Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-29 / 152. szám

lELMflGYOROR SZÖG Péntek. 1956. Június 2«. Tito elnök beszéde a belgrádi pályaudvaron (Folytatás az első oldalról.) népek közötti bizalom meg­erősítésének is. Ami pedig a Moszkvában felmerült külpolitikai kérdé­seket illeti, elmondhatom, hogy a lényegbevágó kérdé­sekben nézeteink azonosak voltak, vagy közelálltak egy­máshoz, különösen Németor­szág egyesítésének, a leszere­lésnek, az Egyesült Nemze­tek szerepének kérdésében, valamint abban, hogy meg keli tenni minden erőfeszí­tést annak érdekében, hogy a közép-keleti helyzet meg­szilárduljon. De, ha már a német kér­désről van szó, az, amit Moszkvában mondtam erről, saját véleményem és kormá­nyunk véleménye volt. Kel­lemes volt hallanunk azon­ban, hogy hasonló a szovjet álláspont is ebben a kérdés­ben. Ezzel azt akarom mondani, hogy feleslegesek voltak Nyugat­Németországban azok az ideges lapkommentárok, amelyekben azt állították, hogy mi megváltoztattuk álláspontunkat és hogy a szovjet vezetők álláspont­Ját tettük magunkévá. Nemegyszer fejtettem ki már korábban is azt a nézetet, amelyet most Moszkváiban is hangoztattam. Az erre vonat­kozó véleményemet már ak­kor hangoztattam, amikor a szovjet vezetők még nem is jártak Belgrádban. Emlékez­nek erre azok a felelős nyu­telmezték szovjetunióbeli látogatásunk jelentőségét. Ez megerősít bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy az ilyen pozitív irányzatok mindjobban erősödnek és hogy barátságunk és együttműködésünk egyre Jobb és termékenyebb lesz. A küldöttség romániai lá­togatásáról Tito elnök a töb­bek között a következőket mondotta: — Romániában is szóba­kerültek gazdasági, politikai gatnémet személyek, akikná- és kulturális vonatkozású lünk jártak és akikkel erről kérdések. Meggyőződtünk ar­beszélgettem, de ismeretes ez a sajtóból is. Ezek szerint tehát részünkről e tekintet­ben nem történt semmiféle változás. — Mi ügy véljük — és ezt most ismételten hangozta­tom —, hogy Németország egyesítésének kérdése a német nép ügye, másoknak pedig feladatuk, hogy segítsenek Németor­szág egyesítése reális meg­oldásában. Dialektikusan kell szemlélni • nemzetközi események folyamatát Szovjetunióbeli tartózko­dásunk idején sajnálattal lát­tuk, hogy egyes amerikai kö­rök, sőt a sajtó egy része is idegesen és elkeseredetten kelt kl az ellen, hogy jó kap­csolatokat teremtsünk a Szovjetunióval. Egészen odáig mentek, hogy azzal fenyeget­tek, megvonnak minden se­gélyt Jugoszláviától. Önök tudják, hogy mi mindenkor köszönetet mondtunk azért a segítségért, amelyet az ame­rikai kormány és a nép adott dolatát is Jugoszláviának, de hangsú- molásnak. lyoznam kell itt, hogy mi so­hasem egyeztünk bele a se­gítség lealacsonyító feltéte­lekhez való kötésébe, vagy az olyan feltételekbe, ame­lyek megkötnék kezünket független kül- és belpoliti­kánkban. (Helyeslés.) Így volt ez a múltban, így van ez ma ls és így lesz a jövőben! Más­részt azonban meg kell mon­danom, mindannyian örül­tünk, amikor láttuk, hogy Amerika legfclclősebb em­berei és a nép nagy több­sége másképp tekint szov­jetunióbeli látogatásunkra. A második probléma, amely ismét megjelent a kommen­tárokban. mégpedig