Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-05 / 131. szám

/ VJLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! N SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 131. szám Ara: 50 fillér Kedd, 1956. június 5. Mai számunkból: Cj normák lépnek életbe július elsején az építőiparban 0, oldal) Vasárnap megkezdődött az ünnepi Könyvhét (3. oldal) V.. Bulganyin és Hruscsov elvtárs j Broz-Tito elnököt Vasárnap este Tito elnök feleségével, N. Sz. Hruscsovaak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának cs Veljko Micsunovics• nak, a moszkvai jugoszláv nagykövetnek kíséretében több mint két* órás sétát tett Moszkva utcáin, majd megtekintette a Lenin-hegyet. Tito elnök és kísérete a Puskin téren kiszállt a nyitott kocsiból. Végigsétáltak a Puskin szobrát övezd kis parkban, majd gyalog elindultak a Gorkij utcán és Tito elnök kívánságára a moszkvai szovjet épülete előtt mentek el. A járókelők hatalmas tömege kísérte mindenfelé a jugoszláv vendégeket és éltette a Szovjet—jugoszláv barátságot. Tito elnök kíséretével ezután befordult a Sztolisnyikov utcába, majd visszatért a Gorkij utcába, ahol már hatalmas tömeg várta őket. Amikor Tito elnök, Hruscsov és a többiek a Gorkij utca sarkához értek, Hruscsov azt javasolta: — Menjünk be egy fagylaltra! Tito elnök és kísérete elfogadta a meghívást és valamennyien bementek egy közeli cukrászdába; Minden asztal foglalt volt A Vendégek megérkezésére azonban egy fiatalemberekből álló tártaság nyomban felkelt és átadta asztalát. Hruscsov fagylaltot rendelt vendégeinek. A cukrászda előtt ekkor már hatalmas tömeg tolongott és „Hurrá Tito elvtársnak!" „Hurrá Nyikita Szergejevicsnek" kiáltásokkal ünnepelte őket. A cukrászdából kijövet Tito elnök és kísérete újra kocsiba szállt, majd a Vörös téren a Kreml mellett a Lenin-hegyre hajtattak. Az egyetem épülete mellett a kocsi megállt, a benneülők gyönyörködtek Moszkva esti panorámájában. A járókelőkből itt is hamarosan nagy tömeg verődött össze a kocsi körül. Ezután a Kijevi-pályaudvar mellett visszatértek a Tolsztoj utcába, Tito elnök szállására. Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke június 4-én, — magyar idő szerint reggel 9 órakor látogatást tett N. A. Bulganyinnál, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökénél. Tito elvtárs kíséretében volt Edvard Kardelj, a szövetségi végrehajtó tanács elnökhelyettese, Kocsa Popovics külügyi államtitkár, Mijalko Todorovics, a szövetségi végrehajtó tanács tagja, Jakov Blazscvics, a Horvát Népköztársaság végrehajtó tanácsának elnöke; valamint Veljko Micsunovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A fogadáson megjelent D. T. Sepilov, szovjet külügyminiszter, valamint Firjubin, a Szovjetunió belgrádi rendkívüli ég meghatalmazott nagykövete. N. A. Bulganyin és Joszip Broz-Tito barátságos beszélgetést folytatott. Tito elvtárs magyar időszámítás szerint 9 óra 30 perckor látogatást tett N. Sz. Hruscsovnál, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, első titkáránál. Joszip Broz-Tito, feleségével és kíséretével hétfőn megtekintette a moszkvai Kreml nevezetességeit. Először Lenin dolgozószobáját és lakását nézték meg. Tito elmondotta, hogy már régen szerette volna felkeresni ezt a történelmi nevezetességű helyet, mivel azelőtt még nem járt itt. A jugoszláv vendégek ezután végigjárták a Kremlt, megtekintették történelmi emlékeit, valamint a múzeumot Tito elnök a Kreml-ben elbeszélgetett a ízovjet látogatókkal un Olt Károly pénzügyminiszter nyilatkozata a jugoszláv—magyar tárgyalásokról ' Olt Károly pénzügyminiszter vezetésével hazaérkezett az a küldöttség, amely a magyar—jugoszláv tárgyalásokon részt vett. Olt Károly elvtárs a Magyar Távirati Iroda munkatársának a következő nyilatkozatot adta a tárgyalások menetéről, eredményéről, a két ország közötti (kapcsolatok fejlesztéséről. A magyar—jugoszláv gazdasági-pénzügyi tárgyalások sikeres befejezése igen jelentős lépés a két szomszédos ország közötti viszony megszilárdításában. A gazdaságipénzügyi tárgyalások során kölcsönösen rendezni kellett azokat a függő kereskedelmi adósságokat, amelyek a két ország között rendezetlenül maradtak) a gazdasági kapcsolatok