Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-26 / 149. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JÁRÁS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 149. szám Ara: 50 fillér Kedd, 1956. június 26. Mai számunkból: Hivatalos közleményt adtak kt a jugoszláv—román tárgyalások első napjáról (2. oldal) Felhívás az államigazgatási munka egyszerűsítésére (3. oldal) r - . n Építőipari gondok és feladatok Bátran állíthatjuk, hogy szinte valamennyi ipar­ág közül az építőipar érte el a legnagyobb fejlődést a felszabadulás óta. Az űj létesítmények, lakóházak, is­kolák, középületek, utak egész sora tanúskodik az épí­tőmunkások helytállásáról. Sokat beszélhetnénk ered­ményeinkről, de ezúttal jövőnkbe szeretnénk pillan­tani a jelen gondjainak és feladatainak vázlatos felmé­résével. Csongrád megyében jelenleg is az építkezések egész sora folyik és szinte beláthatatlan az a hatal­mas arányú további építkezés, ami megyénk építőipa­rára második ötéves tervünk során vár. Ha csupán a nagyobb építkezéseket említjük, akkor is megkapó a kép. Itt van például az épülő szegedi új kenyérgyár, a szegedi és hódmezővásárhelyi nagyszabású lakóház­építkezés, a makói hagymaraktár, a hódmezővásárhe­lyi kórháznak, továbbá a Szeged Petőfi-telepi, csenge­lei és kisteleki iskolának az építkezése, egyéb kisebb­nagyobb építkezések, s tatarozások egész sora. Ne fe­ledkezzünk meg arról sem, hogy Csongrád megyei épí­tőmunkások nyújtanak segítséget Baján az árvíz súj­totta lakosság családi otthonhoz való jutásában. Mindez a nagyarányú építkezés és a még nagyobb arányú terv, amely előttünk áll, természetesen nem jár gondok nélkül. A Csongrád megyei Építőipari Vál­lalat jelenleg ugyan teljesíti tervét, de sajnos, még mindig nem tudta pótolni első negyedévi lemaradását. Problémák jelentkeznek itt-ott az anyagellátásunkban is. Több építkezéshez, mint például a Hódmezővásár­helyi Fémnyomóhoz, vagy a Petőfi-telepi és csengelei iskolához nem érkezik meg idejében az olyannyira szükséges gerenda. S ha már az anyagellátásnál tar­tunk, akkor meg kell említenünk azt is, hogy tégla­gyáraink átlagban véve nem teljesítik tervüket. En­nek vannak ugyan objektív okai, mint az időjárás kedvezőtlensége, de ugyanakkor hozzátehetjük, hogy a jobb szervezettség, vagy a szállítási útvonalak kar­bantartása sokban hozzájárulna a sikeres tervteljesí­téshez. Építőiparunk a jelen feladatainak csak akkor tud megfelelni, ha munkáját második ötéves tervünk távla­tainak szem előtt tartásával végzi. így például az irány­elvek között szerepel az építőipar rendelkezésére álló gépek, berendezések és egyéb eszközök ésszerű ki­használása. Megyénkban jólesően állapíthatjuk meg, hogy kielégítő az építőipar gépesítése és a gépek ki­használása terén sem mutatkoznak különösebb hiá­nyosságok. Tavaly az építőipari gépkihasználás ver­senyében Csongrád megye országosan második helyet ért el. Az idén Király Lajos, az építőipari vállalat fő­gépésze 12 megye építőiparát hívta versenyre a jobb gépkihasználás érdekében. A verseny értékelése még egyelőre nem történt meg, de úgy látszik, hogy az idén sem lesz okuk a lemaradástól tartani. Megyénk­ben egyébként Szegeden, Vásárhelyen, Makón és még több helyen számos Brunn-daru, autódaru, valamint több kisebb daru működik és betonkeverők, habarcs­keverők, különböző cementipari gépek, tarnszportőrök, szivattyúk, vibrátorok egész sora segíti az építkezé­seket. Mindezek mellett megvan a további gépesítés le­hetősége, sőt hozzátehetjük: szükségessége is. Ez an­nál inkább megokolt, mert ezzel is olcsóbbá és gyor­sabbá válik az építkezés, amelyet ugyancsak fontos feladatnak tűz ki második ötéves tervünk. A megyé­ben már igényeltek is vakológépeket s más munka­eszközöket és előreláthatólag augusztusra kapjuk meg azokat. Építkezéseink meggyorsításáról és olcsóbbá téte­léről szólva feltétlenül fontos az előregyártott