Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-13 / 138. szám

I Szerda, 1956. június 13. DÉIMIGWIRORSZS? 35SB2tiSS HÍREK <$M0edi ktaiÁttwi 7 Elmúlt a tisztasági hónap — elmúlt az az igényünk is, hogy tiszta legyen a város. A központi villamosmegálló­nál bokáig gázolhatunk a szemétben. Nem az úttisztí­tók felelősségére akarok apellálni, — mi magunk csinálunk szemétdombot a város legszebb terén. S mindez arról fut eszembe, hogy tegnap láttam egy elvtársnöt, aki a papírgyűj­tőbe tette a lejárt villamos­jegyet. Evek óta először vettem észre ilyet! Alig hit­tem el, amit láttam, s be­lenéztem a papírgyűjtőbe. Valóban ott lapult szeré­nyen egy szakaszjegy. Megkérdeztem az utastól, hogy kiféle. Ide akartam írni a nevét. Kérdésemre megmagyarázta, hogy át­utazó és hagyjam békén. Most anár az a reményem is eloszlott, hogy csak af­féle szegedi kuriózum. Sze­geden ilyen ember csak „át­utazóban" található? (r-n.) Filharmó­..* című — Űj mosógépet helyeitek üzembe a Ládaipari Vállalat újszegedi telepéin. Az új gé­pet az üzem maga készítette. Eddig kölcsöngépen dolgoz­tak, — Huszonötezer forintos költséggel bevezették a vizet a kisteleki sportpályára, s most már lehetőség nyílik a zuhanyozók felállítására is. ' — A Siketnémák Intézete sorra kerülő hagyományos tornaünnepélyét csütörtökön délután 6 órakor rendezik meg a Bécsi körúti intézetben. — Az Állami Zeneiskola vasárnap délelőtt 10 órakor tartja Mozart emlék-hangver­senyét, s egyben évzáró ünne­pélyét a Zeneművészeti Szak­iskola nagytermében. — Az Országos Wa "Álom, álom nagyszabású vidám, énekei, nézés műsorát hétfőn délután fél 6 és este fél 9 órakor ren­dezi meg a szegedi Nemzeti Színházban. A műsorban Né­meth Marika, Szabó Miklós, Gyenes Magda és Puskás Sándor működik közre. Kon­ferál a legutóbb nagy sikert aratott Darvas Szilárd. Köz­reműködik a "Stúdió együt­tes*. Jegyek az Országos Fil­harmónia Klauzál téri kiren­deltségénél kaphatók. — A szegedi viselet száz éve címmel tart előadást jú­nius 14-én, csütörtökön este fél 9 órai kezdettel a TTIT kulbhelyiségében (Horváth Miháily utca) Tápay-Szabó Gabriella elvtársnő, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályve­zetője. — Űj évfolyamot indít szeptember 1-én a szegedi Kossuth Zsuzsanna Ápolónő­képző Iskola. Az iskola idő­tartaima két év, bentlakásos, díjtalan. Az iskolára pályá­zók kérelmeiket a Városi Ta­nács egészségügyi osztályára juttassák el. Szükséges ira­tok: születési, iskolai, va­gyoni, orvosi bizonyítvány, életrajz, fénykép. — Kétmillió forint beru­házással négytengelyes vas­úti kocsiba szerelt laborató­riumot létesít a MÁV egész­ségügyi szolgálata, — Eddig közel 3900-a!n lá­togatták meg a tűzrendészeti kiállítást, amely június 20-ig naponként reggel 8 órától este 20 óráig megtekinthető. A kiállítással szomszédos te­remben mindennap délelőtt 10 órától 12-ig és délután 14 órától 20 óráig filmvetítés is van. A látogatás díjtalan, — Nyolc oklevelet és 11 jel­vényt osztottak ki a Szegedi Textilművefoben azoknak a dolgozóknak, akilk az •élen­járó dolgozó" feltételeket tel­jesítették, Feilesszülr a Hazafias Népfront kezdeményezését: a társadalmi tulajdon ellenőreinek hálózatát Három hónappal eze­lőtt a Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottsága kez­deményezésére kialakult a társadalmi tulajdon ellenőrei­nek széles hálózata. Erre az­után került sor, amikor ugyancsak a Hazafias Nép­front által