Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-03 / 130. szám

OELMUGYIIRORSZfln ^•^^mmmmmmmemmmmmmmmmmmm 4 Vasárnap, 1956. Június 1 PEDAGÓGUS-O LDAL Édesapa helyett pyerclt tipeg a folyosón. Lépteinek zaja hallt knppanáskint száll tovább a csendet folyosón. Szaggatott, lassú cz a koppanás. Aki Ügyeli, észreveszi, hogy a folyosón a sántító Huszár Jancsika lépked. Alacsony, vékonycsontú, csendes kit gyerek a Jancsi. A bal lába ép, de a jobb lábán már vastagtalpú a cipő, mert az a lába rövidebb. S bizony, nem olyan egyszerű így a járáskelét. Meg az a lábacska is olyan sovány, hogy szinte azon csodálkozik a: ember, miként bírja emelni azt a vaslagtalpú lábbelit. Olyan cz a Jancsi gyerek, mint egy finom árnyék. Hol itt tűnik fel, hol ott. Sétál ide, t oda. S hogy mik a tervei? Nemigen tudja az ember. Hallgatag. Talán ilyen a természete. Köszön, mosolyog, azután indul is tovább. A „kismamák" me.g-megslmogatják a fejét, szólnak hozzá pár Itedvcs mondatol és útnak engedik újra. Ha pedig néha pajkosan megkérdezik tőle, hogy „kit szeretsz legjobban, Jancsi?" — akkor olyan vörös lesz, mint a rák. Üe azért kedves gyermekzavarral mindig megadja a választ: „Az igazgató bácsit!" Minden öröm és boldogság ott sugárzik a kis Jancsi gyerek arcán; ha az igazgató bácsit látja. Hátha még megsimogatja az arcát? Akkor odabújtatja' a fejét az igazgató bácsi feliér köpenyéhez, mintha ő lenne egyes egyedül az igazgató bácsi legkedvesebb és legjobb kislia. A szeretet kölcsönös. Hogy mi fűzi őket . össze, amikor nem rokonok, nem testvérek és mégcsak nem is régi ismerősök, erre nehéz megtalálni a választ. En azt felelném: a szív. Az a jóság is az a szeretet, amely az újszegedi Gyermekvédő Otthonban árad az elhagyottak, a kis elfelejtett emberkék felé. A kárpótolni akarás az anyai és apai szeretet helyett. A meleg, segíteni akaró emberi érzés. Talán ezeket érzi a kis Jancsi ösztönösen, amikor anynyira ragaszkodik Szénási László elvtárshoz. Mert, ha valaki valamit köszönhet, Huszár Jancsi igen-igen sokat köszönhet a pedagógus szívnek és felelősségérzetnek. Nagyon., szerencsétlen körülményék kőzött kezdte meg az életet Jancsi Az irodai sárgára sztneződáit-'tfrrt jegyzőkönyvek és akták sok szomorú vitdósítást mondanak róla, Édesapja részeges volt és könnyelmű. Amikor a gyermek féléves volt, az anyjával együtt elkergette őket és összeállt egy másik asszonynyal Azóta arra se volt kíváncsi, hogy él-e, lial-e a gyerek. Pedig tudta róla jól, hogy valami-nincs rend/'én a gyerek testi fejlődésében. Az asszony akkor hazament a szüleihez. De ők se. tudtak vele mit kezdeni öregek voltak, nem tudták a gyerekkel való vesződés gondját vállalni. Az anyának pedig dolgoznia kellett, ha még akart élni S hogy mindketten el ne pusztuljanak, az asszony munkába állt, de a gyereket rábízta a gyermekotthonra, hogy törődjenek vele, és neveljenek belőle embert. (Jzómorú volt a gyerek helyzete. Rosszul & fejlődött, sovány és nyűgös volt. És még ráadásul csipőficamban szenvedett. A gyermekotthonban is csak csóválták a fejüket, amikor a gyereket látták: vajon mi is lesz ebből a szerencsétlenből? A törődés azonban nem hagyta magára a gyereket. Segíteni akartak rajta. S egyéves korában megkezdődött ismét a szegény kis Huszár Jancsi kálváriája, Először Pestre vitték kórházba. Megoperálták. A műtét azonban nem sikerült. Sőt! Még rotzszabb lett a helyzet, mint azelőtt. Ügy látszik, a pesti kórház is napirendre tért az ügy felett, s' hogy véget