nem po­zitív. Ihanem negatív értelem­ben. a balkáni szövetség kér­dése volt. Arról írtak ugyan­is. hogv a balkáni szövetsé­get tel lesen eltemették, és hogv szóbaikerült most a moszkvai tárgyalások alkal­mával. — Igen. szó volt Moszkvá­ban a balkáni szövetségről, de mi kezdtünk beszélni róla. megmagyaráztuk, milyen jel­legű ma ez a szövetség és ml a célja a balkáni együttmű­ködésnek. Megmagyaráztuk, nem az a célja, hogy tárt ka­pukat döngessen, hanem alap­ja legyen, mint ahoev alapia is a három ország közötti igen hasznos baráti együtt­működésnek. amelv országok egyldöbon e szerződés kato­nai oldalát részesítették el­sőbbségben. Véleményem sze­rint a balkáni szövetség, mint az együttműködés alapja, semmit sem vesztett jelen­tőségéből, hanem egyre In­kább békés jelleget ölt, hozzájárulást jelentenek ah­hoz. hogv azok az országok, amelyek létrehozták, minél jobb kapcsolatokat teremtse­nek más országokkal és ezzel megszilárdítsák a világ béké­jét. Moszkvában egyetlen olyan szó sem hangzott eL amely kedvezőtlen lett volna az említett egyezmény ilyen szellemére. Véleményem ars rint itt arról van szó. hogy egyeseknél hiányzik a szük­séges realitás, nem tudnak dinamikusan tekinteni a nemzetközi kapcsolatok fej­lődésének és a világtörté­néseknek a folyamatára. E tekintetben egyes emberek lemaradnak az események mögött és statikusan nézik a dolgokat, úgyhogy az. ami úí és jobb. borzalmasnak tűnik előttük és ezért negatív irányzatnak tüntetik fel. Természetesen nem köve­telhetjük meg az ilyenektől, hogy dialektikusan szemlél­jék a nemzetközi viszonyok fejlődésének folyamatát azon­ban mégis több logikát és realizmust lehetne várt.1 tő­lük. mert a gyakorlatban már beigazolódott új út helyes­sége és sok ország, köztük nagy országok is. elfogadták már. hogy jobb békés úton megoldani a prohlémákat, mint hideífháborúval kiélezni a dolgokat. Ez pedig azt jelenti, hogv ma már odáig jutot­tunk. elvetették még a gon­a fegyveres leszá­tekintve. hogv az emberek arra a meggyőző­désre jutottak, hogy Ilyesmit egyetlen nép sem akar, a né­pek békét akarnak, amely lehetővé tenné, hogv alkotó munkának szenteljék magu­kat (felkiáltások: úgy van. úgy van!) Másrészt pedig örültünk annak is. hogy Gö­rögországban és Törökország­ban legnagyobbrészt pozitív módon kommentálták és ér­ről. hogy fennállnak az igen kedvező feltételek arra. hogy kiszélesítsük az országaink közötti áruforgalmat és köl­csönösen műszaki segítséget nyújtsunk egymásnak. Be­szélgettünk a Bánátban és Romániában élő nemzeti ki­sebbségünkről is. azokról, akik az 1948. évi szakítás után igei súlyos helyzetbe kerültek. Történtek ott átte­lepítések. stb. de mindez már megszűnt. az áttelepítettek visszatértek régi lakóhelyük­re. a bebörtönzötteket pedig szabadon bocsátották. Felelős román elvtársak igen nyiltan és készségesen kijelentették, azon lesznek, hogy mindezt a legrövidebb időn belül rendezzék és az emberek visszatérjenek otthonukba és kártalanít­sák őket. Véleményem szerint lá­togatásaink óriási jelentősé­gűek a további fejlődésre nézve és igen kedvező hatás­sal lesznek a népek közötti együttműködésre nemcsak a világnak ebben a részében, hanem általában is. Rendkívül fontos