szervezett előadás­sorozatokat az ügyészség és a rendőrség egyes tagjai meg­tartották a szegedi üzemek­ben, intézményekben, a tár­sadalmi tulajdon fokozott vé­delmének jelentőségéről. Az üzemek dolgozói elmondot­ták, hogy nemcsak a hivata­los szerveknek, hanem a muri­kósoknak is feladata meg­őrizni, félteni, óvni a dolgozó nép vagyonát. Emlékezetes marad Házi Árpád elvtárs, a Központi Vezetőség tagja, az állami el­lenőrzés miniszterének elő­adása is, amelyet zsúfolt né­zőtér előtt tartott a Fáklya­mozibain. Ekkor adták át a szegedi vállalatok vezetői, pártszervezetei által kijelölt társadalmi tulajdon ellen­őröknek a munkájuk végzé­sére jogosító igazolványokat. Azóta eltelt három hónap eredménye ékesen bizonyítja: a társadalmi tulajdon ellen­őreinek mozgalma nagyon he­lyes kezdeményezés volt. A TUZÉP Vállalat egyik társa­dalmi ellenőre, Kormányos elvtárs észrevétele után pél­dául az építőanyag telepen eddig a földön tárolt mészkő­port és egyéb kőporakat falá­dában, szín alá helyezték. Ez­által nincs kitéve az értékes anyag elporlásnak, letaposás­nak.1 Több ilyen apró, mégis értékes javaslatot említhet­nénk, amelyeket a különböző szegedi üzemekben, a társa­dalmi tulajdon ellenőrei tet­tek. Ugyancsak a TÜZÉP Vállalatnál Fazekas elvtárs javaslatára az elfekvő, széle­zetlen deszkákat feldarabol­ták és tetőléceknek használ­ják fel, amiből országos vi­szonylatban ás hiány van. Rendkívül sokrétű a társadalmi tulajdon ellen­őreinek munkája. Nemcsak az a feladatuk, hogy az ész­revételeiket jelentsék. Ez csak a dolog egyik oldala. A leg­fontosabb: megakadályozni, megelőzni minden pazarlást. Kánási Mária, a Csongrád­megyei Építőipari Vállalat társadalmi tulajdon ellenőre feliratdkiat készíttetett az ebéd-, lőbe, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy az ébkavö­edényekre, s eszközökre vi­gyázzanak, mint saját tulaj­donukra. Az Autójavító Vál­lalat társadalmi ellenőrei, Sarnyai Vencel igazgató se­gítségével főf elad átültnek te­kintik a társadalmi vagyon eltulajdonításának, rongálá­sának megelőzését. Rendsze­resen ellenőrzik az alkatré­szek és anyagok felhasználá­sát, elhelyezését. Figyelem­mel kisérik például azt, hogy a kijavított autókat jó szak­emberek próbálják) ki, ne­hogy egyes gondatlan dolgo­Havi 360-ért van lakás, de kiutalásra nincs ? Német közlekedési küldöttség érkezett hazánkba Bébrits Lajos közlekedés­lés postaügyi miniszter a ta­valyi németországi látogatá­sa viszonzására meghívta hazánkba a Német Demokra­tikus Köztársaság vasútügyi niszter és kísérete kedden ér­kezett a fővárosba, A német vendégeket ked­den reggel a Nyugati-pálya­udvaron Bebrits Lajos közle­miniszterét. A meghívásra kedés- és postaügyi miniszter ' Ervin Kramer vasútügyi mi* fogadta. S. O. S. — Colorádó bogár! Tagnap délelőtt 11 órakora Megyei Növényvédő Gépállo­másnak telefonon jelentették Ullésről: a község határában egy lkétholdas burgonyatáb­lán mintegy 14—16 tő burgo­nya Colorádó bogárral és lár­vával fertőzött. Az állomás igazgatója és egy szakember azonnal kimotorozott a hely­színre, ugyanakkor egy nö­vényvédő gépet védőszerrel együtt útra készítettek és út­nak indítottak. Még az est be­állta előtt minden bizonnyal megérkeztek Üllésre a többi növényvédő gépek is, hogy beporozzák Üllés határában az összes burgonyavetéseket. A burgonyabogár nem új­donság nálunk. Sajnos nak már hazai, sőt kellemetlen garat, akár lárvát észlelnek — azonnal