elemek még nagyobb mértékű alkalmazása. Bérház-építkezé­seinknél már eddig is sikeresen alkalmaztunk előre­gyártott elemeket, födémeket, ablakáthidalókat, tető­szerkezeteket. Ezeket azonban az eddigieknél is széle­sebb körben és nagyobb mennyiségben lehetne alkal­mazni. Igen sok időt takaríthatunk így meg, amit egyetlen példa is bizonyít: a nagy munkaidót igény­bevevő ablakátbetonozást most egyszerűen az előre­gyártott ablakáthidalók beemelésével végzik el. Téglagyáraink munkája is javul az elkövetkezen­dő időben. Megyénk legkorszerűbb téglagyára, a Sző­regi II-es számú Téglagyár még tovább fejlődik a szükséges építkezésekkel, korszerűsítésekkel. Ezek a tervek azonban csak akkor valósulnak meg, gondjaink és feladataink akkor oldódnak meg, ha továbbra is számíthatunk az építőipari és építő­anyagipar minden dolgozójának, mérnökeinek, mun­kásainak közös helytállására. Sok olyan jól dolgozó brigádra van szükségünk, mint például a vásárhelyi Hegyi-kőművesbrigád, a szegedi Zsemberi-brigád, vagy Szentesen Kispál Antal ácsbrigádja. Az építőipar dolgozóinak megbecsülését már ed­dig is kifejezésre juttatta népi államunk, de mo^t a jelen nagy feladata közepette újabb tanújelét adta ennek. A Minisztertanács a közelmúltban fogadta el a SZOT elnöksége és a minisztériumok közös javas­lata alapján az építőipari, építőanyagipari dolgozók bérének rendezését, amely július 1-én lép életbe. Ez a bérrendezés átlagosan 7.7 százalékkal emeli az épí­tőipari dolgozók keresetét. Pártunk, kormányunk segítségével, az építőmun­kához adott további támogatással építőiparunk, építő­anyagiparunk öntudatos dolgozói bizonyára helytáll­nak a rájuk váró nagy feladatok megoldásában és megyénkben, alkotó kezük nyomán, újabb létesítmé­nyek, épületek sorai bizonyítják majd szocializmust építő országunk erejét. Mengyán Pál Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szak­szervezete Csongrád megyei Bizottságának elnöke SZÖVETKEZETI NAP SZEGEDEN Vasárnap már a kora dél­előtti órákban sziníé~"valósá­gos emberáradat indult meg a város minden részéből a baktói Felszabadulás Terme­lőszövetkezet központi tanyá­ja felé. A szegedi termelő­szövetkezeti tagok ugyanis itt rendezték meg idei szövetke­zeti napjukat. Kilenc és tíz óra között csapatostól érkez­tek a gazdaság udvarára szépen feldíszített kocsikon a Ságvári-telepi Táncsics, az alsóvárosi Űj Élet, a Dózsa, az újszegedi Haladás, s a baktói Alkotmány Termelő­szövetkezet tagjai. Nagy számmal képviseltették ma­gukat az újszegedi Rózsa Fe­renc és a többi szegedi egyes típusú termelőszövetkezeti csoportok tagjai is, de nem hiányoztak az ünneplő kö­zönség köréből a szegedi kis­kertészek, s az egyénileg dol­gozó parasztok sem. Igen vidám hangulat kö­zepette került sor az ünnep­ség megnyitására. Először Árendás György elvtárs, a házigazda termelőszövetkezet elnöke beszélt azokról a ragyogó eredményekről, melyeket közösségük a fenn­állás óta elért. A nagyszámú, közel ezres ünneplő közönség örömmel hallgatta Árendás elvtársnak azokat a bejelentéseit is, me­lyek szerint a Felszabadulás Tsz tagjai második ötéves tervük idején saját erejükből és állami támogatás révén újabb kétmillió forintot for­dítanak közös vagyonuk to­vábbi gyarapítására. Árendás elvtárs a tagság nevében köszönetet mondott pártunknak és államunknak azért a nagyszerű segítségért is. melyet az új, közel egy kilométer hosszúságú bekötő­út megépítésével kapott a szövetkezet. Ez alkalommal tartották az új, több százezer forintos beruházással elké­szült műút avatását is. Ezután Csillag Miklós elv­társ, a nemrégen Ameriká­ban jurt magyar mezőgazda­sági delegáció tagja, a föld­művelésügyi miniszter meg­bízottja tartott értékes be­számolót a mezőgazdasági küldöttség útjáról, tapaszta­latairól. Csillag elvtárs a többi kö­zött elmondotta, hogy pár­tunk és kormányunk mező­gazdasági termelésünk egész jövedelmét a nép