vessenek az ügynek, berakták szinte nyakig gipszbe a gyereket, s mint akinek már úgyis mindegy, leküldték valahova vidékre. A vidéki otthon azonban ugyancsak nem födött mit kezdeni a gyerekkel. Szólt a kórházmik. A vidéki kórház nem vállalta, mondván: ,.hozzák helyre ott, ahol elrontották!" Egy nagyobb és jobban felszerelt kórházba irányították hát. A kórházak jóvoltából talán még most is- vándorolna a gyerek, ha időközben nem kezdi keresni az otthon. Na, ők is alaposan meglepődtek, amikor újra látták a kis Huszár Jancsi állapotát • i • Most látszott meg valóban, hogy van a világon nevelői szív. A nemtörődömség már legyintett volna fölötte. De az otthon nem hagyta annyiban a dolgot. Megkeresték a szegedi professzorokat. Szinte rimánkodtak is érdekében. „Elhagyott, szerencsétlen gyerek! Neki is joga van az élethez. Miért legyen nyomorék, vagy vesszen el örökre?! Kellene valamit lenni!" Szegeden megtört a szíveken <i jég, ét a megértés virágait nyitotta az emberi szeretet. A komoly, felelősséget érző emberek összeültek tanácskoztak a kis elhagyott sorsa felett. Épp úgy, mintha milliomot egyetlen fia lett volna... /Mint ahogy talán mindig, most is győzött az emberi szív szeretele. Mintha csak az élet íratlan törvénye érvényesült volna — mely szerint a jóság és szeretet mindig megtermi gyümölcsét — sikerült a műtét! Levették a gyerekről a gipszet végleg. A sipolyok • is begyógyultak, s hosszú kórházi kezelés után újra visszakerült az otthonba a kis Jancsi. A gondok azonban még nem szűntek meg most sem. „Hogyan tanul meg járni a gyerek?" — tették fel újra a kérdést. De ezt is kitalálták az orvosokkal együtt. Még ágybanfektében méretet vettek a lábáról. S mikor már felkelhetett az ágyából Jancsi, már olt is volt nz ágya melleit az új cipő, melynek egyik alján jóval vastagabb volt a talp. Az embiri szívnek az aggódó percei voltak azok a percek, amikor Jancsi először húzta lábára a cipőt. Mindenki ott volt akkor az ágya mellett. Várták, hogy mi történik ott nyomban. Nehezen múlott az idő. Végül a lábán volt a cipő, aztán talpraállították Jancsit! Mint amikor szivárvány ragyog az ég alján pompás teli fénnyel, ragyogó színekben, olyan volt Jancsi szeme is, orrúkor érezte, hogy áll a lábán. Körülnézett. Hálós szemit rávetette a körülállókra, s azután értelmes nagy szemeivel, nézte a két csillogó, fekete cipőt. Az egyik nevelőnő törte meg először az öröm j csendjét. Ügy két méterre állva Jancsitól, ki-' tárta a karját ét úgy szólt Jancsinak: „Gyere ide, Jancsim!" A gyermek szeme ismét felcsillant a kedves: szavakra. Sovány arcán vissza is tükröződött az erő, az elindulni vágyás akarata . -. • Csak pillanatok szaladtak tova, — mégis mindenkinek az arcára fagyott ekkor a mosoly, mert látták a céltalan vergődést, a tehetetlenséget BelesiliolloU a csendbe a kis Jancsi kétségbeesése: „Jaj, nem tudok! Jaj nem birja a lábam! < > A körülállók nem tudtak szólni. Talán azért, mert túlon-túl nagy volt az első öröm. Ki is buggyant némelyik szemből a könny, amikor látták az apró kis ember tragédiáját. Nem tudtak mást tenni, mint bíztatni és vigasztalni. De ez a vígasztalán azért telistele volt bátorítással. „Meglásd, elindulsz holnap! Majd szép botot csinál az asztalos bácsi, azzal segíteni fogsz magadon. Nem lesz semmi baj, Jancsika!" A gyerek pedig hitte, és megfőtt tőle az akarata. Két nap se telt bele, amikor csoszogni kezdett. Igaz, csak centiket tipegett tovább, de felkiáltott az örömtől. Azután még távolabb ment az ágytól. Majd vissza. Látta, hogy sikerül Még nagyobb lett 'benne az erő. Az otthonbcliek is körülfogták. Megsimogatták, megcirógatták a fejét. Ügy őrült vele minden ember, mint anya őrül gyermekének, amikor járni kezd a baba. S epj hét múlva, amikor az egyik délelőttön az igazgató bácsi benézett a szobába, azt vette észre, hogy Jancsi szép lassan közele- ( dik a szoba közepén lévő asztal felé.»