Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-24 / 148. szám

OELMAGYAROR SZBG Mi történt a külpolitikában ? Tito elnök háromnapos látogatásra Bukarestbe érkezett Vasárnap, 1956. júnlas tt Joszip Broz-Tito elvtárs vezetésével a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányküldöttsége pénteken este 10 órakor elutazott Kijevből és Bukarest felé indult. A jugoszláv kormányküldöttség három napot tölt a román fővárosban és ez alatt az idő alatt tárgyalásokat folytat a román kormánnyal. „Tito elnök háromnapos romániai látogatása — állapítja meg ezzel kapcsolatban a .Politika' című belgrádi lap szombati számának egyik cikke — olyan időben történik, amikor az új légkör egyre erőteljesebben érezteti hatását a Jugoszlávia és Románia közötti kapcsolatokban. Amióta megkezdődött a viszony általános normalizálása Jugoszlávia és a keleteurópai országok között — folytatja tovább a lap — Románia egyike volt a keleteurópai országoknak, amelyek gyakorlati bizonyítékot nyújtottak arra vonatkozólag, hogy valóban ki akarják küszöbölni a korábbi káros politika minden következményét. Tito elnök látogatása — állapltja meg végül a .Politika* — összhangban áll az egész jugoszláv politikával, amely mindenkor egyenjogú baráti kapcsolatokra törekedett az összes szomszédos országokkal, de különösen azokkal, amelyek a szocializmus építésén fáradoznak". Tegnap Egyiptomban megkezdődött az elnökválasztás, valamint a népszavazás arra vonatkozóan, hogy az év első hónapjában életbeléptetett alkotmány megfelel-e a népnek. A köztársasági elnöki tisztségre a Forradalmi Tanács, Egyiptom legfőbb hatalmi szerve Nasszer ezredest, eddigi miniszterelnököt jelölte. Mint ismeretes, az új köztársasági elnök megválasztása után nem sokkal sor kerül az egyiptomi törvényhozás megválasztására ls, amely azután új törvényeket javasol a népi hatalom biztosítása érdekében. Az űj egyiptomi köztársasági elnököt hat évre választják. Hatalma nagy, feloszlathatja a nemzetgyűlést, kinevezi a kormányt és — nemzetgyűlés hiányában — törvényerejű rendeletekkel kormányozhat. Szerdán, június 27-én kezdődik Londonban a brit nemzetközösség tagállamai miniszterelnökeinek évi konferenciája. A brit nemzetközösség tagjai Anglián és Írországon kívül a következő államok: India, a Dél-Afrikai Unió, Ausztrália, ÜjZealand, Kanada, Pakisztán, Ceylon. A brit népközösség tagállamainak miniszterelnökei évenként megtárgyalják a legfontosabb politikai és gazdasági kérdéseket. Az angol sajtó arról ír, hogy a népközösség miniszterelnökei a most sorrakerülő üléseiken arról tanácskoznak, miként lehetne a tagállamok kapcsolatait szorosabbá tenni és e kapcsolatok gazdasági jellegét kiemelni? Nehru, indiai miniszterelnök Londonba utazva pénteken délelőtt Athénben rövid megbeszélést folytatott Karamanlisz görög miniszterelnökkel. Rómában, ahová pénteken délután érkezett meg, a miniszterelnök tárgyalt a pillanatnyilag Párizsban időző Martino külügyminisztert helyettesi- j tő Badini-Cenfalonieri külügyi államtltkárral, majd továbbutazott Londonba. Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára a következő héten kéthetes hivatalos körútra indul Észak-, Kelet- és Közép-Európába. Csütörtökön érkezik Varsóba, majd Stockholmba és Helsinkibe utazik. Innen Moszkvába, majd Bécsbe, Prágába és Belgrádba látogat el A főtitkár körútja befejeztével részt vesz az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának genfi értekezletén. NEMZETKÖZI SZEMLE A moszkvai nyilatkozatok és a Nyugat Tito elnök és Hsérete elutazott a Szovjetunióból Kijev (Tanjug) Kijev. Uk) A Jugoszláv kormánykülrajna fővárosa ünnepélyest-, <JKttség búcsúztatására a kibúcsűt vett Tito