Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-15 / 140. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ,HV SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 140. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1956. június 15. V.. Mai számunkból: Nagyobb gondot az üdültetésekre (3. oldal) Készülődés a vakációra (3. oldal) A Belügyminisztérium felhívása (2, oldal) i t Uj utakon a leszerelés megvalósítása felé Amikor Bulganyin elvtárs, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke e hó 7-én üzenetet intézett Eisen­hower elnökhöz, Eden angol. Guy Mollet francia. Segni olasz. St. Laurent kanadai és Menderesz török minisz­terelnökhöz. valamint Adenauer nyugatnémet kancel­lárhoz, újszerű kezdeményezést valósított meg: laözös erő­feszítések végrehajtását javasolta a leszerelés, a leg­fontosabb megoldásra váró nemzetközi kérdés mielőbbi tető alá (hozása érdekében. Igaz. az ENSZ leszerelési albizottságának, vagyis a Szovjetunió, az Egyesült Államok. Anglia, Francia­ország és Kanada képviselőinek legutóbbi, londoni ta­nácskozásai látszólag szintén közös törekvés jegyében zajlottak le abból az állítólagos célból, hogy egy. vagy több megállapodásit érjenek el a leszerelés kérdésében. Ezek a tanácskozások azonban már az első hetek után bonyolultakká és vontatottaklká váltak, mert a nyugati hatalmak képviselői a leszerelést néhány más. szintén megoldásra váró nemzetközi kérdéssel kapcsolták össze. Ilymódon — állapította meg Bulganyin elvtárs Eisen­howerhez intézett üzenetében — „a leszerelési albizott­ság tevékenysége tulajdonképpen akadályozza az előre­jutást a leszerelés terén. Ilyen körülmények között ne­héz arra számítani, hogy az ENSZ-beli tárgyalások a legközelebbi jövőben konkrét eredményekre vezessenek a leszerelés terén". Üj, eredménnyel kecsegtető lépésre volt tehát szükség, amely kimozdítja az eddigi holtpont­ról és a megoldás felé tereli a leszerelés nagy ügyét. Ezt az új lépést tette meg a szovjet kormány akikor, amikor Bulganyin elvtárs előállt javaslatával. E javas­lat lényege az, hogy addig is, amíg az érdekelt államok a leszereléssel kapcsolatos megállapodásokat megkötik, mindegyikük olyan konkrét intézkedéséket tesz a fegy­verzet csökkentésére, amelyeket a nemzetközi leszere­lési egyezmény megkötése előtt életbe lehet léptetni. A szovjet kormány azonban nemcsak javasolta az egyes államok részéről való konstruktív lépéseket, hanem mindjárt követendő példát is mutatott: május 14-i be­jelentése alapján haderejét az elkövetkező egy év alatt egymillió kétszázezer fővel csökkenti. Ezen belül az NDK területén állomásozó néhány egységét is leszereli, több mint 30 ezer embert, ami lényeges kezdeményező lépés a német kérdés megoldása érdekében, ha a nyu­gati hatalmak szintén csökkentik németországi meg­szálló csapataik létszámát. Bulganyin elvtárs üzenetének világszerte kedvező visszhangja támadt. Olyan időben hangzott el. arndkor folytatódik a nemzetközi feszültség enyhülése és kilátás van arra, hogy a leszerelés ügyében legtöbbet telhető országok kormányai élni fognak a lehetőségekkel és a maguk részéről is konkrét lépéseket tesznek a leszere­lés előmozdítása érdekében. Elsősorban természetesen az Egyesült Államok az a hatalom, amelynek követnie kellene a szovjet példát, hadseregének