megszakítása után. E tartozások és követelések egyenlege kamatokkal együtt csaknem 25 millió dollár Jugoszlávia javára. A tárgyasokon rendezni kellett a fennmaradt jóvátételi kötelezettségeket is. 60 millió dollár fennmaradt jóvátételi kötelezettségünk mintegy kétharmadának felel meg. Magyarország ilyen módon 85 millió dollár értékű áruk szállítására kötelezte magát 5 éves egyenletes részletekben. A tárgyalások a kölcsönös megértés és jóakarat szellemében folytak, amelynek egyik tanújele volt, hogy a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság jóvátételi követelésének jelentős részéről lemondott. A magyar népgazdaság számára e 85 millió dolláros áruszállítási kötelezettség teljesítése természetesen jelentős terhet és komoly feladatot jelent — amelynek vállalásánál figyelemmel voltunk arra, hogy e kötelezettségek maradéktalan és pontos teljesítése ne befolyásolja sem dolgozó népünk életszínvonalának emelésére a második ötéves terv keretében végrehajtandó feladatokat, sem az öt évre előirányzott beruházási programunkat. A gazdasági és pénzügyi egyezmény megkötésének Jelentőségét emeli az, hogy lehetőség nyílik arra, hogy a két ország gazdasági kapcsolatai a gazdasági és pénzügyi egyezményre támaszkodva a most folyó kereskedelmi tárgyalások során az 1956/57. években és a rákövetkező években méginkább kiszélesüljenek. Mind magyar, mind jugoszláv részről megállapítást nyert, hogy a gazdasági kapcsolatok kiszélesítésének számos lehetősége van. Jugoszláviának fejlődő ipara, természeti adottságai lehetővé teszik a széleskörű gazdasági együttműködést. — Mint konkrét kérdés került előtérbe például a rijekai kikötő, amelynek fejlesztése és kihasználása közös érdöke Jugoszláviának és Magyarországnak. Éppen ezért máris megegyeztünk abban, hogy még e hó folyamán közös szakértőkből álló delegáció fogja megvizsgálni Budapesten a rijekai kikötő fejlesztésére és kihasználására vonatkozó terveket és lehetőség szerint még ez év folyamán a tengerentúli magyar külkereskedelem és tranzdtó-fcurgalam jelentős részét a rijekai kikötőn keresztül fogjuk lebonyolítani. A két ország képviselői között lefolyt tárgyalásokat első perctől az a cél vezette, hogy egymás érdekeinek kölcsönös szem előtt tartásával megegyezés jöjjön létre. Ez az őszinte törekvés biztosította a tárgyalások sikeres befejezését — amely alapvetően megjavította a két ország kapcsolatait és megnyitotta az útját a baráti együttműködésnek nemcsak gazdasági, hanem politikai vonatkozásokban is. Nagy jelentőségű az az egyezmény, amelyet a műszaki és a tudományos együttműködésről a gazdasági és pénzügyi egyezménnyel egyidőben írtunk alá. A műszaki és a tudományos eredmények és tapasztalatok kölcsönös kicserélése lehetőséget teremt arra, hogy tanulmányozhassuk a szocializmus építése során a két országban elért eredményeket Nemcsak a tárgyalásokat jellemezte a megértés és a jóakarat, hanem meleg baráti fogadtatásban volt része a magyar delegációnak mindenütt, ahol ott-tartózkodása idején megfordult. Ezt tapasztaltuk nemcsak Belgrádban, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság fővárosában, hanem ezt tapasztaltuk a Horvát Népköztársaságban éppenúgy, mint a Szlovén Népköztársaságban is, Zágrábban és Ljubljanában, ahol vendégei lehettünk a népköztársaságok kormányainak — fejezte be nyilatkozatát Olt Károly pénzügyminiszter. Konzultáció a második ötéves terv irányelveir 51 A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének agit.prop. és tervosztálya hétfőn délután a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében konzultációt rendezett a második ötéves terv irányelveiről. Berei Andor, az Országos Tervhivatal elnöke tartott bevezetőt és válaszolt a nagyszámban feltett kérdésekre. Á Nemzetkőzi Munkaügyi Szervezet évi közgyűlésének 39. ülésszaka június 6-án nyílik meg Genfben. Az értekezleten megvitatják a főigazgató évi jelentését a világ gazdasági, szociális helyzetéről, majd több munkaügyi egyezményt fogadnak el. A Magyar Népköztársaság képviseletében Némety Béla, a Magyar Népköztársaság svájci követe vezetésével 5 tagú magyar küldöttség vesz részt az értekezleten, Bizalommal, megbecsüléssel és szeretettel