elnöktőlj»> jovi pályaudvaron megjelent a jugoszláv kormányküldott- Jöbbek között D. Sz. Korotség többi tagjától, amidőn' csenko, az Ukrám SZSZK pénteken este helyi idő szeriint 10 órakor a jugoszláv vendégek útralkeltek, hogy háromhetes szovjetunióbeli Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke. N. T. Kalcsenko, az Ukrán SZSZK Minisztertanácsának elnöke, A. I. Kitartózkodás uk után három- ricsertko, az Ukrán Kommunapos látogatásra Romániába nista Párt Központi Bizottmenjenek, majd onnan viszszatérjenek Jugoszláviába. A nyitott gépkocsit, amelyben Tito elnök és felesége D. ságának titkára, Csujkov marsall és sokan mások. N. T. Kalcsenko, az Ulkirán SZSZK Minisztertanácsának Sz. Korotcsenkonaik, az Uk- elnöke köszönetet mondott a rám SZSZK Legfelső Tanársa Elnöksége elnökének kíséretében a pályaudvarra hajtajugoszláv kormnányküldöttsének látogatásáért, kifejezésre juttatta a Jugoszlávia tott, Kijev polgárai virággal és a Szovjetunió közötti szi halmozták el és melegen üd- " " vözöltéfc a jugoszláv vendégeket. A jugoszláv, szovjet és uklárd barátságba vetett hitét, majd Ukrajna népe nevében sok sikert kívánt Jugoszlávia népeinek a szocializmus ópírán zászlókkal díszített pá- téséhez. 1 lyaudvaron Tito elnök ellé- Tito elnök a Jugoszláv külpett a díszszázad előtt, döttség nevében köszönetet majd eljátszották a két or- mondott a szívélyes kijevi foszág himnuszát. gadtatásért, Július 4-én mutatkozik be az új osztrák kormány Bécs: A DPA hírügynökség közli, hogy az új osztrák kormány július 4-én mutatkozik be a parlamentben. Raab szövetségi kancellár az ülésen kormánynyilatkozatot tesz. A két koalíciós párt azonban még nem egyezett meg a kormány munkaprogramjában. amelyről a jövő héten tárgyalnak. A kormány névsora: Szövetségi kancellár: Július Raab (néppárt), alkancellár: dr. Adolf Scharf (szocialista), külügyminiszter: Leopold Figl (néppárt), belügyminisztert Oskar Helmer (szocialista), pénzügyminiszter: dr. Rcinhard Kamitz (néppárt), igazságügyminiszter: dr. Ottó Tschadek (szocialista), mező- és erdőgazdasági miniszter: Josef Thoma (néppárt), Róma: Pénteken megnyílt az Olasz Kommunista Tárt Központi Bizottságának teljes ülése. A teljes ülés napirendjén a következő kérdések szerepelnek: 1. A községi választások eredménye és a politikai helyzet Előadó: Giancarlo Pajctta. 2. A párt országos kongreszszusánnk összehívása. Előadó: Palmiró Togliatti; kereskedelemügyi miniszter: dr. Udo Iliig (néppárt), hadügyminiszter: Ferdinánd Gráf (néppárt), népjóléti miniszter: Kari Proksch (szocialista), közoktatásügyi miniszter: dr. Heinrich Drimmel (néppárt), közlekedési és villamosenergiagazdálkodási miniszter: Kari Waldbrunner (szocialista). 'm Bonn: A Német Szociáldemokrata Párt szövetségi gyűlési csoportja sajtóközleményt hozott nyilvánosságra. A csoport sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy a Szövetségi Köztársaság kormánya nem próbálta meg diplomáciai úton haladéktalanul megtudni, milyen is volt N. Sz. Hruscsov azon nyilatkozatának tartalma, amelyet a német kérdés megtárgyalásakor tett a francia—szovjet megbeszélések idején; A szövetségi gyűlés szociáldemokrata frakciója egy másik közleményében kijelenti, hogy az NSZK kormánya azzal, hogy nem tett lépéseket Moszkvában a Ilruscsov-nyilatkozat tartalmának tisztázására, „nemcsak hibát követett el, hanem minden diplomáciai szokással ellentétben, sőt botrányosan járt el"; • London: Anthony Nutting angol külügyi államtitkár pénteken párizsba repült, hogy megbeszélést folytasson Moch-knI, Franciaország képviselőjével az ENSZ leszerelési bizottságában. Nutting megérkezésekor azt mondotta, hogy a brit és a francia álláspont