csökkentésével, külföldi támaszpontjainak fokozatos felszámolásával és a thermonuikleéris fegyverek eltiltására vonatkozó szov­jet álláspont támogatásával. Az Egyesült Államok ked­vező válasza Bulganyin elvtárs üzenetére nagy jelentő­ségű volna azért, mert a többi országokra megfelelő (hatást gyakorolna az. hogy a két legnagyobb anyagi és katonai potenciállal rendelkező ország, a Szovjetunió és az Egyesült Államok elsőrendű fontosságúnak tekinti a leszerelés mielőbbi megvalósítását. Van-e erre kilátás? Erre a kérdésre később lehet érdemleges feleletet adni. Az Egyesült Államok kor­mánya ugyanis még nem válaszolt N. A. Bulganyin üzenetére. Eisenhower elnök beteg és a szovjet kormány elnökének üzenetét az amerikai kormány illetékes sze­mélyiségei még tanulmányozzák. Az Egyesült Államok sajtója vezető helyen foglalkozik Biüganyin elvtárs üzenetével, az üzenet amerikai visszhangjával és elis­meri. hogy a leszerelés kérdésének megoldása sürgős feladat. Az amerikai kormányhoz közelálló lapok és hivatalos amerikai körök azonban annak bizonyítására törekszenek, hogy Bulganyin elvtárs üzenete propa­ganda, mivel — mint hangsúlyozzák — „nem tartalmaz semmiféle új javaslatot, amely megszüntethetné az Egyesült Államok és a Szovjetunió között a leszerelés kérdésében régóta keletkezett zsákutcát". Kétségtelenül vannak ellentétele a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a leszerelés kérdésében is. Az Egyesült Államok kormánya például a kelleténél lényegesen nagyobb jelentőséget tulajdonít Eisenhower régi ellenőrzési tervének és más kérdések — így a ne­met egység megteremtésének — függvényévé akarja tenni a leszerelés megvalósítását. Ez természetesen elfogad­hatatlanná teszi az amerikai álláspontot. Ugyanakkor a Szovjetunió kormánya egész sor javaslatot terjeszt az ellentétes álláspontok áthidalására, mert tisztában van azzal, hogy az ésszerű megegyezés csak kölcsönös en­gedményeken keresztül érhető el. Aki figyelemmel kíséri a Szovjetunió politikáját, az tisztában van azzal, mennyire nem „propaganda" Bulganyin elvtárs üzenete Eisenhower elnökhöz és más kormányok miniszterelnökeihez. A Szovjetunió további fejlődéséhez változatlanul béke és a szakemberek so­kasága szükséges. Márpedig e két tényezőt együtte­sen csak a leszerelés megvalósításán keresztül lehet biztosítani. A Szovjetunió kormánya tehát békés szán­dékainak kifejezése mellett alapvető gazdasági érdekeit tekinti, amikor minden eddiginél szélesebbkörű moz­galmat indít a leszerelés mielőbbi megvalósítása érde­kében. Július második felében ül össze az ENSZ leszerelési bizottsága, hogy tárgyaljon ismét a leszerelés nyélbe­ütésének módozatáról. Remélhető, hogy erre az idő­pontra azok a kormányok, amelyekhez a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke nagy jelentőségű felhívá­sával fordult, olyan intézkedések megtételére határoz­zák el magukat, amelyek elősegítik az ENSZ leszerelési bizottságának eredményes munkáját. A dolgozó nők a szocializmus országaiban már elérték a teljes egyenlőséget Megkezdődött Budapesten a dolgozó nők első világkonferenciája Csütörtökön reggel Budapesten az Építők Rúzsa Ferenc Művelődési Házában megkezdődött a dolgozó nők első világ­konferenciája. A konferencián 50 ország dolgozó női képvisele­tében több mint 500 nöküldött vesz részt. Madelaine