« Az arca sugárzott a boldogságtól •>• Talán négy év múlt már el azóta, hogy ez az eset történt. A kis Jancsi bizony megnőtt, és nemsokára indul az általánosba. Tizenltét éves korában majd csontműtéttel helyrehozzák a lábát és nem is sejti senki az ő korai tragédiáját. Olyan lesz, mint a többi egészséges gyerek. Hogy mérnök, orvos, vagy tanár lesz-e, azt nem tudja mig előre az ember. Azt mondják róla mások, hogy igen eszet és jóravaló gyerek. úgy érzem, nem is az a fontos most, hogy mi lesz. Az a fontos, hogy ember lesz. Az, hogy életben maradt, hogy egészséges ember lesz ö is. Hogy édesapja, és az időközben meghalt édesanyja nélkül gondviselői voltak, akik lehetővé tették gondoskodásuk és törődésük révén, hogy boldog és küzdő ember legyen Huszár Jani. Tudom jól, szürke kis emberke Jancsika. S talán, ha nem találkozom véletlenségből vele, sokan azt sem tudnák róla, hogy él. Lehet, hogy nem is fontos még a neve sem, hisz tok ilyen példát tud találni az, aki megnézi a gyermekvédő otthonok életét és az ottani gyermekek sorát. De azért én mégis örömmel írtam le ennek a kis emberkének a történetét, mert annyi emberi szépség és hősiesség van élete útjában, rövid pár éves múltjában. lAm, milyen sok múlik az emberi jóságon és megértésen. Milyen szép és jó tudsz lenni, te nemes érzéssel cs jósággal teli pedagógus szív! Bánfalvi József I — Az iüín is megrendezi I hagyemányoo iskaUnapját a Sitóatarientók Seegvtói Állami Tanintézete. Június 14-én és 15-án bemutató tswiitísokat tartemíés, 15-én délután fél ij órakor pedág teararsovoléii ixanutató tesz. A látogatói: úmekas Kiáílftásc&at (rajz, női kézimunka, íamurika, kézügyeaségi) tekintenek meg az isxolau tápon. — A nyáron 25 általános iskolai fizika-szakos nevelő egyhetes továbbképzési gyakorlaton vesz részt. — Húszezer forintot fordít ebben az évben a Szegedi Városi Tanács oktatási osz tálya a középiskolás tanulók nyári táborozására, az úttörők szegedi nyári táborozására pedig 25 ezer forintot, Büszkék vagyunk rá Tegnap nyújtották át az Országházban dr. Szolnoki Jinosncnak, a Mátyás téri általános iskola énékszakos nevelőjénék c „Kiváló tanár" kitüntetést. Dr. Szolnoki Jánosné elvtársnő, mint énekszakos tanár felélesztette az alsóvárosi ének- és népdal-kultúrát. Népdalgyűjteményc, melyet cz általa szervezett énekkarban is hasznosít, a magyar népdalgyűjtésnek is igen értékes része. Eredményei tizenöt évi nevelőmunka termései. Tapasztalatcsere céljából kapcsolatot tart a Szegedi Pedagógiai Főiskolával és a többi általános iskoláik énekszakos nevelőivel. A ncpdalgyijtő és feldolgozó munlca mellett népballada esten, melyet a Földműves utcai iskolával közösen rendezett, népszerűsítette a magyar népballadáikat. Dr. Szolnoki Jánosné — háromgyermekes családanya — nemcsak a szakmai mukában tűnt ki. Jó munkát végez a Mátyás téri iskola pártszervezetében is. Mint párttitkár foglalkozik a fiatal pártonkívüli pedagógusokkal, segíti politikai és szákmai fejlődésüket. Büszkék vagyunk Szolnokiné elvtársnőre. További hasznos és eredményes munkát kívánunk neki. A