számunk­ra. országainkra nézve pedig különösen hasznos az, ho«v a multat sutba dobtuk és hogv a belgrádi nyilatkozat szel­lemének eddigi alkalmazása is hizonvítja. megtaláltuk azt az egészséges alapot, amelyen tovább építhetjük baráti kap­csolatainkat és együttműkö­désünket, ez pedig érthetőleg nagymértékben hozzájárul maid a béke megszilárdításá­hoz is az egész világon. Ahol peregni kezd az őszi árpa, azonnal aratni kell A Földművelésügyi Min isztérium közleménye Az elmúlt hetek rendkívül esős, szeles időjárása az őszi árpát a legérzékenyebb érési állapotban érte. A sok ned­vesség hatására az érés­ben lévő őszi árpa szemek megduzzadtak, így az erős szelek következtében a szemek a kalászorsóról köny­nyen leperegnek. A pergés nagysága attól függ, hogy az őszi árpát milyen érési álla­potban érte ez az időjárás. Ahol a szem már peregni kezdett, ott a termelők — még abban az esetben ls, ha az őszi árpa nem érte el a legjobb aratási érettséget — azonnal arassák le, mert a szeles Időben az érés előre­haladásával fokozódhat a pergés. Az állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek mindenütt, ahol arra lehetőség van, az ilyen őszi árpát kombájnnal arassák még akkor is, ha az árpa nem érte el a kornbájn­betakarífáshoz legjobb érési fokot, mert a szemveszteség csökkentésének ilyen esetben éppen a kombájn a legfőbb eszköze. A betakarítás után igen fontos a termény szárítása, ezért vékony rétegben te­rítsük és állandóan forgas­suk az őszi árpát. Erre jelenleg megvan a lehe­tőség, mert még elegendő fe­dett helyiség áll rendelke­zésire. Azokon a táblákon, ahol esetleg a szemhullás nagyobb mértékű volt, aratás utám a tarlót sertésekkel járassák meg és a tarlóhántást ezután végezzék el. Rövid külpolitikai hírek Moszkva: A szovjet és a ma­gyar küldöttség között az őszin­te barátság és a teljes kölcsönös megértés szellemében lefolyt tár­gyalások eredményeként 1956. június 28-án Moszkvában tudo­mányos is kulturális együttmű­ködési egyezményt irtak alá a Szovjetunió ét a Magyar Nép­köztársaság között. Berlin: A bonni parlament csütörtöki ülésén Brentano kül­gyminiszter kormánynyilatko­zatot tett Többek között hangsúlyozta, liogy Bonn nem fogadhatja meg Moszkva tanácsát, ncm kezdhet a német újraegyesítésre vonat­kozó tárgyalásokat a Német De­mokratikus Köztársaság kormá­nyával, mert ezzel egyfelől jogi­lag megpecsételné azt. hogy Né­metországban ma két állam van és két kormány működik, más­felől felmentené a nagyhatalma­lust vállalt kötelezettségük alól, hogy egyesíteniük kell az álta­luk felosztott Németországot. * Athén: Az AFP közli, hogy D. T. Sepilov szovjet külügymi­niszter csütörtökön Bcirutból jövet megérkezett Athénba. • Gaza: Az AFP jelentése sze­rint kedden az egyiptomi—izraeli határon El Sabha demilitarizált övezetében izraeli őrállásból au­tomata fegyverekkel és tábori ágyúkkal megtámadtak egy egyiptomi őrjáratot, amely egyiptomi területen haladt. Az egyiptomi őrjárat nem viszonoz­ta a tüzet. Egyiptom képviselője nz incidens miatt tiltakozott az izraeli fegyverszüneti vegycsbi­zottságnál. ' • Párizs: A francia miniszterta­nács elfogadta nz algériai agrár­reform tervezetét — jelenti nz AFP. Az algériai agrárrcjormot rendeleti