Grassi, az SZVSZ nőbizottságának vezetője üdvözölte a kongresszust, majd javaslatot tett az ülés elnöksé­gére. A konferencia részvevői az elnökségbe választották Louis Saillantot, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkárát, Gáspár Sándort, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnökét és a részvevő országok egy-egy képviselőjét. A csütörtöki ülés elnökév Parvathi Krisnahant, az indiai rtők képviselőjét, a konferencia előkészítő bizottságának tagját választották. Parvathi Krisnahan elnöki megnyitójában hangsúlyozta: harcolni kell a nőknek a munká­hoz, s az élethez való jogáért, a megkülönböztetés minden for­mája ellen. A világ dolgozó női ettől a konferenciától kézzelfog­ható eredményeket várnak, olyan határozatokat, amelyek az ő szá­mukra minél gyorsabb előrehala­dást biztosítsanak. Meg vagyok győződve arról, hogy méltók le­szünk arra n bizalomra, amely­lyel minket e konferenciára küld­tek. A konferencia napirendjének elfogadása után Gáspár Sándor, a SZOT elnöke üdvözölte a meg­jelenteket. — Hazánk minden dolgozója — mondotta — külö­nösen a magynr asszonyok és lányok, igen nagy megtisztelte­tésnek veszik, hogy c nagy je­lentőségű konferencia országunk­ban, országunk fővárosában, Bu­dapesten tartja tanácskozását. A magyar dolgozók nevében kívánom, hogy a konferencia nyomán legyen még több mosoly a dolgozó nők arcán, legyen han­gos a munkáscsaládok otthona boldog gyermekkacagástól. A magyar dolgozók nevében sok sikert és eredményes munkát kí­vánok a konferenciának — fe­jezte be felszólalását Gáspár Sándor. Ezután rátértek a napirend el­ső pontjára: a dolgozó nők és a szakszervezetek egységes harca a béremelésért, az „egyenlő mun­káért, egyenlő bért" elv hatha­tós érvényesítéséért, a megkü­lönböztetés minden formája el­len, a dolgozó nők életkörülmé­nyeinek megjavításáért, jogaik kivívásáért és a békéért. A na­pirend előadója Gcrmainc Guille, a Francia Általános munkásszö­vetség (CGT) titkára, a dolgozó nők világkonferenciája előkészí­tő bizottságának tagja. — Fejezzük ki — mondotta többek kőzött — lelkes tisztele­tünket valamennyi iparág dol­gozó nőinek, akik az illető ipar­ág összdolgozóinak gyakran 50— 60, sőt 80 százalékát képviselik, akik szeretik szakmájukat és fokozzák tevékenységüket. Test­véri együttműködésre hívunk fel minden dolgozó nőt és férfit, akár szervezett, vagy szakszer­vezeten kívül dolgozó. Felhívjuk, azokat a dolgozó nőket, akik még nein tagjai a szakszerve­zeti mozgalomnak, csatlakozza-1 nak hozzánk és foglalják el az > őket megillető helyet a szakszer­vezetek vezetőségeiben. A dol­gozó férfiaktól azt kérjük, hogy tapasztalataikkal segítsék a nő­ket, kezeljék őket egyenlő felek­ként, értsék meg, nem tűrhető tovább, hogy a kapitalisták szembeállítsák egymással a dol­gozó nőket és férfialial. — A dolgozó nők a szocialista országokban és elsősorban a Szovjetunióban elérték a valósá­gos jogi egyenlőséget Ezekben az országokban az alkotmány biztosítja számukra a férfiakkal egyenlő gazdasági és politikai jogokat. Megszűnt számukra a munkanélküliségtől való félelem és meg van a lehetőségük arra, hogy bármilyen munkát vállal­janak. Természetesen vannak még problémák a szocialista orszá­gokban is. így például a szociá­lis intézmények hálózata még nem elégíti ki teljesen a dolgozó