jelentsék vagy a helyi tanácsnak, vagy a Nö­vényvédő Gépállomásnak. A harmadik kerületi Ta­nács egyik vezetője, a lakás­ügyi előadó ezt mondta: „Ha a mozdonyvezetők húszévi szolgálat után nyugdíjba vo­nulnak, akkor a lakásügyi előadókat öt év után nyug­díjaznám". Valóban, nagyon nehéz dolguk van Szegeden a lakásügyekkel foglalkozó elvtársaknak. Sok a lakás­igénylő, kevés a lakás és mondjuk meg, sok az önző lakástulajdonos. Fiatal, terhes asszony, Ka­kuszi Lászlóné kereste fel szerkesztőségünket, s öröm­mel újságolta, hogy az első kerületi Tanács kiutalta szá­mára a Felszabadulás útja 22. szám alatti ház egy szobáját. De még nem foglalhatja el, mert meg kell várni a lakás­tulajdonos, özv. Várkonyi Tiborné fellebbezését. Mint az várható is volt, Várkonyiné — orvos özve­gyéről van szó — mozgósí­totta összes orvos-ismerő­seit: akadályozzák meg a la­kás (kiutalását. Néhány orvos magrohamozta Bárdos Mik­lós elvtársat, a Városi Ta-' nács Város- és Községgaz­dálkodási Osztálya vezetőjét, Bárdos elvtárs hajlíthatatlan maradt. Jogosnak találta az első kerületi Tanács lakás­ügyi előadójának vélemé­nyét: a lakás kiutalható Ka­kuszinénak. Várkonyi Tiborné két gyer­mekével, idős édesanyjával háromszobás lakásban lakik, a szóban forgó szobát, me­lyet most Kakusziék igé­nyeltek, albérletbe adta ki eddig 360 forintért. Kakuszi Lászlónak — aki érdeklődött a lakás után — is szívesen adta volna albérletbe a szo­bát, de mint társbérlőnek, már nem szívesen, sőt halla­ni sem akar a fiatalok oda­költözéséről. Már vészesen közeledett a fellebbezési határidő lejárta, a lakás kiutalásának jóvá­hagyása, amikor csodák cso­dája, Várkonyiné megjelent Bárdos elvtársnál, s olyan or­vosi bizonyítványt mutatott fel, amely szerint nem taná­csos a társbérlet létesítése. S így Bárdos elvtárs kényte­len volt Kakuszi László jogos kérését elutasítani. Megnyugodott Várkonyiné, s hogy többet ne zaklassák lakása miatt, a másodfokú határozat kézhezvétele után azonnal kiadta albérletbe a szobát. Most már nem volt szükség az orvosi bizonyít­ványra, mely szerint egész­ségtelen a Várkonyi-család­dal egy ajtón „a közlekedés". Várkonyiné nyugodt. De annál nyugtalanabb Kakuszi Lászlóné, akinek férje jelen­leg katona, s ő egy szűk al­bérleti szobában lakik, ahova egy tűzhelyet sem állíthat be, s így az újszülött gyermekét meg sem tudja majd fürösz­teni. A szülés ideje közeleg, Kakuszi Lászlónénak szüksé­ge van a lakásra, s az első kerületi Tanács határozatát szentesíteni kell. Horváth Zsuzsa Több mint 8 milliárd dinárra rug az áivízkár Jugoszláviában A Borba jelentése szerint a hirtelen beállott hóolvadás és a nagy esőzések következ­tében keletkezett áradások 8.2 milliárd dinár kárt okoz­tak Jugoszláviában. A szövetségi végrehajtó ta­nács az elkövetkezendő na­pokban intézkedik a károk következményeinek enyhíté­sére. Az árvíz sújtotta terü­letek gazdasági szervezetei külön beruházási hiteleket kapnak a nemzeti banktól, amelyeket 5 éV alatt, egy­százalékos kamattal kell visszafizetniük. Magánsze­mélyek is kaphatnak hitelt rombadőlt épületeik újjáépí­tésére. A hitelt 10 év alatt, szintén egyszázalékos kamat­tal kell majd visszafizetniük. A zombori és a becskereki járás néhány községében, amelyeket leginkább sújtott az áradás, a hitelt 20 év alatt kell visszafizetni, <— Három darab új borsó­fejtőgépet készít a 'konzerv­ipar részére a Szegedi Vas­és Fémipari Szövetkezet, NYLON-KESZTYŰK