úton hajtják végre. Pár télét Egy propagandista tapasztalatai és tervei a pártoktatásról SZABATOSAN FOGAL­MAZOTT mondatokban be­szél Ábrahám Vincéné, nagy levegőt szed magába, köziben figyel, hogy figyelik-e, amit mond a propaganda munká­ról, az évek óta felgyülem­lett élményeiről. Az elmúlt oktatási évben a marxizmus­leninizmus alapjai tanfolya­mot vezette a Szegedi Ken­derfonógyár VI. alapszerve­zetében és látszik rajta, hogy a pártoktatásról beszél legszívesebben. Elégedetlen saját munkájá­val, a múlt év eredményei­vel, pedig minden felől azt mondták neki, hogy jól ve­zette a tanfolyamot. A hall­gatók igen csak megjelentek az előadásokon, de alig szól­tak hozzá az anyaghoz, mert legtöbben bele se néztek a könyvbe. Pedig ő törődött ve­lük, elment a lakásukra is beszélgetni, mégsem emelke­dett a tanulmányi színvonal. Egyszer nagyon mérges lett, amikor látta, hogv az a pár ember, aki nem akarta szó nélkül végig ülni a szeminá­riumot, mindenről beszélt, csak arról nem, hogy miért a párt, a munkásosztály a proletárdiktatúra vezetője. A foglalkozás végén keserves lelkiállapotban berontott az üzem igazgatójához, aki lát­va, mennyire feldúlt, meg­kérdezte, hogy mi a hiba. Azt válaszolta, hogy retten­tő rossz volt a szeminárium, ami nem is csoda, hiszen még a pártvezetőségi tagok sem tudják n leckét. AZUTÁN GONDOLKOD­NI KEZDETT és rájött, hogy többféle oka van a hallgatók közönyének. Felfedezte, hogy elsősorban őbenne van a hiba. A módszerében. Túl szigorú volt, alig mosolyin­totta el magát és meg nem eresztett volna soha egy tré­fát. Előadását rendszerint felolvasta, aztán a szeminá­riumon mereven ragaszko­dott a tételekhez. Leckét akart elmondatni az elvtár­sakkal, mint a tanító a gye­rekekkel. Ez nem ment. Ma már látja, hogy a hallgatók ezért hallgattak valóban, sőt előfordult, hogy elaludtak egy-egy kicsit. Közben meg­hallotta, hogy Schuszter Já­nos és Virág László szeminá­riumán élénkebb a vita, mert azoknak nem annyira iskolás a módszerük: színe­sebben, sokoldalúbban és így persze érdekesebben is tartják az előadást, olykor anekdótákkal is megfűszere­zik, ugyanakkor tágabbra eresztik a hozzászólásokat, nem szólnak közbe, mihelyt valaki eltér egy kicsit a tárgytól. El ls akart menni, hogy tanuljon tőlük, de min­dig éjszakás volt, amikor Schuszter elvtárs tartotta a foglalkozást. Ma már látja, hogy eddig nem jól csinálta, ezért őszre feltétlenül hasznosítja ő is az eredményesebb munkát végző propagandisták ta­pasztalatait. Ezért tanul most a nyári szünetben is, foko­zottabban, mint eddig bár­mikor. Nemcsak marxista— leninista műveket és újságo­kat olvas, hanem szépirodal­mat is, hogy szaporodjék, gazdagodjék a szókincse. Most olvasta el Aczél Tamás regényét, A szabadság ár­nyékában-t és Mikszáth, Szent Péter esernyője című könyvét. DE A MÜLT ÉVI TANFO­LYAM nem éppen sikeres befejezése — az, hogy né­hányan nem kaphattak bizo­nyítványt sem, — nem csu­pán őrajta múlott. P. S.-né, az egyik hallgatója — párt­vezetőségi tag — kétszer sem hallatta hangját az egész ok­tatási évben, vagyis egysze­rűen nem tanult. Jól is­ismerte, tudta róla, hogy anyagi gondok nem kötik, a férje is jól keres. Kíváncsi volt tehát, hogy miért nem gyarapítja elméleti-politikai tudását és felkereste ottho­nában. Ahogy beszélgettek, P. S.