politechnikai oktatás jelentősége és gyakorlati megvalósítása Szeged városának nevelői ankétokon, gyűléseken, a sajtó hasábjain és alkalmi megbeszéléseken igen sokat foglalkoztak a politechnikai neveléssel s annak jelentőségévei. Valamennyi, a vitákban felszólaló nevelő elfogadta azt a tényt, hogy szükséges a politechnikai nevelés és azzal foglalkozni kell, mivel a politechnikai nevelés abból indul ki, hogy a szocializmus építése a munka termelékenységének szakadatlan fokozását, és a modern technika vívmányainak alkalmazását követeli meg. Ez a nevelési eljárás kettős feladat megvalósítását kívánja meg: 1. elméletileg a termelés tudományos elveinek megismeretetését, 2. gyakorlatilag a munkaeszközök használatához szükséges készségek kialakítását. Felmerül az a kérdés, hogy mennyiben tudunk ennek a feladatnak megfelelni a jelenleg érvényben lévő tanterv keretein belül, s menynyiben tudjuk majd segíteni az új óra- és tanterv, továbbá az új tankönyv megszerkesztését. Minden gyakorló ' pedagógusnak keresni kell a kapcsolatot tárgya és a gyakorlati élet, a termelés között. Élénk, színes képekkel kell ecsetelni országunk szocialista építését, fejlődésének hatalmas ütemét. Ezeknek a feladatoknak megvalósítására rajzokat, grafikonokat, szemléltető képeket és eszközöket kell bemutatni. Segítségül jönnek itt a filmek és a mind nagyobb számban megjelenő diapozitívek is. A középiskolákban rendszeresített biológiai, kémiai és fizikai gyakorlati órákon olyan gyakorlatokat kell beállítani, amelyek a politechnikai képzés szolgálatában állnak. Ezeknek összeállítása, gyűjtése és publikálása a pedagógusoknak, a szakmai munkaközösségeknek a feladata. Olyan házi feladatok rendszerét kell kidolgozni és a tanuló további megterhelése nélkül megvalósítani, amely a megfigyeléseken, rajzok, grafikonok megszerkesztésén, egyszerű mérési feladatok elvégzésén, kísérleti eszközök elkészítésén keresztül közelebb viszi a tanulót a mindennapi élethez. Kirándulásaink legyenek tervszerűen kidolgozottak. Vagyis minden kirándulásnak legyen célja és feladata, amelynek megvalósítását a kirándulás utáni értékeléseken kell megvitatni. Ide kívánkozik a tanulók nyári foglalkoztatása, a termelőmunkába való bekapcsolása is. Jó lenne, ha gondoskodás történne előadások formájában atról, hogy a tanuló a nyári nagyszünet idején hogyan használhatja fel idejét a leggazdaságosabban. Helyes volna, ha az iskola tanítványait azokba az üzemekbe, tsz-ekbe küldené, amely üzemek vállalták az iskola patronálását. Tapasztalatunk az, hogy bőséges élménnyel gazdagodva bérnek vissza ezek a tanulók, s vesznek részt az iskola további gyakorlataiban. Ilyen előkészítéssel kell a tanulókat érettségi után a termelőmunkába irányítani is. Az osztályon kívüli foglalkozás a szakkörökben történik. A szakkörök szervezése a DISZ feladata. A szakköri munka vezetése azonban a szaktanárra hárul. Szegeden kiváló szakkörök működtek. A Gépipari Technikum rádiós szakköre, a Vegyipari Technikum matematikái szakköre, a Radnóti Gimnázium fizikai szakköre követésre méltó munkamódszert dolgozott ki. Igen üdvös lenne, ha minden szakkör a legmegfelelőbb körülmények között dolgozhatna. A biológus szakkörök ólma a botanikus kert, a kémikusoké a komolyan felszerelt laboratórium, a fizikusoké a gyakorló műhely, stb. Egyéni és társadalmi munkával mindez részben, vagy egészben meg is valósítható. Vannak iskolák, ahol igen szép sikerrel folyik a kertek betelepítése, a műhelyek felszerelése. Az