gyártá­sát kezdték meg nemrég a Győri Kesztyűgyárban. «., .. zók újra hibát kö vessenek el a megjavított gépkocsikban. A Kéziszerszámgyár ban ed­dig a forgácsok közé elkalló­dott anyagok egy részét a társadalmi tulajdon ellenőrei­nek javaslatára most nem dobják el, hanem kisebb köz­haszinálati cikket készíte­nek belőle. Különösen a MÁV-nál és a Postáinál értek el a szak­emberekből álló társadalmi tulajdon ellenőrök kimagasló eredményeket: egyes beruhá­zások szükségtelenségének bebizonyításával több száz­ezer forintot takarítottak meg más, fontosabb célokra. Tehát gondos előrelátással. jól megfontolt javaslatokkal meg tudjuk előzni az esetle­ges túlzott anyagfelhaszná­lásokat, felesleges beruházá­sokat. A társadalmi tulajdon ellenőreinek figyelme ki kell hogy terjedjen a tervteljesf­tésre, az anyagfelhasználásra, a dolgozóknak egymáshoz való viszonyára. Azt kell el­érni, hogy a munkások jé hangulatban dolgozzanak és egymást óvják, figyelmezi es. sék az esetleges gondatlansá­gok elkerülésére. E pár hónap természetesen nem azt jelenti, hogy minden kijelölt társadalmi tulajdon ellenőr jól munkálkodik, sőt azt sem, hogy mindenütt jól segítik őket a vállalatok ve­zetői. A Vágóhídon például minden üzemegység egy-egy dolgozója képviselve van a társadalmi ellenőrök' hálóza­tában, azonban nem foglal­koznak velük kellőképpen a vezetők s nem ismerik tökéle­tesen feladatukat. Pedig egy­egy üzem munkáját, a társa­dalmi tulajdon védelmét, a hibák felfedését nagyban elő tudják segíteni az ellenőrök, ha rendszeresen bátorítják őket, foglalkoznak velük. Rz ellenőrhálózat ki­építése utáni időben a Ha­zafias Népfront városi bi­zottságának tagjai és más elvtársak — Simon Béla, Ko­vács István, Nagymajtényi László, Sziládi Sándor, An~ talfi György, Szávm Mária, Kertes Mihály, Balta János —• brigádokat alakítva ellenőriz­ték a szegedi üzemekben a társadalmi tulajdon ellenőrei­nek tevékenységét és a vál­lalatok vezetőinek segítségét. Tanácsadásaikkal, javaslata­ikkal hozzájárultak e kezde­ményezés további fejlesztésé­hez. Ezt az ellenőrzést nem szabad abbahagyni, hanem szükséges rendszeresen to­vább folytatni. Gazdasági és társadalmi szervezeteink ápolják, fejlesszék, segítsék a , társadalmi tuljadon ellenőreit munkájukban, mert az ő te­vékenységük rendkívül hasz­nos a dolgozók vagyonának megőrzésében. A „vándormadár" van­megyei Eleinte senki sem akarta elhinni az eseményeket, annyira elképesztő­ek voltak. Elsőnek Nyikandrov, az autóbusz­állomás büfése • vette észre az em­bert a levegőben. Éppen unottan né­zegetett kifelé az ablakon, amikor egyszerre csak megdörzsölte a sze­mét. Az országútat ferdén keresztez­ve jó 30 méter magasságban egy férfi repült. Csíkos pizsamakabátot viselt, viszont nyakkendő és fekete nadrág volt rajta. Rövid botot tar­tott a kezében és úgy szedte a lá­tapasztalataink báti mintha lépkedne a levegőben, is. A Csongrádmegyei Nö- Az állomáson még nem tartózko­vényvédő Gépállomás jelen- dott egy lélek sem. Az első autóbusz leg 8 védőgéppel segédkezik csal; egy félóra múlva futott be- Nz Győr megyében a több mint átfázott utasok a büféhez siettek, hogy egy csésze teával melegítsek fel magukat. Nyikrandov gyorsan el­újságolta nekik a látottakat, de édeskevés megértésre talált. — Nézze csak ezt az embert — je­gyezte meg felháborodva az egyik utas a büfés összefüggéstelen mon­dókáját hallgatva. — Hogy fecseg össze-vissza! Mondja