azonos a leszerelés kérdésében. Csupán néhány részletkérdést szeretne megvitatni Moch-kal, mielőtt részt vesz az ENSZ leszerelési bizottságának a jövő hónapban New Yorkban sorrakerülő ülésén; * Damaszkusz: D. T. Sepilov szovjet külügyminiszter pénteken este Damaszkuszba érkezett — jelenti az AFP. A repülőtéren Sepilovot Szalah Bittar szíriai] külügyminiszter köszöntötte; Ha hinni lehet a Trlbune des Nations című francia lapnak, akkor munkatársa két diplomata nagyon érdekes beszélgetését leste el egy-két héttel ezelőtt. S mi másról folyt volna a szó, X, a jugoszláv kommunista és Y, a nyugati diplomáciai megfigyelő között, mint az akkori napok legnagyobb eseményéről — Tito elvtárs és a jugoszláv kormányküldöttség moszkvai látogatásáról, tárgyalásairól. — Tito tehát visszatér régi szerelméhez és elfelejti a nyugati hatalmaknak tett ígéreteit? — így Y. Mire X: — Egyáltalán nem. Ami most Moszkvában történik, egyszerűen csak azt bizonyítja, hogy semmi sem megváltoztathatatlan. Az Önök stratégiáinak és minisztereinek volt igazuk, amikor a Szovjetunió és Jugoszlávia nézeteltérését politikájuk egyik legszilárdabb pillérének tartolták. Y: — Hát ez érthetetlen. Cs a sértések zuhatagát... mindezt feledés borítja? X: — Nem, hanem ami történt, most teszik jóvá és ez a fontos. Egyébként különösnek tartom, hogy Ön nem örül annak, hogy a konfliktus mindkét fél megelégedésére rendeződött, ön ncm híve a népek jobb kapcsolatainak? Y: — Dehogynem. Csak felmerül bennem a kérdés, vajon Tito moszkvai kijelentései nincsenek-e ellentétben azzal, amit még a múlt hónapban mondott arról, hogy országa ncm csatlakozik egyik tömbhöz sem. X: — ön talán tömbbel téveszti össze azt, amit ml szocialista tábornak mondánk. Y: — Valóban nemigen látok különbséget a kettő kőzött. X: — Nyilván azért, mert ön ellenfele a szocializmusnak. Amikor Tito örül annak, hogy helyreállt a szocialista tábor egysége, nyilván azoknak az országoknak az öszszcsségére gondol, amelyek vezetői a marxizmus—lenir izmushoz, vagy ha úgy akarja, a kommunizmushoz tartozónak vallják magukat. Ez ideológiai kérdés, amelynek semmi köze sincs a katonai tömbökhöz. Y: — Remélhetjük tehát, hogy Jugoszlávia mindennek ellenére fenntartja baráti kapcsolatait a Nyugattal és semleges marad? X: — Természetesen. Ami az előbbit illeti, enélkül nem lehetne tartós békét teremteni a világon. De Jugoszláviának ezt a szándékát osztja a Szovjetunió is. Az oroszok és a jugoszlávok véleménye ebben nem tér el. Ami pedig a semlegességet Illeti — ez nem a mi politikánk. Éppen olyan kevéssé vagyunk jóindulattal a kapitalizmus iránt, mint a többi kommunista elvtársunk. Y: — Beláthatja, hogy ezt kellemetlen hallanunk ... Megrökönyödésünk fokozására most már ncm hiányzik más, mint hogy a mi szociáldemokratáink a szocializmus ürügyével szintén Moszkvába menjenek. X: — Miért ne?... Egyébként néhány év múlva a történelmi fejlődés bizonyára megmutatja még az önök legelvakultabb hívcinek is, hogy semmi sem megváltoztathatatlan ... Y: — Végeredményben tehát önök arra szólítanak fel bennünket, hogy vegyünk részt az aranykoiban. Egyetlen feltételük, hogy tegyük le fegyvereinket. X: — Nem. Mi önöket csupán arra kérjük, vessenek véget a hidegháborúnak és vegyék komolyan az aktív egymás mellett élést, amely kizárja a tömbpolitikát. Eddig a párbeszéd, amelyet a Tribüné des Nations munkatársa ellesett. Végeredményben számunkra kevéssé fontos, hogy valóban lezajlott-e ez a beszélgetés, vagy sem. Lényegesebb, hogy e megtörtént, vagy elképzelt párbeszéd csokorba gyűjti azokat a gondolatokat, amelyek az új helyzet láttán a nyugati politikusok fejében megfordulnak. Mert lássuk csak. Y mindjárt