iskolai műhelyekkel kapcsolatban a nevelők között nem akadnak olyanok, akik eltévesztve a célkitűzést, ezekben a műhelyekben kisiparos-képzésre gondolnának. Szükségesnek tartjuk még megemlíteni, hogy miben tudnánk még a politechnikai képzést szolgálni? Elsősorban abban, hogy politechnikai munkaközösségeket állítanánk (cl iskolán, iskolatípusokon és városon belül egymás megsegítésére a közös cél elérése érdekében. Jó lenne, ha gondoskodnánk arról, hogy az új óra- és tantervben milyen mértékben kapjon helyet a biológia, kémia, fizika, stb. a politecinikai képzés szempontjából, a tanulók további megterhelése nélkül. Gondoskodnunk kell arról, hogy hogyan oldjuk meg a jó tankönyv problémáját a fentiek szellemében, ha azt a leninj tanítást valljuk: „nem kell mindent tanítani, de tanítani kell általánosságban a modern ipar alapjait". Féltétlenül gondolni kell arra, hogy térvünk úgy valósuljon meg, hógy anyagi és személyi igényeinket az ország gazdasági erejéhez méretezzük. Nekünk, nevelőknek biztosítani kell, hogy az ifjú nemzedék elsajátítsa a természetre és a társadalomra vonatkozó tudományos ismeretek alapjait, és elsajátítsa azokat a módszereket, amelyek segítségéval ismereteit gyakorlatilag is alkalmazni tudja. Ennek alapján alakul ki az ifjúságban a tudományos világnézet. így válik a gyermek a kommunista társadalomban sokoldalúan fejlett, s a termelőmunkában hasznos emberré. A Radnóti Miklós Gyakorló Általános Gimnázium politechnikai munkaközössége A Pedagógus Szakszerveset Városi Bizottságának nyelvtanfolyamai A tanfolyamok megindítását körülbelül egy évvel ezelőtt határozta el a városi bizottság a területi bizottság tanácsára. A nyelvtanfolyamokat különösen aktuálissá teszik fokozódó nemzetközi kapcsolataink, növekvő külkereskedelmünk szükségletei és a dolgozók növekvő kulturális igényei. A tanfolyamokat eredetileg esak a pedagógusok számára terveztük, de láttuk, hogy helytelen volna a többi szakszervezet dolgozóit kizárni a tanulási lehetőségekből. Az első időben igen nagy volt a tanfolyamok hallgatóinak létszáma, több tanfolyamot azonban nem lehetett indítani — a helyszűke miatt. Vannak olyan hallgatóink, akik egyévi tanulás után szótár segítségével már könyveket tudnak olvasni, jóllehet tanulásra csak a rropi munkájuk elvégzése után jut idő. A felnőttek tanfolyamánuk megindítása után számos szülő kérte, hogy iskolai tanfolyamok is induljanak gyermekek számára heti két órában. Az oktatási osztálynak és a Magyar— Szovjet Társaságnak a felhívása alapján valamennyi iskolában díjtalan orosz nyelvi tanfolyamokat rendeztünk. A szakszervezet épületében ezenkívül kezdő és haladó német, francia és angol nyelvű tanfolyamok is folynak, melyeken n pedagógusok 20 forintos kedvezményes havi tandíjjal vehetnek részt. A tanfolyamok hallgatói jelentékeny részben közülük kerülnek ki. Az erkölcsi sikerek mellett a nyelvtanfolyamok jelentékeny anyagi bázist is teremtettek a pedagógus közösségnek. A tandíjak egy részét kulturális célokra, lemezjátszó készülék és lemezek vásárlására, kulturális összejövetelek rendezésére lehetett fordítani, másik részét pedig a költségvetési terv szerint a strandon lévő szakszervezeti öltözőhelyiség építésébe fogjuk fektetni. Freimann Zoltán Pedagógusaink kérfcére lapunk ezután minden hónap első hetében kiilön oldalon foglalkozik a nevelők és a nevelés Időszerű problémáival. Ezt az első ilyen oldalt a pedagógusnapra a Pedagógus Szakszervezet Városi Bizottsága állította össze.