kedvesem — fordult a büféshez — kaphatnék egy ; csésze teát? Ugyanis nem iszom ko­rán reggel pálinkát, mint egye- ) sek... Két-három utasnak mosolyra hú­zódott a szája, de a többség hango­san elégedetlenkedett: ugyanis Nyi­kandrovot annyira felizgatták a tör­íeséggel bevetett területeiket ténetek, hogy elfelejtette megygyuj­is és ha fertőzést akár bo-. tani a lángot a szamovár alatt, s így bizony egyetlen csésze tea sem akadt a büfében. Miallesleg szóval Nyi­kandrovnak tényleg pálinka szaga 4000 holdas fertőzött burgo­nyaterület védelmében. Szol­nok megyéből — a Csongrád melletti Bokros községtől mintegy 8 kilométernyire — ugyancsak jelentették, hogy fertőzött a terület. A burgo­nyabogár elleni gyors védeke­zésre már felkészült a me­gyei Növényvédő Gépállomás, de eredményes munkájukhoz feltétlenül szükség van a la­kosság segítségére, támogatá­sára is. Feltétlenül szüksé­ges. hogy a termelők állan­dóan figyeljék burgonyaterü­leteiket, sőt a más növény té­vőit, ő úgy látszik, nem osztotta az utasoknak a reggeli itókára vonatko­zó véleményét. A panaszkönyv hamarosan meg* telt. Olyasmiket írtak be, hogy a bü­fés már kora reggel alig állt a lá­bán és „képtelen badarságokat" be­szélt. Ez aztán kétségessé tette „a mennybolton utazó ember" létezését, illetve a rá vonatkozó első közlése­ket, • Kolja Kolmikov tkora reggel kiug­rott az ágyból, hogy mindent elin­tézhessen. Először is el kell ké­szülnie a fényképújság legfrissebb számával, amelyet a szerkesztőbizott­ság ma akar kitenni. A félvételek már mind készek, sőt, félig tele is ragasztotta a képekkel a fehér rajz­lapot. Kolja kényelmes helyet csi­nált magának a kerek kerti asztal mellett és munkához látott. Buzgón erősítgette föl a környékbeli neve­zetes emberekről és létesítményekről készült felvételeket „A mi csodáink" című újságra. Már a sötétkék víz­festéket is kikeverte, hogy elkészítse a rövid, de találó aláírásokat, ami­kor egyszerre csak felkanta fejét és a folyó felé tekintve hangosat füty­tyentett. A kanyarulatnál magas gáton, ott díszelgett az automata erőmű szívet­lelket gyönyörködtető épülete. Erről hogy feledkezhettek meg? Kolja saj­nálkozva nézte a fényképekkel telt lapot, de ízig-vérig szerkesztő volt és így niem riadt vissza attól sem, hogy az eddig végzett munkát újra­kezdje. Gyorsan beszaladt a házba a fényképezőgépért, megcélozva a vízi­erőművet, hogy „minél jobb háttere" legyen. További egy perc múlva már a szobájában egy takaróval lefödte az asztalt, bebújt a „sátor" alá, hogy a sötétben előhívja a felvételt. Mi­kor rövid idő múlva kimászott az asztal alól, barátjának, Kocsetovnak csodálkozó szeplős arcát látta. — Nézd csak — nyújtotta felé a még nisdves fényképet. — Igazi cso­da ez barátom! — Hát ez meg mi? — ámult el Ko­csetov a képre nézve. — Hogy-hogy? — Most Kolján volt a csodálkozás sora, amint fel­emelkedett. Rápillantott a napfény­ben csillogó felvételre: az erőmű épülete fölött, háttérben a derült ég­gel, egy ember lógott a levegőben. Felemelt kezében rövid botot tar­tott. Ejtőernyőnek, léggömbnek nyo­ma sem volt fölötte. Ügy viselkedett a levegőben, mintha egyszerűen a bot segítségével repülne, akárcsak a boszorkány a seprűnyélen. Még csak nem is kezeslábas szerelőruha volt rajta, a csíkos pizsamakabát révén szinte az otthonosság látszatát kel­tette. A barátok gondterhelten neztek egymásra. £ -z (Folytatása következik.) ' %

Next

/
Thumbnails
Contents