a beszélgetés elején hangot ad annak a csalódásnak, amelyet a Szovjetunió és Jugoszlávia nézeteltéréseinek végleges kiküszöbölése okozott bizonyos nyugati körökben. Most a közös nyilatkozatok nyilvánosságra hozása után ez a csalódás és az új helyzet feletti aggodalom egészen nyíltan kifejezésre jut. Egy washingtoni Reutertudósítás szerint „nem titok, hogy amerikai kormánykörökben bizonyos elkeseredést és aggodalmat váltott ki, hogy Jugoszlávia egyre erőteljesebben támogatja a szovjet politikát". Sőt, több amerikai kormánytisztviselő úgy nyilatkozott, hogy ezek után az Egyesült Államoknak felül kell vizsgálnia és esetleg nagymértékben módosítania kell Jugoszlávia Irányában eddig folytatott politikáját. Ez természetesen azok véleménye, akik a szovjet—jugoszláv viszony sajnálatos megromlására, a kapitalizmusnak jugoszláviai — sőt bulgáriai, magyarországi, romániai, stb. — restaurációjára építették fel terveiket. A jugoszláv kommunisták érdeme, hogy országukkal kapcsolatos nyugati tervek füstbe mentek. S akik mindmáig reménykedtek, most — amint a Time című amerikai folyóirat megfogalmazza, — levonhatják a tanulságot: „a kommunista mindig csak kommunista marad". Most még ncm látni, hogy a felelős nyugati államférfiak valóban levonták-e a megfelelő következtetéseket. Tény, hogy a szovjet—jugoszláv nyilatkozatok a köselodés újabb perspektíváját tárják fel a nemzetközi kapcsolatokban. És ezt — az első nyugati visszhangok tanúsága szerint — a józanabb nyugati körök máris felismerik. A Popolo dl Milano, az olasz kormánypárt, a keresztény demokrata párt lapja leszögezi, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia baráti kapcsolatainak megszilárdulása fontos politikai esemény, amely esetleg jelentősebb kihatással lesz, mint ahogy most előre látható. Az angol Birmingham Fost pedig megállapítja: nyilvánvaló, ha Oroszországban tényleg űj felfogás uralkodik, a Nyugat nem maradhat éppen olyan hajthatatlan, mint Sztálin napjaiban. Azaz, ha Y nem Is akarta tudomásul venni, de mások már pedzik Nyugaton, hogy — amint azt X is mondta — Moszkvában nem a tömbpolitika jegyében folytak a tárgyalások. Ellenkezőleg, az aktív békés egymás mellett élés politikájának további kiterjesztése mellett kötelezték el magukat a tárgyaló felek. S ennek a jelenlegi enyhülő nemzetközi helyzetben reális lehetőségei vannak. Gondoljunk például arra, milyen nagy hatást keltett a Szovjetunió legutóbbi leszerelési lépése. Követendő példaként állította kormánya elé ezt az angol, a francia és az amerikai közvélemény is. A fegyveres erők létszámának ilyen egyoldalú csökkentése meggyorsíthatja és megkönnyítheti egy részleges leszerelési megegyezés létrejöttét — hangsúlyozza a szovjet—jugoszláv közös nyilatkozat. S egy részleges leszerelési megegyezés ls óriási jelentőségű lenne a béke megőrzése, a nemzetközi kapcsolatok normalizálása szempontjából. Nagy lendületet adna például a szocialista tábor és a nyugati országok között már ma is szépen fejlődő gazdasági és kulturális kapcsolatoknak. Hasonlóképpen a tömbpolitikát kizáró békés egymás mellett élés nézőpontiából vizsgálták Moszkvában a német problémát és az összes többi nemzetközi kérdést is. Ha Y valóban feltette a már Idézett utolsó kérdést, akkor X jól felelt. A szovjet—jugoszláv közös nyilatkozatok szellemében mondotta: „MI önöket csupán arra kérjük, vessenek véget a hidegháborúnak és vegyék komolyan az aktív békés egymás mellett élést amely kizárja a tömbpolitikát". Űj készülék a szívzörejek megfigyelésére Philadelphia (MTI) Az AP amerikai hírügynökség beszámol arról, hogy dr. Dávid H. Lewis, a philadelphiai kórház orvostudósa a gombostű fejénél apróbb mikrofont