növelni kell a vállalatok és helyi tanácsok szerepét és felelősségét a tervek kidolgozásában. Lényegesen csök­kenteni kell a központilag és különösen a vállalatok számára jóváhagyott tervmuta­tók számát és az előírt tervmutatók keretein belül ls nagyobb hatáskört kell adni a vállala­tok igazgatóinak a szükségleteknek megfelelő átcsoportosításokra. Budapest, a megyék és megyei jogú váro­sok számára tervmutatókat csak a Minisz­tertanács írhat elő. Biztosítani kell, hogy a tanácsok a jó­váhagyott anyag-, beruházási és pénz­ügyi kereteken belül teljes önállóság­gal gazdálkodjanak. A mezőgazdasági termelési tervben — biztosítva a ke­nyérgabona szükséges vetésterületét — csak az állam részére történő értékesí­tés feladatait kell meghatározni. Jelentősen csökkenteni kell a központi gazdálkodásba vont anyagok, félkész- és késztermékek számát és azok sokkal na­gyobb részét kell kereskedelmi úton for­galomba bocsátani. Lényegesen egyszerűsí­teni kell -az í|iyaggazdálkodás rendszerét, le kell szállítani a megrendelési határ­időket, meg kell szüntetni egy sor, a termelők és fogyasztók közé feleslege­sen közbeiktatott szervet. Nagymértékben egyszerűsíteni kell a beruházások előkészítését és lebonyolí­tását, a beruházásoknak sokkal széle­sebb körét kell a vállalati igazgatók, illetve a helyi tanácsok hatáskörébe utalni. Lényegesen nagyobb mértékben kell felhasználni az anyagi érdekeltség ösz­tönző erejét a feladatok megoldására: ezért feli kell számolni azokat a mód­szereket, amelyek az anyagi ösztönzést helytelen irányba terelik, anyagpazar­lásra, selejtgyártásra vezetnek, egy­szersmind gyakran elzárják az utat a tartalékok feltárása elől. Ezzel össze­függésben a termelő árrendszert úgy kell átalakítani, hogy az helyesebben tükrözze a termékekre fordított muilka arányalt. A bér- és prémiumrendszert, valamint a pénzügyi és a hitelrendszert úgy kell továbbfejleszteni, hogy az a tervek mennyiségi teljesítése mellett döntően a jóminőségű munkára, az ön­költségcsökkentésre, az anyagtakaré­kosságra, a műszaki színvonal emelésé­re ösztönözzön. Növelni kell a vállala­tok dolgozóinak kollektív érdekeltségét a jövedelmezőség fokozásában, fokoz­ni kell a vállalatok részesedését a nye­reségből. Biztosítani kell az exportra termelő vállalatok érdekeltségét és részvételét a külkereskedelmi tevé­kenységben. • Meg kell szüntetni a felesleges adalsroigáltn­lást, egyszerűsíteni kell a mérlegbeszámolókat, a bérelszámolást, az anyagnyilvántartást. A nagyszámú párhuzamos, sőt egy­mást keresztező, felületes ellenőrzést meg kell szüntetni és az ellenőrzéssel foglalkozó apparátus — Ideértve az üzemeken belüli minőségi és egyéb el­lenőrző hálózatot is — lényeges csök­kentése mellett növelni kell az ellen­őrzés hatékonyságát. Mindezeket a rendszabályokat úgy kell végrehajtani, hogy az alkotó kez­deményezés széleskörű fellendülése mellett az állami fegyelem szilárdul­jon és a gazdálkodás eredményesség növekedjék. • Legyen a második ötéves terv jelentős lépés 1 előre a népgazdaság további fellendülésének, népünk fokozódó anvngi és kulturális felemel­kedésének, a szocializmus megvalósításának útján. A népgazdaság egyes ágainak és területeinek második ötéves tervét a következő iránve'vek szerint kell megállapítani:

Next

/
Thumbnails
Contents