fordul dolgozó népünk a pedagógusok felé Pedagógus nagygyűlés Szegeden Vasárnap már a reggeli órákban a város pedagógusainak népes csoportjai igyekeztek a feldíszített Szabadság-mozi felé. Ebben az esztendőben is egész dolgozó népünk őszinte szeretettel köszöntötte ifjúságunk nevelőit. A nagygyűlésen megjelentek a város általános- és középiskoláinak tanítói és tanárai, óvónők, ifjúsági vezetők és még sokan mások. Pontosan 9 órakor foglalta el helyét a nagygyűlés elnöksége a virágdíszbe öltözött színpadon. A nagygyűlésen résztvett és felszólalt Ladányi Benedek elvtárs, az MDP Szegedi Bizottságának első titkára. Az elnökségben foglalt helyet Balogh István elvtárs, az MDP Szegedi Bizottságának titkára, Tombácz Imre elvtárs, az MDP Szegedi Bizottságának tagja, a Városi Tanács v. b. elnökhelyettese, Boros Tamás elvtárs, az Oktatásügyi Minisztérium főosztályvezetője, Kiss László elvtárs, a SZOT Csongrád Megyéi Tanácsának tagja, Ökrös János elvtárs, a Pedagógus Szakszervezet Területi Bizottságának elnöke, Ilarmath István elvtárs, a Városi Tanács oktatási osztályának vezetője, Baráti Dezső elvtárs, a Szegedi Tudományegyetem rektora, Lerner Károly elvtárs, a Pedagógiai Főiskola igazgatója, Farkas Istvánná elvtársnó, az MNDSZ szegedi szervezetének elnöke, Toldy István elvtárs Kossuth-díjas nevelő és még többen mások. A himnusz elhangzása után Harmath István elvtárs, a Városi Tanács oktatási osztályának vezetője nyitotta meg az 1956. évi pedagógus nap alkalmából rendezett pedagógus nagygyűlést. Ezután Tombácz Imre elvtárs, az MDP Szegedi Bizottságának tagja, a Városi Tanács v. b. elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Tombácz Imre elvtárs ünnepi beszéde — Közéletünk valamenynyi területén, így a nevelés területén is a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának szelleme határozza meg további munkánk irányát. Pedagógusok is sokat tanulhatnak a XX. kongresszus anyagából, s annak tapasztalatait további eredményes munkájukhoz fel kell használniok. A XX. pártkongresszussal foglalkozó konferenciák egyik általánosítható tanulsága éppen az, hogy a pedagógusok is — mint egész társadalmunk — fokozott érdeklődéssel és aktivitással tanulmányozták a történelmi kongresszus anyagát. Rövid idő telt el a kongresszus óta, de az oktató-nevelőmunkában máris érezteti hatását. Elmondhatjuk, hogy a kongresszus óta a pedagógusok lendületesebb munkája tapasztalható, a feloldottságnak egészséges erjedési folyamata indult meg. Meg kell állapítanunk, hogy az 1953 júniusi határozatok után a jobboldali elhajlás hatása alatt a pedagógusokban is a bizonytalanság jelei mutatkoztak meg. A márciusi határozatok csak részben oldották fel ezt a bizonytalanságot, valójában a XX. kongresszus határozatai mutatták meg világosan, félreérthetetlenül, hogyan kell munkálkodnunk, hogy mielőbb felépítsük hazánkban a szocializmust. Most, a pedagógusok napján ezeknek a gondolatoknak jegyében vizsgáljuk meg pedagógusaink munkáját. A mi társadalmunk tisztelettel és megbecsüléssel veszi körül a pedagógusokat. Ez természetes is, hisz a pedagógus munkája rendikívül nagy kihatással van társadalmunk életére. Ö formálja az új embert, s az ő munkája nyomán dől el a harc a kommunista társadalom és kultúra mielőbbi megvalósításáért. Embert formál és művészi hivatottsággal alakítja az ifjú szíveket és fiatal lelkeket. Nehéz feladat ez. Társadalmi rendszerünk gyors és mélyreható változásai, a tudomány, valamint a tanítási és nevelési módszerek ugrásszerű fejlődése olyan feladatok elé állították pedagógusainkat, amilyenek eddig soha nem álltak előttük. Pedagógusaink nagy többsége becsülettel helytállt a nagy feladatok megvalósításában. Felismerték a szocializmus építésének nagyszerű perspektíváját, lelkiismeretesen és szorgalommal értékelték a szaktárgyak ismeretanyagát, a marxizmus—leninizmus szellemének megfelelően. Szívesen és mind általánosabban alkalmazzák az oktatás és a nevelés új és fejlettebb módszereit, Ez többek között abban ls megmutatkozik, hogy nem sablonosán, nem egyszerűen lemásolva, hanem gondolkozva, a mi sajátos viszonyainknak megfelelően, hasznosan alkalmazzák a szovjet pedagógia elméleti és gyakorlati