szerkesztett, amelyet az orvosdk bevezethetnek a szívkamrába és segítségével pontosan megállapíthatják a szívizom zavarok helyét, fel* vehetik a szívzörejek hangját. (í*i Nis, Szkoplje. Megint úton vagyunk. Tágas autóbusz robog velünk; Tetejének egy része is üvegből van: nemcsak a hegyeket, az eget is láthatjuk; Mihelyt megállunk Nisben, a helybeliek tüstént körénk gyűlnek és hazánk életéről kérdezősködnek. Valaki megemlíti, hogy a szovjet katonákkal együtt küzdött a haza felszabadításáért. A főiskolás lányok tanulmányaikról beszélnek, s a Lenin-hegyen épült csodálatos új moszkvai egyetemről faggatnak bennünket: : a Szkoplje, Makedónia fővárosa. A hegyi patakok táplálta örvénylő, tajtékzó Vardar folyó átszeli a várost. A folyó hidján állva elnézegetem a járókelőket. Egy híd mindig nagyon érdekes megfigyelő hely. Eleven ütőér, amelyben a varos élete lüktet A legkülönbözőbb emberek haladnak el mellettem. A nők szépek; szépségük sajátosan délvidéki. Az ifjak kifelé fordított szőrmebélésű mellényt viselnek. Cipőjük kankori orra kis híján bokájukig JUGOSZLÁVIAI UTAZÁS Vaszilij Zaharcsenko fölhajlik. Ez az itteniek hagyományos cipővisclete. Szkoplje csupa élénk szfn. Élénk színű a reklám, a háztető, a terecskéken pompázó sok virág, de leginkább a járókelők öltözéke. A kendők színében a sárgától a liláig minden színárnyalatot megtalálunk. Az asszonyok kendőt viselnek, bár az idő meleg. Ez is hagyomány. Ott voltunk a városi színházban „Az ördög falun" című i'ij balett bemutatóján. A balett zenéjét Fran Lolka írta. A zeneszerző érdekes életrajzának hazánkkal is van némi kapcsolata. Lotka 1883-ban született. Prágában a kiváló Antonin Dvoraknál tanult. 1908-1909-ben Oroszországban élt, s a jekatycrinoszlavi — ma: dnyepropetrovszki — konzervatórium igazgatója volt Aztán visszatért Zágrábba. Az előadás nagyon lekötött bennünket Szép a nemzeti muzsika; szépek a nemzeti táncok és a befejező jelenetek, hiszen ebben is, mint alkalmasint minden balettben, a boldogság győz, a szerető szívek sok viszontagság után találkoznak, s a cselekmény hétországra szóló lakodalommal zárul. Elgyönyörködünk a körülményes és szép esküvői szertartásban, amely bizonyára nemzedékről nemzedékre örökíti át a népművészet minden báját. Hadd jegyezzem meg: Franz Ixjtka balettjében kórusrészek is vannak! A cselekmény drámai csúcspontján, amikor úgy érezzük, bogy a tánc már ncm fejezheti ki az emberi indulatok erejét, egyszerre csak megszólal az énekkar, Dalmáciában Jugoszlávia legszebb útjának a kotori lejtőt tartják. Ez a hegyi országút a csaknem függőleges meredélyről ötvenöt fordulóval ér le az adriai partvidékre. Kotor városa a tenger felöl keskeny szorosan át megközelíthető Kotori-öböl partján terül el. A sima liikrű öblöt magas hegyek veszik körül. Ha föntről nézzük a napot, amint lassan lebukik a tenger mögé, és sugaraival elárasztja a vizet és a szárazföldet, szokatlan, szinte fantasztikus kép tárul elénk. A hegyek miatt a víz sima tükréhez szorult, falakkal övezett ősi város felülről gyermekjátékszernek látszik. Első találkozásunkkor olyannak láttuk Kotort, mint valami színházi díszletet A város utcái ugyanis annyira szűkek; hegy szinte a túlsó oldal házfalaiba verjük könyökünket. Ezeken az utcákon sem autó, sem szekér, de még a ládákkal megrakott szamár sem fér el. Kotorban úgy el lehet tévedni, akárcsak egy útvesztőben. A szűk utcák egymásban futnak, keresztezik egymást, majd szétágaznak .:: A nők ragyogó tisztára mossák a fehér kőjárdát Az erkélyeken virágok díszlenek. S a sok virág és erkély szinte azt az érzést kelti, hogy az alacsony házak összeérnek a fejünk felett (Megjelent az „Dj Idö"-ben.) (Folytatjuk