családok és anyák megnöveke­dett szükségleteit. A nők gyűlölik a háborút, amely elragadja legdrágább kin­csüket, gyermekeiket — han­goztatta az előadó. — Az egész világ dolgozó nőinek ereje egye­sül a sok százmillió békeharcos erejével. E harc első vonalában a szocialista országok népei küz­denek és a dolgozó nők hosszú és türelmes erőfeszítéseinek nagy részük van a nemzetközi feszült­ség csökkenésében. T«ljesifeH« első negyedévi tervé) a Szegedi Konzervgyár A Szegedi Konzervgyárból jelentik: a gyár dolgozóinak lelkes munkája meghozta eredményét és már szerdán teljesítették az (izem első fél­évi termelési tervét. A mun­kalendülct ezekben a napok­ban még tovább fokozódik, s mint ahogy az üzemvezetők mondják, borsóból mintegy 10 százalékos tervtúlteljasf­tcst tudnak majd elérni jú­nius végéig. »Virágzik« a Tisza Szeged környékén — az utóbbi napok hirtelen tör­ténő felmelegedésének ha­tására — megjelentek a ti­szavirágok. A folyó vizéből — különösen napalkonyat­kor — ezrével emelkednek ki az iszaplakó szitakötőszc­rű rovarok, hogy alig fél­órányi kérész-élet után visz­szahulljanak a hullámsírba. A szokottnál csaknem két héttel korábban történő idei rajzás még csak kisebb mértékű, de néhány forró nyári nap múltán milliárd­számra jelennek majd meg a tiszavirágok, narancs­sárga felhőt vonva a Tisza vize felett. Bár a teljes rajzás ideje még nem érkezett el, mégis megélénkült a folyó felett az élet: a harcsák, s más halak feljönnek a víz tete­jére, s fecske- és verébcsa­patok jelentek meg a víz felett tiszavirág-zsákmány­ra vadászva. 100.000 kilométer ardfózsineg készül az aratásig a Szegedi Kenderfonógyárban Országszerte közeledik az Szakítószilárdságuk így jóval aratás ideje, s ehhez a nagy nagyobb, mint azelőtt volt. Az munkához a Szegcdi Kender- aratás megkezdésének idejére, fonógyár dolgozói is jelentősen június vegéig összesen mintegy hozzájárulnak: ott készül ugyan- 100.000 kilométer ilyen arató­is az aratógépek kévekötő-zsineg zsineg kerül ki a kenderfonó­szükségletének túlnyomó része, gyárból. Az idén már nem hátráltatja a A jövő héten, a határidő előtt gépkezelők munkáját a kötöző- be akarják fejezni Csehszlovákia anyag gyakori szakadása, mert rendelésére a mintegy hat vagon ezeket a kenderkóc-zsinegeket a pálmarost (sisál) aratózsineg ké­tavalyi kettő helyett most hé- szítéset is, romágúra fonják az üzemben. Elkészültek az elsü ragasztásos PVC és szövelkabMok a Szegedi Ruhagyárban A Szegedi Ruhagyárban megkezdődtek a nagyüzemi kísérletek a különféle felső­ruházati cikkeknek varrás helyett ragasztással való összeállítására. Már el is ké­szült az első PVC-esőkabát, amelynél a varrást már ther­moplaszituk hegesztéssel he­lyettesítették. A hegesztett összeerősítésnél a szakító­szilárdság az eddigieknek a háromszorosára növekedett, A lidicei emlékmű rózsái Az Aradi vértanúk terén van egy szép fehér márvány­kő, amely a lidicei mártírok emlékét őrzi. Rózsák pom­páznak az emlékmű körül, szépségükkel csalogatják! a járókelőket. A zord tél sem ártott a rózsatöveknek, mind­egyike szépen kihajtott, s vi­rágjaikban gyönyörködünk. Azonban az elmúlt napokban a kegyelettel megőrzött hő­sök szegedi emlékkertjéből goromba kezek több rózsaszá­lat letéptek. Nagyon elítéljük ezt a cselekedetet, hisz ha az illetőnek szüksége van virág­ra, vegyen