-né nagynehezen ki­nyögte: csak kénytelenségből tanul, azért jár el foglalkozá­sokra, hogy a párttitkár ne molesztálja. — De a mindenségedet — esett neki Ábrahámné — mi- I nek vállaltad el akkor, an- j nakidején, amikor megbe­szélték veled, hogy milyen fokon akarsz tanulni? Aztán te pártvezetőségi tag vagy, figyelnek rád, hogyan fogha­tod így fel? Erre P. S.-né nem igen szólt semmit, de a propagan­dista levonta azt a tanulsá­got, hogy az oktatási év meg­kezdése előtt többet kell be­szélgetni a párttagokkal a tanulás fontosságáról, erő­sebb és meggyőzőbb agitációt kell kifejteni a pártoktatás mellett. Elsősorban a fiatalo­kat és azokat kell beosztapl, akik meggyőződésből vállal­ják önképzésüket. Ezekben a napokban már így dolgozik az a bizottság, amelynek az a feladata, hogy a jövő oktatási év sikerét előkészítse. Nem sietnek, csak azért, hogy mi­nél hamarabb túl legyenek rajta, hanem beszélgetnek, vitatkoznak az emberekkel, megkérdezik tőlük, helyeslik­e, hogy akik nem sajátítot­ták el a tananyagot, azok nem kaptak bizonyítványt. Még csak hat elvtárssal be­széltek eddig, de ezután sem sietnek. Türelmes és alapos munkát akarnak végezni. Az a cél, hogy akik elvállalják, azok jövőre ne csak megje­lenjenek a foglalkozásokon, hanem tanuljanak is kom­munista szorgalommal. A PARTBIZALMIAK FE­LELŐSSÉGÉT is szóváteszi Ábrahámné. Nagyon helyesli, hogy most újjáválasztják őket és csak azok maradnak meg ebben a nagyon fontos és szép pártfunkcióban, akik már a tagjelöltségtől kezd­ve nevelik a hozzájuk tarto­zó elvtársakat a tanulás sze­retetére és nemcsak megbíz­zák őket pártmunkával, ha­nem meg ls követelik a meg­bízatás teljesítését. Több párttag ugyanis azt mondja: azért nem tanul szívesen, mert nem látja semmi értel­mét, úgysem tudja hasznosí­tani az elméleti tudását a gyakorlati pártmunkában, mert ha adnak is nekik va­lamilyen feladatot, nem igen törődnek azzal, hogy végrehajtják-e. Mintha nem lenne fontos. Tehát a párt­bizalmiak nagyon sokat te­hetnek a jövő évi pártokta­tás sikeréért is, ha megkö­vetelik a párt törvényeinek megtartását. Ábrahám Vincéné levonta a tanulságot az eddigi hibák­ból. Tervei, elgondolásai meg­valósíthatók és törekszik is erre. Tanul a nyári szünet­ben is, tartja a kapcsolatot hallgatóival, de a pártszer­vezet is segítsen neki, és a többi propagandistának. Álljon helyt az ifjúság az aratás-cséplés nagy csatájában Diszlsták, dolgozó paraszt­fiatalok! Megyénkben is megkezdő­dött az aratás. Az idei mos­toha időjárás bizonyos fokig késlelteti a mezőgazdasági munkát. Késnek a szénabe­takarítási és növényápolási munkálatok. Az aratásig — s részben az aratás ideje alatt — kell elvégezni a kukorica, a répa stb. kapálását is. A nö­vényápolás és a betakarítás csatája, munkáinagy felada­tok elé állítanak bennünket. A Dolgozó Ifjúság Szövet­sége Csongrád megyei Bizott­sága e megnövekedett felada­tok idején felhívással fordul hozzátok, megyénk fiataljai­hoz, DISZ-tagjaihoz és DISZ­szervezeteihez. Kérünk ben­neteket, hogy minden erővel segítsétek a növényápolás be­fejezését, az aratás és cséplés sikerét. Az aratás teljes megkezdé­séig