jólétére, a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok megsegítésére fordítja. En­nek egyik bizonyítéka az az űj út is, melyet éppen ma vesznek át a Felszabadulás Termelőszövetkezet tagjai. Nagy örömmel fogadta az ünneplő köfcönség Csillag elvtárs bejelentését, mely szerint ebben az esztendőben egyedül csak a szegedi ter­melőszövetkezetek, a beruhá­zások növelésére terven felül újabb egymillió forint hosszúlejáratú állami hitelt kapnak. Bejelentette, hogy nemrégen a Földművelésügyi Minisztériumban 11 tagú me­zőgazdasági gépszerkesztő brigád alakult. Ez a brigád olyan gépeket tervez, melye­ket elkészülésük után azon­nal a termelőszövetkezetek birtokaiba adnak. Eddig már 17 féle új mezőgazdasági gép típusa készült el. Van ezek között gyümölcsfaültető-gép, traktor meghajtású fűrész­gép, habarcskeverő gépek és még sok minden. Ezeket a gépeket külön a Földműve­lésügyi Minisztérium gyár­tatja a nehézipar tervében szereplő mezőgazdasági gé­peken felül. A Földművelés­ügyi Minisztérium javaslatá­ra a közelmúltban 50 férő­helyes hordozható, acélvázas istállók gyártását kezdték meg, s ezeket az istállókat — minlegy tíz darab már el is készült belőlük — kölcsön­adják az újonnan alakult termelőszövetkezeteknek, addig, míg azok állandó gaz­dasági épületeiket fel nem építik. Ezután Csillag elvtárs szá­mos kérdésre adott választ, majdpedig a késő estig tartó vidám szórakozásra került sor. A szegedi földművesszö­vetkezet színjátszói színvo­nalas műsorszámokkal szóra­koztatták az ünneplő szövet­kezeti tagokat. Fellépett Ká­tay Endre, a szegedi Nemzeti Színház művésze is. A dél­utáni szórakozás fénypontja volt a Felszabadulás és a Dózsa Tsz lobdarugói közötti fu bálimértőzés. A Felszabadulás csatárai anélkül, hogy egy gólt is kaptak volna, 10 labdát gurí­tottak a „Dózsa népe" háló­jába. A „balszerencsét" Zina Miklós bácsi, a Dózsa Tsz idős elnöke vissza akarta fordítani a félidőben, ami­koris maga állt be védeni a kapuba. A vereség ugyan el­kerülhetetlen volt, de azért egyet-mást az öregtől is ta­nulhattak a futball-mester­ségéből a fiatalabbak. A nagyszámú mulató kö­zönségnek ételből, s italból sem volt hiánya, a földmű­vesszövetkezet dolgozói min­denről bőségesen gondoskod­tak. Fiatalabbak és időseb­bek, tsz-tagok és egyénileg dolgozó parasztok még söté­tedéskor is vidáman mulat­tak, táncoltak együtt. Társadalmi rendőröket jutalmaztak meg Mórahalmon (Tudósítónktól) Szombaton este érdekes ün­nepség zajlott le Mónahal­mon. A társadalmi rendőrök között jutalmakat, elismerő okleveleket osztottak ki. Az ünnepséget a helyi művelő­dési otthonban Lengyel Imre rendőralhadnagy nyitotta meg, majd Mogyorósi István őrnagy beszélt az elég nagy számú közönségnek. — Mint a nép rendőrsége — mondotta — feladatunkat a dolgozók segítségével tevé­keny közreműködésével való­sítjuk meg. Ezért hoztuk lét­re az új szolgálati rendszert: a körzeti megbízotti rendszert is. Célunk, hogy még jobb le­gyen a közbiztonság. Egy-egy körzet közrendjének biztosí­tásához elengedhetetlen felté­tel, hogy a körzeti megbízott jó kapcsolatban legyen a tár­sadalmi szervekkel és a dol­gozók, a lakosság szervezett segítségét igényelje. Hogy a lakosságot fokozottabban be­kapcsoljuk a közrend biztosí­tásaiba. bevezettük az önkén­tes társadalmi rendőrök szer­vezését. E téren Mórahalmon és a környékén a társadalmi szervek hathatós segítségével sokkal jobb eredményt tud­tunk elérni, mint másutt. Kö­zel ötven dolgozó kapcsoló­dott itt be az önkéntes szol* gálatba. Az önkéntes rend­őrök munkájának olyan szép eredményeivel dicsekedhe­tünk, és olyan jó példákkal, mint Varga Istváné, aki több bűncselekményre hívta fel a figyelmet, sőt segítségével egy súlyosabb bűncselek­ménynek is elejét lehetett venni. Ezután felhívta a figyel­met Mogyorósi elvtárs a tár­sadalmi rendőrök fokozott feladatára, az idei termés megvédésére, a termények­kel