magának, ne káro­sítsa meg a társadalmat. A letépett rózsák valakinek a vázájában gyorsan elhervad­nak, a tövön pedig még min­dig éltető volna. Minden bi­zonnyal kezébe kerül az ille­tőnek a "Délmagyarország*, s elolvassa ezt a pár sort: érezze magát kegyeletramfoo­lónak, mert a békét akaró szegedi emberek a hősök em­lékének virággal adóztak s a lidicei rózsák minden szálat féltőn őrzik. Hődör István Kiállítás a Siketnémák Állami Tanintézetében emellett az eljárás olcsóbb és tökéletesebb vízhatlanítást eredményez. Egy más elven alapuló el­járással a férfi sportöltönyök zakójának fazonját, alsógal­lérját és vásznát is ragasz­tással készítették el. Az üzemben most külön kísér­leti műhelyt szerveznek a ra­gasztásos technológia továb­bi tökéletesítésére és alkal­mazási területének szélesíté­sére. Szépség és művészet jel­lemzi — minden túlzás nél­kül — a Siketnémák Állami Tanintézete növendékeinek kézügyesség! kiállítását, mely tegnap nyílt meg a Bécsi kör­úti intézetben. Szűr-hímzés, kisírásos, kunsági, mezőkö­tal készített művészi faragvá­nyok töltik meg: népi motí­vumokat ábrázoló kazetták, hamutartók, dísztárgyak, komplett berendezésű ma­gyaros játék baibaszobák, kis talicskák, festett és faragott figurális képek stb. A kiállí­Csehszlovák textilművészet! kiállítás nyílik Szegeden A Móra Ferenc Múzeum és a Műcsarnok igen érdekesnek ígér­r^r^Sr^f^ ^Ji^ri™^^ kiállítást rendez Szegeden. mezőségi, palóc, torockói és sárközi népi (motívumok gaz­dag sokasága vonul végig a kiállított falvédőkan, párna­huzatokon, asztalterítőkön, könyv takarókon és díszpár­nákon. Horgolt és kötött hasz­nálati tárgyak sokaságai cso* dáltatják magukat a látoga­tókkal. Két hatalmas terem foglalja magába mindazt, mit az egész tanévben készí­tettek, alkottak az intézet növendékei. Az egyik termet a kislányok kézimunkái, a másik termet pedig a fiúk ál­az intézet vezetősége. Számos kis cédulán olvasni már, hogy ez is, az is elkelt. S nem is csoda ez, mert szépségét és művészetet — színes, életre­való fantáziát sugároznak magukból a kiállítás reme­kei. A kiállított munkák meg­vételére különösen ma A Móra Ferenc Múzeum képtá­rában (Horváth Mihály utca) csehszlovák texülművészeti kiál­lítást mutatnak be. Tombácz Imre elvtárs, a Városi Tanács v. b. elnökhelyettese szombaton délután 6 órakor nyitja meg a kiállítást, amelyen Csehszlovákia számítanak, a fél 6 órakor budapesti nagykövetség is kép­kezdődő sokat ígérő tornabe- viselteti magát mutató után, amikor is tár­latvezetéssel kötik egybe a helyszínein történő vásárlást. Nagy sikerrel mutatkozott be Szegeden az Alföldi Nagy Cirkusz Tegnap este nagy sikert arattak a szegedi közönség eilőtt az Alföldi Nagy Cir­kusz artistaművészei. A vál­tozatos új műsor minden egyes számá t taps vihar kö­szöntötte. A vadállatok elő­vezetése különösen nagy tet­szést váltott ki. A bolgár ven­dégművészek artistaproduk­ciója kimagasló eseménye az előadásnak. A cirkusz egy hétig marad városunkban. Vasárnap dél­után 4-kor és minden este fél 9-kor tartanak előadást. M. A. Szuszlov elvtárs elutazóit Budapestről M. A. Szuszlov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja — aki fe­leségével szabadsága egy ré­szét Magyarországon töltötte — a csütörtök délelőtti órák­ban elutazott Budapestről, j

Next

/
Thumbnails
Contents