mindent kövessetek el, hogy a növényápolást, a sze­tt abe takarítást befejezzük. Dolgozzatok úgy, hogy ez le­hetőleg ne zavarja az aratást és a cséplést. A hamarosan ránk köszöntő kenyérgabona aratásig minden gépet, min­den erőt, minden percet erre a munkára kell fordítani. Az aratás megkezdésétől kezdve legnagyobb gondunk népünk kenyerére legyen. Minden erőnket az aratás el­végzésére fordítsuk. Ahogy megérett a galbona, azonnal vágni kell, nem szabad hagy­ni, hogy elszóródjék a szem. Ha az aratással elkésünk, nem viaszérésbem kaszáljuk le a gabonát és ha csak 50 ki­logramm búzát, vagy rozsot szórunk el holdanként, ez me­gyéinkben 600 vagon kenyér­gabona-veszteséget jelent. Az aratás idején egyetlen gép se álljon. Minden gépet, minden Időt, minden erőt az aratás szogálatába állítsunk. Szervezzétek meg, hogy aratógépeinket és kombájnja­inkat teljes egészében kihasz­nálhassuk. A termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságokban szer­vezzetek ifjúsági arató-brigá­dokat. Ahol géppel nem lehet vágni, kaszával lássatok neki az aratásnak. Egyénileg dolgozó paraszt­fiatalok! Legyetek példamutatóak az aratás nagy munkájában, Családotok és ti magatok lát­játok hasznát, ha kevesebb gabona szóródik el, vagy megy tönkre. Szervezzetek ön­kéntes arató-brigádokat és se­gítsetek a falun azoknak az öregeknek, rokkantaknak, el­esetteknek, özvegyeknek, akik nem tudják levágni egy­két hold gabonájukat. A cséplés idejére alakítsa­tok ifjúsági cséplőcsapatökat. Vegyetek részt az ifjúsági cséplőcsapatok országos ver­senyében. DISZ-fiatalok! Ti legyetek e nagy munka mozgató rugói, motorjai. Példamutató helyt­állásiakat követni fogja egész ifjúságunk. Népünk, pártunk most azt várja a dolgozó pa­rasztfiataloktól, hogy szívetek minden melegével, teljes erő­tökkel harcoljatok az ország kenyerének biztosításáért. Megyénk ifjúsága már többször bebizonyította, hogy ahol a legnehezebb feladatok várnak megoldásra, ott lehet megtalálni sok ezer dolgos ifjú és leány hatalmas ere.iéf. A fiatalok a legnagyobb fel­adatok megoldásában is pél­damutatóan helytállnak. Bízunk benne, hogy né­pünk, pártunk most sem csa­latkozik bennetek. Az ifjúság az aratás, cséplés nagy csatá­jában helyt fog állni. Sok sikert, erőt, egészséget e nemes és nagy feladatok megoldáséhoz. Előre az aratás, cséplés gyors befejezéséért! DISZ Csongrád megyei Végrchajtóblzottsága Hammarskjöld Európábi indu't New York: Az AFP jelenti, hogy llammarsltjöld, az ENSZ főtitkára szerdán este repülőgé­pen elindult Moszkvába. Ez al­kalommal történik meg először az, hogy nz ENSZ főtitkára a Szovjetunióba utazik. New Yorkbél egyenesen Varsába megy, majd Stockholmba, Hel­sinkibe és Moszkvába, ahol négy napot tölt, július 2—0-ig. Ezután Prágába, Bécsbe, Bel­grádba és Genfbe látogat el = Genfbe részt vesz az. ENSZ gazdasági és szociális tanácsa ülésszakának július 12-i meg­nyitásán. Hammarskjöld újságírók előtt ; kijelentette, hogy utazásának j célja „az F.NSZ tagállamaival j való kapcsolat további ápolása". Hozzátette, igen sajnálja, hogy idejének korlátozottsága miatt nem fogadhatta el a Magyar­országra, Romániába, Bulgáriába |és Albániába szóló meghívást.

Next

/
Thumbnails
Contents