útmutatásait. Mindezeken túl nevelőink túlnyomó része rendkívül hasznos és eredményes társadalmi munkát végez a pártszervezetekben, a különböző tömegszervezetekben — szakszervezetben, a TTIT-ben és a sportegyesületekben. — Ezek a pozitív vonások <— folytatta Tombácz elvtárs — nem. maguktól alakultak ki, nem valami véletlenszerűség jellemzi őket, hanem az a határozott felismerés, hogy a társadalom tudatának átformálása — mely a legnehezebb nevelői feladatok közé tartozik — maguknak a nevelőknek is felelősségteljes feladatuk. Ezt a munkát nagyban megkönynyítette és előrelendítette az a tény, hogy nevelőinket a mai társadalom már nem tekinti a nemzet napszámosainak, hanem a társadalom kiváló szakmunkásaiként megbecsüli őket. Ez az értékelés nemcsupán erkölcsi vonatkozásban mutatkozik meg, hanem abban is, hogy pedagógusaink fizetésének rendezésével — különösen a tanyai és a falusi pedagógusok — anyagi helyzetüknek megjavításával anyagi könynyebbséget teremtett. Ereznie kell a nevelőknek évről évre, hogy a jutalmazások, a különböző szociális juttatások mind kormányzatunk gondoskodásának jelei. Ezen a napon az egész ország dolgozó népe, Szeged város dolgozói is, szívből köszöntik és ünneplik az óvodák, az általános- és középiskolák, a technikumok, a különböző szakiskolák, a főiskola és az egyetemek nevelőit. — A tanév eredményei és az iskolalátogatások során szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy az általános és középiskoláinkban javult az oktató- nevelő munka. Nevelőink nagy többsége odaadással, lelkiismeretesen, tanítványai iránti szeretettel végzi munkáját. Kevés kivételtől eltekintve tanítási órákra alaposan és rendszeresen felkészülnek. Nagy gondot fordítanak a tanított anyag alapos megértésére, szemléltetésre. A begyakorlott és megszokott módszerek mellett sokan állandóan újabb és újabb módszerek után kutatnak. A szilárd ismeretek nyújtása, a logikus gondolkodásra való nevelésben jelentős eredményeket értek el. Pozitívan kell értékelni nevelőink oktató munkájában azt, hogy a tanév folyamán fokozottabb figyelemmel kísérték a munkás és paraszt származású tanulók tanulmányi problémáit. Ennek eredménye az, hogy a munkás származású tanulók félévi tanulmányi átlaga 3.46, ami igen jó eredménynek mondható. Sajnos, elmaradt emögött a paraszt származású tanulók tanulmányi átlaga, mely 2.87 százalék, önmagától adódik a további feladat; tovább kell javítani az eredményt. Középiskoláinkban a félévi tanulmányi átlag 3.27 volt. A munkás származású tanulóké 3.12, a paraszt származásúaké 3.11. Legjobb tanulmányi átlaga volt a Tömörkény István Leánygimnáziumnak (3.26), s a Tanítóképzőnek (3.24). A technikumok tanulmányi eredményei — bár bizonyos fejlődést mutatnak is — gyengébbek: az előzőeknél, örömmel üdvözölhetjük azt a munkát, melyet pedagógusaink az Állami Zeneiskolában végeznek. 480 gyermek ismerkedik a különféle hangszerekkel, zenével. Az iskola jó munkája emeli népünk műveltségi színvonalát és itt nevelik a hangversenyek, a színházak műértő közönségét is. — Ezek az eredmények úgy alakulhattak kl, hogy nevelőink megértették a munkás és paraszt származású tanulók segítésének szükségességét. Az egyéni foglalkozás, a tanulószobai korepetálás módszerével tartalmat adtak ennek a munkának. Hiba az, hogy ezt a munkát néha kampányszerűen, nem minden iskolában és nem minden nevelő végzi el. Az a helyes, ha a munkás és paraszt származású tanulókat — nem alkalomszerűen — állandóan segítik. — Oktató munkánkban fel kell figyelnünk néhány általánosnak mondható hibára. A tanítás anyagának a gyakorlattal, a termeléssel és az élettel való öszszekapcsolása területén csak kezdeti eredményeink vannak. Ez a hiba egyrészt abból adódik, hogy a fejlődés, a tudományos alapokra helyezett mezőgazdaságunk, valamint a szocialista jellegű iparunk célkitűzéseit nevelőink is inkább csak elméletből ismerik, ezekkel életszerű közvetlen kapcsolatuk nincs. Másrészt adódik abból, hogy a középiskolák diákjainak szülei — s így maguk a diákok is — idegenkednek a középiskola elvégzése után termelő munkába bekapcsolódni. Ezen a helyzeten foltétlenül változtatni kell. Fokozni kell az állami gazda(Folytatás a 2. oldalasij