töltött raktárak éber el­lenőrzésében, valamint a me­zei termények fokozott védel­mében. Majd jutalmalkat és dicsérő okleveleket osztott ki. A megyei főosztályvezető­helyettes dicséretében és 200 forint pénzjutalomban része­sült Varga István és Kocsma­rek Pál, 100 forint pénzjuta­lomban Gedai János, dicséret­bet Mityók Lajos, Szekeres István, Kóródi Ferenc, Szécsi Imre, Turbucz Gergely, Ba­logh Antal, Szűcs János. Bor­bás Béla és Makra Géza. Rajtuk kívül a többiek is de­rekasan kivették részülklet a közrend biztosításában. A Belügyminisztérium Csong­rád megyei Főosztálya nevé­ben Bordás Ferenc őrnagy mondott köszönetet a társa­dalmi rendőrök segítségéért, és további hathatós támogatá­sukat kérte. Az ünnepség után közös vacsorán vettek részt a tár­sadalmi rendőrök hozzátarto­zóikkal, valamint a rendőr­ség és a társadalmi szervek .képviselőivel. A mórahalmi társadalmi rendőrök sikeres munkája alapján a közeljövőben több helyen megszervezik a társa­dalmi rendőri hálózatot. A közgyűlés döntése Varga Sándor akkor 's üreg ember volt már, amikor öt év­vel ezelőtt úgy határozott, hogy négy hold földjével belép a balu tói Felszabadulás Termelőszövet­kezetbe. Most 65 éves. Akkor és azóta is nagyon sokan, nagyon sokszor akarták őt elriasztani a szövetkezettől. Azt mondták ne­ki: „Mit akar kend ott, úgyse sokáig bír már dolgozni, s kend­re csak addig lesz ott szükség, amíg bírja a kapa nyelét". Varga bácsi azonban nem ón­kat adott a „jóakarók" mende­mondájára, s öt éven keresztül becsülettel dolgozott is. A múlt ősszel azonban kezdett egyre ne­hezebbé válni neki a munka, Már ezen a tavaszon se igen dol­gozott, s ez nem a jászándékán múlott. Azt gondolta: a tagtár­sak, a fiatalabbak észre sem ve­szik talán, hogy az öreg Varga már nincs itt közöltünk. A májusi közgyűlésen Árendás György elvtársnak, az elnöknek a javaslatára luitározatot hozott a közgyűlés: Varga elvtársnak pihenésre, nyugodt öreg napok­ra van szüksége, t ezért nem várjuk tőle, hogy ezután is dol­gozzon a szövetkezetben. Jó öreg napjairól azonban gondosko­dunk. A közgyűlés úgy döntött, hogy Varga bácsinak fizetnek most, mint előleget, 1200 forintot, csép­léskor 2 mázsa búzát is adnak neki, az egy holdnyi háztáji gaz­daságát is segítenek megművel­ni, ősszel pedig majd, amikor a zárszámadás lesz mindenből — ami csak osztásra kerül, — annyit adnak neki, hogy ebből a jövedelemből szépen, idős szö­vetkezeti taghoz méltó módon megéljen. Az idős ember, amikor meg­hallotta a közgyűlés döntését, örömében alig tudott szóhoz jut­ni, s hogy mennyire hálás mind­ezért, ezt legjobban az a pár könny mondta el, mely megned­vesítette akkor az öreg szeme­ket. Azóta, hogy ez az eset történt, egyszer be is ballagott a gazda­ságba, hogy az elnöknek külön köszönetet mondjon. Gyurkát egyedül szerette volna az irodá­ban találni, de amikor belépett, többen is voltak ott. Így csak ennyit mondott: „— Ugye a lűzrevalót, a kukoricaszárat is beküldilek? A pénzt már meg­kaptam. Szeretnék még monda­ni valamit, meg is mondom, ha legközelebb kijövök". j Ezt már az ajtóból szólta xász­sza. (Cs—J—) Naponta 800 darab gyümölcskosarat ké­szítenek a Hangszerkészítő Vállalat dolgo­zói. A keresett magyar gyümölcsöt keres­kedelmi szerveink ezekben a kosarakban exportálják — tehát maga a kosár is ex­portcikk. A napokban készült cl a negyven­ezredik. Báthori Júlia elvtársnő naponta átlagosan 70 kosarat állit össze, s az eddigi sikerekben igen nagy része van. Képünkön: Hangya János, az egyik leg­ügyesebb bőgőkészítő, a bőgőnyakra pá­szítja a fogólapot. Negyedik éve dolgozik a vállalatnál, mint hangszerész, s azóta leginkább bőgőket épít. Panaszkodik, hogy sokat kell faragni, mert a bőgőlapokat még kézzel domborítják és homorítják, s így nemegyszer egy egész műszak is rámegy ogy-egy darab elkészítésére. Mégis átlago­san 140 százalékot teljesít.

Next

/
Thumbnails
Contents